Szent György nap, kulturszomj és süteményéhség Spanyolországban

Posted on 2014. április 23. szerda Updated on 2014. június 17. kedd

Húsvét után két héttel, általában április 24-én ünnepli a keresztény és nem keresztény világ egyaránt sárkányölő Szt György napját (az angoloknál, az ortodox diszpórában átcsúszik május 6-ára). Szentté avatását a legtöbb egyház elismerte; sőt mi több Szent György egyike lett a leghíresebb katonai szenteknek. Az ikonokon legtöbbször a sárkányt legyőző lovag képében ábrázolják. Ezenkívül egyike a tizennégy segítőszentnek, mert a György-legenda annak a keresztény meggyőződésnek a legszebb példája, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és legyőzi a gonoszt, még akkor is, ha az történetesen egy sárkány. Szent György életéről annyit tudunk, hogy egy előkelő kappadókiai (Törökország) családból származott, szülei katonai pályára szánták, ezért lépett be Diocletianus császár hadseregébe. Kiváló kardforgató képességének köszönhetően hamar magas pozícióba került. Ám, amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról, és a császár ellen fordult. Emiatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt hitétől eltéríteni, 303. április 23.-án kivégezték. Érdekes módon mártíromságának napján, Rómában ugyanezen a napon ünnepelték a Paliliát, amely eredetileg pásztorünnep volt. A döntően állattartásból élő népek életében kiemelt jelentőséget tulajdonítottak ennek a napnak, hiszen az állatok megóvása a betegségektől, a járványoktól, a rontó szellemektől rendkívül fontos volt az egyén és a közösség boldogulása szempontjából. Sok helyütt varázserejű füvek (gyógynövények) tűzre vetésével, füstöléssel igyekeztek megóvni az állatokat a rontástól. Szent György halála után nem sokkal a Római Birodalom keleti részein a mártír halált halt katona a lovagok, katonák, fegyverkovácsok, vándorlegények védőszentjévé vált. A legszebb történetet, “Az arany legendát ” 1264-ben a genovai Iacopo da Varazze érsek jegyezte fel Szent Györgyről, ‘Legenda sanctorum’ kötetében (ő egyébként líbiai származásúnak hitte a katonát).

Szent György kenyér és a rózsa

Spanyolországban talán Szent György napja az egyik legnépszerűbb fiesta a 8. század óta, amit rózsával és egy speciális sütemény a Szent Jordi sütésével/árusításával ünnepelnek meg. A hagyomány alapja náluk is egy legenda, ami egy sárkányról és Szent Györgyről szól, aki Conca de Barberàban (a Montblanc lábánál) járva megmentette a király lányát a tüzet okádó szörnyetegtől, s mivel a kihullott vére helyén rózsabokor nőtt, később a legenda hatására ez a nap a szerelmesek napjává vált. Barcelonában pl. ezen a napon már kora reggel megnyitják a Generalitat Palota kapuit, hogy rózsát osztogassanak a hölgyeknek és könyvet az uraknak. Az utóbbi szokás csak 1923 óta létezik, amikor is élelmes könyvkereskedők kitalálták, hogy mivel Miguel Cervantes és William Shakespeare is 1616. április 23-án haltak meg, legyen ez a nap a költészet és a szerelem napja. Igaz, hogy nem hivatalos szünnap, mégis mindenki Barcelona legzsúfoltabb utcáján a La Ramblán tolong, hogy ott gyönyörködhessen az új és antik könyves standok kínálatában és persze a rózsákban. Évente átlagosan 4 millió rózsa, és 800,000 könyv fogy el csak ezen a napon. A nők számára egyébként a mai napig fontos a rózsa színe. A vörös a szerelem és a szenvedély jelképe, a kék viszont a barátságé. A rózsaszín rózsa a köszönet, a hála szimbóluma pl. egy közelmúltban kapott szívességért. A lila rózsa a legjobb választás a hódításhoz, mert a nőiessség, szexualitás, csábítás színe. A fehér rózsa a tisztaság, ártatlanság szimbóluma, célzás egy hosszú, tartós kapcsolatra, az örök szerelemre, de a beteg emberek is fehér rózsát kapnak ajándékba a mielőbbi gyógyulásuk érdekében. A sárga színű rózsa a tinédzserek kedvelt virága.

Leghíresebb sütemény specialitás a katalán zászló színeiben pompázó pan de Sant Jordi, (karmazsinvörös és sárga csíkos). Egyébként kilóra mérve árulják, és meglehetősen drága fiesta napi csemege (a másik a csülökpörkölt csigával, szintén igazi katalán klasszikus), de a mandulatejes máz a tetején különösen figyelemre méltóvá teszi.

Melegítsük elő a sütőt 180 ºC. Először készítsük el a szirupot: forraljuk fel a vizet a cukorral, állandóan kevergetve (kb 10 perc). Verjük fel a tojásokat a cukorral és a vanília kivonattal, adjuk hozzá a lisztet. Dolgozzuk jól össze. Öntsük a tésztát a kivajazott, liszttel beszórt kenyérformába vagy tortaformába, majd süssük 6-8 percig, 180 ºC-on. Ezután vágjuk tetszés szerinti szeletekre, formákra. Keverjük össze a felvert tejszínt az olvasztott csokoládéval úgy, hogy jól eloszoljon benne a likőr is. Keverjük habosra a vajat a mandula tejjel. Vágjuk kb. 3 részre a süteményt, locsoljuk meg minden réteget a sziruppal és töltsük meg a kész truffle csokikrémmel. Végezetül fedjük be az egyenletesen elkent mandulás vajkrémmel. Szórjuk be porcukorral, dekorációként Szent György és a sárkány marcipán figuráját rakhatjuk rá vagy csak porozzuk be holland kakaóval.

Piros tojás, kulitch és pascha, avagy egy vidám húsvét ortodox módra

Posted on 2014. április 21. hétfő Updated on 2022. április 18. hétfő

Az ortodox vallású országokban (orosz, görög, lengyel, bolgár, héber) a húsvét, majdnem hogy nagyobb ünnep, mint a karácsony, amikor nemcsak Jézus feltámadását, de egyúttal a természet újjászületését is megünneplik. Az ortodox egyház a nagyböjtöt annyira szigorúan veszi, hogy nagycsütörtöktől a legtöbb görög és ciprusi ortodox számára már az olaj fogyasztása is tilos, és még a 4 óra hosszat tartó, maratoni szentmisét, a 40 napos böjt után is üres gyomorral hallgatják végig. Másnap, nagypénteken, a pópa, kereszttel a kezében, végigvonul az utcákon mementóként, hogy az ortodox világban még mindig szigorú böjt van, ami azt jelenti, hogy szinte semmilyen étel nem kerül az asztalokra és egyáltalán, tilos minden, aminek bármi köze van az élvezetekhez, még az örömlányok sem “dolgoznak” ezen a nagy napon. Nagyszombaton éjfélkor, amikor felzúgnak a harangok a pap először megáldja az ún. paschal tojásokat (lsd. később a receptek között) később pedig a hívők által hozott ételeket, olyanokat, amelyeket nem ehettek a nagyböjt ideje alatt (sonka, kalács, hús stb). A liturgia után a kongregáció visszavonul és Agápēt tart, ami szintén egyfajta szertartás, ahol a papok szent énekeket énekelnek, annyi nyelven, amennyit ismernek, ezzel is azt hangsúlyozva, hogy a feltámadás a világegyetem összes élőlényére vonatkozik. Hajnali kettőkor végre kezdetét veszi a “fényes hét”, ami a Paschal köszöntéssel és a kötelező 3 csókkal indul, -“Krisztus feltámadt!”-kiáltja örvendezve mindenki, amire a helyes válasz, hogy:- “Valóban feltámadt!”- a papok ezt is több nyelven elismétlik. A több napos ájtatosság után aztán Húsvét vasárnap valóságos kulináris “orgiává” válik: a görögöknél hagyományosan mageiritsa-t sütnek, (báránypörköltet) meg borjúmájat grilleznek, amit zöld fűszernövényekkel megszórva és citrom szószos, kemény tojással fogyasztanak. Görögországban minden arra járó idegent meg kell vendégelni, mert az évnek ezen a napján senki sem maradhat magára. Az ortodox hagyomány egyik vidám mulatsága még a húsvéti tojással való koccintás is, amit szigorúan csak piros tojással lehet, mert a piros szín Krisztus kifolyt vérének és az ígért örök életnek a szimbóluma. Tehát ellentétben a nyugat-európai szokásokkal, ahol a gyerekek csokitojás vadászatot tartanak, az ortodox országokban a pirosra festett, keményre főzött húsvéti tojásoknak ott kell sorakozniuk a terített asztalokon. A tojás lekerekített felének “popsi”, a hegyes felének  “orr” a neve. Orr az orral, popsi a popsival koccint, s akinek ép marad a tojása, az a néphit szerint szerencsés lesz (gyakori hecc, a fából készült festett tojások csempészése a főtt tojások közé, a “bűnös” azzal koccint, hogy nyerhessen).

A görög-bolgár-orosz-héber terülj asztalkámnak egy bolgár barátnőmnek, Ludinak a jóvoltából az idén Húsvétkor részese lehettem, őtőle tudtam meg, hogy a kulitch (kalács), igazi reggeli klasszikus az ortodox hívők házaiban, a diétás tönkölybúzából, citromhéj hozzáadásával készült kalács megédesítéséről a cukormáz gondoskodik. Aztán a hagyományos túrókrém, a pascha sem hiányozhat egyetlen bolgár-orosz asztalról sem (vaníliás, mazsolás, mandulás süteménnyel és gyümölcskompóttal fogyasztják), mintahogy a kaszinó tojás, orosz salátával (nálunk francia saláta néven fut) sem. Tipikus húsvéti ételek még a túróval megkent blini, Beluga kaviárral és tejfölös-vodkás krémmel, a töltött burgonyás Varenyki, savanyú káposztával, meg a hideg, Okroshka leves, és a friss zellerszár, almás- tormakrémmel töltve mmm..ezek után érthető, hogy az ortodox vallású országokban minden más ünnep eltörpül Húsvét mellett.

Hideg Okroshka leves

Hozzávalók: 4 tojás, 300 gr burgonya, 1 póréhagyma szár, 6 db retek, 1 mini uborka, 1 ek mustár, 250 gr tejföl, 500 ml tej, só, bors, 200 ml szódavíz, 2 csomag, friss kapor

Főzzünk kemény tojásokat. Hűtsük ki hideg vízben. Tisztítsuk meg a burgonyákat és vágjuk 1 centi vastagságúra. Főzzük meg. Pucoljuk meg a póréhagymát, az uborkát vágjuk fel apró kockákra, a retket karikázzuk fel. Hántsuk le a tojások héját, vágjuk ketté, a fehérjét aprítsuk fel, a sárgáját egy külön tálban villával törjük össze, majd adjunk hozzá mustárt, tejfölt és vajat, sózzuk, borsozzuk. Keverjük ki krémszerűvé. A retket, a kockára vágott uborkát és az újhagymát egy tálban keverjük össze (tegyünk félre néhányat a díszítéshez). Egy krumplinyomóval préseljük őket össze, a szaftot öntsük ki. Keverjük hozzá a tojásfehérjét meg a tejet a burgonyás-zöldséges péphez, sózzuk, borsozzuk. Végül öntsük rá a szódavizet, merjük ki leveses tányérokba és szórjuk meg a friss kaporral.

Túrós pascha (túrókrém) 6 személyre, 3 csók váltáshoz

Hozzávalók: 750 gr túró

30 gr mazsola, 1 ek citromlé, 1 vanília rúd, 100 gr barnacukor, 60 gr vaj, 5 ek barack vagy mandula mag

A túrót tegyük egy szűrőbe és lógassuk egy tányér fölé, Helyezzük a hűtőbe és 2 órán keresztül hagyjuk ott, hogy a leve kifolyjon. Közben a mazsolákat áztassuk be a citrom levébe, adjuk hozzá a vanília rúdból kikapart húst. Második lépésként ízesítsük a cukorral a mazsolás citromlevet, adjuk hozzá a vajat, a túrót, és egy robotgépben dolgozzuk jól össze. Csomagoljuk bele steril gézbe és tegyük a hűtőbe egy éjszakára. Másnap helyezzük egy tányérra a túrót, a tetejét pedig díszítsük ki mandulaszemekkel. A görögöknél az így készült túrókrémet húsvéti kalácshoz kínálják, gyümölcs kompóttal.

Watrushki, élesztős, túrós tészta

Hozzávalók: 20 gr élesztő, 125 ml tej, 50 gr barna cukor, 250 gr tönkölybúza, 40 gr vaj, 1 tojás sárgája, 1 tojás, 250 gr sovány túró, 1 zacskó vaníliás cukor, 4 ek agavé szirup, 3 ek homoktövis püré, 1 ek porcukor

Az élesztőt futassuk fel a langyos tejben egy kiskanál cukor hozzáadásával. Adjuk hozzá a liszhez, ezután keverjük hozzá a vajat, a cukrot, a tojássárgáját, gyúrjuk össze, majd kelesszük 30 percig, meleg helyen. A túróhoz adjuk hozzá a tojást, a pudingport és az agavé szirupot. Nyújtsuk ki a tésztát, vágjunk ki kb. 8 kerek lapot (8cm-est) a túróból meg formáljunk 8 golyócskát. Nyomkodjuk bele a tészták közepébe. Helyezzük rá a zsírpapírral kibélelt tepsire, a Watrushkik tetejét kenjük meg homoktövis lekvárral. Toljuk be a sütőbe a tésztákat és süssük 15-20 percig 180-200 fokon. Porcukorral megszórva kínáljuk.

Kulitsch húsvéti kalács

Hozzávalók: 100 gr vaj, 1 dkg élesztő, 100 ml tej, 5 ek agavé, 500 gr liszt, 3 tojás + 1 extra sárgája, 50 gr narancs, 50 gr citrom, só, 100 gr cukor, 1 ek citromlé, 2 ek tortához való apró színes cukor golyók

Elkészítése: A vajat nyomjuk szét egy villával, az élesztőt kelesszük meg a langyos tejben az agavé szirup hozzáadásával. A lisztet tegyük egy tálba, a közepében formáljunk egy lyukat és öntsük bele a megkelt élesztőt. Gyúrjuk össze az alkotórészeket tésztává majd hagyjuk 10 percet állni. Ezután adjuk hozzá a 3 tojást, a kandírozott narancs és citromhéjat és a csipet sót. Pihentessük 90 percig. Nyújtsuk ki a tésztát, formáljunk belőle egy nagy gombócot, majd helyezzük el egy zsírpapírral kibélelt tepsi közepére. Verjük fel a tojás sárgáját egy evőkanál tejjel és kenjük meg vele a tésztát. Ezután süssük ki 200 fokon 25 perc alatt. Adjuk hozzá a citromléhez a porcukrot az 1-2 evőkanál vizet majd dolgozzuk jól ki, addig, amíg egy sűrű ragasztószerű krém nem lesz belőle. Ezzel a cukormázzal kenjük meg a kalácsot és díszítésül szórjuk meg a színes tortához való cukordíszekkel.

Burgonyás Varenyki –pirog savanyú káposztával

Hozzávalók: 300 gr liszt, 50 gr szója joghurt, só, 150 gr káposzta, 200 gr burgonya, 1 hagyma, 4 ek olaj, bors, 1 ek kömény, 2 kk paprika, 150 gr retek, 2 szál újhagyma

Elkészítése: Főzzük meg héjában a burgonyát. A tésztához dolgozzuk össze a lisztet, a tejet, a joghurtot, a sót és 120-150 ml vizet, amíg egy egyenletes tésztát nem kapunk. Csomagoljuk be nejlon fóliába és pihentessük 1 órán keresztül.

Közben pároljuk meg a hagymát, tegyük rá a káposztát, és az összetört burgonyát majd pároljunk mindent 3 percig. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk a köménymaggal. A tésztát nyújtsuk ki, majd egy pohárral vágjunk ki belőle egyforma kerek korongokat (kb 20 db lesz), vízzel kenjük be mindegyiknek a tetejét, ezután 1 evőkanállal tegyünk mindegyik közepébe a káposztás, burgonyás töltelékből és formáljunk gombócokat belőlük. Egy nagy lábosban forraljunk fel vizet és abban főzzük meg a pirogokat, kb 4-5 perc alatt készen vannak. Ezután forrósítsuk fel az olajat egy serpenyőben és süssük át mindegyiket. Snidlinggel, póréhagymával, retekkel körítve tejföllel vagy anélkül kínáljuk.

Ingrid Bergman és a Budapest szelet

Posted on 2014. április 11. péntek Updated on 2014. április 12. szombat

Kevés élvezetesebb étkezési forma van a világon, mint a smörgasbord, a svéd asztal, talán, mert az örök mese, a terülj, terülj asztalkám valósul meg benne. A hideg, meleg finomságoktól roskadozó asztalokon a halak, rákok, hideg és meleg húsok, desszertek és gyümölcsök elképesztően nagy választékát ízlelheti meg az ember egy-egy ünnepi est alkalmával.

A skandináv országban járva (pár évvel ezelőtt sikerült több, mint 1 hónapot eltöltenem) egy baráti családnál volt részem egy igazi smörgasbordban, ahol elsőként a heringsalátát és a kemencében sült sonkát kóstoltam meg, majd a szintén házilag sütött svéd kenyeret a gravad lazaccal. Nem akarok senkit sem untatni a különféle finomságok hosszú felsorolásával, mindenesetre az étkezésre a kávé és mandulatorta tette fel a “svéd koronát”. Egy hét Skåne megyében (Landskrona, Malmő) való kalandozás után Stockholmba utaztam, ahol délidőben, egy kitűnő, hideg csirke sülttel és majonézes salátával leptem meg magam, este pedig a Skanzenben hot dogot ettem, a savanyú uborkából készült, isteni zöldszínű remuláddal. Ismét megállapítottam, hogy a svéd konyha egyszerű, jóízű és tápláló ételei, a világelsőnek kikiáltott francia konyha mellett bátran megállná a helyét (a 17.-18. században, Svédországban erős volt a francia befolyás, a mai városokban járva viszont már lépten-nyomon indiai, kínai vendéglőkbe botlik az ember). A bennszülöttek első számú kedvence továbbra is a hús és a hal (szósszal leöntve és burgonya pürével meg némi zöldséggel körítve). Igen a hal, ami az évszázadok során mit sem veszített népszerűségéből, éppenúgy, mint a kávé (ki gondolná, hogy ma ők a világ legnagyobb kávéfogyasztói a finnek után). Ezenkívül a svéd konyha továbbra is kedveli a meghökkentő ízkombinációkat, mint pl. az uborkát lekvárral, a húsgombócot, barna, tejszínes szósszal, a mustárt mézzel és kaporral. Igaz, hogy az alkohol fogyasztás statisztikailag Svédországban a legalacsonyabb a világon (mert a törvény tiltja), ennek ellenére ünnepi alkalmakkor rengeteg almabor és sör fogy. Talán, mert a svéd cider jóval több gyümölcsöt tartalmaz, így sokkal édesebb, mint a többi, európai országban forgalmazott borok. Az erdei bogyókból, -mint a törpemálna, a vörös-és kékáfonya, a málna, szeder, a sárga színű norvégmálna- készült likőröknek nincs párja a világon, nem beszélve a belőlük főzött lekvárokról, mártásokról. Végezetül a svéd konyha nem lenne teljes a lapp gasztronómiai érdekességek nélkül, úgymint a rénszarvas, a karibu és egyéb vadakból készült klasszikusok nálkül.

Ingrid Bergman és a fagylalt

Az 40-70-es évek svéd származású hollywoodi sztárja, Ingrid Bergman, annak ellenére, hogy nem tudott ellenállni a fagylalt kelyhek kísértésének, élete végéig sikerült megőríznie csodálatos alakját (176 cm 65 kg volt). Mindezt a svéd filmvárosban, a Råsunda-ban járva tudtam meg. A három halhatatlan svéd művész (Greta Garbo, Ingmar Bergman és Ingrid Bergman) közül, mindig is Ingrid volt a kedvencem, talán az őszintesége és természetes szépsége miatt. Hatalmas étvágyáról azonban eddig sohasem hallottam, pedig Bertrand-Meyer Stabley életrajzi könyve szerint, Ingrid egész életében rabja volt a forró, csokiöntetes fagylaltnak.  “Naponta 4 fagylalkehyhet ettem meg”- emlékszik vissza Ingrid Bergman az első new yorki évére (1939)-sok-sok tejszínnel és egyéb ínyencségekkel”. Fagylalt függősége ellenére mégis élete végéig megőrízte sportos alakját. Ingrid, aki sohasem hagyta magát a hollywoodi színészgyárban átalakíttatni, (alig festette magát, nem viselt kalapot) a pletykaéhes, rosszindulatú Louella Parsonnak is őszíntén be merte vallani, hogy igen szereti a kalóriadús pezsgőt, a cukrászsüteményeket, a fagylaltot, a kávét és a véres bifszteket. Az interjút követően másnap egy karikatúra jelent meg a svéd színésznőről, amin Ingrid egy sziklacsúcson ülve éppen tejfölös halat eszik, egy másik képen pedig a rakparton egy drezdai porcelánból egy nagy adag fagylaltot kanalazgat. Ingrid jót nevetett a képeken, de első, svéd férje, Petter Lindström iszonyú dühbe gurult a képek láttán és Ingridet azonnali diétára és sportra kényszerítette (Ingrid örömmel síelt, úszott, lovagolt, imádott keringőzni, a svéd népitáncot járni). Reggelire csak kávét ihatott, hozzá némi gyümölcsöt ehetett, délben sajtot és salátát kapott. Amikor azonban a drasztikus diéta ellenére egy grammnyit sem fogyott, Petter teljesen tanácstalanná vált, Ingrid meg csak lapított, mert a férje nem tudta, hogy Ingrid a szobájában mindig tartott valamilyen finom, csokis kekszet, amivel délután teletömte magát, az éjszaka kellős közepén pedig mindent felfalt, amit a hűtőben talált. Éppen emiatt Ingrid egészséges étvágyát ismerve paradox dolog, hogy az általa alakított női főszereplők szinte sohasem esznek.

Vegyük például az Oscar díjjal jutalmazott Casablancát, ahol az összes szereplő csak a puszta levegőből táplálkozik, viszont annál többet iszik, mert a casablancai Rick’s Bárban szinte fürödni lehet a brandyban és a pezsgőben. Ilsa, alias Ingrid Bergman, Marokkóba érkezésekor rögtön Cointreau-t rendel magának és férjének Victor Lászlónak. Tegyük hozzá, hogy a film történetét ismerve érthető, hogy Ilsanak elmegy az étvágya, mert éppen menekül a nácik elől, a férje beteg, aztán egyszerre két férfibe szerelmes, az elnyűtt arcú Humprey Bogartba és Paul Heinreidbe, de akkor sem élhet az ember csak Cointreau-n!

A Forgószél (1946) című filmben Ingrid (Alicia) végre hozzájut némi étekhez. Az angol filmművészet nagy pszichológusa, Hitchcock, aki a magánéletben is személyes jóbarátja volt Ingridnek, (kicsit szerelmes is volt belé) már első találkozásukkor ráérzett Bergman csillapíthatatlan étvágyára. A Forgószélben, mielőtt a filmtörténet leghosszabb csókjára sor kerülne (2 és fél perc), Alicia-Ingrid, éppen csirkét süt vacsorára, szerelmének Cary Grantnek. A csók jelenet közben pár falat csirke bekapása, még szebbé, bensőségesebbé tette a szerelmi jelenetet.

Nem minden filmproducer volt azonban ilyen kegyes Ingridhez, mert pl. a Selznick filmstudió a színésznő karrierje során többször megpróbált beleszólni étkezési szokásaiba. Pl. amikor 1944-ben a Gázlángot forgatták, amiért Ingrid megkapta az első Oscarját, férje Petter szigorú diétára fogta. Bergman később nevetve emlékezett vissza az azt követő filmjére, a Szent Mary harangjai-ra (1945), amiben egy apácát alakított, aki a történet szerint tüdőbeteg, de mivel a bő szabású egyenruha jótékonyan betakarta az egész testét, ezért Ingrid végre annyit ehetett, amennyit akart.

1949-ben a Baktérítő forgatása alatt Ingrid Bergman rádöbben, hogy a boldogság és siker ellenére sótlan és pénzéhes férje mellett börtönben érzi magát. Még csak 33 éves volt, majd kicsattant az egészségtől, szépsége virágjában, pályája csúcsán volt, a közönség imádta. Ingrid azonban, amikor nem dolgozott, otthon halálosan unatkozott. Később a filmforgatás közötti üresjáratokat megpróbálta moziba járással kitölteni, nos az egyik ilyen szellemi kiruccanás alkalmával betévedt Rossellini Paisa című filmbemutatójára. Az olasz, neoralista rendező filmje Ingridet teljesen lenyűgözte, olyannyira, hogy hazaérve azonnal tollat ragadott és azt írta Rossellininek, hogy “A világon mindenre képes lennék, hogy magával forgathassak!” Isabella Rossellini később azt mesélte, hogy az apja nagyon büszke volt arra, hogy ekkora hatást gyakorolt egy nagy hollywoodi sztárra, meg, hogy a nem igazán Don Juan külsejű sármja, édesanyját, Ingridet már az első találkozásuk után levette a lábáról. Amikor Ingrid, később Rossellini miatt elhagyta svéd férjét, Lindströmöt, viszonyuk a történelem leghangosabb botrányává fajult. A Rossellini évek gyümölcse 6 film, 3 gyermek lett és a nagy győzelem, hogy Rómában élve Ingridnek végre nem kellett többé fogyókúráznia, a hatalmas tál pizzák, húsok, halak, sok-sok folyami rák, homár és rengetegféle gyümölcs jellemezte többek között a Rossellinivel eltöltött boldog éveket. Ami érdekes, hogy a 2 terhesség (3 gyerek Roberto, Isabella és Isotta iker lányok) ellenére a tésztával készült ételektől Ingrid alakja, súlya mit sem változott, talán, mert az olasz fagylaltok feleannyira sem ízlettek neki, mint az amerikai fagylalt kelyhek, valamint Ingrid szerint, Európában leszokott a 3 fő étkezés közötti nassolásról. A Marie Claire újságnak olaszországi életéről 1955-ben azt nyilatkozta, hogy ” Egy olasz kőművessel csináltattam egy kemencét a santa marinellai otthonunk udvarába, ott sütöm a pizzát, azonkívül játszom és úszkálok a gyerekekkel. Csak olasz ételeket főzök. Igaz egy nap megpróbáltam egy svéd ételt elkészíteni Robertónak, mire ő azt mondta, hogy “Feltételezem, hogy Svédországban ezt mindenkinek meg kell ennie”. Ezután soha többé nem kísérleteztem. Csupán egy tipikus olasz feleség életét élem, csak a háziasszonyi teendőimet néha megszakítják a színésznői kötelességeim”. Az olasz idill és a filmrendezővel való házasság mindössze 6 évig tartott, a válás után, 1956-ban, Bergman visszatért Hollywoodba, ahol az Anasztázia főszerepéért megkapta a második Oscar-díját.

Ingrid Bergman áfonya öntete

Ingrid Bergman 1962-ben vett egy házat Svédországban, Dannholmenben (Bohuslan szigetén). Minden évben oda vonult el nyaralni gyermekeivel a világ szeme elől. Kedvenc időtöltése a gyümölcs szedés volt, amiket otthon nyersen vagy egy kis cukorral, tejszínhabbal dúsítva tálalt fel népes családjának. Egyik kedvencét az áfonyát, lánya, Isabella Rosselini szerint édesanyja gyakran tette hozzá a kalácsokhoz, mártásokhoz és házi készítésű likőrjeihez is. “Anyánk a vörös áfonyából kiváló öntetet tudott készíteni, úgy, hogy 40 dkg áfonyát szétnyomkodott, majd megfőzte 1 liter vízben. Amikor teljesen kifőtt a leve, átszűrte. Ezután a gyümölcslevet újra feltette a tűzre, hozzáadott 10 dkg cukrot és amikor felforrt, besürítette 4 evőkanálkanál vízben simára kevert kukorica liszttel. Végül hagyta még egyszer felforrni, majd szétöntötte csészékbe. Ezután vaníliakrémmel vagy fagylalttal ettük. Isteni volt!”

Budapest szelet

A kevés kukoricaliszt, cukor, tojásfehérje, mogyoró-mandula, tejszín és gyümölcs hozzáadásával készült süteményt Ingvar Strid svéd cukrász találta ki az 50-es években. Bergman szerint a torta hasonlított a svájci tekercsre, a csokikrémmel töltött változata viszont inkább a híres Eszterházy szeletre.

Hozzávalók:

5 db tojásfehérje, 1,75 csésze cukor, 60 g mandula, 0,5 csésze kukoricaliszt, 1 csésze porcukor, 50 g őrölt mandula, 1 db vaníliarúd, 5 csésze tejszín, 5 csésze cseresznye/barack/eper/mandarin friss vagy kompót

Az elkészítés módja: Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Verjük fel a tojásfehérjét a cukorral együtt kemény habbá. Adjuk hozzá a durvára vágott mandula felét, a kukoricakeményítővel és porcukorral együtt. Kenjük rá egy spatulával ezt a krémet az előzetesen zsírpapírral kibélelt tepsire, formáljuk a spatulánkkal téglalap alakúra. A tetejét szórjuk be a maradék mandulával. Toljuk be a sütőbe és süssük kb. 15 percig. A sütőben hagyjuk kihűlni.

Fordítsuk meg ügyesen a tésztát a tepsivel együtt és borítsuk rá egy másik tepsire.

Verjük fel a tejszínt kemény habbá. Kaparjuk ki a vaníliarúdból a húsát és keverjük hozzá a tejszínhez. Adjuk hozzá a kiválasztott, apróra vágott friss gyümölcsöt (kimagozott cseresznyét, mandarint, barackot, epret) párat tegyünk belőle félre a díszítéshez. Kenjük meg ezzel a gyümölcsös- tejszínes krémmel a tésztalapot, majd a zsírpapír segítségével göngyölítsük össze. A tekercs tetejét szórjuk meg a porcukorral. Végezetül vágjuk fel tetszés szerinti szeletekre a tekercset és díszítsük ki a maradék cseresznye/meggy/eper/mandarin etc. szemekkel.

Böjt félidő ünneplése szantolinás kenyérrel

Posted on 2014. április 8. kedd Updated on 2014. április 9. szerda

Pár hete fedeztem fel egy szenzációs mediterrán, saláta növényt, a szantolinát. Mintahogy a mocsári szederről, úgy a santolináról sem hallottam még korábban soha, illetve a konyhanövényt megízlelve később rájöttem, hogy az egyik kedvenc antipasztim, az olajban eltett görög feta ízét nem a piros bors, hanem ez a csodanövény, a szantolina adta meg. Most már legalább ezt is tudom, tehát igenis van új a nap alatt! A mediterrán konyhában szerény másodhegedűsként működő szantolináról később annyit sikerült megtudnom, hogy az őszirózsafélék családjába tartozik. A világon 24 fajtája ismert. Amúgy örökzöld cserje, átlagban 10–60 cm magasra is megnő. A levelei a fenyőhöz hasonlóak, az illatuk és az aromájuk viszont annyira egyedi, különleges, hogy tulajdonképpen semmihez sem hasonlítható. A szantolina júliusban kezd virágozni, kis gömbszerű virágai sárgák vagy fehérek, a vékony, akár 25 centi magas száron himbálózva ilyenkor úgy néznek ki, mint az angol perje. Kultiválásuk nagyon egyszerű, mert a santolina igénytelen növény, a napos vagy félárnyékos helyeket kedveli.

Nos ez a jelentéktelen konyhanövény úgy meg tudja bolondítani az olajbogyót, főleg, ha ráöntünk egy kis oliva olaj és málnaecetes saláta öntetet, hogy megízlelve indián táncot járunk az örömtől. Nem véletlenül lett a mediterrán konyha kedvence, mert karakteres ízt ad pl. a tészta ételeknek, a pizzáknak, de a pesztóknak, salátáknak, antipasztiknak is nagy barátja, nem beszélve a paradicsom, mozzarella kombinációnak, a savanyúságok eltevésénél pedig kb. olyan kulcsfontosságú szerepe van az olaszoknál, mint a magyar konyhában a mustármagnak vagy a kapornak. De azt, hogy milyen bombasztikus a pezsgőbe, vagy habzó borba téve, ezt egészen tegnapig nem tudtam. Olasz barátomat, Gianlucát illeti érte a hála, aki egy születésnapi parti kapcsán, tegnap mielőtt a kezünkbe adta volna a pezsgőt, friss zöld szantolinát helyezett a poharakba, majd ráöntötte a bort. Utána várnunk kellett vagy 2-3 percet, és csak akkor kaptuk meg az engedélyt a kihörpölésére. Nemcsak dekoratív volt, de Gianluca szavait idézve olyan érzés volt, mintha “angyal pisilt volna a szánkba”. Magyarra fordítva- mennyei. Természetesen utána kifaggattam, hogy Cagliariban milyen ételeket készít vele az édesanyja, nos válaszul megkaptam a fugasse, a mediterrán kenyér receptjét, melyet éppen ilyenkor, a böjt félidejében szoktak sütni, íme:

Mediterrán kenyér szantolinával

Hozzávalók:

1 dkg élesztő, 1 ek cukor, 1,15 kg liszt, 2 ek extra-virgin oliva olaj, plusz a kenyér kenéséhez, 1 ek só, kukorica liszt a beszórásához, 125 gr olajbogyó felaprítva, 125 gr zöld, 2 ek petrezselyemzöld, 2 ek kakukkfű, 1 ek friss rozmaring, só, bors

Az elkészítés módja: 1. Futassuk fel az élesztőt langyos vízben a cukor hozzáadásával. 3 és fél dl vizet melegítsük fel 115°C-ra; hagyjuk állni kb. 10 percig. Adjuk hozzá a lisztet, olajat, sót. Tegyük rá a gyúródeszkára a tésztát és dagasszuk legalább 6 percig. Fedjük le és tegyük meleg helyre, hogy dupla nagyságúra keljen; kb. másfél óra alatt. 2. Melegítsük fel a sütőt 250 fokra. Osszuk el a kenyértésztát 5 egyenlő részre. Helyezzük a kerek alakúra gyúrt tésztát a kukorica liszttel beszórt, zsírpapírral kibélelt tepsibe. Egy éles késsel, a tészta közepétől kiindulva vágjunk hosszában 3 párhuzamos csíkot. A vágás mentén a kenyér tésztát feszítsük egy kicsit szét a kezünkkel. Fedjük le megint, ezúttal egy tiszta, de nedves konyhatörlővel; várjunk kb. fél órát, amíg a kenyértészta tovább dagad. Közben öntsük az oliva olajat egy kis tálba, adjuk hozzá a fűszereket és alaposan keverjük össze. Kenjük be mindegyik lapot a fűszeres oliva olajjal, sózzuk, ha szeretjük szórjuk meg a borssal is. Ezután toljuk be a sütőbe és 15 perc alatt mindegyik lapot süssük ki szép aranybarnára!

Svéd mocsári szedres, mascarpone krémes torta és az eszkimó fagyi

Posted on 2014. április 5. szombat Updated on 2014. április 5. szombat

A múlt héten az Ikeában járva felfedeztem egy új lekvárt, a Hjortront. Kicsit zsákbamacska dolog volt megvenni, mivel azt se tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, ennek ellenére a borostyános, narancssárgás szín rögtön elbűvölt, pontosabban azonnal rabul ejtett, így úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a hjortonnak. Hazatérve már alig vártam, hogy  megkóstolhassam.

Először azonban meg kellett tudnom, hogy mi is az. Magyarul persze semmit sem találtam róla, annál többet angolul, így derítettem ki a pillanatok töredéke alatt, hogy a hjortron angolul cloudberry, magyarra fordítva mocsári, hamvas szeder (szó szerint felhő bogyó), mely a tundra vidékeken és az északi fenyveserdők övezetében honos. A borostyánszínű, ehető bogyó, ugyanúgy, mint a málna vagy a vad szeder a rózsafélék családjába tartozik. Az angol nyelvterületeken, főzőalma, kancsuka, averin, (Skóciában evron), Alaszkában lazacbogyó a neve.

A bogyótermés külsőleg nagyon hasonlít a málnához, de morfológiailag nem, mert kétlaki növény, ami azt jelenti, hogy amikor a méhek, rovarok beporozzák, a fehér virágból (néha vörösesek a szirmok) málna nagyságú bogyók lesznek. Őszre gyönyörű, halványpiros és borostyán színben “kínálják” megevésre magukat.

Az aranysárga lágy és lédús bogyó C vitaminban rendkívül gazdag. Frissen fogyasztva az íze semmi más bogyós gyümölcshöz nem hasonlítható, kissé fanyar, de csak annyira, mint a parszimon-saron. Amikor a bogyó túlérett, joghurtszerű konzisztenciájú lesz és egyre édesebb, ami azt jelenti, hogy kiválóan alkalmas lekvárok, szörpök, torták és likőrök készítésére. Finnországban pl. nemzeti eledel a bogyó hozzáadásával készült “leipäjuusto”, magyarra fordítva kenyér-sajttal vagy sajtkenyér, amihez a bogyókat pár percig párolják, majd a sajtot ráolvasztják, végül tejszínnel leöntik és cukorral ízesítve fogyasztják. Svédországban a mocsári szederből készült öntetet a vanília, ananász, dió fagylalt tetejére csorgatják, de népszerű palacsinták töltelékeként és a waffelekhez is. Norvégiában “Multekrem” a neve a keményre vert tejszínhabba kevert mocsári szeder lekváros krémnek ( én is kipróbáltam és nagyon finom volt), magában lekvárként vagy házi készítésű fagylaltokhoz is szervírozzák valamint marcipános torták gyakori hozzávalója.

Kanada legészakibb részén a mocsári szederből készítik a “Sültalma pitét”, aminek semmi köze az almához, annál több a mocsári szederhez. Alaszkában, a bogyókhoz rénszarvas, karibu zsírt vagy fóka olajat kevernek, együtt habosra verik, végül egy kevés cukor hozzáadásával már kész is a híres “Eszkimó fagyi” az Akutaq. A Yukon (Alaszka) és a Kuskokwim folyó vidékein, a csukát mocsári szeder szószban tálalják és cukor helyett a lekvárt használják. A bogyó fontos nemzeti étele az eszkimóknak, lappoknak, de magas C vitamin tartalma miatt nagy becsben van tartva az Északi tengeri hajósok körében és Grönlandon is, ahol kiváló megelőző “gyógyír” a skorbut ellen. A benne lévő benzoin sav ráadásul természetes tartósító anyag.

A mocsári szeder leveleiből teát is lehet készíteni, Skandináviában régen ismert gyógynövény, húgyúti fertőzésekre. Az észak-európai országokban népszerű még a Lakkalikööri, a finn likőr, amit szintén ebből a “felhőbogyóból” készítenek. Az ital karakteres íze és magas cukortartalma miatt igen kedvelt. A mocsári szeder a svédek, és a finnek második legnépszerűbb italának, az akvavitnek is az egyik alapanyaga. A bogyóból készült likőr neve a kanadai Quebecben viszont chicoutai.

A mocsári szeder a finn két euróson is meg van örökítve, mint nemzeti kincs, Skóciában és Új Funlandon pedig egy-egy hegyet neveztek el róla: “Cloudberry” hegy néven

A recept:

Hozzávalók: 25 dkg vaj

25 dkg cukor

4 tojás

1 tsp vanília esszencia

25 dkg liszt

A krém töltelékhez:

150 g Mascarpone, olasz desszert krémsajt

50 g vaj

1 tsp vanília esszencia

50 g porcukor

fél citrom leve

2 ek tearum

1. Melegítsük elő a sütőt 170’C-ra, kenjünk ki vajjal 2 db “2 x 8” átmérőjű tortaformát.

2. Dolgozzuk össze a vaníliás cukrot meg a cukrot a tojássárgájával, majd adjuk hozzá a vajat és egy villával keverjük habosra. Verjük fel a tojásfehérjét kemény habbá és adjuk hozzá a vajas keverékhez. Végül fokozatosan adagolva szitáljuk hozzá a lisztet is.

3. Osszuk 2 egyenlő részre a tortát, majd süssük 30-35 percig. Időnként ellenőrízzük egy villával, hogy megsült-e (aranybarnának kell lennie). Amikér kész, hagyjuk a sütőrácson kihűlni. Amíg hűl a torta készítsük el a krémtölteléket: a krémsajthoz keverjük hozzá a cukrot és a vanília esszenciát, csavarjuk bele a citromlevet és ízesítsük a tearummal vagy egyéb likőrrel. Cukor helyett én a mocsári szeder lekvárt használtam.

5. Ezután a torta rétegeket ragasszuk össze/kenjük meg a sajtkrémmel.

6. Verjünk fel tejszínt és ízesítsük 10 dkg mocsári szeder lekvárral, meg a marakuja levével, majd kanalazzuk rá bőven a tortára. Isteni finom.

.