Hónap: október 2019

Boszorkányujj, hottentotta füge, varjúháj és társai avagy ehető növények Halloween napra

Posted on Updated on

1.A boszorkányujj (a Carpobrotus edulis nemhez tartozik) egy szukkulens, kúszó növény, mely tagja a füge-körömvirág családnak (Aizoaceae). Dél-Afrikában őshonos, ahol hottentotta-füge vagy jégnövény, útszéli árvácska vagy disznó pofaként ismert, de hazájában savanyú fügének is nevezik.

A boszorkányujj összetéveszthető közeli rokonaival, beleértve a több, apró és kevésbé agresszív tengeri fügét (Carpobrotus chilensis), amellyel viszont könnyen keresztezhető. A boszorkányujjat azonban meg lehet különböztetni a mérete és a virágok színe alapján a többi fajtától. A nagyméretű, 64-152 mm átmérőjű és a virágai sárgák vagy világos rózsaszínűek, míg a kisebbek, 38-64 mm átmérőjűek.

A savanyú füge Namaqualand-ban (Namíbia) a parti és szárazföldi lejtőkön őshonos, de az egyenlítőtől északi, nyugati és a keleti szélességi fokban mindenhol megtalálható. A virágokat a magányos méhek, a mézelő méhek, az asztalos méhek és sok bogár faj porozza be, így az ő segítségükkel terjedt el. A boszorkányujj levelét eszik a teknősbékák, a virágokat az antilopok és a páviánok. Az utóbbi állatok a gyümölcsét is szeretik. A rágcsálók (és a sündisznók) a székletükben lévő magok útján terjesztik. Az állatok széklete menedéket nyújt a csigáknak, gyíkoknak és vakondnak. A pöffeteg kígyót és más kígyókat is, mint például a Kobrát és a kis rágcsálókat is, vonzza a gyümölcse. A boszorkányujj évelő növény, az egyéni szegmensek évente 1 méteresre is megnőhetnek. A virágok főleg késő tavasszal vagy ősszel (augusztus-október) nyílnak.

A boszorkányujj gyorsan átterjedt a Földközi-tenger partjára, mert az invazív fajok a tengerpart teljes hosszúságában megtalálhatóak, s mivel ez a növény képviseli a rágcsálók, -különösen a fekete patkányok számára- az élelmiszer forrást. A levelek, a gyümölcsök éppúgy ehetőek, mint néhány más tagja az Aizoaceae családnak. Dél-Afrikában, (xhosa nyelven igcukuma) a boszorkányujj érett gyümölcseit összegyűjtik, és vagy frissen fogyasztják, vagy a savanykásabb gyümölcsökből lekvárt, chutney-t készítenek. A boszorkányujj a gyógyászatban a HIV/AIDS-betegek kezelésére is jól bevált szer.

2.Rungia klossii, a gombaízű növény

A runghia egy gombaízű növény, nagyon népszerű Pápua Új-Guineában, ahol gyorsan termelő, bokros gyógynövényként ismert. Azért nevezik “gomba növénynek”, mert a levelei különleges, gomba ízűek!

A Rungia gyönyörű, fényes zöld levelei nagy mennyiségű vasat-, C-vitamint és a béta-karbonátot tartalmaznak. A levelek ropogós textúrája hasonló a spenótéhoz. Lehet nyersen is fogyasztani, salátaként szendvicsekhez, vagy köretként.

A gomba íz a főzés (a levesek és pörköltek) közben felerősödik, de hogyha túl sokáig főzzük, akkor a levelek elveszítik élénk színüket. Ezért javasolt, hogy a növényt csak a főzés utolsó pillanatában adjuk hozzá. A gomba növény szereti a meleget, ilyen körülmények között bő termést hoz. Egész évben növekszik a kertben és a termőföldeken. Halloweenkor a gombaízű növény egyedülálló kulináris élményt nyújt.

3. Blut Ampher vagy lósóska

A lórom, lósóska vagy egyszerűen sóska (Rumex) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó nemzetség. A széles levelű lósóskát régen a levelei miatt csomagolásra használták, és a vaj megőrzésére/tartósítására. Az egyik fajtáját (a rumex hymenosepalust) az USA-ban termesztik a gyökerek tannin tartalma miatt (akár 25% is lehet), míg a levelekből és szárakból mustár színű festéket vonnak ki.

A lósóska ehető növény. A legtöbb faj levelei oxálsavat és a tannint tartalmaznak. Sokan szájösszehúzó és enyhén hashajtó hatása miatt nem kedvelik. Egyes, különösen magas oxálsavú fajok (beleértve a juhsósavat, Rumex acetosella, közönséges sóska, Rumex acetosa, és francia sóska, Rumex scutatus) közül néhányat leveles zöldségként termesztenek, vagy kerti fűszernövényként savanyú ízük miatt.

Nyugat-Európában egyes fajok leveleiből orvosság is készül, ami kiváló a csaláncsípéstől felhólyagosodott bőrre (mint például a széles levelű dokk R. obtusifolius vagy hullámos dokk R. crispus).

A hagyományos osztrák orvoslás esküszik az R. Alpinus fajra, melyek leveleiből és gyökereiből kivont tinktúrát vírusos fertőzések kezelésére használják. A Rumex Nepalensis viszont főként a Himalája környékén nő, beleértve É-K Indiát, ahol különböző gyógyászati célokra alkalmazzák.

4. A Tripmadam (sedum reflexum) vagy kövirózsa, Jenny rózsa, kék kövirózsa, nálunk varjúháj, vagy Prick nevű növény, az évelő, zamatos Sedum növény nemzetségbe tartozik. Észak-Közép-és Dél-Európában őshonos, de Petrosedum reflexumként is ismert.

A varjúháj Európában népszerű dísznövény, szobanövény. Sziklakertek, sekély talajrétegű napos felületek igénytelen gyeppótló, talajtakaró, illetve dísznövénye. A fajok többsége lágyszárú, levélszukkulens, pozsgás növény, vagyis jól tűri a szárazságot. Néhány faj fásuló szárú félcserje, mások epifiták; akadnak köztük örökzöldek, félörökzöldek és lombhullatók is. A trópusi-szubtrópusi fajok a Kárpát-medencében nem télállók. Levéldugványról kiválóan szaporítható, a szárról könnyen letörő levélkék spontán is könnyen meggyökeresednek (Crassulaceae).

A varjúhájfélék családjába tartozó nemzetség,- amelybe világszerte több mint 500 faj tartozik-tagjai közül, Magyarországon a borsos varjúháj és a hatsoros varjúháj meglehetősen gyakori. Ausztrália és az antarktikus flórabirodalom kivételével is mindenütt honos; (Ausztráliába néhány faját betelepítették); de a fajok többsége holarktikus. Gyökerei sekélyen a felszín alatt terülnek szét. A varjúháj növényt vegetatív klónozással szaporítják a dugványból. Magyarországon nem őshonos a gyógynövényként használt illatos rózsásvarjúháj. A koreai konyhában viszont különösen kedvelt salátanövény.

5. HegyibabkáposztaBergbohnenkraut satureja

A Satureja az ún. aromás növények nemzetségébe tartozik, (a Lamiaceae családba), így a rozmaring és a kakukkfű közvetlen rokona. Észak-Afrikában, Dél-és Délkelet-Európában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában honos. Több fajtáját pikáns íze miatt konyhai gyógynövényként termesztik, a vadon növő Satureja fajok viszont táplálék forrásként működnek a lárvák Lepidoptera (pillangók és lepkék) számára. A molylepkét (Coleophora bifrondella) kizárólag a sós, téli satuejával etetik (S. Montana). Ez a fajta termeszthető, díszítő célokra kiválóan alkalmas; igénytelen növény, melynek nem kell a nap és jó vízelvezetésű talaj sem.

A nyári Satureját (hortensis) és a téli sós Satureját (Montana) ételek ízesítésére is felhasználják. A profi szakácsok a nyári satureját részesítik előnyben, de ez csak nyáron áll a rendelkezésükre; mert csak a téli örökzöld, évelő.

A Satureja fontos szerepet játszik az örmény, grúz, bolgár és olasz konyhában, különösen, ha babbal, lencsével, káposztával és paradicsommal készült ételekről van szó. A hagyományos Acadian (Kanada, Quebec és környéke) francia konyha kedvence, ahol a Fricot, egy pörköltszerű étel fontos ízfokozója. Ezen kívül kulcsfontosságú összetevője a Sarmale nevű, töltött káposztás ételnek, a hagyományos román konyhában. A boltokban kapható Herbes de Provence fűszerkeverék egyik legfontosabb fűszere szintén a satureja. Azerbajdzsánban gyakran hozzáadják a fekete teához, ami a konyhanövénytől nyeri el különleges aromáját.

Happy Halloween!

Téli pirítós kelbimbóval

Posted on Updated on

A káposzta egész évben tárolható, felhasználható, finom és változatos ételek készítésére. Nyersen, főzve, tartósítva, savanyítva egyaránt ízletes. Enyhe zamatával és ropogós állagával egyike a legfinomabb zöldségeknek.

A gyalult káposztából sóval és fűszerekkel (torma, babér, kaporral) érlelik a savanyú káposztát. Az érlelés alatt a káposzta bő levet ereszt, cukortartalma tejsavvá alakul át, ez adja jellegzetes ízét. Saját levében hónapokig is eláll a hűtőszekrényben. Nagyon magas a  C-vitamin tartalma.

A káposzta nagy családja, amely magában foglalja az édes káposztát, a kínai káposztát és a fekete káposztát, valamint a kevésbé szeretett kelbimbót, míg a család minden tagját egyfolytában dicsérik, hogy milyen fontos szerepet játszik az egészséges-minőségi táplálkozásban, addig a kelbimbós ételek hallatán általában fujjolnak az emberek. Pedig a tél közepén a kertben a már csupasz szárakon, a még mindig szép, nagy zöld “golyócskák”, elképesztően kompakt tartalommal, csak arra várnak, hogy leszedjék őket. Olaszországban különösen kedvelik a kelbimbós ételeket. Így nem véletlen, hogy a kedvenc olasz újságom (Casa mia) téli előzetesében a következő izgalmas receptekkel találkoztam, mint a: focaccine, speckkel és savanyú káposztával, aromás kelbimbó egytál étellel (burgonyával, hagymával, kurkumával, kókusztejjel, citrommal), rakott kelbimbó gesztenyével, és a kelbimbós pirítóssal.

Íme a Téli kelbimbós pirítós receptje:

Hozzávalók: 4 szelet kenyér, vastag szeletekre vágva, 150 gr füstölt pancetta szalonna/sonka, 250 gr kelbimbó, 200 gr sajt, 40 gr vaj, póréhagyma, vagy édes lilahagyma

Elkészítése: Mossuk meg a kelbimbókat hideg vízzel, majd szárítsuk le róluk a vizet egy konyhai papírtörlővel. Vágjuk fel vékony szeletekre mindegyiket, persze csak miután megszabadítottuk a torzsájuktól. Ezt a műveletet nevezik konyhai nyelven julienne-ezésnek.

Olvasszuk fel a vajat egy serpenyőben, és pirítsuk meg benne a kelbimbókat. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, és pirítsuk őket addig, amíg szép aranybarna színűek nem lesznek. Nagyon finom, ha a művelet végén meglocsoljuk balzsamecettel.

Amint megpuhultak a kelbimbók vegyük ki a serpenyőből és tegyük félre, majd ugyanebben a serpenyőben, mindenféle zsír hozzáadása nélkül pirítsuk ropogósra a szalonna szeleteket.

Készítsük el a pirítósokat, majd kanalazzuk rájuk a párolt kelbimbót. Tegyük rá a szalonna csíkokat. Szórjuk meg bőven mindegyiket a reszelt sajttal, rendezzük el egy tepsiben szépen a kenyérszeleteket. Toljuk be az előmelegített sütőbe és süssük a téli pirítósunkat addig, amíg a sajt rá nem olvad. Végül szórjuk meg az apróra vágott hagymával és azon melegében tálaljuk.

November 6-a Szent Leonárd napja

Posted on Updated on

Szent Leonárd egy bencés apát volt. Franciaországban élt az 5.-6. században. Hogy hogyan lett az állatok védőszentje, és a gyógyíthatatlan betegségek patrónusa? Erről szól ez a feljegyzés.

Egy 11. századból ránk maradt krónika szerint Leonárd frank nemes ember volt I. Clovis udvarában (aki a Meroving dinasztia alapítója volt). 496 karácsonyán Leonárd a királlyal együtt áttért a keresztény vallásra. Erre a nagy eseményre a Szent Remigius templomban került sor, a szertartást Reims püspöke vezette. Leonárd ekkor kérte meg Clovist, hogy adja meg neki azt a jogot, hogy felszabadíthassa azokat a foglyokat, akiket ő arra méltónak talál. Így lett Leonárd a rabok védőszentje. Később, a 6. század elején Leonárd Orléans közelében élt a Micy kolostorban, ahol püspökként tevékenykedett. A legenda szerint azonban hamarosan beleunt a világi életbe és a limousini erdőbe költözött. Ott verte fel tanyáját és remeteként tengette életét, de hívei ide is követték. Imái révén a frankok királynője sok vetélése után végre ki tudta hordani fiú gyermekét, ami miatt a király újabb földeket adományozott neki, a Limoges-tól 21 km-re fekvő Noblac-ban. Leonárd ott alapította meg a noblaci apátságot. Később a helység faluvá terebélyesedett, majd a szent halála után felvette a Szent-Léonard-De-Noblac nevet.

A legenda szerint csodatettei közé tartoztak, hogy szét tudta feszíteni a rabok bilincsét. De Leonárd miután szabaddá tette őket, hatalmas erdeinek egy részét nekik adta, egyúttal felszólította őket, hogy műveljék meg földjeiket, keressenek maguknak becsületes megélhetést.

Leonárd kultusza érdekes módon csak a 12. században virágzott ki. Korábbi kódexekben, írásos emlékekben még csak említést sem tettek róla, nem született semmilyen irodalmi mű, liturgia vagy templomi festmény, amely őt ábrázolta volna. Először Frank földön, Antiókhiai I. Bohemond királynak köszönhetően terjedt el kultusza. Bohemond, aki karizmatikus vezetője volt az első keresztes hadjáratnak, 1103-ban egy Danishmend nevű börtönben sínylődött, ahol hirtelen eszébe jutott Szent Leonárd, hozzá fohászkodott. Amikor diplomáciai úton sikerült hamarosan kiszabadulnia, első útja a noblaci apátsághoz vezetett, ahol hálából fogadalmat tett Leonárdnak. Bohemond példája aztán számos nemest ihletett meg, ennek köszönhető a román stílusú templom és a mérföldkőnek számító harangtorony megépíttetése is (52 méter magas) Noblacban. Körülbelül ugyanebben az időben, amikor elkészült a templom, vált Noblac, a Santiago del Compostela felé vezető népszerű zarándokúttá. Ettől kezdve Leonard (vagy Lienard) lett az egyik legmegbecsültebb szent a késő középkorban. Közbenjárására csodákat jósoltak, az áldott állapotban lévő nők pártfogója és az állatok (főként a szarvasmarha) védőszentje lett. Leonárd kultusza azonban főként Nyugat-Európában ismert. Angliában, nem kevesebb, mint 177 egyházat szenteltek neki. Leonard tisztelete Skóciában, Spanyolországban, Olaszországban, Svájcban, Németországban, különösen a bajoroknál, valamint Csehországban, Lengyelországban is erős. Olaszországban 225 hely viseli Leonárd nevét. A legkorábbi Friuliban épült. Máltán, Leonard, San Anard Abbati néven ismert. A máltai Kirkop községben, minden év augusztus harmadik vasárnapján körmenetben róják le tiszteletüket a szent előtt. Portugáliában, a 12. században épült Atouguia da Baleia (Peniche) templom viseli Saint Leonard nevét. Ez az egyedüli templom Portugáliában, amit neki szenteltek.

Németország

St. Leonhard a neve az 1219-ben épült frankfurti templomnak, ami a város központjában, a Majna-folyó közelében található. A román stílusú bazilika 1425-ban késő gótikus stílusban épült újjá egy oldal templommal megtoldva. Ami érdekes, hogy a St. Leonhard templom volt az egyetlen templom a kilenc templom közül az óvárosban, amelyik szinte sértetlenül túlélte a második világháborút. Ma a templom a plébánia része, és az angolul beszélő katolikus felekezet tulajdona.

Bad Tölzben, Bajorországban minden évben, november 6-án fesztivált rendeznek Szent Leonárd tiszteletére.

Oberland

November 5-én, a Szent Leonhard nap előtti éjszakán hangos horkantások, pata dobogások, nyerítések, egyszóval általános nyugtalanság hallatszik ki az oberlandi istállókból. Megkezdődik ugyanis a lovak feldíszítése és a történelmi hírességű lovas kocsik rendbe hozása. Így készülnek a lakók a november 6-i Szt Leonard felvonulásra. Másnap reggel, amikor még általában köd lepi be a tájat, az emberek népviseletbe öltöznek és elindulnak, hogy még időben odaérjenek a városházára, ahonnan elindul a körmenet. 70 lovaskocsi és 300 ló vonul fel minden évben. A lovak nagyokat nyerítve húzzák a nehéz hintókat, kocsikat. A hideg reggeli levegőben látszik a leheletük, mindenhol hallható a horkantásuk. Pedig néhány óra hosszat még ki kell tartaniuk.

A Leonhard napi felvonulás szokása több mint félévezredes hagyományra nyúlik vissza Bajorországban. Eredetileg egy régi germán szokás volt, amikor is Wotan/Odin istent ünnepelték (a skandináv és germán mitológia legfontosabb istene és a Panteon legidősebb, leghatalmasabb, legbölcsebb tagja) ezt a szokást később átvette a kereszténység. 1435-ban Reichling-ban, 1442-ban Kreuth am Tegernsee-ben jegyezték fel a Leonhardi körmenet megtartását, mindig november 6-án. Az idén szintén sor kerül erre a gyönyörű és emlékezetes hagyományra Oberlandban. Higgyék el megéri részt venni rajta, mert lenyűgöző élményt nyújt.

Szent Léonard de Noblat, Haute Vienne régióban található Franciaországban, napjainkban mindössze 4766 lakost számláló kis település, ennek ellenére a falu egyike az UNESCO világörökség részének, azon kívül a Santiago el Camino útvonal része. A falu régi házai egy tipikus, középkori utca képet alkotnak, ahol sok az apátsági templom. A 19. században a falu egy papírgyárral és egy porcelán manufaktúrával bővült. Noblat ma már nem vonzza a zarándokokat és turistákat, csupán egy éjszakai megálló a Tour de France ideje alatt.

Édesburgonyás tócsni, tormás-céklakrémmel

Posted on

Először is tisztázzuk, hogy mi az a tócsni?

A reszelt nyers krumplival és liszttel készült, zsírban, vagy olajban sült nemzetközi népi étel, melynek egyébként ezerféle neve van. A legvalószínűbb feltételezés szerint a tótlángos névből származik a tócsni név, ami Magyarországon a lapcsánka/hlebcsánka név után a legelterjedtebb.

Több helyen a tócsni és lepcsánka között különbséget tesznek, mert bár a tésztájuk azonos, a sütésük eltérő. Míg a tócsnit serpenyőben, zsiradék nélkül sütik, addig a lepcsánkát bő olajban, lángos gyanánt készítik. A tócsni alap receptje a legszegényesebb időket idézi, ám a népi találékonyság mindig azzal egészítette ki, amihez éppen hozzá tudott jutni. A tócsninak több változata ismeretes, fűszerezése, elkészítése alapján. A legegyszerűbb, leggyorsabb tócsni változat csak krumplival és liszttel készül, a hagyma, fokhagyma, tojás (egyes helyeken tej) nélkül.

A tócsnira jellemző, hogy csak az alaprecept hasonló, de ahogy mondani szokták: ahány ház, annyi szokás, így a tócsni tájegységenként, nemzetiségeknél, családoknál is más összetevőkkel készülhet.

A lepcsánka/tócsni a gasztronómiában nagyon széles körben alkalmazott étel. Talán legismertebb fogyasztási módja, amikor önálló fogásként, csak a tócsnit kínáljuk magában, esetleg adhatunk mellé szószokat, mint pl. tejfölöst, paradicsommártásost, és egyéb mártásokat. Sült húsok elkészítése esetén is kiváló körítés a tócsni, akár töltelékként, akár bő olajban sütött hússzelet bundájaként, vagy kész húsos főétel (pl. pörkölt, tepsiben sült húsok) mellett köretként.

A tócsni nem azonos a svájci rösztivel, mivel a röszti előfőzött burgonyából készül, míg a tócsni nyers, reszelt krumpliból.

Hozzávalók: 4 db burgonya vagy 2 db édesburgonya, só, bors, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 db tojás, 2-3 ek liszt

A tormakrémhez: előfőzött cékla, torma, só, bors, 1 csipet cukor, 2-3 ek natúr joghurt

  1. A burgonyát meghámozzuk, megmossuk, lecsepegtetjük és lereszeljük.
  2. A reszelt burgonyához hozzáadjuk a tojásokat, a lisztet, a lereszelt fokhagymát, megsózzuk, borsozzuk, és jól összekeverjük.
  3. Serpenyőben olajat forrósítunk. A burgonyamasszát evőkanál segítségével elhelyezzük a forró olajban, a kanál segítségével lapos lepényekké simítjuk. Mindkét oldalát kb. 5-5 percig szép arany barnára sütjük, majd konyhai papírtörlőre kiszedjük, hogy a felesleges zsiradék lefolyjon róla.
  4. Elkészítjük a céklakenőt, úgy, hogy a főtt céklát lereszeljük, sózzuk, enyhén borsozzuk, majd hozzáadunk tetszés szerinti (kb. 1-2 evőkanál) mennyiségű tormakrémet és egy evőkanál joghurtot. Ha kell egy csipet cukrot is hozzáteszünk, majd krémmé keverjük. (aki nem diétázik, az joghurt helyett adhat hozzá majonézt is)
  5. A tócsnikat a céklás tormakrémmel megkenve tálaljuk.

Japán palacsinta

Posted on Updated on

Fél évet Szapporóban éltem, ahol egyik nagy kedvencen volt a habos, fluffy palacsinta. De nevezhetnénk palacsinta soufflé-nak is a pehelykönnyű állaga miatt. A titka mint később megtudtam az, hogy minél alacsonyabb lángon kell sütni. A tésztából kis kupacokat kell adagolni egy merőkanál vagy fagylaltkiszedő kanál segítségével: mivel nem olyan folyós, mint a mi palacsintatésztánk, így könnyedén halmozhatjuk egymásra a rétegeket- ezért lesznek szép, pogácsa nagyságú palacsintáink. Ha kiadagoltuk a kis kupacokat, le kell fedni a serpenyőt, és így kell sütni 3-5 percig mindkét oldalán. A sütés vége előtt hozzá lehet adni 1 evőkanál vizet, újra lefedni, majd ha készen van, ugyanezt megtenni a másik felével is.

Hozzávalók: 2 db tojás (szétválasztva), 20 ml tej, 10 ml olaj vagy vaj, 1 teáskanál vanília kivonat, 4 evőkanál liszt, fél teáskanál sütőpor

a fehérjés réteghez: 3 db tojás fehérje, 1 ¾ ek vagy 40 gr cukor

Elkészítése:

Válasszuk szét a tojásokat. Verjük fel egy villával a tojás sárgákat, adjuk hozzá a tejet, majd a vanília kivonatot. Alaposan keverjük össze. Adjuk hozzá az átszitált lisztet és sütőport. Habverővel alaposan keverjük össze.

Verjük fel a tojásfehérjéket kemény habbá. Mikor már majdnem kemény, adjuk hozzá a cukrot is. A kész, felvert tojáshabot keverjük kisebb adagokban a sárgájához, de nagyon óvatosan. Igazából csak hajtogassuk bele. Addig kevergessük, míg az egész egynemű, sűrű tészta nem lesz. 

Öntsünk pár csepp olajat egy serpenyőbe, melegítsük fel. Egy kisebb merőkanállal adagoljunk kis tésztakupacokat a serpenyőbe. Minden palacsintára több merőkanállal szedjünk a tésztából, vagy helyezzünk kis tortaformát, pogácsa szaggatót a palacsinta sütőnkbe és abba kanalazzuk bele a tésztát, így lesznek szép, réteges palacsinták. 

Ha kiadagoltuk, fedjük le a serpenyőt, majd 3-5 percig süssük a kis palacsintákat alacsony lángon. Utána vegyük le a tetejét és fordítsuk meg. Fedjük le a serpenyőt, majd ezt a felüket is süssük 3-5 percig. Melegen, vajjal és gyümölcsökkel, málnaöntettel és tejszínnel vagy fagylalttal tálaljuk. tálaljuk. 

Koreában így csinálják ugyanezt a palacsintát: Tegyünk a palacsinták alá egy evőkanál vizet, majd újból fedjük le őket 1 percre. Fordítsuk meg óvatosan mindegyiket, majd mehet alájuk még egy evőkanál víz és 3-4 perc múlva kész.

Habos, parmezán sajtos leves

Posted on

Hozzávalók: 1 fej hagyma, 2 ek olíva olaj, 200 ml fehér bor, 500 ml kész leves (zöldség vagy csirkehúsleves kockából), 250 ml tejszín, 150 gr parmezán sajt, lereszelve, só, bors, vizitorma, 2 ek tejföl

Elkészítése: Pucoljuk meg a hagymát vágjuk apróra és pirítsuk meg a 2 evőkanál olíva olajban. Öntsük rá a fehérbort, majd a levest és főzzük kb. 5-10 percig.

Öntsük hozzá a tejszínt és főzzük mérsékelt lángon 2 percig. Pürésítsük a botmixerrel majd adjuk hozzá a reszelt parmezánt. Sózzuk, borsozzuk. Óvatosan keverjük bele a sajtot a levesbe.

Osszuk ki a levest mélytányérokba, úgy, hogy mindegyikhez adjuk hozzá az 1 -2 evőkanál tejfölt. Óvatosan keverjük bele.

Sült szalonna csíkokkal vagy vizitormával, fenyőmaggal díszítve tálaljuk.