Hónap: december 2018

A Nagylábú Berta, avagy egy magyar királylány története (karácsonyi mesék)

Posted on Updated on

Amikor, december elsején Ella felébredt, maga is meglepődött a nagy rendetlenség láttán. Hát még, amikor eszébe jutottak Graciella intelmei, hogy-„Rakj rendet lefekvés előtt a szobádban, mert 1 hét múlva jön a Mikulás. Már távcsővel figyeli a gyerekeket.”. Ella fürgén kipattant hát az ágyából, azzal az elhatározással, hogy elpakolja a színes ceruzáit, meg a játékait. De, amikor rakodás közben észrevette az ajtajára függesztett adventi naptárt, aminek ráadásul az egyik zsebéből egy gumimaci kandikált ki, gyorsan becsúsztatta a rajzfüzetét egy fiókba, kivette belőle a macit és bekapta. Aztán átrohant a kisöccséhez, Milóhoz, hogy felhívja a figyelmét az adventi naptár tartalmára.–„Miló nézd meg a kalendáriumodat, már van benne egy gumicukor.”- „Oké!”–dünnyögte Miló, és átfordult a másik oldalára, de Ella tovább piszkálta:

„Nem muszáj megenned Milóka! Ha nem kéred, nekem adhatod.”

„Nem, nem eheted meg!”-csattant fel erre Miló, és annak ellenére, hogy nem volt odáig az édességért, gyorsan kipattant az ágyából, kirohant és megette a gumimaciját.

Később az ebédlőben, a gyerekek csendesen majszolgatták a sajtos, vajas kenyerüket, miközben a Télapónak szánt ajándéklistát próbálták összeállítani az anyukájuk segítségével. Mikor Miló ott tartott, hogy a kedvenc rongy nyuszijának egy pótkocsis motorkerékpárt kér a Télapótól, meghallotta, hogy jön a szemeteskocsi. S mert odáig volt minden járműért, a székét az ablak elé tolta és nagy érdeklődéssel nézte egy darabig a nővérével együtt, ahogy a kukáskocsi elnyeli a plasztik zsákokat, de aztán Ella meglátta a postást, aki az ő ládájukba is bedobott valamit. Felpattant és leszaladt, csak úgy pizsamában. Miló meg utána. A gyerekeknek egy-egy képeslapot nyomott a postás a kezükbe, de mivel még nem tudtak olvasni, így csak nézegették a fura képeket és próbálták kitalálni, hogy vajon kitől jöhetett. A rajzok elég félelmetesek voltak. Ella képeslapján egy szőrcsuhás férfialak fenyegetően hajolt két kisgyerek fölé. Ami feltűnő volt rajta, hogy az egyik lába emberi láb volt, a másik meg lópatás. Milóén meg egy kócos hajú, szegényes ruházatú asszony állt egy lámpással a kezében, az érdekessége az volt, hogy az egyik lába hattyúláb volt. „Üdvözlet a Krampusztól!”-olvasta Bizsu fennhangon Ella képeslapját, amikor a kislánya megmutatta neki, majd hangosan felnevetett. „Anya, mit nevetsz? -kérdezte Ella. “A Krampuszon, hogy az üdvözletét küldi, pont neked, aki félsz mindenkitől és mindentől. „Miért, ki az a Krampusz?“-

„A Krampusz az egy félig kecske, félig emberszerű lény, aki megbünteti a rossz gyerekeket. És azért hívják Krampusznak, mert nem engedte soha levágatni a körmeit,-akárcsak Te, mert mindig sivalkodsz“,-tette hozzá Bizsu,-„de mivel ő nem ismerte az édesanyját, aki gondot viselt volna rá, így hatalmas karmokat növesztett. A Krampusz szó ugyanis karmot jelent, olyan kapa körmöket, mint a tieid!”

„Szegény Krampusz úgy sajnálom, hogy nincs anyukája!“-terelte el magáról a figyelmet Ella.

„De van apukája, aki nem más, mint Nikolausz, ő adta neki a Krampusz nevet is“.-folytatta Bizsu.

„Akkor ő olyan, mint Belgiumban a Fekete Péter?“

„Igen. Csak őt Nikolausz nevelte fel. Mivel ma december elseje van, ilyenkor a Krampuszok már javában járják a várost. De vigyázzatok, mert itt Bajorországban a Krampusz a rossz gyerekeket lánccsörgetéssel rémisztgeti, virgáccsal fenyegeti, a jó gyerekeknek viszont ajándékot osztogat. Egyébként nem kell félni tőle, mert nem gonosz, csak szereti megtréfálni a gyerekeket.“

„Na, de nézzük most Milóka képeslapját!“–indítványozta Bizsu, Ella rémült arckifejezését látva. „Nahát, neked meg a Nagylábú Berta írt. „NAGYLÁBÚ?“-ismételte a szót jóízűen kacarászva Miló, miközben maga elé képzelt egy nénit, gigantikus méretű lábakkal. „Ő Bodza anyó unokatestvére, aki vagy gyönyörű, fiatal lányként bukkan fel, hófehér ruhában, vagy mint a Te képeslapodon is láthatod, öreg banyaként, akinek szokatlanul fényesen csillog a szeme. Viszont ha öreg, ha fiatal, onnan lehet felismerni, hogy, az egyik lába mindig hattyúláb. Reméljük, hogy az idén a Nagylábú Berta szépséges hercegnőként látogat el hozzánk karácsony és vízkereszt között.“–tette hozzá Bizsu.

„De jó lenne!“-lelkendezett Ella.

„Gondolom azért küldte neked ezt a képeslapot, mert ő jön látogatóba, de nemcsak hozzánk, hanem másokhoz is. Mert Berta 12 napig időzik itt a mi vidékünkön, ellenőrzi, hogy az emberek keményen dolgoztak-e egész évben, vagy sem.“

„Erről jut eszembe, hogy munkára fel, ne vesztegelj!…“-állt fel Bizsu az asztaltól.

„De én többet akarok megtudni Bertáról, mert a Krampuszról sokkal többet meséltél Ellának.“–nyafogott Miló útban a fürdőszoba felé.

„Ha jók lesztek, akkor este elmesélem nektek Berta történetét, aki mellesleg egy magyar királylány volt.“

„Hallod Miló, Berta magyar királylány volt!“-visszhangozta Ella.

„Igen“.-felelte a kisfiú. „Hallottam“.

A nagylábú Berta története

Még épp, hogy besötétedett, a gyerekek máris nyaggatni kezdték az édesanyjukat, hogy kezdje el a magyar királylány történetét. Bizsu azonban ragaszkodott a szokásos, esti programokhoz, így csak a vacsora és fogmosás után volt hajlandó belekezdeni a Nagylábú Berta történetébe.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Martell Károly nevű király, Párizsban.“–kezdte Bizsu, amikor a gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek az ebédlőben lévő nagy kanapén.

„Mint ahonnan a Sophie zsiráfunk is származik?“–szólt közbe Ella, akinek egy Sophie nevű gumi zsiráf volt az első játéka. „Igen.“–bólintott rá Bizsu.

„Nos, a király kisebbik fia, az apró termetű Pipin már gyerekkorában csoda tetteket hajtott végre.“

„Pipin???“-visszhangozta Miló kuncogva.

„Igen, ilyen mulatságos neve volt a király kisebbik fiának, de amilyen kicsi volt, olyan nagyerejű, mert egyszer például, amikor a királyi család a palotakertben ebédelt, egy ketrecéből kiszabadult oroszlánnal csak Pipin mert szembe szállni, egy lándzsával azonnal leterítette.“

„Hűha, milyen bátor kisfiú volt! Ugye Ella?“-mondta Miló a nővérére nézve. „Igen.“-helyeselt Ella.

„Folytathatom?“-nézett rájuk Bizsu összevonva a szemöldökét, „mert ha állandóan közbeszóltok sohasem tudjátok meg, hogy ki volt Hattyúlábú Berta.“ „Jó, jó!“-hallgattak el egyszerre a gyerekek. „Folytasd Anya!“

„Nos, amikor a kis Pipin felnőtt, ő került a trónra. Épphogy megkoronázták, a tanácsadói máris azzal a javaslattal álltak elő, hogy keressen feleséget magának. Pipin, a sok-sok királylány közül,-akiknek a festményét elküldték hozzá,-végül Floris király és Blanchefleur királyné, Esztergomban élő lányát, Bertát választotta. A lány, Pipin nagy örömére igent mondott. A lánykérést követően 1 hónap múlva megindult a fényes, esküvői menet Párizsba. A szülők, a menyasszonyt egészen Szászföldig kísérték és mielőtt búcsút vettek volna tőle, Blanchefleur királynő a szolgálóira, Margiste-ra, annak leányára, Aliste-ra és az unokafivérükre, Tibert-re bízta Bertát. Párizsban aztán nagy pompával megtartották Pipin király és Berta királylány menyegzőjét. A gonosz Margiste azonban az esküvői vacsora után azt hazudta Bertának, hogy halálos veszély fenyegeti, és azt javasolta, hogy cseréljen helyet a lányával, aki meglepően hasonlított Bertára. A megrémült Berta köszönetet rebegett Aliste-nak. Másnap reggel Margiste azonban visszahívta Bertát, azzal, hogy elmúlt a veszély. Ám Aliste nem adta át a helyét a magyar királylánynak, hanem megsebezte a saját combját egy késsel, és azt hazudta a szobába lépő Kis Pipinnek, hogy Berta tette,-aki erre azt hitte, hogy az igazi Berta, az álfelesége életére tört. A vénasszony kituszkolta Bertát a hálószobából, és Tibert őrizetére bízta, aki kipeckelte a száját, hogy ne tudja elmondani az igazat. Az árulóknak így sikerült megtéveszteniük Pipint, aki Margiste-nak azt mondta, hogy csináljon a gyilkossal, amit akar. Ő meg Tibertnek parancsba adta, hogy ölje meg. A gonosz Tibert, egy Moran nevű csatlóssal és még két katonával felvértezve a messzi Le Mans-i erdőbe vitte Bertát, ahol végre akarta hajtani a parancsot, de a csatlósok végül megakadályozták és szabadon engedték a királylányt, aki az erdőbe menekült (miután visszatértek az udvarba, Tibert egy vaddisznó szívét nyújtotta át Margiste-nak a Bertáé helyett.)

Ezután Berta a hidegtől és a félelemtől reszketve egyedül kóborolt az erdőben, éjszakánként a bokrok tövében húzta meg magát, nappal meg vándorolt. Egyik nap reggel aztán egy remetével találkozott, aki látva, hogy a lány milyen nyomorult állapotban van, elmondta neki, hogy egy család él itt a közelben egy erdei házikóban. Menjen el hozzájuk, ők biztosan befogadják. Miután Berta megmenekült egy nősténymedve támadásától, véletlenül éppen Simon, az erdei ház tulajdonosának a karjaiba futott, aki hazavitte a beteg lányt és a felesége Constance, meg a két leánya gondjaira bízta.

Constance és leányai, Isabelle és Aiglente nagy odaadással ápolták Bertát, aki azonban nem fedte fel igazi kilétét vendéglátóinak. Amikor Berta meggyógyult a varrás művészetére és zenére tanította a leányokat, akik annyira megszerették, hogy a szülők azt mondták neki, hogy addig maradhat, ameddig csak akar. Berta végül kilenc és fél esztendőt töltött el a vendégszerető család házában.

Telt-múlt az idő. Egy nap Berta édesanyja, Blanchefleur rosszat álmodott a lányáról, elhatározta hát, hogy meglátogatja Párizsban. Útra is kelt hamarosan. Amikor Párizs felé közeledett, az utcán döbbenten hallotta az emberektől, hogy mennyire gyűlölik a királynőt, azaz a „leányát”. A magyar királyné jövetele megrémítette a három gaz árulót, akik azt találták ki, hogy Aliste betegnek fogja majd tettetni magát, ágyban marad egy elsötétített szobában. A cselbevált, mert Margiste-nak hazugságokkal egy darabig sikerült távol tartania Blanchefleurt a „leánya” szobájától. Két nap múltán azonban Blanchefleur türelmét vesztve berontott a királynő hálószobájába, ahol nagyon furcsának találva annak viselkedését, leszedette a függönyöket az ablakokról. Blanchefleur ezután a királynőben felismerte Alistét a szolgálóját, de persze az mindent tagadott. Ekkor a királynő, hogy bebizonyítsa, hogy ez a hamis királynő, lerántotta róla a leplet, és megmutatta a királynak, hogy ennek a nőnek kisebb a lába az ő Bertáénál.

Pipin ekkor megbízta Berta megmentőjét, Morant és társait, hogy kutassák fel az igazi királynőt, de keresésük nem járt sikerrel. Eközben értesülve Frankhon királynőjének balsorsáról, Simon és Constance rájöttek, hogy a vendégük nem lehet más, mint az igazi Berta, de amikor megkérdezték tőle, Berta tagadta. Húsvétkor azonban Pipin király Anjouba, Le Mans-ba utazott, hogy Bajorföldi Naimont és számos leventéjét lovaggá üsse. Egy vadászaton eltévedt a Le Mans-i erdőben, ahol micsoda véletlen, találkozott Bertával, aki éppen egy közeli kápolnából indult haza. Az ifjú király azonnal szerelemre lobbant a szépséges Berta iránt, és könyörgött neki, hogy teljesítse vágyát. Berta csak úgy tudott megmenekülni a felhevült király szerelmi csábításától, ha megszegi fogadalmát, és felfedi neki kilétét. Ám, amint Simon házába érkezett, visszavonta állítását, kijelentve Simonnak és Constance-nak, hogy csak azért adta ki magát az igazi Bertának, hogy elhárítsa az erdőben felbukkanó „udvaronc” szerelmi kirohanásait.. Pipin eközben zavartan hallgatta Berta szavait egy függöny mögött. A Le Mans-ba visszatérő király Simon gondjaira bízta Bertát, megtiltva bizalmasának, hogy bárkinek is szóljon a rejtélyes ügyről.

Hogy Pipin megbizonyosodjék Berta kilétéről, hírvivőt küldött Magyarországra Floris királyért és Blanchefleur királynéért. A magyar királyi pár egynapos párizsi pihenő után Pipinnel együtt Le Mans-ba utazott, ahol Simon vendégül látta őket a házában. Itt aztán a királynő rögtön felismerte a lányát. Berta boldogan omlott anyja karjaiba. Az egymásra találás hírére Le Mans összes harangját megkongatták. A királyi kompánia három napos örömünnepet ült Simon erdei házában. Pipin király lovaggá ütötte Simont és a fiait (mert volt még 2 fia is) és jelentős adományokban részesítette őket.

Miután Párizsban híre ment Berta megtalálásának, Aliste, az álkirálynő, egyre nyugtalanabb lett. Végül a király megkegyelmezett neki, mivel a 9 év alatt 2 fiút szült Pipinnek, de a gonosz asszonyt egy kolostorba záratta. A fiait fejedelmi módon neveltette a Montmartre-on, akik később még sok bajt okoztak az országnak.

Párizs lakosai nagy örömmel fogadták Bertát, és egy hétig tartó ünnepséget rendeztek a tiszteletére. Egy hónappal később Floris és Blanchefleur hazaindult Magyarországra, ahol leányuk született, akit Simon feleségének tiszteletére Constance-nak neveztek el, majd hálából megalapították a Valberte apátságot. Párizsban, Pipin és Berta szeretettel és megbecsüléssel vették körül Simont és Constance-ot, s a leányaikat előkelő nemesurakhoz adták férjhez.

Pipin és Berta első gyermeke, Gille, egy kislány volt, (aki később a vitéz lovag, Roland édesanyja lett). Utána született meg második gyermekük, a későbbi Nagy Károly, aki hősiesen harcolt a szaracénok ellen“.

“Eddig volt, mese volt, talán igaz sem volt! Hűha nem is vettem észre, hogy ilyen későre jár már az idő! Rég ágyban lenne a helyetek!“-csukta be a könyvet Bizsu, s csak ekkor vette észre, hogy a gyerekeket bizony már rég elnyomta a buzgóság. Így miután betakargatta őket, halkan csak annyit mondott, hogy: „Jó éjt kis Krampusz! Jó éjt hattyúlábú Berta!“


Reklámok

Hintaló karácsonyra

Posted on Updated on

Hozzávalók: 1⁄2 l tej, 600 g cukor vagy 200 g cukor és 400 g marcipán massza, 40 gr élesztő, 1,6–1,8 kg liszt, 350 g vaj, 350 g disznózsír
2 db citrom héja, 1 ek só, 300 g mandula, 150 g cukrozott (szárított) citromhéj, 150 g cukrozott narancshéj, 250 g folyékony vaj és sok, sok porcukor, fondant csoki

Elkészítése:
1. Negyed liter langyos tejhez adjunk hozzá 3 evőkanál cukrot, dolgozzuk el benne az élesztőt. Várjunk kb. 5–10 percet, amíg megkel.
2. Adjuk hozzá a liszthez a maradék cukrot majd öntsük rá a megkelt élesztős tejet és gyúrjuk jól össze, úgy hogy a maradék tejet is adjuk hozzá.
3. Adjuk hozzá a tésztához a zsírt, a vajat, a marcipánt, a citrom és narancshéjat, ízesítsük sóval, tegyük bele a reszelt mandulát.
4. Gyúrjuk jól össze a tésztát egy nagy gombóccá, majd takarjuk le egy tiszta törlőronggyal és hagyjuk állni langyos helyen legalább 2 óra hosszat.
5. Melegítsük elő a sütőt 250 fokra. Sütés előtt dolgozzuk össze a tésztát még egyszer majd formáljunk hintalovakat, (kandírozott gyümölcsből legyen a szeme) helyezzük rá a zsírpapírra mindegyiket, csökkentsük a hőmérsékletet 160 fokra, toljuk be a tepsit a sütőbe és süssük a tésztát 1 óra hosszat.
6. Amikor kisültek a hintalovak, kenjük meg a tetejüket folyékony vajjal, majd szórjuk be jó vastagon porcukorral. Ezután tegyük egy éjszakára hideg helyre, másnap mártsuk bele a lovakat olvasztott csokiba.

Gesztenye-zeller-vargányagomba leves

Posted on

Hozzávalók: 20 gr szárított vargánya, 1 hagyma, 100 gr zeller, 1-2 ek vaj, 200 gr előfőzött gesztenye (vákumos zacskóban tartósított), 400 ml zöldségkockából készült leves, só, 1-2 ek citrom leve, bors, 150 gr friss gomba, 50 ml tejföl

a tálaláshoz: 30 gr rukola, olaj

 Elkészítése: Áztassuk be a szárított gombát annyi vízbe, amennyi ellepi. Hagyjuk ázni 15 percig.

Pucoljuk meg a hagymát, fokhagymát, zellert és vágjuk apróra. Tisztítsuk meg a friss gombát. Forrósítsuk fel a vajat egy lábosban, pirítsuk meg a hagymát, fokhagymát, zellert, dobjuk rá a durvára vágott gesztenyét, majd öntsük rá a húslevest. Főzzük 20 percig közepes lángon.

Adjuk hozzá a leveshez a leszűrt gombát, meg a friss gombát, a citromlevet, ha szükséges sózzuk, borsozzuk. Vegyünk ki a levesből pár szép darab gombát és tegyük félre a tálaláshoz. Pürésítsük a levest botturmixszal.

Fritőrizáljuk a rukolát. A levest tejszínnel vagy tejföllel tálaljuk.

Sohasem rajongtam a gesztenyés levesekért, de ez szenzációs lett!

Nyugis, francia karácsony

Posted on

Minden ország kicsit másképpen ünnepli a karácsonyt. A franciák mindig is híresek voltak különcségeikről. Ez a karácsonyi szezonra is érvényes, ami a több száz éves hagyomány szerint, nem csupán 48 órára korlátozódik, hanem 2 teljes hétre. Így, ha az idei karácsonyt Franciaországban szeretnénk eltölteni, vagy csak kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen a karácsony gall módra, akkor íme 10 érdekesség: 

1. Dec. 6-dec. 24.-jan. 6. A franciák nagyon rugalmasak az ajándékosztás napját illetően. Az ország északi részén, a gyerekek már december 6-án megkapják a karácsonyi ajándékukat. Délen és nyugaton viszont a családok inkább Szenteste gyűlnek össze, akik viszont képesek kivárni, azok csak január 6.-án, a 3 királyok napján ajándékozzák meg egymást.

2. Levelek a Télapónak: A francia gyerekek Télapónak írt levelei nem a kukában vagy a fiókok mélyén landolnak. Franciaországban ugyanis 1962 óta törvény mondja ki, hogy a Mikulásnak minden egyes levélre válaszolnia kell. Ez a törvény nem kétséges, hogy segített fellendíteni a Télapó mítoszt a gyerekek között, de a köszönet a postásokat illeti a plusz munkáért.

3. Bohém betlehem: a hagyományos betlehemet mindenki ismeri,- úgymint kis Jézus a jászolban, Mária, József, (franciául Les Santons)-, de a franciáknál nem csak a szokásos karakterek kapnak helyet az istállóban, hanem olyan hétköznapi figurák is, mint a zöldségárus, a pék, a gesztenyesütő asszony, és a helyi hírességek.

4. Père Fouettard avagy a verekedős atya: nos ennek a félelmetes figurának van pár különböző rokona Európa-szerte (a németeknél és az osztrákoknál a krampusz, a hollandoknál és a belgáknál a Zwarte Piet), de Franciaországban, legalábbis az északi, és keleti részen, Fouettard atya a mumus, vele ijesztgetik a gyerekeket. Bár a szerzetesnek a múltban elkövetett gonoszságaiért közmunkát kell végeznie, 2013-ban a korbácsolós atya vagy pofont osztogató, már szent Miklós kísérője lett, aki ha parancsot kap rá, mondjuk még mindig elfenekeli a rossz gyerekeket.

A legismertebb történet Le Père Fouettard-ról 1150-ből való, mely így szól: “Három nemes ifjú, egy bentlakásos, vallásos iskolába igyekezvén, egy bizonyos kocsmáros vendéglőjébe tértek be egy kis pihenőre. A hátborzongató verzió szerint, amikor a kocsmáros megtudta, hogy a fiúk milyen gazdagok, altatóport tett az italukba, majd amikor álomba szenderültek, a feleségével együtt elvágta a torkukat, de mivel újabb vendég érkezett, nem tudta őket feldarabolni! (jakk) ezért a holttesteket gyorsan hordókba tette. A vendég, nem volt más, mint Szent Nicholas, aki miután felfedezte a bűncselekményt, feltámasztotta a fiatalokat. Ezután Fouettard-nak vezeklésül Nicholas szolgálatába kellett állnia.

Egy másik történet szerint, 1552-ben, Metz (Kelet-Franciaország) várostroma alatt a gonosz V. Károly képmását végig vonszolták a városon, majd diadalittasan elégették. Miután Metz felszabadult, V. Károly elszenesedett festményét egy tímár megtalálta és a kép alapján egy félelmetes figurát rekonstruált belőle. Később V. Károly és a tímár kreációja valahogy összemosódott, belőle lett Père Fouettard. S mivel a város felszabadítása a Szent Miklós téren ért véget, ezért vált az atya, szent Miklós gonosz párjává (aki pl. a középkorban még kivágta a hazugságon kapott gyerekek nyelvét). Nos, a mai Fouettard atya sötét, baljós tekintetű középkorú férfi, göndör, fésületlen hajjal, hosszú torzonborz szakállal. A fegyvere egy ostor, meg egy nagy bot, vagy venyige. Némelyik városban fonott puttony van a hátán, amiben elfér egy gyerek. Másutt rőzsét cipel. A sötét arcszín magyarázata: a babonások szerint az atya az elszenesedett képmásból kelt életre, míg mások szerint a korom, a kéményekből kerül rá, amiken lemászik a kandallóba.

5. Fatuskót a tűzre: Az angolnyelvű országokban a rénszarvas számára sárgarépát készítenek ki a kandalló mellé, és fél korsó sört a Mikulásnak, Franciaországban a gyerekek a cipőiket teszik a kályha elé, abban a reményben, hogy Noel atya (Karácsony apó) színültig megtölti azokat kis ajándékokkal, édességgel, gyümölccsel, dióval stb.

6. Minőség nem a mennyiség: inkább szokás, mint hagyomány Franciaországban, hogy amikor eljön a karácsonyi őrület, tülekedés ideje az emberek a luxus áruházak vagy bevásárló központok helyett a piacot választják, ahol nem győznek betelni a tornyokba rendezett savanyú káposzta látványával, a hozzávaló kolbászkákkal együtt. A nancy-i piacon felfedezhetjük a híres kelt tészta titkát (bergamotte olajat használnak a tésztához). Lyonban tobzódhatunk a füstölt oldalasokban, disznófej salátában, petrezselyemmel meghintett szalonnákban, nem beszélve a pástétomokról, melyek minden valamire való piacon 2 külön utcát foglalnak el. Elzászban májból, nyelvből, vadhúsokból készül. A franciáknál nincs boxing day (dec. 25.) napi-leárazás sem, ellentétben pl. Nagy-Britanniával vagy Németországgal. Ezt az őrületet az újévre halasztják.

7. Éjféli mise: Franciaország nem igazán vallásos ország, de az éjféli mise hagyománya a mai napig él. Ez nem meglepő a káprázatos templomok láttán szerte az országban, amelyek az ünnepek alatt zsúfolásig megtelnek. Dec. 24-én az éjféli misén, azonban, ahol a hívők hagyományos karácsonyi énekeket, zsoltárokat énekelnek, nem vallásos buzgalomból teszik, inkább csak az ünnepi hangulat kedvéért, na meg, hogy megéhezzenek.

8. Illatos fák égetése, avagy csokis fatörzs: Ez a szokás főleg Dél-Franciaországban él, ahol a családi házakban karácsonykor begyújtják a kandallókat, majd egészen újév napjáig gondoskodnak róla, hogy ne aludjon ki a tűz. A régi időkben a hagyományhoz tartozott, hogy az elégett tuskó még egy használható darabját beledolgozták valamelyik aratáshoz szükséges mezőgazdasági gépbe, annak érdekében, hogy az szerencsét hozzon az eljövendő évben. Manapság a franciák a csokis verziót favorizálják, a buche Noel-csokis fatörzs nevű édességet falják nagy élvezettel.

9. Szentestei lakoma: más néven Le Reveillon, vagy Virrasztás a neve a szentestének, amire a francia családoknál gyakran késő este kerül sor, vagy csak a hajnali órákban, az éjféli mise után. A menü attól függően változik, hogy melyik régióról van szó, de általában gesztenyével töltött pulyka, liba, osztriga, libamáj kerül az asztalra. Desszertként kötelező 13-féle édességet kínálni. Mellesleg a Les Treize avagy a 13 francia karácsonyi desszert eredete a középkorba nyúlik vissza, és Provance tartományból indult hódító útjára. A szokásból később hagyomány lett, ami a mai napig él, azaz minden évben Szentestén és az azt követő 12 napon, 13 desszertet hordanak fel az asztalra. A 13-as szám Krisztust és a 12 apostolt szimbolizálja. A 13 sütemény minden megyében másféle, de a legtöbb friss vagy aszalt gyümölcsökből készül, olyanokból, amiket a november végi szüret után hűvös helyen tárolnak egészen karácsonyig (alma, téli körte, mandarin, narancs, dinnye, szőlő, szilva).

10. Királyok süteménye: Végül a Vízkereszt ünnepe (január 6-a), a Galette des rois vagy a Királyok süteménye néven ismert Franciaországban. A torta belsejében egy bab van elrejtve. Aki megtalálja, az viselheti aznap a tortára helyezett arany koronát, majd egyúttal választhat királylányt maga mellé. Ez a szokás gyerekesnek tűnik, de a franciák még mindig nagyon komolyan veszik. (A Galette de Noël egy palacsintához hasonló tésztaféle, cukorral megszórva és forró mézbe mártogatva fogyasztják, érdekessége, hogy hajdina lisztből készül).

Babérleveles, olajbogyós szték és Apolló

Posted on Updated on

Apolló miatt Daphné örökzöld babérrá változott, ám a szép nimfa a növényekben is tovább kísértett. Daphné, Ladón folyamisten leánya volt, akit Apolló állandóan üldözött a szerelmével. A lány a hegyekbe menekült előle, ám az istenség még oda is követte. Zaklatottságában Daphné megkérte Péneusz folyamistent, hogy segítsen rajta. Péneusz meghallgatta könyörgését és amikor Apollón megközelítette a nimfát, meg akarta őt ölelni. Ahogy kitárta a karjait, Daphné babérfává változott. Ezért lett a babér Apolló szent növénye, és miatta hordott babérkoszorút a hajában. Apolló és a babér tehát elválaszthatatlanok lettek. A fa minden tulajdonságát az istentől kölcsönözte és Apolló papjainak a szertartásaiban is mindig szerepelt a babér. Fejükön babérkoszorút viseltek, és éjszakára a párnájuk alá tették, mert a levél segítségével azt hitték, hogy álmaikban megjelenik a jövő. Amikor jósoltak, kezükben babérágat tartottak és a bogyóját rágcsálták. Ha Apollónak kedves áldozatot akartak bemutatni, akkor babérfát égettek, mert az égő babérból olvasták ki az emberek eljövendő sorsát. A csendes tűz rossz előjel volt, de erős, pattogó lángjai boldog időket sejtettek.

A babért tehát akkor ismerhetjük meg igazán, ha ismerjük Apolló legendáját. Aki hajában babérkoszorúval járkált az emberek között, a legenda szerint nem őszült meg soha, és a babér is örökzöld maradt. Ezen kívül a líra és a háromlábú jósszék is hozzátartozott Apolló megjelenéséhez. Apolló, mint köztudott a lant és költészet istene; ezért aztán babérkoszorú került a költők fejére. De Apolló volt a bűnbocsánat istene is, így lett a babér a bűnbocsánat jelképe. A győztes hadvezér fején a babérkoszorút az istenek engesztelő kegyéért viselte. A római katona babérággal törölte le véres kardját, hogy istenei megbékéljenek.

A rómaiak azt tartották, hogy “babérba nem üt a mennykő”. Tiberius császár fején babérkoszorúval vészelte át a viharokat, mert az ég megkímélte a villámcsapástól. Apolló nyila űzte el a ragályt, mert a babér képes volt erős illatával a rothadást és betegségeket megakadályozni és távol tartani a gonosz szellemeket.

A látnoki erejű babér és a művészek kapcsolata nemcsak Apolló érdeme. A görögök az írókat és költőket különleges, ritka képességű embereknek tartották, ezért lett jelképük a babérkoszorú. Nem csoda, hogy a tehetséget megsokszorozó,—néha pótló—koszorú a művészek kedvelt tartozéka maradt századokon át. A babér evése fokozta az emberek jós képességét. Apolló egyik papnőjét, Püthiát, fantasztikus jóstehetséggel áldotta meg, aki delphoi híres jósnője lett. Nemcsak a fején viselt babérkoszorút, hanem miközben belélegezte a szentély padlóján lévő hasadékból a hallucinációt okozó füstöt, babérleveleket rágcsálva mormolta el a jövőt. Ennyi babérral körülvéve könnyű volt a szellemeket vallatóra fogni, hiszen mindezeken kívül háromlábú székét is babérok díszítették, széke mellett pedig a szent babérfa zöldellt.

Apolló és a nimfa története sokáig elevenen élt a görög néphitben. Ha valahol nagyon szépen és buján fejlődött a babérfa, azt suttogták, hogy az isten ott változtatta Daphnét babérrá. A görögöktől vették át a rómaiak a babér tiszteletét, egy ideig ők is elismerték csodatevő képességeiért. Aztán fokozatosan háttérbe szorult és sok-sok idő után a középkorban ismét színre lépett. A domonkos  rendi Albertus Magnus, a XIII. században felvirágzó előkelő kertek fontos növényeként említi a babért, a gránátalma mellett. Nyelvünkben a babér szó a XVI. században jelent meg. A XV. században —a laurus neve a babérfa helyett borostyánfa volt. A régi magyar szóhasználatban fellelhető a jutalommal járó borostyán fogalma, ami a babérkoszorút jelentette. Később babirnak vagy babilnak is hívták. Az eleinte csak patikában, levelenként vásárolt babér a virágtartók megjelenésével Közép-Európában is terjedni kezdett. A XVIII. században már így írnak róla: „Most már az ünnepélyeken vödörben nevelt babérfákat állítanak az ajtók mellé, emelvényekre stb., és természetesen babérkoszorút készítenek az érdem jutalmazására. A magyar kertekben ettől kezdve népszerű növény lett a babér. A pozsonyi prímási kertben, később az Eszterházy-ak kismartoni kastélyparkjában és télikertjeiben gyönyörű babérfák díszlettek. Napjainkban karácsonykor a babér az ünnepélyes hangulat elmaradhatatlan kelléke.

És hogy állunk a babérral a konyhában?

Nos a babér a legrégebben ismert és elterjedt fűszerek közé tartozik. Illó olaja, aromája miatt felhasználhatjuk levesek, tojás, burgonya, hal, paradicsom, hús, savanyúságokhoz, szószok, pácok, mártások, kolbászáruk, sültek, aszpik, kocsonya készítésénél, uborka, zöldparadicsom, tök, káposzta eltevésénél és halhúsok marinádozásánál (hal+babér tökéletes együttest alkot). A babér különleges ízt ad az egybesült húsoknak (sertés-marha), ha párolás közben a lébe teszünk egy-egy levélkét. Azoknál az ételeknél amelyek enyhén savanykás ízűek a babér elengedhetetlen (vadas, marhafartő, citromos mártás, nyúl, szarvas, őz, vaddisznó). A főtt ételekben 15-20 percnél ne hagyjuk tovább a babért, és a savanyúságokhoz 1-2 levélnél több nem szükséges. 

Jól ismert recept babérral a savanyú tojásleves, a vadmártások, az erdélyi vadashús, de mivel babérfüggő vagyok, a kedvenc receptem az Olajbogyós, babérleveles marhaszték! 

Íme a recept:

Hozzávalók: minden személyre 1 szelet marhaszték, 15-20 dkg, só, bors, olaj és vaj keveréke, 6-8 db olajbogyó (én a mandulával töltöttet szoktam venni) és persze 2 db babérlevél

Forrósítsuk fel az olaj és vaj keveréket egy serpenyőben. Kezdjük el pirítani benne a szték szeleteket. Sózzuk, borsozzuk, dobjuk melléjük a babérleveleket és pároljuk meg a húsokat mindkét oldalukon 3-3 percig, úgy, hogy nyomjuk le a szeleteket egy főzőlapáttal. Ha a szték kívánt mértékben megsült, vegyük ki és tegyük egy tányérra. Az utána maradt szaftba tegyük bele az olajbogyókat (max. 6-8 db-ot) és öntsük fel vízzel vagy tejszínnel. Pároljuk a szószt 2-3 percig, majd zárjuk le alatta a lángot. Tegyük bele a húsokat a szószba. Sült krumplival és jéghegy salátával kínáljuk. Felséges!

Szent András heti finomságok

Posted on Updated on

Skóciában, Németországban, Ausztriában, Szlovákiában, Lengyelországban, Ukrajnában, Oroszországban, és Románia, főként ortodox vallású területein, Szent András napja, nemzeti ünnep.

A Szent András nap állítólag III. Malcolm (1034-1093) skót király uralkodása alatt vált ünneppé. Feltételezik, hogy valaha a sámhain-nal társított fesztivál lehetett, ami azt jelentette, hogy az állatok rituális vágását erre a napra helyezték át, ezzel biztosítva, hogy elegendő állatot tartsanak életben télre (lsd. nálunk a disznóvágás hagyománya). A néphagyományban viszont Szent András napja Advent kezdetét jelzi, mert általában az András napjához legközelebb eső vasárnap, Advent első vasárnapja. Innentől kezdve régen nem tartottak bálokat, hangos mulatságokat.

Skócia

Skóciában az ún. András kereszt napján, november 30-án (angolul: saltire) minden épület fel van lobogózva. De ez a nap a skótok számára nemcsak nemzeti ünnep, hanem egyben a skót kultúra hetét is jelenti, hagyományos skót ételekkel, zenével és tánccal. A különböző programok november 30-tól veszik kezdetüket, amelyek akár karácsonyig is eltarthatnak (‘Pinnies and Poppy seeds’, Hogmanay ünnep, Robert Burns költői estek). Vannak olyan skót városok, ahol egyhetes ünnepségsorozattal tisztelegnek Skócia védőszentjének (pl. St. Andrews-ban). A skótok, néhány szokást, pogány, vagy római hagyományokból vettek át (pl. a római Szaturnusz ünnepét). 

Magyarország

András apostol fontos személy a magyar nemzet történetében is. Mivel a magyarok feltehetőleg a szkítáktól származnak, (számtalan szkíta-hagyomány mutatható ki a magyar kultúrában, ide sorolható Szent András is, aki a szkíták térítője volt). A szkíta emlékezet őrizte meg azt a tényt is, miszerint a magyarság a jó hírt elsőként nem térítő papoktól, hanem András és Fülöp apostoltól, Jézus két tanítványától kapta.
Nem véletlen, hogy a Kárpát-medencében épített első keresztény templomok zöme Szent András tiszteletére épült. Valószínűleg emiatt találtak a honfoglalás-kori sírokban is annyi ún. Szent András keresztet, a legenda szerint ugyanis az apostol, X alakú keréken szenvedett vértanú halált.
Szent Andrással kapcsolatban egy kevés adat a magyar táltos-hagyományokból is fennmaradt, mely alapján a magyar táltosok önmagukat az András apostol által hozott hit őrzőinek tartották, az általuk újnak nevezett, “római hittel” szemben. Ez a hivatástudatuk még a 20. században is élénken élt (Wass Albert: Hagyaték című könyvében olvashatunk róla).
András napja, a néphagyományban Katalinhoz hasonlóan férjjósló nap volt, széles körben terjedt el az ólomöntés és a gombócból jóslás szokása is. Az Alföldön, András nyitotta meg a disznótorok sorát. A népi kalendáriumban november hónapot Szent András havának nevezték.

Románia

Szent András, Románia védőszentje, ahol november 30-a szintén nemzeti ünnep, akárcsak a skótoknál. Az ortodox vallású városokban, falvakban az ünneplése november 14.-től december 7.-ig tart. A romániai András nap egyik eleme, a római és trák állatkultuszból származik. Ami azt jelentette, hogy régen ezalatt az éjszaka alatt a tanyákon nyitva hagyták az istállók ajtaját és a farkasoknak szabad volt megenni azt az állatot, amelyiket csak akarták. Azt tartották, hogy ilyenkor a farkas tud beszélni is, de bárki, aki hallja őket, hamarosan meghal. Továbbá az a babona terjedt még el, hogy Szent András nap éjszakája különösen alkalmas varázslatra, vámpírtevékenységekre.

A román falvakban még mindig őrzik azt a szokást, hogy a nők Szent András napján, kora reggel kimennek az erdőbe faágat gyűjteni, -különösen alma, körte, cseresznye, valamint a rózsabokor ága-volt a múltban népszerű, keresett (lsd. Barbara ág a németeknél). Az ágakból aztán minden család számára egy koszorút kell készíteni, vagy az ágakat vázába rendezni, és akinek az ág kivirágzik újév napjára, az a babona szerint szerencsés, egészséges lesz a következő évben.

Egy másik hagyomány szerint Romániában a lányoknak 41 gabonaszemet (vagy egy csokor vad bazsalikomot) kellett a párnájuk alá helyezni, mielőtt aludni tértek, és ha azt álmodták, hogy valaki ellopja a gabonájukat, akkor az azt jelentette, hogy a következő évben férjhez mennek. Az ország más részein a fiatal nők a húsvétról megmaradt gyertyát éjfélkor egy szökőkúthoz vitték, ott meggyújtották, majd a víz fölé hajolva arra kérték Szent Andrást, hogy mutassa meg nekik jövendőbeli férjüket.

Lengyelországban Andrzejki néven ünneplik a november 29-30.-ra virradó éjszakát. Éjfélkor szokás gyertyát gyújtani és a forró viaszt a kulcslyukon keresztül önteni, majd hideg vízzel lelocsolni és a megdermedt viaszból meg lehet jósolni a jövőt.

Végezetül létezik egy ősi halászfalu Portugáliában, -a neve Povoa Varzim,- melynek közelében található a Cape Santo André, azaz a Szent András szikla meg egy róla elnevezett kápolna (1546 körül épült). Régen, ez a sziklás orom temetkezési helye volt a vízbe fulladt halászoknak, azon kívül az élő halászok itt fohászkodtak a szenthez jobb életért, sikeres zsákmányért. A kápolna falára festett képek valóban András apostolt ábrázolják, de állítólag itt találták meg Szent András köpenyét és lábnyomát is egy titokzatos mélyedésben. Több babona létezett még Szent Andrással kapcsolatban: pl. a lányoknak, akik férjhez akartak menni egy kis követ kellett ledobniuk a kápolna tetejéről, s ha az eltalált egy fát, akkor a kívánságuk valóra vált. A fehér mágiához kapcsolódik egy másik babona, mely szerint szent András előestéjén halászok csoportja zarándokol a kápolnához, lámpással a kezükben. A halászok ugyanis azt hitték, hogy szent András, úgyis, mint a halászok védőszentje, miután kihozta a megfulladt embereket a vízből, itt temette el. A babona szerint azok a halászok, akik életükben nem tudtak elzarándokolni Santo André sziklájához, azok a haláluk után szellemként jöttek ide.

Bárányragu

Posted on

Hozzávalók: 2 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 30 dkg sárgarépa, 20 dkg zeller, 1 kg báránycomb vagy -lapocka, 3 ek napraforgóolaj, 1-2 ek paprikakrém, 1 kk piros paprika, 2 dl száraz vörösbor, 2 dl bárány alaplé, 3 db babérlevél, 1 kk rozmaring, 1 kk kakukkfű, petrezselyem, só, bors

Elkészítése: A megtisztított hagymát durvára, a fokhagymát finomra aprítjuk, a sárgarépát és a zellert kb. 1 cm-es kockákra vágjuk. A megmosott bárányhúst leszárítjuk, majd az inak és a faggyú eltávolítása után kb. 2 cm-es kockákra vágjuk. 

Az olajat felhevítjük egy lábosban. Beletesszük a húst, a hagymát meg a fokhagymát, a sárgarépát és a zellert, majd megpirítjuk. Hozzáadjuk a paprikakrémet és kissé megkapatjuk. Felöntjük a borral és az alaplével, rádobjuk a babérleveleket, rozmaringgal, kakukkfűvel ízesítjük, majd felforraljuk. Ezután a lábost lefedjük, és a húst lassú, max. közepes tűzön puhára pároljuk kb. 1 óra alatt. 

Közben a megmosott petrezselyem leveleit durvára aprítjuk. Végül a ragut egy csipet cukorral, valamint sóval, borssal ízesítjük, és a petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

redux-form