Nincs kategorizálva

Spenótos gombóc paradicsom raguval

Posted on

Hozzávalók a gombóchoz: 1 csomag spenót (500 g), 1 db szikkadt fehér vekni (450 g), 6 dkg parmezán, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 12 dkg vaj, 2 dl tej, só, bors, szerecsendió, 2 db tojás

A paradicsomraguhoz: 1 doboz hámozott konzervparadicsom (400 gr)
1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 mokkáskanál szárított rozmaring, oregano, 1 teáskanál olívaolaj, só, bors, egy csipet cukor
 
Elkészítése: A mártáshoz a hagymát egészen finomra aprítjuk. A paradicsomkonzervet villával összenyomkodjuk. A hagymát az olívaolajon üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk a fokhagymát, majd a paradicsomot. Megszórjuk a fűszerekkel, majd 6-8 percig pároljuk.

A spenótot felengedjük. A sütőt előmelegítjük 100 fokra. A kenyér héját vékonyan levágjuk, a belét éles késsel hosszában 1 cm vastagon felszeleteljük. A szeleteket 1 cm-es csíkokra, ezeket pedig kockákra daraboljuk. Tepsiben eloszlatjuk, az előmelegített sütőben szárítjuk 15 percig, majd hűlni hagyjuk kb. 30 percig.

A sajtot finomra reszeljük. A spenótot alaposan kinyomkodjuk, és finomra vágjuk. A megtisztított hagymát és fokhagymát apróra kockázzuk, majd 2 dkg felhevített vajon pároljuk 3-4 percig. Hozzáadjuk a spenótot, és tovább pároljuk egy rövid ideig. Felöntjük a tejjel, felforrósítjuk, és sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük. 30 dkg kenyérkockát nagy tálba szórunk, és leöntjük a spenótos tejjel. Fakanállal hozzákeverjük a tojásokat, kézzel belegyúrunk 3 dkg sajtot, majd állni hagyjuk 10 percig.

Egy nagy fazékban vizet forralunk. Közben a spenótos masszából vizes kézzel 12 db gombócot kerekítünk. A vizet megsózzuk. Beleengedjük a gombócokat, és közepes lángon megfőzzük az újraforrástól számított 12-15 perc alatt.

A maradék vajat serpenyőben felolvasztjuk. A gombócokat habszedőkanállal kiemeljük, és tiszta konyharuhán lecsepegtetjük. A maradék reszelt sajttal megszórva, az olvasztott vajjal fogyasztjuk.

Reklámok

Meghívás egy szárd vacsorára

Posted on Updated on

Nemrég a sors (munka) összehozott egy nagyon bájos, szardíniai lánnyal, Angela Mariával, aki Cagliáriból érkezett hozzánk az egyetemre. Amikor kiderült, hogy mindketten imádunk fotózni és persze főzni, már csak idő kérdése volt, hogy mikor jöjjünk össze egy eszmecserére. Az erdő szélén kerítettünk sort egy rögtönzött sörkerti bútor segítségével, ott tálalta Angela Maria a képen látható cukkini göngyöleget, lazaccal töltve, balzsamecet pöttyökkel díszítve. Miután jól laktunk Angi belekezdett a szárd konyha történetébe,

Angela Maria: A szárd konyha egyedülálló, de mégis olasz, mert keverednek benne a szárd hagyományok és a szomszédos országokból (arab) átvett ízek. A sziget lakói nagy húsfogyasztók, elsősorban a tengerparttól távolabb eső belső területeken. A gasztronómiát természetesen nagymértékben befolyásolta a pásztorkodó életmód. Kedvelt ételeink a nyárson sült a bárány és a kismalac. Érdekes, pillekönnyű textúrájú a szárd kenyér, (a pásztorok könnyen magukkal tudták vinni), a juhsajtokat is azért érlelték sokáig, hogy tovább elálljanak. A sziget szegénységéből fakadóan régen minden emberi táplálkozásra alkalmas nyersanyagot felhasználtak, így készült nálunk szamárkolbász, lóhús, pacalos szendvics, vér,- ezek mind-mind beletartoznak a hagyományos szárd konyhába. Azért természetesen akadnak kiváló halételeink is, mint például a tonhal San Pietro szigetén.

Előételek: a hagyományos szárd konyhára nem jellemző az előétel, ebben a többi olasz régió befolyásolta a helyi gasztronómiát. Első fogásként általában kemencében sült kenyeret szoktak felszolgálni különböző felvágottakkal, sajtokkal, olívabogyóval.

Kenyér: Több száz fajta durumlisztből készült kenyeret fogyasztanak, amelyek falvanként változnak. A legismertebb a pane carasau, amelyet az arabok honosítottak itt meg a 9. században. Nagyon vékony, ennek köszönhetően sokáig eláll. Ismert még a civracxiu, amely kerek alakú, kb. egy kilós kenyér, a héja ropogós, a belseje puha. A helyiek szeretik a roston sült malac vagy bárány szaftjába mártogatni.

Levesek: Egyéb, olasz regionális konyháktól eltérően Szardínián kedveltek a levesek, amelyek gyakran olyan tartalmasak, hogy egytálételként is megállják helyüket. Ilyen például a zuppa cuata, ami húsleves, levesbetétként kenyér- és sajtdarabok vannak benne, és sütőben készítik el.

Tészták: Legjellegzetesebb tésztafajtánk a malloreddus, más néven gnocchetti sardi, vastag, kagyló alakú tészta sáfránnyal ízesítve, amelyet általában kolbászos, paradicsomos szósszal tálalnak.

Húsételek: A porceddu (kismalac) a legnépszerűbb húsétel, második helyen a bárány és a kecskegida áll. A porceddut anyukám úgy készíti, hogy először lassú tűzön megsüti, majd mirtuszlevelekre fektetve pihenteti, lehetőleg parafatálcán. Meg kell említeni azt az ősi roston sütési módszert (“mallori de su sabatteri”), amelyet elsősorban Nuoro környékén alkalmaznak. A sütnivaló állatokat a nagyobbtól a kisebb felé haladva egymásba helyezik. A borjúba egy kecskét, a kecskébe egy kismalacot stb., aztán az egészet egyszerre sütik meg.

Sajtok: A szárd sajt kultúra legismertebb terméke, az eredet védett juhsajt, a pecorino sardo. Szardínián a juhtenyésztésnek nagy hagyománya van, és a római hódítás óta Szardínia Szicíliával és az afrikai provinciákkal együtt fontos sajttermelő zónává vált. A pecorino sardo két változatban kerül forgalomba, az egyik a fiatal, a másik az érett. Különlegességét a szárd juhnak köszönheti, amely kitűnő minőségű tejet ad.

Édességek: A szigeten az édességeink igen változatos képet mutatnak. A legismertebb szardíniai desszertek a sebada, amely egy kerek, sajttal töltött tészta olajban kisütve és mézzel ízesítve; az ancini, ami ánizzsal ízesített linzertészta. Külön említést érdemel a méz, amelyet az egész szigeten termelnek, különösen Gallura és Barbagia területén, valamint a déli részeken, ahol az enyhe klíma, és az ebből következő hosszabb virágzási idő elősegíti a termelést. A szárd édességek jelentős része mézzel gazdagított.

Borok: Itt kibújt Angélából a genetikus, amikor a következőket mondta: Szardínia bortermelése a legarchaikusabb Olaszországban, és különösen érezhető rajta a spanyol hatás. Leghíresebb borszőlői a Cannonau és a Carignano, amelyek a közelmúltig elfogadott tudományos vélemény szerint az Ibériai-félszigetről származnak. A legutóbbi genetikai és régészeti kutatások azonban ezt a véleményt a Cannonau szőlőfajta esetében megcáfolni látszanak, mivel a felfedezett kb. 3200 éves ültetvények nyomai, valamint DNS-vizsgálatok alapján igazolódni látszik, hogy ez a szőlőfajta nem ibériai fajták leszármazottja, hanem helyi nemesítés eredménye, és ilyenformán a Cannonau szőlő és bora a Mediterráneum legidősebb ma is termelt fajtájának tekinthető. Az itt termelt borok nagy részét a szigeten fogyasztják el. Minőségi borai a Cannonau, a Vermentino di Gallura, a Vernaccia és a Carignano del Sulcis.

Likőreink: Szardínia szőlőinek jelentős része alkalmas likőrök előállítására. A leghíresebb likőr a Mirto, de emellett folyik pálinkagyártás is. A Mirto sötétvörös színű likőr, amelyet a mirtusznövény (Myrtus communis) bogyóinak (és egyes változataiban leveleinek) alkoholos kivonatából állítanak elő.

Az Aquavite szintén népszerű, átlátszó, alkoholos ital, amelyet az egész szigeten gyártanak, „Filu ‘e ferru”, „abba ardente” és „Filu ‘e ferru” neveken ismert.

A Limoncello: szárd citromból készült likőr, amit étkezés után fogyasztanak általában.

Mirabelle szilva-móra bóra

Posted on Updated on

A Mirabelle szilva, más néven Mirabelle aszalt szilva vagy cseresznye szilva, a Prunus szilva nemzetségbe tartozik. Ez a szilvafajta valószínűleg Anatóliából terjedt el, ahol a vadon termő gyümölcsöt elsőként nemesítették. A Mirabelle-t a kis, ovális alakú, sima szerkezetű húsáról, és különösen a vörös, vagy sötét sárga, pettyezett külsejéről lehet felismerni. A Mirabelle júliusra érik be, de júliustól-szeptember közepéig tart a betakarítása Európa északi féltekén. A hagyományos módszer mellett gépesített megoldást is alkalmaznak, ahol az elv ugyanaz: az érett gyümölcsöket lerázzák, majd a fa alatt elhelyezett hálóból összegyűjtik.

A Mirabelle, magyarul móra-bóra tehát nem valami egzotikus gyümölcs, hanem egy apró szilvafajta. Egyéb magyar nevei: cseresznyeszilva, mirabolán szilva, potyóka, paradicsomszilva, lotyó-vagy fosószilva (nem azért nevezik fosó szilvának, mert hasmenést kapunk tőle, hanem, mert a földön erjedve hasonlít a…). A Sárközben Bátaszék környékén viasz szilva néven termesztik. Másutt szúrós gallyai miatt élő sövénynek telepítik. Mivel mézédes és zamatos ezért elsősorban gyümölcskonzervek és desszertpiték készítésére használják, a levéből általában bort készítenek vagy szilva pálinkát/brandyt-főznek, de a szilva frissen is élvezetes.

A móra-bórának magas a cukortartalma, így eleve kevesebb hozzáadott cukrot igényel akár lekvárnak, akár szörpnek főzzük meg, valamint nagyon jóízű pálinka készülhet belőle. A pálinkakészítés során sokan attól félnek, hogy mivel nem magvaváló nem lehet kimagozni, ami viszont hatással lehet a pálinka minőségére, de egy pár napos állás/erjedés után magától megválik a magoktól, amik leülepszenek a hordó aljára és szépen le lehet szűrni. A gyümölcs sok A-,C-, és B2-vitamint tartalmaz, valamint élelmi rostban gazdag. Ásványi anyagai közül a legfontosabb a kálium, a kalcium, illetve a vas. Fenntartja a sav-lúg egyensúlyt, szabályozza a keringési rendszert. A fogyasztása csökkenti a szív- és rákbetegségek kockázatát. Tisztítja a vért, véd a szembetegségek ellen. Antioxidáns fenoljai semlegesítik a szabadgyököket, védik a sejtfalat. Hatásukra felgyorsul az anyagcsere, fokozódik a zsírsejtek lebontása, vagyis kiváló fogyókúrás étel.

A mirabelle-t a rómaiak honosították meg Európa területén, azonban őshazája a Kaukázus és Anatólia (a mai Törökország) környékére tehető.
Sokféle csonthéjas gyümölcsfát, díszfát és díszcserjét szemeznek rá. Termése frissen is fogyasztható, de dzsem és pálinka készítésére is alkalmas, a Kaukázus vidékén legnagyobb mennyiségben húsételek mellé tálalt savanyú fűszeres mártás (tqemali) készítésére használják.

Mi magyarok sokféleképpen hasznosítjuk. Vidéken kitűnő lekvárt készítenek belőle. A hullott szilvából lesz a hungarikumnak számító szilvapálinka, és ez a fajta szilva adja a legjobb aszalványt. Fogyaszthatjuk nyersen gyümölcsként, gyümölcs salátákban, kedvelt főzve, gyümölcslevesekben is. Az aszalt szilva kitűnő desszert, de jól illik egyes húsételekhez, különösen a vadakhoz (az aszalt szilvában is megvan a sok vitamin, ami a friss gyümölcsben, ráadásul töményebben). Főzött gombóc töltelékként közkedvelt mód, hogy fahéjas cukorral ízesítve hajtogatják a krumplis-vajas gyúrt tésztát. A gombócokat gyakran pirított zsemlemorzsába hengergetik.

Mirabelle fesztivál

Franciaországban nagy becsben tartott gyümölcs a mirabelle, tradicionális lekvárfőző alapanyag. A Lorraine-Lotharingia nevű francia régió egyik különlegessége, ahol az ideális klíma és a talaj összetétele különösen kedvez ennek a gyümölcsnek a termesztéséhez. Ez a régió 15 000 tonna Mirabelle szilvát termel évente, ami 80%-a világ globális termelésének. A franciák a Mirabelle szilva 90%-át kereskedelmi célból termesztik. 70%-ából lekvár készül, 20%-ából pedig az Eau de vie (Az élet vize) nevű, színtelen, gyümölcsízű brandy.

A gyümölcstermesztés két fő területe, Nancy és Metz. Az utóbbiban termesztett fajta a cseresznye szilva. Ez a Mirabelle kicsi, nem olyan kemény, mint a másik fajta, nincsenek rajta pöttyök, kevésbé édes, ezért inkább lekvárnak jó, míg a Nancy típusúak édesebbek, így jobb friss gyümölcsként fogyasztani.

1996 óta a Mirabelle de Lorraine-t az EU kiváló minőségű regionális termékként ismerte el és a területet védettnek nyilvánította. Ez a cím garantálja a minimális gyümölcs méretet (22 mm) és a cukortartalmat, és a termelése csak ebben a meghatározott földrajzi zónában engedélyezett.

A város két hetet szentel a Mirabelle szilva dicsőítésének, az augusztusban tartott népszerű Mirabelle fesztiválon. A fesztivál ideje alatt, piacok gondoskodnak a friss és aszalt szilváról, meg lehet kóstolni a Mirabelle-lel készült süteményeket, továbbá a Mirabelle likőrt, van élő zene, tűzijáték, művészeti kiállítások, virágfelvonulás, úszóverseny, az esti gálán helyezik a koronát a Mirabelle királynő fejére és hajnalig tart az ünneplése.

Csirkerolád savanyú-édes Mirabelle szilvával

A Mirabelle szilva Németországban is népszerű (elsősorban a dél-és dél-nyugati régiókban), ahol vadon is nőnek meg ültetvényeken is. A németek a Mirabelle szilvát frissen élvezik vagy süteményekben, likőrökben és konzerv gyümölcs formában.

Spanyolországban, Galíciában, a Pontevedra tartomány déli részének jellegzetes gyümölcse a Mirabelle. Xosé Sánchez García-ban viszont csak a 20. század közepén terjedt el, ahol tökéletesen aklimatizálódott. Galíciában frissen fogyasztják, de konzervek és likőrök gyártására is használják. Az Ebro-völgyben Zaragoza, Teruel, Lleida és Tarragonában is megtalálható, azon kívül a folyók közelében, öntözési csatornák és az országutak mentén. Az aragon Mirabelle szilvát cascasbeles-nek hívják.

Angliában, a Mirabelle szilva vadon élő és termesztett változata, sárga, narancs és piros színben található főként Essexben, Maylandsea-n és Alresford Hampshire-ben. Az Oulton Broad közelében található metzi fajtát az angolok a Leathes-i sonkába teszik. Észak-Nyugat-Angliában, Liverpool, Buckinghamshire városok környékén a közelmúltban vörös és sárga fajtákat is találtak egy ősi fedezeti sorban, Northampton peremén. Ezen kívül egy magányos móra-bóra fa található Hucknallban, Nottinghamshire-természetvédelmi területén, ami 2015-ben hatalmas termést hozott.

A Cseh Köztársaságban, Bosznia-Hercegovinában, Lengyelországban és Szlovákiában egyaránt megtalálhatóak a móra-bóra vadon élő és termesztett fajtái, gyakran árkok mentén.

Az Egyesült Államokban, az 1940-es években telepítették be a Mirabelle szilvát, de napjainkban csak a Tamalpais völgyben, San Francisco-tól északra termelik. A Mirabelle szilva bevitele az Egyesült Államokba korlátozott, és az amerikai üzlethálózatok csak kizárólag Franciaországból hajlandóak importálni.

Mirabelle torta

Túrógombóc forró eperszósszal

Posted on Updated on

Hozzávalók (4 személyre): a gombócokhoz: 50 dkg tehéntúró, 2 tojás, 2 ek cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 6-8 ek zsemlemorzsa

a szószhoz: 25 dkg eper, ízlés szerint cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 1-2 ek tearum

Elkészítése: Egy tálban összedolgozzuk a gombóc valamennyi hozzávalóját. Körülbelül 25 percre félretesszük, pihentetjük. Kis golyókat formázunk belőle, és forró, enyhén lobogó vízben kifőzzük (A gombócok masszája egy kicsit lágy, így csak vizes kézzel lehet megformálni).

Közben a szószhoz az epret a többi hozzávalóval rövid idő alatt összefőzzük, majd pürésítjük. Tálaláskor a gombócokat megszórjuk porcukorral, majd ráöntjük az eperszószt, de friss epret is kínálhatunk hozzá.

Túrógombóc forró eperszósszal

Bárány sztifádó

Posted on Updated on


Hozzávalók: 70 dkg bárányhús, 2 fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2 db egész fahéj, 1 csipet őrölt szegfűszeg, 2 db babérlevél, 1 narancs reszelt héja (nem fontos), bors, só, 3 ek olaj, 12-14 db gyöngyhagyma, 3 ek paradicsompüré, vörös bor, feta sajt

Elkészítése: Feldaraboljuk a húst, a szeleteket lisztbe forgatjuk és négy evőkanál olajon mindkét oldalán megbarnítjuk, aztán lerakjuk egy cserép- vagy öntöttvas-lábosba. A gyöngyhagymát rádobjuk. Ráöntünk egy kis ecetes levet a gyöngyhagyma alól, összeforraljuk, közben falapáttal felkapargatjuk, ami az edény aljára vagy oldalára sült, hozzáadjuk a paradicsomot, fokhagymát, fahéjat, szegfűszeget, szegfűborsot, babérlevelet, egy percig forraljuk, aztán ráöntjük a vörös bort és a maradék olajat, sózzuk és borsozzuk, majd a húsra öntjük. Lefedjük az edényt és betesszük a száznyolcvan fokos sütőbe. Húsz perc múlva a hőmérsékletet lecsökkentjük százötven fokra, és további másfél óráig sütjük, illetve amíg a bárány teljesen meg nem puhul. A görög tavernákban ehhez is, mint minden máshoz burgonyapürét vagy sült krumplit adnak, néha paradicsom szószos rizst, pedig tulajdonképpen nem kell hozzá más, mint egy kis vörös bor meg egy finom, ropogós kenyér.

Bizarr étkezési szokások: Michelle, a vérivó

Posted on Updated on

Akik nem hisznek abban, hogy a vámpírok léteznek, akkor biztosan nem hallottak még az Amerikában élő Michelle-ről, aki nem tudja abbahagyni a vérivást. Még mielőtt felfordulna a gyomrunk, gondoljunk arra, hogy míg az emberek többsége nem tudja megkezdeni a napját kávé vagy cigaretta nélkül, Michelle ugyanígy van a vérrel, ami számára olyan fontos, mint másnak a vízivás. S hogy honnan szerzi be ezt a sok vért? Na nem a vámpírfilmek szcenáriója szerint, éjszaka egy sötét sikátorban ólálkodik, áldozatra várva. Nem, ez az asszony a helyi piacon vásárol állati vért.

Michelle-nek, a 35 éves tetováló mesternek minden nap szüksége van minimum 1 liter vérre. Ha valamilyen oknál fogva nem jut hozzá, fejfájástól szenved, ingerlékeny lesz, hasonlóan ahhoz, ahogy a legtöbb ember érzi magát a napi adag kávé-cigi-csoki-alkohol megvonásakor. A kaliforniai tetováló-művész saját bevallása szerint már annyi vért ivott meg az elmúlt 10 évben, hogy meg tudna vele tölteni 23 fürdőkádat! (hetente 7 liter vért, havonta cirka 36 liter disznó vért fogyaszt).- “Vért iszom, miközben olvasok, pihenek, vagy tetoválok”.-mondja. -“Vérrel főzök, leveseket sűrítek be vele. Kisütöm, mint egyes faluhelyeken a csirkevért, és amikor Bloody Mary-t csinálok, valódi vérrel keverem ki a koktélomat”.-teszi hozzá.

Hogy milyen állati vért szeretek a legjobban? Mert emberi vérhez sajnos hetente csak egyszer jutok hozzá, így inkább disznó vért használok, mert a marhavérnek erős vadszaga van. Igaz, hogy az sósabb, és ugyanolyan sűrű, mint egy jó vörös bor”. Az igazi ünnep azonban számára, amikor emberi vérhez jut. „Próbálok annyi emberi vért inni, amennyit csak tudok.”-mondja. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy „a férfiak vérének az íze más, mint a nőké, a férfiaké határozottan sűrűbb.”

A kezdetek

Mint minden abnormális dolog mögött, így Michelle vérivás-evés megszállottsága mögött is egy trauma áll. A fiatal nő, amikor tinédzser volt, depresszióba zuhant és elkezdte késsel vagdosni magát. “Az első alkalommal, amikor megvágtam magam a vér patakokban folyt le a karomon, kíváncsi lettem, hogy milyen ízű és megkóstoltam. Nagyon ízlett. Hát így kezdődött.”
Michelle az önsanyargatást később abba hagyta, de a vérivás vágya megmaradt, melynek azóta is szenvedélyes rabja. “Mindig van a mélyhűtőmben fagyasztott sertés vér, kiolvasztásra várva.”-mutatja a riporternek. -“Bárcsak emberi vér lenne!- sóhajt egy nagyot, miközben bezárja a hűtő ajtaját. “Mellesleg minden ember vére más ízű.”

“Vérszomjas Michelle” ugyanis szereti a vért közvetlen forrásból megkóstolni, így a barátja, John, nemcsak az élettársa, de egyben donor is számára (az ő “tiszta” vérében bízik meg legjobban).

Mondjuk el tudom képzelni, hogy nehéz lehet meggyőznie ismerősöket, vagy idegeneket, hogy adjanak vért, mert főzéshez, vagy a kávéjához kell.

A Crazy Obsession amerikai TV show forgatókönyvéhez az is mindig hozzá tartozik, hogy egy szakértő meglátogatja a bizarr szokásnak hódoló alanyt és megpróbálja kigyógyítani belőle. Michelle-t egy orvos kereste fel az otthonában, aki azt tanácsolta neki, hogy hagyja abba a vér ivást. Olyan betegségek kockázatával próbált érvelni, mint a hepatitis, HÍV-fertőzés, mert ezeknek a veszélyeknek Michelle szinte nap, mint nap ki van téve. De Michelle válasza erre csak annyi volt, hogy: “Nem vagyok vámpír, sem elmebeteg, csak egyszerűen egy olyan valaki, aki élvezi a vér ízét és ha megbetegszem tőle, ha nem, akkor sem tudok leszokni róla!”

A petrezselyem mészárlás

Posted on Updated on

A Dominikai Köztársaság és Haiti

1697-ben Haiti (akkori nevén Saint-Domingue) gazdag francia gyarmat volt, amelynek lakossága a 18. század végére négyszeresen múlta felül a Dominikai Köztársaság (Santo Domingo) spanyol gyarmati lakosságát. Ez a különbség később komoly konfliktushoz vezetett a 2 ország között.

Az 1930-as években a Dominikai Köztársaság elnöke Rafael Leónidas Trujillo lett. Az “El Jeffe,-a Főnök” vaskézzel uralkodott az országban, ami azt jelentette, hogy mindenféle ellenzéket üldözött. Igaz, hogy az 1961-ig tartó kényuralma alatt számottevő gazdasági fejlődés következett be, (modernizálta a kórházakat, iskolákat, laktanyákat építtetett, lakásépítési projekteket kezdeményezett, valamint kiépíttette az autópályát a főbb városok felé) de hozzá kell tennünk, hogy ennek hasznát a diktátor és rezsimjének támogatói fölözték le. Mint általában az egyeduralkodók sok várost és tartományt családtagjairól nevezett át, beleértve a fővárost, Santo Domingót, aminek új neve Ciudad Trujillo (Trujilló város) lett.

Az 1930-as évek közepétől Trujillo anti-haitianizmusa egyre erősödött, olyannyira, hogy egy táncestet követő beszédben nyíltan meghirdette a faji tisztogatást a “feketék,” a haitiak ellen. A gyűlölet politikai háttere abban kereshető, hogy Haitiban a nagy népsűrűség és a túlzottan erodálódott talajon való gazdálkodás miatt egyre problematikusabbá vált a megélhetés, melynek következtében egyre több haiti paraszt a határmenti dominikai területekre költözött, ahol a földéhség kisebb volt. A haitiak hamarosan profitálni kezdtek az így szerzett földből, míg a dominikaiak a nem megfelelően kiépített összekötő utak miatt áruikat a nagyobb városokba nem tudták eljuttatni. A kereskedelmi többlet lassan kezdett átvándorolni Haitiba. Ezt látva az elnök attól félt, hogyha a nagy létszámban érkezett bevándorlók elkezdik elfoglalni a kevésbé sűrűn lakott dominikai határvidéket, a haiti kormány majd át akarja venni ott a hatalmat. Félelme nem volt alaptalan, ráadásul a laza határellenőrzés miatt a fegyvercsempészet is prosperált, egyre nagyobb hatalmat adva a Trujillo rezsim ellen forradalmi csoportoknak.

A mészárlás

1937-ben Trujillo, (aki maga is negyedrészt haiti származású volt), parancsot adott a hadseregnek, hogy a határ dominikai oldalán gyilkoljanak le minden haitit. Ez a véreskezű leszámolás később a petrezselyem-mészárlás néven vált ismertté –a Dominikai Köztársaságban a mai napig csak az El Corte (a mészárlás) néven említik.

1937. október 2. éjszakájától október 8-ig, nagyjából öt nap alatt különböző becslések szerint mintegy 17 000–35 000 (a dominikai történész Bernardo Vega szerint 35 ezer) haiti származású embert öltek meg a katonaság halálosztagai, akik áldozataikat bozótvágó késekkel fejezték le a Dominikai Köztársaság északnyugati határánál, valamint a szomszédos Cibao régió egyes részein. (Ez a módszer volt később a legfőbb eszköz a ruandai népírtásnál 1994-ben). Trujillo katonái minden sötét bőrű embert felszólítottak arra, hogy mondja ki a perejil (petrezselyem) szót, mert a haitiak, akik franciául vagy haiti kreol nyelven beszéltek, a szó „r” hangját másképp ejtették, mint a spanyol anyanyelvű dominikaiak. Ekkor 17 000 ember esett áldozatul a néptisztogatásnak.

És ezzel még nem fejeződött be a vérengzés. 1938 tavaszán
Trujillo egy újabb kampányt indított a haitiak ellen. Ezúttal a déli határvidéken, az el desalojo (a kilakoltatás) nevű hadművelet több hónapon keresztül tartott. A vérengzéseknek újabb tízezrek estek áldozatul, ezrek voltak kénytelenek menekülni. Bár a dominikai újságok egyszerűen csak kilakoltatásról számoltak be, több száz dominikai katona tetteire, -akiket az ország más területeiről rendeltek ide, hogy minél előbb befejezzék a faji tisztogatást,-hamarosan fény derült. Az ENSZ megfigyelők, és külügyi képviselők szerint a mészárlás során Trujillo az északi határon 20 000 haitit öletett meg vagy még többet, az áldozatok számát ugyanis nehéz volt pontosan megállapítani, mert Trujillo módszere az volt, hogy a gyilkosságokat a legtöbb esetben tömegektől elszigetelt területeken hajttatta végre. Sok áldozat a tengerben, a cápák gyomrában végezte, vagy tömegsírokban, ahol a savas talaj miatt hamar oszlásnak indultak, így a később kirendelt törvényszéki nyomozók nem tudták őket azonosítani. De a holttestekben talált golyók analizálása után kiderült, hogy a Krag nevű fegyverekből származtak, ehhez a típusú puskákhoz viszont csak dominikai katonák férhettek hozzá. Az amerikai követségi informátoroknak később a katonák maguk beismerték, hogy a mészárlást Trujillo parancsára követték el, de ezekre a borzalmakra csak holt részegen voltak képesek.
“A gyermekeket feldobtuk a levegőbe, majd a szuronyainkra szúrva elkaptuk, vagy sziklákhoz és fatörzsekhez csapkodva öltük meg őket. Mások menekülés közben haltak meg, belefulladtak az Artibonite folyóba, amely gyakran a két ország közötti véres konfliktus helyszínéül szolgált”.

USA néhány hónappal később véget vetett a terrornak, gyilkosságoknak (Roosevelt volt az elnök), az az Amerika, amely a Trujillo által vezetett dominikai kormányt hosszú ideig támogatta (rajtuk kívül még a katolikus egyház és a dominikai elit is támogatta Trujillo kampányát, egészen a petrezselyem mészárlásig)

Folyt köv. A Mirabál lányok a Trujillo rezsim ellen, a Pillangók ideje című film alapján Salma Hayek főszereplésével.