Month: szeptember 2013
Sütőtökszirupos capuccino, sütőtökmagos pitével
A tiszavirág életű gyöngytea őrület után Európában is kitört a sütőtökszirupos capuccinoláz.
Az Amerikában csak PSL-Pumpkin Spice Latte- néven emlegetett, sütőtökszirupos eszpressó kávé, egy inka recept alapján készült sütőtök pite morzsalékkal megszórva, az angol nyelvterületeken már a tizedik évfordulóját ünnepli az idén! Az amerikai kávézók első számú kedvence tehát éppen 10 éves fáziskéséssel lesz talán az őszi szezon legnagyobb szenzációja Nyugat-Európában?
PSL
Capuccino, sütőtök szörppel és felgőzölt tejjel, tejszínnel és sütőtökmagos süti morzsával megszórva. kb. így lehetne jellemezni ezt az újfajta ambróziát, amire a YumSugar-elektronikus gasztro újságban talált rá a Starbucks valamelyik menedzsere éppen 10 évvel ezelőtt. Hogy az új ízvarázs mennyire bevált, semmi sem bizonyította jobban, mint az, hogy szinte hetek leforgása alatt elterjedt Amerikában. Kíváncsian várják hát most a Starbucks tulajdonosok, hogy a másféle ízlelőbimbókkal megáldott európai országokban, ahol ráadásul a sütőtök sohasem örvendett akkora népszerűségnek, mint az angol halovénező (Halloween) országokban, vajon milyen lesz a fogadtatása.
Nos, mivel mindenre nyitott vagyok, egyik nap Brüsszelben megkóstoltam a PSL Chai teás-tejes változatát, és meg kell hogy mondjam, nagyon ízlett, így elhatároztam, hogy otthon is elkészítem. Az egyedüli nehézséget a sütőtök szirup beszerzése jelentette, ugyanis Európában sajnos nem lehet olyan könnyen (vagy egyáltalán nem lehet) hozzájutni, mint Amerikában, -ahol a Torani nevű sütőtök szirup esszencia minden szupermarketben megvásárolható.- Mivel nem akartam az időmet sütötökszörp vadászattal elfecsérelni, úgy döntöttem, hogy az italhoz való szörpöt is magam fogom elkészíteni, mégpedig az eredeti amerikai recept alapján, csak tartósító adalékok nélkül.
Hozzávalók a sziruphoz:
1 kg sütőtök
30 dkg sárgarépa (elhagyható)
1 dkg citromsav (1 nagyobb citrom leve)
10 – 25 dkg karamellizált cukor
a kávéhoz:
fél liter tej, 2 ek barnacukor, 2 ek sütőtök szörp, 1 kk fahéj, 1 kk kardamom, 1 kk őrölt szegfűszeg, 2 adag presszó kávé, tejszín, a díszítéshez fahéj
Hámozzuk meg a tököt és vágjuk vékony szeletekre a húsát, majd rendezzük el egy tepsiben. A répát is pucoljuk meg, reszeljük le és tegyük félre. Ezután toljuk be az előmelegített sütőbe a tököt majd süssük fél órán keresztül 200 fokon. Amikor letelt az idő, a reszelt répa levével együtt pürésítsük a tököt a robotgépben. Forraljunk fel 1 liter vizet a citromsavval együtt. Egy kis víz hozzáadásával karamellizáljuk a cukrot egy serpenyőben (a karamelltől gyönyörű, aranybarna színű lesz a szörp) majd amikor készen vagyunk vele, adjuk hozzá a turmixolt tökhöz. Öntsük hozzá a vizet és turmixoljuk jól össze még egyszer. Ezzzel a szörppel készen is vagyunk, ha el akarjuk tenni hosszabb időre, akkormiután üvegekbe töltöttük, zárjuk le és a levet állítsuk félig vízbe és gőzöljük ki.
Egy mozsárban törjük össze a fűszereket: a fahéjat, kardamomot, a szegfűszeget és a szerecsendiót. Majd tegyük fel egy lábosban főni a fél liter tejet a fűszerekkel együtt. Adjunk hozzá 2 evőkanál sütőtök pürét/szörpöt és 2 evőkanál barnacukrot, (lehet egyéb édesítőszert, mézet, steviát etc) majd mérsékelt lángon hevítsük fel, de csak forrásig. Akkor húzzuk le a platniról és ízesítsük a vanília esszenciával.
A sütötökös-tejesturmixot öntsük vissza a turmixgépbe, majd a legmagasabb fordulatszámon pörgessük addig, amíg a tej habos nem lesz! Ezután öntsük csészékbe, és csak ekkor adjuk hozzá a 2 kisadag presszó kávét (azért csak ekkor, hogy a tej szép habos maradjon). Kemény habbá vert tejszínnel és fahéjas-kardamomos fűszerkeverékkel vagy sütötökös pite morzsákkal megszórva tálaljuk.
Október sörfesztivál: a folyékony kenyér ünnepe Münchenben
Münchenben, holnaptól, 3 héten keresztül (szept 21-október 6-ig) a sörfesztiválon találkozik az egész világ, mivel a híres Theresien wiesn-en kezdetét veszi a világ legnagyobb népünnepélye, a bajor sörfesztivál! A dirndlibe öltözött dúskeblű hölgyek és a bőrnadrágos urak megcsodálása mellett, bajor specialításokkal örvendeztethetjük meg magunkat, mint pl. az obatzdával (kőrözött: frissen sült óriás pereccel) a fehér kolbásszal, és a Schupfnudeln-el (savanyú káposztás egytál ételehető tálkákban), melyek a testes német sörökkel igazán tökéletes együttest alkotnak, de nem árt vigyázni, mert a müncheni sörfőzdék kizárólag erre az alkalomra készítik a magasabb alkoholtartalmú Wiesnbier-t, a vásári sört.
A müncheni Októberfeszt, melyet a németek a helyszín után ma már röviden csak „Wiesn”-nek neveznek, 1810 óta a világ legnagyobb népünnepélyévé nőtte ki magát. A statisztika szerint az utóbbi 5 évben, évente több, mint 6 millió ember rótta le tiszteletét Münchenben a bor és mámor istene, Bacchus előtt.
Az októberfesztivál története
Az Októberfesztet először 1810. október 12.-én rendezték meg I. Lajos király és Terézia hercegnő házasságkötése alkalmából, melyre München város egész lakossága hivatalos volt. Az eseményre nagy izgalommal készült minden polgár, s hogy még szenzációsabbá tegyék, egy egyszerű tisztnek az a kiváló ötlete támadt, hogy mi lenne, ha a müncheni városfal melletti réten egy nagyszabású lovasversenyt hírdetnének meg (innen kapta a tér a nevét-Theresienwiese-Terézia-mező). Lajos király örömmel fogadta a kezdeményezést, de mint az antik görög kúltura nagy tisztelője, egyetlen kikötése az volt, hogy az esemény az antik olimpiai játékok mintájára történjen. Az esküvőt követő pár évben valószínüleg ezért volt az őszi fesztiválnak inkább sportos jellege. Később, 1818-ban, a bajor királyi udvar a lakosság nagy örömére úgy döntött, hogy népszórakoztatásként, a lovasverseny mellett, felállítanak néhány körhintát.
1819-ben a fesztivál vezetése a müncheni városatyák kezébe került, ettől kezdve ők gondoskodtak arról, hogy a fesztivált minden évben meg tudják tartani (203 év alatt, 24 fesztivál maradt el pl kolerajárvány, háborúk etc. miatt). A lovasversenyt a háború után, a 150. fesztivált kivéve (1960-ban), többé már nem rendezték meg. A több, mint 200 év alatt sokat változott a tér arculata: 1850-ben építették fel a 20 méter magas Bavaria szobrot. 1853-ra a szobor lábainál elkészült a hírességek csarnoka a Ruhmeshalle is. Így lett a 19. század végétől az Októberfesztből népünnepély. Ekkortól hosszabbították meg a fesztivál időtartamát is és az időpontot is áttették a többnyire még kellemesen meleg szeptemberre. Ma már csak az ünnepség utolsó hétvégéje nyúlik át októberre.
A folyékony kenyér ünnepe
A városvezetés csak 1880-tól adta meg az engedélyt a sör és egyéb cikkek árusítására, mint pl. 1881-ben nyitott ki az első sültcsirke árus. Hogy a hűvös őszi idő ne riassza el a látogatókat, már a 19. században elektromos fény világította meg a több, mint 400 bódét és sátrat és hogy több ülőhelyet tudjanak biztosítani meg termet a zenekaroknak, a sörfőzdéket nagy sörsátrakba helyezték át.
A fesztivál 1910-ben ünnepelte a 100. születésnapját, ebből az alkalomból 12 000 hektoliter sört mértek ki. A Bräuroslban, az akkori legnagyobb sátorban 12 000 vendég foglalt helyet. Ma a fesztivál legnagyobb sörsátra a 10 000 férőhelyes Hofbräu-Festhalle vagy másnéven Hippodrom.
1950-ben a főpolgármester, Thomas Wimmer, az azóta tradicionálissá váló mozdulattal nyitotta meg a fesztivált (egy söröshordó csapját egy kalapács segítségével ütötte le). Az ezt követő évtizedekben az Októberfeszt híre világszerte elterjedt. 1980. szeptember 26-a tragikus dátum az Októberfest történelmében. A fesztivál főbejáratánál egy bomba robbant. A merényletnek 13 halálos áldozata volt, több mint 200 sebesülttel.
Az Októberfeszten ma már nemcsak a németek mulatnak, de egyre nagyobb számban érkeznek turisták és hírességek a világ minden tájáról, főként olaszok, amerikaiak, japánok, és ausztrálok. Paris Hilton, Heidi Klum, Schweinsteiger, Ballack, Boris Becker, Schwarzenegger etc…
Az utóbbi években problémát jelent a túlzott alkoholfogyasztás mellett a zajártalom, az utóbbinak úgy próbálnak gátat szabni, hogy a sátrakat arra kötelezik, hogy 18 óráig csak tradicionális fúvószenét játszhatnak, a maximális hangerő 85 decibel. A sláger- és a popzene csak esténként szólhat. Ezáltal az Októberfeszt a családok és az idősek számára is élvezhető és a több, mint 180 év alatt megszokott „nyugodt Wiesn” nosztalgikus hangulatot a nagyszülő korúak is újra átélhetik. A sörfogyasztásnak persze nem lehet gátat szabni, minden évben rekord mennyiségben fogy.
Fesztiválsátrak, massbier (korsó sör), óriáskerék és társai
Az Októberfeszten a müncheni sörfőzdékmint a Spaten-Franziskaner-Bräu, Augustiner, Paulaner, Hacker-Pschorr, Hofbräu és Löwenbräu saját sátrakkal képviseltetik magukat. Aki ülőhelyet akar kapni valamelyik sörsátorban, legjobb, ha 1 évvel a tervezett látogatás előtt lefoglalja a helyét (25 euróba kerül, amibe fél grillcsirke és 1 massbier tartozik bele egy óriás pereccel együtt), a sátorba nem bejutók számára, 14 nagy és 15 kisebb sörsátor áll rendelkezésére. A München város honlapján egy Wiesnbarométer mutatja a sátrak aktuális kihasználtságát. A sátrakban használatos söröskorsó, korábban 1,069 liter volt, ma már a kereken 1 literesek a kedvencek, aminek a neve mass bier. Ezeket minden évben újratervezik, tulajdonosuk az illető sörfőzde, tehát elvitelük bűncselekménynek számít. Különösen az 1980-as, 1990-es években harapódzott el a korsólopások száma, azóta a biztonságiak feladata a tolvajok leleplezése. (A korsók ma már szuvenírként megvásárolhatóak).
Toboggan és elvarázsolt kastély
A vásár szimbólumát az óriáskereket először 1880-ban állították fel, a magassága 12 méter volt. A mai legnépszerűbb óriáskerék 50 méter magas. Aki fel mer ülni rá, madártávlatból is körbemonitorozhatja a “mezőt”, és Münchent.
A nosztalgiázók számára építik fel a hagyományőrző bajorok a Krinolint, a barokk körhintát, ami nélkül nem tekinthető október fesztiválnak a fesztivál, ugyanis ez a kerek formája és a forgó mozgása miatt krinolinra emlékeztető körhinta 1924 óta ugyanúgy elmaradhatatlan kelléke a fesztiválnak, mint a sör. 1938-ig emberi erővel forgatták, ma már csak a tradicionális fúvószenekar ül ugyanúgy alatta, mint anno dazumal.
Aztán ott van még a Toboggan, a toronycsúszda, ami 1906 óta szintén nagy kedvenc (Toboggan szó a kanadai algokin-indián nyelvből származik, és ott könnyű szánkót jelent). Középen egy gyors szállítószalag viszi fel az utasokat 8 méter magasra, majd a toronyból nagy sebességgel zuhan le a torony körül tekergő facsúszdában. Érdekes még az Olympia Looping egy hordozható hullámvasút, aminak az a különlegessége, hogy az egyetlen öt fordulót tartalmazó hullámvasút a világon. Ezenkívül persze még rengeteg szerkezetet ki lehet próbálni, és egy pikáns vagy humoros felíratú mézeskalács szívvel távozni egy eltulajdonított söröskrigli helyett!
Az idei október feszt: 2013. szept 21-október 6-ig tart.
Mindenkinek jó szórakozást kívánok, zumwoll!
Belga kenyérpuding vagy magyar máglyarakás?
Belgiumban kóstoltam meg először az ún. kenyér pudingot, ami egy zsömle-kifli-briós alapú édesség, legtöbbször cukros tejes-tojásos lével leöntve, (sütőben kisütve) és valamilyen édes sodóval meglocsolva. Később tudtam meg, hogy ez a mi máglyarakásunkhoz hasonló desszert (a különbség mindössze annyi, hogy mi felvert tojásfehérjét kenünk rá és úgy sütjük ki) nemcsak Belgiumban népszerű, de szinte a világ minden táján, mint pl. Argentinában, Kanadában, Kubában, Franciországban, Hollandiában, Németországban, Írországban, Máltán, Mexikóban, de még a Fülöp szigeteken és Puerto Ricoban is, nem beszélve az Amerikai Egyesült államokról (Lousianában a kreol konyha egyik nagy kedvence) valamint Dél-Amerika népes országairól. Angolul “bread pudding” vagy csak “pudding” a neve, spanyolul “pudín” vagy “budín”-nak hívják, a madridiak viszont “migas”-nak nevezik, ami morzsát jelent. A mexikóiak a tavaszt minden évben a mi máglyarakásunkhoz hasonló édességgel, a capirotada-val ünneplik.
A kenyér pudingnak igazándiból nincs rögzített receptje, de a felsorolt országok mindegyikében állott-száraz kenyér vagy száraz sütemények maradványa az alapja, amihez válogatott finomságokat adnak hozzá: leggyakrabban tejet, tojást, cukrot vagy szörpöt, aszalt-kandírozott gyümölcsöket, fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót, vaníliát stb. A lényeg, az, hogy a száraz kiflit, brióst vagy zsömléket tejes-tejszínes+likőrös lébe áztatják, majd tetszés szerinti adalékokkal dúsítják, végül a sütőben kisütik. Melegen, kocka alakú szeletekre vágva fogyasztják.
Külföldön a kenyérpuding elmaradhatatlan tartozéka az édes szósz vagy öntet, leggyakrabban whiskey szósz, brandy-rumos-diós öntet, karamel szósz. Kanadában természetesen juhar sziruppal szeretik. Maláj földön vaníliaszósszal, Hong Kongban madártejjel kínálják. Mecklenburg-Vorpommern-ben (Németországban) egy speciális, sötétbarna színű kenyérből készítik, a pumpernickelből, valószínüleg emiatt nevezik ezt a fogást fekete kenyér puddingnak (Schwarzbrotpudding) amit vanília fagylalttal tálalnak.
A legjobb belga kenyérpuding receptje, a belga Kruilmeltje (a Morzsácska) nevű pékségből
Hozzávalók:
- 0,5 kg cukor
- 5 nagy tojás
- 0,5 l tej
- 2 teáskanál vanília kivonat
- 75 dkg száraz zsemle, kifli vagy egyéb briósszerű péksütemény
- 125 gr barna cukor
- 7 dkg vaj
- 125 gr pekán mag, mandula vagy dió
Öntet:
- 250 gr cukor
- 125 gr vaj
- 1 tojás
- 2 kiskanál vanília kivonat
- 125 ml brandy
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Keverjük össze a cukrot a tojást, tejet-tejszínt együtt egy mély tálban, adjuk hozzá a vaníliát. Öntsük rá az összetördelt kenyérre, és hagyjuk állni kb. 10 percet.
Keverjük össze a zsemlemorzsát, barna cukrot, meg a vajat, adjuk hozzá a pekán-mandula magot is.
Szórjuk rá ezt a zsemlemorzsás keveréket a tejbe áztatott zsemlékre. Vajazzunk ki egy tűzálló tálat, öntsük rá a kenyér pudingot, majd a tetejét szórjuk meg a barna cukorral. Toljuk be a sütőbe és süssük 35-45 percig.
Közben készítsük el a szószt a következő módon: Keverjük össze a cukorral a tojást, adjuk hozzá a vajat meg a vanília kivonatot, majd tegyük fel főni. Amikor a cukor felolvadt, öntsük rá a brandy-t. Flambírozzuk, majd öntsük rá a kenyér pudingra. Hidegen vagy melegen egyaránt finom. Kínálhatunk hozzá vanília fagylaltot vagy tejszínt.
A híres, francia bouillabaisse és a magyar halászlé vetélkedője, avagy anekdoták Dr Thoma Andorról
Keresztapám, Dr Thoma Andor, azaz Bandi bácsi egyik kedvenc témája a magyar konyha dicsőítése és a francia konyha „közepesen-gyengévé” titulálása volt. Nos, egyik nap azzal piszkálta fel Sylvie-t (a keresztanyámat), hogy jövő nyáron ilyenkor Magyarországra teszi át a székhelyét, mert ott legalább mindig ehet halászlevet. Ennek kapcsán aztán kislányaimnak étvágygerjesztően ecsetelte, hogy hogyan is készül egy igazi magyar halászlé, amelynek éppúgy nincs párja, mint általában a többi, ízletes, magyar leveseknek.
-“A híres francia szakácsok még azt sem tudják, hogy mi az a rántás!”-bökte oda a passziánszozó Sylvie-nek, mire ő azonnal vitába szállt vele, hogy, -“de igen, mert azt franciául roux-nak hívják és különben is ott van a franciák hallevese a bouillabaisse,–ami bármelyik levessel felveszi a versenyt”. -“Nos, akkor Te miért nem csináltál nekem még soha?”- kérdezte, mire Sylvie azt válaszolta, hogy –”Rendben, akkor ma halleves lesz ebédre!”-
“Kíváncsian várjuk!”-zárta le a vitát möszijő Provokatőr.
A beszélgetést követően aztán csak annyit láttunk, hogy Sylvie egy hatalmas, fonott kosárral a karján kiosont a házból. Feltételeztük, hogy a piacra indult friss áruért. Amikor kb. úgy egy óra múlva hazatért, minden üdvözlés nélkül, kissé feldúlt arccal bevonult a konyhájába. Még az ajtót is magára zárta. Ami még gyanússabbá tette a dolgot, hogy a gyerekek kíváncsiskodásait, azzal hárította el, hogy ne zavarják, mert a bouillabaisse az egy nagyon komplikált leves.
Úgy délután fél kettő körül végre Sylvie- “Á la table!”(asztalhoz)- üvöltéssel jelezte, hogy kész az ebéd. Persze senkinek sem kellett kétszer mondania. Farkaséhesen ültünk az asztalhoz, abban a reményben, hogy végre megkóstolhatjuk a francia levescsodát. Hamarosan az asztal közepén gőzölgött egy meseszép gien-i (zsieni) levesestálban a BOULLABAISSE, mellette az elmaradhatatlan aiolival (fokhagymás mártás) és a friss baguette-tel, éppen úgy, ahogy a francia szakácskönyvekben meg volt írva. Izgatottan vártuk, hogy megízlelhessük, az első pillantásra, halászléhez hasonló levest. Amikor már mindenkinek a tányérjában gőzölgött a bouillabaisse, Bandi bácsi jó étvágyat kívánt. Egyszerre merítettük kanalunkat a forró levesbe, hogy minél hamarabb átadhassuk magunkat a kulináris élvezeteknek. Nos a hatás nem is maradt el, mert még életemben nem ettem ilyen pocsék levest. Pár kanálnyi megízlelése után, a férjemmel óvatosan összenéztünk, majd a gyerekeink arcát fürkésztük, akik jól nevelten kanalazták majd csorgatták vissza tányérjukba a levet. Ekkor szerencsére Sylvie kirohant a konyhába a borsért, mire Bandi bácsi először ránk nézett, majd a levesre, végül így kiáltott fel: -“A tiétek is pocsék?”-mire kitört belőlünk a nevetés!
Később Sylvie bevallotta, hogy mivel nem rajong túlzottan a levesekért, a bouillabaisse-t is -mekkora szentségtörés!- halleveskockából készítette, némi hal, de nem a sziklahal hozzáadásával. Pedig a franciák hallevesének a titka éppen a sziklahalban rejlik, nem véletlen, hogy a legízletesebb bouillabaisse-nek Marseille a hazája, mert a sziklahal csak ott a sziklás öblökben tenyészik. A halleves másik titka viszont az olívaolaj és a sáfrány. De a helyi halászok szerint a halleves akkor lesz igazán ellenállhatatlan, ha a szakács olyan gyorsan hozza forrásba, mint ahogyan a provence-i francia vére felforrósodik, -azaz pillanatok alatt!
Mivel nálunk egyrészt drága a hal, másrészt nehezebb beszerezni, ezért kerestem egy kiváló, hal nélküli bouillabaisse receptet.
Hozzávalók:
2-3 evőkanál olívaolaj + extra olívaolaj a pirítóshoz
1 fej hagyma
1 csokor újhagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál sáfrány
1 csipet só
1 kávéskanál köménymag
1 csipet bors
ha hallal készítjük bármilyen fehér húsú hal és kagyló
Az aiolihoz:
fokhagymás majonéz
3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
citromlé
só
bors
1-2 tojássárgája
1 burgonya minden személyre
1 kávéskanál kakukkfű
1 babérlevél
1 csokor petrezselyem
3 db friss paradicsom
fehér húsú hal (kihagyható)
1-2 burgonya
pirított kenyér
aioli szósz
Az elkészítés módja
Vágjuk fel a hagymát, újhagymát apróra, tegyük serpenyőbe, s néhány kanál olajban pároljuk aranybarnára. Adjuk hozzá a darabokra vágott paradicsomot, vagy kanálnyi paradicsompürét, 3-4 gerezd szétzúzott fokhagymát, köménymagot, kakukkfüvet, babért, petrezselymet, egy darab narancshéjat (elhagyható), öntsük fel vízzel, adjuk hozzá a sáfrányt, sót, fél kiló 2-3 centiméteresre vágott burgonyát (lehetőleg olyan krumplit válasszunk, ami főzés közben nem esik szét). Erős lángon főzzük, amíg a burgonya megpuhul. Ekkor tetszés szerinti tojást beleütünk-buggyantunk a fővő ételbe, majd levesszük a fazekat a lángról (hogy a tojások ne hirtelen buggyanjanak meg). Készítsük el a pirítósokat, locsoljuk meg a tetejüket olívaolajjal. Készítsük el a fokhagymás aiolit: a lereszelt vagy kipréselt fokhagymából, olívaolajból, citromléből és tojássárgájából keverjük jól ki egy habverővel. A levet öntsük egy tálban szépen kirakott pirítós kenyerekre. A krumplit rakjuk ki egy másik tálba, tegyük a tetejére a buggyantott tojásokat, s az egészet szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel. Fontos, hogy az ételt azon melegében tálaljuk!
Mutasd az uzsid megmondom, hogy milyen egészséges vagy!
Egy blog társammal a minap gyermekeink uzsonna csomagjáról csevegtünk, főként a tartalmáról, tehát, hogy mi is kerüljön bele, mert a tízórai pénz odaadása helyett mi úgy döntöttünk, hogy a sokkal időigényesebb, otthonról pakolt, állandó ötletelést igénylő uzsonna elkészítésére vállalkozunk, szem előtt tartva azt az elvet, hogy a helyes táplálkozási szokások kialakítása a szülők feladata. Így az otthoni, tízórai- és uzsonnakészítés előnye remélhetőleg az lesz; hogy gyermekeink rászoknak majd az egészséges, rendszeres étkezésre.
Előzetesen mindketten tanulmányokat folytattunk az interneten arról, hogy mit javasol a táplálkozás tudomány ezügyben. Nos én mindegyik cikkből azt olvastam ki, hogy gyermekeink egészsége érdekében a változatosságra hívja fel a figyelmet: tehát, hogy az uzsonnában legyenek makró (fehérje, zsír, szénhidrát) és mikrotápanyagok (vitaminok, ásványi anyagok), magyarra fordítva: a gyermekeknek pakolt szendvics lehetőleg barna kenyérből készüljön, (teljes kiőrlésű lisztből), a kifli vagy zsemle rozsos, korpás, vagy magvas legyen. Müzlis, szezámmagos szeletek, puffasztott gabonatermékek is bekerülhetnek a dobozba, sőt még a teljes kiőrlésű lisztből készült kekszek fogyasztása is megengedett. A tejtermékek közül előnyösebbek az alacsonyabb zsírtartalmúak, a sajtok, sajtkrémek, túrók, túrókrémek, kefirek, natúr és gyümölcsízű joghurtok, ezenkívül a jó minőségű tejet vagy kakaót sem ellenzi, mert gyermekeink számára az utóbbi kettő 100%-os energiaforrást jelent.
Ja és ne felejtkezzünk meg a zöldségekről és salátavariációkról sem (paprika, paradicsom, retek, uborka, sárgarépa, saláta, káposzta, stb.). Édességként pedig pakoljunk gyümölcsöt, melyek széles választéka ma már nem évszakfüggő.
Nos, miután mindezeket megvitattuk, mindenki elkészítette a saját uzsonna javaslatát, a barátnőmé a következő volt:
1. Vajjal összekevert májkrémet és sajtkrémet (kétharmad vajjal, egyharmad arányban, vagyis két harmadrésznyi máj- és sajtkrém, egy harmadrész vaj), mert úgy döntött, hogy barna kenyérből ún. szendvicstortát készít, amit ezekkel a kenőkkel ken meg úgy, hogy a kenyér héját levágja, így a krémből a tetejére és az oldalára is bőven jut, majd egymásra rétegezi a szeleteket. Így is tett, az oldalához nyersen is ehető müzlit, gabonapelyhet vagy durvára őrölt magokat (napraforgót, tökmagot, szezámmagot) tapasztott (egyszerűen beleforgatta a magokba). Végül torta módjára fölszeletelte és paradicsommal, paprikával együtt tette bele az uzsonna dobozba.
2. A másik ajánlata a szardíniás szendvics volt: melyhez villával áttört szardíniát fele-fele arányban összekevert sajtkrémmel, pár csepp citrommal, kevés őrölt borssal ízesítette. A szendvics oldalát készen kapható mandulapehelybe forgatta bele ( vagy a konzerv tonhalat harmados arányban keverte natúr krémtúróval, krémsajttal).
A csodálatosan prezentált uzsonna fotóját elküldte nekem, ami nemcsak csodaszép volt, de nagyon finomnak és laktatónak is tűnt a számomra, ennek ellenére, úgyis mint ételkritikusnak, volt pár észrevételem, melyet “postafordultával” meg is írtam neki mégpedig: hogy a paradicsomon és paprikán kívül minden hozzávalója konzerv felhasználásával készült (szardínia, májkrém, tubusos sajtkrém), tehát tartósító anyagokat bőven tartalmazó kenőkkel variált, emellett szénhidrát és glükogén is jutott a szendvicsekbe jócskán. Mert a szardínia olajban eltéve szerintem “zsíros” olajos- (talán egészségesebb, mint a vaj?), tulajdonképpen főként a friss alapanyagokat hiányoltam az uzsonnadobozból, és itt a FRISS szóra szeretném helyezni a hangsúlyt, gondolok a salátára, kígyó uborkára, amit a kenyér közé lehet tenni, mert külön pakolva nem biztos, hogy a gyerek megeszi a paprikát és a levet eresztett paradicsomot. De ugyanígy el tudok képzelni kefírt, banánt, almát és egyéb szezonális gyümölcsöket, amik vitaminokban és ásványi anyagokban gazdagok, és ma már tudományosan bizonyított, hogy intenzív agymunkánál sokkal inkább igyényli a fejlődő szervezet, mint a szénhidrátot, amitől csak hízik és elálmosodik az amúgy is keveset mozgó gyermek.
Nálam igazából ötös osztályzatot kapott japán sógornőm, Shizuka bento box-a, amit úgy lehetne röviden jellemezni, hogy a sokféle- jóféle uzsonna, ami a következőkből állt: reszelt répa és friss gyömbér citrommal és egy kis mézzel ízesítve, rizs, vagy udon tészta, főtt tojás, hajszálvékonyra vágott narancs- almaszeletek, vagy szőlőszemek, fermentált növények (retek, uborka, káposzta, cékla), fehérjének volt benne friss hal, a halat nemszeretők számára pedig a pankóban panírozott csirke darabka vagy sertéshús stb…nem beszélve a grillezett gombáról…
Anekdóták keresztapámról, Dr Thoma Andor antropológusról
Keresztapámnak, Dr Thoma Andornak, aki hazánkban egy kevéssé ismert tudományág, a fizikai antropológia nemzetközileg elismert tudósa volt, részben gyógyíthatatlannak hitt immunbetegsége miatt, még a 70-es években el kellett hagynia Magyarországot (mert a gyógyulásához szükséges gyógyszerekhez csak nyugaton jutott hozzá), így nem csoda, hogy a leuveni Magyar Ház Jezsuita Kollégiumában csak több, mint húsz év után láttam viszont. A romantikus találkozóra, az egyetemi év kezdetén, 1995 szeptemberében került sor. Miután Bandi bácsi megtudta, hogy a férjem a leuveni katolikus egyetemen kapott kutatói állást, azonnal felvette velünk a kapcsolatot. Bevallom, izgatottan vártam a találkozást. Pedig tulajdonképpen csak a pipája illatára emlékeztem és mephistói külsejére, de édesapám, aki az évek során többször felkereste párizsi otthonában, felkészített arra, hogy a szteroidos gyógyszerek mellékhatásaként operaénekesi terjedelműre hízott. Nos, amikor megláttam a valóban termetes, de még így is vonzó külsejű férfit, hosszú, őszes-fekete hajával, piros, kötött sállal a nyakában, inkább egy bohém művészre emlékeztetett, mintegy egyetemi tanárra. Feltűnő jelenség volt.
Később, rendszeres találkozásaink során sikerült bepótolnunk a 20 éves mulasztást, s nem túlzás, de a vele való együttlétek alatt nemcsak óriási, lexikális tudásával nyűgözött le, hanem emberi tartása, igazságszeretete is követendő példa lett számomra. Mivel élete során sok bántásban és csalódásban volt része, nagyon kevés embert fogadott a bizalmába. Igaz, nem volt könnyű természetű ember, de számomra még akkor is szeretetre méltó maradt, amikor valamilyen hívószóra (vagy a gyógyszerek hatására) belébújt a kisördög, s először csak egy szóba kötött bele, később szidalmazni kezdte, idézem szó szerint: „ a rossz lelkiismerettől, fal mellett osonó komcsikat”, végül vitriolba mártott megjegyzéseivel majdnem a sírba vitte, párizsi élettársát, a béketűrő Sylviet. Sylvie viszont francia könnyedséggel, amikor már nem tudott megfelelő szavakkal visszavágni, az égre emelve tekintetét csak annyit mondott, hogy Szent Sylvie, Szent Sylvie, segíts meg!
Én azonban nem ezekről a „politikai ankétokról” szeretnék pár történetet közre bocsájtani, hanem a torkos csecsemő Bandi bácsiról, aki így nevezte magát, amikor élete párja gyengéden figyelmeztette, hogy ne egyen már többet. De mivel nem volt hiú ember, sem egészségmániás, viszont annál nagyobb életélvező, mint VIII. Henrik hatalmas étvággyal vetette bele magát a francia konyha ételremekeibe. Ő is, akárcsak később jómagam, Franciaországban (és Belgiumban) lett igazi gurmand és borszakértő. A következő anekdóták, együtt elköltött vacsoráinkhoz, lakomáinkhoz kötődnek.
Rabolio
Sylvie, 1996-ban egy csodálatos házat vásárolt Sologne-ban, Franciaország híres vadászterületén, a Loire és a Cher folyó találkozásánál. Aki már járt arra az bizonyára egyetért velem, hogy Európa legszebb erdejei ott találhatók, sötétzöld fenyvesekkel, tölgyesekkel, rétekkel és meredek sziklafalakkal körülvéve, nem véletlenül érdemelte ki ez a régió, a vadászat szenvedélyének áhítattal hódoló uralkodók csodálatát.
Nos Sylvie háza Nouan Le Fuzeliérben maga volt a tökély. A napraforgókkal díszített provence-i szobája, a vadászfestményekkel teleaggatott nappalija, az ebédlő, egy 18. századbeli csempés kályhával, a francia kert, nem beszélve a helyi farmok közelségéről. Bandi bácsit mindig örömmel kísértük el beszerző körútjaira, ahol házikészítésű kecskesajtot, hurkát (budoint), liba-kacsa, szarvas és vaddisznó patékat-kenőket vásároltunk. Egyik ilyen nouani látogatásunk során Bandi bácsi a népszerű, helyi vendéglőbe, a Rabolioba invitált minket, azzal a felkiáltással, hogy meg kell ismerkednünk a sologne-i konyhával. Nos, amikor beléptünk a kis vendéglőbe, a tulaj már az ajtóban, széles mosollyal üdvözölte a möszijőt:- Mon cher Monsieur Carnivor (drága Húsevő uram), hogy hogy éppen ma van szerencsénk önhöz, amikor tudhatná, hogy pénteken nincs semmi embernek való. Az embernek valón a tulaj a húsételt értette, ugyanis a keresztapám nem rajongott a halételekért, és elfelejtette, hogy minden pénteken, az van soron. Ennek ellenére maradtunk és jó étvággyal ettük végig a kiváló menüt, ami friss, vajban párolt tőkehalfiléből és édesköményből állt, fehérboros, tejszínes szósszal leöntve. A desszert pedig a híres Tarte Tatin volt, a feje tetejére állított almás lepény, vanília fagylalttal. Íme a recept:
Tarte Tatin
Hozzávalók:
4 alma vagy körte meghámozva
5 1/2 csésze cukor
5 csésze víz
3 ek citromlé
10 dkg vaj
Melegítsük elő a sütőt. Hámozzuk meg az almákat, vágjuk félbe őket, magozzuk ki, majd szeleteljük fel.
Egy teflon vagy porcelán piteforma aljába terítsük szét a cukor felét, majd rakjuk ki körben, szorosan az almaszeletekkel. Olvasszuk fel a vajat és öntsük rá a birsalmákra, majd szórjuk meg a maradék cukorral.
Ezután az egészet tegyük a grillsütőbe, vagy olyan sütőbe, amiben grillezni is lehet. Pároljuk addig, míg az alma illatozni nem kezd.
Közben készítsük el a Tatin tortát a 20 dkg lisztből, 20 dkg vajból. Nyújtsuk ki az összegyúrt tésztát és vágjunk belőle egy, a formánál kicsit nagyobb kört. Szúrkáljuk meg villával a tésztát, terítsük rá a kerek tortaformára és vágjuk le a fölösleges tésztát. Helyezzük rá az alapra az almákat. A tészta széleit hajtsuk rá az almákra. Tegyük a tortát a sütőbe és süssük 35 percig, majd vegyük ki és hagyjuk 10 percig hűlni. Egy késsel óvatosan vágjuk körbe. Ezután a tortát ki kell fordítani a formából úgy, hogy tegyünk rá egy tálat, amin majd tálalni fogjuk, és fordítsuk a feje tetejére. Ha ügyesek voltunk, az almákat karamellöntet fogja beborítani, alul pedig ropogós tésza lesz. Tejszínhabbal díszítve tálaljuk.
Dr Thoma Andor, egy hazánkban kevésbé ismert tudományág, a fizikai (biológiai) antropológia nemzetközileg elismert tudósa volt. Tanulmányai befejeztével a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem embertani tanszékének tanársegédje lett, később a miskolci Herman Ottó Múzeum antropológusa. 1957-ben megbetegedett penficuszban, de halálos betegségét, apámnak Dr Schweiger Ottónak köszönhetően legyőzte, de élete végéig szteroidokat kellett szednie.1958-tól 1963-ig a tudományegyetem embertani tanszékének muzeológusa. 1966-ban, Malán professzor nyugdíjazása kapcsán, az egyetem állami és politikai vezetői felajánlották neki a professzori kinevezést, egy feltétellel: ha vallásos meggyőződését feladja. Ő azonban nem volt erre hajlandó. A következmény: eltiltották az oktatástól.
1970-ben a párizsi Sorbonne vendégprofesszora lett, 1988-ban a belga király tudományos munkásságáért a Koronarend parancsnoki fokozatával tüntette ki. 1994 végén vonult nyugdíjba, és visszaköltözött Párizsba. Ott érte a halál 2003. május 31.-én
Nemzetközi hírnevét elsősorban az ősemberkutatásban elért eredményeivel alapozta meg. 1958-ban jelent meg a L’Anthropologie című francia szakfolyóiratban a palesztinai, jégkor végi ősemberek keveredéssel vagy átalakulással történt megjelenését elemző közleménye, amely igen nagy érdeklődést váltott ki. Az e témában írt számos tanulmánya közül példaként említhető a Suba-lyuk barlangban még 1932-ben talált neandervölgyi gyermek fogazatával és az 1960-as évek első felében feltárt, világhírű vértesszőlősi lelőhelyről előkerült előemberi maradványok leírásával foglalkozó közleménye. Thoma Andor hazáját és népét tisztelő- szerető ember volt. Tudományos téren is szolgálta hazáját, amit – többek között – tanítványainak nagy száma is bizonyított.
Pitypang bor és sör
Gyermekláncfű, pongyola pitypang vagy csorbóka (tévesen kutyatej), egy kutya mondhatnánk a soknevű virág hallatán, mely a Föld szinte minden részén vadon tenyészik. A becslések szerint a gyermekláncfű 30 millió évvel ezelőtt jelent meg Eurázsiában. Európába a perzsák, Észak-Amerikába az európai emigránsok juttatták el. Elsőként Ibn Sina, arab orvos írt róla (1000 körül), aki Taraxacumnak nevezte és kesernyés íze miatt a cikóriához hasonlította. Cremonai Gerard (arab-olasz fordító, 1114-1187) viszont tarasaconra fordította le, hogy hogyan lett ezután az angol, német, francia neve oroszlánfog (dandelion, dent de lion, Löwenzahn) csak találgathatunk, valószínüleg a sűrűn egymásra nőtt levelek ihlethették meg névadóit. Törökül viszont fekete cikória vagy vad endívia a neve, de a növény különböző fejlődési szakaszai szerint száznál is több elnevezést ismer a népnyelv: ír ibolya, pilises fejű, ágybavizelő, malacorr, boszorkány százszorszép, tejbanya, kutyasaláta, lóvirág..
Gyermekláncfű a patikában
A gyermekláncfű orvosi célokra való felhasználása ma már igen széleskörű. A növény gyökeréből kivont inulinból és a taraxacin nevű keserűanyagból májvédő gyógyszert készítenek. Az emésztőrendszerre, a májra és az epére elsősorban az előbb említett keserűanyagok hatnak, de a pongyola pitypang gazdag vitaminokban (A, B, C és D) valamint ásványi sókban is (vas, szilícium, magnézium, cink és mangán). A gyökere főve vagy nyersen vizelethajtó, vértisztító hatású. Érdekes, hogy a gyermekláncfű magja a taraxacum miatt egyes madarak számára nélkülözhetetlen táplálék. Kréta szigetén él a gyermekláncfű legkülönlegesebb fajtája a Taraxacum megalorhizon (1000 -1600 méter magasan található), mely többféle súlyos betegség gyógyítására alkalmas. A szárakban lévő tejszerű folyadékból viszont szúnyog és rovarriasztó készül, míg a népi gyógyászatban régen szemölcsöket gyógyítottak vele. Túlzott használata azonban a benne lévő szeszkviterpén miatt allergiás bőrreakciót válthat ki.
A gyermekláncfű a konyhában
Magyarországon a gyermekláncfű konyhai használatáról nem szól a fáma, a nemzetközi konyha viszont annál inkább kedveli, különösen a szefárd zsidó konyha, azonkívül a kínai, koreai, skandináv, angol és a görög gasztronómiában népszerű. A kora tavasszal nyíló, ősszel másodvirágzó gyermekláncfű tehát szeptemberben ismét sztárvendége a nyugat-európai vacsoráknak. Mivel a vadon termő fajtája az ehető levelű növények csoportjába tartozik (zöld dandelion) főzve és nyersen, levesként, salátaként igencsak közkedvelt. Ízvilágában talán legközelebb a zöld mustárhoz áll. Általában a fiatal, zsenge leveleket és a még bimbós virágokat a salátákhoz használják fel, az „érettebb” levelek viszont főzelékként a legélvezetesebbek (mert a nyers leveleknek enyhén keserű az íze ezért jól átöblítik, hogy a keserű íztől megszabaduljanak). A gyermekláncfű salátához a főtt tojás illik legjobban, fogyasztása rendkívül egészséges, mert a levelei több vasat és kálciumot tartalmaznak, mint a spenót. A szárított-őrölt dandelion gyökeréből, akárcsak a cikóriájéból kávépótló készül.
A dandelion virágjából viszont lekvárt és szörpöt lehet készíteni, azonkívül bort és szezonális sört. Míg a németek a bort részesítik előnyben, a Brit szigeteken már a középkorban kedvelt üdítő ital volt a gyermekláncfű sör, ami fermentált gyermekláncfűből és bogáncsvirágból (gyökérből) készült, eredetileg babér, téli örökzöld növények és édesített gyanta hozzáadásával. Az 1700-as évek végére a gyermekláncfű Angliában már olyannyira az étkezési kultúra szerves része volt, hogy Jane Austen angol írónő is óriási lelkesedéssel beszél a gyermekláncfű kedvező hatásairól (az édesanyja emésztési zavaraira állandóan gyermekláncfű teát ivott, de Sandition című novellájában Miss Parkers fogyasztja előszeretettel, talán éppen a gyermekláncfű teának köszönhette, hogy a lányát is túlélte). A Viktória korszak idején a gyermekláncfű már nemcsak a saláták, szendvicsek legfontosabb ízfokozója, de a belőle készült likőr a tejszínes-túrós sütemények alapanyaga is. Napjaink Angliájában a legkedveltebb a Dandelion és Burdock (gyermekláncfű és bogáncs) nevű szénsavasított, édes sör, melynek alkoholos vagy alkoholmentes változata minden évben tonnaszámra fogy (világos mézsör vagy alkoholmentes üdítő).
Skandináviában és a keleti szláv országokban, pl. Sziléziában és Lengyelország egyes részein a dandelion virágjából, citrom hozzáadásával mézpótló szirupot készítenek, melynek a szép hangzású Májusi méz a neve, állítólag gyógyító ereje van, különösen májbetegségekben szenvedőknek ajánlák fogyasztását.
A Pissenlit (franciául ágybavizelő) és a Saison dupont gyermekláncfűből készített sörfajtákat Belgiumban,1988 óta a Brasserie Fantôme sörgyárban készítik.
Recept:
Gyermekláncfű likőrös túrós krémes
Hozzávalók a süteményhez:
5 db tojás
15 dkg cukor
1 csipet só
12 dkg liszt
3 dkg élesztő
A krémhez:
10 zselatinlap
80 dkg túró
2 citrom leve
18 dkg cukor
4 dl tejszín
0.3 dl gyermekláncfű likőr-bor vagy citromlikőr
A díszítéshez:
porcukor
Az elkészítés módja
1. Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. A sütemény alaphoz a tojásokat válasszuk ketté, a cukor felét adjuk hozzá a sárgájához és egy villával keverjük jól össze. A fehérjét egy kis só hozzáadásával verjük fel kemény habbá. Ezután adjuk hozzá a maradék cukrot, a lisztet, a sütőport. Miután mindent jól összedolgoztunk, kanalazzuk a masszát rá a zsírpapírral kibélelt sütőlapra, kenjük el egyenletesen majd 10-12 perc alatt süssük ki.
2. A krémhez áztassuk be a zselatinlapokat hideg vízbe. Adjuk hozzá a túróhoz a 2 citrom levét és a cukrot. Verjük fel a tejszínt kemény habbá, majd vegyítsük össze a túróval. Nyomkodjuk ki a vizet a zselatinlapokból. Öntsük bele a gyermekláncfű likőrt, bort (szörpöt vagy citromlikőrt) egy lábosba és 2-3 evőkanál túrókrém hozzáadásával olvasszuk fel benne a zselatint. Amikor felolvadt keverjük bele a túrókrémbe. Végezetül egy lapos késsel kenjük rá a zselatinos túrókrémet a süteménylapra. Helyezzük a süteményt 3 órára a hűtőbe. Friss virágokkal díszítve kínáljuk.
Xilvia 