Month: július 2018
Egy brilliáns nap Bokrijkben
A bokrijki szabadtéri múzeum Flandria lenyűgöző néprajzi gyűjteményével nemcsak a tipikus flamand vidékek, falvak történetét mutatja be, hanem mivel egy fontos botanikus kert, -arborétum is tartozik hozzá,- az élővilágát is. Flandria legnagyobb szabadtéri játszótere meg csak egy ráadás.
Bokrijk története
A Skanzen 1958 óta a Midden-Limburgi nemzeti parkkal együtt az UNESCO világörökség része. A történetéről annyit olvashatunk a múzeumban, hogy 1252. március 9-én IV. Arnold, Loon grófja, (Jeanne de Chinyvel kötött házassága révén, egyben Chiny grófja is) a mai Genk, Zonhoven, Hasselt közötti bükk erdőkben fekvő birtokát, a herkenrode-i apátságnak adományozta. A birtok neve eleinte ‘Buscurake’ vagy Buksenrake volt, ami magyarul Bükköst jelent (buk-bükk+ rake: gereblye). Az évszázadok során azonban a különböző dialektusok miatt végül Bokrijk lett a neve.
A herkenrode-i ciszterci apátság a hatalmas területen farmokat, halastavakat létesített és erdőgazdálkodásba kezdett. Az eleinte csak a laikus testvérek által művelt földet 1447-től a szerzetesek bérbe adták, de továbbra is az apátság tulajdona maradt egészen a francia forradalom kitöréséig. 1797-ben Bokrijket a forradalmárok lefoglalták, majd még ugyanebben az évben eladták egy maastrichti magánbefektetőnek. Ezt követően 1890-ig a birtok rengetegszer cserélt gazdát. Amikor 1890-ben a Maris-Vanhese család megvette, a romos lakóépületeket lebontották és a legszebb helyen egy neo-klasszicista kastély építésébe kezdtek, amit azonban pénz hiányában nem tudtak befejezni. 1896-ban Bokrijket eladták egy bizonyos de Meeus grófnak, végül ő fejezte be a kastély építését. A gróf, a közelben lévő bányáját is innen működtette az I. világháború kitöréséig. A háború alatt De Meeus a földet eladta egy Németországból érkezett zsidó családnak, amit azonban 1919-ben a belga állam lefoglalt, majd Bokrijket eladta a Central Credit Bank of the Farmer’s Union-nak, akik a gyönyörű területen egy minta gazdaságot akartak létrehozni. A háború és a mezőgazdaságban bekövetkezett reformok miatt azonban a modell farm sikertelennek bizonyult. 1938. március 21-én Limburg tartomány polgármesterének, Hubert Verwilghennek sikerült megszereznie Bokrijket. 1938. október 6-án a limburgi tartományi tanács végre eldöntötte, hogy egy szabadtéri múzeumot hoz létre Bokrijkben. A polgármester terve azonban csak pár évvel később valósult meg egy másik, dinamikus tartományi kormányzó, Louis Roppe vezetése alatt. Amikor Roppe a kezébe vette az ügyet egy 18.-19.-ik századba süppedt, elvadult erdőkkel és mezőkkel körülhatárolt Bokrijket talált. Ez azonban csak még inkább doppingolta abban, hogy Belgium egyik leggazdagabb kultur örökségét megmentse. A félelme az volt, hogy az ipari forradalom, valamint a különböző fejlesztési projektek következtében Flandria élő környezete drasztikusan meg fog változni. Tisztában volt vele, hogy a mezőgazdasági épületek, fontos kulturális, történelmi értékek, a flamand tájjal együtt, amit meg kell őriznie az utókor számára. Dr. Jozef Weyns professzort bízta meg a projekttel. A múzeum, végül az 58-as brüsszeli világvásárral egy időben, 1958. április 12-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
A mai Bokrijk egy lombos erdők által határolt területen, mintegy 5.5 négyzetkilométeres birtokon mutatja be Flandria régióinak tájházait, és élővilágát. A 4 néprajzi tájegységben mintegy 148 tájház megtekintése során megismerkedhetünk a flamand, falusi és mezővárosi népek különféle rétegeinek lakáskultúrájával és életmódjával a 17. század végétől egészen a 20. század közepéig (egy egész házsort, a régi városház épületet idehozták Antwerpenből). Bár a hangsúly a gazdaságon, gazdálkodáson van, a falusi élethez tartozó foglalkozásokkal is megismerkedhetünk. Van itt kovácsműhely, tipró malom, kötél készítő mester háza, sörfőzde, pékség, bolt, a különböző tájegységek udvarai, pincéi, istállói, farmgazdaságai, igazi, élő állatokkal.
Sok parasztházban múzeumi dolgozók mutatják be a régi, hagyományos foglalkozásokat, korhű ruhákban színészek biztosítják az interaktív élményt, például a régi, 19. századi iskolában bepillanthatunk a tanárok és diákok életébe.
A 148 tájház mellett (a legrégebbi épület 1507-ból való sok történelmi épületet téglánként hordtak ide Limburg megye különböző kis falvaiból, városaiból) szintén a gyűjtemény része, mintegy 30.000 darab, mindennapi élethez tartozó használati tárgy, úgymint bútorok, háztartási eszközök, szerszámok a 17. századtól 1950-ig.
A múzeumot a földrajzi régiók szerint a következő módon osztották fel:
1.”Kempen régió”: Kempen, Flandriában Scheldt polders és Maaskant között található. A múzeum reprodukálta a régió jellegzetes, hagyományos fakitermelésre alapozott gazdaságát. Ez a terület azt mutatja be, hogy az emberek hogyan éltek, dolgoztak ezekben a sötét időkben (petróleum lámpa!). A régi falusi házakat, pajtákat, templomot az eredeti helyükről hozták ide Flandriából, majd archív képek, festmények, térképek alapján újra felépítették azokat a múzeum területén.
2.”Kelet és Nyugat Flandria“: Ezt a tájegységet képviselő területen nincs falu. Ehelyett számos olyan épület található, amelyek a foglalkozásokat reprezentálják. A kovács műhely, a pékség, a vízi és szélmalom, a sör és kötélkészítő mester háza, a kerékgyártó, és egyéb kézműves épületek gondoskodnak a látványosságról.
3.”Haspengouw és Maasland“: Limburg 2 békés régiója a gyümölcs termesztéséről és hagyományos, szögletes tanyáiról ismert Belgiumban. A jobb megértés érdekében a szabadtéri múzeumban felépítették Ulbeek falu hiteles másolatát. A 19-ik századi házakat úgy rendezték el, mint ahogy a valóságban is állnak, két hársfákkal körülvett tó között. Még a kender, a sárga mustár és a dohány termesztést is újrakezdték, a projekt hitelesebbé tétele érdekében.
4. A múzeumot, fennállásának 60. évfordulója alkalmából, az idén megtoldották egy negyedik zónával, melyet a Hatvanas éveknek szenteltek. Erről a részről csak annyit mondanék, hogy zenerajongók számára kötelező.
A bokrijki skanzenben tehát látnivaló van bőven, és tapasztalatból mondom, hogy kortól és nemtől függetlenül itt mindenkit magával ragad a régmúlt idők hangulata. A műemlék házak mellett olcsó és drágább vendéglők, kávézók állnak az éhes látogatók rendelkezésére. Extra 4,50 euróért, 30 perc alatt lovaskocsival is be lehet járni a skanzent, ezen kívül kisgyerekes családok számára, óránként, 1 euróért talicska bérelhető. A múzeum boltja mellett profi fotós mindössze 5 euróért (1 kép ára) képet készít a családról, melyhez korhű jelmez viselése kötelező! A belépő felnőtteknek 12,50 euró, gyerekeknek 4 éves kortól 2 euró!
Tarte Tatin-alma vagy körtetorta
Hozzávalók: 4 alma vagy körte meghámozva, 5 1/2 csésze cukor, 5 csésze víz, 3 ek citromlé, 10 dkg vaj, egy csipet só, víz, tejszín, porcukor
Elkészítése: Melegítsük elő a sütőt. Hámozzuk meg az almákat, vágjuk félbe őket, magozzuk ki, majd szeleteljük fel.
Egy teflon vagy porcelán piteforma aljába terítsük szét a cukor felét, majd rakjuk ki körben, szorosan az almaszeletekkel. Olvasszuk fel a vajat és öntsük rá a birsalmákra, majd szórjuk meg a maradék cukorral.
Ezután az egészet tegyük a grillsütőbe, vagy olyan sütőbe, amiben grillezni is lehet. Pároljuk addig, míg az alma illatozni nem kezd.
Közben készítsük el a Tatin tortát a 20 dkg lisztből, 10 dkg vajból. Adjunk hozzá egy kis sót, 3 kiskanál porcukrot. Nyújtsuk ki az összegyúrt tésztát, úgy, hogy adjunk hozzá 3-4 evőkanál vizet, majd vágjunk belőle egy, a formánál kicsit nagyobb kört. Szurkáljuk meg villával a tésztát, terítsük rá a kerek tortaformára és vágjuk le a fölösleges tésztát. Kenjük meg híg tejszínnel vagy tejjel a tészta szélét, majd helyezzük rá az alapra az almákat. A tészta széleit hajtsuk rá az almákra.
Tegyük a tortát a sütőbe és kb. 35 percig süssük. Miközben sül, fordítsunk egyet a sütőformában, hogy egyenletesen süljön. Vegyük ki a sütőből és öntsük rá a vajas levet, amely az almából párolás közben kifőtt. Hagyjuk 10 percig hűlni. Egy késsel óvatosan vágjuk körbe. Ezután a tortát ki kell fordítani a formából úgy, hogy tegyünk rá egy tálat, amin majd tálalni fogjuk, és fordítsuk a feje tetejére. Ha ügyesek voltunk, az almákat karamellöntet fogja beborítani, alul pedig ropogós tészta lesz. Tejszínhabbal díszítve tálaljuk.
Az almatorta melegen a legfinomabb.
Asszony palástja-ezüstös palástfű
A képen látható sárga vadvirágot a német szomszédomtól kaptam. Amikor a kezembe nyomta a következőket mondta: “A feleségem szerint, aki ápolónő, kiváló nőgyógyászati problémákra, nehezen gyógyuló sebek kezelésére, és vízhajtásra is alkalmas”. “De mi a neve?”- kérdeztem az ismeretlen vadvirággal a kezemben. “Mi, népiesen csak asszony palástjának nevezzük”.-mondta.
Hazatérve először egy kis üvegbe vizet öntöttem és az értékes vadvirágot beletettem. Ezután következett a googlizás, asszony kabátja-palástja ügyben. Végül a német elnevezést lefordítva nagy nehezen kiderítettem, hogy a gyógynövény magyar neve ezüstös palástfű. Aztán meg még a következőket tudtam meg róla:
A növény lényege és jelképszerű feladata a védelem a beburkolás. A finom virágot úgy fogják körül a levelek, mint egy kabát. Nem csoda, hogy a palástfű a rejtett női ivarszerveket is jelképezi. Segít menstruációs zavarok, fehérfolyás, alhasi panaszok és a klimaxos rosszullétek esetén. A kezdődő pubertás időszakában cickafarkkal együtt kedvezően hat a női szervezetre.
Hogyha fiatal lányoknál a menstruáció orvosi gyógyszerelésre sem áll be a havi rendszerességre, cickafarkkal keverve a palástfű (egyforma mennyiséget véve mindkettőből) rendbe hozza.
Szülés utáni sérülések, nehezen szülő nőknél alhasi petyhüdtség esetén, koraszülésre hajlamos nőknél terhesség megtartásában, a méh szalagok megerősítésében igen sokat segít. A terhesség harmadik hónapjától palástfűteát kellene fogyasztania minden olyan nőnek, akiknek ilyesfajta problémái vannak. Egyetemes gyógyír az összes női bajokra, betegségekre, a pásztortáskával együtt.
Elődeink, ezt a növényt sebgyógyításra is használták, külsőleg és belsőleg, valamint törések és epilepszia ellen.
A mai népi orvoslásban ismét a megérdemelt helyet foglalja el. Különösen a svájci Künzle tisztelendő hangsúlyozza: “A nőgyógyászati műtétek kétharmada teljesen feleslegessé válna, ha idejében vagy hosszabban alkalmaznák ezt a gyógyfüvet, ugyanis gyógyít minden altesti gyulladást, lázat, égést, gennyedést, fekélyt és törést.”
Külsőleg, összezúzva és borogatásként a palástfű gyógyít sebeket, szúrást, vágást. Ennek a teának a folyamatos fogyasztásától azok a gyerekek is megerősödnek, akiknek a jó táplálkozás ellenére fejletlenek az izmaik. A palástfűnek összehúzó hatása van, igen gyorsan gyógyít, ugyanakkor használják vízhajtóként és szíverősítő szerként is, sebláz, gennyező sebek és elhanyagolt fekélyek esetén is.
Végül az ezüstös palástfű elhízás ellen különösen hatékony. Naponta két-három csészével elég meginni, hogy kedvező hatását kifejtse.
Felhasználási módok: teáját menstruációs vérzések csillapítására, gyomor és bélhurut ellen fogyasszuk. Főzetével gyulladásos testrészeket borogassunk illetve tegyük fürdővízbe.
Tea: 1 púpozott teáskanálnyi füvet adunk 1/4 liter vízhez. Csak forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.
Pakolás: a friss növényből megfelelő mennyiséget megmosunk, egy deszkán összezúzzuk és felrakjuk.
Fürdőadalék: egy teljes fürdőhöz 200 gramm szárított vagy néhány marék friss füvet adunk, egy vödör hideg vízben éjszakára beáztatjuk, másnap az egésze.
Szeder milkshake
Fagylalttal és friss gyümölccsel felturbózott milkshake a kedvencem nyáron. Cukor helyett én lekvárt meg egy kis bourbont adtam hozzá (gyerekeknek likőr nélkül). A shaket joghurtos üvegekben szervírozzuk.
2 pohárhoz szükséges mennyiség: 6 evőkanál bourbon likőr, 10 db szeder, 2 kk lekvár, 6 evőkanál tej, 3 gombóc bourbon vanília fagyi, + friss szeder a díszítéshez
Öntsük a bourbont egy turmix gépbe, adjuk hozzá a szedret, a szeder lekvárt, a tejet és a fagylaltot. Turmixoljuk jól össze a hozzávalókat majd öntsük a joghurtos üvegekbe. Friss gyümölccsel esetleg tejszínhabbal díszítve kínáljuk.
Reneszánsz fesztivál Bajorországban
Mindelheim, egy kis sváb város, 90 kilométerre Münchentől. Egyike azoknak az ősi, hangulatos városoknak Bajorországban, amelyikbe az ember az első pillantásra beleszeret. Mert igaz, hogy Mindelheim sok mindent megélt a több ezer év alatt, mégis hihetetlenül jó állapotban megmaradt épületei miatt pontosan az a hely, ahol az ember pár napot is szívesen eltöltene. A vonzóbbnál-vonzóbb fesztiválok és az elképesztő bajor vidéken kívül ritka kincsekre lelhetünk az itteni múzeumokban is.
Mit ér egy középkori város vár nélkül?
Mindelheim városközpontjának az alaprajza a középkori települések iskola példája. A legfontosabb épületek, mint például a városháza vagy a templomok egytől-egyig a központi piactéren helyezkednek el. A várost a jól bevált séma szerint fal veszi körül. Igaz, hogy a középkori falból már csak romok maradtak, mert a 19-ik században egy részét lebontották, hogy helyet csináljanak az új, modern épületeknek, de a megmaradt rész, a kapuval együtt kiváló képet ad a középkori város eredeti állapotáról.
A város fölé magasodó Mindelburgi vár szépségével azonnal lenyűgöz minket. Míg a 12. században katonai kórházként működött, mára már nem sok látnivaló akad itt,-az épületben egy könyvkiadó cég, valamint egy étterem működik,-de kívülről mindenképp megér egypár „Kodak kattintást”. A vár külseje ugyanis nem sokat változott az elmúlt évszázadok során. A vártoronnyal és az oldalszárnnyal együtt egy európai erőd prototípusa. Itt élt és halt Georg Frundsberg akinek a tiszteletére 3 évente megrendezik a Frundsbergi történelmi játékokat (Frundsbergfest).
Mit érdemes még megnézni a fesztivál előtt?
A Textilmúzeum viszonylag új kiállítása a középkortól-napjainkig mutatja be a hímzés-szövés-horgolás-gobelin készítés művészetét. Ami számomra érdekes volt még, az öltözködés története, amely a 17. század végétől a 20. század elejéig mutatta be a divat trendeket. Aztán tovább vándorolva bekukkanthatunk az egész Németországban egyedinek számító Sváb Toronyóra Múzeumba. A legrégebbi órát, a 16. századból a Szent Szilveszter templomban őrzik. A Dél-Sváb régészeti múzeumban ott jártamkor (július 1-én) Carl Millner, romantikus tájképfestő képei voltak kiállítva, melyek érdekessége, hogy a korai alpesi turizmust népszerűsítik, mellette kapott helyet az Alpok utolsó jégkorszakát bemutató kiállítás, a római korból és a kora középkorból fennmaradt gazdag, tárgyi emlékeivel.
Egy középkori város nem teljes középkori felvonulás nélkül
A bajor születésű zsoldos katona, Georg Frundsberg, az itáliai háborúk hadvezére volt, I. Miksa császár és V. Károly német király szolgálatában állt. Karrierjét 1492-ben kezdte. 1499-ben részt vett a svájciak ellen indított hadjáratban. 1504-ben, a landshuti örökösödési háborúban a csehek fölött kivívott wenzenbachi győzelem után I. Miksa császár lovaggá ütötte. 1509-ben Veronát védelmezte, majd 1511 októberében elfoglalta a Dolomitokban, a Boite völgyében a korábban bevehetetlennek tartott Peutelstein (Botestagno/Podestagno) várat, ahol 1800 emberével 9000 velencei katonát ejtett fogságba. Peutelstein bevétele után Hayden városa (ma: Cortina d’Ampezzo) hűséget esküdött Miksa császárnak (és egészen 1919-ig a Habsburg Birodalom része maradt).
1513. okt. 7-én Georg Frundsberg a La Motta-i csatában, spanyol seregeivel szövetségben aratott fényes győzelmet a velencei Bartolomeo d ‘Alviano hadai fölött (ekkor hangzott el az azóta szállóigévé vált híres mondat: „Viel Feind, viel Ehr”, – „Sok ellenség, sok dicsőség”. A háborús lord sikerrel védte meg Veronát a franciák ellen. 1517-ben visszatért Németországba. 1526-ban a cognaci liga háborújában a hatalmas zsákmány reményében saját költségén 12 000 lándzsás zsoldost (régi magyar szóval „lánckenézeket”) toborzott, ezzel a csapattal Tirolon keresztül Itáliába indult, ahol 1527 februárjában a Pó völgyében egyesült, a királyát 1523-ban eláruló (Bourbon Károllyal), akivel együtt azután Róma felé vette útját (Sacco di Roma). Útközben azonban márc. 16-án Bolognában a franciák által föllázított kenézek, akik ki nem fizetett zsoldjuk és rossz ellátásuk miatt amúgy is elégedetlenkedtek, zendülést szítottak, még az istenített, Frundsbergre sem hallgattak, sőt mi több ellene fordultak. Frundsberg nem tudta lecsillapítani a zendülést, az 53 éves harcos agyvérzést kapott. A német zsoldoscsapat vezetését Boyneburg Konrád vette át. A beteg Georg von Frundsberg előbb Ferrarába, 1528 májusában pedig Milánóba vitette magát. Innen fia, Kaspar, aki maga is zsoldoskapitány volt, a szülővárosába kísérte. Hazaérkezése után 8 nappal, otthonában, 54 éves korában a mindelburgi várban hunyt el.
A Georg Frundsberg Festring Mindelheim nevű egyesület, háromévente, történelmi színjáték keretén belül emlékezik meg a híres harcosról. Ami izgalmassá teszi az eseményt, hogy a hagyományőrző egyesületek, eredeti jelmezben játsszák el Georg Frundsberg csatáit. Az eredetileg 7 helyi lakos kezdeményezésére, 1977. július 19-én alakult egyesület célja és feladata a középkori hagyományok, a zene és mindenféle középkorral kapcsolatos dolog felkutatása, valamint a helyi, sváb karneváli hagyományok megőrzése. Ennek érdekében az alapítvány segíti és támogatja a történelmi és zenei csoportok működését és népszerűsítését. A városi tanács nemcsak anyagilag járul hozzá a trienniális frundsbergi fesztivál megtartásához, hanem aktívan részt is vesz benne (2500 ember szerepel a parádés felvonuláson).
A Frundsberg Festringen a sokféle program közül a középkorivá alakított városrészben ki lehet próbálni a régi kézműves mesterségeket, a harci és középkori játékokat, étkeket, de a nagy parádéra, a jelmezes felvonulásra, minden harmadik év, július első két vasárnapján, du. 2 órakor kerül sor. Jubel!
Gombával töltött padlizsán feta sajttal
Hozzávalók 4 személyre: 2 db padlizsán, 250 gr gomba, 2 db közepes nagyságú paradicsom, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, mediterrán fűszerek (rozmaring, kakukkfű, bazsalikom) 1 kk fahéj, 250 gr feta sajt, olaj, zsemlemorzsa, parmezán sajt
Elkészítése: A padlizsánokat félbevágjuk, a belsejüket kikaparjuk. A padlizsáncsónakokat bekenjük olívaolajjal, és megszórjuk zsemlemorzsával, majd a 200 fokra beállított sütőbe tesszük 10 percre.
Ez idő alatt kevés olajon megpirítjuk a fokhagymát és a gombát. Hozzáadjuk a felkockázott padlizsánt és a paradicsomokat, és pár percig pároljuk. Sózzuk, borsozzuk, valamint megszórjuk a fűszerekkel. Amikor a zöldségek kb. félkész állapotban vannak, a masszát az elősütött padlizsánokba kanalazzuk, majd a tetejére daraboljuk a feta sajtot. Végül 200 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük. 
Sztifádó-görög ragu
A sztifádó a görögöknél ugyanolyan klasszikus étel, mint nálunk a pörkölt, csak piros paprika helyett fahéjjal ízesítik, ami így elsőre furcsán hangzik, de olyan finom aromát kölcsönöz az ételnek, hogy fennáll a függőség veszélye. Nem beszélve a gyöngyhagymáról!
Hozzávalók: 70 dkg marhahús vagy bárány, 2 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 db egész fahéj, 1 csipet őrölt szegfűszeg, bors, só, 12 db gyöngyhagyma (üveges savanyúságnak eltéve, készen kapható), 1 érett paradicsom kockára vágva, 70 g paradicsompüré (kis konzerv), 1 babérlevél, 1 kk rozmaring, 1 kk kakukkfű, 1 dl olívaolaj, 1 dl száraz vörösbor, 1 db natur feta sajt (250 gr)
Elkészítése: Felforrósítom az olajat és beledobom a felkockázott hagymát, fokhagymát, megpárolom, majd ráteszem a feldarabolt marhahúst, átpirítom. Rákanalazom a paradicsompürét, ízesítem a fahéjjal, szegfűszeggel, babérlevéllel, rozmaringgal, kakukkfűvel, borssal, sóval. Felöntöm a ragut borral és annyi vízzel, hogy ellepje. Lassú tűzön puhára főzöm. Csak a végén teszem bele a gyöngyhagymákat. Amikor kész, felszeletelem csíkokra a feta sajtot és tálalás előtt a sütőben a húsra téve ropogósra sütöm.
Görögországban (én Athénban ettem) paradicsomos rizzsel és joghurtos salátával tálalják. (Lila hagyma, uborka, fejes saláta, alma, majonézes joghurt keverék dresszing, só, bors)
Xilvia 