Hónap: április 2012

Limpa és Mabuhai avagy 100 évig él a sör barátja!

Posted on Updated on

Száz évig él a sör barátja, betegség, kórság sohse bántja,

a jó konyhának pompás fűszere, sok étekben használt finom sör leve!

A latinul cerevitiának mondott sör már a 11. században felbukkan a magyar okiratokban. 1090 körül Szt. László király az általa alapított Bihar megyei Szentjobb kolostorának 5 szakács és 3 serfőző családot adományozott. Akkor még szelíd ital volt a sör, így amíg Bornemisszákra (Unweinekre) itt-ott akadunk-Sörnemisszák nem fogantattak magyar földön.

Néhány finom sör hozzáadásával készült étel:

Martin atya párolt marhája

Hozzávalók: másfél kg marhahús, 2 üveg világos sör, 1 db babér, kakukkfű, 2 szegfűszeg, 6 szem bors, durvára vágott hagyma és sárgarépa, 2 ek olaj, 12 db bacon szalonna, 10 dkg margarin, kevés vaj, liszt, 25 dkg gyöngyhagyma, 12 dkg csiperkegomba, 12 dkg szőlő, 12 dkg főtt sonka, kukoricaliszt, só

Tegyük a húst 24 órára sörből, babérlevélből, kakukkfűből, szegfűszegből, hagymából, sárgarépából és olajból készített páclébe. Forgassuk meg benne többször. Másnap szűrjük le a páclevet. Spékeljük meg a húst szalonnával, és süssük át mindkét oldalát. Adjuk hozzá a hagymát és sárgarépát, amit szintén pirítsunk meg. Öntsük le a húst egy kevés páclével. Készítsünk a vajból, lisztből sötét rántást, adjuk hozzá a húshoz, majd pároljuk tovább a sütőben. Közben pároljuk meg a gyöngyhagymát, a gombát, a sonkát és a szőlőszemeket egy kevés vajban. A szőlőszemeket vegyük ki és tegyük félre. Ha a hús már puha, akkor locsoljuk meg a szűrőn keresztül átszűrt mártással, adjuk hozzá a hagymát, a gombát és a sonkát, majd sürítsük be a kukoricaliszttel. Vágjuk szeletekre a húst, garnírozzuk szőlőbogyókkal és öntsök mellé a mártást (köretnek adhatunk hozzá galuskát). 

Mustáros sertéscomb

Hozzávalók: másfél kg sertéscomb, csonttal, 2 üveg világos sör, 1 l víz, sárgarépa, hagyma, zeller, kakukkfű, petrezselyem, fokhagyma, vöröshagyma, szegfűszeg, 10 dkg vaj, 1 dl friss tejszín, fél citrom leve, 3-4 kiskanál mustár, zsemlemorzsa, só, bors, liszt és vaj

Tegyük fel főni a combot rövid ideig sós vízbe, majd vegyük ki és csöpögtessük le róla a vizet. Tegyük a húst vissza a víz helyett, sörrel telitöltött lábosba, helyezzük mellé a vászonzacskóba csomagolt fűszereket és sózzuk meg. Amikor a comb megfőtt, vegyük ki a sörös léből, várjuk meg amíg kihűl, majd kenjük be vastagon mustárral, és forgassuk meg a zsemlemorzsában. Helyezzük a forró sütőbe és süssük közepes lángon 40 percig. Készítsük el a világos rántást, sűrítsük be vele a comb sörös főzőlevét. Öntsük hozzá a tejszínt, ízesítsük citromlével. A szószt külön adjuk hozzá a sülthöz.

Kelkáposzta leuveni módra

Hozzávalók: 2 fej káposzta, 1 üveg pilseni sör, fél citrom leve, 3 dkg sertészsír, 12 dkg sonka (nyers), 2 ek petrezselyem, 2 tojássárgája, só, bors, 1 csipetnyi szerecsendió, 6 szelet bacon szalonna

Vágjuk le a káposztaleveleket a torzsáról, és forrázzuk le vízzel. Önstük egy lábosba a sört és főzzük benne puhára a káposztát, majd szűrjük le. Pirítsuk meg a sonkát a zsírban, adjuk hozzá a petrezselymet, meg a fűszereket. Locsoljuk meg kevés sörrel, majd vegyük le a tűzről. Adjuk hozzá a tojássárgáját. Béleljünk ki egy tűzálló edényt a bacon szalonnadarabokkal, rakjuk bele váltakozva a káposztát, és a sonkát. Süssük át forró sütőben.

Burgonya sörrel

Vágjuk fel a burgonyát vékony szeletekre, és rendezzük el szépen egy kizsírozott serpenyőben. Rétegezzük rá a zsírjában kipirított szalonnát, majd megint helyezzünk rá egy újabb burgonya réteget. Keverjük össze a sört a tejszínnel és a tojással, öntsük rá a burgonyára. Sózzuk borsozzuk és a tetejét hintsük meg zsemlemorzsával. Kockázzunk vajat a zsemlemorzsás burgonya tetejére és süssük fél órán keresztül 220 fokon.

Sörös édességek: Limpa és Mabuhai

A limpa egy finom svéd rozskenyér, mely sörrel készül. A rozs intenzív ízét jól kiegyenlíti a sör és a portói bor, a cukor pedig fokozza az élesztő hatását. Édes kenyér, de a svédek mégis sajttal fogyasztják.

Hozzávalók: 25 dkg rozsliszt, 2,5 dl langyos sör, 3 dkg élesztő por, 1 dkg cukor, fél dl lanygos tej, 70 dkg búzaliszt, 2,5 dl melasz, só, 5 dkg édeskömény, gyömbér, 3 dkg cukrozott narancshéj

Zsírozzunk ki egy kb. 30 x 10 cm-es sütőformát. Egy nagy keverőtálban keverjük össze a rozslisztet és a búzalisztet a sóval, a cukorral, a szerecsendióval, a szegfűszeggel és a gyömbérrel. Egy másik nagy tálban dolgozzuk ki az élesztőt a sörben, majd keverjük bele a portóit, a melaszt és az olvasztott zsiradékot. Ezután adagoljuk fokozatosan a lisztes egyveleget az élesztős folyadékhoz, és dolgozzuk el (ne ijedjünk meg, mert folyós tészta lesz belőle). Folytassuk a liszt hozzáadását kis adagokban, majd dagasszuk lágy tésztává az egészet. Borítsuk ki a tésztát egy belisztezett deszkára, és dagasszuk addig, amíg a tészta egyenletes és rugalmas nem lesz. Tegyük kiolajozott tálba, fedjük be egy olajjal bekent fóliával, és hagyjuk kelni kb. 1 órát, meleg helyen, illetve amíg duplájára nem nő. Borítsuk ki a tésztát újra, és dögönyözzük, dagasszuk. Dolgozzuk el benne jól a narancshéjat és a mazsolát. Nyújtsuk ki 30 cm-es négyzetté, hajtsuk fel a tészta egyharmadát, majd hajtsuk alá a másik egyhamadot, és zárjuk le a széleket. Tegyük a kikent sütőformába, fedjük be egy enyhén megolajozott frissen tartó fóliával, és  hagyjuk kelni meleg helyen kb. 1 óra hosszat, illetve amíg a tészta el nem éri a forma szélét. Ha már majdnem kétszeresére kelt, kenjük be hideg vízbe mártott ecsettel, (ezt minden 15 percben megismételhetjük, amikor sül a kenyér).

Időközben melegítsük elő a sütőt 190 °C-ra. Ezután nincs más hátra mint kisütni a kenyeret (35-40 perc 190 fokon), illetve amíg aranysárga színű nem lesz. Helyezzük a limpát egy sütőrácsra, kenjük meg a malátakivonattal, hogy szép fényes legyen.

Mabuhai-Élj soká!

Mabuhai tagalog nyelven (Fülöp szigetek) azt jelenti, hogy élj soká!

Hozzávalók: 4 banán, 3 ek méz, 1 dl rum, 15 dkg kókuszreszelék, 25 dkg sörrel készült tészta (22 dkg lisztből és 3 dl világos sörből), vaníliás cukor

Négyeljük fel hosszában a héjától megtisztított banánt. Tegyük bele egy tálba és öntsük le a rummal. Hagyjuk fél órát állni benne. Öntsük le a banánról a rumot, (vagy igyuk meg) kenjük be a mézzel, forgassuk meg a kókuszreszelékben, mártsuk bele a sörös tésztába és süssük ki az olajban aranysárgára. Fagylalttal kínáljuk.

“Nyakam töröm csak jöjj söröm, a konyhatündért gyömködöm, jöhet a szégyenpad s a bitó-A jó sör, ó a búra jó”!

Robert Burns

Reklámok

Cupcake háború

Posted on Updated on

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 Divatba jött a cupcake! Az utóbbi 6-8 évben (attól függ, hogy a világ melyik táján élünk), a színpompás tortácskák meghódították a világot. Igaz, ha megkóstolja az ember, elsőre olyannak tűnik, mintha a muffin vajkrémes változatát enné, de az extravagáns díszítés miatt mégis van bennük valami dekadens. 

A cupcake meteorit gyorsasággal terjedő sikere egy nosztalgia hullámnak köszönhető. Sokan a Szex és New Yorkból ismerik, amiben a négy szingli, a Magnolia Bakery pékségben vásárolta, habzsolta a bársonyos krémmel töltött-díszített csodákat. Pedig a cukrászda már 1996 óta létezik, és az 50-es éveket idéző, nosztalgiás termékei már azóta sikeresek New Yorkban. Így talált rájuk a sorozat rendezője is. “A cupcake készítés a Szex és New York óta már nemcsak trend; hanem iparág”-írja Rachel Kramer Bussel, Cupcakes Take the Cake című blogjában, aki 2004 óta kíséri figyelemmel a cupcake cukrászdák robbanásszerű elterjedését világszerte. Nem véletlen, hogy a jó szimatú üzletasszony, a háziasszonyok bálványa, a multimillárdos Martha Stewart, 2010-ben kiadott süteményes könyvét is a cupcake-nek szentelte.

A cupcake népszerűségét tehát részben a médiának köszönheti. Egyik kedvenc programom pl. a Cupcake háború című amerikai TV sorozat, amelyben négy jól menő, profi cupcake cukrászda 2-2 cukrásza mérkőzik meg egymással. Az első körben, 45 perc alatt meghatározott mennyiségű cupcake-ket kell készíteniük, a nehézségi tényező, hogy a zsüri határozza meg az alapanyagokat, melyek sok esetben meghökkentik a versenyzőket mint pl bazsalikomot, zöld teát, kardamont, csípős paprikát, pezsgőt, vagy ne adj isten sört és kolbászt kell hozzátenni a jól bevált cupcake receptjeikhez!

A 2. körben már csak 3 csapat marad, akiknek 75 perc alatt, 3 különböző féle-ízű cupcake-t kell prezentálni. A dekoráció mellett a zsüri külön figyelmet fordít a cupcake-k ízesítésére is.

Az utolsó kör, a döntő, amikor a 2 ringben maradt csapat mérkőzik meg egymással, a tét 50-100.000 dollár! A kihívás, 2 óra alatt 1000 cupcaket kell készíteni egy premierre, vagy fogadásra, 5 segítőtárssal, egy megadott téma szerint. Pl. egy baseball meccs utáni fogadásra, tudományok háza megnyitására, szépségversenyre, kiállítás megnyitásra, Oscar díjkiosztásra stb. A cukrászok tervei alapján, 2 mesterember faragja ki, állítja össze a polcokat, állványokat, amire a szivárvány minden színében pompázó cupcake-k kerülnek. A győztes, amellett, hogy megkapja jutalmát, az 1000 cupcake-t a helyszínre szállítják és a cukrászok a celebekkel együtt sütkérezhetnek a dicsőségben.

Még mindig a cupcakeről

Az első cupcake-t 1796-ban az Egyesült Államokban készítette el Amelia Simms, aki az American Cookery című szakácskönyvében azt írja, hogy “a süteményt teáscsészében kell kisütni”.  Később a 19. század elején a cupcake még egy egyszerű piskóta tortalapra helyezett, különböző vajkrémekkel megkent kerek tortácska volt és a bádogformák széleskörű elterjedése előtti időkben porcelán teáscsészékben vagy szufflés pohárkákban sütötték ki. (Nos könnyű kitalálni, hogy az elnevezés innen származik). A cupcake-t egyébként a hozzávalók alapján 1234 vagy negyed tortának is nevezik, mert 1 csésze vaj, 2 csésze cukor, 3 csésze liszt és 4 tojás kell hozzá, míg a kevésbé dús aprósüteményekhez csak 1 csésze vaj, 1 csésze cukor, 1 csésze liszt és 1 tojás (annak a kódja 1111). Tehát a “cup cake”- nél a térfogatot veszik alapul, míg az ún. “pound cake”-nél a pontosan kigrammolt mennyiségeket.

A cupcake készítésétől nem kell megijedni, mert nem kíván semmiféle hókusz-pókuszt, extra főzési-sütési technikát, noha a díszítéshez némi kézügyességre és fantáziára van szükség. Egy dolgot viszont mindenképpen szem előtt kell tartanunk, a cupcake-nek mindig alkalomhoz illőnek kell lennie, ha Valentin nap van, akkor piros szíveket kell varázsolni a tortácska tetejére, ha húsvét, akkor pedig csirke csipogjon rajta, tojás vagy nyuszi üljön a zöld zselés fűben. Lényeg, hogy minél vonzóbb, dekoratívabb, fantáziadúsabb legyen.

A Cupcake háború című sorozat zsüri tagjai: a 38 éves Candace Nelson, a Sprinkles nevű cupcake cukrászda tulajdonosa és Florian Bellage francia cukrász a Mad Mac cukrászda tulajdonosa. (A jobb oldalon álló férfi a műsorvezető)

Candace 2005-ben kezdte karrierjét, Beverly Hillsben, miután megszerezte a diplomáját San Franciscoban a Tante Marie Pastry Program keretén belül a Wesley Egyetemen. Florian Bellange, 2006-ban érkezett Floridába, ahol a cupcake-k mellett macaron és madelein süteményeivel hódította meg az amerikai közönséget.

2012. április 14-én az Iowa állambeli Waterlooban cupcake-evő versenyt rendeztek!

Ez itt a reklám helye!

Posted on Updated on

Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretnek jókat enni ugyanakkor elkápráztatni barátaikat és ismerőseiket!

Az Együnk valami finomat! című mini szakácskönyvem kereken háromszáz, könnyen elkészíthető és garantáltan ízletes étel receptjét tartalmazza a nemzetközi gasztronómia legjavából. A könyv bevezetőjében azokról az európai, ázsiai (plusz Amerika és Hawaii) országokról írtam érdekes sztorikat, amelyeket volt szerencsém közelebbről is megismerni. Ezután következnek a receptek: hideg és meleg előételek, levesek, főételek, húsok, szárnyasok és vadak, halak és tenger gyümölcsei, egytálételek, tésztafélék és mártások, valamint megannyi – alkalmanként felettébb szokatlan, ínyenc – desszertek. A kötetet menüjavaslatok, tippek, trükkök, team-party ötletek és betűrendes receptkereső zárja.

Ha életmód változtatásra van szükséged csupán egyet kell tenned EGYÉL minden nap VALAMI FINOMAT a könyvemből! Jó étvágyat!

Ui: a könyv a Libri könyvesboltokban kapható az egész országban!

1001 éjszaka Brüsszelben

Posted on Updated on

Sokan nem értik, hogy miért keleten írták a szerelemről szóló tankönyveket, s miért vált ugyanott művészetté a konyha. Pedig a válasz egyszerű, egyikkel sem sietnek…

Nos ez a kis aforizma Brüsszel, Ezeregyéjszaka (Mille et une Nuit) nevű marokkói vendéglőjében jutott eszembe egy báránybélszín eltüntetése közben.

A kaland

Talán, mert a Kos jegyében születtem imádok minden karakteres ételt, a bárányt, a kecskesajtot, de legfőképpen a merguez (mörgiz) kolbászt. Az utóbbihoz az európai országok közül sajnos csak Belgiumban és Franciaországban lehet hozzájutni, pedig aki egyszer megkóstolta, ezt a darált bárány vagy marhahúsból készült fűszeres ételt, sohasem felejti el az ízét.

Március 12-én, hat és félóra eseménytelen út után, du ötkor landoltunk férjem volt tanítványának a háza előtt. Jonas nagy örömmel fogadott minket, majd egy finom habzóbor felhörpölése után (kava) azt javasolta, hogy vacsorázzunk meg a 1001 éjszakában,-egyik kedvenc marokkói vendéglőjükben! -“Ott aztán ehetünk merguezt, harisszával és kuszkusszal!” -Remek!-válaszoltam felvillanyozódva, de nem kellett kétszer mondani senkinek sem, mert az étvágygerjesztő olajbogyók és füstölt lazac után (mustáros-mézes-kapros lazac, friss póréhagymával) mindannyian kellőképpen megéheztünk. A hűvös tavaszi estén, vastag kardigánokba burkolózva indultunk el a St Gilles negyed felé. Kb. 10 perces séta után a “Szezám ajtaja kitárult” és beléptünk az 1001 éjszakába”.

Étkezés arab módra

A Mille et une Nuit vendéglő belülről pontosan úgy nézett ki, mintegy arab piac valamelyik üzlete. Perzsaszőnyegekkel beborított falak, a hatalmas, kerek rézasztalokon kis Aladdin lámpák, szantál és tömjén illat a levegőben. A rombusz és egyéb alakzatban pompázó lanternák, szivárványszínű csíkokat festettek a vendégek arcára. Kiválasztottunk két szimpatikus asztalt és letelepedtünk mögéjük. Még mielőtt tanulmányozni kezdtük volna az étlapot, Jonas felesége, Joke figyelmeztetett minket, hogy vigyázzunk a választással, mert némelyik étel nagyon fűszeres. “Mert annak ellenére, hogy a marokkóiak európaiasították (megszelídítették) a különböző fogásokat, megőrízték az arab konyha jellegzetes ízeit. Ez azt jelenti, hogy mindenbe belecsempészik a harisszát”-folytatta, ami a csili, fokhagyma, kömény, fahéj őrlemény, olivaolaj hozzáadásával készül, sötétvörös színű paprikakrém.- “Azt hallottam ugyanis, hogy az arab világban minél jobban szereti az asszony a férjét, annál fűszeresebben főz (nálunk Magyarországon, ha elsóznak valamit akkor azt mondják, hogy jaj Istenem szerelmes a szakácsné).

Nos akkor nagyon szerelmes nép lehet az arab!-gondoltam és elkezdtem böngészni az étlapot. Először is azonnal feltűnt a padlizsános ételek nagy választéka. Erről aztán eszembe jutott, hogy valahol azt olvastam, hogy állítólag Marokkóban és Tunéziában 40-féle módon tudják elkészíteni a padlizsánt, pl kebapként, aztán hagymás olajban sütve, paradicsommártással és így tovább. De aznap nem vágytam vegetáriánus kosztra. Továbblapoztam hát a húsételekhez. Örömmel láttam, hogy a vallási okokból mellőzött sertéshúst, bőséggel pótolta a marha, birka, bárány, borjú, ürücomb választék. De mivel a chakchouka (csakcsuka) nevű ételről, Joke nem tudott semmi felvilágosítást adni, így a pincérnő segítségét kértem, aki készségesen elmagyarázta, hogy az egy fokhagymás paprikás, paradicsomos étel, buggyantott tojással a tetején, egyúttal felhívta a figyelmemet a Gargoulette-tre, az omlósra párolt bárányhúsra, amit Tunéziában eredetileg órákon keresztül agyagedényben párolnak, majd amikor kész, kalapáccsal törik fel az edény tetejét. Az “ezernyi” fűszerrel készült étel felséges illatától aztán az ember garantáltan elalél”- bizonygatta (talán inkább a hosszú várakozás miatt az éhségtől).

Voltak még halféleségek is az étlapon, pl roston sült hal, vagy a Csorba Houtes nevű halleves, de én már döntöttem, hogy a báránycombot kérem, merguezzel és olvasztott kecskesajttal a tetején. A férjem merguezes-rukolás kecskesajtos salátával melegített be, majd egy kuszkuszos tazsinével folytatta. Természetesen a tazsine nevű cserépedényben tálalták fel. Az én választásomról annyit, hogy a bárányhús olyan puha volt, hogy rostjaira esett szét a számban, a csicseriborsó és az aszalt szilva pedig tökéletesen harmonizáltak, a merguez kolbásszal és a kecskesajttal…

A vacsora minél hosszabb annál élvezetesebb vallják az arabok, nos desszertként a marokkói tejszínhabos gyümölcssaláta mellett, volt még mézzel édesített, mogyoró, datolyapüré és füge, aztán a yo-yo nevű fánk, és a zgougou nevű pudding, fenyőmaggal, vanília öntettel és reszelt mogyoróval. A pincérnő akármilyen kedvesen kínálta a Boukha nevű fügepálinkát és a Thibarine nevű datolyalikőrt, mi nők az isteni menta teát részesítettük előnyben, (thé a la menthe) igazi arab módra, friss mentalevelekkel, mert az arab országokban a menta tea az étkezés szertartásszerű lezárását jelenti. Nagy derültségünkre, a férfiaknak hoztak egy nargilét (vizipipát). Miközben a pincérnő a teákat töltögette a poharunkba (egy méter magasról), elmesélte, hogy Marokkóban esténként csak férfiakat látni a kávéházakban, ott vizipipáznak, jázminvirággal a hajukban (!), miközben feleségeik türelmetlenül várják őket a harisszás kuszkusszal.

A merguez

A merguez kolbász hazája Marokkó, Tunézia és Algéria, (Észak-Afrika és Közel-Kelet), ahol a mindennapi étkezés elengedhetetlen tartozéka. Néhány hentes esküszik a saját speciális merguez fűszer keverékére, míg mások a készen vásárolható ízesítőszereket használják fel a készítéséhez. Belgiumban a “hentesem” marokkói volt, egyszer elárulta, hogy ő porított glükózt kever a készen vásárolható merguez fűszerkeverékhez, ami enyhén édeskés ízt ad a kolbásznak. Az érdekes színt a harissza kölcsönzi neki, a pikantériáról pedig a szumák, (lsd képen, a szömörce, kesu, mangó pisztácia családjába tartozó fűszernövény) az édeskömény és a fokhagyma gondoskodik.

Az afrikai országokban a merguez-t sokféleképpen fogyasztják. A legnépszerűbb módja grillezve, kuszkusszal (ez a meze) vagy sült krumpli mellé, de van egy szárított változata is. Summa summárum a kolbászt a nap minden órájában eszik, reggel tojás mellé vagy tésztába töltve és sütőben kisütve, vagy csak egyszerűen egy kenyér közé csapják, mint mi a hot dogot. Számomra a legérdekesebb eljárásnak a napon szárított merguez tűnik: a kolbászhoz valókat 48 órán keresztül, állatoktól és rovaroktól védve szárítanak, úgy, hogy időnként megszúrkálják egy vaspálcikával, hogy a belseje is jól kiszáradjon. 2 nap múlva aztán, először forró olajban kezdik sütni a kolbásszá formált húst, majd alacsonyabb hőmérsékleten még 20 percig. Ezután üvegbe téve tárolják, saját zsírjában, mint mi a libamájat. Ha házilag akarjuk elkészíteni a merguezt, akkor a fűszeres húskeveréket legjobb műbélbe, vagy disznóbelsőbe tölteni. Én viszont egyszerűen henger alakú kolbászkákat formáltam belőle és úgy sütöttem ki.

Merguez készítése házilag

Mint minden kolbásznál a mergueznél is kulcsfontosságú szerepe van a zsírnak és a fűszerezésnek. Ez a két dolog adja meg a bukéját (mivel forró olajban kell kisütni, vigyázni kell a zsír mennyiséggel!) És még egy jó tanács: A kolbász akkor lesz a legfinomabb, ha a darált húst kb. 30 percig állni hagyjuk, sütés előtt.

Hozzávalók: Fél kg darált bárány és marhahús, 120 gr zsír, édeskömény mag, 3 gerezd fokhagyma összetörve és sóval összedolgozva, 2 ek koriander, 2 ek merguez fűszerkeverék, 2 – 3 kávéskanál harissza, műbél

A merguez fűszerkeverékhez valók:

2-3 ek édes paprika, 2 ek édeskömény mag, 2 ek kömény, 1 ek koriander mag, 2 ek só, 1 kiskanál fahéj, 1 kiskanál cayenne bors, 3/4 kiskanál fekete bors

A merguez fűszerkeveréket előre elkészíthetjük, légmentesen, befőttes üvegben vagy műanyag dobozban 6 hónapig tárolhatjuk.

A  merguez szó a mīrkās vagy mīrqās arab szó francia fordítása. A szó eredete a mai napig nem tisztázott. Talán az amergaz berber eredetű szóból származik, ami kolbászt jelent, de az is lehet, hogy a szó nem arab eredetű, mivel az arab ábécéből hiányzott a g betű, a marokkói arab ábécében viszont volt.  De az is lehet, hogy a latin nyelvből került át a moszlim vallású spanyol területekre és onnan Franciaországba.