Month: december 2021
Falafel trió
A falafel általában golyó vagy fasírt alakú lepény, amely őrölt csicseriborsóból, lóbabból vagy mindkettőből készül. Hagyományos közel-keleti étel, amelyet általában zsebként funkcionáló pitában vagy a tabun nevű lapos kenyérbe csomagolva tálalnak.
A Közel-Keleten humusszal és zöldségekkel szolgálják fel pl. pitában, de gyakran készítenek belőle szendvicseket is, salátákkal, savanyított zöldségekkel, csípős mártással és tahini alapú szószokkal körítve fogyasztják. A falafel fasírtokat önmagukban, mint snacket, vagy egy mezze-tál (feta sajttal, olajbogyóval, szőlőlevélbe csomagolt főtt rizzsel, taramával (lazackrém) (előétel választék) részeként tálalják. Egyiptomban általában lávababból készül, és Ta’amiya néven ismert, a levantei arab konyhában pedig csicseriborsóból.
Eredete
Általános nézet szerint a falafelt először Egyiptomban készítettek, ahol ma is ta’amiya néven ismerik. Ugyanakkor Izraelben szintén nemzeti ételnek tartják, a vallási böjtök miatt. A böjtök idején az egyiptomi koptok a húsételek helyettesítésére használták a lóbabból készült ételt. A falafel ma már világszerte népszerű a vegetáriánusok körében, ez a közel-keleti streed food!
Összetevői és elkészítése
A fő összetevő általában a csicseriborsó, de előfordul, hogy sárgaborsót, szójababot, lóbabot vagy ezek keverékét használják. A csicseriborsót nem főzik meg, hanem hosszú időre beáztatják. Hagymával és fokhagymával együtt ledarálják, golyókat formáznak belőle, majd bő olajban kisütik. Zöldségekkel szolgálják fel, általában pitában. Fűszerezéséhez előszeretettel használnak római köményt és koriandert.
Falafel trió
Hozzávalók:
1 csomag Falafel liszt készítmény (340 g), 50 g Zaatar (arab fűszer, köményt, koriandert tartalmaz), 80 g kockára vágott emmentáli sajt, 50 g fekete szezámmag
A céklás humuszhoz: 300 g konzerv csicseriborsó, 1 főtt cékla, 2 evőkanál szezámkrém (Tahine), 1 citrom leve, 2 gerezd fokhagyma, reszelt, 2 csipet kömény, egy csepp olívaolaj
A céklás humusz elkészítése
A főtt céklát kockázzuk fel. Formázzunk kb. 3 cm-es golyókat.
Osszuk a golyókat 3 részre.
A falafel golyók első részét hempergessük meg a fekete szezámmagban.
A falafel golyók második részét hempergessük meg a Zaatarban.
A megmaradt falafel golyókba tegyünk egy-egy kockára vágott emmentáli sajtot.
Csöpögtessük le a beáztatott csicseriborsót, és öntsük egy turmixgép táljába. Adjuk hozzá a kockára vágott céklát, a fokhagymát, a szezámkrémet (tahinit) és a citromlevet. Keverjük péppé. Ha úgy találjuk, hogy a csicseriborsópüré kissé sűrű, egy kis vizet adhatunk hozzá, hogy rugalmasabbá tegyük.
Tálalás előtt a céklás humuszt locsoljuk meg olívaolajjal, és szórjuk meg őrölt köménnyel.
A falafelek elkészítése
Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.
Tegyük a falafel keveréket egy tálba, és kézzel gyúrjuk össze a tésztát. Ezután még egyszer gyúrjuk át a falafel golyókat, hogy a sajt ne legyen látható bennük. Helyezzük a gombócokat egy sütőpapírral befedett tepsire. Toljuk be a sütőbe, és süssük a falafelt 15 percig. Végül a falafeleket a céklás humuszba mártva fogyasztjuk.
Szilveszterklaus avagy a Szép, a Szép-Csúnya és a Ronda felvonulása
Míg Bécsben a Szent Szilveszter-napi ünnepségen az emberek pórázon sétáltatnak disznókat, remélve, hogy szerencsét hoznak a következő évre, Németországban sok keresztény háztartásban ezt a napot a az ólomöntés (Silvesterblei, Bleigiessen) szokásával ünneplik, amelynek során egy régi kanálban láng fölött megolvasztják az ólmot, majd egy tál hideg vízbe dobják; az ólom alakja alapján jósolják meg az illető szerencséjét a következő évre. Ha az ólom gömböt (der Ball) formáz, akkor szerencse kíséri útját egész évben, míg a csillag (der Stern) a váltakozó szerencsét jelképezi.
Ha Svájc, akkor szilveszteri jászol
A Silvesterklaus vagy szilveszteri jászol (svájci németül Chlaus) Szent Szilveszternek vagy egy valamilyen szilveszteri figurának öltöző embert jelent. Appenzell Ausserrhoden református hitű kantonban még mindig így ünneplik Szilvesztert.
Története
Szent Szilveszterről, azaz Szilveszterről tulajdonképpen kétszer is megemlékeznek a világban, egyszer a Gergely-naptár szerint december 31-én, egyszer pedig a Juliánus-naptár szerint január 13-án. A Silvesterkläuse-ok mindkét napon furcsa jelmezekbe öltöznek, és a hátukra varrt hatalmas harangokat kongatva nagyon lassú ütemű jódlikat énekelve, kis csoportokban házról-házra járnak, hogy boldog új évet kívánjanak az embereknek. Ha december 31.-e vagy január 13.-a vasárnapra esik, akkor az ünnepséget az azt megelőző szombaton tartják.
Eredete
A feltételezések szerint a Chlausen-ünnep nem pogány eredetű, hanem egy késő középkori, adventi hagyományra vezethető vissza, amely egy kolostori iskola diákjainak részvételével zajlott. A 15. században, amikor az ünnepségek egyre vadabbakká, erotikusabbá, karneváli jellegűvé váltak, a katolikus egyház úgy találta, hogy ez a viselkedés aligha illik az adventi szent időszakhoz, ami viszont megmagyarázza, hogy a Chlausen-szokást az adventi időszakból a szilveszterre helyezték át.
A hagyományt először 1663-ban említik meg, amikor az egyházi hatóságok kifogásolták az ilyen zajos ünnepléseket. Appenzell Innerrhoden katolikus félkantonjában, néhány 18. századi feljegyzés szerint a “Chlausen” hagyományban való részvételt súlyos, öt tallérnyi pénzbírsággal büntették. Ennek ellenére a hagyomány a katolikus félkantonban kis mértékben egészen 1900-ig fennmaradt, mert a helyi kerületi hatóságok által többé-kevésbé hallgatólagosan megtűrt formában. Ez különösen a református Appenzell Ausserrhodenhez közeli határvidékeken történt, például Haslenben, amelyet három oldalról Hundwil, Stein, Teufen és Buehler Ausserrhoden községek vesznek körül, vagy Gontenben, Urnäsch és Hundwil közelében. Létrejöttek vegyes csoportok is, amelyek Appenzell Innerrhoden és Appenzell Ausserrhoden tagjait egyesítették (ez még ma is előfordul alkalmanként), és voltak néha elszigetelt szereplők is.
Napjainkban a hagyományt Appenzell Ausserrhoden protestáns kantonjában tartják életben. A Silvesterchläuse három különböző típusát különböztetjük meg: a Schöne (szép), a Schö-Wüeschte (szép-csúnya) és a Wüeschte (csúnya).
A Szépek nagyon díszes fejfedő kompozícióban a paraszti élet, a helyi szokások és mesterségek, különleges épületek, sportok vagy a családi élet jeleneteit mutatják be, amelyek több száz órányi intenzív munkát igényelnek. Ruházatuk a helyi népviselethez hasonlít.
A Szépek-és Unalmasok fenyőgallyakból, borostyánból, mohából és más természetes anyagokból készült lépegető Erdőt ábrázolnak és a Szépekhez hasonló formájú, de szintén természetes anyagokkal díszített fejfedőt viselnek.
A Csúnyák ugyanolyan anyagokból készült viseletet hordanak, mint a Szépek-Unalmasok, de durvább megjelenésűek. A fejükre kalapot vagy maszkot vesznek, amelyek művészien megmunkáltak, de vad kinézetűek.
Minden karakter maszk mögé rejti az arcát, amely vagy babaszerű (Szép), vagy természetes anyagokkal finoman borított (meglehetősen csúnya), vagy ijesztő megjelenésű (Ronda-félelmetes). A fiatalok, a gyermekcsoportokban általában maszk nélkül szerepelnek.
Létezik egy negyedik változat is, a Spasschläuse (Jolly Joker), amely ma már egyre ritkább. Ők a hagyomány valamivel szabadabb formáját képviselik, és általában könnyedebb jelmezekbe vannak öltözve, foglalkozásokat (például földműveseket, erdészeti munkásokat vagy szakácsokat) ábrázolnak. Kisebb, 4 fős csoportokban járnak, és nem viselnek rendes fejfedőt, csak maszkot, kendőt vagy fekete hegyes sapkát. Ők korábbi tagok, vagy jódlisok, akik a hagyományt a főszereplőkhöz tartozó részletes jelmezek elkészítéséhez szükséges hatalmas idő- és energiabefektetés nélkül szeretnék fenntartani.
A szereplők vagy férfiakat, vagy nőket ábrázolnak, de valójában csak férfiak vesznek részt a csoportokban, a nehéz jelmezek, a nagyon nagy harangok cipelése vagy a sok csilingelő harang súlya miatt.
Minden csoport gondosan előre megtervezi a túráját. Egy csoport hat főből áll: ketten női ruhát viselnek, és számos csengettyűt cipelnek. A vezető Klausnak fehér virág van a szájában, a követőjének kék. Minden férfialak egy vagy két csengettyűt hord a mellkasán és a hátán.
Szőlős-túrós koch
Hozzávalók: 250 g kék és fehér mag nélküli szőlő, 4 db tojás, 2 csomag vaníliás cukor, 150 g cukor, 1 csomag “vanília ízű” pudingpor (főzős), 750 g alacsony zsírtartalmú túró
Melegítsük elő a sütőt 175 °C-os felső/alsó hőfokra. Tépjük le a szőlőket a szárukról, mossuk meg és töröljük szárazra. Válasszuk szét a tojásokat. Verjük fel a tojássárgákat, a vaníliás cukorral és a 75 g cukor hozzáadásával habverővel vagy kézi mixerrel. Adjuk hozzá a pudingport és a túrót is, és keverjük össze. Verjük a tojásfehérjét kemény habbá, a 75 g cukrot hozzáadva. A felvert tojásfehérjét keverjük bele a túrós keverékbe.
Zsírozzunk ki egy tűzálló tepsit. Öntsük a tálba a túrókeverék 1/2 részét, és terítsük rá a szőlő 1/2 részét. Fedjük be a tésztát a maradék túrókeverékkel, és adjuk hozzá a maradék szőlőt. Süssük körülbelül 45 percig, amíg aranybarna nem lesz. Vegyük ki, hagyjuk rövid ideig hűlni, majd porcukorral meghintve tálaljuk.
Piros lencseleves citromfűre szúrt garnélarákokkal
Hozzávalók: 100 g vörös lencse, 1 gerezd fokhagyma, 2 db babérlevél, 5 g gyömbér, 1 piros chili, 1 evőkanál olívaolaj, 1 teáskanál currypor, 1 teáskanál római kömény, 400 ml csirkealaplé, 200 g hámozott paradicsom, 50 ml kókusztej, só,
2 db újhagyma, 4 db citromfű, 180 g bio garnélarák, 1 evőkanál olívaolaj, só, bors
Elkészítése: A vörös lencsét mossuk meg hideg vízben és csepegtessük le. Hámozzuk meg a fokhagymát és a gyömbért, távolítsuk el a chilipaprika magjait, és aprítsunk fel mindent. A fokhagymát, a gyömbért és a chilit 1 evőkanál olívaolajjal és a curryporral egy edényben megpároljuk, majd hozzáadjuk a lencsét.
Öntsük fel a csirkealaplével, adjuk hozzá a hámozott paradicsomot és a kókusztejet. Csökkentsük le alatta a hőmérsékletet, majd főzzük puhára. Ízlés szerint sózzuk, végül botturmixszal pürésítjük.
Az újhagymát vágjuk durva darabokra, a citromfű szárát pedig rövidítse meg egy kicsit. A garnélarákot és az újhagymát felváltva szúrjuk rá erre a citromfű nyársra, és a maradék olajon serpenyőben mindkét oldalán pirítsuk meg. Sóval és borssal fűszerezzük, és a lencselevessel tálaljuk. Aki nem szereti a garnélarákot az eheti sült baconszalonna csíkokkal!
Napsugár pizza cukkinivel, sonkával és roquefort sajttal
Hozzávalók: 2 csomag kész/fagyasztott pizzatészta, 2 db cukkini, 3 szelet sonka, Blue cheese/Roquefort, sajt, 3 evőkanál olívaolaj, só és bors
Elkészítése: fagyasszuk ki a pizzatésztát.
Vágjuk mindkét cukkinit hosszában félbe, és szeleteljük vékonyra. Forrósítsuk fel az olívaolajat egy serpenyőben, és a cukkinit addig pároljuk, amíg megpuhul. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk.
Vágjuk kockákra a sonkát. A roquefort sajtot vágjuk szintén kockákra. A tűzről levéve adjuk hozzá a sonkát és a sajtot a cukkinihez, és keverjünk mindent jól össze.
Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Helyezzük rá az egyik pizzatésztát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. Tegyünk körülbelül három evőkanálnyi cukkinis, sonkás és sajtos keveréket a tészta közepére. Ezután a maradék töltelékből készítsünk gyűrűt a tészta köré, hagyjunk körülbelül 1,5 cms távolságot a középső töltelék és a szélek között.
Helyezzük a második pizzatésztát a töltelék tetejére, ügyelve arra, hogy teljesen befedje. Helyezzünk egy kis poharat vagy pogácsa szaggatót a pizzatészta közepére, ahol a töltelék van, és nyomjuk bele. Ezzel alakítjuk ki a napsugár formát. Vágjuk le a felesleges széleket a tészta körül. Egy villával nyomkodjuk le a széleket körbe-körbe, hogy a tészta szélei jól lezáródjanak. Egy éles késsel vágjunk csíkokat a pizza szélétől elindulva, úgy, hogy hagyjunk rést a pohár és a bemetszések kezdete között. Csavarjunk át minden tésztacsíkot úgy, hogy a töltelék látható legyen. Vegyük ki a poharat vagy pogácsaformát a közepéről, majd villával szúrkáljuk meg a tésztát a töltelék körül. Süssük ki a sütőben 20 perc alatt, majd forrón vagy szobahőmérsékleten szervírozzuk.
Együnk valami finomat!
Schweiger Szilvia Lilla, miközben gurmandként szemlélve járta a világot, egy nap gondolt egy nagyot, és könyvbe szedte az ízeket, melyeket megkóstolt. De nem “csak úgy” leírta, hanem hozzájuk tett néhány általa izgalmasnak vélt “Schweigeres” megoldást.
Így született az “Együnk valami finomat!” című könyve, mely olyan telitalálat lett, hogy a Szilvia receptúrái közül többet a világ legkülönbözőbb helyeinek, jó nevű éttermei is étlapjukon szerepeltetnek – sikerrel, lévén a könyvben szereplő receptek több nyelven megjelentek – a világ több országában.
Schweiger Szilvia Lilla sikeres nyugat-európai gasztrokultúra-irodalom és tradíciók nyomában járó újságíró, blogger és életművész egy személyben. Beszél németül, angolul, franciául, hollandul (tanult Japánban, japánul) és egy sor nyelven tud még a magyar mellett. Írásai meglehetősen unikálisak, hangvétele egyéni és igen szórakoztató, mindamellett mégis tetemes tudásmennyiséget oszt meg olvasóival. Schweiger Szilvia Lilla nagyon jó. Így egyszerűen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint angol nyelvű blogja, mely abban az Angliában tud rendkívül sikeres lenni, ahonnan “világraszóló nagy nevek” osztják a “sütnivalót” a konyhák népeinek.
Nem bírom ki, de itt mindig értetlenül tárom szét a karjaimat, mert ez számomra igazi kommunikációs csoda: hogy a viharba létezhet, hogy egy olyan ország szabadítja ránk sorozatban a konyhai megmondóembereket, ahol jószerével évtizedek óta a bevándorlókon kívül már alig főz otthon valaki. A britek többségének ugyanis a mikro a tűzhelye, ahová laza csuklómozdulattal csak bedobják a melegítendő harapnivalót, amennyiben hazafelé utaztukban valamiért elmulasztották volna a Fish and Chips-et vagy a menetrendszerű hamburgert az arcukba tukmákolni (tréfa félre: a városi angolok rengeteg jobbnál jobb szendvicsfaloda közül választhatnak, amit általában meg is tesznek – főzés helyett-, különösen az ifjabb generációk).
Schweiger Szilvia ebben az Angliában képes Spajzgirl néven népszerű gasztro-blogot vezetni, ráadásul kelet-európai vendégművészként. Hogy mi a titka? És miért kapkodnak írásaiért a világ gasztronómiai lapjai? Azért mert Schweiger Szilvia – mint említettem – jó. Ennyi. És a könyve is pont ilyen.
Színkódok a fejezetek megkülönböztethetőségéért, egyszerűség, praktikus megoldások, hogy a kiemelkedő tartalom könnyen átlátható legyen. Hogy ne vesszen el az olvasó a kiváló lehetőségek között. Mert ebben a könyvben fantasztikus íz-orgia könyörög a megvalósításért. Olyan az “Együnk valami finomat”, mint fúvószenekarnak a citrom: nehéz kibírni pavlovi reflexek nélkül. Csak néhány az elképzelni és falnivalók közül:
– Madridi omlett
-Sonkás-sajtos endívia
-Karibi szelet
-Grapefruitos sült karaj
– Dióolajban sült fácán erdei gombával
– Sztifádó
– Gyöngytyúk portói borban
– Gombás Sztroganoff
– Báránykolbászkák brokkolitortával
– Hagymás-mustáros nyúl
– Chilis csokis sütemény
– Diós félhold
-Naspolya torta
Schweiger a “konyhák Kodálya”. Úgy gyűjtött csokrokba számunkra hihetetlen étkeket a világ innenső és túl feléről egyaránt, hogy az ő magyaros virtuozitásával számunkra is barátságossá fűszerezte a “vadabbakat”. Igazi konyhazseni ez a nő: kóstolják szeretettel, mert szédítő csodákat mutat nekünk!
Írásait a Mesterszakacs.hu, összesrecept.hu, torkosborz.hu, receptletoltes.hu-n stb. önök is rendszeresen olvashatják, de kameráink előtt is megmutatta tudományát!
Magyar nyelvű blogja: http://www.rokagomba.wordpress.com
Angol nyelvű blogját itt találhatják: www.spajzgirl.wordpress.com
a cikket írta: Klacsán Gábor
Zuppa Stracciatella, olasz ünnepi leves Szentestére
A Stracciatella alla romana, nem egy fagylalt, hanem egy húslevesből és csurgatott tojásból álló olasz leves, amelyet úgy készítenek, hogy a tojásos keveréket a forrásban lévő húslevesbe csepegtetik (a stracciatella olaszul a stracciare (“foszlatni”) igéből származó ki).
A közép-olaszországi Lazio régióban, Róma környékén igen népszerű ez a leves, különösen Szenteste. Egy hasonló levest, a zanzarelli-t Martino da Como: “A főzés művészete” című kézikönyvében már a 15. században megemlíti. Aztán Olaszország északi részén népszerű egy ginestrata nevű tojásleves verzió és Toszkán földön is létezik egy tojásos leves, a Zuppa pavese, ami húslevesből áll, de szikkadt kenyérszeleteket és buggyantott tojással kiegészítve tálalnak.
A stracciatella (alla romana) leves hagyományosan úgy készül, hogy a tojásokat felverik, belekeverik a reszelt parmezán sajtot, sózzák, borsozzák, szerecsendióval és citromhéjjal ízesítik, néha búzadarával sűrítik; ezt a keveréket aztán óvatosan a forrásban lévő húslevesbe csepegtetik, hogy a levesben apró főtt tojásfoszlányok (“stracciatelle”) keletkezzenek. Az így kapott levest aztán mély tányérba merik, amelyekbe néhány vékony szelet pirított kenyeret tesznek, és a tetejére extra parmezánt reszelnek.
Egyes olasz gasztrókutatók szerint a stracciatella alla romanát régen majoránnával fűszerezték. Más hagyományos olasz vagy olasz-amerikai receptek szerint a tojáslevest apróra vágott petrezselyemmel díszítik, sőt az amerikai változatában a spenót a tojásleves fő összetevője.
A stracciatella hagyományos elkészítése meglehetősen hasonlít a szicíliai Messinából származó gazdag ünnepi leveshez, a sciusceddu-hoz, amely a római étel rokona lehet.
Aztán még létezik egy ginestrata nevű, Toszkánából származó tojásleves, amely diétás, enyhén fűszerezett tojáslevesként ismert. A leves a középkorból származik, ahol a házasulandók családjai az esküvőt követő napon készítették az ifjú pár számára, hogy “felélesszék a menyasszony és a vőlegény lankadó lelkét”. A tojássárgája, a csirkealaplé, a Marsala bor vagy fehérbor, a vaj, a szerecsendió és a cukor az elsődleges összetevők. A további hozzávalói között szerepelhetnek különböző borfajták, például a madeirai bor és fűszerként a fahéj. Ez a legnépszerűbb antipasto, azaz előétel ünnepi alkalmakkor, amely a hivatalos olasz étkezések első fogása. A ginestratát kétliteres üstben vagy cserépedényben főzik, a szerecsendió és a cukor pedig díszítésként szolgál (elég híg leves, amely a főzés befejeztével csak kissé sűrűsödik be).
Európai tojásleves változatok
Franciaországban a tourin, egy fokhagymás krémleves, tojásfehérjével készül, amelyet a hagyományos tojásleveshez hasonló módon csepegtetnek a levesbe.
Spanyolországban a hasonló hagyományos leves a sopa de ajo-(“fokhagymaleves”), szintén tojásfehérjét használnak a leves sűrítésére.
Ausztriában és nálunk Magyarországon a tojásleves (Eierflockensuppe vagy Eierflöckchensuppe) egy egyszerű, hagyományos leves, amelyet általában kisgyermekek vagy betegek számára készítenek. A levest berántják, majd a tojásos-lisztes keverékhez ízlés szerint fűszereket is hozzáadnak és belecsorgatják a levesbe.
A lengyel konyhában is létezik egy hasonló recept (kluski lane, szó szerint “öntött tészta”), amelynél a tojásos lisztkeveréket vagy közvetlenül a levesbe, vagy forró vízbe öntik, majd leszűrik és a leveshez vagy mártáshoz adják. Gyermekek esetében az erőleves helyett gyakran forralt tejet (opcionálisan cukorral) használnak.
Oroszországban a búzadarát általában a tyúkhúslevesben főzik meg, mielőtt a tojást belekeverik, hogy tartalmasabb legyen, és apróra vágott mogyoróhagymával meg fekete borssal ízesítik. A déli régiókban gyakori kiegészítő a lusta varenikihez vagy az ukrán haluškyhoz hasonló egyszerű, tojásos tésztagombóc.
Cipruson és Görögországban a tojást felverik, majd lassan belekeverik a levesbe. A citrom és a rizs a csirkealaplé mellett a további hozzávalók az avgolemono nevű tojásleves elkészítéséhez, amely eredetileg a zsidó konyhából származik.
Kína, Amerika
A tojásvirág leves egy kínai leves neve, amely csirkelevesben felvert tojásból áll. A kínai tojáslevesek állaga egyébként hígabb, mint a legtöbb nyugati változaté. A leveshez gyakran hozzátesznek fűszereket, például fekete vagy fehér borsot, valamint finomra vágott újhagymát és tofut. Gyakran a tipikus kínai loempia nevű savanyú-édes-csípős szósszal ízesítik. A leves úgy készül, hogy a főzés utolsó pillanataiban felvert tojást adnak a forrásban lévő leveshez, így vékony, selymes szálak vagy pelyhek keletkeznek a főtt tojásból a leves tetején.
Az Egyesült Államokban a tojásleves gyakran az amerikai-kínai konyha egyik fő levesének számít, és egyes éttermek étlapján Tojásvirág levesként szerepel, ami az eredeti kínai elnevezés szó szerinti fordítása. A sűrítéshez kukoricakeményítőt használnak. A régiótól függően olyan összetevőkkel gazdagíthatják, mint a tofu, a mogyoróhagyma, a babcsíra és a kukorica.
Zuppa Stracciatella
A most következő recept a tojásleves olasz változata. A felvert tojásokat parmezán sajttal kell összekeverni. Tegyünk mellé néhány szelet kézműves olasz szalámit és olajbogyót, és máris egy mesés téli ételt kapunk.
Hozzávalók:
6 csésze jó minőségű csirkeleves vagy húsleves
2 nagy tojás, felütve
1 teáskanál reszelt parmezán
friss olasz petrezselyem és majoránna vagy bazsalikom
1 csésze vékony csíkokra vágott bébispenót
Egy nagy lábosban forraljuk fel a húslevest. Közben keverjük össze a sajtot, a petrezselymet és a bazsalikomot a felvert tojásokkal. Gyorsan, az óramutató járásával megegyező irányban kevergetve, fokozatosan csepegtessük a tojásos keveréket a forró alaplébe, vékony csíkokat alkotva. Ízesítsük a levest sóval és borssal. A spenótot csak közvetlenül tálalás előtt dobjuk bele, hogy ne veszítse el friss zöld színét.
Kínai tojásvirágleves paradicsommal
Hozzávalók:
4 csésze csökkentett sótartalmú csirkealaplé
2 db nagy paradicsom, apróra vágva
2 teáskanál csökkentett sótartalmú szójaszósz
1 teáskanál porcukor
fehér bors, ízlés szerint
1 teáskanál szezámolaj
2 tojás, enyhén felvert
2 db zöldhagyma, átlósan felszeletelve
2 evőkanál tépett korianderlevél
Módszer:
Öntsük egy nagy lábosba a húslevest, adjuk hozzá a paradicsomot, ízesítsük a szójaszósszal és a cukorral. Forraljuk fel, csökkentsük kissé a hőfokot, és főzzük 2 percig. Ízesítsük kevés fehér borssal és a szezámolajjal.
Adjuk a leveshez a tojást: csurgassuk bele vékony sugárban, miközben a levest az óramutató járásával megegyező irányban kevergetjük, így egy vékony tojásfolyamot kapunk. Hagyjuk állni 1 percig, majd mély tálkákban, újhagymával és korianderrel megszórva tálaljuk.
A Stracciatella leves ihlette meg az azonos nevű fagylalt kitalálóját, amelyet 1962-ben az északi Bergamo városának egyik vendéglőse ötlött ki, aki azt állította, hogy belefáradt abba, hogy tojást keverjen a húslevesbe, hogy a római vendégek kedvére tegyen.
Tejszínes póréhagyma-brokkoli leves, leveles tészta betéttel
A brokkoli és a póréhagyma tökéletes együttest alkot levesként is. Ezekkel a “sült csillagokkal” meg (leveles tésztából) totál ünnepivé tehetjük ezt az egyszerű, de nagyszerű levest.
Hozzávalók: 2 szál póréhagyma, 1 db brokkoli, 1 db burgonya, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, vaj,
szerecsendió, bors, só, 1 l csirke alaplé, 150 ml tejszín
Leveles tésztaformákhoz: 1 lap leveles tészta, 1 tojássárgája, 50 g reszelt sajt, 1 evőkanál mák vagy szezámmag
Elkészítése:
Hámozzuk meg és vágjuk durvára a póréhagymát. Hámozzuk meg a fokhagymát és préseljük ki a fokhagymanyomóval, vagy reszeljük le.
Vágjuk fel a póréhagymát karikákra, szedjük rózsáira a brokkolit. Hámozzuk meg a burgonyát és vágjuk kockára.
Olvasszunk fel egy kevés vajat egy lábosban. Pirítsuk meg benne a hagymát, a fokhagymát, a póréhagymát meg a brokkolit és a burgonyát. Szórjuk meg szerecsendióval, borssal és sóval. Pirítsuk közepes lángon 10 percig együtt a zöldségeket.
Öntsük rá a csirkealaplevet, és hagyjuk még 15 percig főni. Amikor kész turmixoljuk össze, hogy szép selymes levest kapjunk. Adjuk hozzá a tejszínt, ízesítsük sóval és borssal. Rottyantsuk még egyet alatta és készen is van.
Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra.
Vágjunk ki a leveles tésztából kis csillagformákat. Helyezzük őket egy tepsire, kenjük meg tojássárgájával, és szórjuk meg a formák felét reszelt sajttal, a másik felét meg mákkal.
Toljuk be a tésztát a 180 °C-ra előmelegített sütőbe és süssük max. 12 percig, vagy amíg aranybarna nem lesz. Tálaláskor helyezzünk minden tálba vagy a mélytányér mellé egy-egy csillagot.
Japán “tataki” cékla mousse-szal
Mi az a tataki?
Fél évig éltem Szapporóban, Hokkaidó szigetén, ott ettem először tatakit, ami egy nagyon vékonyra vágott húst vagy halat jelent, amit forrásban lévő vízbe mártanak, majd a pálcikákkal erősen fogott húst ide-oda húzogatják az edényben azt kiabálva, hogy “shabu shabu”, és a hús vagy hal máris kész. Ezután szójaszószba vagy más fűszeres szószba mártva ettük, csámcsogtuk.
A tataki vagy tosa-mi tehát nem más, mint egy sütési, főzési technika! Tulajdonképpen a hal vagy hús elkészítésének két módszere létezik: az első “tataki” módszernél a húst vagy halat nagyon rövid ideig forró tűzön vagy serpenyőben megpirítják, majd rövid ideig szójás-rizsecetbe (mirin) mártva vékonyra szeletelik, és gyömbérrel fűszerezik (amelyet péppé őrölnek vagy péppé vernek, innen a név). Az így elkészített ételeket különféle rizs vagy egyéb körettel tálalják úgy, mint a sashimit!
A módszer Tosa tartományból származik, amely ma Kochi prefektúra része, ahol a bonitó nevű halat készítették el így (katsuo-no-tataki). A hagyomány szerint Sakamoto Ryoma, egy 19. századi, lázadó szamuráj találta ki, aki a Nagaszakiban élő külföldiektől vette át a hús grillezésének európai technikáját.
Főzés nélküli ételek
A második “tataki” módszernél az ételt szinte rostjaira “püfölik, klopfolják” (japánul a tataki azt jelenti: “püfölt” vagy “darabokra ütve”). Az olyan halakat, mint pl. a tonhal vagy a makréla feldarabolják, és fokhagymával, friss gyömbérrel, zöldhagymával vagy shiso-levéllel ízesítve szolgálják fel. Fogyasztáskor mindenki mirinnel édesített szójaszószba mártja.
Tataki tonhal vagy szték cékla mousse-szal
Hozzávalók a szték tatakihoz:
200 g marhaszték ( vagy tonhal)
1 db vörös cékla, előfőzve
2 evőkanál céklahajtás vagy egyéb rügy, hajtás
2 evőkanál joghurt
1 evőkanál Za’atar (arab fűszer) vagy római kömény, (őrölt)
2 evőkanál olívaolaj
bors
só, vagy szójaszósz,
1-2 ek Mirin
Elkészítése:
Vegyük ki a húst a hűtőből.
Készítsük el a céklamousse-t: Keverjük össze a céklát a joghurttal és a za’atarral, (vagy köménymaggal) ízlés szerint sóval és borssal fűszerezzük. Pépesítjük botturmixszal.
A húst sózzuk, borsozzuk, és a serpenyőben mindkét oldalán rövid idő alatt megpirítjuk. Ezt követően kitesszük egy tányérra és hagyjuk a húst alufóliával befedve “pihenni”. Csak fogyasztáskor vágjuk fel a húst nagyon vékony csíkokra.
Kanalazzunk a tányérokra egy kevés céklakrémet-mousse-t, és helyezzük rá a marhahúscsíkokat, melyeket mirines szójaszószba mártottunk (mirin helyett lehet mézes-gyömbéres citromos öntetet használni). Végül néhány céklahajtással díszítve adjuk asztalra.
Mortadellás mousse/kenő a büféasztalra
Mindössze néhány perc és néhány hozzávaló szükséges ennek a lágy mortadella mousse-nak az elkészítéséhez, amelyet kekszre vagy pirítósra kenhetünk, de pogácsák, pirítósok, sós puffancsok töltelékeként is felhasználhatunk. Előételként tálalható karácsonyi ebédekhez és vacsorákhoz. Tökéletes recept minden alkalomra, mivel más sós mousse-okhoz, például a lazacmousse-hoz és a tonhalmousse-hoz hasonlóan nem igényel főzést, előre elkészíthető, így az ünnepi időszakot gond nélkül élvezhetik ki a háziasszonyok is.
A mortadella mousse nem csak egyszerű és ízletes, de még gazdagabbá és habosabbá tehető, ha az elkészítés végén 20-30 g tejszínhabot adunk hozzá. Az ínyenc változathoz tehetünk a tetejére apróra vágott pisztáciát, ami még színpadiasabbá teszi a receptet. Csak néhány percbe telik, hogy megnyerjük a vendégek tetszését ezzel a mortadella mousse-szal!
Hozzávalók:
– 250 g mortadella
– 120 g tehén ricotta sajt vagy görög joghurt
– 1-2 evőkanál reszelt parmezán sajt
– 3 evőkanál friss tejszín, 8-10 db kapri bogyó, só, bors
Elkészítése: Tegyük a mortadellát, a ricottát, a parmezánt és a tejszínt egy turmixgépbe. Turmixoljunk össze mindent a tejszínnel, meg a kapri bogyóval, amíg könnyű habot nem kapunk, majd ízlés szerint sózzuk (vigyázat a mortadella eleve sós) és borsozzuk. Tegyük egy tálba, fedjük le fóliával, és tálalásig tartsuk a hűtőben. A mortadella mousse szervírozása előtt szórjuk meg piros borssal vagy pisztáciával.
- 1
- 2
- Következő →
Xilvia 