Month: január 2024
Kubáni borscs leves
A borscs-ról szerintem mindenki hallott már, hogy egy savanyú leves, amely húslevesből, zöldségekből és fűszerek hozzáadásával készül, Kelet-Európában és Észak-Ázsiában népszerű fogás. Az angol nyelvben a “borscht” szó leggyakrabban a leves ukrán eredetű változatához társul, amely az egyik fő hozzávalóként vörösrépával készül, amely az étel jellegzetes piros színét adja. Ugyanezt a nevet azonban a savanykás ízű levesek széles választékára is használják cékla nélkül, például a sóskaalapú zöld borscsra, a rozsalapú fehér borscsra és a káposztás borscsra.
A borscs amúgy egy ősi leves leszármazottja, amelyet eredetileg a nedves réteken növő lágyszárú növény, a közönséges disznóparéj (Heracleum sphondylium) savanyított szárából, leveléből és ernyőiből főztek, és amely az étel szláv nevét is adta. (A szláv nyelvek etimológiai szótárai szerint a borscs szó eredetileg a борщевик (borscsevik) elnevezésű növény, a medvetalp (latinul Heracleum) orosz nevéből származik; ennek a leveleit használták korábban az ételhez.)
Idővel a borscs savanyú levesek sokféle változatává fejlődött, amelyek közül az ukrán répa alapú vörös borscs vált a legnépszerűbbé. Napjainkban általában hús- vagy csontleves és párolt zöldségek kombinálásával készül, amelyek között a céklán kívül általában káposzta, sárgarépa, hagyma, burgonya és paradicsom is szerepel a leves hozzávalói között. A borscs a recepttől függően tartalmazhat húst vagy halat, de lehet tisztán vegetáriánus is; tálalható hidegen vagy melegen, és a kiadós egytálételektől a tiszta húslevesig vagy sima italig terjedhet. Gyakran tálalják smetanával (tejszínnel) vagy tejföllel, keményre főtt tojással vagy burgonyával, de bőséges választék áll rendelkezésre a leves mellé tálalható, bonyolultabb köretek, például uszka (az uszka egy apró gombóc, amelyet általában húslevesben vagy borscsban szolgálnak fel. A tölteléke lehet gomba, hús vagy sajt) vagy pampushky (fokhagymás gőzgombóc) formájában. Népszerűsége elterjedt egész Kelet-Európában, és -az Orosz Birodalomból való elvándorlás útján -más kontinenseken is. Észak-Amerikában a borscsot gyakran a zsidókhoz vagy a mennonitákhoz kötik, azokhoz a csoportokhoz, akik először hozták oda Európából. Számos etnikai csoport a borscsot, annak különböző helyi változataiban, saját nemzeti ételének tekinti, amelyet a keleti ortodox, görög katolikus, római katolikus és zsidó vallási hagyományok rituális étkezéseinek részeként fogyasztanak. A borscsot a keleti ortodox, a görög katolikus, a római katolikus és a zsidó vallási hagyományokban is egyaránt fogyasztják.
A hagyományos vörös céklás borscs általában hús- vagy csontlevesből, párolt zöldségekből és céklasavanyúságból (azaz erjesztett céklaléből) készül. A recepttől függően ezek közül néhány összetevő elhagyható vagy mással helyettesíthető. Egy a lényeg, hogy a borscsban az édes és a savanyú ízek domináljanak. Ezt a kombinációt hagyományosan céklasavanyítással érik el. A savanyúságot úgy állítják elő, hogy a felszeletelt céklát langyos, előforrt vízzel lefedik, és hagyják, hogy a baktériumok a céklában lévő cukrok egy részét dextranná (amely a folyadéknak kissé viszkózus állagot ad), mannittá, ecetsavvá és tejsavvá erjesszék. A folyamat meggyorsítása érdekében gyakran adnak hozzá szikkadt rozskenyeret, de a zsidó receptekben általában elhagyják, mivel a chametz (kovászos kenyér) miatt a savanyúság nem alkalmas a peszáchi étkezésre. Cukor, só és citromlé is adható az íz kiegyensúlyozására. Körülbelül 2-5 nap (vagy 2-3 hét kenyér nélkül) elteltével a mélyvörös, édes-savanyú folyadékot le lehet szűrni, és máris felhasználható. A borscshoz röviddel a leves elkészülte előtt adják hozzá, mivel a hosszabb forralás miatt a savanykás íz elillan.
A borscs karrierje
Az orosz és lengyel arisztokraták híres francia szakácsokat alkalmaztak, akik később külföldi kuriózumként mutatták be ételeiket Franciaországban. Az egyik első francia séf, aki így tett, Marie-Antoine Carême volt, aki 1819-ben rövid ideig I. Sándor császár udvari szakácsa volt. Az ő borscs-felfogásában az eredeti orosz leves csak inspirációként szolgált egy extravagáns, keleti egzotikumot árasztó haute cuisine ételhez. A zöldségek és a cékla savanyúság mellett receptje egy sült csirkét, egy kacsát, egy darab borjúhúst, egy ökörfarkat, egy csontvelőt, egy font szalonnát és hat nagy kolbászt ír elő, és marhahús quenelle-ekkel, ördögtojással (savanyított tojás) és croűtonnal való tálalást javasol.
August Escoffier, Carême tanítványa, akit leginkább a leves élénk rubinvörös színe nyűgözött le, leegyszerűsítette mestere receptjét, és egyúttal biztosította a potage bortsch (“borscsleves”) helyét a francia konyhában. Urbain Dubois és Émile Bernard, akik mindketten lengyel arisztokrata udvarokban dolgoztak, a borscsot lengyel levesként mutatták be a francia közönségnek; 1856-ban megjelent: La cuisine classique című szakácskönyvükben a borscs receptje a Potage au jus de betteraves à la polonaise (“lengyel módra készült répaleves”) elnevezéssel szerepel, amelyet az 1868-as harmadik kiadásban már Potage barsch à la polonaise-ra változtattak. 1867-ben a céklás borscsot heringgel, tokhallal, coulibiac-kal, pozharskiji szelettel és ecetes salátával tálalták. A Párizsi Nemzetközi Vásáron megrendezett orosz tematikájú vacsorán is felszolgálták, ezzel is erősítve a cékla nemzetközi kapcsolatát az orosz kultúrával.
A 19. és 20. század folyamán a borscs népszerűsége szláv szülőföldjén kívül is elterjedt, ami nagyrészt olyan tényezőknek volt köszönhető, mint az Orosz Birodalom területi terjeszkedése, Oroszország növekvő politikai befolyása és kulturális tekintélye, valamint az országból való kivándorlások hullámai. Ahogy Oroszország kiterjedt Észak- és Közép-Eurázsia nagy részére, a borscs bekerült a birodalmon belüli és a birodalommal szomszédos területeken élő különböző népek konyhájába, Finnországtól a Kaukázuson és Iránon, Közép-Ázsián és Kínán át, egészen Alaszkáig (Orosz-Amerika).
William Vasilyevich Pokhlyobkin (Pokhlebkin) orosz történész így beszélt erről: “a Szovjetunió halott, de Borshchland -Borscsföld tovább él. A receptek, akárcsak a madarak, figyelmen kívül hagyják a politikai határokat. … A cári-szovjet birodalom halvány körvonalai még mindig felsejlenek a húslevesben főtt cékla és káposzta tálak kollektív gőzében, és a levesbe csúsztatott tejfölgombócok lágy hangjában, a Fekete-tengertől a Japán-tengerig, és az emigrációban élő orosz Brooklynból, Berlinig…”..
És most kapaszkodjanak meg, a minap egy kutató kollégától tudtam meg, hogy az eredeti borscs a kubáni, melynek a fő jellemzője a sűrűsége, valamint a lédús és gazdag színe. Megjegyezném, hogy a kubánok nem tévesztendők össze a kubaiakkal, mert a kubánok Oroszország déli részén, a Kaukázus északi hegylábainak legjelentősebb folyója mellett élő népnek a neve. Szóval tőlük származik a borscs leves. Fehérorosz fodrásznőm, Valentina is igazolta ezt a tényt, amikor elmondta, hogy a kubani borscsot húslevesben főzik. A zöldségeket különböző módon teszik bele a borscsba, és paradicsommal meg édes paprikával teszik még ízletesebbé.
A tőle kapott receptben a borscsot céklával és friss káposztával főzi. És a titka, hogy rántás helyett sózott sertés zsírban megpirítja a kaprot meg a fokhagymát és ezt belekeveri a levesbe. Ettől aztán nem ízletes, hanem fantasztikus lesz!
A klasszikus borscst kubáni nyelven parafrazálva így hangzik: “Óh, Borsch ebben a szóban összeolvadt az orosz szív. És nem csak az orosz, hanem a volt Szovjetunió egész lakossága megremeg a szó hallatára.”
Nos, egy biztos, hogy minden régiónak megvannak a maga lehetőségei a borscs főzésére, ahogyan minden háziasszonynak megvannak a maga kis titkai. Elmondom hát, hogyan főzi a borscsot Valentina kubáni módszerek szerint:
Hozzávalók: csontos hús (marha, karaj, csirke,) – 650-700 g, édes káposzta – 300 g, krumpli– 500-550 g, cékla – 220 g, répa – 120 g, bolgár bors – 80 g hagyma, fokhagyma – 2-3 gerezd, fehérrépa (2 kicsi), petrezselyem, kapor, paradicsom– 200 g, sűrített paradicsom – 70 g, sertés zsír– 100 g, vaj– 50 g, napraforgó olaj – 3 ek, cukor, ecet 3%-os vagy citrom, – 10 ml, só, bors
Elkészítése: Készítsük elő a kubani borscs főzéséhez szükséges összes terméket. A káposzta, nagyon gyorsan megfő, így csak a főzés végén adjuk hozzá a leveshez.
Mossuk meg a csontokat, tegyük egy ötliteres lábosba, öntsük fel az edény térfogatának 2/3-áig vízzel, és tegyük fel a tűzre. Alacsony lángon főzzük 1-2 órán át. A főzési idő a felhasznált hústól függ. Főzés közben enyhén sózzuk a vizet.
Hámozzuk meg a céklát, mossuk meg és reszeljük le. Öntsünk növényi olajat egy előmelegített serpenyőbe, tegyük bele a reszelt céklát, és az ecetet, cukrot vagy citromot, paradicsompürét és a friss paradicsom hozzáadásával pirítsuk meg. A sütéshez hozzáadott ecet és cukor jellegzetes savanykás-édes ízt ad a leendő borscsnak.
A hagymát apró kockákra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük majd vajban pirítsuk meg a finomra vágott petrezselyemgyökerekkel együtt. A gyökerek számát ízlés szerint válasszuk meg.
A burgonyát meghámozzuk, megmossuk és közepesen vastag szeletekre vágjuk.
A sózott zsírt keverjük össze a kaporral és a fokhagymával, és pépesítsük. Ehhez használhatunk fa mozsarat vagy turmixgépet. Kész az illatos keverék!
Hámozzuk meg és vágjuk apróra a paprikát. Vágjuk a káposztát vékony csíkokra. Aprítsuk finomra a petrezselymet és a zöldhagymát.
A kész húslevesből távolítsuk el a csontokat, és adjuk hozzá az apróra vágott burgonyát. Forraljuk 5-8 percig, attól a pillanattól kezdve, amikor újra felforrt. Adjuk hozzá a sertészsíros-kapros pépet. Keverjük össze. Pár percig főzzük, majd hozzáadjuk mindkét krumplit. Keverjük össze, és hagyjuk a borscsot még 10 percig főni.
Amint a burgonya megpuhul, tegyük egy serpenyőbe, adjunk hozzá paprikát majd egy perc múlva -a káposztát a fűszernövényekkel együtt. Ízlés szerint őrölt borssal fűszerezzük, és sózzuk, ha kell. Várjuk meg, amíg felforr, és egy perc múlva vegyük kisebbre a lángot alatta, szorosan fedjük le a lábost egy fedővel. A kubani borscsot fél órán át kell lassú tűzön rotyogtatni. Tejföllel kínáljuk.
Mákos rigó vagy fityisz
Mákos rigó, fityisz, bütykös kalács, barhesz nevű kifli állítólag egy retró péksütemény. Mondjuk én még sohasem hallottam róla, egészen úgy egy évvel ezelőtt-ig. De azóta, ha csak lehet veszek, legutóbb megtaláltam a receptjét és én magam is elkészítettem. A tetejére tökéletes a mák, de a pékek szerint meghinthetjük szezámmal, fekete szezámmal, de az édes szájúak meg jégcukorral, lenmaggal vagy aprított dióval, mogyoróval is – mindenképpen isteni, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
30 dkg liszt, + 25 dkg rétesliszt, 2,5 dkg friss élesztő, 2,5-3 dl tej, 4 dkg vaj, 1 evőkanál cukor, 1/2 teáskanál só, 1 tojás, egész mák és/vagy szezámmag, fekete szezám
Elkészítése: A tejet meglangyosítjuk, a felében elkeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és kb. 10 perc alatt felfuttatjuk. A vajat felolvasztjuk.
A szoba-hőmérsékletű liszteket egy tálba tesszük, hozzáadjuk a sót, a felfutott élesztőt és a vajat, elkezdjük összedolgozni kézzel vagy konyhai robotgép dagasztós spiráljával, a maradék tejből apránként annyit adagolunk hozzá, hogy rugalmas tésztává összeálljon. Ha ezzel megvagyunk, pici liszttel meghintjük, és konyharuhával letakarva 30 percet langyos helyen kelesztjük.
Lisztezett munkafelületre borítjuk, kicsit átgyúrjuk, majd kettéosztjuk, egyenként vékony körlappá nyújtjuk. 8 cikkbe vágjuk, mintha kiflit készítenénk, egyenként felcsavarjuk a szélesebb végüknél kezdve, addig sodorjuk, míg 12-15 centis hengereket kapunk, majd a tésztát önmagában megcsomózzuk.
Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, majd letakarva 15-20 percet kelesztjük.
Ezután lekenjük a felvert tojással, megszórjuk őket szemes mákkal vagy szezámmal, fekete szezámmal, és 175 fokos sütőbe toljuk. 15-20 perc alatt szép aranybarnára sütjük.
Kihűlés után vajjal, dzsemmel, mézzel, de akár sós szendvicskrémmel is kínálhatjuk.
Pácolt lazac burgonyasalátával és uborkával
Élvezze a kulináris kalandot a pácolt hallal. A pác, a burgonyasaláta és a frissítő uborka együttesen egy tökéletesen kiegyensúlyozott ételt alkotnak.
Az eredeti recept viaszlazacot használ. A latin neve Osmerus eperlanus L., ennek a halnak a pikkelyeiről az ezüstös réteg hiányzik, úgyhogy az izomzat színe átlátszik rajtuk. E miatt az egész test áttetsző, mintha viaszból volna, a színe pedig világossárga, vagy pirosas. Csupán a háta és az oldalvonala mentén levő sáv kékeszöld. Német neve: Stint. Nagysága és alakja lakóhelye szerint változó. Hossza 10–30 cm. A viaszlazac Észak-Európa és Észak-Amerika keleti partjain sok helyen előforduló közönséges halfajta. Európában az Északi- és a Keleti-tengerben tömegesen él, de nem ritka a La Manche-csatornában sem és a Haffokban is épp annyira gyakori, mint a nagyobb édesvizű tavakban. A tengeri viaszlazac jelentékenyen nagyobb termetével, ha nem is különbözik az édesvizitől. Csapatosan élnek télen mélyebbre húzódnak, márciusban vagy áprilisban jelennek meg.
Hozzávalók: 800 g fehér húsú hal vagy lazac, 1 piros chili, 500 ml almalé, 2 evőkanál almaecet, 1 mogyoróhagyma (apróra vágva), 2 gerezd fokhagyma (apróra vágva), 2 szál friss kakukkfű, olívaolaj, só bors
A burgonyasalátához: 600 g kemény burgonya, 1 uborka, 4 újhagyma, 2 evőkanál menta (apróra vágva), 2 evőkanál metélőhagyma (apróra vágva), 2 evőkanál majonéz, 2 evőkanál tejföl
17 kiválasztott összetevő
Elkészítése:
Legalább 4 órával korábban: Készítsük el a páclevet, tegyük bele az összes hozzávalóját, és fűszerezzük sóval és borssal. Tegyük bele a halszeleteket, és hagyjuk lefedve a hűtőben pácolódni legalább 4 órán át, lehetőleg egy éjszakán át.
Készítsük el a burgonyasalátát
Hámozzuk meg és kockázzuk fel a burgonyát. Enyhén sós vízben főzzük őket al dente-re. Az uborkát hosszában vágjuk félbe, magozzuk ki, és vágjuk apró kockákra. Az újhagymát vágjuk karikákra, és keverjük össze az uborkakockákkal. A burgonyakockákat csepegtessük le, és hideg víz alatt öblítsük le. Adjuk hozzá a friss fűszernövényekkel együtt az uborkakeverékhez. Most kanalazzuk rá a majonézt és a tejfölt, majd sózzuk és borsozzuk. Fedjük le és tegyük be a hűtőszekrénybe.
Gyújtsuk be a grillsütőt: Vegyük ki a halat a pácléből, és töröljük szárazra. Kenjük meg olívaolajjal, és süssük a halat a grill legforróbb oldalán mindkét oldalát aranybarnára, süssük tovább körülbelül 30 percig. Rendszeresen kenjük be a halat a páclével.
Befejezésül: Vágjuk karikákra a chilit. Tálalás előtt szórjuk meg a halat az apróra vágott chilipaprikával és a további friss fűszernövényekkel. Az uborkás burgonyasalátával tálaljuk.
Sertéspecsenye paszternákkal és királynő burgonyával
Sertéspecsenye és pomme duchesse, ahogy még soha nem kóstolta. A pasztinák ízletes aromájú és enyhén édes érintése egy újabb dimenziót ad a pomme duchesse-nek. A rukkola fűszeres, fanyar ízével együtt igazi ízbomba lesz.
Hozzávalók a raguhoz
4 sertéscomb, 2 evőkanál liszt, 8 mogyoróhagyma, 3 gerezd fokhagyma, 4 zeller szár, 500 ml barna sör, 2 evőkanál paradicsompüré, 500 ml marhahúsleves, 2 szál rozmaring, 3 szál kakukkfű, 2 babérlevél
– A pommes duchesse-hez: 600 g burgonya, 200 g paszternák, vaj, szerecsendió, bors, só
– 50 g rukkola petrezselyemzöld (finomra vágva)
– 19 kiválasztott hozzávaló
Elkészítése
Készítsük el a húst.
Melegítsük elő a sütőt 150 °C-ra.
A sertéscombot szárazra töröljük, és sóval és borssal fűszerezzük. Forgassuk meg őket lisztben. Süssük a vajban aranybarnára.
Vágjuk fel a mogyoróhagymát és a fokhagymát. Vegyük ki a húst a serpenyőből, és tegyük félre. Adjunk még egy kis vajat a serpenyőbe, és pirítsuk meg a mogyoróhagymát és a fokhagymát üvegesre.
Kockázzuk fel a zellert, és a paradicsompürével együtt adjuk a mogyoróhagymához. Kevergetve pirítsuk 1 percig. Öntsük le a sörrel, és kevergetve lazítsuk fel a serpenyő aljáról a lesült részeket.
Tegyük vissza a húst a serpenyőbe. Öntsük rá a húslevest, a fűszernövényeket és a babérlevelet. Tegyük a fedőt a serpenyőre, és a sütőben kb. két órán át főzzük, amíg a hús megpuhul és szinte leválik a csontról.
Közben készítsük el a pommes duchesse-t
Hámozzuk meg a burgonyát és a paszternákot, és vágjuk egyforma nagyságú darabokra. Enyhén sós vízben főzzük puhára.
Ezután csepegtessük le, és pürésítsük egy kis vajjal. Fűszerezzük szerecsendióval, borssal és sóval.
Vegyük ki a húst a sütőből, és emeljük a hőmérsékletét 200 °C-ra.
Kanalazzuk a pürét egy fogazott szájú szórófejes zacskóba, és nyomjunk kis tornyokat egy sütőpapírral bélelt tepsire. Tegyük a sütőbe 15 percre.
Befejezésül
A húst sóval és borssal ízesítjük, majd a pommes duchesse-zel és friss rukkolával tálaljuk, plusz finomra vágott petrezselyemmel fejezzük be.
Boeuf Bourguignon, a francia pörkölt
A Boeuf Bourguignon a francia konyha pörköltje, de kiváló minőségű hazai termékekből mi is elkészíthetjük.
Hozzávalók: 1,20 kg marhahús, 2 hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 2 sárgarépa, 1 szál zeller, 4 sárgarépa, 2 babérlevél, 2 szál kakukkfű, 2 szegfűszeg, 4 borókabogyó,1 üveg vörösbor, főzővaj, 300 g gomba, 300 g sovány szalonna, 3 evőkanál liszt, 1 csokor petrezselyemzöld, 320 g (12 db) gyöngyhagyma, kakukkfű, babérlevél, majoránna, só, bors
a körethez: 800 g burgonya
23 kiválasztott hozzávaló
Elkészítése:
A hagymát meghámozzuk és nagy darabokra vágjuk. Zúzzuk össze és hámozzuk meg a fokhagymát. Vágjuk fel a zellert, a fehérrépát és a sárgarépát, és tegyünk mindent egy nagy tálba. Adjuk hozzá a húst, a babérlevelet és a kakukkfüvet. Ízesítsük szegfűszeggel, borssal és sóval. Adjunk hozzá néhány zúzott borókabogyót és fokhagymagerezdeket. Öntsük fel a vörösborral, és tegyük lefedve a hűtőbe legalább 2 órára. Ezt előző nap is megtehetjük.
A húst kivesszük a pácléből, és konyhai papírral szárazra töröljük. A szalonnát vágjuk csíkokra. Olvasszunk fel egy kevés vajat egy nagy, vastag aljú serpenyőben, és pirítsuk meg benne a szalonnacsíkokat. Vegyük ki a serpenyőből, és ugyanabban a zsíradékban süssük aranybarnára a marhahúst.
Tisztítsuk meg a gombát, és vágjuk négyfelé. Adjuk hozzá a húshoz, és nagy lángon süssük meg. A pácot szűrjük át egy szitán. A zöldségeket tegyük félre, a páccal együtt. Vegyük ki a léből a borókabogyót, a babérlevelet, a kakukkfüvet, a fokhagymát és a szegfűszeget. Adjuk hozzá a húshoz a pácolt zöldségeket. Szórjuk meg liszttel, és rövid ideig pirítsuk.
Öntsük a húsra a pácot, és adjuk hozzá a sült szalonnát, majd forraljuk fel. Tegyük rá a fedőt a serpenyőre. Kis lángon pároljuk körülbelül 2 órán át.
Hámozzuk meg a burgonyát, és enyhén sós vízben főzzük puhára.
Csepegtessük le a gyöngyhagymát, és adjuk hozzá a húshoz, fedő nélkül pároljuk még 30 percig.
Öblítsük le a petrezselymet, csepegtessük le, és vágjuk finomra. Szórjuk az apróra vágott petrezselymet a boeuf bourguignonra. Tálaljuk a főtt burgonyával.
Kukorica istenek és a kukorica újév
A kukoricát először Mexikóban termesztették körülbelül 5000 évvel ezelőtt, és hamarosan Közép- és Észak-Amerika legfontosabb élelmiszernövényévé vált. Az amerikai őslakosok, a maják, az aztékok és más indiánok az egész térségben kukorica isteneket imádtak, és számos mítoszt alakítottak ki a kukorica eredetéről, ültetéséről, termesztéséről és betakarításáról.
Kukorica istenek és istennők
A kukoricaistenségek többsége nőnemű és a termékenységgel kapcsolatos. Ide tartozik a cseroki Selu istennő; az amerikai délnyugati keresan nép Sárga Asszonya és Lyatiku, a kukorica anyaistennője; valamint Chicomecoatl, aki szintén a kukorica istennője, akit a mexikói aztékok imádták. A maják úgy hitték, hogy az embereket kukoricából formálták, és naptárukat a kukoricaföldek beültetéséhez igazították.
Egyes legendákban férfi kukoricaisten is megjelenik. Az aztékoknál pl. Chicomecoatlnak volt egy férfi megfelelője, Centeotl, akinek minden évben felajánlották a vérüket, valamint néhány kisebb kukoricaisten, akiket Centzon Totochtin, azaz “a 400 nyúl” néven ismertek, van egy ital, ami kukoricából készül, a legenda szerint a 2 istentől származó nyulak gyakori részeges bulikon találkoznak.
A szeminolok Fas-ta-chee nevű hőse, egy törpe, akinek a haja és a teste kukoricából készült, ő egy másik férfi kukoricaisten volt. Egy zsák kukoricát hordott mindig magánál, és megtanította a szeminolákat arra, hogyan kell kukoricát termeszteni, őrölni és tárolni. Az északkelet-amerikai huronok Louskeha-t imádták, aki kukoricát készített, tüzet adott a huronoknak, és jó időt hozott. Az Egyesült Államok délnyugati részén élő zuni népnek is van egy mítosza a nyolc kukorica szűzről. A fiatal nők láthatatlanok, de gyönyörűek, amikor a növekvő kukoricával táncolnak, amint az a szélben hullámzik. Egy nap az ifjú isten, Paiyatemu beleszeretett a leányokba, de azok elmenekültek előle. Amíg a lányok távol voltak, szörnyű éhínség pusztított az országban. Paiyatemu könyörgött hát nekik, hogy térjenek vissza, és a lányok visszatértek a zuniakhoz, és folytatták a táncot. Ennek eredményeképpen a kukorica újra növekedni kezdett.
A kukorica eredete
Számos indián mítosz foglalkozik a kukorica eredetével és azzal, hogy hogyan lett az emberek kedvenc eledele. Sok mese középpontjában egy “Kukorica Anya” vagy más női alak áll, aki megismerteti a kukoricát az emberekkel.
Az egyik mítoszban, amelyet a kreekek és az Egyesült Államok délkeleti részének más törzsei mesélnek, a Kukorica anya egy öregasszony, aki egy családdal él, de a családtagok nem tudják, hogy ki is ő. Kukorica anya minden nap kukoricából készült ételekkel eteti a családot, de a családtagok nem tudnak rájönni, hogy honnan szerzi hozzá a kukoricát. Egy nap, a fiúk kémkednek utána, hogy megtudják. A történet változatától függően a kukorica az anya testéről ledörzsölt sebekből származik, vagy a lábáról lemosott mosakodó vizekből, körméből, vagy akár az ürülékéből. Egyben közösek a történetek, hogy a kukorica eredete minden változatban undorító, és amint a családtagok megtudják, hogy mivel eteti az asszony őket, nem hajlandók többé megenni. A Kukorica Anya többféleképpen oldja meg a problémát. Az egyik változatban azt mondja a fiúknak, hogy öljék meg őt, és hétszer húzzák körbe a testét a szántóföldön. A fiúk azonban csak hét kis helyet tisztítanak meg, levágják a nő fejét, és hét helyen körbehúzzák. Ahova a vére hullik, ott kukorica terem. A történet szerint ezért van az, hogy a kukorica csak bizonyos helyeken nő, és nem az egész világon.
Egy másik elbeszélésben a Kukorica Asszony azt mondja a fiúknak, hogy építsenek egy bölcsőt, amibe belefér és zárják be négy napra. A negyedik nap a végén kinyitják a bölcsőt, ami tele van kukoricával. A Kukorica Asszony ezután megmutatja nekik, hogyan használják fel a kukoricát.
A kukorica eredetéről szóló más történetekben istennők választják ki a férfiakat, hogy megtanítsák a kukorica felhasználási módjaira, és azt kérik tőlük, hogy a tudást terjesszék el népeik körében.
Az északkeleti szeneca indiánok egy gyönyörű asszonyról mesélnek, aki egy sziklán élt, és énekelt a szikla alatt lévő falu lakóinak. Éneke azt sugallta egy öregembernek, hogy másszon fel a csúcsra, és legyen a férje. A férfi először elhessegette a gondolatot, mert a hegy túl meredek volt, de a falubeliek rábeszélték, hogy másszon oda fel. Amikor az öregember felért a csúcsra, az asszony megkérte, hogy szeretkezzen vele. Azt is megtanította neki, hogyan kell gondozni egy fiatal növényt, amely azon a helyen fog nőni, ahol szeretkeztek. Az öregember elájult, amikor megölelte a nőt, majd amikor felébredt, a nő eltűnt. Öt nappal később visszatért arra a helyre, ahol elájult és egy kukoricatáblát talált. Lemorzsolta kukoricát, és a törzs minden egyes tagjának adott belőle néhány szemet. A szenecák ezután megosztották tudásukat más törzsekkel is, így terjesztették el a kukoricát az egész világon.
A délkeleti amerikai őslakosok az újév alkalmából Zöld Kukorica Táncot tartanak. Ez a fontos szertartás, amellyel megköszönik a szellemeknek a termést. Ez júliusban vagy augusztusban kerül megrendezésre. Fontos, hogy az új kukoricát nem lehet megenni a szertartás előtt, mert az magában foglalja a megtisztulás és a megbocsátás rituáléit, valamint különféle táncokat. A rituálé után az új kukoricát fel lehet ajánlani a szertartásos tűzre, és ezt követheti a nagy lakoma.
A maja történetek a hangyának – vagy más apró élőlénynek – tulajdonítják a kukorica felfedezését, mely így szól: A hangya elrejtette a kukoricát egy hegyben lévő lyukba, de végül a többi állat rájött a titokra, és villámcsapás segítségével felhasították a hegyet, hogy ők is kaphassanak egy kis kukoricát. A róka, a prérifarkas, a papagáj és a varjú kukoricát adott az isteneknek, akik ebből megteremtették az első embereket, ők lettek a kukorica népe, akik tökéletesek voltak. Az istenek azonban úgy döntöttek, hogy az új teremtményeik túl tisztán látnak, ezért elhomályosították a látásukat.
A Lakota síksági indiánok szerint egy fehér bölény hozta az első kukoricát. Egy nap egy gyönyörű nő jelent meg a síkságon. Amikor a vadászok odamentek hozzá, azt mondta nekik, hogy készüljenek fel a fogadására. A vadászok kunyhót építettek a nőnek, és várták, hogy újra megjelenjen. Amikor a nő megjelent, négy cseppet adott a tejéből, és azt mondta nekik, hogy csorgassák a termőföldre, ami kukoricává fog nőni. A nő ezután bivallyá változott, és eltűnt.
A penobscot indiánok szerint a Kukorica Anya volt a nép első anyja is. Teremtésmítoszuk szerint miután az emberek elkezdték betölteni a földet, annyira jók lettek a vadászatban, hogy a legtöbb állatot megölték. Az emberek Ősanyja sírt, mert nem volt mivel etetnie a gyermekeit. Amikor a férje megkérdezte, hogy mit tehetne, azt mondta neki, hogy ölje meg, és a fiai a selymes hajánál fogva húzzák végig a testét, addig, amíg a húsa le nem válik a csontjairól. Miután eltemették a csontjait, hét hónap múlva térjenek vissza, akkor lesz étele az embereknek. A fiúk teljesítették az asszony kívánságát. Amikor 7 hónap múlva visszatértek, olyan kukoricatöveket találtak, amelyeknek a bojtja olyan volt, mint az anyjuk selymes haja, a húsából lett a kukorica zsenge termése.
Egy másik kukorica-anya istennő Lyatiku, aki a Keresan nép, az amerikai Délnyugat Pueblo indiánok legendáiban jelenik meg. A keresanok keletkezéstörténetében Lyatiku a föld alól a földfelszínre vezető útra vezeti az embereket. Hogy táplálékot biztosítson számukra, szívének darabkáit ülteti el az észak, nyugat, dél és kelet felé eső mezőkön. Később Lyatiku szívének darabjai kukoricamezőkké nőnek.
Mexikóban augusztus végén ünneplik a kukoricahold kezdetét. Ez a holdfázis árpaholdként is ismert, és továbbviszi a gabonával és az újjászületéssel kapcsolatos asszociációkat.
Kukorica babonák a világ minden táján
Ceres a gabona, különösen a kukorica és az aratási időszak római istennője volt. A római legenda szerint ő volt az, aki megtanította az emberiséget a földművelésre. A mezőgazdasági termékenységgel és a bőséges terméssel hozták összefüggésbe. Ha áldozatot mutattak be neki, akkor megvédte a termést az olyan természeti katasztrófáktól, mint az árvíz vagy a járványoktól.
A 19. században Amerika nyugati részének egyes területein úgy hitték, hogy ha egy lány vérvörös kukoricacsutkát talál a sárgák között, akkor biztos, hogy még az év vége előtt férjhez megy. Az előrelátó fiatalemberek alkalmanként néhány véletlenszerűen kiválasztott piros kukoricaszemet is elültettek a termésük közé. Kentuckyban azt mondják, hogy az egyébként piros kukoricacsutkán talált kék szemek valóban szerencsét hoznak annak, aki megtalálja őket. Longfellow költő utalt erre a szokásra, amikor ezt írta: “Aranyos időben a kukoricát hántolták, és a leányok minden egyes vérvörös fülre elpirultak, mert az szerelmet jelzett; de a görbén nevettek, és tolvajnak nevezték a kukoricamezőn”.
Az Appalache hegység egyes részei gazdagok a kukoricát övező babonákban. Egyes farmerek úgy vélik, hogy ha kukoricaültetés közben kihagysz egy sort, akkor valaki a családodból még az aratási szezon előtt meghal. Hasonlóképpen, ha kukoricaszemeket látunk az úton heverni, az azt jelenti, hogy társaság érkezik, de ha a kukoricaszemeket lesöpörjük vagy elássuk, akkor a látogató idegen lesz. Ha a kukorica héja messze túlnyúlik a fülön, az annak a jele, hogy hosszú, kemény tél vár rád. A kukoricacsutkák, héjak vagy magok elégetése a következő szezonban szárazságot fog okozni.
Írország egyes részein úgy tartják, hogy ha egy kukoricát elásunk, miközben átkot mondunk, akkor az ellenségeink meghalnak -belülről rothadnak el, ahogy a kukorica elrohad a talajban.
Egyes indián törzsek babot, tököt és kukoricát ültettek a Három nővér néven ismert gazdálkodásnál. Amellett, hogy ez egy önfenntartó ökoszisztéma, amelyben minden növény segíti a többit, e hármas ültetése a boldog családok, a bőség és a közösség fogalmához kapcsolódik.
A kukorica az amerikai őslakosok folklórjában is fontos szerepet játszik. A cherokee-k, az irokézek és az apacsok mindegyike mesél arról, hogyan került a kukorica az emberek étrendjébe, és ezekben a történetekben általában egy öregasszony ajándékozza oda a kukoricát egy fiatalnak.
A kukorica felhasználása
A kukorica egy szuperélelmiszer -de nem egy olyan, amelyet a táplálkozási cikkekben az egészségre gyakorolt előnyei miatt favorizálnak. Az olyan melléktermékekkel, mint a kukoricaszirup, néha épp az ellenkezője történik. A kukorica sokoldalúsága azonban túlmutat az élelmiszeren, és egy másik jól ismert kukorica mellékterméken: az etanol üzemanyagon. A kukorica szuperereje abból ered, hogy képes ragasztóanyagokká, csomagolóanyagokká, sőt, még ruházati cikkekké is átalakulni, megjelenik az ipari termelésben és textíliákban is.
Az ipari kapcsolat nem meglepő, hiszen a Dow Chemical a Cargill céggel együttműködve kukoricaalapú rostot hozott létre. Az eredmény az Ingeo termékek lettek, amelyek a “földből származó összetevőkről” kapták a nevüket, és amelyek közé tartoznak a ruházathoz, ágyneműhöz és arctörlőkhöz használt szálak, valamint a 3D nyomtatáshoz, a műanyagok, a játékok és a kozmetikai tokok készítéséhez használt szálak..
A kukorica és a kukoricaliszt (őrölt, szárított kukorica) a világ számos régiójában alapvető élelmiszernek számít. A kukoricából kukoricakeményítőt állítanak elő élelmiszer-összetevőként. A kukoricakeményítő hidrolizálható és enzimatikusan kezelhető magas fruktóz tartalmú kukoricaszirup, édesítőszer előállítására alkalmas. A kukorica erjeszthető és desztillálható pl. a Bourbon whisky előállítására. A kukorica olajat a gabona csírájából nyerik ki.
A történelem előtti időkben a mezoamerikai nők metate quernát használtak a kukorica kukoricalisztbe való őrlésére. A kerámiaedények feltalálása után az olmékok a kukoricát a babokkal együtt kezdték főzni, javítva ezzel az alapétel tápértékét. Bár a kukorica természetes módon tartalmaz niacint, egy fontos tápanyagot, a nixtamalizálás folyamata nélkül nem volt biológiailag hasznosítható. A maják a nixtamal lisztet zabkásák és tamalék készítéséhez használták.
A kukorica a mexikói konyha egyik alapanyaga. A masa (nixtamal, mészvízzel kezelt kukoricaliszt) a tortillák, az atole és számos más közép-amerikai étel fő alapanyaga. A kukorica tortilla, a tamales, az atole és az ezeken alapuló ételek fő összetevője. A kukoricán termő kukoricamolygomba, vagy üszög, az úgynevezett huitlacoche mexikói csemege alapja.
A portugálok által a 16. században Afrikába behozott kukorica Afrika legfontosabb alapélelmiszer-terményévé vált. A durva kukoricalisztből számos kultúrában sűrű kását készítenek: az olaszországi polentától kezdve a brazil angun, a romániai mămăligă-n át, az amerikai kukoricalisztpépig (vagy délen a hominy gritsig) vagy a Dél-Afrikában mieliepapnak, Afrika más részein pedig sadzának, nshimának, ugalinak, Magyarországon puliszka és más neveken ismerik.
A csemegekukoricát, -egy olyan genetikai fajtát, amelynek magas a cukortartalma és alacsony a keményítőtartalma,- éretlen állapotban fogyasztják.
Magyarországon népszerű őszi, nyárvégi csemege a főtt kukorica. Japánban, Hokkaido szigetén, pl. Otaruban kedvelt a főtt kukorica főtt rákkal.
A négyszáz nyúl nevű ital
Ropogósra sült “borsónyi” burgonya
Imádom sütni ezeket az apró krumplikat (újkrumpli, borsó burgonya, néha más elnevezéssel is találkozhatsz – de alapvetően bármilyen viaszos burgonya jo hozzá, ami nagyon kicsi!). Nem is lehetne egyszerűbb összedobni őket, és tényleg finom, tömegeket megcélzó köretet lehet belőlük készíteni. Néha azt gondoljuk, hogy a burgonya egészségtelen étel, de ha így készítjük el – csak egy kis olívaolajjal, fűszerekkel és hagymával -,akkor nagyszerű, egészségbarát köretet kapunk.
Hozzávalók:
24 db aranyszínű miniburgonya (félbevágva, ha nagy)
1 közepes hagyma (félbevágva és felszeletelve)
1/3 csésze olíva olaj
1 evőkanál herbes de Provence (kakukkfú, bazsalikom, rozmaring, oregánó)
1 teáskanál só
Elkészítése:
Melegítsük elő a sütőt 450 fokra.
Tegyük a burgonyát, a felszeletelt hagymát, az olívaolajat, a fűszernövényeket és a sót egy peremezett tepsibe. Jól forgassuk össze a burgonyákat, hogy egyenletesen bevonja azokat az olaj. Ha feldaraboljuk, rendezzük el a burgonyát úgy, hogy a vágott felével lefelé legyen a tepsiben. Helyezzük a sütő alsó harmadába, és süssük, amíg a burgonya aranybarna lesz, és megpuhul, 25-35 percig. Melegen tálaljuk.
Görög hegyi tea
A görög szideritisz, más néven vasfű, vagy görög hegyi tea és pásztortea, a virágos növények nemzetségébe tartozó, gyógynövényként, általában gyógyteaként való felhasználásukról ismert nemzetség. A mediterrán területeken, a Balkánon, az Ibériai-félszigeten és Makaronéziában bőven előfordul, de Közép-Európában és a mérsékelt övi Ázsiában is megtalálható.
Görögül a “szideritisz” szó szerint úgy fordítható, hogy “aki vasból van”. A növényt már az ókori görögök is ismerték, különösen Pedanius Dioscorides és Theophrastus. Bár Dioszkoridész három fajt ír le, napjainkban csak az egyiket tartják a Sideritishez tartozónak. Az ókorban a “sideritis” a csaták során a vasfegyverek által okozott sebek gyógyítására képes növényekre vonatkozó általános utalás volt. Mások azonban úgy vélik, hogy az elnevezés a lándzsahegyre emlékeztető szepálé szóalakból ered.
Albániában, Bulgáriában, Görögországban, Észak-Macedóniában és Törökországban a Sideritis scardica, a Sideritis clandestina, a Sideritis syriaca, a Sideritis perfoliata és az Empedoclia szakaszba tartozó különböző más fajokat gyógynövényként használják gyógyteák készítéséhez, vagy aromás tulajdonságaik miatt a helyi konyhákban. A gyógyteát általában úgy készítik, hogy a szárakat, leveleket és virágokat egy lábos vízben leforrázzák, majd gyakran mézzel és citrommal fogyasztják.
A nemzetség egyes növényeit a hagyományos gyógynövénygyógyászatban is használják, a potenciális hatásokkal kapcsolatos kutatások Hollandiában és a Balkán déli részén található egyetemeken folynak, ahol a növény őshonos. Kémiai összetevői közé tartoznak a diterpenoidok és a flavonoidok.
A görög hegyi teát tehát már az ókor óta főzik, nemcsak lágy, virágos íze, hanem immunerősítő egészségügyi hatásai miatt is. Állítólag gyógyír a Parkinzon kór, Alzheimer ellen, emellett potencianövelő, stresszoldó és immun erősítő hatása miatt is előszeretettel fogyasztják.
Íme hogyan készítsük el a görög hegyi teát:
Bár a hegyi tea néha teafilterekben is kapható, általában szárított szárcsokrokban árulják az Auchanban is, amelyek a leveleket és a virágokat is tartalmazzák.
1. lépés: Készítsük elő az edényt
Ahhoz, hogy tökéletes hegyi teát készíthessünk, és minden egészségügyi előnyét kiaknázhassuk, használjuk fel a növény minden részét, beleértve a szárat, a leveleket és a virágokat is. Egy csokor hegyi teából kiindulva csészénként két-három szárat vegyünk. Törjük el a szárakat, és tegyük egy kis edénybe 8-10 ml vízzel együtt minden csésze teához.
2. lépés: Forraljuk fel
Helyezzük a fazekat a tűzhelyre közepesen magas hőfokon, fedővel a tetején. Forraljuk fel, majd csökkentsük a hőfokot, és főzzük egy-három percig. A hosszabb főzés erősebb teát eredményez.
Fontos: Mindig tartsuk a fedelet a kannán, ami megakadályozza, hogy a hegyi teában található jótékony illóolajok a gőzzel együtt távozzanak.
3. lépés: Áztatás és szűrés
Miután leforráztuk, csökkentsük a hőfokot, és hagyjuk a teát legalább két percig fedő alatt ázni. Elfelejtkezett róla? Semmi gond – a tea 15 percig vagy még tovább is áztatható anélkül, hogy keserűvé változna.
Ha a hegyi egy lábosban főzzük, egyszerűen használhatunk egy merőkanalat a tálaláshoz, mivel a szilárd anyagokat könnyű leszűrni. Ha sok apró darabka van a kannában, akkor egy finom szitaszűrőn is átszűrhetjük a teát.
Kukorica Jancsi desszert alias Johnny Corn palacsinta
Kötelező tananyag Petőfi Sándor: János vitéz című elbeszélő költeménye, szóval mindenki ismeri a történetét! De a mű által megihletett édességről szerintem, még kevesen hallottak…..
Nos, egy angol barátom, Geoffrey G. -aki fordítóként találkozott a művel,-szerinte az esti mesének álcázott gyerekeknek szánt történet felér egy horror filmmel, a csaták, óriások, boszorkányok, szellemek és sárkányok borzalmai miatt; ugyanakkor képes elkápráztatni a világirodalom nagy szerzőitől merített csodálatos, és nevetséges (?!) képeivel, mint például a bátor magyar huszárok, akik a hátukon viszik a lovukat, vagy hegyeken kelnek át, miközben a levegőt eszik és vizet facsarnak a felhőből; akár a romantikus és szexuális izgalomra is felkészítheti a gyermekeket, ahogyan azt rögtön a vers elején teszi Petőfi, amikor Johnny szíve hevesebben ver Iluska (angolul Nelly, a Helene név röviditéséből) duzzadó keble és karcsú dereka láttán.
Végül a szerelem, a hűség, a bátorság és az ész győzedelmeskedik. Egy felnőtt számára a vörös huszár egyenruha, a harcos rozsdás kardja, a tó közepén (szívében) a vörös rózsa egy lélegzetelállító gyermekkori gyönyör skarlátvörös relikviájaként szolgálhat. A mese egy varázslatos szellemvasút és nagybőgő együtt. Igazságot szolgáltatni, olyan magasról jövő parancs, mint az óriások várának kapuja a huszadik epizódban, de John Ridland költő, író energiával és élvezettel látott hozzá a fordítási feladathoz -az egyetlen lehetséges módon, mégpedig úgy, hogy Petőfi nyughatatlan szekeréhez csatolta a lovát, hogy a külföldi olvasó is hálásan vágtasson vele (szerinte Shakespeare, Homérosz, Dante és a magyar népmese elemei keverednek a műben).
Egy elhagyott gyermek, akit egy kukoricaföldön találtak, és emiatt a Kukoricza Jancsi “Johnny Corn” nevet kapta. Pásztor lesz belőle. Beleszeret egy árva lányba, Iluskába, akit gonosz mostohaanyja nevel. Egyszer, míg a szerelmesek teljesen elmerülnek egymás szemében, a bárányok szétszélednek. Jancsit dühös gazdája elkergeti a faluból. Egy sötét, baljós erdőben találja magát, egy martalócbanda rejtekhelyén. Egy percre meginog, hogy ellopja a pénzüket, végül a lelkiismerete győz és felgyújtja a házukat. Hamarosan találkozik néhány huszárral, akik Franciaországba tartanak a törökök ellen harcolni, és csatlakozik hozzájuk. A csatában megmenti a francia királylányt, és a király hálája jeléül felajánlja neki a lánya kezét és a királyságát. Jancsi azonban hűséges, és vissza akar térni Iluskához. János vitézként haza is érkezik, de megtudja, hogy Iluskát a banya halálra dolgoztatta. Elmegy a temetőbe, és egyetlen rózsát szed le a sírjáról. Elhagyja a falut, céltalanul bolyong a világban és meg akar halni. A Tündérek Földjén talál egy kis tavat, amely alkalmas arra, hogy beleölje magát. Először a rózsát dobja bele. A tó az élet vize, így a rózsa átváltozik a szerelmévé, Iluskává. Összeházasodnak és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Kukorica Jancsi palacsinta
Hozzávalók:
Teljes kiőrlésű liszt, finom kukoricaliszt, író vagy tej, joghurt, 2 db tojás, repceolaj vagy szalonnazsír, vaj, sütőpor, só, cukor, víz
Elkészítése:
Egy közepes tálban keverjük össze a lisztet, a kukoricalisztet, a sütőport, a sót és a cukrot. Keverjük össze. Adjuk hozzá a vizet, az írót vagy joghurtot és a felvert tojásokat. Keverjük simára. (A tésztának palacsintatészta állagúnak kell lennie; adjunk hozzá egy csepp tejet, ha túl sűrű, vagy egy teáskanál kukoricalisztet, ha túl híg.) Állítsunk egy öntöttvas serpenyőt vagy tapadásmentes serpenyőt közepesen magas hőfokra. Ha felforrósodott, locsoljuk meg 1 evőkanál olajjal, forgassuk meg, hogy bevonja a serpenyőt. Ezután körülbelül ¼ csészényit cseppentsünk a serpenyőbe minden egyes kukoricás süteményhez. Süssük körülbelül egy percig, amíg ropogósak és aranyszínűek lesznek alulról. Fordítsuk meg, és süssük ropogósra és aranyszínűre a másik oldalát is. Vegyük ki, és tegyük egy rácsra hűlni, és folytassuk, amíg az összes tésztát kisütöttük. Tálaljuk melegen vajjal, mézzel vagy juharsziruppal…
A Kukorica Jancsi tésztának 3 további elkészítési módja ismert, íme
Hot Water Cornbread (vékony, ropogósra sült kukoricakenyér): Ez alapján a régimódi recept alapján vékony, ropogósra sült kukoricakenyeret kapunk. A végeredmény önmagában is finom, laktató, vagy köretként is felhasználható. Elkészítése: Keverjük össze a kukoricalisztet, a sót, a cukrot és a forró vizet egy tálban, majd adjuk hozzá a zsiradékot. Süssük meg az egyik oldalát olajban, majd fordítsuk meg, hogy a másik oldala is megsüljön. Aranybarnának és ropogósnak kell lennie. Tálaljuk forrón juharsziruppal vagy mézzel.
Mélysütött kukoricakenyér golyók (Hush Puppies): Ezek a könnyű, pelyhes kukoricakenyérgolyók kívülről aranybarnák és ropogósak, a közepük pedig meleg, puha. Elkészítése: Egy közepes tálban keverjük össze a lisztet, a kukoricalisztet, a cukrot, a sütőport, a sót, a fokhagymaport, a hagymaport és a paprikát. Adjuk hozzá a felvert tojást és az írót, hogy sima tésztát kapjon. A tésztát kerek kanálnyi adagokban csepegtessük a forró olajba. Süssük aranybarnára.
Air Fry kukoricakenyér: A kukoricakenyér légsütőben történő elkészítése meglepően egyszerű. Elkészítése: Melegítsük elő 360°F-ra a sütőt, és készítsük elő a hozzávalókat. Keverjük össze a kukoricalisztet, a lisztet, a cukrot, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót egy nagy tálban. Keverjük bele az írót, a tojást és az olvasztott vajat. Fújjuk be a tepsit sütőspray-vel, majd öntsük bele a kukoricakenyér tésztát. Süssük 25 percig, amíg a teteje aranybarna nem lesz.
Xilvia 