Month: június 2018
Halászesküvő a Starnbergi tónál
Bajorországban már tavasztól egymást érik a tartalmasabbnál-tartalmasabb fesztiválok, vásárok, zenei és egyéb programok. Ami az érdekes, hogy a németek ezeket a hétvégi eseményeket nem nagyon propagálják, mert így is elegendő közönségre számíthatnak. Így történt, hogy tavaly majdnem lekéstem a híres, tutzingi halászesküvőről!
742-ben a Starnbergi tó nyugati partján fekvő Tutzing, még csak egy kis halászfalu volt, 1322-ben Chunrat Der Tuzzinger, később pedig Vieregg gróf és családja virágzó várossá fejlesztette. A főként halászatból élő település látta el hallal a müncheni bencés apátságot, meg a tutzingi gróf kastélyát, egy régi dokumentum szerint évente 300 marénáról kellett gondoskodni a tutzingi (6) és unterzeismeringi (4) halászmestereknek. Csendben és békében élt a város egészen a napóleoni háborúk idejéig, amikor is a halászok kérelmezték a halszállítmány mennyiségének a csökkentését. Friedrich Josef von Vieregg, a kastély ura és Gröberhof a fő udvari halász (máshol Guggerhof néven szerepel) között súlyos viszály tört ki emiatt. A bajt tetézte, hogy egyik nap a francia lovasság, és tüzérség Chasseure des Marschall Ney’schen vezetésével megjelent a városban, ételt-italt és katonákat követelt a tiroli felkelők elleni hadjáratához. Ez azt jelentette, hogy a grófnak kötelessége volt a hadsereget különböző természeti javakkal, jószággal és bizonyos számú katonával ellátni. Gröberhof, aki abban az időben a halászközösség vezetője volt, azonban megmakacsolta magát, és azt mondta, hogy nem támogatja a hadtestet, mert akkor éhen halnak a helyi emberek. De Vieregg tudta, hogy Gröberhof hamarosan mindenbe bele fog egyezni, amint kiderül, hogy a fiának, Michael Gröberhofnak is el kell mennie Oroszországba.
A történetet tovább bonyolította, hogy Michael Gröberhof már régóta el akarta venni, Kastulus Bierbichler von Ambach, egy tehetős, udvari halász lányát, de Gröber, mivel az a gróf mellé állt, ellenezte a házasságot. Michaelt besorozták katonának és elvitték. Kb. 2 év múlva, a hadsereg, életben maradt tagjai visszatértek Oroszországból, de Michael Gröberhof nem volt közöttük. Az egyik katonatársa azt a szomorú hírt hozta, hogy látta Michaelt a visszavonuláskor és szerinte megfagyott. Veronika Bierbichler ekkor döbbent rá, hogy mennyire szerette Michaelt. Az apa, az idősebb Gröberhof mély gyászában végül mindenbe beleegyezett, amit Vieregg gróf akart, sőt még arra is ígéretet tett, hogyha netalántán Michael valaha is hazatérne, elveheti feleségül Veronikát. Egy nap, egy piszkos, rongyos csavargó vetődött a faluba. Senki sem ismerte fel benne Michaelt, csak Gröberhof kutyája futott felé farkcsóválva.
De amikor kiderült, hogy a halottnak hitt fiú él, lett nagy öröm, különösen Veronika szíve repdesett a boldogságtól. Hamarosan kihirdették a templomban a fiatalokat és azt, hogy egy nagy, “hétfalura-szóló” halászesküvő alkalmával mondják majd ki a boldogító igent. Rokonok, ismerősök, barátok is hivatalosak voltak, de még a környező falvakból, városokból is meghívtak embereket. Végül a gróf, akit meghatott Michael története, az esküvő második napján megjelent, hogy személyesen gratuláljon az ifjú párnak. A vitázó felek kibékültek, helyreállt a béke Tutzingban.
A halászesküvő
A Tutzingi Halászesküvő Kuratórium 1929 óta rendezi meg, úgy 4-5 évente a történelmi esküvőt, melynek alkalmával, egy tutzingi fiatal párnak az egybekelését a város rendezi meg az eredeti történet alapján. Természetesen ez azt jelenti, hogy a költségeket is a város állja. Fontos feltétel ehhez, hogy a fiatal pár tősgyökeres tutzingi lakos legyen, és valamilyen vízisportot űzzön, vagy a halászathoz, horgászathoz köze legyen. 2017-ben Theresa Feldhütter (szociálpedagógus) és Benedikt Greif (termék menedzser) volt a főszereplője a halászlakodalomnak. Mindketten Tutzingban születtek, Benedikt hobbija a halászat és a fotózás. Tutzingot a világ legszebb helyének tartja, azonkívül a Starnbergi tó és a halászat mindig fontos szerepet játszott az életében.-nyilatkozta magáról a helyi újságnak. Theresa, az egyik legősibb tutzingi család sarja, akinek már a dédszülei is itt éltek, kedvenc sportja a biciklizés, a kenu, és a síelés.
A tutzingi halászesküvő mindig júliusban kerül megrendezésre és 2 napig tart. A program: szombaton, 8.30-kor gőzhajóval érkeznek a vendégek, a tutzingi mólónál kötnek ki; 9:45-kor a menyasszony, virágfűzérekkel feldíszített csónakban pompázik, 10.30-ra az ifjú pár a Szent József templomban találkozik, majd az istentisztelet után együtt átvonulnak a tutzingi kastélyhoz; (ma az Evangélikus Akadémia székhelye) 11.45-kor sor kerül a polgári esküvőre, a kastélyban, az esküvői ebéd viszont a városháza előtt felállított 1100 vendég befogadására alkalmas sátorban zajlik; a lakodalmas sátorból 15.45-kor indul el az esküvői menet, akik zenekarok, táncegyüttesek kíséretében vonulnak végig Tutzing főutcáján. 18:00-kor utcabál. 18:30-kor a Guggerhof hotel fúvós zenekarának műsora következik. 19:15-kor megérkezik a menyasszony Guggerhofba, kisegítik a lovaskocsiból, és egy nagy krigli sörrel üdvözli a vőfély. Miközben az ara az utolsó cseppig megissza a sört, a vendégek a következő verssel bíztatják: “Trink Veronika trink fest. Er ist der erste Schluck der künftigen Hoamat!” (Idd ki Veronika az utolsó cseppig, az első kortyot a jövőbeli lakhelyedre igyad) A vőlegény a menyasszonytól egy inget kap ajándékba, majd az felkéri a lányt az első táncra. 23 óráig folytatódik a vígasság.
Másnap, vasárnap reggel 6:00-kor díszlövésre (mozsárágyú) ébred a város. 8:30-kor a fúvós zenekar játszik a guggerhofi udvaron berendezett pódiumon, 9:00-kor a Guggerhofban megjelenik a vőlegény, az örömszülők, 3 koszorúslány, a vőfély, bajor népviseletbe öltözött gyerekek kíséretében, majd egy gyors tempójú menüettre kisöprik az udvart. A gróf hintaja, 9 órakor hajt be a városháza elé, a gróf hozzátartozói szintén lovaskocsikban jönnek utána. A főbéres a szobalánnyal az élen táncol, a fiatalok rozmaring ágakból virágkaput formálnak. 11:30-kor ér a tutzingi kastélyhoz az ifjú pár, megtörténik az esketés a kastélyban is. Ezután a Guggerhof nevű vendéglőben folytatódik az evés-ivás, a nagynéni, a menyasszony rokona vidám anekdotákat mesél a menyasszonyról. A kastély udvarban 18:30-kor ismét a traubingi fúvószenekar ad műsort. A gróf és családja (max. 125 fő) a kastély teraszáról nézik végig a parádét (tavaly a TV is közvetítette az egész napos történelmi halász esküvőt).
2001-ben Florian Müller és Kerstin Back házasodott össze, 2006-ban Gregor Hauser és Eva-Maria Bauer, 2011-ben Michael Zistl junior és Kati Greinwald…
Nyitott képeskönyvek a házak falán Bajorországban
Lüftlmalerei, (levegőben festő, open air art) a neve a főként Bajorországban elterjedt murálfestészetnek. Az irányzat az Oberammergauban élő Franz Seraph Zwinck (1748–1792) híres falfestő, Zum Lüftl nevű házáról kapta a nevét. A barokk elemeket utánzó, csodálatos murál festészet elsősorban a templomi építészetben és a térképkészítésnél alkalmazott technikából merített és az ún. trompe-l’œil, -a barokk korban népszerű, -freskóművészeti trükköket, eszközöket használta fel. Tulajdonképpen a trompe l’ œil népi változata lett a bajor, alpesi, tiroli freskóművészet. A képek festésénél a legfontosabb, hogy vízállók és időtállók legyenek, ehhez a szilícium tartalmú festékeket kémiai reakcióban “kovasavasítják” a meszet tartalmazó vakolattal.
Ezt a szemfényvesztő (trompe azt jelenti, hogy becsapni–oeil meg szem-et jelent, tehát szemfényvesztésnek, érzéki csalódásnak lehetne fordítani) technikát a legjobban egy ókori, görög történettel lehetne illusztrálni: élt az V. században (i.e. 464-ben született) egy Zeuxis nevű festő, akinek az egyik híres munkája a „Szőlőt vivő fiú” volt. Kortársa, a másik híres, görög festő, Parrhasziosz, állandóan rivalizált Zeuxisszal. Nos, amikor meghallotta, hogy festőtársa olyan élethű szőlőt festett egy gazdag patrícius falára, hogy rászálltak a madarak és csipegetni akartak belőle, dühbe gurult és állítólag a következőket mondta: „Én az embereket is meg tudom téveszteni, nem csak a madarakat.” Ezt bebizonyítandó egyszer, mikor Zeuxisz, Parrhasziosz műtermében egy képet keresett azt mondta neki, hogy ott van a függöny mögött. Amikor Zeuxisz el akarta húzni, nem tudta, mert az festett volt. Így bizonyította be Parrhasziosz, hogy ő a tehetségesebb festő.
A facade festészet vagy falfestészet évszázadokon át egészen napjainkig szerves részét képezték a felső-bajorországi falvak és városok házdíszítésének. A színes festmények témája gyakran merít a Bibliából, mint a Feltámadás, a kiűzetés a Paradicsomból vagy katasztrófákat örökítenek meg, mint pl. tűzvész, árvíz, járványok. De a házfalak legtöbbje a tradicionális vidéki életről (a favágók, a tutajkészítők kemény munkájáról, a falusi élet vidám pillanatairól, lakodalom, szüret, szőlő és bortermesztés) és a lakosság mélyen gyökerező hitéről mesél. A klasszikus vidéki élet témái, a vadászat, halászat, és egyéb foglalkozások ábrázolása, a Grimm mesék stb. kimeríthetetlen források, de a ház front oldalán elhelyezett díszes napóra is népszerű elem. A jelmondatokkal ellátott falfestmények szintén gyakoriak. A szöveg utalhat a ház védőszentjére, vagy a ház tulajdonosára.
Oberammergau (pl. a Piroska és a farkas festményről híresült el), Tirol, egyáltalán a Karlwendel hegy alatti városok, mint Mittenwald, Krün, Wallgau épületei a legszebb példák a murálfestészetre. Sehol máshol nincs olyan sok freskóval díszített ház a 18. századból, mint Felső-Bajorországban. Az élő képregényekké varázsolt falvakban, vagy ahogy Goethe nevezte őket, “a nyitott meséskönyvek lapjai között járni” felér egy csodával!
Mittenwald főutcáján pl. rokokó stílusban festett, ékes házak sorakoznak, nagyrészt bibliai témájú freskókkal, melyek a híres oberammergaui falképfestő, Franz Zwinck és követői kezétől származnak. Mittenwaldnak nemcsak a Hegedű Múzeum épülete, de a festett barokk tornya is egyedülálló a világon. A szomszédos falvakban, sok festmény mellett több homlokzat, dombormű is a barokk-rokokó mintákat követi, mint a hotel Rheinischer Hof, aztán a szomszédos síparadicsomban, Garmisch-Partenkirchen-ben két hegymászót ábrázoló freskó is. A kép azt illusztrálja, hogy hogyan változott a hegymászók élete és öltözéke fél évszázad alatt. A színei, több mint 200 év után is hihetetlen élénkek.
A Bódeni tó Stein am Rhein nevű városában szintén nyomon követhetjük a híres Lüftlmalerek mestermunkáit. A Svájcban található, középkori város legszebben megőrzött házai méltán a kulturális világörökség részei. A város polgárai már kisgyerekként megtanulják a színes történeteket, amelyekről az épületek festett falai mesélnek. A témák történelmi, mitológiai, kereskedelmi, hadviselési vagy erkölcsi jellegűek. Eredetileg az előkelő házak gazdag lakói béreltek fel híres festőket ezeknek a freskóknak az elkészítésére, hogy a képek láttán mindenki tudomást szerezzen gazdagságukról. A vidám, mediterrán színek bizonyára csodálatos fényt sugároztak a 18. században a hidegebb, téli hónapokban is.
A tutzingi kastély és a görögdinnye fagyi
A Starnbergi tó nyugati részén fekvő Tutzing, Bajorország egyik legkellemesebb, történelmi emlékekben gazdag városa. Münchentől mindössze 40 kilométerre, délnyugatra található. A halászvárosban nemcsak fürdeni lehet a tóban, de ráadásul gyönyörű panoráma nyílik az Alpokra. A város nem véletlenül lett népszerű nyaralóközpont, mind a külföldiek, mind a müncheniek számára. A mindössze 7,000 lakost számláló település több klinikával és kórházzal rendelkezik, emiatt sok bajor nyugdíjas számára maga a tökély. Hogy még tovább fokozzam a város dicséretét, a közlekedése is tökéletes. Kiválóan kiépített S-Bahn (hév) vasútvonallal rendelkezik, ami nemcsak a müncheni vasútállomásig vezet, de az Innsbruck, Mittenwald, Garmisch-Partenkirchen, Reutte, Kochel és Oberammergau vonallal is közvetlen csatlakozásban áll. Tutzing kedvelt helye a biciklizőknek, hegymászóknak és a lósport szerelmeseinek is. Vendéglőiben megismerkedhetünk az igazi bajor konyhával, a Corallo nevű olasz fagylaltozó-kávézó jóvoltából pedig a legfinomabb, kézműves fagyikkal, nem véletlen, hogy München legkiválóbb fagylaltozójaként van számon tartva.
Tutzing története
Tutzing úgy ezer éve még csak egy egyszerű halászfalu volt. A város neve először egy 11. századi Benedek rendi kolostor adomány levelében szerepelt. Akkor még latinul “Dutcingun” volt a neve (jelentése tucat). A mai kastély helyén mindössze egy farm, egy malom és hat istálló állt. 1480 körül a kastéllyal együtt az egész falut, egy müncheni patrícius, Bernhard Dichtl vásárolta meg. A fia 1519-ben megszerezte a birtoklevelet a királytól, és mint a település teljesjogú ura azonnal bevezette az adókötelezettséget. Ezután több, mint három évszázadon át uralta a várost a Dichtl család, egészen az 1848-as forradalom évéig.
A Hallberger period
1869-ben a régi, sváb-frank papoktól származó, újságtulajdonos mogul, Eduard von Hallberger vásárolta meg a kastélyt (1880-ig élt itt). A stuttgarti Deutsche Verlagsanstalt kiadócég zseniális alapítója újjáépítve az ingatlant, egy luxus létesítményt hozott létre belőle. Hamarosan a világ leghíresebb politikusainak, az irodalom és művészetek nagyjainak, valamint a felső tízezernek a találka helye lett. Eduard Hallberger nem elégedett meg a kastély újjáépítésével, 1878-ban megrendelte a tó felé vezető terasz átépítését is. A pálmafákkal, kerubokkal, antik vázákkal és szökőkutakkal déli mediterrán hangulatot varázsolt az újonnan kialakított parkba. A színes gravírozás Julius Lange (1874) mesterműve. 1873-ban, amikor Johannes Brahms négy nyári hónapot töltött Tutzingban (itt írta meg az Opus 51 vonósnégyest) rengetegszer vendégeskedett a Hallberger családnál. A nagy zeneszerző emlékét a Starnbergi tó partján egy mellszobor őrzi, közel ahhoz a nagy házhoz, ahol élt és dolgozott.
Tutzing kastély–a művészetek fellegvára
Eduard Hallberger örökösei nem tudták fenntartani az ingatlant, ezért 1921-ben eladták, egy magyar-zsidó származású karmester fiának, Nemes Marczellnak, aki a kastélyt és a parkot azzal a céllal vásárolta meg, hogy kiállíthassa Európa különböző országaiból származó művészeti gyűjteményét. A mindenféle stílusú alkotásokat az érdeklődő közönségnek itt mutatta be először. Nemes Marczell 1866-ban Klein Mózesként született Jánoshalmán, egy szegény, sokgyermekes zsidó családban. Hódmezővásárhelyen, Grossmann Adolf rőfös üzletében kezdett dolgozni. Vonzalma a szép szövetek és selymek iránt ettől kezdve egész életén keresztül végigkísérte. Azt nem lehet tudni, hogy innen hogy került Budapestre, mindenesetre 1883-tól már a fővárosban élt. A legendák szerint dolgozott kávéházi énekesként és tőzsdeügynökként, de részt vett ingatlan spekulációkban is, majd az Urbán nevű szénkereskedés alkalmazottja lett. Urbán Sámuel az 1880-as évek végén őt küldte ki Frankfurtba, az anyavállalathoz, amelynek tulajdonosát, Goldschmidtet jelentős műgyűjtőként tartották számon. Nemes, frankfurti tartózkodásából állítólag már számos rézmetszettel tért haza. Bizonyítható, hogy 1904-től a Nemzeti Szalon kiállításainak 1918-ban Münchenben, a bajor főváros művésznegyedének középpontjában található Leopoldstrasse 10. szám alatti házat vette meg, 1921-ben a München melletti elegáns Starnbergi-tónál, pedig a tutzingi kastélyt, amelyet fényűző palotává alakított át. Az akadémia honlapján ezek a sorok olvashatóak Nemesről: „Minden túlzás nélkül nevezhetjük őt a századelő legzseniálisabb műkereskedőjének. Akkoriban a tutzingi kastély és parkja csillogó virágzását élhette meg, ahol tulajdonosa felbecsülhetetlen értékű műkincseket halmozott fel, ezzel egy szűk évtizedre a nemzetközi művészvilág központjává léptetve elő azt.”
A korabeli lapok ugyanis a müncheni kiállítást határozzák meg az El Greco-láz kitörésének időpontjaként és ez egyértelmű, hogy Nemes Marczell érdemei közé tartozik. Mindenesetre az tény, hogy a múzeum előtt sorban állt a bejutásért Oskar Kokoschka, Max Beckmann, de mindenekelőtt a Der Blaue Reiter (a Kéklovas mozgalom) képviselői, mint Paul Klee, August Macke, Franz Marc, Albert Bloch. Hogy ezek a művészek mennyire tekintették Grecót szellemi ősüknek, az abból is látszik, hogy az 1912-ben megjelent, a művészet fejlődésére nagy hatású Der Blaue Reiter évkönyvben El Greco festményének (Szent János) reprodukciója mellett Franz Marc egy teljes esszét szánt a témának, melyben megemlíti a Nemes-gyűjtemény bemutatásának jelentőségét is. Nemes Marczell 1930-ban meghalt (Annyira szerette Bajorországot, hogy a híres síparadicsomban, Garmisch-Partenkirchenben is vásárolt egy vadászkastélyt, amely ma az orosz milliárdos, Roman Abramovics tulajdona).
A nácizmus idején, a Harmadik Birodalom korszakában a kastély a Hackelsberger család tulajdonába került. A belső udvarban lévő emléktáblán az olvasható, hogy az iparos és katolikus politikus, Albert Hackelsberger 1940-ben életét vesztette a német Gestapo egyik börtönében. A náci uralom alatt a kastélyt aztán a Trutskirch-Tutzing (Dornier-werke Gmbh) repülőgép alkatrész gyártó üzem vette birtokba, a dachaui koncentrációs tábor egyik kényszermunka-gyáraként. Tutzing maga is állomása volt az ún. „könnyek nyomvonalának”-az erőltetett menetnek, mert a zsidó foglyokat 1945-ben a városon keresztül hajtották át délre. A városházán egy plakett emlékezik meg róluk.
Az Evangélikus Akadémia
Az 1940-es években a tutzingi kastélyon a Kaselowsky család és Rudolf Oetker a bielefeldi sütőpor gyártója osztozott. 1947-ben azonban a két tulajdonos átengedte a kastélyt az ún. Innere missionnak, (Belső misszió) egy német jótékonysági szervezetnek, akik a háborúból visszatérő katonák számára kerestek menedéket. Végül 1947-ben Hans Meiser püspök vásárolta meg a kastélyt, az ingatlannal együtt az evangélikus-lutheránus egyház számára. Azóta a kastély a Tutzingi Evangélikus Akadémia székhelye. Az Akadémia, hétfőtől-péntekig a nagyközönség számára is nyitva tart.
A tutzingi kastélynak saját, 110 férőhelyes étterme van, valamint a további termek bankettek, büfék, koncertek és egyéb ünnepi rendezvények számára kibérelhetők.
.
Német ribizlis pite
Hozzávalók: 2 tojás sárgája, 1 1/2 kk citromhéj, 37,5 dkg liszt, 125 gr cukor, 1 kk sütőpor, 125 gr vaj,
A tetejére: 2 db tojás fehérje, 12,5 dkg cukor, 2 kk keményítő, ¾ kg ribizli
Elkészítése: A liszthez keverjük hozzá a sütőport. Adjuk hozzá a tojássárgájához a cukrot meg a vajat és a citromhéjat. Hagyjuk állni 30 percig. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Gyúrjuk ki a tésztát kerek formára és béleljük ki vele a tortaformát. Süssük ki 25-30 perc alatt aranysárgára.
Készítsük el a tölteléket, verjük fel a fehérjét, úgy hogy fokozatosan adjuk hozzá a cukrot és a két kiskanál keményítőt (kb. 5 percig erősen verjük).
Ezután forgassuk bele a megtisztított, lecsumázott ribizlit és öntsük rá a tészta alapra.
Toljuk be a sütőbe és süssük még 10 percig, vagy addig, amíg a tojáshab megszilárdul.
Nagyon finom, könnyű pite lesz belőle, különösen a pite alap finom, ropogós, másnapra puhább, omlós lesz!
Szent János tüze vagy spárga Szilveszter?
A Szent János tüze, németül St. Johannisfeuer Németországban a tűz, a mágia, egyben a nyári napforduló szimbóluma. Fűszeres tűznek is nevezik június 24-ét, mert a tűzgyújtás ceremónia alatt illatos növényeket dobálnak a tűzbe.
Az első Szent János tűz ceremóniáról a 12. században tettek említést, de Európában mégis csak a 14. században vált általánossá a nyári napéjegyenlőség, tűzgyújtással egybekötött ünneplése. A tüzet már általában a Szent János nap előtti éjszakán meggyújtották, ami addig világított, amíg le nem égett. Különösen a hegyes vidékeken volt gyönyörű látvány, ahol a tűz, mint a Nap ősi szimbóluma, egyben Jézus Krisztus szimbólumaként vált ismertté. De Keresztelő Szent Jánosnak is köze volt a tűzhöz, aki a Lukács Evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Éppen 6 hónappal Jézus előtt született, apja Zakariás, zsidó pap volt, édesanyja Erzsébet, Szűz Mária testvére. Zakariást némasággal büntette Isten, mert amikor egy angyal közölte vele, hogy fia fog születni, nem hitte el, lévén már nagyon öreg volt; büntetésből ezért egészen János születéséig néma maradt. Jézus, kora legnagyobb emberének tartotta Keresztelő Jánost.
De térjünk vissza a tűzgyújtásra, németül „Hanslverbrennen“-re. A népi hiedelem szerint a máglyatűzre azért volt szükség, mert a tűz megvédte az embereket és az állatokat a rontó szellemek, démonok és betegségek ellen. Egyes falvakban szalmából font kalapokat dobáltak a tűzbe, hogy a jégeső okozta károkat megelőzzék.
A Szent János Tűz gyújtásának tradíciója Európa-szerte nyomon követhető. A leghosszabb nap ünneplése a Szent János tűzgyújtással együtt hosszú ideje hagyomány pl. Alicante-ben, ahol a kijelölt tűzgyújtó helyeken forgó tűzkerekeket vetnek be, a Nap szimbólumaként. Németországban, fiúk és lányok ugorják át a Szent János tüzét, ami nemcsak a bátorság próbája, de a tűz fölötti átugrással próbálják megvédeni magukat a betegségek ellen. Minél több ember ugrik át rajta egy időben, annál nagyobb foganatja lesz a kérésnek. Ha egy fiú meg egy lány, kéz a kézben ugorja át a tüzet, esküvő várható még abban az évben.
Zürichben, június 24-én választják meg az új polgármestert és tanácsosait. Keresztelő Szent János, 1834 óta védőszentje Francia Kanadának, ahol több várost is elneveztek róla, de az olaszországi Firenzének és a Máltai lovagrendnek is ő a patrónusa.
Brazíliában a nyári napforduló a karnevál után a második legnagyobb ünnep. Ezen a napon különleges süteményeket, pudingokat, leveseket, kukoricás ételeket fogyasztanak. A kultur és egyéb programok között kimagaslanak a forró és pastoril nevű táncok. A são joão-i (Szent János a város neve) nők többnyire színes, bő ruhákban, a férfiak pólóban és szalmakalapban vigadnak.
Növények
Az úgynevezett Szent János koszorút ágakból és virágokból fonják, a városokban, a hajnalig tartó táncnál gyertyákat illesztenek bele, úgy viselik. A múltban az úgynevezett János bokrétát rendszerint hét vagy kilenc növényből kellett kötni és azzal kellett feldíszíteni a ház összes helységét az istállót is beleértve, mert úgy vélték, hogy a Szent János éjszakáján szedett gyógynövények különösen hatékonyak, és gyógyító erejük van. Másik népi hiedelem az volt, hogyha a Szt. János csokrot egy nappal Szent János nap előtt a párna alá helyezték, akkor szerencsét hozott. Másutt azt hitték, hogyha a virágokat az ebédlő asztal alá szórják tartós lesz a házasságuk. A virágokat fermentációs adalékként még a kenyértésztához is hozzátették.
A másik fontos Szent János napi növény a fekete üröm volt, nők és férfiak ebből készült övet viseltek, majd a rituális tűzgyújtás ceremónia során a lángokba dobták, így szabadultak meg jelképesen a gonosztól, a betegségektől, és az ellenségtől. A fekete üröm szintén összefüggésben volt Keresztelő Jánossal, mivel a Biblia szerint János a sivatagban vándorolva a bőrövébe tűzdelve viselte. „Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig üröm, sáska és erdei méz volt”.
Később a középkorban a fekete ürmöt mágikus, oltalmazó növényként alkalmazták. A kertekben rovarok –főleg molyok –távoltartását szolgálta. De használták fáradtság ellen, az utazók pedig gonosz szellemek és a vadállatok ellen védekeztek vele. A római katonák fekete ürmöt tettek a szandáljaikba, hogy meneteléskor ne fáradjon el a lábuk. Napjainkban szívpanaszok, nyugtalanság, rosszullét és rossz közérzet ellen használják. Egyes diétás ételek elkészítésére is alkalmas, mert semlegesíti a zsírokat, segít az étel könnyebb megemésztésében, és ízletesebbé teszi azt stb. Teája étvágyjavító, epeműködést serkentő, görcscsillapító, idegerősítő hatású, főzetét népi gyógyászatban még vitustánc, vagy jánostánc, epilepszia és hisztéria ellen is használták.
Ételek
Szentivánéjen Németországban széles körben elterjedt a ribizli torta fogyasztása (németül Johannisbeer a ribizli neve, ami Jánosbogyót jelent). Elzászban az a szokás, hogy még melegen viszik ajándékba, és az átadáskor azt a mondókát éneklik, hogy „Hans Dampf in allen Gassen- Jancsi tésztája gőzölög minden utcán”. Régen sok helyen a földesurak fedezték a ház ribizli tortáinak a költségét. A Szent János napot Holders azaz Bodzanapnak (Holdertag-Holunder azaz bodza nap) is nevezték, mivel a Hollerküchel, a Bodzavirágos palacsinta fogyasztása szinte kötelező volt. Németországban a spárgaszezon is Szentivánéjen ér véget.
Jánosnapi fürdő
A múltban a folyókban és a tavakban a nyári napfordulón kellett elvégezni a rituális, János napi fürdőt, mert az ezen a napon történő tisztálkodás állítólag különleges védelmet nyújtott. Azt hitték, illetve azt remélték, hogy a tavaszi harmat, meg a folyóvíz segít a betegségek elkerülésében és véd a lányok nagy ellensége, a szeplők ellen. Ez a népszokás egy újabb Szent János cselekedetre utal, aki a Jordán folyó vizében keresztelte meg híveit. Innen ered a keresztelés szentsége a keresztényeknél. Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, –aki ekkor már felismerte Jézusban a Megváltót–először nem akart megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá, de Jézus azt mondta neki: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.”
Júniusban sok német városban még ma is ún. szökőkút ünnepséget tartanak. A régebbi időkben ezen a napon takarították ki a falu szökőkútját. A szentivánéji ünnepségen aztán megáldották a szökőkutak vizét, miközben az emberek Szent János különleges védelméért fohászkodtak. Egyes helyeken ilyenkor választották meg a kútmestereket, akik ezután egy évig a kút gondozásáért voltak felelősek.
Johannis ünnepek Németország-szerte
Oberharz-ban, felső Harz környékén zöld fenyőből, réti virágokból hosszú girlandot fonnak, amit az utcák két oldalán kifeszítenek. A gyermekek a virágfűzérek mentén járják végig az utcákat, amikor a Szt. János fa alá érnek kakaót és tortát kapnak, ezután köszönetként a következő dalt ismételgetik: “Tripp, trapp sajt-napp, ma János napja van (Tripp, Trapp Käse-Napp, heute ist Johannistag)”. Este a felnőttekkel együtt közösen folytatják az ünneplést. A múltban szokás volt utcabált rendezni, ahol a szomszédok együtt ünnepelték meg szentivánéjt.
Eschwegerben, Hesse tartományban a Jánosnapot öt hétvégén ünneplik, egészen július első hétvégéjéig bezárólag. A felvonulást a Dietemann, a harangtorony emberke, Eschweger szimbóluma vezeti.
Markdorfban a gyerekek harangozással és énekléssel köszöntik a nyarat. Ez a szokás csak Markdorfban létezik. A 12. század óta, minden év június 24-én reggel, délben és este megszólalnak a harangok.
Tirolban az úgynevezett hegyi tüzek gyújtásának a szokása a 14. század óta létezik. A leghíresebb az ehrwaldi hegyi tűz (Bergfeuer Ehrwald), melyet az Unesco világörökség részévé nyilvánították.
A Szent János nap a mezőgazdaság szempontjából döntő fontosságú ezért rengeteg növény, állat, betegség, dolog stb. a szentről lett elnevezve: Pl. Szent János napján virágzik a Szent János virága, másnéven a körömvirág. A ribizli neve németül Johannisbeere, ilyenkorra érik be.
Az orbáncfű (Johannisblumen, ördögűző, antidepresszáns hatású) és az ökörfarkkóró (Johanniskerze, köhögés elleni szer) a vidéki területeken, különösen Bajorországban, a valódi árnikával együtt Szent János virágai, mindegyik elnevezés onnan ered, hogy a növények június 20-a körül virágzanak.
János naptól kezdődően sok betakarítási szabály és mezőgazdasági hagyomány lép életbe. Sok szántóföldi növény első betakarítása általában június 24-ig befejeződik, mert ekkorra a földön fészkelő madarak már kiköltötték fiókáikat. A németek Schafkalte-nak (schaf: juh, kalte: hideg, kutyahideg-illetve juhhideg) nevezik, a június 4-e és 21-e közötti időszakot, amikor gyakran hideghullám érkezik Európába, ezért a birkákat, juhokat csak ezután szabad lenyírni, nehogy a fagyok miatt megfázzanak. A június hónappal véget ér a rebarbara és spárga szezon is, így kapta a János nap, a Spárga Szilveszter nevet (“Spargelsilvester“). Erre vonatkozólag a népi mondás úgy hangzik, hogy: “Bis Johanni nicht vergessen: Sieben Wochen Spargel essen!”-János napig ne felejts el, hét hétig spárgát enni!
Júniusra sok takarmányfű, növény szárba szökken még az éghajlatilag zord régiókban is, mint pl. az észak-németországi partvidéken és az Alpokban is alkalmassá válik az idő a széna betakarítására. A Johannischnitt kifejezés erre vonatkozik. A közelgő nyár másik jele a szentjánosbogarak megjelenése, mert ezek a kis “sármos” bogarak csak akkor rajzanak, amikor az idő hosszabb ideig meleg marad. Korábban a gazdák akkor kezdték a szalmát bálákba rakni, amikor a szentjánosbogarak nyüzsögni kezdtek a széna körül, mert tudták, hogy azok csak akkor jönnek, ha száraz marad az idő (a szentjánosbogár, németül tűz vagy világító bogár, angolul firefly, melyek udvarlás közben világítanak, innen kapták a nevüket). Szent Ivánéj egyben kakukk- és pacsirta szólaltató nap, mert ha a rét már zöld, a kakukk megszólal, jó szénatermést jósol. Szent Iván (Szent János másutt) napja mágikus szokásai szerint főleg asszonyi nap, szerelemvarázsló; termésjósló, vetőnap az őszi répára és retekre.
Végül Johannisschnitt vagy Johannistrieb a mezőgazdaságban az augusztus 1-ig tartó időszak neve. Amikor a kárt okozó cserebogarakat már kifüstölték, végre a varázslatos szentivánéjen a jázmin és az akác veheti át az uralmat. A néphagyomány ironikusan Johannistriebnek nevezi azt is, amikor egy idősebb férfi egy fiatal nőt vesz feleségül.
Fogasfilé citromos-citrusos karalábé pürével
Hozzávalók: 2 db karalábé, 1 l zöldségalaplé, 7 dl kókusztej, 4 db lime-levél, 1 db citrom leve, 1 db lime leve, vaj, 2 ek mirin vagy juzu, só, bors, 2 dl tejszín
a fogashoz: 2 db fogassüllő, kifilézett, só, bors, 1 ek tárkony, 1 kk grillfűszer, olaj
Elkészítése: A megtisztított, kockára vágott karalábét zöldségalaplében, kókusztejjel, lime-levéllel puhára pároljuk, sóval ízesítjük. Hideg vajjal, citromlével, és zöld citrom lé hozzáadásával krémes pürét készítünk.
vagy
a megpárolt karalábét kevés tejszínnel, vajjal és reszelt citromhéjjal összeturmixoljuk, majd átszűrjük. Így homogén állagú pürét kapunk.
A fogas filéket kisebb darabokra vágjuk. Sóval, borssal, tárkonnyal és grillfűszerrel megszórjuk a szeletek mindkét oldalát. A halat egy serpenyőben egy kis olíva olajon megpirítjuk, de tehetjük ez grillen, vagy rostlapon is. A már majdnem kész halra finomra aprított zöldpetrezselymet szórunk:
Tálaláskor: a karalábépürét egy lapos tányérra halmozzuk, a tetejére tesszük a fogas filé szeleteket. Díszítésként a tányér szélét petrezselyemzölddel megszórjuk.
Köretnek főzhetünk még burgonyagombócot is (készen ,fagyasztott burgonyagombócból).
Jó üzlet a magyar gyűlölet
Hogy valaki I. Lipót császár kegyeibe férkőzhessék, elég volt, ha ugyanúgy gyűlölte a magyarokat, mint ő. Lipót jelszava volt, (melyet mások a hazaáruló magyar Kollonics bíborosnak tulajdonítottak), hogy: “Magyarországot rabbá, azután koldussá, végezetül katolikussá fogom tenni!”
A Hofburgból kicsorduló gyűlölet véres tajtékot vetett a hírhedt Nádasdyék elleni felségárulási perben. Gróf Nádasdy Ferenc (1625–1671), országbíró, gazdag mecénás és műgyűjtő volt, akit a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért I: Lipót 1671-ben kivégeztetett, vagyonát, műkincseit pedig elkobozta. Az összeesküvésről, akit érdekel az többet megtudhat a Wikipédiáról.
Az eperjesi mészárlás
Amikor a perbefogott Nádasdy Ferencből hűségnyilatkozatot csikartak ki, Lipót nemcsak teljes kegyelméről biztosította a főurat, hanem 1670. január 4-én kelt iratában azt is megígérte neki, hogy halála után a zalai és somogyi főispánságokat elsőszülött fia számára biztosítani fogja.
Eközben Zrínyi Péternek a zágrábi püspök személyesen vitte el Lipót levelét, ebben a „régi kegyelmek folytatásán felül „újabb kedvezményeket” ígért neki. Ugyancsak Zrínyinek gyóntatója útján Lobkowitz herceg (frappáns név egy ilyen sunyi csalónak), a titkos tanács első tanácsosa a császár nevében azt üzente, hogy “Nem fogják hűtlennek és lázadónak nyilváníttatni életében, javaiban, becsületében, szabadságában, hivatalában és méltóságában sem fog semmi csorbát szenvedni”. Lobkowitz arra is rábeszélte Zrínyit, hogy írjon a vejének, I. Rákóczi Ferencnek és intse a császár iránti engedelmességre. „Ha megírja kegyed a levelet, akkor megkapja az első megüresedő főkapitányságot. Nagy emberré teszem kegyelmedet.”
Zrínyi megírta a levelet Rákóczinak, mire Lipót válasza a következő volt: „Bízom Istenben, hogy megsegít, s majd becsületre tanítom a magyarokat, úgyhogy a fejük is legördüljön! (Lipót levele Pötting madridi nagykövethez).
Zrínyi ezt nem tudta, így önként ment Bécsbe, mert bízott őfelsége levélben biztosított kegyelmében. De más nótát húzott Lipót fülébe a Hocher, Lobkowitz és Montecuccoli féle trió. Első “hegedűse” Hocher János Pál báró, udvari kancellár volt. Az osztrák ülnökökből összetoborzott vérbíróság elnöke, aki még kínpaddal merte fenyegetni a magyar országbírót, s aki utólag kierőszakolta, hogy nincs kegyelem, végre kell hajtani a halálos ítéletet. Zrínyit és Frangepánt kelepcébe kell csalni. „A magyar nemzet megrögzött dacossága csakis a kényszer előtt fog meghajolni, féktelen természetüket nem lehet másként megtörni, mint erőszakkal!” –hangoztatta.
Mi okuk volt az ilyen elvadult gyűlölködésre? Egyszerű. Pusztán anyagi, mert a magyar gyűlöletből szép hasznot lehetett húzni. Hocher után 1 millió forint értékű vagyon maradt. Akármennyi is volt a fizetése, ennyit semmiképpen sem tudott megtakarítani belőle. Bizonyos, hogy lopta, csak azt nem lehetett pontosan tudni, hogy mikor, mennyit és hogyan? Az elkobzott javak ugyanis sok kézen mentek át, s nem derült ki soha, nem jártak utána, hogy kinek az ujjain mennyi pénz csorgott keresztül. Lopott, aki csak tudott, nagyban zsákmányolt az aranygyapjú renddel kitűntetett úr, kicsiben zsebelt az udvari kapcabetyár.
De térjünk vissza Nádasdyra, a „magyar Krőzusra”, akinek fejedelmi vagyonából csupán ingó javai értékét 4 millió forintra becsülték, de ez kézen-közön elolvadt, hogy végül még néhány kisebb tartozás kifizetésére sem tellett belőle. A többi vádlottnál is temérdek pénz, ékszer, műtárgy került prédára, s mindezeket már a lefoglaláskor megdézsmálták a letartóztatásra kiküldött német katonák, a többit a bíró és az ügyész vámolta meg.
Árva várának feladása után Thököly István kincseiből 6 társzekérre való arany-ezüst drágaságot, ritkaságot, keleti szőnyegeket szállítottak Bécsbe. Ki tudja mi rázkódott ki belőlük a göröngyös utakon? Volt az ékszerek közt egy 9 rőf hosszú gyöngyfüzér, ki ellenőrizte, hogy a leltározó kéz vajon leimádkozta-e a hosszú olvasóról valamennyi gyöngyszemet?
Az urak egymást is meglopták, hiénákként marakodtak a magyar oroszlánok tetemei felett! Hátra van még no nem a fekete leves, hanem a piros vérfürdő és annak fő nagy mestere az aranygyapjas vérszomjas Caraffa Antal gróf (Antonio Caraffa). Lipót a magyarokról hangoztatott véleménye miatt alkalmazta, aki azt hajtogatta, hogy “Ha tudnám, hogy ereim közt akadna olyan, amely jóindulatot vagy akár csak kíméletességet érezne a magyarok iránt, kimetszeném és tűzre vetném.”
Aztán azt duruzsolta Lipót fülébe, hogy: “A Wesselényi összeesküvők magának Felségednek szentséges személye ellen törnek s birodalmának országait alapjaiból szándékoznak kiforgatni. Tehát nem lehet eléggé sietni a bűnrészesek megbüntetésével. “A túlzott kegyelem az oka, hogy ez a nemzet Szent István óta szüntelenül lázadásokon töri a fejét. Ideje végre hogy a lázongás teljesen és örökre kiirtassék. De féleszközök nem vezetnek célra. Erélyesen és szigorral kell lesújtani rájuk!”
Lipót erre megijedt, hogy személyét veszedelem fenyegeti, meghatalmazta tehát Caraffát, hogy állítson fel egy rendkívüli bíróságot Eperjesen, a lázongás fészkében. Caraffa fel is állította a vésztörvényszéket, a vérpadot, a város piacán, a tulajdon ablaka alatt és 30 zöldruhás bakót fogadott fel, mert tudta előre, hogy mennyi munkát fog nekik adni. A volt máltai lovag, Caraffa bíboros unokaöccse, az ablakából gyönyörködött a hóhérok munkájában, s az időközök unalmát utcáról felszedett nők társaságában, kockajátékkal és etyepetyével űzte el. Szó sem volt persze összeesküvésről. A végtelenül gonosz Caraffa számára a vérpad egy lépcsőt jelentett a magasabb katonai ranghoz (addig csak az ezredességig bírta felvergődni magát). A vérpadhoz vezető út pénzzel volt kikövezve, az áldozatok pénzével. Az embervadászat csak a gazdag polgárok ellen indult. Akinek vagyona volt, azt Caraffa vérebei a bíróság elé hurcolták s onnan aztán nem szabadult. A bizonyítékok gyártásában Caraffa nem volt válogatós. Felbérelt, hamis tanúk vallomása, vagy létezőnek mondott, soha fel nem mutatott levelek tartalma elegendő volt, hogy ártatlan magyarokat kínpadra vonasson. A kínzókamrában nemcsak a törvényes eszközöket használta, (hüvelykszorító, spanyol csizma, létrára feszítés, hónaljat fáklyával sütögetés stb.) hanem új és sokkal hatásosabb kínzási nemeket talált ki. A feddhetetlen életű tekintélyes magyaroknak izzó tűket és szögeket szúratott a körme alá, a csigán felhúzott szerencsétlenek meztelen testére égő szurkot és kátrányt freccsentett. Kevesen állták ki a borzalmakat. Caraffa résen állt, s abban a percben, amint egy beismeréshez hasonló mondat kicsúszott az áldozat száján, kimondta rájuk az ítéletet: “jobbkezük levágassék, fejük vétessék, testük felnégyeltessék, vagyonuk elkoboztassék!” Amikor elfogytak az áldozatok Caraffa dragonyosai embervadászatra indultak Magyarországon, hogy összefogdossanak vagyonos magyarokat. Senkinek az élete nem volt biztonságban, legfeljebb azé, akinek elég készpénze volt, hogy a máltait kifizesse. Egy Roth János nevű polgárnak pl. 10.000 tallért kellett letennie elé, hogy meg ne ismertessék az eperjesi kínzókamra borzalmaival. Aki nem tudott életében pénzt fizetni, fizetett a halála után, az elkobzott javaival Lipót vérebei számára. Volt úgy, hogy tárgyalást sem tartottak, s ha az illető törvényadta jogaival hozakodott elő, Caraffa válasza a következő volt: „Nálam a tárgyalás a végrehajtás után kezdődik!”
Az se járt jobban, aki Lipóthoz fordult védelemért, igaz, hogy Lipót adott nekik menlevelet, de amikor azokat Caraffának felmutatták, az gonosz vigyorral előhúzott egy másik levelet, szintén Lipót magyar király sajátkezű aláírásával, aminek a tartalma az volt, hogy „a kegyelem levél nem érvényes, a megbízott folytassa további munkáját minden könyörület nélkül a nagy ügy azaz a magyarság megfélemlítése, irtása és kirablása érdekében”. Caraffának ezt nem kellett kétszer mondani, végtelen kapzsiságában a legmagasabb fejekre kezdett pályázni: az országbíróéra, a horvát bánéra, sőt még a nádort is bele akarta keverni a Thökölyvel való szövetkezésbe. Elkezdte a hamis bizonyítékok gyártását, de ekkorra betelt a pohár a magyaroknak. A felvidéki megyék követei a nádor vezetésével panaszra mentek Bécsbe, ahol ország, de inkább a világ elé tárták az eperjesi vérengzést és követelték, hogy a király azonnal oszlassa fel a vérbíróságot és vonja felelősségre Caraffát. Lipót kénytelen volt meghátrálni, kiküldött egy bizottságot, hogy folytasson vizsgálatot Caraffa ellen. A bizottság persze azonnal feloszlatta a törvényszéket. A bakókat 9 hónap után szélnek eresztették, a vérpadot lebontották, Caraffát Bécsbe rendelték. Itt aztán megtörtént a felelősségre vonás: Lipót kinevezte Caraffát titkos tanácsosnak, tábornagynak, Felső-Magyarország várai igazgatójának és az aranygyapjas rend lovagjának! Pompás palotát építtetett neki, hogy jólétben, gazdagságban élvezhesse Lipót kegyeit és a magyarországi rendcsinálással szerzett “népszerűséget!”
Hamarosan Eperjes piacán a lebontott vérpad helyén egy szobrot állítottak fel, a Szentháromság szobrát. De persze ez nem a magyar áldozatok emlékére készült kiengesztelésül, hanem az eretnekség feletti diadalt volt hivatva hirdetni. A bécsi palota falára ekkor egy névtelen valaki a következőt véste rá: “A magyarok könnyeiből épült!” (Aus den Thranen der Ungarn)
Sült kacsamell, rebarbara pürével és tarhonyával
Hozzávalók: 1 nagyobb fél kacsamell bőrös, csont nélkül (40 dkg) vagy 2 kisebb pecsenye kacsamell, 1 ág rozmaring, 1 gerezd fokhagyma, só, bors
2 köteg rebarbara (tisztítás után 65 dkg), 2 narancs leve (kb 1 dl vagy narancs juice), 1 ek szegfűbors, 10+2 dkg nádcukor, csipet só
Köretnek: tarhonya vagy árparizs
Elkészítése: A rebarbarát megtisztítjuk, a végeit levagdossuk, a fás részeket lehúzzuk róla, majd nagyobb darabokra vágjuk. A szegfűborsot mozsárban egy kevéssel a nádcukorból finom porrá őröljük, majd hozzáadjuk a rebarbarához a többi cukor, a narancsok leve és 2 dl víz kíséretében. Mérsékelt lángon addig főzzük, amíg sűrű püré nem lesz belőle. Utána botmixerrel pépesítjük.
A kacsamellet megtisztítjuk, a hártyát levágjuk róla egy éles késsel, majd a bőrét centis távolságban bevagdossuk hosszában és keresztben is. Nagyon éles kés kell hozzá, és óvatosan kell csinálni, hogy a húsba ne vágjunk bele. Felhevített serpenyőben kezdjük el sütni a bőrös oldalával lefelé, nagyobb lángon (zsiradék sem kell alá, ha teflon serpenyőben sütjük, mert szinte azonnal elkezd kiolvadni a zsír), amíg a bőre aranyszínűre nem pirul, és a zsír nagyrészt kiolvad belőle. Ha túl gyorsan pirulna, mérsékeljük a lángot alatta.
Sütés közben sózzuk, majd ha már a kacsa bőre ropogós, és világos aranyszínű, fordítsuk meg és a bőrös oldallal felfelé is süssük 2-3 percig.
Tegyük egy sütőtálba a kés pengéjével meglapított fokhagymát, a rozmaringot, majd helyezzük rá az elősütött kacsamellet a bőrös oldalával felfelé. Locsoljunk alá egy evőkanálnyi zsírt, csak hogy ne ragadjon oda a tál aljához, de több nem kell, mert még a sütőben is olvad ki belőle bőséggel. Borsozzuk, majd süssük 160°C fokos sütőben (gázsütő!) 30 percig (ez a rozé állagú kacsamell).
Tálalás, szeletelés előtt még kb. 5 percig pihentessük, a félig nyitott ajtajú, kikapcsolt sütőben.
Közben a tarhonyát lehetőleg magas falú, fedeles teflon serpenyőben a kacsa kiolvadt zsírjából 2-3 evőkanálnyin kezdjük el pirítani, majd öntsük fel vízzel, sózzuk, borsozzuk és pároljuk puhára. Rendezzük el a tányéron a kacsamellet és a tarhonyát, majd egy kis tálban a rebarbara szószt. 
Spárgás rizottó
Hozzávalók: 200 g zöldborsó, 1 kis fej hagyma, 1 szál szárzeller (vagy helyette 5 dkg zellergumó lereszelve) 1,5 dl fehérbor (félédes), 250 g rizs vagy tarhonya, 2 ek olívaolaj, 1,5 l húsleves (húsleveskockából) 1 kk só, 1 ek cukor, 1 citrom leve, bors, 3+3 dkg vaj, 5 dkg reszelt parmezán
- A zöldborsót pároljuk meg, és szűrjük le. A hagymát és a zellert vágjuk apróra. Hevítsük forráspontig a húslevest.
- A spárgák közepét és alját fogjuk meg, hajlítsuk addig, amíg magától el nem törik, a fej felé eső részét fejjel lefelé tegyük hideg vízbe, az alját kidobhatjuk, mert az fás. Ha készen vagyunk az összessel, akkor mossuk át a rügyeket többször, -oda ugyanis rengeteg homok képes lerakódni,- majd szeleteljük fel a spárgákat kb. 1 cm-es darabkákra.
- Forraljunk fel 2-3 liter vizet, ha felforrt, ízesítsük 1 evőkanál sóval, cukorral, a citrom levével, és tegyünk a vízbe 3 dkg vajat, végül tegyük bele a spárgát, és főzzük 4 percig. (Semmiképpen sem tovább, mert akkor túl lágy lesz!) .4 perc után szűrjük le a spárgát és tegyük félre. Egy vastag aljú edényben kezdjük el pirítani az olajon a hagymát és a zellert, ha már üveges, adjuk hozzá a rizst és a 1 kiskanál sót, valamint a borsot. Pirítsuk kevergetve 1-2 percig, öntsük fel a borral, és hagyjuk, hogy elpárologjon a rizsről. Ezt követően adjuk a rizshez a húslevest (merőkanállal adagolva), minden adag után keverjük meg, és várjuk meg, amíg a nagyja elfő.
- Ha elhasználtuk a leves nagy részét, adjuk a rizshez a borsót és a spárgát, így folytassuk tovább a feleresztést/kevergetést.
5. Amikor már csak 2 merőkanálnyi levesünk maradt, adjuk hozzá azt is, de ekkor azonnal zárjuk el a tüzet a rizs alatt. Keverjük a rizst még párszor össze, majd adjuk hozzá a maradék 3 dkg vajat és az 5 dkg parmezánt. Azonnal, melegen tálaljuk. 
Xilvia 