Gróf Petőfy és Franciska Franz házassága

Posted on 2022. február 11. péntek Updated on 2022. február 11. péntek

A Gróf Petőfy című könyv Theodor Fontane (1819. dec 30-1898. szept 20.), a német költői realizmus megteremtőjének az egyik korai, társadalmi regénye, mely egy fiatal, protestáns, észak-németországi, középosztálybeli színésznő és egy idős, katolikus, magyar gróf házasságáról szól. Fontane 1880-ban írta első jegyzeteit a regényhez. A művel 1883-ra készült el, és még abban az évben az Über Land und Meer című folyóiratban folytatásos regényként közölték, majd később könyvben is kiadták.

A plot: a Petőfi grófok családjának már csak három élő képviselője van: Az öreg gróf, Ádám Petőfi, hetven év körüli agglegény és színházi habitusú, özvegy húga, Judith von Gundolskirchen, aki bátyjával ellentétben bizalmasával, Feßler atyával folytatott beszélgetésekkel és a katolikus egyházzal való foglalatoskodással tölti ki idejét, valamint kettejük unokaöccse, Egon Asperg gróf, a két öregúr egyik, már elhunyt húgának a fia.

Ádám Petőfy és Judith von Gundolskirchen télen egy bécsi palotában lakik, azon osztozik. Judith von Gundolskirchen itt találkozik a fiatal színésznővel, Franciska Franz-szal, aki elnyeri bátyja, gróf Petőfy tetszését, és viszont, mert ő is kellemes benyomást kelt a fiatal hölgyben. Még akkor is folytatódik a baráti kapcsolat, amikor hónapokkal később egy gyógyüdülőben újra találkoznak -Franciska ideglázát gyógyíttatja itt. Az öreg gróf beleszeret a lányba, és hamarosan elárulja házassági terveit testvérének Judithnak, aki persze egyáltalán nem örül a hírnek: mivel véleménye szerint a bátyja Franciskát egyfajta Seherezádéként akarja megnyerni magának, és áthelyezni magyarországi kastélyába, Árpára, a nyári rezidenciájára. Ő, akárcsak Franciska bizalmasa, Hannah, a felekezeti és osztálykülönbséget másodlagos problémának látja, de a két partner közötti korkülönbséget viszont annál inkább veszélyesnek ítéli. Judith szerint félő, hogy Franciska magányos lesz Magyarországon, unatkozni fog; az áldozat, amelyet meghoz Petőfyért -a társadalmi és anyagi felemelkedésért cserébe -túl nagynak tűnik. A házasság Judith rosszallása ellenére létrejön, és Franciska az öreg gróf “fecsegőjeként” kezdi meg új életét. Eleinte azzal szórakoztatja magát, hogy magyarul tanul és a magyar cselédek gyerekeivel játszik, de amikor Egon gróf látogatóba érkezik Árpa várába, boldogan cseréli fel a tankönyveket a nyeregben töltött órákra, és hosszú lovaglásokra kíséri az ifjú grófot. Egyszer, egy drámai mentőakció során, amikor egy állítólag cigányok által ellopott gyereket ment meg, Egonnal együtt életveszélybe kerül a kastélyhoz közeleső viharos tavon, de megmenekül.

Az ősz beköszöntével és a nagy mennyiségű csapadék leesésével azonban kiderül, hogy Judith félelmei nem voltak alaptalanok. Franciska az öreg gróffal kötött házasságában minden eddiginél erősebben érzi létezésének ürességét. Ezt látva Judith javasolja bátyjának, hogy mielőbb költözzön vissza Bécsbe, hogy Franciska élvezhesse a téli szezon nyújtotta örömöket, de már késő: az öreg Petőfy gróf egy nap észreveszi, hogy unokaöccse egy Franciskától származó gyűrűt visel. Ekkor rájön, hogy a fiatalok boldogságának útjában áll, ezért úgy dönt, hogy nem száll szembe Egon gróffal, sőt nem is párbajozik vele, hanem maga távozik az életből. Öngyilkos lesz! Happy end? Mégsem! Franciskát lelkiismeretfurdalás fogja el férje halála miatt és úgy dönt, hogy megszakítja kapcsolatát Egonnal, majd a katolikus egyházban keres vigaszt.

A befejezés kicsit színpadias, de váratlan, mert az eleinte számítónak tűnő Franciska, aki látszólag csak becsvágyból, az öreg iránti mélyebb vonzalom nélkül megy férjhez a grófhoz, majd hirtelen heves vonzalmat érez Egon iránt, (aki meglehetősen sápadt alak a könyvben), végül mégsem megy hozzá, hanem a magányt választja és a vallásban keres vigaszt.

A kritikusok szerint a Gróf Petőfyben, Fontane a társadalmi problémákra helyezte a hangsúlyt. A színhelyek kitaláltak (Fontane mindössze egyszer töltött három napot Bécsben és soha sem járt Magyarországon, a Petőfy családfa és a név is teljesen valószínűtlen, mint nemesi név, csak Franciska szülővárosát, Swinemündét, apja városát ismerte jól) és csak háttérként szolgálnak.

A kisregény tele van kimondott és ki nem mondott szimbolumokkal: Fontane a szereplőkön keresztül mutatja be az osztrák-magyar monarchia ellentmondásait és még egy Ferencz József császárt érintő majdnem botrányba fúló titkot is felfed: hogy a való életben Rudolfnak fia született egy Johanna Buska nevű osztrák színésznőtől, aki ugyanabban az évben, amikor Fontane elkezdte felvázolni a regényt, férjhez ment Nikolaus Casimir Török von Szendrő nevű magyar grófhoz. A fiatal nő, akit Fontane színházi kritikusi munkája révén ismert, a harmincas évei elején járt, a gróf pedig majdnem hetvenéves volt. Amikor négy évvel később a gróf természetes halállal meghalt, Fontane így kommentálta a halálhírét:- “Török von Szendrő azonos Petőfyvel, Johanna Buska meg: Franciska Franz,-de valószínűleg kevésbé szellemes, és biztosan valami Egonhoz megy feleségül.” (1884. június 11-i levél feleségének, Emilie-nek).

Nos, az egykori színésznő nem sokkal később valóban újra férjhez ment, de nem egy Egonhoz, hanem Angelo Neumannhoz, a prágai Német Színház igazgatójához. Van még néhány más különbség is a való élet és a regénybeli szereplők között. Johanna Buska ugyanis nem szabad akaratából ment hozzá az idős grófhoz, hanem Ferencz József császár parancsára, aki ezzel próbált véget vetni Rudolf trónörökös egyik kapcsolatának, és a Török Miklós Kázmérral kötött házasság alatt született gyermeket gyorsan a grófénak tulajdoníttatta. Fontane óvatos volt; ami őt érdekelte ebből a botrány históriából, az a fiatal színésznő és egy idős, nemes házassága és a regény cselekményének ausztriai-magyarországi helyszínei, melyek egyértelmű, hogy ezekre a valóságos tényezőkre vezethetők vissza.

Buska egyébként Königsbergben született 1847. április 14-én vagy 1848 április 14-én (1922. május 16-án halt meg). A Burgtheaterben, Rudolf osztrák trónörökössel való viszonya után 1880. május 20-án feleségül ment Török Miklós Kázmér (Nikolaus Casimir) Török de Szendrő magyar nemeshez. A négyéves házasság alatt egy gyermekük született, aki valószínűleg Rudolftól származott. Török halála után Angelo Neumann prágai színházigazgatóval és énekessel vígasztalódott. Újra visszatért a színpadra, 1888-ban Prágában, többek között Ibsen Nóráját játszotta, a 20. század elején pedig Franz von Schönthan Im bunten Rock című vígjátékában tűnt fel.

Tehát világos, hogy Johanna Buska első házassága inspirálta Theodor Fontane-t Petőfy gróf című regényének megírására. (A Klassik Stiftung Weimarban és művészeti gyűjteményekben őrzik Buska egy Julius Rodenberghez írt levelét; az Österreichische Nationalbibliothekban több autográfia is található a színésznőről, különösen Otto Frankfurter gyűjteményéből. Az Akademie der Künste Alfred Reucker-archívumában szintén találhatók Buska autográfok és fényképek Angelo Neumann 1910 decemberében bekövetkezett halála idejéből.) Buska végül Drezdában halt meg 1922. május 16-án.

A könyvben szereplő Feßler atya alakját, aki gyakran megfordult Judith von Gundolskirchen házában, és fontos szerepet játszott Franciska megtérésében, Fontane a valóságban Dr. Karl Adam Windel udvari prédikátorról mintázta.

Két fontos motívum Fontane regényeiben

Fontane regényeinek egyik fő témája a házastársak közötti korkülönbség. Pl. az Effi Briest című világhírű regényében, a 17 éves Effi, akárcsak a Petőfy gróf Franziskája, megcsalja 38 éves férjét. De míg Franciska sokat nyer férje halálával, addig Effi végül belepusztul a felbomlott házasságba.

A másik fő motívum az osztálykülönbségek okozta nehézségek. A “polgári lány – arisztokrata férfi” kombináció vezet az író szavaival élve az Irrungen, Wirrungenhez, a zűrzavarhoz és felforduláshoz. Női főhősei általában, mint Franciska Franz, színésznők vagy varrónők, és mint ilyenek, nem tudnak és talán nem is akarnak beilleszkedni, legalábbis külsőleg, a társadalom arisztokratikus szférájába. Fontane Franciska Franzzal mondatja ki erről kialakított véleményét:

„Általában egy grófnak szüksége van egy grófnőre; ki tagadná ezt? De ha nem lehet grófnő, akkor a grófnő után a színésznő következik, mert ő áll legközelebb a grófnőhöz viselkedésében. Mert mi a fontos az úgynevezett felső osztályban? Mindig csak az, hogy hogyan vesz valaki fel vagy le egy kesztyűt. És látod, ebből tanulunk. Az életben amúgy is oly sok minden csak komédia, és aki ezt a darabot minden nagy és kis művészetével együtt már hivatásból ismeri, az egy passzal előrébb jár, mint a többiek, és könnyen átülteti a színpadról az életbe.”

De míg Petőfy gróf holtteste nem kap helyet a nemesi család sírboltjában, (ez a bűntetése a rangon aluli házassága miatt) addig Franziska számára semmilyen társadalmi hátrány nem származik a Petőfy gróffal kötött házasságából, és az, hogy az Egonnal való kapcsolata miatt kiközösítenék, -egyáltalán tud-e róla a nyilvánosság, nem derül ki Fontane elbeszéléséből,-sőt mi több Franciska házasságának vége után, amely bizonyos “induló tőkét” biztosít számára, magára talál, és önálló, többé-kevésbé emancipált nőként új életet kezdhetne, de és itt jön be a de, mert a “világi” élettől való elvonulása az egyházzal való foglalatosság javára, éppenúgy ellentmond igazi természetének, mint az, amikor hozzáment a grófhoz. Tehát a magyar származású, Ádám Petőfy erkölcsileg messze fölötte áll feleségének, mert egyrészt házassága a társ és mesemondó iránti vágyból fakad. És mivel Petőfy gróf egy becsületes, talpig úriember, aki feleségül veszi a “fecsegőjét” és nem vár tőle szexuális szolgáltatásokat cserébe, mert valószínűleg soha nem hálják el a házasságot, végül Franciska hűtlensége miatt követ el öngyilkosságot, tehát erkölcsileg messze fölötte áll feleségének, aki vét a házastársi hűség ellen!

Vezérmotívumok és szimbolikus jelentések

A Seherezádé-motívum mellett, Szent Erzsébet alakja, és Lenau versei alkotják a regény költői-lírai hátterét; fontos a visszatérő eső-motívum is, amely “a lány magányát” szimbolizálja, ez többször is megjelenik az elbeszélés során.

Ugyancsak fontos és szimbolikus jelentésű egy harang, amelyet akkor szólaltatnak meg, amikor Franciskát be akarják mutatni új otthonában, majd eltörik, és csak akkor szólal meg újra, amikor a fiatal nő, immár özvegyen, visszatér a kastélyba, hogy átvegye az örökségét.

Végül a gyűrű szerepe: a gyűrű, ami a házastársi hűség, a ragaszkodás jele, ez leplezi le Franciskának Egonnal való szerelmi viszonyát. Ebben a jelenetben, amely a fiatal színésznő lakásában játszódik, Fontane kihangsúlyozza, hogy a hangulatból hiányzik minden “orosz pacsuli-szerű”, ami a közhely szerint egy fiatal színésznőhöz hozzátartozik. Franciska lakása a nő józanságának jelképe. Ezzel szemben az öreg gróf gondolatai és érdeklődési köre mindig a színpadi szférában mozognak, és még az öngyilkossági döntés meghozatala is, amikor nem akar “Bajkeverő” lenni! –felkiáltással vet véget életének, akárcsak Rudolf trónörökös!!!! Mellesleg ez meg Roderich Benedix, színpadi szerző egyik színdarabjának a címe!