Soha se ébreszd fel a medvét téli álmából!

Posted on 2021. április 16. péntek Updated on 2021. szeptember 12. vasárnap

A rokusensawa-i barnamedve támadás a japán történelem legsúlyosabb medvetámadása volt, mely 10 telepes életébe került Hokkaidó szigetén (Rokusensawa-ban, Sankebetsuban, Tomamae-ban, Rumoiban). Minderről Szapporóban szereztem tudomást, ahol fél évig egy ösztöndíjjal a Hokkaido Egyetemen japán nyelvet tanultam és angolt tanítottam. Az egyik nemzetközi esten egy ainu őslakos tartott előadást erről a borzasztó vérengzésről. Íme a történet:

“Hideg tél köszöntött be 1915-ben Sankebetsu Rokusensawába, az ainu település lakóira, amely mintegy 18 mérföldre található a Hokkaido-sziget nyugati partján. Míg a világban háború zajlott, Japánban a birodalmi Németország ellen vívott harc mellett Sankebetsu Rokusensawa lakóinak egy másfajta ellenséggel kellett felvenniük a harcot: egy hatalmas Ussuri-val (barnamedvével).

A történet úgy kezdődött, hogy a medve már november közepén felébredt. Éhes volt és élelmet keresve, gyilkos ámokfutásba kezdett, melynek során 10 emberéletet oltott ki és még több embert megsebesített, vagy egy életre nyomorékká tett. Az azóta feltárt tényeknek köszönhetően ma már szinte minden részlete ismert ennek a horror filmbe illő, szörnyű mészárlásnak.

A nyitány: november közepén az Ussuri felébredt az odújában és rettentő éhség tört rá. Már korán reggel megjelent az Ikeda család házának küszöbén. Az első találkozás a medvével ijesztő volt, de lényegében ártalmatlan, mert a medve csak ráijesztett az Ikeda család lovára majd magával vitt némi eleséget (kukoricát), de nem sokkal később eltűnt az erdő felé vezető úton. Bár még túl korai volt, hogy a medve felébredjen téli álmából (november!), de a frissen alapított közösségben élők már több ízben tapasztalták a vadállatok felbukkanását., így napirendre tértek a medve látogatásán.

A barnamedve november 20-án ismét megjelent. Az Ikeda család feje ekkor már aggódni kezdett, és segítségül hívta a második fiát, Kametarót és két matagi-t (hivatásos medvevadászt) a szomszédos faluból. 10 nap múlva, november 30-án ismét felbukkant a medve, ezúttal rálőttek, de csak megsebesítették, így az állatnak megint sikerült elmenekülnie. A férfiak másnap reggel követték a medve lábnyomait, egészen az Onishika-hegy felé vezető ösvényig, melynek mentén vérfoltokat fedeztek fel, de a hóvihar miatt kénytelenek voltak visszafordulni. Különben is úgy gondolták, hogy a medve, miután megsérült, most már fél az emberektől, és nem meri újra betenni a lábát az emberek lakta vidékre. Nagyot tévedtek.

December 9-e: Ōta család

1915. december 9-én reggel fél tizenegykor a medve újra megjelent, ezúttal az Ōta család otthonába tört be. A házban, Abe Mayu, a ház asszonya éppen főzött, miközben vigyázott egy Hasumi Mikio nevű kisbabára (nem az ő gyereke volt), akit a hátára kötözött, hogy tudjon dolgozni. A medve rátámadt Mikio-ra, megharapta a fejét, majd megölte. Mayu égő tűzifát dobott a medvére, és megpróbált megszökni, de a medve néhány másodperccel később elkapta, és kirángatta a házból.

December 10-én egy harminc fős csapat indult el Mayu földi maradványainak felkutatására. A féfriak az erdő szélétől mindössze 150 méterre szembetalálkoztak a medvével. Öt ember rálőtt, de csak egynek sikerült eltalálnia. A feldühödött fenevad visszavonult, így a férfiak megúszták sérülés nélkül. Miután a medve elmenekült, a vadászok felderítették a terepet. A vérnyomok a hóban egy szahalin fenyőfához vezettek. Az alatt a hóval és ágakkal betakarva megtalálták Mayu holttestét, de csak a fejét és a lábait. A medve azért rejtette Mayu testét a hóba, hogy megőrizze, és elrejtse a dögevők elől.

Visszatérés az Ōta farmra

Amikor az Ōta család tragédiája elterjedt a faluban, a lakók pánikba estek. Attól tartottak, hogy a feldühödött medve, ami már egyszer megkóstolta az emberhúst, visszatér újabb áldozatokért. Férfiakat toboroztak, akik az Ōta család házában gyülekeztek, és további 50 őrt vezényeltek a szomszéd, Miyouke család házába. Az éjszaka folyamán a medve ismét megjelent az Ōta család udvarában. És bár a falusiak számítottak a medve visszatérésére, bepánikoltak. Végül egy embernek sikerült rálőnie a medvére, de elhibázta. Mire az őrök a szomszédos tanyáról a segítségükre siettek, addigra a medve ismét elmenekült.

December 11-e

50 őr, a Miyouke család házának udvarán vert tanyát, hogy megvédje az ott menedéket kereső nőket, gyermekeket, köztük Miyouke feleségét, Yayo-t. Alkonyodott. Az őrök éppen vacsoráztak, amikor egy hírnök azt a hírt hozta, hogy a medve visszatért az Ōta farmra, de nem tudták lelőni. Hozzátette, hogy a medve a legnagyobb valószínűség szerint a Miyouke tanyát vette célba. Ennek tudatában érthetetlen, hogy miért küldték át az őröket egy másik házba, védtelenül hagyva a nőket és a gyerekeket a Miyouke tanyán. És bekövetkezett, amitől féltek. A medvének sikerült láthatatlanul átjutnia az őrkordonon, és bejutnia a Miyouke házba. Yayo, Miyouke Yasutarō felesége, éppen vacsorát készített, miközben a negyedik fiát, Umekichi-t cipelte a hátán. Zajt hallott odakintről, de még mielőtt kideríthette volna, hogy mi okozza, a medve betörte az ablakot, és belépett a házba. A tűz fölött lévő főzőedény felborult, eloltva alatta a lángot, és az ezt követő pusztítás során az olajlámpa is kialudt, sötétségbe borítva a házat. Yayo megpróbált kimenekülni a házból, de a második fia, Yūjirō a lábaiba kapaszkodott, így menekülés közben az asszony elesett. A medve rátámadt, megharapta a hátán lévő gyermeket, Umekichit. Odo, az egyetlen közelben lévő testőr meghallotta az asszony velőtrázó sikoltását és a segítségére sietett. Miután felmérte a helyzetet, magára vonta a medve figyelmét, így Yayo egérutat nyert és kimenekült a házból. Eközben Odo megpróbált a bútorok mögött fedezéket keresni, ami csak félig sikerült neki, mert a medve hátulról még így is elérte és karmolta, ahol érte. Később a medve ráunva, hogy a férfit nem tudja megkaparintani, szétmarcangolta Kinzót, a Miyouke család harmadik kisfiát, és Haruyoshit, a Saito család negyedik fiát és megharapta Iwao-t, a Saitō család harmadik fiát. A következő célpont Take volt, Saitō Ishigorō terhes felesége. A medve őt is megtámadta, megölte és megette. A későbbi beszámolók szerint, a falusiak hallották, amint Take könyörgött a medvének, hogy ne bántsa a hasában lévő gyermeket, inkább egye meg a fejét. Később, amikor megtalálták a terhes asszony holttestét, a feje nélkül, a méhében lévő gyermek még élt, sajnos nem sokkal később meghalt.

Eközben az őrök, akik a medve után iramodtak, rájöttek, hogy eddig téves nyomot követtek. Gyorsan visszasiettek a településre, ahol szembetalálkoztak a súlyosan sérült Yayo-val. Az asszony beszámolt nekik a Miyouke házban történt vérengzésről. Az őrök futólépésben rohantak a házhoz, hogy megmentsék a túlélőket. Amikor megérkeztek, a házban sötét volt, de bentről morgás hallatszott. Abban a hitben, hogy a medve már mindenkit megölt odabent, néhány őr azt javasolta, hogy gyújtsák rá a házat. Yayo, azonban azt remélve, hogy még néhány gyerek életben van, ellenezte.

Ekkor az őrök két csoportra oszlottak: az egyik, tíz emberből álló csapat az ajtónál helyezkedett el, míg a másik a ház hátsó részén. Amikor jelt adtak, a hátsó csoport zajt csinált, kiabáltak, csörömpöltek, fegyvereiket csapkodták. Ahogy az várható volt, a medve megjelent a bejárati ajtónál. Ott a férfiak összezártak, egy őr tűzvonallal eltorlaszolta a medve menekülésének útját, de ekkor elsült a saját fegyvere. A parancsnok attól való félelmében, hogy mivel szemben álltak egymással, kereszttűz alakul ki, beszüntette a tüzet, így a medve ismét egérutat nyert, és eltűnt az éjszakában. Az őrök ekkor nyírfakéreg fáklyákkal a kezükben beléptek a házba. Szétmarcangolt, megcsonkított holttestek borzalmas látványa fogadta őket, de két gyerek túlélte a támadást, Rikizō és Hisano, a többiek azonban mind meghaltak. És a fenevad, amely két nap alatt immáron hat embert ölt meg, még mindig szabad volt. A súlyosan sérült embereket a Tsuji házban szállásolták el, a folyó közelében.

Amikor a Miyouke család vezetője (aki a támadás éjszakáján elutazott a Hokkaido prefektushoz) értesült a családját ért tragédiáról, úgy döntött, hogy kapcsolatba lép Yamamoto Heikichivel, a profi medvevadásszal. Amikor felkereste a férfit, és beszámolt neki a medvéről, Heikichi rögtön tudta, hogy a tettes csak a “Kesagake” nevű medve (lefordítva “az átlós vállú”) lehet, amelyik korábban már három asszonyt megölt. Heikichi azonban, aki ekkoriban visszavonult a medvevadászattól, már a fegyverét is zálogba adta, hogy több pénze legyen alkoholra, Miyouke segítségkérését megtagadta, azzal indokolva, hogy már kiment a gyakorlatból.

December 12-e

Az incidens után a faluban már csak az orosz-japán háború veteránjai és a medvevadászok maradtak, akik tapasztalatból tudták, hogy a fenevad biztosan újra megjelenik, hogy visszaszerezze a holttesteket. De mivel nem maradt test a Miyouke házban, a vadászok azt javasolták: hogy a medvét az áldozatok holttestével próbálják meg tőrbe csalni. Ezt a borzasztó ötletet széles körben elvetették, különösen az Ōta, a Saitō és a Miyouke családok, de végül beleegyeztek, mondván, hogy ha a falu jövője szempontjából ez a legjobb terv, akkor cselekedjenek. A hattagú mesterlövész csapat lesben állva várta a házban a medvét. Az állat meg is jelent, de megállt a ház előtt, épp hogy csak ellenőrizte a környéket, majd visszatért az erdőbe. A terv kudarcba fulladt.

December 13-án hajnalban az egyik csoport kiderítette, hogy az Ōta család házát kifosztották. Nos, a medve volt a tettes, megette az emberek téli táplálékkészletét, majd még legalább nyolc házat feldúlt, mielőtt visszatért a hegyekbe. Két nappal később egy mesterlövészekből álló csapatot alakított ki a helyi prefektus, vezetőjüknek, Sugónak végül sikerült meggyőznie a medvevadászt, Yamamoto Heikichit is, hogy tartson velük. Tekintettel arra, hogy jelenleg 60 fegyveres ember gyűlt össze, úgy döntöttek, hogy a környező hegyekben keresik a medvét, de Suga, ismerve a medvék viselkedését, tudta, hogy az állat éhsége miatt már feleannyira sem óvatos, mint pár nappal azelőtt, így egyre közelebb merészkedik az emberek lakta vidékhez. Védelmi vonalként egy jéghidat építettek, majd Suga mesterlövészeket és őröket rendelt oda.

Aznap este, egy mesterlövész a hídon látott valamit a fatuskók árnyékában, a szemközti parton. Suga először azt hitte, hogy egy férfi árnyéka az, amikor azonban szólt hozzá, nem kapott választ, ezért utasította a mesterlövészeket, hogy nyissanak tüzet. Abban a pillanatban az árnyék, eltűnt az erdőben.

December 14. Másnap reggel egy csapat a szemközti parton nyomozott, és egy medve lábnyomát és vérét fedezték fel a hóban. Tekintettel arra, hogy a Kesagake megsebesült, valamint a közelgő hóvihar azzal fenyegetett, hogy befedik a lábnyomait, úgy döntöttek, hogy ez az utolsó lehetőség a medve levadászásában. Két mesterlövész, Yamamoto és Ikeda Kamejirō vállalták, hogy közvetlen közelről lelövik a fenevadat. S mivel Yamamoto jól ismerte Kesagake szokásait, hamarosan rá is talált a medvére, amint az egy japán tölgy mellett pihent. Ekkor 20 méteren belül megközelítette az állatot és rálőtt. Az első lövése a medve szívébe hatolt, a második pedig a fején találta el. A medvét leterítették végre és diadalmámorban a faluba szállították. Amikor lemérték 340 kg-ot nyomott és 2,7 méter volt. A boncolás során a medve áldozatainak egy részét megtalálták a gyomrában. A medve koponyáját és bundáját meg akarták őrizni az utókor számára, de később valaki ellopta. Nem sokkal a tragikus események után Rokusen Sawa szellemváros lett, mivel a falubeliek közül sokan újabb medvetámadástól félve elköltöztek.

És hogy mi volt az oka ennek a gyilkos ámokfutásnak? Sokan úgy vélik, hogy a medve túl korán ébredt fel, és mert éhes volt, ez valószínűleg agresszívebbé tette. Itt meg kell jegyezni, hogy az az elterjedt nézet, hogy a medve barlangban vészeli át a telet és hibernálódik, téves, mert a nyugalomra vonuló medve leginkább nagy kövek, vagy óriásfák gyökerei közé ás odút magának, majd száraz növényekből bealmol. Nem ritkán több, egymást követő évben ugyanazt az odút használja. És a nyugalmi időszakban nem hibernálódik, gyakran felébred, ezért nem is alszik igazi téli álmot (a japán nyelvben létezik is erre egy szó, az Anamotazu kifejezés, ami azt jelenti, hogy a medve egy olyan állat, amelyik nem rendelkezik odúval és nem hibernált).

A másik problémát, a Japánban akkoriban folyó hatalmas erdőirtás okozta, melynek során a medvék és az emberek közelebb kerültek egymáshoz. Az erdőirtás ugyanis a medvék természetes táplálékforrását is elüldözte, ami arra késztette őket, hogy emberi településeken keressenek élelmet maguknak. Fontos megjegyezni, hogy a medvék normálisan nem vadásznak és ölnek embereket. Általában csak akkor támadnak, ha éhesek, az emberek az útjába állnak, vagy veszélyt jelentenek a kölykeikre.

Utóhatás

Yayo, aki fejsérüléseket szerzett a medvétől, teljesen felépült, de Miyoke Umekichi, akit megharapott a medve, miközben az anyja a hátán hordozta, kevesebb, mint három évvel később meghalt az elszenvedett sérülések miatt. Odo felépült, és visszatért a munkába, de a következő év tavaszán beleesett egy folyóba és belefulladt.

Ōkawa Haruyoshi, a Sankebetsu falu polgármesterének a fia, aki hét éves volt az incidens idején, medvevadász lett. Amikor felnőtt megesküdött, hogy megöl tíz medvét a támadás minden áldozatának emlékére. Mire elérte a 62 éves kort, 102 medvét ölt meg. Ezután visszavonult, és segített a Bear Harm Cenotaph (Yūgai Ireihi) szentély létrehozásában, ahol az emberek azóta imádkoznak a halott falusiak lelki üdvéért.

Takayoshi, Haruyoshi fia, 1980-ban – nyolc év hajsza után – levadászott egy 500 kg-os barnamedvét, amit az északi-tengeri Tarónak (Gyűlöletes Hokkai Tarónak) neveztek el.

Kimura Moritake mezőgazdasági és erdészeti tisztviselő, aki az Asahikawa Kotanbetsu-i erdészeti hivatalban dolgozott, negyvenhat éven át próbálta rekonstruálni az 1915-ben történt tragikus eseményeket. Lenyomozta azokat az embereket, akik Sankebetsuban éltek, és gondosan feljegyezte történeteiket. Az eseményekről mégsem tudott teljes képet adni, mivel a falubeliek közül sokan már elhunytak, és a túlélők többsége a támadás hátborzongató természete miatt nem voltak együttműködőek. Kimura esetfeltáró könyvét 1980-ban újranyomtatták, majd 1994-ben Kyōdō bunkasha, azaz az Ördög völgye (Dōkoku no Tani) címen jelentették meg újra.

Akira Yoshimura, japán regényírót könyvének megírásában szintén ez az eset ihlette meg.

Memoriál

A Rokusensawán, ahol a medvetámadás történt, most a Sankebetsu Brown Bear Incidens szentély áll. A fák által benőtt kegyhelyen láthatunk egy felújított házat, egy szobrot a barnamedvéről, valamint élőképekben nyomon követhetjük az akkori életet (A hely közel van Uchidome Bridge Uchidome bashi, amely átfogja a Sankebetsu folyót).

A Hokkaidō autópálya 1049-es kijáróját stílusosan Medve útnak nevezték el és egy aranyos medvés tábla mutatja az utat a szentélyig. Mivel számos turista csak itt szerez tudomást a medvetámadásról, a tábla inkább ironikus, mint humoros színezetű.

Az ainuk és a medvék

Az ainuk a japán szigetvilág északi területein őshonos népcsoport. Nyelvükön a medve “kamui”, ami “istent” is jelent. Bár még sok más állatot tartanak istennek az Ainu kultúrában, a medve a főisten.  Az északi nép szerint, amikor az istenek ellátogatnak az emberek világába, állati testet öltenek. A “kamui” kifejezés azonban a legtöbb esetben a medvére utal. Az ainuk azért ették meg szívesen a medvét, mert úgy hitték, hogy az istenek álruhája (a hús és a bunda) ajándék, melyet annak a közösségnek szán, amelyiket meglátogatja. A medvék emberek formájában is képesek megjelenni, de csak valódi lakhelyükön, az istenek országában, az emberek világán kívül, hogy hazajuttassanak egy istent az országába, az Ainuk azzal, hogy feláldozták és megették az állatot, felszabadították ezzel a lelkét. Ennek a rituálénak Omante a neve, és általában szarvassal vagy medvével gyakorolták

Az Omante egy felnőtt medve feláldozásának ünnepe volt. Az Iomante egy másik hagyományuk volt, amelynek keretei közt elfogtak egy medvebocsot. Miután elfogták, egy fafaragott építményben őrizték. Úgy tekintettek rá, mint egy gyermekre, akit az istenek küldtek, így emberi étellel etették, és bizonyos tekintetben jobban bántak velük, mint az Ainu gyermekekkel. Ha a medvebocs túl fiatal volt, és hiányoztak rágófogai, egy szoptató anya saját tejével táplálta őt. Amikor a medve már 2-3 éves lett, oltárhoz vezették és feláldozták. Ezt általában tél közepe fele tették meg, amikor a medve húsa a legjobb állapotában volt az elraktározott zsírok miatt.  A falusiak a külön erre a szertartásra készített nyilakkal lelőtték az állatot, táncoltak, bort öntöttek a medve tetemére. Ezután imát kántáltak a medveisten lelkének üdvösségéért. A fesztivál három napon és három éjen át tartott, hogy a medveisten a megfelelő módon térhessen vissza az istenek otthonába.