gasztronómia

Mentsük meg a méheket!

Posted on

A világban egyre több kampány indul a méhek megmentése érdekében. Bajorországban (Friedberg, Augsburg, Tegernbach ) az idén számtalan Imker Tag-ot, azaz méhészeti napot tartanak. Aki bele akarja vetni magát a méhek lenyűgöző világába, annak egyszer érdemes részt vennie egy ilyen rendezvényen.

Én legutóbb Augsburgban jártam, ahol megtudtam, hogy az ott működő méhész egyesületet két bankár hívta életre 2009-ben. Ami érdekes, hogy míg 2010-ben 162.000 hobby méhészt tartottak nyilván, 2012-re 187,000-re nőtt a számuk. Monika Theuring, a Bajor Méhészek Egyesület vezetőjének nagy része volt ebben, mert Tegernbach faluban és Friedbergben 2012 óta minden évben megszervezi a méhészeti napot. Tapasztalt méhészek tartanak előadásokat a városházán és a környező iskolákban. A méhek iránti érdeklődés jele továbbá az is, hogy egyre több róluk készült filmből lett bestseller, mint pl. a “More than Honey“  (Több, mint méz) és A méhek története, avagy a rovarok nélküli világ horror szcenáriuma!

A Méhész napokon work shopok működnek, ahol a gyerekek méhviaszból gyertyát önthetnek, a szülők méhviasz ékszereket vásárolhatnak és színes, zenés műsor keretén belül megszavazhatják a Bajor mézkirálynőt!

A méhek és a méz

A méhek egészsége rendkívül fontos a világ számára, hiszen ők végzik az európai termények és vadnövények beporzásának több mint 80 százalékát. A méhek ráadásul kulcsszerepet játszanak a pollen és nektár gyűjtésben is. A nektárt gyűjtő egyedek is poroznak be növényeket, de a pollent gyűjtő méhek sokkal hatékonyabb beporzók. A legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszer-termelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől, nagyrészt a méhekétől.

A méhészet története

A méhek termékeinek emberi hasznosítása egyidős az emberrel. A természetétől fogva vegyes táplálkozású ember hamar felismerte a méhlakás jelentőségét. A történelem előtti időkben az ősember az egész lépet elfogyasztotta. A gyűjtögető életmódról az ember 8-9 ezer évvel ezelőtt tért át a termelésre, ezután sziklarepedések helyett kaptárköveket faragtak ki. Fában szegény vidékeken pedig szalmából, gyékényből és vesszőből font méhlakásokat készítettek és agyagedényeket használtak a méz tárolására.

Már az Ószövetségben is említést tettek a méhek gondozásáról. A mézet akkoriban még balzsamozásra is használták.

A méhészet a középkorban nem sokat fejlődött. Feltehetőleg kezdetben nem a ház körül tartották a méheket és külön nem is gondozták őket, hanem az erdőségekben a fák odvában tanyázó vadméheket fosztották ki. Erre való volt a “méhészcsont” vagy mézkereső. Ökörszarvból készítették és a benne foglyul ejtett méheket egyenként kiengedve a méhodú nyomára lehetett bukkanni. Később valószínűleg a fa odvában lévő méhcsaládot a fatönkkel együtt hazavitték. A rajok számára mesterséges méhlakásokat készítettek kivésett fatörzzsel utánozva az eredeti faodút. A méhészet első oktatói a papok voltak, méhészeti tudásukat feltehetőleg a római íróktól tanulták, de a méhek életéről igen keveset tudtak. Az emberek a méhészkedés útján jutottak az akkori egyetlen édesítőanyag, a méz birtokába és a világításhoz szükséges viaszt is a méhészkedés révén teremtették elő.

A méhészet terjedésével aztán új foglalkozások keletkeztek: viasziparos, mézsörkészítő, mézesbábsütő. Ezek a tevékenységek olyan jól jövedelmeztek, hogy a későbbiekben külön iparággá fejlődtek. A XVI. századtól a méhészkedés lassan hanyatlásnak indult. Mária Terézia ismerte fel annak szükségességét, hogy a méhészetet támogatni kell. 1776-ban rendeletet adott ki, hogy se a kezdő méhészek, se a tíz kasnál többel méhészkedők ne adózzanak.

A méz

A legkorábbi édesítőszer a méz volt. A legősibb ital pedig a méhser. A görög mitológiában Bakkhosz eredetileg a méhser istene volt-csak később lett a bortermelők és borivók legfőbb patrónusa. A nektár, amelyet a görög istenek fogyasztottak az Olümposzon, valószínűleg a méhserrel volt azonos-csupán abban a kérdésben nem egyezik az ókor íróinak a véleménye, hogy a bűvös ital a szomjúságon kívül az éhséget is oltotta-e. Homérosz szerint ugyanis a nektár Kronosz, Zeusz és a többi isten itala volt, s hozzá táplálékként ambróziát fogyasztott. Szapphó, a költőnő viszont arról dalol, hogy a nektár az istenek eledele.

A méhser készítéséhez, –Columellától tudjuk, -hogy a rómaiak esővizet használtak. A vizet hónapokig napon tárolták, ha erre nem volt mód, akkor felfőzték. Ezután a vízhez mézet kevertek,-ha minél erősebb méhsert akartak nyerni, annál többet-,majd az oldatot kitették a napra, s a legnagyobb nyári hőségek idején 40 napig zárt edényben tartották. Majd amforákba fejtették le, s füstölőbe tették.

Mézesbor recept Columella szerint: keverj 1 urna (13 liter) protopumhoz (a sajtolásnál először kifolyó musthoz) tíz font (3 l/3 kg) mézet. Egy hónapig tartsd zárt edényben, majd amforákba vagy palackokba fejtve raktározd fogyasztásig.

Reklámok

Karalábé szezon! Nemcsak töltve jó!

Posted on Updated on

A karalábé elnevezés a német Kohl-káposzta és a Rabi-répa szóból származik, valószínűleg azért kapta ezt a nevet, mert a karalábé “testes” része hasonlít a répára.

A karalábé a legnépszerűbb zöldség a német nyelvet beszélő országokban, azon kívül Amerikában a német populációt számláló államokban, mint pl. Wisconsinban, de érdekes módon Vietnám északi részén is megtaláljuk, ahol ‘Su háo’ a neve. India keleti részén Nyugat-Bengal-ban és Bangladeshben ‘Ol Kopi’ néven ismert. A Kasmír völgyben, (Észak- Indiában) ahol ‘Monj-hakh-nak hívják, (‘monj’- a kerek részre, ‘hakh’ a leveles részre utal) szintén sokat használt zöldség, csakúgy, mint India Maharashta régiójában, ahol Navalkol a neve (‘Navilu Kosu’ vagy Nol Kol Sri Lankában). Európában Ciprusban is honos, ahol ‘kouloumpra’ néven találkozunk vele az étlapon.

A karalábé vagy kalarábé a káposztafélék családjába tartozik. Magas B1-, B2-, B6– és C-vitamin tartalma miatt igen fontos a nyers fogyasztása. Tartalmaz még kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat, valamint meszet és foszfort is. Nem savanyítható, konzerválásra is alkalmatlan! Én viszont kipróbáltam a japán mirin ecettel ízesítve, (vajban megpároltam sóztam, borsoztam és meglocsoltam 2 evőkanál mirinnel) és isteni finom lett!

Amúgy a karalábé nagy előnye, hogy nincs évszakhoz kötve, mert egész évben termeszthető, és már tyúktojás nagyság elérésekor szedhető. A karalábét magas vitamintartalma miatt az alternatív gyógyászat hívei méregtelenítő hatásúnak tartják, hogy ez igaz vagy sem, ki-ki döntse el maga, miután kipróbálta. Egy biztos, hogy mindenképpen egészséges. Meghámozva, lehet nyersen, felkockázva, vagy lereszelve fogyasztani, de mi magyarok leginkább főzve szeretjük.

Nemcsak nálunk népszerű a karalábé leveleket megtölteni, hanem a Kasmír konyhában is, ahol Mŏnji a neve és náluk a leggyakrabban főzött zöldség az amerikai kelkáposzta után. Kasmírban a leveleivel együtt párolják meg, majd levest és rizst szolgálnak fel hozzá. Cipruson viszont salátaként kínálják, sózva, borsozva és citrommal meglocsolva.
Németországban nemcsak rizzsel szokták megtölteni a karalábét, hanem gombával, vagy babbal is. A rakott karalábéhoz répát és burgonyát használnak, a karalábé levesüket meg korianderrel fűszerezik. Salátaként ugyanúgy készítik el, mint a gyalult káposzta salátát, répával, cukorral egy pici ecettel ízesítve. A képen látható töltött karalábé receptemben az újítás a besamel-szerű szósz, tejföllel savanyítva és a botturmixszal egy kicsit felhabosítva, hogy még ínycsiklandóbb látványt nyújtson. Az avantgarde dolog pedig, hogy nincs kalap a karalábén, így jól látható a répás-rizses töltelék.

Rebarbara torta

Posted on

Először készítsük el a torta alapot,

Hozzávalók az alaphoz: 200 gramm keksz, 60 gr vaj,

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Törjük össze a kekszet, olvasszuk meg a vajat. Dolgozzuk össze az összetördelt keksszel. Helyezzük el egy tortaformában, jól nyomkodjuk bele. Süssük 10 percig 180 fokon.

Készítsük el a tölteléket:
1 kg rebarbara, 1 ek víz, 2 ek zselatin por, 2 dl hideg víz, 3 tojás sárgája, 3 tojás fehérje, 1 dl tejszín, 20 dkg cukor

Tegyük a megtisztított, feldarabolt rebarbara szárakat egy lábosba, öntsünk rá 2 dl hideg vizet és kezdjük főzni mérsékelt lángon. Keverjük meg gyakran, hogy a rebarbara egyenletesen puhára főjön (kb. 15 percig).

Miközben fő, áztassuk be a zselatin lapokat vagy oldjuk fel vízben a zselatin port.

Amikor megfőtt a rebarbara, vegyük le a tűzről és hagyjuk állni 5 percig. Verjük habosra a tojás sárgáját és lassan adjuk hozzá a langyosra hűlt rebarbarához. Tegyük fel a rebarbara+tojás keveréket újra a tűzre és főzzük tovább állandó keverés mellett, addig, amíg a rebarbara be nem sűrűsödik. Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a zselatint és óvatosan keverjük össze.

Tegyük a tojásfehérjéket egy mély tűzálló tálba, öntsük hozzá a tejszínt és adagoljuk hozzá a cukrot. Forraljunk vizet egy nagy lábosban és efölé helyezve a tojásfehérje+tejszín+cukor keveréket verjük kemény habbá. (kb. 5 perc)

Amint a krém elég sűrű azonnal keverjük hozzá a rebarbara keverékhez. A rebarbarás krémet kenjük rá a vajjal kidolgozott kekszrétegre, majd a süteményt helyezzük a hűtőbe legalább 2 óra hosszára. Ibolyalikőrrel kínáljuk.

Bárány sztifádó

Posted on Updated on


Hozzávalók: 70 dkg bárányhús, 2 fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2 db egész fahéj, 1 csipet őrölt szegfűszeg, 2 db babérlevél, 1 narancs reszelt héja (nem fontos), bors, só, 3 ek olaj, 12-14 db gyöngyhagyma, 3 ek paradicsompüré, vörös bor, feta sajt

Elkészítése: Feldaraboljuk a húst, a szeleteket lisztbe forgatjuk és négy evőkanál olajon mindkét oldalán megbarnítjuk, aztán lerakjuk egy cserép- vagy öntöttvas-lábosba. A gyöngyhagymát rádobjuk. Ráöntünk egy kis ecetes levet a gyöngyhagyma alól, összeforraljuk, közben falapáttal felkapargatjuk, ami az edény aljára vagy oldalára sült, hozzáadjuk a paradicsomot, fokhagymát, fahéjat, szegfűszeget, szegfűborsot, babérlevelet, egy percig forraljuk, aztán ráöntjük a vörös bort és a maradék olajat, sózzuk és borsozzuk, majd a húsra öntjük. Lefedjük az edényt és betesszük a száznyolcvan fokos sütőbe. Húsz perc múlva a hőmérsékletet lecsökkentjük százötven fokra, és további másfél óráig sütjük, illetve amíg a bárány teljesen meg nem puhul. A görög tavernákban ehhez is, mint minden máshoz burgonyapürét vagy sült krumplit adnak, néha paradicsom szószos rizst, pedig tulajdonképpen nem kell hozzá más, mint egy kis vörös bor meg egy finom, ropogós kenyér.

Torta trió: a fehér, a sárga és a vaníliás

Posted on

Minden sütemény nagyjából azonos alapból áll, már ami az összetevőket illeti: legtöbb esetben lisztet, cukrot, élesztőt, zsiradékot, tojást tartalmaz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden sütemény egyforma ízű lesz. Mert aszerint, hogy a hozzávalókat hogyan variáljuk mindjárt másféle torta a végeredmény, úgymint: fehér torta, vanília torta vagy sárga torta. Ez a 3 “Grácia” minden szakácskönyv 3 alaptortája, látszólag nagyon hasonló, de hogy mégis miért más, ezt egy las vegas-i cukrász, Shea Wafford-tól tudtam meg, aki a Mandalay Bay, Ri Ra étterem cukrásza. Ő magyarázta el a különbséget a három, gyakran azonosnak hitt sütemény között. Válasza és a torták megízlelése után úgy éreztem, hogy igazi szakértővé váltam.

Mik a főbb különbségek tehát a fehér, sárga, és a vanília torta között? Az egyikhez csak tojásfehérje szükséges, míg a másikhoz egész tojás, a harmadik karakterét meg a vanília mennyisége adja meg. Valamelyikhez jobb, ha vajat használunk, míg a másikhoz meg az olaj a nyerőbb. Mielőtt ismertetném a recepteket, vegyük szemügyre közelebbről mindhármat!

A fehér torta

A fehér torta, a tipikus alap sütemény, melynek összetevői a fent említettek, azzal a különbséggel, hogy a tortához csak a jól felvert tojásfehérje szükséges. A zsír és a vaj helyett Shea az olajat javasolja, amitől a sütemény a lehető legfehérebb lesz! Ezt se tudtam!

A fehér torta konzisztenciájához azonban nemcsak a tojásfehérje járul hozzá, hanem a keverési módszer is. Az is fontos lépés, hogy miután a tojásfehérjét “mega”kemény habbá vertük, a tésztába óvatosan kell belehajtogatni, ettől lesz aztán a torta légiesen könnyű és levegős!

És mi a sárga torta titka? A sárga tortához vajat használunk és egész tojást. A kettő kombinációja eredményezi az erős, sárga színt. A torta a vaj, és a tojás sárgája miatt gazdagabb, tartalmasabb lesz, mint a fehér torta.

Mi újság a vanília ízű süteménnyel? A vanília torta egy kicsit kilóg a sorból, meg nem is, mert igaz, hogy a fehér és sárga tortát is vaníliával aromásítjuk, de csak kis mennyiségben, míg a vaníliás süteménynél dupla-tripla adag vaníliát használunk, ami miatt ez a torta a torta show-nk sztárja lesz. Amúgy Shea szerint a vanília tortánál szabad kezet kap a cukrász, már ami a hozzávalókat illeti, mindenki kedvére zsonglőrözhet a tojással és a zsiradékkal, a lényeg, hogy a karakterét a vanília (bourbon, madagaszkári) íze adja meg.

Mikor melyik tortát süssük? Ez függ az általunk választott tölteléktől. Ha a gyümölcskrémeket vagy vajkrémet szeretjük,-pl. az esküvői torták általában vajkrémmel készülnek-,ezekhez a töltelékekhez Shea egy semleges fehér tortát vagy a vaníliás süteményt javasolja.

Csoki rajongóknak viszont kötelező a sárga torta, melyen a tipikus bevonat, a csoki vagy ganache krém. Aki viszont cukormáz rajongó, annak a vanília torta a legjobb választás, mert egy „csupasz, vanília ízű” torta a máz nélkül is ragyogó.

Ha Jávakrém őrült vagy, Shea a fehér tortát javasolja, kávé likőrrel meglocsolva (de ne cuppogjon). Ez a tortafajta rögtön beissza a likőrt, melynek a tetejére legtöbbször csoki mousse-t vagy kávékrémet varázsol, cukor nélküli tejszínhabbal. Higgyünk neki, ha követjük a 3 torta recept használati utasítását mindenki megtalálja majd a neki legmegfelelőbbet!

Mini madeleine-k rózsaszín bevonattal

Posted on Updated on

A Madeleine egy kagyló alakú, aprósütemény. Az eredetéről több verzió kelt szárnyra, az első, hogy királyi konyhán született meg, mégpedig Lotaringiában, Stanislaw Leszczynski herceg commercy-i vagy liverduni kastélyában, aki épp a vejét, XV. Lajost látta vendégül. Az anekdota szerint a pazar lakoma vége felé ki tudja, mi okból, parázs vita tört ki a konyhában, a feldühödött szakács elviharzott, akkor, amikor még a desszert el sem készült. A botrányt végül az egyik leleményes szobalány, Madeleine Paulmier akadályozta meg, aki egy a nagyanyjától tanult aprósütemény receptjét készítette el, melyhez az ún. genovai torta alapot használta fel, mandula és citromhéj hozzáadásával. XV. Lajosnak és pereputtyának annyira ízlett a sütemény, hogy a Madeleine hamar népszerű süteménnyé vált Versailles-ban is. A Madeleine története itt akár véget is érhetne, de a teasüteményhez még hiányzott a tökéletes forma, amit a Madeleine csak a XIX. század elején nyert el, Jean Avice-nak köszönhetően. Avice korának egyik igazi híressége volt, a Sylvain Bailly vezette cukrászat mestere, a Versailles-i palota és a kor híres ínyencének, Talleyrand-nak (Napóleon külügyminisztere, Périgord hercege) az udvari beszállítója. Avice tanította meg a kor későbbi főzőzsenijének, Antoine Carême-nek is a Madeleine elkészítését, aki később csak úgy emlegette Avicét, mint az égetett tészta mesterét. A jelek szerint azonban Avice-nak nem csak az éclair alapját is képező tésztához volt érzéke, hanem a XVIII. századi aprósütemények tökéletesítéséhez is. Állítólag neki köszönhető az is, hogy az addig ikonikus külső nélküli Madeleine számára megtalálta az ideális formát, egy kisebb kagylóalak képében (eredetileg kocsonyaforma volt). Így történt, hogy az íz és a külső hamarosan elválaszthatatlanok lettek egymástól.

Mini Madeleine

A Madeleine alapja ugyanaz, mint a legtöbb süteményé: vaj, liszt, tojás kell hozzá, amelyek keverékéből kapott tésztát általában citromhéjjal, vaníliával vagy narancsvirág-kivonattal ízesítenek. A tésztában a liszt egy részét a franciák őrölt mandulával helyettesítik, vannak helyek, ahol apróra vágott mazsolát vagy más aszalt gyümölcsöt is tesznek bele, vagy a már formában lévő tésztához olvasztott csokoládét vagy kakaóport adnak hozzá vagy egy-két szem aprócska gyümölcsöt. Kedvelt változat a málnával ízesített Madeleine, de használhatunk epret, áfonyát, meggyet vagy cseresznyét is.

Még egy tanács: a madeleine titka, hogy nem szabad túlsütni. Ha kellemes arany színe van és még rugalmas a tészta, akkor kell kiszedni a sütőből, és a formából kiborítva, rácsra téve állni hagyni.

Hozzávalók: 2 egész tojás, 1 tojássárgája, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 10 dkg liszt, 1 mokkáskanál sütőpor, reszelt citromhéj

Elkészítése: A vajat megolvasztjuk. A tojásokat felütjük, és a tojás sárgához adjuk, habosra keverjük. Egy másik tálba kimérjük a lisztet, belekeverjük a sütőport és a cukrot, valamint hozzáreszeljük a citrom héját. Ezután habverővel vagy spatulával, óvatosan beleforgatjuk a tojáshoz a lisztes keveréket, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, és homogénné keverjük. A tésztát 2 órára a hűtőbe tesszük.
A madeleine-formát kikenjük, megszórjuk liszttel, majd kanállal félig megtöltjük úgy, hogy egyenletesen terüljön el benne a tészta. Ezután a 190 fokra előmelegített sütőbe toljuk a tepsit, és nagyjából 10 perc alatt aranyszínűre sütjük a süteményeket. A sütése, elkészítése ennyire pofon egyszerű!
Végül a kész Madeleine-eket rácsra helyezzük, és hagyjuk kihűlni. Én úgy tettem “húsvétiassá” a teasütit, hogy felvertem 2 tojás fehérjét, amibe kipréselt málna levet öntöttem és 5 dkg olvasztott fehér csokit adtam hozzá, majd ebbe mártogattam bele (vagy lehet málnaöntet aromát is hozzáadni) a Madeleine-k fél oldalát. Cukorkristályokkal megszórva igazi ünnepi desszert lett belőle!

A Madeleine legendás története, Marcel Proust-ot is megihlette „Az eltűnt idő nyomában” című önéletrajzi regényében, melynek köszönhetően hirtelen feléledt az érdeklődés a sütemény iránt: „A tea mellé anyám egy kis Madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…”

A világ legdrágább és legritkább ételei, italai

Posted on

Kerti sármány: A sármány egy elég kicsi madár, és arról nevezetes, hogy minden része ehető, még a csontjai is. A francia konyha kedvence. Régen az emberek titokban ették, hogy Isten meg ne büntesse őket, a nagy élvezet miatt. Napjainkban a sármány populáció száma olyan rohamosan csökken, hogy az Európai Unió betiltotta ennek a “madár ropogósnak” a fogyasztását.

Wasabi: Nincs sushi wasabi nélkül, ami valójában nem más, mint egy ízesített, színezett torma. Azért drága, mert maga, a wasabi növekedéséhez és a betakarításához is ideális feltételeket kell biztosítani. Japánban természetesen már csak négy helyen nő, és egyre kevesebb helyen az országon kívül.

Su Filindeu: Ha soha nem hallottál erről a tésztaféléről, ne csodálkozz, a világon ugyanis csak három nő tudja, hogyan kell csinálni, és mindannyian ugyanannak a családnak a tagjai. Ez az ételféleség szinte embertelenül vékony tésztából áll, mely úgy készül, hogy két személy egymással szemben állva, egymásra helyezve rétegezi. A végeredmény egy “gézszerű” tészta. Elég vicces, hogy csak ezek a nők képesek megcsinálni. Pedig már pár sztár szakács bejelentkezett hozzájuk tanulónak, mint pl. Jamie Oliver, de a séf pár óra múlva feladta, mert a tésztát olyan nehéz volt húzogatni, nyújtogatni.

Fecskefészek leves: Ez az étel Indonéziában, Thaiföldön, Malajziában népszerű, s mint a neve is jelzi, fecskefészek hozzáadásával készül. Nem tudni, hogy miért gondolják az emberek azt, hogy jó ötlet egy madár köpetéből levest készíteni? Mindenesetre akik szeretik, borsos árat fizetnek érte.

Pule sajt: Rengeteg ritka sajt létezik a világon, de egyik sem drágább, mint a szerb pule sajt, ami szamártejből készül. A szamártej, tulajdonképpen számunkra sem ismeretlen. A pule sajt esetében azonban az a különleges, hogy csak egy bizonyos fajta szamárnak a tejéből lehet készíteni, amelyből már csak 100 van a világon. Ezek a ritkaságszámba menő szamarak egy meghatározott természetvédelmi területen élnek Szerbiában. A pule sajttal kapcsolatban még egy adat: Három liter tejből nyernek ki egy kiló pule sajtot, így nem csoda, hogy annyira drága!

Fehér szarvasgomba: Olyan ritka, mint a wasabi. Egyesek szerint a szarvasgomba olajjal ízesített tészták univerzumunk legfinomabb ételei. Nos, ezzel nem mindenki ért egyet, annak ellenére, vagy éppen azért, mert 1 kg szarvasgomba több, mint 2000 euróba kerül (így nem csoda, hogy a legtöbben ki sem próbálják).

Fekete szarvasgomba: A Franciaországban termő fekete szarvasgomba túlszárnyalja a fehér szarvasgombát. Ráadásul a Perigordból származóról azt tartják, hogy afrodiziákum! Talán ezért kerül 2500 euróba kilója!

Nyers lunda szív: A lunda, ez a cuki madár az Atlanti óceán északi részén levő szigeteken él. A tengerek elszennyeződése és a fő táplálékának számító homoki angolna túlzott halászata azonban veszélybe sodorta ezeket az alka féléket; így egyes kolóniái ki is pusztultak (Magyarországon az elmúlt 50 évben nem fordult elő, korábban is csak alkalmi vendégnek számított nálunk). És milyen különleges csemege készül belőle? A dobogó, nyers lunda szív. Hogy Nyugat-Izland lakói mióta eszik a hakarl nevű erjesztett cápával együtt arról nem szól a fáma, de mivel náluk több régióban még mindig hatalmas a lunda populáció, így nem meglepő, hogy előbb-utóbb a tányérukon végzik ezek az aranyos, kis lények.

Casu marzu: a szardíniai féreg sajt, melynek különlegessége, hogy a tipikus erjedés/bomlás egy szakaszában, szándékosan bejuttatják a sajtba
a lufila casei nevű lárvákat, amik előmozdítják a fermentációs szintet és a sajtzsírok lebontását. A lárvák emésztési folyamata során a sajt textúrája nagyon puha lesz, plusz némi ún. lagrima nevű folyadék szabadul fel, amit szardíniai nyelven “könnycseppnek” neveznek. Ez az “élő” sajt annyira szörnyű, hogy végül az Európai Unió betiltotta.

Almas kaviár: A világ legdrágább kaviár márkája, mert kb. 20.000 dollárba kerül 1 kg belőle. Igaz, hogy ez csak egy halikra, de egy ritka fajta, ami csak az ún. albinó tokhalban található. Főként a Kaszpi-tengerben halásszák. Iránban kedvelt csemege.

Sáfrány: Kleopátra kedvence volt, aki sáfrányágyban szeretett aludni. Manapság mindenki kóstolt már sáfrányos rizottót, vagy sáfrányos paellát, de mint a receptekből is látszik, hogy ezt a növényt főként a mediterrán országokban kedvelik. A sáfrány azért a legdrágább fűszer a világon, mert egy kiló sáfrányhoz 50,000 sáfrány bibe szükséges. Egyébként túl lehet adagolni, így elég egy ici-pici mennyiségű sáfrány, ahhoz, hogy megbolondítsuk az ételt!

Kobe marha: Amerikában minden jobb étterem azt állítja, hogy ők készítik a legjobb kobe marhát. Ez legtöbb esetben nem igaz, mert egy sztárszakács utána nézett, hogy kobe marhát kevesebb, mint 10 étteremben árusítanak Amerika-szerte. A hús olyan omlós, hogy szó szerint elolvad az ember szájában.

Ámbrás cet-ambergris: ez a cet egy nagyon különleges állat, mely különleges körülmények között él. Az ámbra úgy keletkezik, hogy a cet képtelen megemészteni a tintahal “csőrét” és vagy kihányja vagy székletként távozik belőle (az ámbrás ceteknek csak 1%-a termel ámbrát és évekig tart, amíg képződik. A tenger felszínén úszik (Atlanti óceán, Madagaszkár, Bahama) onnan halásszák le). Állítólag II. Károly, angol király kedvenc reggeli csemegéje volt az édeskés ámbrakrém. Valóban királyi étek, mert Welszben legutóbb 1 kg, 11000 fontért kelt el.

Densuke, a fekete dinnye: Hokkaidóban, Japán legészakibb szigetén termesztik. Annyira ritka, hogy évente körülbelül 70 darab terem, ezekből a jellegzetes fekete, rögbi labda alakú dinnyékből. 2008-ban 1 db 6000 $-ért kelt el egy aukción.

Caffe raro: Valójában ez a kávé egy kombinációja a két legritkább babkávénak a világon. Az első a jamaicai Blue mountain kávébab, mint a nevéből is kiderül, Jamaicában a Blue mountain régióban terem, de ott is csak korlátozott mennyiségben. A második még ritkább kávécserje a Kopi Luwak, amiről lehet, hogy többen hallottak már, nevezetessége, hogy a cibet macska nagyon szereti, s miután megeszi, a gyomor-bélrendszer enzimjei révén állítólag megváltoztatja a kávé szerkezetét. A magot nem tudja megemészteni, így kikakilja. Ezt az emberek összegyűjtik, lemossák és ha összerakjuk a jamaikai Blue montain kávébabbal, akkor a világ legritkább kávé keveréket nyerjük el. 550 euró kilója.

Matsutake gomba: Annak ellenére, hogy a neve japán, ez a gombafajta nem csak Japánban terem, hanem Európában, illetve Észak-Amerikában is. Azért drága, mert nagyon ritka, mivel a termesztéséhez különleges környezet kell. Régen sokkal több matsutake termett Japánban, de az elmúlt 50 év során egy bizonyos parazita faj elkezdte pusztítani, így az ára drámaian megemelkedett.

Kocka alakú görögdinnye: Ez nem vicc tényleg létezik a kocka alakú görögdinnye. Talált, süllyed, nem egy ritka fajtájú dinnyéről van szó, hanem egy technológiáról, miszerint Japánban kitalálták, hogy a normál görögdinnyét egy dobozban termesztik, így nyeri el a gyümölcs a kocka formát, 300 euróba kerül belőle 1 kiló.

Komlórügy: A komlórügyek, más néven komló spárgák bizonyítják, hogy néha még viszonylag közönséges növények, esetünkben a komló, amely számos ital fő összetevője, is rendelkezhet ritka tulajdonságokkal. A hajtások, rügyek összegyűjtése idegölő kézimunka. Gondolom ezt vették figyelembe, amikor több, mint 1000 dollárért árusították az Amerikai Egyesült Államokban.

Yubari dinnye: vagy Yubari király egy hibrid dinnyefajta, ami két különböző cantaloupe (mézízű dinnye) fajta keresztezéséből jött létre. Mi teszi olyan ritkává? Az hogy csak a japán városban, Yubariban található (ismét Hokkaido szigetén). Nagyon, finom, édes és zamatos, feltehetően a vulkanikus talaj miatt (tényleg isteni volt, tanúsíthatom fél évet éltem Szapporoban).

Amabito no moshio: Úgy is ismert, mint hínár só, vagy ősi tengeri só. Az amabito no moshio ismét azt bizonyítja, hogy Japánban nincs hiány ritka, élelmiszerekből. Napjainkban már csak a Seto beltengernél található ez a hínár delikát, ahol a betakarítási folyamat során a só átitatja a hínárt. Az amabito no moshio viszonylag olcsó, csak 45 dollárba kerül kilója.

Csoda gyümölcs: Állítólag a kis, piros gyümölcs azért csoda gyümölcs, mert
még a súlyos rákbetegeknek is vissza hozza az étvágyukat. A tudományos vizsgálatok azonban ezt még nem bizonyították be. A gyógyhatástól függetlenül a csoda gyümölcs azért is olyan drága, mert rendkívül ritka. Csak Nyugat-Afrika néhány régiójában őshonos.

Édeskömény pollen: Édeskömény pollen. Szóval nemcsak a sáfrány drága fűszer, hanem az édeskömény pollen is. Az édeskömény nem ritka zöldség sok ital alapanyaga, mint a görög Ouzoé vagy a francia Pisangé, nálunk mostanában kapták fel. A pollenje viszont azért olyan drága, mert kézzel kell összegyűjteni, hogy megtartsa az állagát, azonkívül a termelés hozama igen alacsony. A nagy tisztelet miatt kulináris tündérpornak is nevezik. Halételekhez kiváló, ha meg tudjuk fizetni.

Jávorboci sajt (moose): Jávorszarvas sajt. Ehhez a sajthoz csak egy módon juthatunk hozzá, ha elmegyünk Bjurholmba, az Elk nevű farmra Svédországba, ahol Christer és Ulla Johanssontól vásárolhatjuk meg. A farmjukon három szarvas 660 kg sajtot termel nekik évente, melynek darabja 400 és 1000 dollárba kerül. 3 félét készítenek a camembert-típusút, a kéksajtot és a feta-szerűt. Nyitottak egy vendéglőt is Älgens Hus’ néven Bjurholmban közvetlenül a farmjuk mellett.

Pappy van Winkle: Talán a világ legritkább bourbonja, a Pappy van Winkle Family Reserved, a cég évente csak 7000 palackot bocsát ki. 250-dollárba kerül 1 üveg belőle. Jó hír a bourbon rajongóknak, hogy 2025-re megduplázzák a gyártását és 50 dollárról indítanak.

Ehető arany: Ha szükség van bizonyítani azt, hogy az emberiség mennyire sznob, arra jó példa az ehető arany. Az ára 33.000-110.000 dollárba “fáj” kilogrammonként. Az, hogy egyáltalán nincs íze, se tápértéke is azt bizonyítja, hogy szó szerint a legdrágább, értelmetlen dolog, amit meg lehet enni, mindenesetre jól mutat a hagymakarikán vagy a hamburger tetején.

Chocopologie: A Chocopologie egy dán cukrászda, Fritz Knipschildt birodalma. Ő az egyik leghíresebb csokoládé készítő mester a világon, a Chocopologie csokik az ő büszkeségei. A truffeles csokija 3000 dollárba kerül kilónként. És hogy mit tartalmaz? Hát fekete szarvasgombát és Valrhona kakaót. Népszerű még a karamellás-fügés, toffee fee-tengeri sós-pereces, fehércsokis-kávés csokija.

Kona Nigari víz: a Hawaii Kona Nigari víz messze a legdrágább víz a bolygónkon. 25 ml 402 dollárba kerül belőle. S hogy miért? Mert állítólag a Csendes óceánból, 2000 méter mélyről hozzák fel, egy olyan helyről, ahol a vizet semmiféle szennyezés nem éri.

Kolikof fehér gyöngy, albinó kaviár: Számos rendkívül drága, és ritka kaviár létezik. Ezek egyike a Kolikof nevű, fehér gyöngy albínó kaviár. Egy kilogramm 9100 dollárba kerül (James Bond csak a vacak Beluga kaviárt eszi). Bár a Kolikof nem olyan drága, mint az Almas kaviár, de ritkább, mivel az albínó tokhalból nyerik. Ez a halfajta az egyik legrégebbi halfaj, egészen a dinoszauruszokig, azaz, több mint 200 millió évvel ez előttre vezethető vissza kialakulásuk. Élőhelyük jellemzően a szubtrópusi tengerek É-Amerikában, Kelet-Európában, és Ázsiában. Vándorformák, hiszen több tengeri faj a folyókba vándorol ívni. A húsuk és az ikrájukból készített értékes kaviár miatt gazdasági haszonnal kecsegtetnek, akár orvhorgászat révén is. Ez azt eredményezi, hogy több faj állományszáma olyan mértékben lecsökkent, hogy a kihalás fenyegeti őket. A legnagyobb tokpopuláció a Kaszpi-tengerben él. A 2001-es fogási adatok és becslések szerint a világállomány a 20. század folyamán legalább 70%-kal fogyott, 13 tokfaj veszélyeztetett státuszba került, kettő pedig a kihalás szélén áll.