sport

Kora ősz a Pokol völgyében

Posted on Updated on

p1090247

A Bajor Alpokban nyáron sem lehet unatkozni, mert vitathatatlan, hogy Németország legbámulatosabb hegyvidékei közé tartozik. Az alpesi hágókon hegyi tavak, a part mentén kígyózó útvonalak vezetnek mélyen be a hegyek közé. Németország legmagasabb csúcsa a Zugspitze (2962 méter) árnyékában, a keskeny Partnach patak két oldalán 2 fontos város említésre méltó, Garmisch és Partenkirchen. A két várost az 1936-os téli olimpia idején egyesítették, de ennek ellenére megőrizték sajátos jellegüket. Míg Garmisch a síelők paradicsoma, Partnerkirchen alpesi hangulatú városa egynapos kirándulások szempontjából a legnépszerűbb kiránduló hely lett. A legjobb bázis Garmischban hagyni az autónkat, és onnan elindulni fel a hegyekbe.

Nos, mi ezt tettük úgy kb. 2 hete, mivel pazar időt jósoltak fent a hegyekben is, ezért elhatároztuk, hogy felkeressük a Höllentalklammot, azaz a Pokol völgye szurdokot.

Így utólag visszaidézve az aznapi kalandunkat, rájöttem, hogy a természet millió éves ősi varázsát itt szinte minden érzékünkkel felfedeztük. A Hammersbach patak gleccser vájta útjait, a magas hegyeken, sziklákon átmászva, a vízmedencék tajtékzó, tejszínű habját, a zuhogó vízesést. Néhány erőt próbáló szakaszon keresztül a kivilágított alagutakban is hallottuk a vadon lezúduló vízesés dübörgését, minek következtében az esőkabátok is előkerültek a hátizsákokból, annak ellenére, hogy a friss és tiszta hegyi levegő különösen üdítő volt ezen a forró nyári napon. Délelőtt 10 körül hagytuk el a garmisch-partenkircheni parkolót, majd az útjelzéseket követve hamarosan eljutottunk a szurdok alsó bejáratáig, ahol az első menedékhely a Klammeingangshütte volt, 1047 méter magasban (itt volt az első vendéglő is). Ezután kb. 1-1 ½ órát túráztunk a szurdokban, kis hidakon keresztül, néhány helyen lépésben haladva, amíg el nem értük az 1193 méter tengerszint feletti magasságot, kb. 45 perc alatt. Érdemes volt még néhány plusz métert megtenni, csatak izzadtan is a Höllentalangerhütté-ig, mert a kis alpesi kunyhótól csodálatos kilátás nyílt a szurdokra (itt akár meg is lehet szállni egy éjszakára). A zöld minden színében pompázó völgyben megpihentünk egy kicsit panorámázni, mert innen meg remek kilátás nyílt a Waxenstein csúcsra, meg a Riffelwände sziklafalakra és persze a Höllentalferner gleccser fölé tornyosuló Zugspitze, 2962 méter magas hófedte csúcsára. A szurdok látványa hatalmas élmény volt, mivel teljesen elkülönül az összes létező szurdokoktól a világon. Innen az útjelzést követve a neuneralmi havas rét felé vettük az irányt (visszafelé), Obergrainau-n keresztül. A Hammersbach patak felé (lefelé) vezető ösvény egy kissé megerőltető volt, de az extra erőfeszítés jutalma egy újabb, gyönyörű kilátás volt. Lefelé egyébként tanácsos elektromos felvonóval menni, mert a vissza vezető út nemcsak meredek, de iszonyúan kavicsos is, így több ízben megcsúsztunk és a térdkalácsoknak extra erőfeszítést jelentett az egyensúly megtartása.

Azok számára, akik meg akarják mászni a Pokol völgyét, néhány jótanács: az öltözéknél fontos a bokát tartó túrabakancs, azonkívül a dzseki vagy esőkabát. Terjedelmes tárgyak, mint például a babakocsi és a kerékpár nem engedélyezettek a Höllental-szurdokban, így felesleges cipelni azokat. A hőmérséklet mindig alacsony, még a forró nyári napokon is, szóval ezt ne hagyjuk figyelmen kívül. A Höllental szurdok alpesi terep, ezért mindig legyünk óvatosak. Ha gyerekekkel megyünk, ajánlatos a kötél, egész kicsi gyerekekkel a heveder használata is, mivel sok helyen nincs korlát.

Nyitvatartás: Höllental csak a nyári szezonban tart nyitva, étkezési lehetőségek: a Höllentalklamm-Eingangshüttékben, mindkettő csak május 13-ától van nyitva. A kiváló sütemények mellett mindkettőben meg lehet kóstolni az allgaui sajtot, a sváb galuskát, meg a vad és halételeket. Én mellesleg egy magyar gulyáslevest ettem, hogy az elégetett kalóriákat visszatöltsem.p1090269