Month: január 2021
Hóvirág nap és gyertyaszentelés február 2-án
Amióta december 25-re került Jézus születésének ünnepe, azóta február 2-án tartják a Gyertyaszentelés napját. A vallási háttere, hogy Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Ekkor az idős Simeon, Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelt tárgy: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. A későbbi időkben a gyertyát az újszülöttek mellett tartották a rontó szellemek távoltartására a keresztelés napjáig (illetve, hogy a csecsemőt ki ne cseréljék). És itt jön a képbe a hóvirág, melynek korai nevei utalnak február 2.-ára, a Gyertyaszentelés napjára, ami Európában a hóvirág optimális virágzási ideje. Ezen a napon fehér ruhába öltözött, fiatal nők vonultak fel az utcákon, az ünnep kapcsolódott Szűz Mária és a szülő nők szülés utáni megtisztulásához is. A virág francia neve Violette de la chandaleur, ami a gyertyaszentelésre utal, míg az olasz neve, fiore della purificazone, meg a megtisztulásra. Németül viszont Schneeglöckhen azaz hóharangocska, kis hóharang a virág neve,-ami szintén a gyertyaszentelési ceremóniára utal. A virágnyelvben a hóvirág egyet jelent a “reménnyel”, mivel kora tavasszal virágzik, közvetlenül a tavaszi napéjegyenlőség előtt, így az új tavasz és az új év “hírnökének” tekintik.
Története
A hóvirág évezredek óta ismert növény, már a klasszikus görögök is felfigyeltek rá, pl. Theophrastus, a 4. században, aki leukos ionnak, azaz fehér ibolyának (leukos-fehér és ion vagy ἰόν) nevezte és fehér színben izzó virágnak titulálta. Innen származik a latin neve: Leucojum.
Elsőként, 1583-ban Rembert Dodoens, flamand botanikus adott növénytani leírást a hóvirágról, képillusztrációval együtt, majd őt követte egy Gerard nevű angol kollegája Angliában, 1597-ben (az angol botanikus valószínűleg Dodoens anyagának nagy részét felhasználta, és Leucojum bulbosum praecoxnak nevezte a hóvirágot). Gerard utal Theophrastusra, aki a Viola alba vagy Viola bulbosa fajtákat írta le. Ettől kezdve a hóvirág családot hivatalosan Galanthus-nak nevezték. Carl Linnaeus, 1753-ban még egyetlen fajról, a Galanthus nivalis-ról tesz csak említést.
A hóvirág (Galanthus) az amarillisfélék talán legismertebb növénynemzetsége. Huszonegy fajuk él, melyek a Pireneusoktól, Közép- és Dél-Európán át, a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig találhatók meg. Közülük a legkülönlegesebb faj Görögországban él, és októberben virágzik. Magyarországon négy faj fordul elő: a kertekben ültetett pompás (Galanthus elwesii), redőslevelű (Galanthus plicatus) a levantei (Galanthus fosteri), valamint az őshonos, kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), mely utóbbit egyszerűen csak hóvirágnak neveznek. A hóvirágok élőhelyei az üde, vagy félszáraz lombos erdők, mediterrán és havasi cserjések, ritkábban fenyvesek. Földalatti raktározó szervük az 1–2 cm átmérőjű hagyma, amelyből két hosszúkás levél hajt ki – fajtól függően – az ősz, vagy a tél végén. A hagymából egy virágzó szár nő ki, amely egy virágot hordoz. A virág jellegzetessége a három nagy, hófehér külső lepellevél (a köznyelvben „szirom”), és az ugyancsak három kisméretű, belső lepellevél, amelyek zöld foltokat vagy rajzolatokat viselnek. A kultúrába vett mintegy 6-7 hóvirágfaj változatai botanikus kertekbe, illetve a hóvirágkedvelők gyűjteményes kertjeibe kerültek, ahol közel 300-féle formát, köztük több természetes, illetve kerti hibridet is számon tartanak.
A kikeleti hóvirág 2005 augusztusában, az uniós jogszabályváltozásoknak köszönhetően lett természetvédelmi szempontból jelentős növényfaj Magyarországon is. Értéke 10000 Ft, egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik.
A pompás hóvirág (Galanthus elwesii) Dél-Ukrajnában, Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos. Viszonylag nagytermetű, kocsánya 20–25 centiméteres magasságban is lehet, ezért főleg ezzel a fajjal és változataival találkozhatunk a kiskertekben. Novemberben kihajt, s olykor már december végén virágozni kezd. Levelei szélesek, szürkés zöldek, a belső lepellevelek külső oldala – változattól függően – tövénél és csúcsánál, vagy csak a csúcsánál, esetleg végig zöld.
Redőslevelű hóvirág (Galanthus plicatus) Dél-Ukrajnából és Dobrudzsából származik. Kocsánymagassága kb. 20 cm. Február végén – március elején virít. Levelei zöldek, a főbb erek mentén kissé hajtogatottak (redősek). Belső lepellevelei a csúcsuk táján zöldesek, de a bizánci alfaj esetében a belső lepellevelek töve is zöld. Számtalan kertészeti változata esetében a belső lepellevél zöld rajzolata különféle alakú, méretű. Magról jól szaporodik, de hazánkban jelentősebb állománya csak az Alcsúti Arborétumban él. Innét széthordva fellelhető a térség kertjeiben, temetőiben, a budai Jókai-kertben, valamint a budai erdőkben is megjelent – kerti hulladékkal kihordva.
Levantei hóvirág (Galanthus fosteri) a Földközi-tenger keleti partvidékén, Libanon, Szíria és Törökország délkeleti hegyvidékein él. Megjelenésében hasonlít a pompás hóvirágéhoz, de levelei mindig élénkzöldek, sosem szürkések. Kevésbé ismert faj, botanikus kertekben csak ritkán látható. Magyarországon az Alcsúti Arborétumban él egy kisebb állománya, innét széthordva látható néhány kertben és temetőben.
Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) Európa középső területein, valamint Dél-Európa hegyvidékein, lomhullató erdőkben él . A bevezetőben leírt változatok gyakran megjelennek a magyarországi hóvirágállományokban. Hagymájuk rendkívül erős toxint tartalmaz. A kikeleti hóvirág példányai Magyarország és az Európai Közösség területén védettséget élveznek. 2017-ben az év vadvirágának választották Magyarországon. Ez a gyógyvirág egy aktív lektint tartalmaz, amelyet GNA-nak –Galanthus nivalis agglutininnek neveztek el. Érdekessége, hogy az 1995-ben még Nagy-Britanniában dolgozó, magyar genetikus, Pusztai Árpád a burgonyába génsebészeti eljárással GNA-géneket vitt be. Erről egy 1998-as rádióinterjúban számolt be, amelyet a Lancet c. tudományos folyóirat, 1999-ben közölt. A World in action című TV műsorban a tudós kijelentette, hogy a módosított burgonyával etetett kísérleti patkányok bél- és immunrendszere károsodott. Nos: „Én, ha lehet, biztosan nem enném meg ezt!” (ti. a génmódosított burgonyát), és „nagyon tisztességtelennek tartom, hogy az embereket kísérleti patkányokként használjuk”. Ezen kijelentések után kezdődött a híres Pusztai ügy. Az interjú által kiváltott média visszhang hatására a Rowett Intézet igazgatója, Philip James, aki először támogatta Pusztait, felfüggesztette, és megtiltotta Pusztai és Bardócz Zsuzsanna nyilvános beszédét, majd a Rowett Intézet Pusztai eredményeit kritizáló ellenőrzést tartott, és a nyers adatokat hat névtelen recenzensnek is elküldte, akik szintén kritizálták Pusztai munkáját. Pusztai ezután megküldte az ellenőrzési jelentés megdöntéséről szóló jelentését az azt kérő tudósoknak, ezt követően 1999 februárjában huszonegy európai és amerikai tudós közleményt adott ki Pusztai támogatásáról. Pusztai Rowett-i éves szerződését az eset után nem újították meg. A genetikus visszaköltözött Magyarországra, ahol előadásokat tart a GE burgonyáról és általában a növények géntechnikájában rejlő veszélyekről.
A hóvirág, mint szimbólum
A hóvirág a szépművészetet és az irodalmat is megihlette, a költészetben leggyakrabban a tavasz előhírnöke, vagy a tisztaság szimbóluma, mint pl. Walter de la Mare A hóvirág (1929), vagy a “Blow, Northern Wind, blow” (Fújj északi szél, fújj, 1950)-ben írott költeményében. De la Mare a virágot, a Szentháromsághoz hasonlította. Egy angol költőnő, Letitia Elizabeth Landon: The Snowdrop (Hóvirág) című versében szintén megénekli: -“Te tündér ajándéka a nyárnak, miért most virágzol?”
Samuil Marshak orosz író: A 12 hónap című meséjének témája szintén a hóvirág. A népszerű történet lényege, hogy egy excentrikus cárnő kihirdeti Oroszországban, hogy egy kosár aranyat ad annak, aki galanthus virágot hoz neki a tél közepén. Amikor egy fiatal, árva lány kegyetlen mostohaanyja ezt meghallja, a nagy jutalom reményében kizavarja a lányt a hóviharba. A szegény lányka még mielőtt agyonfagyna, találkozik a 12 hónap szellemeivel, akik megsajnálják, és nem csak megmentik a fagyhaláltól, hanem lehetővé teszik számára, hogy hóvirágot szedjen télvíz idején kapzsi, mohó mostohaanyjának. Az oroszok 1956-ban és 1972-ben is megfilmesítették ezt a kedves, megható történetet, de a japánoknak is megtetszett a témája, és szintén Tizenkét hónap címen (1980) (Sekai meisaku dowa mori wa ikiteiru) rajzfilmet készítettek róla.
A Hófehérke és a hét törpe című Grimm mesében, Hófehérke eredeti neve “Hóvirág” volt.
Hans Christian Andersen: Hóvirág című története egy hóvirág sorsát követi, amely büszke arra, hogy ő egy kiválasztott virág.
Csajkovszkij, orosz zeneszerző 12 darabból álló, híres zongorajátékának névadója a 12 hónap, mindegyik tételnek van alcíme, ami a hónapra leginkább jellemző virág neve. A hóvirág, április hónap alcíme, mivel Oroszországban a hideg éghajlat miatt csak áprilisban bújik elő.
Johann Strauss II. a hóvirágról nevezte el a Schneeglöckchen (Hóvirág) című keringőjét, az op. 143.-at. Strauss 1853. december 2-ára komponálta ezt a darabot az orosz nagykövetségi vacsorára, amelyet a bécsi Sperl bálteremben tartottak, de 1854-ig nem adta elő nyilvánosan. A Sperl bálteremben Frau Maria von Kalergis, az orosz diplomata és külügyminiszter, Karl Nesselrode gróf lánya tiszteletére adták a bált, Strauss nekik írta a keringőt.
“Hóvirág” volt a beceneve, a II. világháború idején az Egyesült Államok, Egyesült Királyságban állomásozó katonai alakulatának, akik fehér sisakot, fehér kesztyűt, lábszárvédőt, és olajzöld egyenruhát viseltek.
Még egy szomorú tény a hóvirággal kapcsolatban: Skóciában a bánat és a remény szimbóluma lett, az 1996. március 13-án történt dunblane-i mészárlás óta. Azon a napon egy Thomas Hamilton nevű, 43 éves, pedofil ámokfutó, reggel iskolakezdéskor tizenhat kisgyereket lelőtt, (5-6 éveseket), valamint a védelmükre kelt tanárt is, aki azonnal meghalt, és még tizenöt másik gyereket megsebesített, mielőtt megölte volna magát. Ezzel ez az bűntett a legtragikusabb tömeggyilkosságként vonult be a brit történelembe. A szörnyű tett után Skóciában nyilvános petíciót nyújtottak be a magántulajdonban lévő kézifegyverek betiltásáért, melynek eredményeként hivatalos vizsgálatot folytattak le az egész országban (1996-os Cullen-jelentés). A vizsgálat eredményeként két új törvényt hoztak, melyekben betiltották a legtöbb kézifegyver magántulajdonát az Egyesült Királyságban.
Farsangi csibék, svájci farsangi finomságok
Európa ötven legjobb ünnepsége közé tartozik a bázeli-karnevál (Bázel Fasnacht), Svájc legnagyobb karneválja, amelyet minden évben február és március között rendeznek meg. 2017 óta az UNESCO kulturális örökségének részét képezi. A karnevál svájci óra pontossággal működik, 72 óráig tart, hétfőtől-csütörtök reggel 4-ig és slussz. Ez idő alatt a Fasnächtler-ek (a jelmezes bandák) uralják Bázel régi városrészét, az utcákon és éttermekben kivilágos-virradatig folyik a dorbézolás. Isteni ételekkel kényeztetik magukat a nagy böjt előtt, így nem véletlenül nevezik a baseli Fasnacht-ot az év három legszebb napjának. A helyi ínyencség, amivel teletömik magukat a Farsangi csibe névre hallgató, zsírban sült, papírvékony csodacsemege!
Fasnachtschüechli (farsangi csibék) vagy Fasnachtskiechli (a bázeli német nyelvjárásban) egy speciális regionális és szezonális zsírban sült, svájci “fánk”. Egyéb nevei Chneublätz: szó szerint lefordítva térdlebenyt jelent, az elnevezés az eredeti módszerre utal, mely szerint egy konyharuhát helyeztek a nők a térdükre és úgy nyújtották ki a tésztát, Bernben Chilbiblätz a neve (a Chilbi, eredetileg Kirchweih, ma általános népi fesztivál), a kelet-svájci régióban Öhrli, az Appenzellerland: Hondsfläde, a francia nyelvű Svájcban Merveilles (csoda) és az olasz nyelvű Svájcban Frittelle di carnevale.
A Fasnachtskiechli ma már egész Svájcban elterjedt, és nem csak farsangkor fogyasztják, árusítják.
A bázeli régióban (és ma már szinte mindenhol Svájcban) kizárólag a farsangi szezonhoz tartozik, más régiókban tipikus, egyházi ünnepeken felszentelt tésztaként ismerik. A böjtöléskor-lisztleves- sajt- és hagymatortával (Kääs- és Ziibelewaie) együtt a farsangi csibe a bázeli karnevál jellegzetes ételei közé tartozik. Egyes régiókban pl. Frankföldön egyházi felszenteléskor eszik.
A tésztája főleg tojásból, lisztből és némi sóból áll, na meg élesztőből. Amikor összegyúrják a tésztát, szilva méretű darabokat készítenek belőle (habverővel verik), majd egyenként papírvékonyra nyújtják ki, hagyományosan egy a térdre borított konyharuhán. A kinyújtott tésztákat aztán forró zsírba dobják egyenként, és két fakanállal összenyomva a fazék méretére szabják, így képezve hullámos felületeket. Egyszer megfordítják, hogy mindkét oldala ropogósra süljön. Még melegen bőven megszórják porcukorral (Gottfried Keller svájci író leveleiben és novelláiban a Chneublätz -farsangi fánk, fehérborral történő elkészítését örökítette meg).
A világ legjobb fánkja, a beignet
A francia konyha híres ételeinek egész sorát nevezték el történelmi személyekről. Térhódításával egyidőben vált népszerűvé pl. a beignet, a francia fánk, amit az édesszájú, rokokó királynőnek, Marie Antoinette-nek tulajdonítanak. A történet szerint a királynő egy farsangi álarcosbálból megszökve, Párizs népe közé vegyült, álruhában. A nagy forgatag bámulása közepette hirtelen rátört az éhség, így a szolgáját utasította, hogy egy utcai édességárustól vegyen neki valamit. Ez volt a fánk, ami annyira ízlett neki, hogy az őt kísérő lovagnak egy egész kosárnyit kellett vennie belőle. Végül a sikeres cukrász hamarosan a palotában találta magát, hogy tovább sütögesse fánkjait.
A beignet azonban Marie Antoinette felfedezése előtt sok száz évvel is létezett. A sült tészta hagyománya ugyanis egészen az ókori Róma idejére nyúlik vissza (fritelle néven), de maga a forró olajban sütés még sokkal régebbre; Egyiptomban, az ókori görögöknél is találni fánkra való utalásokat, az i.e. 5 századból. A beignet kifejezést a franciák napjainkban kétfajta tésztára értik, a tészta típusától függően. A francia stílusú beignet már a 17. században elterjedt az Egyesült Államokban is. Az eredeti, élesztő nélkül készült, az élesztős változatát a németek fejlesztették ki, ami Berliner, berlini fánk néven ismert, és gyümölccsel, krémmel vagy lekvárral van megtöltve. A francia beignet viszont négyzet alakú, lyuk nélküli fánk, porcukorral bőven megszórva. Korzikán a gesztenyelisztből készült beignet (beignets de farine de châtaigne) fritelli néven ismert. A kanadai francia nyelvben a fánkokat felváltva beigne-nek vagy beignet-nek nevezik.
A francia fánk
Mindenki tudja, hogy a fánkok szinte minden nemzet konyhájában fontos szerepet töltenek be, főként farsang táján, illetve télvíz idején; de a beignet (bényé) egy kifejezetten francia péksütemény (jelentése dudor), amit egyfajta sült tésztára értenek a franciák (pâte à choux), de készülhet más típusú tésztából is, beleértve az élesztős tésztát is. Az Egyesült Államokban, a New Orleans-i kreol konyhában eleinte, mint desszert terjedt el, a 20. század óta viszont reggelire fogyasztják, mega mennyiségű porcukorral a tetején. Hagyományosan közvetlenül a fogyasztás előtt készítik el, hogy a fánkok frissek, ropogósak és forrók legyenek. Egy adag, három darab fánkot tartalmaz. A helyiek leginkább magában eszik, kávéval, de néha banánnal vagy plantain-nel (főzőbanán) gazdagítják, esetenként lekvárral, juharsziruppal leöntve, vagy akár sós elemeket is tartalmazó hozzávalókkal.
A legfinomabb beignet-et vitathatatlanul a Café du Monde-ban készítik, (Világkávézó) ebben a híres, szabadtéri kávézóban, amely a Decatur streeten, New Orleans francia negyedében, Louisiana államban található. Aki New Orleansban jár, -a város különösen karnevál idején turisztikai célpont,- nem hagyhatja ki ezt az autentikusnál is autentikusabb kávézót.
New Orleansba a francia telepesek vitték be a kávét 1700 körül, “az óanyaországból”, amely később a cajun, a házias, kreol konyha részévé vált, amint a franciák elkezdtek letelepedni az Öböl-part és a Mississippi mentén. Az amerikai polgárháború alatt a new orleans-i kreolok kifejlesztették a cikória kávét, (mivel kávéhiány volt) – amelyet a Café Du Monde és más New Orleans-i kávézókban a mai napig felszolgálnak. A mestercukrászok úgy vélik, hogy a cikória, csokoládé-szerű ízt kölcsönöz a café au lait-nek.
A new orleans-i francia piacon, -Mészáros Csarnok volt az épület eredeti neve,- található a Café Du Monde. A spanyolok építették 1791-ben; 1812-ben egy hurrikán megrongálta, de 1813-ban újjá építették. A kávéstandot 1862-ben nyitották meg a francia piac végén. Tehát több mint két évszázada a Café Du Monde egyike a két hasonló kávé-és beignet kávézónak a piacon. A másik, kevésbé híresnek, Morning Call a neve, amely 1870-ben nyílt. 1974-ben a külvárosi Metairie terület bérleti szerződésének elvesztése után, a Morning Call a New Orleans City Park egy nagy létesítményébe költözött, ahol jelentős bérleti díjat kell fizetnie New Orleans városának.
Az 1980-as évek végétől a Café Du Monde további kávézókat nyitott a bevásárlóközpontokban. Jelenleg összesen nyolc Café du Monde kávézó közül választhatunk New Orleansban: az eredeti, mint már írtam a francia piacon található (800 Decatur Street) a többi, a Riverwalk Marketplace-n, Esplanade Mall, Lakeside Mall, Oakwood Mall, Veterans Boulevard, Mandeville, Covington és a New Orleans-i Városi Parkban.
A Café Du Monde beignet-jéhez sötét, pörköltkávét (cikóriával), vagy kávé helyett fehércsokoládés tejet, forró csokoládét és frissen facsart narancslevet kínálnak. A kávéláncolat alelnöke, Burton E. Benrud, Jr. azt állítja, hogy a beignet az egyetlen állandó élelmiszertermék a francia piacon; aminél a receptek a 18. század óta változatlanok! Íme a recept:
Hozzávalók: 300 ml tej, 50 gr cukor+60 gr a szóráshoz, só, 60 dkg liszt. Dolgozzuk össze a hozzávalókat. Lisztezett felületen a tésztánkat gyúrjuk át, nyújtsuk kb. 1 ujjnyi vastagra, ezután négyzet alakúra vágjuk majd forró olajban öt percig alatt kisütjük, mindkét oldalukon, aztán bőven porozzuk be porcukorral! Mennyei!
Grace Kelly, avagy a skorpió hercegnő bálja
Grace Kelly negyvenedik születésnapja alkalmából (1969. november 12-én volt) elhatározta, hogy egy igazi skorpió ünnepséget fog rendezni. Természetesen nem zárta ki a skorpió férjek és feleségek részvételét sem. A bálra szétküldött meghívók a Skorpió csillagképet ábrázolták, és minden fontos információt a csillagképről, ami januártól-októberig látható az éjszakai égbolton. Legfényesebb csillaga, az Antares is rajta volt a bonyolult csillagtérképen, na meg az Orion, a vadász is, akit a mitológiai történet szerint a Skorpió ölt meg (Az égen is üldözi őt, de itt már sosem érheti el: csak akkor kerül a látóhatárfölé keleten, miután Orion már lenyugodott nyugaton). Egy mondan szerint Artemisz, a vadászat istennője küldte a skorpiót Orion után azért, hogy megölje.
Egy biztos, hogy a skorpió a legbirtoklóbb jegy az összes csillagkép közül. A jegy szülöttei bölcsek, megfontoltak, jól kiszámítják előre minden lépésüket, egyúttal nagy vonzerőt gyakorolnak környezetükre. Cselekedeteidben energikusak, de mindent kemény munkával érnek el. Leginkább a dinamizmus, a győzni akarás és a függetlenség jellemzi őket. Színük a sötétvörös és a fekete, ékkövük a topáz. Grace Kelly tökéletes skorpió volt. 1969. november 12-én lett 40 éves lett. Életrajzírója (Caroll, Caroll: My life with, 1970) szerint nem sokkal a születésnapja előtt döntötte el, hogy úgy ünnepli meg ezt a mérföldkövet, mint ahogy még senki őelőtte. Felvette a kapcsolatot Carroll Richterrel, a kaliforniai asztrológusával, aki havonta Zodiákus szeánszokat tartott nála és kizárólag azokat hívta meg, akik a Skorpió jegyben születtek, illetve azokat vettek feleségül, vagy férjül. A helyszín a Monte Carlo-i Hotel Hermitage nagy, Belle Époque csarnoka volt. A skorpió téma jegyében a fejedelmi bált és az étkezőt, híres Skorpió-egyedek portréi díszítették, mint pl. Edgar Allan Poe, Marie Antoinette királynő és Auguste Rodin szobrász. Az akkori újságok hiradása szerint a 60 meghívott vendég az európai uralkodóház tagjaiból állt, de a hollywoodi színészektől kezdve a spanyol torreádorig, mindenki jelen volt.
A meghívóban Grace Kelly azt kérte a vendégeitől, hogy a Skorpió jellegzetes színeiben, túlnyomórészt piros, fekete-fehérben jelenjenek meg. Bár a meghívás csak a skorpiókra vonatkozott, más kapcsolódó csillagjegy szülöttei is tolerálhatóak voltak. Grace véleménye szerint a Skorpió és az Ikrek, két jegy volt, ami soha nem lehet összhangban. Ironikus módon, a férje, III. Rainier monacói herceg éppen egy Gemini volt, aki a bálon piros inget és zsebkendőt viselt, és fekete estélyi öltönyt.
Kelly hercegnőt tehát Rainier kísérte el, ő maga egy fekete bársony Balenciaga ruhában pompázott. A rubin és gyémánt brossok által díszített ruhához egy Monégasque Bains de Mer-re keresztelt tiarát viselt, amit Cartier tervezett, külön neki. Öltözékét egy rubin gyűrűvel egészítette ki. A bálon Grace, “Her Scorpio Majesty”-Ő Skorpió Felségnek szólíttatta magát, ezt a címet életrajzírója szerint mindig akkor használta, amikor meghívta régi, hollywoodi barátait. A vacsorát nem a palotában, hanem a monacoi Hermitage szálló, frissen felújított éttermében szolgálták fel. A finom falatokat ritka évjáratú borokkal öblíthették le a vendégek. Az ünnepség fényét emelte, hogy Liz Taylor ebből az alkalomból viselte először a Cartier gyémántnyakláncát.
Annak ellenére, hogy Grace születésnapi partiját a Skorpió uralta, egy híres Halak jegyében született színésznő és skorpió férje lett a bál központi alakja. Richard Burtonról van szó, ő volt a Skorpió, aki Elizabeth Taylorrel érkezett a karján. Liz stílusosan a hercegnő asztrológiai jelével díszített, fekete bársony köntösben csillogott-villogott. A megjelenése azért volt nagy szenzáció, mert Taylor először viselte a nyilvánosság előtt a legendás 69,4 karátos, 1 millió dolláros Taylor-Burton gyémánt nyakláncot, amelyet Burton nemrég vett neki. Nagy szenzáció volt maga a gyémánt útja is, mert a nyakéket először New Yorkból, Nizzába szállította két biztonsági őr, miközben a színészpáros a Kalizmán nevű jachtjukon várakozott, ott átadták nekik az ékszert. Burtonéket ezután a biztonsági őreik kísérték a bálra, géppuskával felfegyverkezve.
Minden születésnapi buli középpontjában a születésnapos mellett, természetesen a torta áll. Grace egy skorpió témájú kb. 75kg-os születésnapi tortát készíttetett erre az alkalomra. Az óriási tortán egy arany skorpió pompázott, de a torta túl nagy volt ahhoz, hogy át tudják tolni a szálloda ajtaján. A szakácsoknak ketté kellett vágniuk, mielőtt betolták a terembe.
A parti másnapján Grace a vendégeinek még egy reggeli fogadást is rendezett, a szomszédos Hôtel de Paris úszómedencéjénél (a legtöbben ebben a hotelben szálltak meg). Így ért véget a Skorpió hercegnő bálja 1969-ben!
Lazacos waffel
Hozzávalók: 250g főtt burgonya, 1 csokor bazsalikom, 1 csokor metélőhagyma, 150g saláta (jéghegy, galambbegy stb.), 3 db tojás, 100g liszt, 100ml tejszín, só, szerecsendió, édes paprika, 10 szelet füstölt lazac
Az öntethez: 1 evőkanál közepesen erős mustár, 2 evőkanál durva szemű mustár, 2 evőkanál olaj, 50g méz, 1/2 csomag kapor
Elkészítése: Tegyük fel főni a burgonyát, sós vízben.
Míg a burgonya fő, készítsük el az öntetet. Adjuk hozzá az olajhoz, a mustárt és a mézet, meg a finomra aprított kaprot. Keverjük egyenletesre egy villával. Tisztítsuk meg a galambbegy salátát, vágjuk apróra a bazsalikomot.
Amikor a burgonya kész, szedjük le a héját. Ezután nyomjuk át a krumplinyomón. Tegyük egy tálba. Majd válasszuk szét a tojásokat. A fehérjét egy csipet só hozzáadásával verjük kemény habbá. A sárgájához adjuk hozzá az apróra vágott bazsalikomot és a metélőhagymát. Adjuk hozzá a tojássárgás keveréket a burgonyához. Ezután felváltva adjuk hozzá a lisztet és a tejszínt. Végül keverjük bele a felvert tojásfehérjét is, ízesítsük szerecsendióval, paprikával és sóval. Amikor szép egyenletesre kevertük a tésztát, készen állunk a sütésre.
Melegítsük elő a waffelsütőt 80 °C-ra. Süssük ki benne egyenként a waffelokat.
Adjuk hozzá a salátához az öntetet, a lazacot tegyük rá a waffelre és locsoljuk meg egy kevés, maradék öntettel. Tegyük mellé a salátát. Ízleljük meg. Álomfinom?
Ha nem rajongasz a lazacért, akkor helyettesítheted fűszeres túrókrémmel.
Nizzai saláta modern és klasszikus módon
Modern nizzai saláta
Hozzávalók: 800 g héjában főtt burgonya, só, 4 ek fehér borecet, 150 g vegyes saláta, 2 Ek fehér bor, 2 ek szőlőlé vagy almalé, 1 ek mustár, petrezselyem, hagyma, 2 ek Olíva olaj, 50 g vaj 125 ml tej, 12 db kicsi szardínia
Főzzük meg a burgonyát a héjával együtt, sós vízben, a burgonya méretétől függően kb. 25 percig.
Tisztítsuk meg a salátákat, alaposan mossuk le langyos vízben és szárítsuk le róluk a vizet konyhai papírtörlővel. Keverjük össze a borecetet, a borral, szőlőlével és mustárral. Adjunk hozzá 4 evőkanál olíva olajat. Vágjuk apróra a petrezselymet, hámozzuk meg a mogyoróhagymát, vágjuk apróra. Enyhén sózzuk.
Tegyük a burgonyát hideg víz alá rövid ideig, majd hámozzuk meg. Forrósítsuk fel a vajat egy serpenyőben, öntsük hozzá a tejet, adjuk hozzá a burgonyát. Pürésítsük. Még melegen ízesítjük, sózzuk, borsozzuk.
Nyíssuk ki a szardínia konzervet. Csöpögtessük le róla az olajat.
A második serpenyőben süssük ki a tükörtojásokat, közepes lángon 4-6 percig, sózzuk, borsozzuk. Már csak a tálalás van hátra: ehhez minden tányérra adagoljuk ki a krumplipürét, a tükörtojást, adjuk hozzá a szardíniát, a salátát, és locsoljuk meg mindkettőt borecettel. Kapri és olajbogyóval, esetleg almával azonnal tálaljuk.
A klasszikus Nisoise/Nizzai saláta főtt burgonyából, kemény tojásból, paradicsomból, zöldbabból, szardellafiléből, kapribogyóból és olajbogyóból áll, és csak olíva olajjal van ízesítve, mivel a kapribogyók és az olajbogyók már elegendő savanyú ízt kölcsönöznek az ételnek, a szardellafilé meg gondoskodik a szükséges sómennyiségről. Isteni finom, mindig érdemes újra felfedezni.
Hozzávalók: 8 db kisebb burgonya, 100 gr zöldbab, 3 db tojás (kemény), 150 gr saláta keverék (jég, galambbegy, frisée), 1 db karikára vágott vörös hagyma, 2 ek borecet, 200 gr koktél paradicsom, 3-4 ek olíva olaj, egy konzerv tonhal, szardella paszta vagy anchovi
Főzzük meg a burgonyát a héjával együtt, sós vízben, kb. 15 percig, a burgonya méretétől függően. Tisztítsuk meg a babot, vagy vegyünk kész, fagyasztottat és főzzük sós vízben 8-12 percig. Egy másik lábosban főzzük meg a tojásokat 8-12 percig, majd hűtsük le hideg vízben.
Tisztítsuk meg a salátákat, alaposan mossuk meg folyó víz alatt, és szárítsuk le róluk a vizet konyhai papírtörlővel. Hámozzuk meg a hagymát, szeleteljük vékony karikákra. Vágjuk ketté a cseresznyeparadicsomokat. Nyissuk ki a tonhalkonzervet, és öntsük bele egy mély salátástálba.
Tartsuk hideg víz alá a burgonyát, majd hámozzuk meg és negyedeljük. Tegyük a salátákat, meg a zöldbabot egy mély tálba, adjuk hozzá az olajbogyót, kapribogyót és ízesítsük szardella pasztával és mustárral. Hámozzuk meg és felezzük meg a tojásokat. Tálaláskor locsoljuk meg a nizzai salátát olíva olajjal. Ízlés szerint ízesíthető sóval, mustárral vagy ecettel.
Mézes sertéskaraj
Franciaországban ez a fogás a “Noir de Bigorre” nevű feketeszőrű disznóból készül. A franciáknak Bigorre régió említésekor, azonnal ez a kurta lábú, fekete sertés jut az eszükbe. A régió és a disznó közötti kapcsolat egyébként már a 11. század óta ismert, amikor a bencés szerzetesek megalapították számos apátságukat, közöttük a bigorre-it is, és kifejlesztették ennek a disznónak az etetését és tenyésztését, amely az idők folyamán jól alkalmazkodott a bigorrei természeti tényezőkhöz és mezőgazdasági adottságokhoz.
A bigorre-i sertés, rövid és rugalmas első lábai miatt egy sokat mozgó, aktív sertésfajta, -többek között ezért lesz nagyon finom, tartalmas a húsa. Az állat a századok során teljesen alkalmazkodott az itteni durva körülményekhez, még a meredek hegyoldalakon is jól közlekedik. A sok mozgástól aztán figyelemre méltó keménységű, de szaftos lesz a húsa.
A “Noir de Bigorre” sertések etetése fűből, valamint kiegészítő takarmányokból (búza, zab, árpa, rozs, tritikálé ugyanazon területről) áll és az évszakok adta gyümölcsökből, mint pl. a gesztenye, alma és egyéb helyi erőforrások.
A sertésből aztán isteni, finom sonka készül, amit a Salies de Bearn természetes kőzetsójával sóznak be. A hús titka, hogy a húsfeldolgozók csak minimális adag sót adnak hozzá a húshoz, ezzel az eljárással aztán a Noir de Bigorre sertés mélyvörös színű lesz, olvad a szájban, lédús, és ízben rendkívül gazdag.
Szárítása és tartósítása: A szárítóhelyiségek Piedmontban (Pireneusok) találhatók, ahol ősszel és tavasszal, száraz meleg és a nedves időszakok váltják egymást (óceáni éghajlat), ez a helyi éghajlat aztán kulcsfontosságú szerepet játszik a “Noir de Bigorre” ízében. Szintén fontos a hús szárítása. A szárítószobák ablakokkal vannak ellátva, amelyek lehetővé teszik, hogy a szél jól átjárja a helyiségeket. A sonkát legalább két évig, vagy 36 hónapig szárítják a legnagyobb kamrákban.
Íze: A “Noir de Bigorre” sonka szinte rostjaira bomlik az ember szájában. Különlegesen finom és tartósan aromás, aszalt gyümölcsökkel, a bigorrei gesztenyével együtt az erdő illatát is magukba foglalják.
Hozzávalók: 1 kg sertéskaraj, csonttal, 4 ek méz, 5-6 szál sárgarépa, 4 gerezd fokhagyma, 4 ek szójaszósz, 2 ek olíva olaj, koriander, só, bors, vaj
Elkészítése: Melegítsük elő a sütőt 90 °C-ra.
Hámozzuk meg a sárgarépát, vágjuk fel hosszában és tegyük félre. Tisztítsuk meg a fokhagymákat, de ne reszeljük le.
Helyezzük a sertéshúst egy serpenyőbe, süssük át hirtelen egy kevés vajban, majd tegyük át egy tepsibe, vagy tűzálló edénybe és süssük a sütőben 60 percig. Rendszeresen adjunk hozzá a sütési léből zsiradékot, nehogy odaégjen (néhány kanál vízzel hígítva).
Egy tálban keverjük össze a mézet, a szójaszószt, az olíva olajat és a borsot.
Vegyük ki a húst a sütőből, és kenjük rá egy ecsettel a mézes keveréket. Helyezzük a húst a sárgarépával együtt vissza a sütőbe. Öntsünk rá egy kevés vizet, ha kell sózzuk és a borsozzuk.
Állítsuk be a hőmérsékletet 180 °C-ra, és süssük a sütőben további 15 percig, hogy a hús szép színű, fényes legyen, és a sárgarépa is még mindig szép, ropogós maradjon.
Szeleteljük fel a húst és tálaljuk a sárgarépa csíkokkal, valamint apróra vágott korianderrel megszórva.
Francia briós január hatodikára
„Ha nincs kenyerük, akkor egyenek kalácsot!”-mondta Mária Antoinette, XVI. Lajos felesége. A legenda szerint állítólag Marie-Antoinette ezzel a mondattal vigasztalta Párizs népét, amikor a kenyér árának emelkedésétől kiakadtak. Persze, mint később kiderült, csak a királyné rosszakarói adták a gyűlölt osztrák szájába ezt a mondatot, egyúttal rákenték az országkincstár kiürítését is. Nos, nem világos, hogy madam Deficit (ez volt a másik gúnyneve) melyik péksüteményről beszélt, mert Franciaországban a kalácsnak-briósnak mindig számos változata létezett. Napjainkban a franciák január 6-án, a Három Királyok ünnepén fogyasztják a legtöbb kalácsot, arany koronával a tetején. Íme a 4 legnépszerűbb briós változat:
Briós á la tete (Brioche fejjel)
Ez az elnevezés a tipikus, kétemeletes briósra utal. Elkészítése: Az élesztő tésztát bő vajjal és sok tojással két golyóba gyúrják, egy nagyobbra és egy kisebbre, a kisebb logikusan felülre kerül – ez lesz a briós feje. Ez után egyszerűen kisütik, majd … felfalják!
Brioche feuilletée (leveles tészta briós)
Marie Antoinette szerint ez volt a bűnre csábító briós, amikor is a briós tészta egy leveles tészta alapból készült, vajjal gazdagon megkenve. Ma úgy készül, hogy a rétegeket egymás tetejére teszik, majd felgöngyölítik és egy tekercset készítenek belőle, amit 4 egyenlő részre vágnak. Ez után belehelyezik egy kerek tortaformába, szorosan egymás mellé. Kisütik. Ez a technika olyan csábító konzisztenciát hoz létre, amely gazdag, de ugyanakkor nagyon szellős.
Briós (Mini-Brioches)
Franciaországban és Belgiumban minden pékségben lehet mini-brióst kapni, a klasszikus, a minden nélküli változat, de meghinthetjük csokoládéval, vagy cukorkristállyal, amely csodálatosan ropog a fogunk alatt, amikor beleharapunk. Ez a tejjel készült, puha briós változat kevesebb vajat tartalmaz, mint a többi.
Briós aux praliné (briós mandulával)
Ez a briós egy fantasztikus lyoni specialitás! A klasszikus briós tésztát élénk piros színű pörkölt mandulával szórják meg, vagy cukrozott rózsaszirmokkal! Giccses, rokokós, de ellenállhatatlan ízű.
Kuglóf vagy elzászi gugelhupf
Ez az elzászi specialitás egy kis vajjal finomított kovásszal készül, egész mandulával és mazsolával díszítik, amit előzetesen rumba vagy fehérborba áztatnak. Ráadásul egy speciális agyag alakú edényben sütik, aminek lyuk van a közepén, (kuglófforma) gyakran szépen díszített, hagyományos virágmotívumokat mintáznak a kuglóf tetejére.
Rémoulad az európai hidegszósz
A rémoulade az európai hidegszósz neve, amely majonézen alapul. Bár hasonló a tartármártáshoz, de apróra vágott savanyúságot, tormát, paprikát, szardellát, kapribogyót és számos más elemet tartalmaz. Míg az eredeti remulád célja valószínűleg a húsok ízesebbé tétele volt, ma már gyakrabban használják szószként vagy mártásként, elsősorban hasábburgonyához, sült marhahúshoz- és hot dog mellé szervírozzák, bár számos más alkalmazása is létezik mint a nyelvhal, a sima lepényhal és a tenger gyümölcsei mellé kínálják (mint például a rák vagy a lazac).
A nagy Larousse Gastronomique szótár szerint a rémoulade alapreceptje: 250 ml (1 csésze) majonéz, 2 evőkanál vegyes fűszernövény (petrezselyem, metélőhagyma, tárkony), 1 evőkanál lecsepegtetett kapribogyó, 2 db finomra vágott uborka és egy kiskanál szardellapaszta (opcionális). Egyes receptek apróra vágott szardella filét is tartalmaznak. Miután összeturmixolják már kész is a szósz.
A rémoulade-ot Franciaországban, Dániában, Izlandon, Feröer-szigeteken, Németországban, Svédországban, Norvégiában, Lengyelországban és az Egyesült Államokban, különösen a louisianai kreol konyha kedveli.
Franciaországban a remulád a majonézes szósz származékaként van besorolva és a rémoulade ecettel, mustárral, mogyoróhagymával, kapribogyóval, apróra vágott savanyúsítással és/vagy friss fűszernövényekkel (metélőhagyma, tárkony) készül. A franciák kedvelt variánsa az úgynevezett céleri rémoulade (zelleres), amely vékonyra vágott zellert is tartalmaz, mustárral ízesítve. Ezt leginkább vörös húsokhoz, halakhoz és kagylókhoz kínálják. A céleri-rave, a zelleres rémoulade tehát annyiban eltér a többi remuládtól, hogy mustáros, ecetes, sóval, borssal és apróra vágott zöld fűszerek hozzáadásával készül és olajat is kevernek bele!
Belgiumban a remulád az ikonikus sült krumpli szósza. Az út menti standokon százféle variánsa létezik, mint a currys majonézes, a koktél szósz (ketchup+majonéz) vagy a szamuráj szósz stb..
Dániában a remulád alapvető összetevője a marhahúsos szendvicseknek (smørrebrød) pirított hagymával gazdagítják, a fish ‘n chips-hez, sült sima lepényhal filéhez egy szelet citrommal kínálják. A dán hot doghoz a remuládot ketchuppel, dán mustárral, apróra vágott és sült hagymával, kaporral, szeletelt savanyú uborkával és esetleg édes, amerikai mustárral készítik. A majonézes alapot gazdagíthatják kapribogyóval és savanyú uborkával, kurkumával, curry-vel fűszerezve és néha karfiol, káposzta és reszelt sárgarépával is variálják. Dániában a remoulade-ot sült krumplihoz, sült marhahúsos és halas, szalámis szendvicsekhez és a halpogácsához is kínálják.
Hollandiában a sült halhoz adják.
Németországban: Főleg sült halakhoz, és a burgonya salátákhoz adják hozzá. Az ország déli felében főtt marhahússal és burgonyával együtt kínálják.
Svédországban remouladsås a neve, a sült vagy rántott halételek és a sült marhahúsok elmaradhatatlan tartozéka.
Norvégia: Elsősorban sült halhoz adják és aszpikkal keverik.
Lengyelországban az úgynevezett remulada, vagy sos duński (dán szósz), népszerű gyorséttermi szósz, a hot doghoz, hamburgerhez vagy a zapiekankához adják.
Izlandon a hot dog mellé, mustár, ketchup, nyers és sült hagyma az alapanyaga.
USA: Jellemzően a tenger gyümölcsei és bizonyos zöldségek hozzávalója. Sült, puha héjú rák szendvicseknél a remoulade az egyetlen mártás. Gyakran ezzel ízesítik a pulykás szendvicset is. A remoulade-ot leggyakrabban fehér sajttal párosítva kínálják. A louisianai kreol konyhában a remulád rózsaszín árnyalatú a kreol barna mustár, mint a Zatarain’s, és kis mennyiségű ketchup, cayenne bors hozzáadásával készül.
Dán remoulade
A dán remoulade enyhe, édes-savanyú ízű és közepes sárga színű. A tipikus iparilag készült remulád nem tartalmaz kapribogyót, de apróra vágott káposztát és savanyú uborkát igen, és elég nagy mennyiségű cukrot ezen kívül mustárt, cayenne borsot, koriandert és hagymát. A sárgás színét a kurkuma adja meg. A konyhanövényeket esszenciák, pl. tárkonyecet turbózza fel. Keményítőt, zselatint vagy tejfehérjét is hozzá adnak sűrítőanyagként. A házi vagy ínyenc remulád fajtákhoz gyakran használnak olívaolajat (különösen a halakhoz), kapribogyót, sárgarépát, uborkát, citromlevet, kaprot, petrezselymet vagy más friss fűszernövényeket, és esetleg curryt.
A louisiana-i remoulade-nak több változata van, aszerint, hogy az francia-afrikai kreol konyha, vagy a rusztikus afro-karibi kreol konyha, vagy a klasszikus Cajun konyha receptje szerint készítik el, egy biztos, hogy a helyi változata eltér az eredeti francia recepttől, mert a kreol változatok gyakran rózsaszínűek, és általában pikánsak. A louisiana-stílusú remoulade két kategóriába tartozik- a majonézes és az olajos bázishoz, de néha mindkettő együtt van. Minden változatban lehetnek apróra vágott zöldségek, újhagyma és zeller, petrezselyem. A legtöbb kreol remulád titka, hogy mozsárban őrölt mustármaggal készül. Ezen kívül só, fekete bors, és cayenne bors is a sztandard összetevőik. Az olaj- és majonézes változatban a vöröses árnyalat gyakran kis mennyiségű ketchup és/vagy paprika hozzáadásából származik. Általában citromlével vagy ecettel savanyítják. Egyéb kiegészítések közé tartozik a keményre főtt tojás vagy nyers tojássárgája, fokhagyma, ecet, torma, kapribogyó, savanyú uborka, és a Worcestershire szósz.
A klasszikus fehér remoulade-ot (pl. a zellerest) a garnélarákhoz, sült tintahalhoz, articsókához, és sült zöld paradicsomhoz használják. A garnélarák remoulade (általában a jégsalátával) egy nagyon gyakori hideg előétel a New Orleans-i kreol éttermekben, bár történelmileg régen csak keménytojást tartalmazott, és sokkal olcsóbb volt. A híres kreol szakács, Leon Soniat véleménye, hogy a remulád a tenger gyümölcseihez vagy spárgához passzol a legjobban.
Közép-Mississippi, comeback nevű mártása nagyon hasonlít a Louisiana-i remoulade-ra.
Xilvia 