történet

Csataleves és Belforti káposztaleves

Posted on Updated on

Belfort, Franciaország keleti részén, France-Comté régiójában található (Strassbourg és Lyon között). A város jelentős ipari központ, a Jura hegyvonulatának északi pereménél, ott, ahol keskeny átjáró nyílik a Vogézek és a Jura között nyugatra, a Saône völgyére és a termékeny  Burgundia felé.

Belfort legfőbb nevezetessége az oroszlán monumentummal díszített erődítmény. Már a 13. században vár állott itt, a város közepén lévő sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré csak akkor építették ki, amikor az addig német-római császárok uralma alatt álló városka a vesztfáliai béke következtében 1648-ban tartósan francia birtokba került. XIV. Lajos adott parancsot Sébastien Le Prestre de Vauban-nak, Franciaország híres marsalljának, hogy bevehetetlen erődöt építsen a stratégiailag fontos helyen. A nagyszerű hadi építészmester a nagyjából ötszög alakú belső várat további bástyákkal csillag alakúvá alakította át, és a közelében több kisebb erődöt is emelt. Az így megerősített Belfort sikerrel állt ellen a porosz hadaknak, 1814-ben és 1815-ben, de igazi hírnevét az 1870-es háborúban szerezte, amikor Denfer-Rochereau ezredes parancsnoksága alatt alig 16 000 fő védte a várost, a porosz sereg 40 000-es seregével szemben. Belfort 103 napon át állta az ostromot, annak ellenére, hogy naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki rá. A háború már rég véget ért, megkötötték a Franciaország számára szégyenteljes fegyverszünetet, de Denfer-Rochereau nem adta fel a várat, csak akkor, amikor Thiers ideiglenes kormánya utasította erre (Denfer-Rochereau emlékét Párizsban nagy tér és emlékmű őrzi). Ellenállása nem volt hiábavaló, mert a terület önálló státuszt kapott, s Elzász-Lotharingiával ellentétben nem került német uralom alá. A Territoire-de Belfort ma is önálló megye.

Belfort nevéről napjainkban mindenkinek a Festival International de Musique Universitaire (FIMU) zenei fesztivál jut eszébe, amit minden év májusában rendeznek meg. Ebből az alkalomból 250 koncert zajlik a város különböző helyein, kb. 2500 meghívott előadóval, diákok, amatőr zenekarok jelenlétével a világ minden tájáról. Itt aztán mindenféle zenei stílus képviselteti magát a folk, rock, éppúgy, mint a jazz, klasszikus és experimentál.

Csataleves és a Pot au-feu

Nos, mi nem a zenei eseményre érkeztünk, csak Strassbourg után útba esett a belforti oroszlános erődítmény (“Le Lion de Belfort). A megtekintése után mondanom sem kell, hogy alaposan megéheztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy a várhoz közel keresünk egy vendéglőt. Így bukkantunk rá a Pot-au-feu-re.

Az ajtóra kifüggesztett menü alapján első látásra úgy tűnt, hogy a vendéglő a híres húsleves (Pot-au feu) mellett más, szintén egyszerű, helyi ételeket kínál. Nos, ez jó jel,-gondoltam,-mert tapasztalataim szerint általában a kevés étel, jól elkészítve a kiváló vendéglők ismérve. Belépve nem csalódtam, mert egy hangulatos, kis vendéglőben találtam magam. Épp hogy elfoglaltuk a helyünket, máris egy ánizsos (Anis de Pontarlier) aperitív italt tett a mosolygós pincérlány elénk. Kellemes meglepetést okozott a teljesen más ízvilágú provence-i ital, ami jobb volt, mint a görög ouzó. Én elsőként egy amuse bouche-t, egy hal terrine rendeltem, amit papír zacskóba csomagolva hoztak, friss kenyér kíséretében. Az asztalra készített sóvirággal (fleur de sel) megszórva igazi ínyenc fogás volt. Utána Denfer-Rochereau ezredes tiszteletére a Csatalevest kértem, a férjemnek meg a gombaszezon miatt a girolles-ra, azaz a rókagombára esett a választása, amit rozmaring ízesítésű vajban párolva készítettek el. Ezután természetesen nem hagyhattuk ki a pot au-feu-t, a laktató húslevest, melyhez a zöldségeket külön fogásként tálalták fel (többek között kucsmagombával körítve hozták, 25 db morille-t számoltam! Szóval nem sajnálták). A helyi Côte de Jura vörös borral leöblítve már tudtam, hogy a Pot-au-feu be fog kerülni az emlékezetes gasztró élmények albumába. Végül a Crème brûlée tette rá a belforti étkezésünkre a koronát, amit szintén a Jura nevű, csak sárgaszínű borral készítettek. Íme 2 kikuncserált recept a Pot -au feu szakácsától:

Csataleves

Hozzávalók: 2 db sárgarépa, 2 db spárga, 1 fej vöröshagyma, 1 szál póréhagyma, 2 ek olaj, 3 dl tej, 6 dl húsleves, só, bors

A felszeletelt sárgarépát és vöröshagymát az olajon megpirítjuk. Felöntjük a húslevessel és a tejjel, hozzáadjuk a megtisztított és darabokra vágott spárgát és a póréhagymát. Amikor a zöldségek megpuhultak, kivesszük a levesből, pürésítjük majd újra visszatesszük és még egyszer felfőzzük.

Belforti káposztaleves

Hozzávalók: 35 dkg füstölt oldalas vagy 25 dkg füstölt szalonna, 20 dkg főzőkolbász, 1 kis fej fehér káposzta, 20 dkg burgonya, 2 szál sárgarépa, 3 fehérrépa, 1 fej vöröshagyma, 3 l víz, só

A szeletekre vágott füstölt húst vagy a szalonnát a vízzel együtt egy nagyobb fazékban felfőzzük. Amikor főni kezd, mint a húslevesnél szokás, leszedjük a habját, majd beletesszük a 4 részre vágott káposztát és nagyon gyenge tűzön kb. 90 percen át főzzük. Hozzáadjuk a negyedekre vágott burgonyát, a zöldségeket, a kolbászt és tovább főzzük addig, amíg meg nem puhulnak. Végül a káposztát, a füstölt húst és a kolbászt a leves után tálaljuk.pot-au-feu-au-menu-des-chasseurs

Reklámok

Adventi láz

Posted on Updated on

Csokorba szedtem pár érdekes, német adventi szokást. Az első csoportba a kastélyos adventek kerültek, úgymint:

Barokk karácsony Ludwigsburgban, (Baden Würtenbergben, nov. 23-tól, dec. 22-ig tart). Az ünnepélyesen kidíszített kastélykertben egy téli álom valósul meg. Először is ezer apró izzóval kivilágított kapun keresztül lépünk be Karácsony országba. A várkertben forralt bor, pörkölt gesztenye és mézeskalács illata keveredik! A kastély területén a 170 karácsonyi bodegában, egyedülállóan kidíszített standokban a hagyományos ajándéktárgyak mellett, igazi kézműves kincsekre lelhetünk. A kastély mellett lévő két barokk templom ünnepi kivilágításával csak fokozza a meghitt hangulatot. A múzeumba lépve angyalok szórják rá a belépőkre a csillámport.

Egy másik karácsonyi advent varázs Bückeburgban (Hannover) érhet minket, ahol egy 16. századi karácsonyba csöppenhetünk bele. A vásár, a város legrégebbi épületében az Alexander Schaumburg Lippe és Holsten grófok által emeltetett várban kapott helyet. A család 1609-ben kezdte építtetni a vizes árokkal körülvett reneszánsz-barokk kastélyt, ugyanabban az évben, amikor városi rangra emelkedett. Ha ráun valaki a forralt borra, meg a sült kolbászra, akkor ellátogathat a város helytörténeti múzeumába, ahol a Schamburg-Lippe hercegség történeti dokumentumait, polgári és parasztbútorokat, valamint a népviselet gyűjteményét tekintheti meg.

Ugorjuk megint egyet térben és ezúttal kalandozzunk el az Eifel festői vidékére, Satzvey-be. A hagyományos, középkori betlehemes színjátékok színhelye a várárokkal körbevett kastély kertje. A vár egyébként Németország, Rajna menti régiójának az egyik legszebb műemléke. Satzvey-ről még annyit illik tudni, hogy a története a 12-ik századig nyúlik vissza. A helyi dokumentumok szerint a kastély, több, ősi, királyi család lakhelye volt. A bencések alapították, majd 1368-ban a kölni érsek, Otto von Vey grófnak adományozta. A Vey család sajnos csak rövid ideig birtokolta a várat, mert 1391-ben az utolsó ág is kihalt, ekkor Heinrich von Krauthausen örökölte meg, aki viszont Otto von Vey veje volt. Napjainkban a kastély a Gymnich család tulajdona, akik aktívan őrzik a hagyományokat, történelmi fesztiválokat, speciális hangulatú, adventi vásárokat rendeznek benne.

A következő “váras” advent, Dyck impozáns kastélyában található, ami az Alsó-Rajna vidék egyik legjelentősebb kulturális műemléke. Érdekessége, hogy több, mint 1000 éves múltra tekint vissza. Az első dokumentum 1094-ből való, amikor a vár a Salm-Reifferscheidt-Dyck család birtokába került. Amit viszont egy mai várkastély látogató lát, az a millenniumi újjáépítés eredménye. Akkor döntötték el, hogy gátakkal szabályozzák Keltzenberg kis folyóját, a kastély körül lévő hatalmas árokrendszert pedig feltöltik vízzel.

Advent a quedlinburgi Burgberg kastélyban: a Harz hegység közelében megbúvó Quedlingburgról elég annyit mondani “étvágy gerjesztőül, hogy 1300 gerendával épített, csodálatosan épen megmaradt háza miatt az Unesco világörökség része. Ezen kívül a Roland ének főhőse is innen származott.

1936-ban azonban, Heinrich Himmler, aki magát I. Henrich király reinkarnációjának képzelte, a templomot és a kriptát elfoglalta, majd minden év július 2-án rituálisan megemlékezett I. Henrich király haláláról, a halott király kriptája mellett. Így tette hírhedtté a várost.

Az Urgestein szikláira épült braunschweigi kastély adventi rendezvénye, 500 éves történetével a legősibb karácsonyi vásárként van számon tartva. Lenyűgöző történelmi környezetben, november 29-től, december 29- ig tart nyitva. Az ún. Löwenstadt-Oroszlánváros negyedben több, mint 150 kézműves árulja portékáit. A karácsonyi pékségben finom süteményeket készíthet bárki. A gyerekek karácsonyi díszeket gyárthatnak ajándékba. A káposzta piac látogatása szintén nemcsak a nagyok, de a kicsik számára is felejthetetlen élmény. Miután megnéztük a vásárt érdemes felkapaszkodni a 61 méter magas városház tornyába. 161 lépés után gyönyörű kilátás nyílik az egész városra.

Ezzel a kastélyos adventek után térjünk rá a különleges helyeken megrendezett adventekre, illetve a különleges eseményekben bővelkedőkre:

Schwarzwald-Ravennaschlucht, Freiburg. Kb. úgy lehetne jellemezni ezt a meseszerű helyet, hogy vízesés, vízesés hátán. A Ravenna szurdokról van szó, ami egy eszméletlen hely Freiburgtól mindössze 20 perc autóútnyira. Varázslatos rendezvényeknek ad otthont advent mind a 4 hétvégéjén. Képzeljünk el egy kis falut, tipikus faházaival, a levegőben bor és fahéj illat terjeng, a háttérben havas hegyek és csillogó fények, középkori zene szól és a piac a szurdokban a híd alatt “virágzik” (Legtanácsosabb Hinterzarten vagy Himmelreich vonat és busz állomásról megközelíteni, ha autóval megyünk érdemes interneten parkolóhelyet előre lefoglalni).

A Bódeni tónál dec. 17-én, Lindau kikötői sétányán rendezik meg a karácsonyi vásárt. A tóparti advent különlegessége, a Grimm mesékből ismert Wolpertinger (mesebeli állatok, szárnyas róka, vidrafarkú medve stb) erdő megelevenedése.

Bambergben, a frankok földjén “Ökrök és szamarak között” címen a Jászol múzeumot tekinthetjük meg. 300 év termése, 500 különféle bölcső. A belépő felnőtteknek 6 euro, gyerekeknek 3 euro.

München: A Mikulást mindenki ismeri, de a kísérőjének, a Krampusznak az igazi arcát még senki sem látta. Itt az idő, hogy akcióba lépjünk! Az archaikus maszkokban, félelmetes hatást keltő lények, óriás kolomppal a hátukon, szőrcsuhába bújva, virgáccsal a kezükben két alkalommal hoznak frászt a járókelőkre Münchenben, dec. 10.-én vasárnap, 15-órakor, és dec. 17-én, 16 órakor.

Lóvásár Rothenburgban, avagy a Reiterle a 15. század óta létezik (dec. 23-ig tart). A Városházhoz közel eső Szent Jakab templom és a Grüner Markt között található. Az 500 éves hagyomány szerint minden évben megjelenik a rothenburgi lovag, meg a lámpaoltogató ember, aki vendéglőről-vendéglőre járva érdekes történeteket, anekdotákat mesél. Ha még nincs elegünk a karácsonyból, Rothenburgban betérhetünk a Karácsony múzeumba is.

Silberstadt Freiberg: A 26. freibergi karácsonyi parádé számtalan látogatót vonz az idén. A történelmi piac megtekintése után az ezüstösen csillogó város szívében, az Érz-hegység lábánál kerül sor a nagy attrakcióra, a Bányászati, Kohászati Szövetség fáklyás menetére. A szövetség tagjainak hagyományos öltözetben való zenés felvonulása mindig óriási szenzáció.

A neuried-i erdő kellős közepén (Münchentől 25 kmre Neuried és Gauting között) egy sejtelmes éjszakára hívtak meg az idén. December 16-án a Forst Kastenbe megyek egy “durva, zord éjszakára”, (Erdei Házikó nevű sörkert és vendéglőbe, farmmal együtt) ahol egy bizonyos Goggolori története elevenedik majd meg. Az élő betlehem és pónilovaglás után pontosan 18.30-kor trollok, ördögök és boszorkányok bújnak elő az erdő mélyéről, nagy sóhajtások, és nyögések közepette. A szórakoztatásról a Penzberger Beaschdn színtársulat (Stájerországból) és a Perchtengruppen (Steiermarkból) gondoskodik. A 30 éves háború idején játszódó, misztikus történet után, az est tüzijátékkal fejeződik be.

Az adventi körképet stílszerűen a spandaueri piaccal érdemes zárni. Színhelye Berlin és dec. 23-ig tart. A híres fényséta (Lichterspazierung), a berlini botanikus kertben viszont január 7-ig. Az idei advent legfinomabb forró csokija a következő volt:

Hozzávalók: 250 ml tej, 150 ml tejszín, 75 g 85%-os kakaós csoki, vanília rúd, fahéj, 2 ek cukor

Olvasszuk meg a csokit. Tegyük fel főni a tejet, a tejszínnel meg a vanília és fahéj rúd hozzáadásával. Adjuk hozzá a 2 evőkanál cukrot. Ezután addig főzzük, amíg egyet rottyan. Utána vegyük le a tűzről, keverjük hozzá a csokoládét. Fahéj-szegfűszeg, csillagánizs por keverékkel megszórva kínáljuk.24174270_1402478456517309_3036471513870407129_n

A Mikulás már megérkezett Belgiumba

Posted on Updated on

Beköszöntött az év utolsó, ünnepekkel agyonzsúfolt hónapja, ami az adventtel indul (dec 3), december 24-én éri el a tetőpontját, a finálé pedig az újév lesz.

Az ünnepi szezon megnyitása legkorábban Belgiumban kezdődik, hagyományosan minden év november közepén, illetve a november 11-ét követő első szombaton, amikor Sinterklaas, alias Mikulás a gőzhajóján megérkezik egy kijelölt tengerparti városba, Spanyolországból. Ott várja a lova, aminek Hollandiában Amerigo a neve, Belgiumban Slecht Weer Vandaag-azaz Rossz Idő Van Ma. Hollandiában minden évben egy másik kikötőben kerül sor a Mikulással való nagy találkozásra, míg Belgiumban mindig Antwerpenben. Amikor a gőzhajó lehorgonyoz, Sinterklaas kiszáll, ráül hófehér lovára és azzal vonul végig a városon. A gyerekek örömmel fogadják és hagyományos Sinterklaas dalokat énekelnek neki. A Mikulás asszisztensei, megsokszorozódott Zwarte Pietek-Fekete Péterek pedig a szép dalokért cserébe cukorkát és kicsi, kerek, mézeskalácsszerű süteményeket (kruidnoten, vagy pepernoten) dobálnak a tömegbe. Az eseményt élőben közvetíti a holland és a belga televízió. Az Antwerpenbe való csinadrattás bevonulást követően aztán kitör a Mikulás láz, mert minden magára valamit is adó belga város megünnepli saját, külön bejáratú Télapójának az érkezését. Már novemberben ellepik az országot a Mikulások, és azokra a helyekre, ahol nincs folyó, vonattal, lóval, lovaskocsin vagy tűzoltóautón érkeznek. De térjük rá Sinterklaas segítőire, a Fekete Péterekre, akik csodálatos mór ruhákban pompáznak a fehér szakállas, piros ruhás Mikulások mellett. A különleges öltözékük alapjául a 16. századi spanyol, nemesi viselet szolgált, ezért hordanak hatalmas gallért, tollas sapkát, és karika fülbevalót (de csak az egyik fülükben). A hagyomány szerint Zwarte Piet fekete, mivel mór származású. Mostanában a rasszizmustól való félelem miatt néhány belga városban hangsúlyozzák, hogy Zwarte Piet arca azért fekete, mert a kéményeken leereszkedve bekormozódik! A szerecsen segítők cipelik a Mikulás zsákját, amiből ajándékot osztanak a jó gyerekeknek. Ezt az ajándékosztás hagyományt a belgák Szent Miklós történetéből vették át, aki a legenda szerint három fiatal lányt mentett meg a prostitúciótól, azzal, hogy arany pénzt csempészett az ablakukba éjjel, hogy legyen pénzük hozományra.

A régi időkben a Mikulás parancsba adta Fekete Péternek, hogy készítsen egy nyírfa botot, meg egy seprűt, fűzfa ágakból, hogy azokat a gyerekeket, akik abban az évben rosszak voltak, azzal fenyítse meg. Minderre néhány régebbi Sinterklaas dalból lehetett következtetni, mint ahogy arra is, hogy a szófogadatlan gyerekeket azzal ijesztgették, hogy Fekete Péter a zsákjába tuszkolja őket és elviszi magával Spanyolországba. Ez a része a legendának még azokra az időkre utal, amikor a mórok rajtaütöttek az európai partok lakóin, állítólag még Izlandra is eljutottak. A helyi lakosokat elrabolták, majd jó pénzért eladták őket rabszolgának. Ez a motívum megtalálható más országok dalaiban is, ahol viszont Szent Miklós kísérője a Krampusz (Németországban, Ausztriában, Magyarországon), a franciáknál a gonosz Fouettard atya, aki nem szereti a gyerekeket, de a múltban elkövetett bűnei miatt Szent Miklós-Mikulás szolgálatába kellett állnia. A belga Sinterklaas ünnep modern változataiban, azonban Fekete Péter már nem hoz magával virgácsot, és a rossz gyerekeket nem ijesztgeti azzal, hogy a zsákjában elviszi őket Spanyolországba. Ráadásul az évek során nemcsak további érdekes történettel bővült Szent Miklós legendája, de a “főszereplők” karaktere is megváltozott. Míg korábban Zwarte Piet egy meglehetősen faragatlan, galibákat egymásra halmozó rosszcsont volt, addig a 20. századra a kissé szenilis és pityókás Mikulás értékes asszisztense lett. A mai televíziós mesefilmekben Zwarte Piet egyenesen multitalentum-őstehetség, aki nemcsak a navigációhoz ért, de ő vezeti a Mikulás gőzhajóját is. Ő csomagolja be a gyerekeknek szánt ajándékokat, de még cirkuszi mutatványokra is képes, amikor akrobatikus ügyességgel felmászik a háztetőkre és a füstös, koszos kéményeken keresztül leereszkedik a kandallókba. Az idén állítólag a Mikulás lova-a Rossz Idő Van Ma bárányhimlős lett, ezért vakaródzik, aminek Sinterklaas nem örül, mert erősen kell tartania magát a nyeregben, ha nem akar leesni róla.

Zwarte Piet

 

Karácsony és Télapó múzeum Pennsylvániában

Posted on Updated on

A Télapó köztünk él! Láttam, amikor piros pólóban teniszezett Miss Téllel. Csak az Északi Sark helyett a pennsylvaniai Paradise-ban, a Nemzetközi Karácsonyok Központban (N C C)! Ja és Jim Morrisonnak hívják. Minden tréfát félretéve az idén találkoztam a ma már Mikulás korban lévő Jim Morrisonnal, (aki nem tévesztendő össze a Doors 27 évesen elhunyt zenészével), a Karácsony Múzeum életre hívójával.

-“Az egész úgy kezdődött, hogy 1961. január 6.-án az iskolából hazafelé jövet megláttam, hogy a szomszéd bácsi kidobta a karácsonyfáját, de elkerülte a figyelmét, hogy a fán maradt egy formás, kisvonat (üvegdísz). Leszedtem és hazavittem”.-mondja Jim a múzeum bejárata előtt, azelőtt a bizonyos, megmentett kisvonat előtt pózolva, ami egy magnólia fán lóg. “Szóval 6 éves korom óta gyűjtöm a karácsonyi és azzal kapcsolatos relikviákat”. -folytatja. “1999-re aztán annyi karácsonyi kellék halmozódott fel, hogy elhatároztam, hogy múzeumot nyitok. A 20 ezer négyzetméteres épület, amit megvettem, eredetileg bálterem volt”.-meséli Mr Morrison a Karácsony Birodalom megszületésének történetét, már bent a múzeumban. -“Banketteket, tánceseteket rendeztek itt a közeli, Lancasterben élő ámish felekezet tagjai. Később egyre nagyobb vehemenciával vetettem bele magam a gyűjtésbe”.-mondja és a kezembe ad egy évkönyvet. Egyúttal egy kényelmes sarokba vezet, ahol egy milk shake hörpölgetése közben belelapozok Jim Morrison vendégkönyvébe. A képek láttán aztán menten elfog a karácsony utáni nosztalgia. Jim, Mikulás sapkában, később szakállal, az egyetemi partikon Rudolffal, a rénszarvassal szelfizve, gyerekszülinapokon, bevásárló központokban, majd itt a saját múzeumában, ahol hamarosan világossá válik, hogy Jim célja egyértelműen az volt, hogy a felnőtteket visszavarázsolja a gyerekkorba.

A Karácsony Múzeumban

Az 5 dolláros (gyerek) és 9 dolláros (felnőtt) belépő jegyek ellenében megtekinthető múzeum rengeteg meglepetést tartogat. Annak ellenére, hogy az első nagy terembe lépve az embert szinte fojtogatja a sok mű örökzöld, girland, papírmasé, pattogatott kukorica füzér, meg a giccseket látok-hallok dolgok, nem beszélve a kobalt kék plafonról, amelyről hópelyhek mosolyognak le ránk, de aztán tovább sétálva kissé lecsillapodnak az érzékeim, főleg, amikor tucatnyi témakört felismerek, így karácsony iránti lelkesedésem nőttön-nő. Az első terem például a Mikulásról szól, vagy, ahogy Amerikában ismerik a Santa Clausról, meg hogy hogyan változott az arca a századok során. De van itt német Télapó is 1895-ből, Viktória korabeli, angol Télapó 1900-ból, Szanta baba, meg egy japán Télapó 1950-ből, ami a lelkes gyűjtő jóvoltából szintén helyet kapott a múzeumban.

Amint a szemünk hozzászokik a csillogáshoz és a zsúfolásig megtelt vitrinek látványához, minden elképzelhető dolgot megtalálunk, amit összefüggésbe lehet hozni a karácsonyi szezonnal, mindez precízen, tematikusan elrendezve. Tenyérnyi hely nem marad szabadon, de minden tárgy, relikvia arról tanuskodik, hogy az idők folyamán hogyan változott az ízlés, a karácsonyi kellékek külső megjelenését illetően. A karácsony evolúciója a múzeum látogatás során aztán egyszer csak hihetetlen izgalmas kalanddá változik, nem kell képzelőerő sem, mert élőadásban láthatjuk, hogy hogyan lett Szent Miklósból-Mikulásból, a kezdetekbeni titokzatos, szegény gyerekek megajándékozójából, egy hitványabb, elhanyagolt külsejű észak-európai öregember, az angol nyelvterületeken meg, egy vidám, fehér szakállas, vörös orrú, pityókás Mikulás.

Morrison gyűjteményének értékes darabjai, mint pl. a 100 évesnél is öregebb üveggömbök, organikus ételszínezékkel festett, német springerle kekszek (jelentése Kislovag, a receptje egy másik blogomban megtalálható), házilag gyártott papírdekorációk, evőeszközök, tárgyak, amikkel a díszeket készítették, formák, öntőminták, bélyegzők, roly-poly játék, Viktória korabeli kivágható, papír díszek, cukorka tartók, fára akasztható tölcsérek, flitteres aranylamé szegélyes és krepp papírral bevont dekorációk. Mindezek a régi karácsonyokról mesélnek, a szokások eredetéről, a fenyőfa fajtákról stb.

A kiállítás legnyugisabb terme egy könyvtárra emlékeztető helység, ahol középen, mint a moziban, egy széksor van elhelyezve. Itt végre nyugodtan tanulmányozhatom a katalógusokat, vitrineket, kínai díszeket, télapó maszkokat, karácsonyfákat, fabábokat, Bethlehemeket, 1880-as évekbeli kakukkos órákat, Németországból, éneklő porcellán gyerekkórust a 60-as évekből. A legdrágább, antik játékokat, mint pl. a híres, a mai napig működő kisvonatot, melyen gipszfigurák utaznak Karácsony országba.

A marcipánból gyártott díszek, fából faragott városok, a pennsylvániai német ámish felekezet ajándékai, mintahogy a karácsonyi diarama, a drezdai hal és rák formák is az 1880-1910-es évekből.

Jim személyes kedvencei egy kekszes doboz, egy bádog játék vonat, meg egy mechanikai szerkezettel működő, boltos figura, az 5 és 10 centes teremben (Egy komplettül berendezett boltról van szó, aminek a neve Öt és Tízcentes).

A múzeumról búcsúzóul még annyit, hogy Jim gyűjteménye még az igazi szakértőket is meglepi. A tárgyak volumene, a vidám énekek, melyek vágyálmokról szólnak, és a tudományos alapossággal összeválogatott, különböző témákra bontott kollekciók. A vendégkönyv beírásaival teljesen egyetértek, mely szerint Jim Morrison gyűjteménye páratlan, egyedülálló, tudományos értékű, etnográfiai tanulmányként is kiválóan megállná a helyét, mert a karácsonyi antropológia egy kedves, derűs egyvelege tárul elénk a Nemzetközi Karácsonyok Múzeumában. Köszönjük Jim, hogy közrebocsájtottad a gyűjteményedet!2012-11-18 024

Szent Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra (Mira, Müra), 343. december 6.)  myrai püspök volt, a katolikus és a görögkeleti egyházak szentjeként tisztelik, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élők védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában, a pálinkafőzők és Kecskemét város védőszentje Magyarországon).

 

Szent Mihály gombás szendvics

Posted on Updated on

Szent Mihály napja szeptember 29-én volt, ami Nyugat-Európában pásztorünnep, Kelet-Európában az ún. „kisfarsang” kezdetét jelenti. Régen faluhelyeken a vigadalmakat, lakodalmakat Katalin napjáig, azaz nov. 25-ig lehetett tartani, s ebben az időszakban rendezték a szüreti mulatságokat is, amit Simon-Júda napjáig, október 15.-ig be is fejeztek. A Szent György-napkor (április 24.) legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották be a karámba. A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének, a “váltás” időpontja is erre a napra esett. Ekkor léptek szolgálatba az új pásztorok, juhászok, mivel Mihály-naptól, Mihály-napig fogadták fel őket – vagy újból elszegődtek a régi gazdához vagy új gazda után néztek. Ha becsülettel gondozta a pásztor a nyájat akkor ekkor kapta meg az éves bérét. Így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep, s mulatságokat, bálokat rendeztek, amely reggelig tartott, az emberek táncolva kísérték haza a pásztort.

Szent Mihály napja után kezdték az asszonyok a kukoricát törni. És e nappal kezdődött meg a lakodalmak őszi időszaka is. A természetben, mivel az időjárásban változás áll be, ugyanis Szent Mihály napja az őszi napéjegyenlőség tájára esik, ezért rengeteg népi bölcsesség, szólás-mondás kapcsolódik a szenthez. “Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár.”-mondták régen, meg hogy “Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet”. Számos időjósló hiedelem is Szent Mihály-napra vonatkozott. A pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak az elkövetkező időszak időjárására. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét.

Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihály napig, akkor hosszú őszre lehetett számítani. A pereszlényiek kemény telet jósoltak, ha Mihály napján dörgött az ég. Bácskában úgy mondták: “Szent Mihálykor keleti szél, Igen komoly telet ígér”.

Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet-mondták másutt, egy biztos, hogy ezen a napon megszűnt a mézelés, a halak a víz fenekére húzódtak. Ha Szent Mihály napon fehér lovat látott valaki, az meg behozta a deret.

Magyarországon Szent Mihályról neveztek el egy fatuskón élősködő bársonyos gombafajtát, ami ilyenkor ősszel terem. Az erdőket járva nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk ezzel a jellegzetesen őszi gombával, melynek színskálája a mézszínű- sárga, sárgásbarna, barna, rozsdabarna minden árnyalatában megtalálható, tehát nagy mennyiségben gyűjthető ősz elejétől, tél közepéig, de legnagyobb mennyiségben, szeptember végétől- novemberig. Fatörzsek tövén, tönkökön, erdőkben, erdőszélen, erdei tisztásokon és irtásokon terem, többnyire sok példányból álló (néha 100 gombát is összefogó) bársonyos küllemű, nagy csoportokban virító gombafajta. Néha kisebb csoportokban vagy magányosan a talajon is megtalálhatjuk. Nálunk általában elhalt vagy kivágott fák törzsén terem, parazitaként, élő fán csak ritkán jelentkezik. Jó, ehető gomba, az egész országban általánosan ismert, kedvelt, ezért nagy mennyiségben árusítják. Legalkalmasabb pörköltnek vagy rizses gombának, és mivel bőven terem, konzerv, gombakivonat készítésére is használható. A tönk szívósan rostos, ezért csak a kalapokat és a tönk felső harmadát készítsük el. Jól főzzük meg, legalább 20-25 percig.

Szent Mihály gombás pirítós

Hozzávalók: vadon termő gomba (galamb, vargánya, róka, rizike, piruló galóca, szegfűgomba, téli fülőke) kenyér, olíva olaj, só, bors, kakukkfű, fokhagyma

Elkészítése: A gombát letisztítjuk, fogkefével leszedjük róla a szennyeződéseket, felszeleteljük, olívaolajon megpirítjuk (csak annyira, hogy még ropogós maradjon), borsozzuk, sózzuk, kakukkfüvet szórunk rá. Fokhagymás pirítósra tejfölt kenünk, tejére kerül a pirított gomba.

A frissen szedett gombából gyors, finom és laktató étel készíthető. Mivel a vadon termő gombák legtöbbje nagyon jellegzetes zamattal rendelkezik, ezért kevés fűszerezés is elég!

Tulajdonképpen nem egy, hanem néhány egymáshoz hasonló több. Változatos nagyságuk, alakjuk és színük miatt azonosításuk és felismerésük nehéz. A csoportos, fán termő, hasonló gombák között mérgező csak a sárga kénvirággomba és a rossz ízű vöröses kénvirággomba, de ezek nem gallérosok, kalapjuk nem pikkelyes, és lemezeik színe mindig zöldes árnyalatú. Az ehető fajok közül még néhány csoportos, fán termő gomba hasonlít a Szent Mihály gombához, így pl. az ízletes tőkegomba, de annak nem a kalapja pikkelyes, hanem a tönkje, és már tavasztól kezdve terem. A téli fülőke tönkje nem galléros, hanem bársonyos, kalapja pedig ragadós, és nem pikkelyes.

A fotón frissen szedett Szent Mihály gombából készült pirítós látható!10712501_819182924787010_2431637628084640424_o

 

 

 

 

Lady Diana Spencer emlékére

Posted on Updated on

Lady Diana, aki imádta a népszerűséget, 20 évvel ezelőtt (1997. aug. 31-én) egy fénykép miatt halt meg Párizsban. Egy amatőr fotó miatt, amit egy motorbiciklin száguldó, lesipuskás fotóriporter készített róla, csak hogy jó pénzért eladhassa a Hello! magazinnak vagy a Paris Matchnak. Lady Di korai halála ezzel az utolsó képpel szimbóluma lett a 20. század végi álszentségnek és a celeb mánia mögötti ürességnek.

Diana számára tragikusan végződött a paparazzik agresszív viselkedése. A hercegnő, aki mellesleg egy nagyon kedves ember volt (édesapám találkozott vele személyesen egy kongresszuson), életvitelével tulajdonképpen saját maga hívta ki a sorsot maga ellen. Mint tudjuk az életét 1981-től állandóan figyelemmel kísérte a média, ami egyrészt hercegnői státuszából fakadt, másrészt személyes vonzereje is közrejátszott abban, hogy mindenki őt akarta látni, bár ez így mégsem teljesen igaz. Diana ugyanis eleinte úgy tett, mintha zavarná a népszerűség és írtózna a fotóriporterektől, de később megragadta az utána nyomuló vérebek pórázát és attól kezdve úgy ugráltak, ahogy ő füttyentett. Nem számított azonban arra, hogy egy nap majd visszafelé sül el a fegyvere.

Átvitt értelemben tehát fogalmazhatnánk úgy is, hogy Diana 1997. aug. 31-én szolgálatteljesítés közben halt meg, nem a hazájáért, hanem a korszakért, aminek vezető, meghatározó egyénisége volt. A történészek szerint Diana „uralkodása”  a nyugodt 90-es éveknek volt köszönhető. A mindenféle háborúktól mentes, eseménytelen korszaknak, amikor nem Hitlerek vagy Churchillek domináltak, de nem is a hideg háború, hanem a pletyka és a fantázia világa. Tulajdonképpen semmi más nem történt, mint hogy a hétköznapiságot felváltotta az unalom.

Érdekes paradoxon, hogy a szerény, lesütött szemű, egyszerűen öltözködő Lady Diana nemcsak divatdiktátorrá avatta magát, de rövid élete alatt többet ért el, mint némelyik híres politikus. A döbbenet, a tömeg hisztéria, ami a halálát követte, az 1963-ban meggyilkolt John Kennedy elnökéhez volt hasonlítható. Az analógia, lehet, hogy túlzásnak tűnik, mindenesetre halálával akaratán kívül csatlakozott az örök fiatal hírességek táborához, annak ellenére, hogy nem volt se elnök, se kreatív művész, és halála ilyen értelemben nem hagyott légüres teret maga után, mint mondjuk Elvis Presley-é, Marilyn Monroe-é vagy John Lennoné, de Lady Diana akárcsak John F. Kennedy a polgári jogok terén elért eredményeiért, a bányák ratifikálásáért emelt szót nemcsak Angliában, (a halála előtt 1997 januárban  a Nemzetközi Vörös Kereszttel Angolába utazott és meglátogatott néhány bányász szerencsétlenség túlélőt az angolai kórházakban, a kép mellesleg bejárta az egész világot, majd augusztusban Boszniában tett látogatást szintén a bányász túlélőknél) de Amerikában és Afrikában is. Jótékonykodásai miatt már életében megkapta az első osztályú humanitárius címet, nem beszélve a divat terén elért sikereiről. Ha a trójai Szép Heléna szépségéért ezer hajó szállt tengerre, Lady Dianát legalább száz millió újság és képeslap kiáltotta ki istennőjének. A házasságkötése utáni 16 év alatt sikerült elérnie, hogy nemcsak a világ leghíresebb asszonya lett, de az egyedüli celeb, akinek az arcképe mindig ott virított a világ összes címlapján. Miközben a paparazzi nem volt új jelenség, Diánának, úgyis mint üldözött vadnak, sikerült egy magasabb szintre emelnie a vadász és a vad játékot. 3 vagy 4 fotós helyett 30 vagy 40 kiéhezett véreb követte, egy 6 nullás összeget jövedelmező fotó reményében. Hamarosan furcsa helyzet jött létre, Diana mellett minden más híresség háttérbe szorult, pl. Franciaország elnöke zavartalanul kocoghatott a Champs-Elysée-n, míg az elvált, welszi hercegnő egy lépést sem tudott megtenni anélkül, hogy ne lesett volna rá ezer kiéhezett paparazzi. Diana élete utolsó éveiben jött rá, hogy a címlapok igaz, hogy veszedelembe sodorják és a paparazzik tolakodásai idegesítik, de nagyszerű érzés, amikor hatalmában tarthatja őket. 1996-ban munkakapcsolatba lépett néhány újságmogullal, akiktől megtanulta, hogy hogyan kell a saját javára fordítani a publicitást, pl. “élve felboncolni” Charlest vagy jótékony célokra pénzt szerezni. Népszerűségének titka egyrészt abban rejlett, hogy az emberek többsége alapvetően egyetértett Diana tékozló, szertelen magatartásával. Az angol uralkodó ház problémát okozó ex-hercegnője azonban hirtelen halálával az egyik napról a másikra piedesztálra lett emelve, s elérte azt, hogy egyetlen újság sem mert fizetni a halálos baleset horrorfilmbe illő képeiért. Ha azt cselekedték volna, bizonyára bojkottal válaszolt volna rá a közvélemény. Másik fontosabb kérdés azonban az, hogy vajon Diana halála végleg megváltoztatta-e az újságok szenzáció éhségét? Nem igazán. Egy biztos, hogy neki köszönhető, hogy a halála utáni években megnőtt a fotósok iránti ellenszenv és a sajtó orgánumok évekig óvatosabban bántak a celebekkel. Pedig talán, ha lady Di nem veszti életét a párizsi alagútban, egy riporter lencsevégre tudta volna kapni, amint Dodi megcsókolja, és akkor másnap a világ legtöbb újságja azon veszekedett volna, hogy melyik jelentetheti meg.

Visszatérve a magánjog és a média törvényekre azt hiszem, hogy Diana halála óta a bulvárlapok és az úgymond respektált újságok között egyre jobban elmosódik a különbség, ami azonban nem változott, hogy az újságok címlapsztorijai még mindig a modern közélet oxigénjei! Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha teljes mértékben átalakítanánk az újságírás stílusát és a celebeket világi szentekké avatnánk? Hogy átesnénk a ló másik oldalára? Valószínű, nem beszélve arról, hogy meghamisítanánk a valóságot. Így maradjunk abban, hogy talán a kommunikáció hatalma tette lady Dianával amit tett, de reméljük, hogy az elmúlt 20 év alatt azért jobb lett a világ. Egy biztos, hogy a hercegnőből nem lett királynő. És az is biztos, hogy Nagy Britannia, ahol Diana élt, már sohasem úgy fog emlékezni a 90-es évekre, hogy Erzsébet korszak, hanem úgy, hogy “A” Lady Di korszak. A szomorú csak az, hogy meg kellett halnia érte.diana-riding

Diana walesi hercegné (született Diana Frances Spencer; 1961. július 1.-1997. augusztus 31.) Károly walesi herceg, brit trónörökös első felesége volt. Két fiúk, Vilmos és Henrik herceg, apjuk után a második, illetve harmadik helyet foglalják el az Egyesült Királyság (és 15 további, úgynevezett nemzetközösségi királyság) trónöröklési rendjében.

Paparazzi jelentése döngő, zümmögő bogarak…

1996-ban Alec Baldwin beperelte az újságokat, amikor lefotózták a feleségét, Kim Basingert, amint éppen elhagyja a kórházat újszülött kislányukkal. Győzelme az első nagy siker volt a sajtó ellen.

George Clooney beperelte a Paramount film studiót és azóta nem ad interjút, mert a Hard copy nevű műsor házigazdája provokatív kérdéseivel felbosszantotta. A pert megnyerte, ami szintén egyfajta mérföldkőve volt a média elleni harcnak.

Egy szexi baconsonkás szarvasgomba tekercs

Posted on Updated on

Engem a szarvasgomba az első érintésnél elvarázsolt, éjjelenként csomagolás nélkül tároltam a hotelszobámban, nappal pedig az autómban. Mellesleg megfigyeltem, hogy eddig csak olyan emberekkel találkoztam, akik vagy nagyon vonzónak, vagy nagyon taszítónak találták az illatát. Semlegesen senki sem viszonyult hozzá“.

Ez az idézet Kurt Brachharz-tól származik, akivel totálisan egyetértek, mert ismerek embereket, akik őrjöngenek a szarvasgombáért, míg mások, köszönik szépen, de jól megvannak nélküle. Egy biztos, hogy az évezredek óta vadászott, forgalmazott, elemezett, tanulmányozott szarvasgomba rejtélyét a mai napig nem sikerült megfejteni! Plinius, a görög történetíró azt hitte, hogy a mennydörgés hatására keletkezik a talajban, Rossini egyenesen rajongott érte. Egy anekdóta szerint a híres zeneszerző életében csak háromszor sírt, az egyik alkalom az volt, amikor egy hajókiránduláson a vízbe ejtette a szarvasgombával töltött fácánját. Egy másik hírhedt olasz, Mussolini kedvence meg a szarvasgombás rántotta volt.

Miért olyan népszerű a szarvasgomba Olaszországban és Franciaországban?

Mert az aromája ezekben az országokban a legintenzívebb. A szarvasgomba különlegessége ugyanis abban rejlik, hogy a többi fajtától eltérően csak vadon növekszik, fák rothadó gyökérzetén, a föld alatt, emiatt aztán rendkívül nehéz felkutatni (a japán Azad Khanaka szarvasgomba spórával oltotta be a tenyészfák gyökérzetét s így a pisztácia és keshudió fák alatt termeszti a méregdrága csemegét). Azonkívül a szarvasgomba vadászok szerint a gomba egyik varázsa a keresés rítusában és mítoszában rejlik. Megszállottjai az első őszi napok, ködös hajnalain, vagy teliholdas éjszakákon kutatják fel, de csak disznókkal lehet, mivel a föld alatt terem. A disznókat ráadásul nem kell kiképezni, mivel a gomba olyan vegyületet tartalmaz, amely a kandisznók nyálában is megtalálható, így azonnal felkelti a kocák szexuális vágyát (a kutyák közül a Labradort vagy a vizslát lehet kiképezni, de a disznók nagy előnye, hogy ők nem falják fel a gombát, csak jelzik a helyet és kitúrják (a tölgyesekben és a bükkösökben).Olasz_szarvasgomba_vadász_a_disznójával

A legenda szerint a gímszarvasok szeptemberben-októberben a párzás előtt a szarvasgombától kapnak új erőre. A hím szarvasok feltúrják az erdő talaját, s ha rátalálnak az értékes csemegére, elfogyasztása után valósággal megőrülnek a nőstény utáni vágytól. Legendásan erős serkentő hatása miatt a szarvasgomba az ókortól a mai napig rendkívül keresett, és igen drága gombaféleség. Azonban a hírhedtsége ellenére a szarvasgomba egy fűszer is, amelynek nem a mennyisége, hanem az illata határozza meg az értékét. Az illatról a gomba belső húsa, az ún. gléba gondoskodik, amely a spórákat képző szerv, különlegesen erezett, márványozott mintázatú, érett korában húsos, viasz-szerű, tapintásra kemény, állaga a zsíros sajtra emlékeztető, csak erősen illatos.

Gombavadászat Lalbenque-ben

-“A franciaországi Quercy-ben, a 19. század nyitányán egy filoxéra járvány után kezdett kivirágozni a fekete gyémánt kultusza”.-meséli Lalbenque város főpolgármestere, akivel megpróbálok lépést tartani az erdőben, miközben a talpunk alatt a szarvasgombák arra várnak, hogy az erre kiképzett disznók kitúrják “őket”. A vadászat során sikerül is jelentős mennyiségű gombára szert tennünk, melynek eredményeként a polgármester ismét visszatér a szarvasgomba mítoszra, miközben azt latolgatja, hogy egy-egy szemrevaló darab milyen legendás összegért fog majd elkelni a helyi piacon.

-“Nálunk Magyarországon luxus cikk, de többen beszélnek róla, mint eszik, talán, mert a XXI. századra négyszeresére drágult (3 gramm 3000 forint, mely ráadásul szeletekre vágva, fekete, sós lében úszkál)” -mondom neki, de igazándiból nem merem elárulni, hogy Magyarországon a szarvasgombának egyáltalán nincs kultusza, míg Franciaországban, pl. Périgordban, egész falvak élnek meg szarvasgomba gyűjtésből.

Olvastam valahol, hogy a szarvasgomba őrülete a XVIII. században kezdődött, amikor a francia gasztronóm és aforizmák atyja, Brillat-Savarin a périgordi szarvasgombákat a konyha gyémántjának nevezte. De hogy Lalbenque miért tölt be ilyen fontos kulináris szerepet, azt igazából nem értem, mivel szarvasgomba máshol is terem (pl. Olaszországba, Spanyolországban meg nálunk is) bár az igaz, hogy a périgordi régió meszes, talaja bővelkedik a kis, csavart tölgyfákban, amelyek gyökerei szimbiotikus kapcsolatban vannak a szarvasgomba növekedésével. Nos, a siker történet a polgármester szájából úgy hangzik-“, hogy a Dél-Nyugat Franciaországban kivirágzó szarvasgomba kereskedelemnek még a bortermelést is sikerült kiszorítania (ahol kitapasztalták, hogy minden olyan év után, amely bőséges szarvasgomba termést hoz, rossz lesz a szőlőtermés!), de míg az 1900-as években, Franciaország éves termelése mintegy 200 tonna volt, napjainkban a szarvasgomba termelés 5 és 10 tonna között mozog. A 2000-es években a nagykereskedelmi piac és a kiskereskedelmi piac által irányított Unió Trufficulteurs Pays de Lalbenque Assosiation, a kiskereskedők megsegítésére hosszú előkészítés, és huzavona után a termelőkkel együttműködve életre hívták a keddi vásárt. 2005-ben kezdeményezték a szombat reggeli piacot, valamint augusztus első keddjétől az éjszakai piacot. Első alkalommal több, mint 50 kiállító nevezett be. A Városháza előtt, a Takács és a Templom téren zene és táncműsorok szórakoztatták a közönséget. A vásár óriási hasznot hozott a városnak. A  lalbenque-i éjszakai piac szokása aztán hamarosan átterjedt több szomszédos falura is, de 2011 óta ez az esemény sajnos nem került többé megrendezésre”.-mondja a polgármester.

-“Épp jókor érkeztem a riport készítéshez-mondja a polgármester, mert augusztus hónap első keddje van, amikor Lalbenque fő utcája már hajnalban varázslatosan átalakul a francia, kulináris univerzum legfontosabb eseményeként számon tartott szarvasgomba aukció színhelyévé. A rozsdás, tizenöt éves Citroenek helyét,-amelyek hozzátartoznak a mindenkori lalbenquei tájképhez,-átveszik a ragyogó Mercedesek és a Cahorstól 25 kilométerre található városban olyan emberek bukkannak fel, akik az év többi napján soha be nem tennék ide a lábukat. Igen a szarvasgomba-brókerek és a különféle vendéglátó ipari egységek képviselőiről van szó, akik nemcsak Franciaországból, hanem az Egyesült Királyságból is idegyűlnek, tízezerrel megnövelve a város lakosságának létszámát. Mindenki,-profi és lelkes amatőrök,-azzal a céllal érkeznek, hogy megszerezzék a világ legbecsesebb, gasztronómiai csemegéjének egy-egy példányát. Lalbenque ugyanis a legnagyobb szarvasgomba-piacáról híresült el, ahol december elejétől, minden kedden és szombaton több száz kiló francia szarvasgomba talál gazdára (a másik 2 szarvasgomba piac Richerenches és Vaucluse-ban található).

Már a piac magában is festői, és szokatlan. Így együtt. Azért szokatlan, mert a legtöbb piacon általában több a vevő, mint az eladó, de ez nincs így Lalbenque-ben. Kedd délután 2-ig ugyan szokásos mederben folyik a vásár (mellesleg a legtöbb helyen szarvasgombát árulnak. Egyes eladók pultján kevés szarvasgomba van, míg másoké meghaladja a több kilót is). Két órakor azonban, körülbelül egy méterrel a standok előtt kifeszítenek egy kötelet, hogy a gyalogosok ne zavarják meg az árverés rituáléját. A vevők a kötél elé állnak, és diszkrét beszélgetésbe kezdenek az eladókkal. A legtöbb csevely a szarvasgomba körül forog,  kiszámolják előre az eladási árakat grammban és kilóban. Ideges mosolyokat látok a kötél mindkét oldalán, mert mind a vevők, mind az eladók nagyon jól tudják, hogy most mi fog történni. Pontosan 14:30 órakor (hallottam, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor a franciák pontosan érkeznek) éles sípszót hallok, mint kiderül ez jelzi a licitálás kezdetét. A kötelet eleresztik, a potenciális vásárlók meg, mint az őrültek, megrohanják a standokat és elkezdenek alkudni. A vevő, aki általában egy kereskedő, vagy profi gomba vadász, licitál (a szarvasgomba ára mindig a méretétől, a fajtól és a minőségtől függ. Nagykerben 600€/kg-ba kerül, kiskereskedelemben 900€-ért árusítják.)

Aki hezitál vagy vacilál garantáltan üres kézzel távozik. Ami feltűnik, hogy egyik árusnál sincs mérleg, mert, mint kiderül az eladók saccra mérik a szarvasgombát. Amikor valaki rá mer kérdezni, hogy az árus honnan tudja, hogy mennyi az annyi, személyes sértésnek veszik. A polgármester szerint,-aki ugye az összes lalbenquei árverésen szakértőként vesz részt,-azt állítja, hogy még sohasem tapasztalta, hogy megrövidítettek volna valakit. Ha van is ilyen, az eladók inkább alábecsülik a szarvasgombák súlyát, szakmai büszkeségükben. Az érdekes börzét még javában nézegetném, de kevesebb, mint 40 perc alatt az összes szarvasgomba gazdára talál.

Szerencsém van, a polgármester ma ráér, mert a nagy éves megnyitó napja nem augusztus első keddjén van, hanem decemberben, amikor a Truffle Szindikátus vezetői hosszú, fekete talárban vonulnak végig a főutcán, fejükön három muskétásos kalapokban, aranyérmékkel a nyakukban. Ilyenkor veszi hivatalosan kezdetét az éves szarvasgomba vásár. A szindikátus alapvető funkciója, a szarvasgomba hitelességének megőrzése és bizonyítása. Az eladók aznap, általában december 6-án, nagyon korán érkeznek. Átadják a gombát a polgármester embereinek, aki a szakértőkkel a hivatal egy hátsó szobájába vonul vissza. -“Az igazi szarvasgomba illat-és ízvilága olyannyira karakteres, hogy többnyire fűszerként használatos, ezért egy-egy recepthez 1 euróba (2-300 forintba) kerülő szarvasgomba is elég.-okít a polgármester. A legfontosabb tudnivaló a gasztronómiailag felhasználható különféle szarvasgombákról, hogy illatanyagaik zsírban és olajban oldódnak, magas hő hatására azonban elbomlanak és elveszítik élvezeti értéküket. Ha a szarvasgomba illata erős és átható, akkor az íze is megfelelő lesz. Bár a szarvasgomba víztartalma csak 75 százalék, állaga azonban nem lehet szivacsos vagy széttöredező.”-

A szakmai magyarázat után a polgármester arra kér, hogy szagoljam meg az általa szedett gombát, majd egy csipetnyit letör a szép darabból és megkóstolja.-“Nos ez a szarvasgomba valódi tuber melanos, nem kínai hamisítvány”.-mondja ki rá az ítéletet. A kínai szarvasgomba ugyanis egy határozottan gyengébb termék, amelyet gyakran próbálnak perigordi fekete szarvasgombaként eladni. A gasztronómiai körökben gyakran viccelődnek, hogy a perigordi szarvasgomba fele, amit Londonban, Tokióban, New York-ban értékesítenek, kínai és nem lalbenque-i. Erre van hát a szindikátus. Pedig a lalbenque-i licitáláson a kereskedők a perigordi fekete szarvasgomba árait sztratoszférikus magasságokba röpítik.-S a polgármester, mintha gondolatolvasó lenne, így folytatja:-Idén a jó minőségű szarvasgomba ára 500 és 900 euró között mozgott, de ősszel sokkal több is lehet, kivéve, ha a nyári időjárás nem kedvezett a szarvasgomba-növekedésnek, mint pl. 2011-ben.-mondja a polgármester.- “De ha arra gondolunk, hogy egy-egy gourmet boltban lényegesen többet kérnek érte, akkor jobb megvenni Dél-Franciaországban, Spanyolországban, vagy Olaszország valamelyik piacán. Például Sorges-ban a francia „szarvasgomba fővárosában”! (Világhírű szállodája az Alberge de la Truffe, ahol a legkülönfélébb rafinált szarvasgombás ételeket készítik. Itt található a világ első szarvasgomba múzeuma is).

Szarvasgomba receptek a világ körül

A szarvasgomba nem gomba alakú, hanem szabálytalan, gumó formájú, melynek testét szemölcsök díszítik. Íze jellegzetes, van aki szerint a dióhoz, míg mások szerint a kukoricához hasonló. Számos fajtája létezik, de egy fontos információt feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a talajtól függően lesz más az aromája. Leggyakoribb a nyári szarvasgomba, belseje a fehértől a barna márványosig változik. A ritka, fehér gomba a tömlősgombák családjába tartozik, szezonja októbertől-karácsonyig tart. De az igazi szarvasgomba a fekete, mert sokkal összetettebb. Tojás, sajt, bélszín, kacsamáj, sült és főtt tésztákhoz passzol legjobban. A vásárlásnál az a fontos, hogy a gomba kemény legyen, erős aromájú és ne legyenek benne féregrágások. Mivel a gomba nap, mint nap veszít a súlyából, ezért legjobb 4-5 napon belül elfogyasztani. Tárolásakor tegyük egy szűk, fedeles edénybe a hűtőbe.

Gasztronómiailag legértékesebb a Tuber nemzetségbe tartozó gomba (a tuber név a földi daganatot jelentő tumores terrae, tubera terrae latin kifejezésből származik). A leghíresebb és legkeresettebb fajta latin neve Tuber melanosporum, amelynek sokféle elnevezése van Franciaországban: truffe noire vagy truffe du périgord. Provance-ban úgy tartják, hogy a többi francia „trifla” fajta (truffe brumale, truffe de Bourgogne, truffe mésentérique, truffe blanche) csak tévedésből jött a világra. Csak Dél-Európában terem, ahol, mint amint említettem rendszeresen szarvasgomba aukciókat tartanak, 2010-ben 105 ezer euróért cserélt gazdát egy 936 gramm súlyú fehér szarvasgomba egy olaszországi árverésen.

A szarvasgomba nemcsak igazi, gasztronómiai különlegesség, de afrodiziákum is, aminek az íze semmihez sem hasonlítható. Giacomo Casanova szerelmi kalandjai előtt gyakran szarvasgombás ragut evett, a róla elnevezett híres Casanova-mártás 30 gramm szarvasgomba felhasználásával készült. Idősebb Alexandre Dumas író szerint „a szarvasgomba a hölgyeket gyengédebbé, a férfiakat szeretnivalóbbá teszi”. A 18. században élt francia szakácsművész, Jean Anthelme Brillat-Savarin is imádta a “fekete gyémántot”, míg Gioachino Rossini, az ínyenc olasz zeneszerző a szarvasgombát a „gombák Mozartjának” nevezte. Olyan, mintha „illatot ennénk, de az illat, amit a nyelvünkkel érzékelünk mégsem ugyanaz, mint amit előtte a gombán éreztünk. Mária Terézia királynő konyhája fűszerként csirkeételekhez használta, Ferenc József osztrák császár és magyar király kedvenc levese a szarvasgombás csicsókaleves volt.

A fehér szarvasgomba viszont akkor jött divatba, amikor 1949-ben, Giovanni Morra olasz szállodás, hogy a Tartufo Bianco d’Alba gombát népszerűsítse, egy-egy szép és termetes példányt küldött az amerikai filmcsillagnak, Rita Hayworth-nak, majd néhány évvel később Marilyn Monroenak. Morra a helyi legenda szerint Harry S. Trumant is megajándékozta a különleges és illatos szarvasgombával, ám nemsokára egy levelet kapott az amerikai elnöktől a következő sorokkal: „Köszönöm a burgonyát. Sajnos megromolhatott utazás közben, ezért ki kellett dobnunk!

Az olasz triflát frissen, de legkésőbb 3–4 napon belül el kell fogyasztani, mert a begyűjtéstől számított minden egyes nappal a nedvességtartalmának és aromájának megközelítőleg 10 százalékát elveszíti. Néhány ételhez a termőtestet meg kell hámozni, azonban a gomba húsát körülvevő héj túl értékes, ezért levesekbe, mártásokba főzve hasznosítható. A szarvasgomba felszolgálásakor speciális eszközt, gyalut használnak, amellyel a klasszikus hajszálvékony, 0,2 mm vékony szeleteket vágnak a még meleg ételre, ekkor a zsír feloldja az illatanyagokat és rövid időre feltárul a szarvasgomba felejthetetlen íze, amelynek az élménye olyan, mintha illatot ennénk.

Különleges piemonti előétel a carne cruda all’Albese (steak tartare with truffles), amit érlelt bélszínből készítenek, a húst késsel finoman összevagdalják, citromlevet, fokhagymát, sót, borsot adnak hozzá, esetleg egy sózott szardellát szintén apróra vagdalnak, végül az így elkészült massza tetejére finoman, néhány szelet szarvasgombát gyalulnak.

Legnépszerűbb tartósítása a szarvasgombának, hogy a megtisztított gombagumót megszárítják majd steril, jól záródó edényben, 80 °C-ra felmelegített libazsírba helyezik. Az egyik legegyszerűbb és legnépszerűbb finomság a szarvasgombás vaj (Rómában árulják a piacon). Jó minőségű zsíros vaj kell hozzá, amelyhez hozzá kell adni a lereszelt kisebb méretű szarvasgombát és össze kell keverni. Vargányával vegyesen is készítik. Átlagosan 25 dkg vaj vesz fel 2 gramm szarvasgombát. A keveréket egy napig szorosan zárt edényben kell tartani, hogy a szarvasgomba aromája teljesen átjárja a vajkrémet.

Gasztronómiai csoda viszont a magyar homoki szarvasgomba, azért fokozottan értékes, mert miközben magában hordozza a szarvasgomba-félék jellemzően erős illat és aromaanyagát, akár tízszer édesebb lehet a cukornál is. Így elsősorban desszertek ízesítésére használható, ami rendkívül különlegessé teszi a szarvasgomba fajok között.

Nos, befejezvén a szarvasgomba dicséretét rengeteg szakácskönyvet szenteltek már a szarvasgombának, kulináris alkalmazását ecsetelve, -még szarvasgombából készült-jégkrém receptet is találtam!-a lalbenquei piaci kiadványban, a Vino Veritas egy példányában. Íme néhány praktikus és megszívlelendő tanács a háziasszonyok és vendéglősök számára:

-A szarvasgombát közvetlenül a felhasználás előtt száraz kefével kell megtisztítani a rátapadt földtől. Az éretten gyűjtött fekete szarvasgombákat ezután hideg vízben le kell mosni, majd kis kefével alaposan meg kell tisztítani a rajta lévő szennyeződésektől. Kerülni kell azonban a túlzott tisztítást, mert az értékes aroma nagy része elveszhet, mivel az leginkább a termőtest héján található.

-A legnagyobb hiba, amit egy mesterszakács elkövethet, ha a szarvasgombák különleges aromáját más ízekkel próbálja keverni.

-A legjobb szarvasgombás receptek a tojással, rizzsel, tésztával vagy burgonyával készültek. A fő szabály, hogy nagyon keveset kell használni belőlük.

-Szarvasgombával főzni egyébként álom, mert semmilyen előkészítést sem igényel, legjobb magában enni, lereszelve. Vagy csak egy leheletnyire megpirítani, hogy a szaga és az illékony elemek is benne maradjanak.

-“Vegyen egy olcsó hámozót, tisztítsa meg vele a gombát, olvasszon vajat és nagyon alacsony hőfokon párolja meg benne a szarvasgombát. Adja hozzá a kiválasztott ételhez, és mielőtt a szájához emelné, készüljön fel az orális extázisra”.-mondja a polgármester, aki a nagyobb bizonyítás kedvéért a szarvasgomba aukció után meghívott a kedvenc vendéglőjébe az Auberge Beauville-be, ahol természetesen szarvasgombát-szarvasgombával ettünk. Elsőként dióolajban sült, fekete szarvasgombát hozott a pincér, sáfrányos hagymával, sáfrány szószban. Ezután egy kb. 5 dekagrammos szarvasgomba “sültet” kaptam, szalonnával betekercselve, parázson kisütve, felséges volt!

Pedig most már bevallhatom, hogy egyáltalán nem vagyok nagy szarvasgomba rajongó, de pszt ezt senki ne mondja el a lalbenque-i polgármesternek!