történet

Szent Mihály gombás szendvics

Posted on Updated on

Szent Mihály napja szeptember 29-én volt, ami Nyugat-Európában pásztorünnep, Kelet-Európában az ún. „kisfarsang” kezdetét jelenti. Régen faluhelyeken a vigadalmakat, lakodalmakat Katalin napjáig, azaz nov. 25-ig lehetett tartani, s ebben az időszakban rendezték a szüreti mulatságokat is, amit Simon-Júda napjáig, október 15.-ig be is fejeztek. A Szent György-napkor (április 24.) legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották be a karámba. A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének, a “váltás” időpontja is erre a napra esett. Ekkor léptek szolgálatba az új pásztorok, juhászok, mivel Mihály-naptól, Mihály-napig fogadták fel őket – vagy újból elszegődtek a régi gazdához vagy új gazda után néztek. Ha becsülettel gondozta a pásztor a nyájat akkor ekkor kapta meg az éves bérét. Így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep, s mulatságokat, bálokat rendeztek, amely reggelig tartott, az emberek táncolva kísérték haza a pásztort.

Szent Mihály napja után kezdték az asszonyok a kukoricát törni. És e nappal kezdődött meg a lakodalmak őszi időszaka is. A természetben, mivel az időjárásban változás áll be, ugyanis Szent Mihály napja az őszi napéjegyenlőség tájára esik, ezért rengeteg népi bölcsesség, szólás-mondás kapcsolódik a szenthez. “Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár.”-mondták régen, meg hogy “Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet”. Számos időjósló hiedelem is Szent Mihály-napra vonatkozott. A pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak az elkövetkező időszak időjárására. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét.

Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihály napig, akkor hosszú őszre lehetett számítani. A pereszlényiek kemény telet jósoltak, ha Mihály napján dörgött az ég. Bácskában úgy mondták: “Szent Mihálykor keleti szél, Igen komoly telet ígér”.

Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet-mondták másutt, egy biztos, hogy ezen a napon megszűnt a mézelés, a halak a víz fenekére húzódtak. Ha Szent Mihály napon fehér lovat látott valaki, az meg behozta a deret.

Magyarországon Szent Mihályról neveztek el egy fatuskón élősködő bársonyos gombafajtát, ami ilyenkor ősszel terem. Az erdőket járva nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk ezzel a jellegzetesen őszi gombával, melynek színskálája a mézszínű- sárga, sárgásbarna, barna, rozsdabarna minden árnyalatában megtalálható, tehát nagy mennyiségben gyűjthető ősz elejétől, tél közepéig, de legnagyobb mennyiségben, szeptember végétől- novemberig. Fatörzsek tövén, tönkökön, erdőkben, erdőszélen, erdei tisztásokon és irtásokon terem, többnyire sok példányból álló (néha 100 gombát is összefogó) bársonyos küllemű, nagy csoportokban virító gombafajta. Néha kisebb csoportokban vagy magányosan a talajon is megtalálhatjuk. Nálunk általában elhalt vagy kivágott fák törzsén terem, parazitaként, élő fán csak ritkán jelentkezik. Jó, ehető gomba, az egész országban általánosan ismert, kedvelt, ezért nagy mennyiségben árusítják. Legalkalmasabb pörköltnek vagy rizses gombának, és mivel bőven terem, konzerv, gombakivonat készítésére is használható. A tönk szívósan rostos, ezért csak a kalapokat és a tönk felső harmadát készítsük el. Jól főzzük meg, legalább 20-25 percig.

Szent Mihály gombás pirítós

Hozzávalók: vadon termő gomba (galamb, vargánya, róka, rizike, piruló galóca, szegfűgomba, téli fülőke) kenyér, olíva olaj, só, bors, kakukkfű, fokhagyma

Elkészítése: A gombát letisztítjuk, fogkefével leszedjük róla a szennyeződéseket, felszeleteljük, olívaolajon megpirítjuk (csak annyira, hogy még ropogós maradjon), borsozzuk, sózzuk, kakukkfüvet szórunk rá. Fokhagymás pirítósra tejfölt kenünk, tejére kerül a pirított gomba.

A frissen szedett gombából gyors, finom és laktató étel készíthető. Mivel a vadon termő gombák legtöbbje nagyon jellegzetes zamattal rendelkezik, ezért kevés fűszerezés is elég!

Tulajdonképpen nem egy, hanem néhány egymáshoz hasonló több. Változatos nagyságuk, alakjuk és színük miatt azonosításuk és felismerésük nehéz. A csoportos, fán termő, hasonló gombák között mérgező csak a sárga kénvirággomba és a rossz ízű vöröses kénvirággomba, de ezek nem gallérosok, kalapjuk nem pikkelyes, és lemezeik színe mindig zöldes árnyalatú. Az ehető fajok közül még néhány csoportos, fán termő gomba hasonlít a Szent Mihály gombához, így pl. az ízletes tőkegomba, de annak nem a kalapja pikkelyes, hanem a tönkje, és már tavasztól kezdve terem. A téli fülőke tönkje nem galléros, hanem bársonyos, kalapja pedig ragadós, és nem pikkelyes.

A fotón frissen szedett Szent Mihály gombából készült pirítós látható!10712501_819182924787010_2431637628084640424_o

 

 

 

 

Reklámok

Lady Diana Spencer emlékére

Posted on Updated on

Lady Diana, aki imádta a népszerűséget, 20 évvel ezelőtt (1997. aug. 31-én) egy fénykép miatt halt meg Párizsban. Egy amatőr fotó miatt, amit egy motorbiciklin száguldó, lesipuskás fotóriporter készített róla, csak hogy jó pénzért eladhassa a Hello! magazinnak vagy a Paris Matchnak. Lady Di korai halála ezzel az utolsó képpel szimbóluma lett a 20. század végi álszentségnek és a celeb mánia mögötti ürességnek.

Diana számára tragikusan végződött a paparazzik agresszív viselkedése. A hercegnő, aki mellesleg egy nagyon kedves ember volt (édesapám találkozott vele személyesen egy kongresszuson), életvitelével tulajdonképpen saját maga hívta ki a sorsot maga ellen. Mint tudjuk az életét 1981-től állandóan figyelemmel kísérte a média, ami egyrészt hercegnői státuszából fakadt, másrészt személyes vonzereje is közrejátszott abban, hogy mindenki őt akarta látni, bár ez így mégsem teljesen igaz. Diana ugyanis eleinte úgy tett, mintha zavarná a népszerűség és írtózna a fotóriporterektől, de később megragadta az utána nyomuló vérebek pórázát és attól kezdve úgy ugráltak, ahogy ő füttyentett. Nem számított azonban arra, hogy egy nap majd visszafelé sül el a fegyvere.

Átvitt értelemben tehát fogalmazhatnánk úgy is, hogy Diana 1997. aug. 31-én szolgálatteljesítés közben halt meg, nem a hazájáért, hanem a korszakért, aminek vezető, meghatározó egyénisége volt. A történészek szerint Diana „uralkodása”  a nyugodt 90-es éveknek volt köszönhető. A mindenféle háborúktól mentes, eseménytelen korszaknak, amikor nem Hitlerek vagy Churchillek domináltak, de nem is a hideg háború, hanem a pletyka és a fantázia világa. Tulajdonképpen semmi más nem történt, mint hogy a hétköznapiságot felváltotta az unalom.

Érdekes paradoxon, hogy a szerény, lesütött szemű, egyszerűen öltözködő Lady Diana nemcsak divatdiktátorrá avatta magát, de rövid élete alatt többet ért el, mint némelyik híres politikus. A döbbenet, a tömeg hisztéria, ami a halálát követte, az 1963-ban meggyilkolt John Kennedy elnökéhez volt hasonlítható. Az analógia, lehet, hogy túlzásnak tűnik, mindenesetre halálával akaratán kívül csatlakozott az örök fiatal hírességek táborához, annak ellenére, hogy nem volt se elnök, se kreatív művész, és halála ilyen értelemben nem hagyott légüres teret maga után, mint mondjuk Elvis Presley-é, Marilyn Monroe-é vagy John Lennoné, de Lady Diana akárcsak John F. Kennedy a polgári jogok terén elért eredményeiért, a bányák ratifikálásáért emelt szót nemcsak Angliában, (a halála előtt 1997 januárban  a Nemzetközi Vörös Kereszttel Angolába utazott és meglátogatott néhány bányász szerencsétlenség túlélőt az angolai kórházakban, a kép mellesleg bejárta az egész világot, majd augusztusban Boszniában tett látogatást szintén a bányász túlélőknél) de Amerikában és Afrikában is. Jótékonykodásai miatt már életében megkapta az első osztályú humanitárius címet, nem beszélve a divat terén elért sikereiről. Ha a trójai Szép Heléna szépségéért ezer hajó szállt tengerre, Lady Dianát legalább száz millió újság és képeslap kiáltotta ki istennőjének. A házasságkötése utáni 16 év alatt sikerült elérnie, hogy nemcsak a világ leghíresebb asszonya lett, de az egyedüli celeb, akinek az arcképe mindig ott virított a világ összes címlapján. Miközben a paparazzi nem volt új jelenség, Diánának, úgyis mint üldözött vadnak, sikerült egy magasabb szintre emelnie a vadász és a vad játékot. 3 vagy 4 fotós helyett 30 vagy 40 kiéhezett véreb követte, egy 6 nullás összeget jövedelmező fotó reményében. Hamarosan furcsa helyzet jött létre, Diana mellett minden más híresség háttérbe szorult, pl. Franciaország elnöke zavartalanul kocoghatott a Champs-Elysée-n, míg az elvált, welszi hercegnő egy lépést sem tudott megtenni anélkül, hogy ne lesett volna rá ezer kiéhezett paparazzi. Diana élete utolsó éveiben jött rá, hogy a címlapok igaz, hogy veszedelembe sodorják és a paparazzik tolakodásai idegesítik, de nagyszerű érzés, amikor hatalmában tarthatja őket. 1996-ban munkakapcsolatba lépett néhány újságmogullal, akiktől megtanulta, hogy hogyan kell a saját javára fordítani a publicitást, pl. “élve felboncolni” Charlest vagy jótékony célokra pénzt szerezni. Népszerűségének titka egyrészt abban rejlett, hogy az emberek többsége alapvetően egyetértett Diana tékozló, szertelen magatartásával. Az angol uralkodó ház problémát okozó ex-hercegnője azonban hirtelen halálával az egyik napról a másikra piedesztálra lett emelve, s elérte azt, hogy egyetlen újság sem mert fizetni a halálos baleset horrorfilmbe illő képeiért. Ha azt cselekedték volna, bizonyára bojkottal válaszolt volna rá a közvélemény. Másik fontosabb kérdés azonban az, hogy vajon Diana halála végleg megváltoztatta-e az újságok szenzáció éhségét? Nem igazán. Egy biztos, hogy neki köszönhető, hogy a halála utáni években megnőtt a fotósok iránti ellenszenv és a sajtó orgánumok évekig óvatosabban bántak a celebekkel. Pedig talán, ha lady Di nem veszti életét a párizsi alagútban, egy riporter lencsevégre tudta volna kapni, amint Dodi megcsókolja, és akkor másnap a világ legtöbb újságja azon veszekedett volna, hogy melyik jelentetheti meg.

Visszatérve a magánjog és a média törvényekre azt hiszem, hogy Diana halála óta a bulvárlapok és az úgymond respektált újságok között egyre jobban elmosódik a különbség, ami azonban nem változott, hogy az újságok címlapsztorijai még mindig a modern közélet oxigénjei! Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha teljes mértékben átalakítanánk az újságírás stílusát és a celebeket világi szentekké avatnánk? Hogy átesnénk a ló másik oldalára? Valószínű, nem beszélve arról, hogy meghamisítanánk a valóságot. Így maradjunk abban, hogy talán a kommunikáció hatalma tette lady Dianával amit tett, de reméljük, hogy az elmúlt 20 év alatt azért jobb lett a világ. Egy biztos, hogy a hercegnőből nem lett királynő. És az is biztos, hogy Nagy Britannia, ahol Diana élt, már sohasem úgy fog emlékezni a 90-es évekre, hogy Erzsébet korszak, hanem úgy, hogy “A” Lady Di korszak. A szomorú csak az, hogy meg kellett halnia érte.diana-riding

Diana walesi hercegné (született Diana Frances Spencer; 1961. július 1.-1997. augusztus 31.) Károly walesi herceg, brit trónörökös első felesége volt. Két fiúk, Vilmos és Henrik herceg, apjuk után a második, illetve harmadik helyet foglalják el az Egyesült Királyság (és 15 további, úgynevezett nemzetközösségi királyság) trónöröklési rendjében.

Paparazzi jelentése döngő, zümmögő bogarak…

1996-ban Alec Baldwin beperelte az újságokat, amikor lefotózták a feleségét, Kim Basingert, amint éppen elhagyja a kórházat újszülött kislányukkal. Győzelme az első nagy siker volt a sajtó ellen.

George Clooney beperelte a Paramount film studiót és azóta nem ad interjút, mert a Hard copy nevű műsor házigazdája provokatív kérdéseivel felbosszantotta. A pert megnyerte, ami szintén egyfajta mérföldkőve volt a média elleni harcnak.

Egy szexi baconsonkás szarvasgomba tekercs

Posted on Updated on

Engem a szarvasgomba az első érintésnél elvarázsolt, éjjelenként csomagolás nélkül tároltam a hotelszobámban, nappal pedig az autómban. Mellesleg megfigyeltem, hogy eddig csak olyan emberekkel találkoztam, akik vagy nagyon vonzónak, vagy nagyon taszítónak találták az illatát. Semlegesen senki sem viszonyult hozzá“.

Ez az idézet Kurt Brachharz-tól származik, akivel totálisan egyetértek, mert ismerek embereket, akik őrjöngenek a szarvasgombáért, míg mások, köszönik szépen, de jól megvannak nélküle. Egy biztos, hogy az évezredek óta vadászott, forgalmazott, elemezett, tanulmányozott szarvasgomba rejtélyét a mai napig nem sikerült megfejteni! Plinius, a görög történetíró azt hitte, hogy a mennydörgés hatására keletkezik a talajban, Rossini egyenesen rajongott érte. Egy anekdóta szerint a híres zeneszerző életében csak háromszor sírt, az egyik alkalom az volt, amikor egy hajókiránduláson a vízbe ejtette a szarvasgombával töltött fácánját. Egy másik hírhedt olasz, Mussolini kedvence meg a szarvasgombás rántotta volt.

Miért olyan népszerű a szarvasgomba Olaszországban és Franciaországban?

Mert az aromája ezekben az országokban a legintenzívebb. A szarvasgomba különlegessége ugyanis abban rejlik, hogy a többi fajtától eltérően csak vadon növekszik, fák rothadó gyökérzetén, a föld alatt, emiatt aztán rendkívül nehéz felkutatni (a japán Azad Khanaka szarvasgomba spórával oltotta be a tenyészfák gyökérzetét s így a pisztácia és keshudió fák alatt termeszti a méregdrága csemegét). Azonkívül a szarvasgomba vadászok szerint a gomba egyik varázsa a keresés rítusában és mítoszában rejlik. Megszállottjai az első őszi napok, ködös hajnalain, vagy teliholdas éjszakákon kutatják fel, de csak disznókkal lehet, mivel a föld alatt terem. A disznókat ráadásul nem kell kiképezni, mivel a gomba olyan vegyületet tartalmaz, amely a kandisznók nyálában is megtalálható, így azonnal felkelti a kocák szexuális vágyát (a kutyák közül a Labradort vagy a vizslát lehet kiképezni, de a disznók nagy előnye, hogy ők nem falják fel a gombát, csak jelzik a helyet és kitúrják (a tölgyesekben és a bükkösökben).Olasz_szarvasgomba_vadász_a_disznójával

A legenda szerint a gímszarvasok szeptemberben-októberben a párzás előtt a szarvasgombától kapnak új erőre. A hím szarvasok feltúrják az erdő talaját, s ha rátalálnak az értékes csemegére, elfogyasztása után valósággal megőrülnek a nőstény utáni vágytól. Legendásan erős serkentő hatása miatt a szarvasgomba az ókortól a mai napig rendkívül keresett, és igen drága gombaféleség. Azonban a hírhedtsége ellenére a szarvasgomba egy fűszer is, amelynek nem a mennyisége, hanem az illata határozza meg az értékét. Az illatról a gomba belső húsa, az ún. gléba gondoskodik, amely a spórákat képző szerv, különlegesen erezett, márványozott mintázatú, érett korában húsos, viasz-szerű, tapintásra kemény, állaga a zsíros sajtra emlékeztető, csak erősen illatos.

Gombavadászat Lalbenque-ben

-“A franciaországi Quercy-ben, a 19. század nyitányán egy filoxéra járvány után kezdett kivirágozni a fekete gyémánt kultusza”.-meséli Lalbenque város főpolgármestere, akivel megpróbálok lépést tartani az erdőben, miközben a talpunk alatt a szarvasgombák arra várnak, hogy az erre kiképzett disznók kitúrják “őket”. A vadászat során sikerül is jelentős mennyiségű gombára szert tennünk, melynek eredményeként a polgármester ismét visszatér a szarvasgomba mítoszra, miközben azt latolgatja, hogy egy-egy szemrevaló darab milyen legendás összegért fog majd elkelni a helyi piacon.

-“Nálunk Magyarországon luxus cikk, de többen beszélnek róla, mint eszik, talán, mert a XXI. századra négyszeresére drágult (3 gramm 3000 forint, mely ráadásul szeletekre vágva, fekete, sós lében úszkál)” -mondom neki, de igazándiból nem merem elárulni, hogy Magyarországon a szarvasgombának egyáltalán nincs kultusza, míg Franciaországban, pl. Périgordban, egész falvak élnek meg szarvasgomba gyűjtésből.

Olvastam valahol, hogy a szarvasgomba őrülete a XVIII. században kezdődött, amikor a francia gasztronóm és aforizmák atyja, Brillat-Savarin a périgordi szarvasgombákat a konyha gyémántjának nevezte. De hogy Lalbenque miért tölt be ilyen fontos kulináris szerepet, azt igazából nem értem, mivel szarvasgomba máshol is terem (pl. Olaszországba, Spanyolországban meg nálunk is) bár az igaz, hogy a périgordi régió meszes, talaja bővelkedik a kis, csavart tölgyfákban, amelyek gyökerei szimbiotikus kapcsolatban vannak a szarvasgomba növekedésével. Nos, a siker történet a polgármester szájából úgy hangzik-“, hogy a Dél-Nyugat Franciaországban kivirágzó szarvasgomba kereskedelemnek még a bortermelést is sikerült kiszorítania (ahol kitapasztalták, hogy minden olyan év után, amely bőséges szarvasgomba termést hoz, rossz lesz a szőlőtermés!), de míg az 1900-as években, Franciaország éves termelése mintegy 200 tonna volt, napjainkban a szarvasgomba termelés 5 és 10 tonna között mozog. A 2000-es években a nagykereskedelmi piac és a kiskereskedelmi piac által irányított Unió Trufficulteurs Pays de Lalbenque Assosiation, a kiskereskedők megsegítésére hosszú előkészítés, és huzavona után a termelőkkel együttműködve életre hívták a keddi vásárt. 2005-ben kezdeményezték a szombat reggeli piacot, valamint augusztus első keddjétől az éjszakai piacot. Első alkalommal több, mint 50 kiállító nevezett be. A Városháza előtt, a Takács és a Templom téren zene és táncműsorok szórakoztatták a közönséget. A vásár óriási hasznot hozott a városnak. A  lalbenque-i éjszakai piac szokása aztán hamarosan átterjedt több szomszédos falura is, de 2011 óta ez az esemény sajnos nem került többé megrendezésre”.-mondja a polgármester.

-“Épp jókor érkeztem a riport készítéshez-mondja a polgármester, mert augusztus hónap első keddje van, amikor Lalbenque fő utcája már hajnalban varázslatosan átalakul a francia, kulináris univerzum legfontosabb eseményeként számon tartott szarvasgomba aukció színhelyévé. A rozsdás, tizenöt éves Citroenek helyét,-amelyek hozzátartoznak a mindenkori lalbenquei tájképhez,-átveszik a ragyogó Mercedesek és a Cahorstól 25 kilométerre található városban olyan emberek bukkannak fel, akik az év többi napján soha be nem tennék ide a lábukat. Igen a szarvasgomba-brókerek és a különféle vendéglátó ipari egységek képviselőiről van szó, akik nemcsak Franciaországból, hanem az Egyesült Királyságból is idegyűlnek, tízezerrel megnövelve a város lakosságának létszámát. Mindenki,-profi és lelkes amatőrök,-azzal a céllal érkeznek, hogy megszerezzék a világ legbecsesebb, gasztronómiai csemegéjének egy-egy példányát. Lalbenque ugyanis a legnagyobb szarvasgomba-piacáról híresült el, ahol december elejétől, minden kedden és szombaton több száz kiló francia szarvasgomba talál gazdára (a másik 2 szarvasgomba piac Richerenches és Vaucluse-ban található).

Már a piac magában is festői, és szokatlan. Így együtt. Azért szokatlan, mert a legtöbb piacon általában több a vevő, mint az eladó, de ez nincs így Lalbenque-ben. Kedd délután 2-ig ugyan szokásos mederben folyik a vásár (mellesleg a legtöbb helyen szarvasgombát árulnak. Egyes eladók pultján kevés szarvasgomba van, míg másoké meghaladja a több kilót is). Két órakor azonban, körülbelül egy méterrel a standok előtt kifeszítenek egy kötelet, hogy a gyalogosok ne zavarják meg az árverés rituáléját. A vevők a kötél elé állnak, és diszkrét beszélgetésbe kezdenek az eladókkal. A legtöbb csevely a szarvasgomba körül forog,  kiszámolják előre az eladási árakat grammban és kilóban. Ideges mosolyokat látok a kötél mindkét oldalán, mert mind a vevők, mind az eladók nagyon jól tudják, hogy most mi fog történni. Pontosan 14:30 órakor (hallottam, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor a franciák pontosan érkeznek) éles sípszót hallok, mint kiderül ez jelzi a licitálás kezdetét. A kötelet eleresztik, a potenciális vásárlók meg, mint az őrültek, megrohanják a standokat és elkezdenek alkudni. A vevő, aki általában egy kereskedő, vagy profi gomba vadász, licitál (a szarvasgomba ára mindig a méretétől, a fajtól és a minőségtől függ. Nagykerben 600€/kg-ba kerül, kiskereskedelemben 900€-ért árusítják.)

Aki hezitál vagy vacilál garantáltan üres kézzel távozik. Ami feltűnik, hogy egyik árusnál sincs mérleg, mert, mint kiderül az eladók saccra mérik a szarvasgombát. Amikor valaki rá mer kérdezni, hogy az árus honnan tudja, hogy mennyi az annyi, személyes sértésnek veszik. A polgármester szerint,-aki ugye az összes lalbenquei árverésen szakértőként vesz részt,-azt állítja, hogy még sohasem tapasztalta, hogy megrövidítettek volna valakit. Ha van is ilyen, az eladók inkább alábecsülik a szarvasgombák súlyát, szakmai büszkeségükben. Az érdekes börzét még javában nézegetném, de kevesebb, mint 40 perc alatt az összes szarvasgomba gazdára talál.

Szerencsém van, a polgármester ma ráér, mert a nagy éves megnyitó napja nem augusztus első keddjén van, hanem decemberben, amikor a Truffle Szindikátus vezetői hosszú, fekete talárban vonulnak végig a főutcán, fejükön három muskétásos kalapokban, aranyérmékkel a nyakukban. Ilyenkor veszi hivatalosan kezdetét az éves szarvasgomba vásár. A szindikátus alapvető funkciója, a szarvasgomba hitelességének megőrzése és bizonyítása. Az eladók aznap, általában december 6-án, nagyon korán érkeznek. Átadják a gombát a polgármester embereinek, aki a szakértőkkel a hivatal egy hátsó szobájába vonul vissza. -“Az igazi szarvasgomba illat-és ízvilága olyannyira karakteres, hogy többnyire fűszerként használatos, ezért egy-egy recepthez 1 euróba (2-300 forintba) kerülő szarvasgomba is elég.-okít a polgármester. A legfontosabb tudnivaló a gasztronómiailag felhasználható különféle szarvasgombákról, hogy illatanyagaik zsírban és olajban oldódnak, magas hő hatására azonban elbomlanak és elveszítik élvezeti értéküket. Ha a szarvasgomba illata erős és átható, akkor az íze is megfelelő lesz. Bár a szarvasgomba víztartalma csak 75 százalék, állaga azonban nem lehet szivacsos vagy széttöredező.”-

A szakmai magyarázat után a polgármester arra kér, hogy szagoljam meg az általa szedett gombát, majd egy csipetnyit letör a szép darabból és megkóstolja.-“Nos ez a szarvasgomba valódi tuber melanos, nem kínai hamisítvány”.-mondja ki rá az ítéletet. A kínai szarvasgomba ugyanis egy határozottan gyengébb termék, amelyet gyakran próbálnak perigordi fekete szarvasgombaként eladni. A gasztronómiai körökben gyakran viccelődnek, hogy a perigordi szarvasgomba fele, amit Londonban, Tokióban, New York-ban értékesítenek, kínai és nem lalbenque-i. Erre van hát a szindikátus. Pedig a lalbenque-i licitáláson a kereskedők a perigordi fekete szarvasgomba árait sztratoszférikus magasságokba röpítik.-S a polgármester, mintha gondolatolvasó lenne, így folytatja:-Idén a jó minőségű szarvasgomba ára 500 és 900 euró között mozgott, de ősszel sokkal több is lehet, kivéve, ha a nyári időjárás nem kedvezett a szarvasgomba-növekedésnek, mint pl. 2011-ben.-mondja a polgármester.- “De ha arra gondolunk, hogy egy-egy gourmet boltban lényegesen többet kérnek érte, akkor jobb megvenni Dél-Franciaországban, Spanyolországban, vagy Olaszország valamelyik piacán. Például Sorges-ban a francia „szarvasgomba fővárosában”! (Világhírű szállodája az Alberge de la Truffe, ahol a legkülönfélébb rafinált szarvasgombás ételeket készítik. Itt található a világ első szarvasgomba múzeuma is).

Szarvasgomba receptek a világ körül

A szarvasgomba nem gomba alakú, hanem szabálytalan, gumó formájú, melynek testét szemölcsök díszítik. Íze jellegzetes, van aki szerint a dióhoz, míg mások szerint a kukoricához hasonló. Számos fajtája létezik, de egy fontos információt feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a talajtól függően lesz más az aromája. Leggyakoribb a nyári szarvasgomba, belseje a fehértől a barna márványosig változik. A ritka, fehér gomba a tömlősgombák családjába tartozik, szezonja októbertől-karácsonyig tart. De az igazi szarvasgomba a fekete, mert sokkal összetettebb. Tojás, sajt, bélszín, kacsamáj, sült és főtt tésztákhoz passzol legjobban. A vásárlásnál az a fontos, hogy a gomba kemény legyen, erős aromájú és ne legyenek benne féregrágások. Mivel a gomba nap, mint nap veszít a súlyából, ezért legjobb 4-5 napon belül elfogyasztani. Tárolásakor tegyük egy szűk, fedeles edénybe a hűtőbe.

Gasztronómiailag legértékesebb a Tuber nemzetségbe tartozó gomba (a tuber név a földi daganatot jelentő tumores terrae, tubera terrae latin kifejezésből származik). A leghíresebb és legkeresettebb fajta latin neve Tuber melanosporum, amelynek sokféle elnevezése van Franciaországban: truffe noire vagy truffe du périgord. Provance-ban úgy tartják, hogy a többi francia „trifla” fajta (truffe brumale, truffe de Bourgogne, truffe mésentérique, truffe blanche) csak tévedésből jött a világra. Csak Dél-Európában terem, ahol, mint amint említettem rendszeresen szarvasgomba aukciókat tartanak, 2010-ben 105 ezer euróért cserélt gazdát egy 936 gramm súlyú fehér szarvasgomba egy olaszországi árverésen.

A szarvasgomba nemcsak igazi, gasztronómiai különlegesség, de afrodiziákum is, aminek az íze semmihez sem hasonlítható. Giacomo Casanova szerelmi kalandjai előtt gyakran szarvasgombás ragut evett, a róla elnevezett híres Casanova-mártás 30 gramm szarvasgomba felhasználásával készült. Idősebb Alexandre Dumas író szerint „a szarvasgomba a hölgyeket gyengédebbé, a férfiakat szeretnivalóbbá teszi”. A 18. században élt francia szakácsművész, Jean Anthelme Brillat-Savarin is imádta a “fekete gyémántot”, míg Gioachino Rossini, az ínyenc olasz zeneszerző a szarvasgombát a „gombák Mozartjának” nevezte. Olyan, mintha „illatot ennénk, de az illat, amit a nyelvünkkel érzékelünk mégsem ugyanaz, mint amit előtte a gombán éreztünk. Mária Terézia királynő konyhája fűszerként csirkeételekhez használta, Ferenc József osztrák császár és magyar király kedvenc levese a szarvasgombás csicsókaleves volt.

A fehér szarvasgomba viszont akkor jött divatba, amikor 1949-ben, Giovanni Morra olasz szállodás, hogy a Tartufo Bianco d’Alba gombát népszerűsítse, egy-egy szép és termetes példányt küldött az amerikai filmcsillagnak, Rita Hayworth-nak, majd néhány évvel később Marilyn Monroenak. Morra a helyi legenda szerint Harry S. Trumant is megajándékozta a különleges és illatos szarvasgombával, ám nemsokára egy levelet kapott az amerikai elnöktől a következő sorokkal: „Köszönöm a burgonyát. Sajnos megromolhatott utazás közben, ezért ki kellett dobnunk!

Az olasz triflát frissen, de legkésőbb 3–4 napon belül el kell fogyasztani, mert a begyűjtéstől számított minden egyes nappal a nedvességtartalmának és aromájának megközelítőleg 10 százalékát elveszíti. Néhány ételhez a termőtestet meg kell hámozni, azonban a gomba húsát körülvevő héj túl értékes, ezért levesekbe, mártásokba főzve hasznosítható. A szarvasgomba felszolgálásakor speciális eszközt, gyalut használnak, amellyel a klasszikus hajszálvékony, 0,2 mm vékony szeleteket vágnak a még meleg ételre, ekkor a zsír feloldja az illatanyagokat és rövid időre feltárul a szarvasgomba felejthetetlen íze, amelynek az élménye olyan, mintha illatot ennénk.

Különleges piemonti előétel a carne cruda all’Albese (steak tartare with truffles), amit érlelt bélszínből készítenek, a húst késsel finoman összevagdalják, citromlevet, fokhagymát, sót, borsot adnak hozzá, esetleg egy sózott szardellát szintén apróra vagdalnak, végül az így elkészült massza tetejére finoman, néhány szelet szarvasgombát gyalulnak.

Legnépszerűbb tartósítása a szarvasgombának, hogy a megtisztított gombagumót megszárítják majd steril, jól záródó edényben, 80 °C-ra felmelegített libazsírba helyezik. Az egyik legegyszerűbb és legnépszerűbb finomság a szarvasgombás vaj (Rómában árulják a piacon). Jó minőségű zsíros vaj kell hozzá, amelyhez hozzá kell adni a lereszelt kisebb méretű szarvasgombát és össze kell keverni. Vargányával vegyesen is készítik. Átlagosan 25 dkg vaj vesz fel 2 gramm szarvasgombát. A keveréket egy napig szorosan zárt edényben kell tartani, hogy a szarvasgomba aromája teljesen átjárja a vajkrémet.

Gasztronómiai csoda viszont a magyar homoki szarvasgomba, azért fokozottan értékes, mert miközben magában hordozza a szarvasgomba-félék jellemzően erős illat és aromaanyagát, akár tízszer édesebb lehet a cukornál is. Így elsősorban desszertek ízesítésére használható, ami rendkívül különlegessé teszi a szarvasgomba fajok között.

Nos, befejezvén a szarvasgomba dicséretét rengeteg szakácskönyvet szenteltek már a szarvasgombának, kulináris alkalmazását ecsetelve, -még szarvasgombából készült-jégkrém receptet is találtam!-a lalbenquei piaci kiadványban, a Vino Veritas egy példányában. Íme néhány praktikus és megszívlelendő tanács a háziasszonyok és vendéglősök számára:

-A szarvasgombát közvetlenül a felhasználás előtt száraz kefével kell megtisztítani a rátapadt földtől. Az éretten gyűjtött fekete szarvasgombákat ezután hideg vízben le kell mosni, majd kis kefével alaposan meg kell tisztítani a rajta lévő szennyeződésektől. Kerülni kell azonban a túlzott tisztítást, mert az értékes aroma nagy része elveszhet, mivel az leginkább a termőtest héján található.

-A legnagyobb hiba, amit egy mesterszakács elkövethet, ha a szarvasgombák különleges aromáját más ízekkel próbálja keverni.

-A legjobb szarvasgombás receptek a tojással, rizzsel, tésztával vagy burgonyával készültek. A fő szabály, hogy nagyon keveset kell használni belőlük.

-Szarvasgombával főzni egyébként álom, mert semmilyen előkészítést sem igényel, legjobb magában enni, lereszelve. Vagy csak egy leheletnyire megpirítani, hogy a szaga és az illékony elemek is benne maradjanak.

-“Vegyen egy olcsó hámozót, tisztítsa meg vele a gombát, olvasszon vajat és nagyon alacsony hőfokon párolja meg benne a szarvasgombát. Adja hozzá a kiválasztott ételhez, és mielőtt a szájához emelné, készüljön fel az orális extázisra”.-mondja a polgármester, aki a nagyobb bizonyítás kedvéért a szarvasgomba aukció után meghívott a kedvenc vendéglőjébe az Auberge Beauville-be, ahol természetesen szarvasgombát-szarvasgombával ettünk. Elsőként dióolajban sült, fekete szarvasgombát hozott a pincér, sáfrányos hagymával, sáfrány szószban. Ezután egy kb. 5 dekagrammos szarvasgomba “sültet” kaptam, szalonnával betekercselve, parázson kisütve, felséges volt!

Pedig most már bevallhatom, hogy egyáltalán nem vagyok nagy szarvasgomba rajongó, de pszt ezt senki ne mondja el a lalbenque-i polgármesternek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kakukk pecsenye, tésztás, káposzta ágyon

Posted on Updated on

Duck with cabbageMechelen, Flandria egyik legsűrűbben lakott és legiparosodottabb részén található, Brüsszel és Antwerpen között (mindkét várostól 25 km-re). Legutóbb, amikor hivatalból Belgiumban jártam, az első hétvégén a híres mecheleni piacra invitált az egyik kedves tolmács barátom. Nagyon megörültem neki, mert Mechelen, az egyik kedvenc flamand városom volt mindig. Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy az eredetileg a városban tartott piac a Mechelse Veilingen, a közeli Sint-Katelijne-Waver-ba költözött. Gyorsan az autóba pattantunk és hamarosan megpillantottuk a világ egyik legnagyobb zöldségpiacát és primőraukcióját (a veilingen szó, aukciót jelent). Az itt található áruk a Mechelen környéki mezőgazdasági szövetkezetek legfinomabb, garantáltan friss termékeiből állnak, mint pl. az endíviából, a spárgából (Mechelse witte) és a karfiolból. Ezen termékeken kívül helyi specialitásnak számít a nagy testű, fekete-fehér mintázatú kendermagos, tanyasi tyúkfajta, a Mechelse koekoek, a mecheleni kakukk, amely nevét a kakukkra hasonlító tollazatáról kapta. A tyúk tenyésztése 1850 körül kezdődött, (a shanghai, Vlaamse Koekoek, Cochins és Brahma dísztyúkot keresztezték); de a fajtaleírást csak 1891-ben fogadták el. A madár széles, hosszú hátú, farktollazata kicsi, feje hosszúkás, piros, tollmentes, a szemei vörösek. A combjai erősek, húsosak, a csűdje közepesen hosszú, erős, világos hússzínű. A mecheleni baromfi kakasa mintegy 5–7 kg, a tyúk 4-4,5 kg súlyú, az utóbbi akár 150 tojást is tojik egy évben.

Mivel, ha Belgiumban van az ember szinte kötelező valamilyen sörfőzdébe beülni. A helyi ismerettel rendelkező barátomra bíztam hát magam, hogy legyen az idegen vezetőm. Ő ezúttal a 13. században alapított mecheleni Het Ankert (Vasmacskába) választotta, nem véletlenül, mert amikor megláttam a menü ajánlatban a kakukkpecsenyét, majdnem hangosan felkiáltottam. Hát persze, hogy azt rendeltem! Miközben izgatottan vártam rá, a barátom elmesélte a sörfőzde történetét, ahol a mai napig itt főzik az V. Károly császárról elnevezett Gouden Carolus (Arany Károly) sört. A legenda szerint a korabeli Mechelsen Bruynen volt az Ausztriai Margit udvarában nevelkedő ifjú kedvenc itala, amit később speciális hordókban szállítottak utána a madridi udvarába (A Het Anker sörfőzde, a híres Gouden Carolus sör otthona). S hogy milyen volt a káposzta ágyon pihegő kakukk? Egy szóval jellemezve: ízletes! Jól át volt sütve, és a kiválóan fűszerezett szaftját nem győztem mártogatni!

Még néhány tudnivaló Mechelenről

A városon keresztül folyik a Dijle-folyó, ami a város egyik becenevét adta (Dijlestad, azaz a Dijle városa). Mechelen másik neve, a „Maandblussers”, azaz „Holdoltók”, ami arra a legendára utal, miszerint 1687. január 27-e éjszakáján a felhők mögé rejtőző telihold vörös fénnyel áraszotta el a Szent Rumbold katedrális tornyát. A torony ablakain visszaverődő holdfényt egy hazafelé botorkáló részeg tűznek látta és -„Segítség, ég a torony!”- kiáltásával felébresztette a lakosokat. A legmélyebb álmukból felriadó mecheleni polgárok, élükön a polgármesterrel és a városi tanáccsal, azonnal nekiláttak az oltásnak, és már majdnem elérték a torony tetejét, amikor a hold előbukkant a felhők mögül és megvilágította a sértetlent tornyot. Ennek emlékére a város 2005-ig minden évben rendezett egy, a blankenberge-i virágkarneválhoz hasonló felvonulást is. A felvonuláson a környék mezőgazdasági hagyományainak megfelelően zöldségekkel díszített kocsik is részt vettek. 2005-től azonban sajnos anyagi okok miatt a város felfüggesztette a finanszírozását.

Kevesen tudják, hogy a híres német zeneszerző, Ludwig von Beethoven, illetve a családja is Mechelenből származik. Ma már nem áll a „Koraalschool” épülete, ami, mint azt a neve is mutatja a Szt. Rumbol katedrális mellett működő kórusnak adott otthont. 1717. december 10-én iratkozott be az iskolába egy bizonyos Lodewijk (azaz Louis) van Beethoven, a zeneszerző nagyapja. A történelmi kutatások szerint Louis apja, Michel, festőműhelyt alapított Mechelenben, de később a család pénzügyi nehézségekkel küzdött és el kellett hagyniuk a várost. A van-von Beethoven család ekkor költözött Bonnba és Ludwig már ott született.

Mechelen városa minden 25. évben lovas felvonulás rendez I. Miksa német-római császár 1493-as első látogatása emlékére. A felvonulást az Ommegang ünnepség követi, amelynek jellegzetessége, hogy 15-17. században készült óriásokat és más figurákat hordoznak körbe a város utcáin. A felvonulást 2005-től az UNESCO kulturális világörökségként tartja számon. A Hanswijki Miasszonyunk (Onze-Lieve-Vrouw-van-Hanswijk) körmenetet meg minden évben májusban rendezik meg a mecheleni-brüsszeli érsek védnöksége alatt.

 

Mária Terézia csoki meg a só

Posted on Updated on

P1120844A 300 éve született Mária Terézia császárnő és királynő mai megítélése Magyarországon két szélsőséges álláspont között ingadozik. Az osztrákok viszont a kerek évforduló alkalmából, a rengeteg megemlékezés mellett egy csokis-mogyorós tallért is kibocsátottak az osztrák császárnő, “a lány örökös” emlékére, akit mindig így emlegettek, mivel Mária Terézia Ausztria első és egyben utolsó császárnője volt.

Még meg sem született, amikor édesapja, Károly császár (Magyarországon III. Károly) kiadta a Pragmatica Sanctiót. Ez a törvény mondta ki, a birodalom oszthatatlanságát, az öröklés rendjét, és azt, hogyha a férfi ág kihalna, akkor a trónon lány is lehet utód. De hiába számított Károly lánya trónra lépésére, a kormányzás ügyeibe mégsem avatta bele. Mária Terézia jezsuita nevelőinek köszönhetően azonban jelentős tudásra tett szert. Beszélt franciául, spanyolul, olaszul és latinul. Történelmi és földrajzi ismeretei mellett a matematikával is foglalkozott. Később, férje Lotharingiai Ferenc méltó partnere lett a politika, gyakorlati megvalósításában. Ennek következtében aztán egyre gyakrabban kritizálta az apját.

Családi életéről és jóképű testőreiről sokféle anekdota kelt lábra. Egy biztos, hogy 16 gyermeket szült. Utódai közül kettőből császár lett, egyik lánya, Marie Antoinette pedig Franciaország szerencsétlen sorsú királynője (a francia forradalom idején lefejezték).

Amikor a nagyasszony 1780. november 29-én kilehelte a lelkét, Bessenyey György, egykori magyar testőre így siratta: Mióta a magyar nemzet a világnak ezen részét megülte, nagyobb nyugalomban, mint alatta nem volt. Uralkodása alatt csendesség, bőség volt egész Magyarországon!

A császárnő gödöllői lakomája

De térjünk vissza a császárnő vidám, magyarországi pillanataira, aki 1751 nyarán, legfőbb híve, Grassalkovich Antal meghívására Gödöllőre látogatott. Az utókor számára fennmaradt levelében nagy lelkendezéssel számolt be a felséges ebédről, melynél mind nemesemberek, köztük Podmaniczkyek szolgálták fel az egyes fogásokat. A több száz fős fogadás még a nagy pompához szokott Mária Teréziát is lenyűgözte. Ugyanakkor beszámolójában arról nem tett említést, hogy a hűséges alattvaló és vendéglátó, sóval szóratta fel a Gödöllőről-Máriabesnyőre vezető utat. A kastélyt építő Grassalkovich így szánkóztatta meg, az augusztusi kánikulában (266 évvel ezelőtt), legfelségesebb pártfogóját.

S hogy mi volt a menü? Kappan levessel kezdődött, sültekkel, (indián hercegnő, kotlett, fácán), francia salátával folytatódott, intermezzóként az asztalra hordtak még aszpikos borjúmirigyet (?!), pulykafiókát Périgueux-i módra, meg articsókát olasz módra, de az angol bélszín után a báró különleges palacsintával és mákos, szilvás gombóccal koronázta meg a lakomát. Mivel Mária Terézia nem bánt mazochista módon a testével, mint későbbi utódja a nádszál vékony Erzsébet, (erről a róla fennmaradt festmények és feljegyzések árulkodnak), így nem vetette meg a jó ízeket, és fenséges falatokat. Íme két rekonstruált recept, melyeket bátran ki lehet próbálni, mint ahogy én is tettem, miután osztrák barátnőm, a fehér csokis-mákos öntetes szilvás gombóccal kínált, annyira finom volt, hogy utána nem tudtam ellenállni, és én is megcsináltam a családomnak.

Kappanleves

Hozzávalók: 1 tyúk, só, bors, 1 adag leveszöldség, szemes bors, babér, 2 csésze rizs, 1 ek vaj, 200 gr főtt marhanyelv, 1 vékonyra szeletelt szarvasgomba

Sós vizet forralunk, beletesszük a fűszereket, a vöröshagymát, meg a zöldséget, végül a tyúkot és egy óra alatt puhára főzzük.

A tyúkot a léből kivesszük, óvatosan kicsontozzuk, úgy, hogy a melle jól szeletelhető legyen. A hús többi részét apróra vágjuk.

A vajat egy lábosban felhevítjük, a rizst beleszórjuk, és megpároljuk, majd kb. 4 csésze húslevessel felöntjük, a feldarabolt tyúkhús egy részét hozzáadjuk és a rizst pergősre pároljuk. Mihelyt a rizs megpuhult, levesszük a tűzről és egy tányérra szedjük. Elrendezzük rajta a melegen tartott és feldarabolt tyúkhúst. Erre helyezzük, váltakozva a felszeletelt melle húsát, a megmelegített, főtt marhanyelvet és a szarvasgombát (régen aszpikkal bevonták)

10553848_856011277754294_2337282419287554784_oSzilvás gombóc, mákos, fehér csokis öntettel

Hozzávalók: egy kg burgonya, 20 dkg liszt, egy nagy evőkanál búzadara, 2 evőkanál olaj, 1 tojás, zsemlemorzsa, só, 10-15 szem szilva, fahéjas porcukor

Elkészítése: A krumplit főzzük meg a héjában, majd törjük össze. Dolgozzuk össze az olajjal, a liszttel, és a végén adjuk hozzá a tojást, valamint kevés sót. Ha összegyúrtuk, rögtön kezdjünk el vele dolgozni.

Nyújtsuk ki a tésztát fél centi vastagra, majd vágjunk ki belőle nyolc centis kockákat. Mindegyik közepébe tegyünk egy szem szilvát, amibe a mag helyére fahéjas porcukrot töltöttünk, de beletehetjük magában is a szilvát. A négyszögek sarkait hajtsuk össze, és formáljunk gombócokat a batyukból lisztes kézzel. Forró, sós vízben főzzük meg, majd, ha leszűrtük, forgassuk meg vajban pirított zsemlemorzsában.

A zsemlemorzsát csak nagyon alacsony lángon barnítsuk, mert nagyon könnyen odakap. Még akkor is sötétedik, ha már levettük a tűzről, hiszen a serpenyő forró.

Olvasszuk fel a fehér csokit, keverjük bele az előfőzött mákot és locsoljuk meg tearummal vagy tetszés szerinti édes likőrrel (ne színessel) Tálalás előtt melegítsük fel a csokit, hogy folyékony legyen.

Barackos és lekváros gombócot is készíthetünk. A gyümölcsöknek nem kell frissnek lenniük, kompótot is használhatunk.

A recepteket bátran ki lehet próbálni!

 

Kosbor tea és a Hardt kápolna kísértetei

Posted on Updated on

P1120194A Hardt kápolna (Hardtkapelle) Bajorországban, a Starnbergi tó fölött helyezkedik el, Weilheim és Haunshofen között. Az 1250 körül épült kegyhely, Kísértet vagy Szellem kápolnaként híresült el, hivatalosan dokumentált, paranormális jelenségei miatt. Az 1865-ben újjáépített templom, saját kálvária dombot kapott, mely Jézus szenvedéseinek állomásait örökíti meg, a keresztre feszítésig. A hegyen végig vonuló keresztút 14 stációja a kápolnánál ér véget.

A Hardt kápolna legendája

1250-ben Weilheim és Haunshofen között heves vita tört ki a Hardt terület legeltetési jogaiért. A korabeli feljegyzések szerint, amikor a Starnbergi tó fölötti dombon összegyűlt emberek, már-már egymásnak estek, vasvillával fenyegetés és üvöltözés közepette hirtelen, egy villám csapott le, majd egy furcsa, vörösen izzó szemű idegen vált ki a tömegből, aki nem volt más, mint maga az ördög, pásztor képében. Az ördög nem szólt semmit, csak megragadott egy nagy, nehéz követ, és az emberek közé hajította. Amikor a kő földet ért, a sátán belerúgott majd azt mondta, hogy ez a kő képviseli Haunshofer községet. Aztán lecsapott a patájával a kőre, majd nyomtalanul eltűnt. És láss csodát, az emberek azonnal abbahagyták a vitát, mert a Sátán látogatását intő jelnek vélték és hogy megvédjék a helyet a gonosztól, meg az ördög újra kísértésétől, elhatározták, hogy a patanyom helyére egy kápolnát emelnek. Így épült fel a Hardt kápolna, Isten háza, egy szentségtelen ördög lába nyoma helyén. A mai napig ott van ez a szörnyű pata lenyomat, a templom közepén az oltár előtt! Aki nem hiszi látogasson el a Hardt kápolnához.P1120183.JPG

Paranormális jelenségek, a fehér asszony és a vörösen izzó szempár

Miután több ismerősömnek megemlítettem, hogy a hétvégén kosbor nézőbe megyek és útba ejtem a Hardt kápolnát, furcsán néztek rám. Végül Sabine nevű barátnőm világosított fel arról, hogy a babonás helyiek, nagy ívben elkerülik a Hardt kápolnát és környékét, mert a fennállása óta, megmagyarázhatatlan dolgok történnek a templomban és a környékén. Ez a hír sem tántorított el a tervemtől, mert azt olvastam a Vándorolj a virágzás idején című eszméletlen izgalmas útikönyvemben, hogy a kápolnát legtöbben a közeli erdő különleges virágai miatt keresik fel. Úgymint a szibériai írisz, a fehér és sötét rózsaszín kosbor, a lila és sárga encián miatt.  A helyi emberek, és az idetévedő zarándokok, vadászok, turisták azonban nem a virágokról, hanem szellemjárásról és egyéb megmagyarázhatatlan eseményekről számolnak be. A jól dokumentált történetek között olvashatunk erdei kísértetekről, izzó, vörösszemű szörnyekről, fekete misére idegyűlt sátáni alakokról, bujkáló kémekről.– Néhány turistát a kápolnába lépve erős hányinger és szédülés fogta el, míg mások pánikrohamot kaptak és extrém rossz közérzet kerítette őket hatalmába. Megint mások állítólag elveszítették a tér-és idő érzéküket, a lényeg, hogy a bajorok erősen hisznek abban, hogy valami belső erő lehet a kápolnában, ami birtokba akarja venni a betévedőket, majd kis idő múlva újra elereszti azokat.

A paranormális fenomének mellett aztán sokan feljegyezték egy bizonyos fehér asszonnyal való találkozásukat, aki a falusiak szerint egy valaha élt, fiatal nő lehetett, aki tisztázatlan körülmények között halt meg, és ezért még mindig ott kísért. Nos beszéltem a Weilheim régióból származó gimnázium diákjaival, akik közül ketten úgy döntöttek (Uwe és Gudrun), hogy a Szellem kápolnánál töltik az éjszakát. Nos, amikor a hálózsákjaikba bújva nyugovóra tértek, egyszer csak zajt hallottak, s amikor felnéztek, egy őrült arckifejezésű nőt láttak, aki éppen föléjük hajolva őket vizslatta, talpig fehérben. Persze mindketten felugrottak, mint akiket darázs csípett meg és végleg elment a kedvük a szabadban való romantikázástól. Később- mondta Uwe-azt gondoltam, hogy mivel az asszonynak olyan kigúvadt, idült szemei voltak, szóval tébolyultnak tűnt, csakis a közeli Asklepios klinikáról szökhetett meg.-De volt, aki meg két fekete, ovális szempárt látott a kápolna mellett lévő két pad fölött a ködben, egy harmadik személy meg egy úszó gömböt, de annak legalább kedves arca volt.-Nos a Blair witch projektem itt még nem ért véget, illetve el sem kezdődött.

Újabb borzalmak a kálvária dombon

1793-ban egy súlyos, állatokat megtizedelő járvány után a haunshofeniek, Jézusnak hálából megépítették a Stációs utat. A keskeny ösvény, melyet Jézus szenvedéseinek képei díszítik, a kápolnáig vezet. A kálvária úttal kapcsolatos sok-sok hátborzongató történet szerint azonban, ha valaki a kálvária utat visszafelé teszi meg utoléri a halál. Újabb rejtély még ezzel kapcsolatban, hogy az oda vezető út rövidebb, mint a visszavezető (kilométer órával mérve, az odafelé út a főúton 4,9 km-t mutat, visszafelé 5,2 kilométert).

Nos, a kálvária zarándoklatról is találtam néhány anekdotát, 2012-ben két szkeptikus, bajor diák, eldöntötte, hogy csak azért is kipróbálják, a kálvária út visszafelé való megtételét, hogy megcáfolják ezt a nevetséges babonát. Miközben egész nap heccelődtek, gúnyolódtak a rettegő embereken, felszedték a sátorfájukat és haza indultak, természetesen a kálvária dombtól, a főútig visszafelé. Kb a 6. stációnál járhattak, amikor egyszer csak valami erő arra kényszerítette őket, hogy megálljanak. Amikor tovább akartak menni, nem tudtak, mert szabályosan földbe gyökerezett a lábuk. A nagy ijedtségtől mindketten pánikrohamot kaptak, s amikor végre elengedte őket az a bizonyos valami, sikoltozva rohantak a parkolóig, majd gyorsan beugrottak az őket váró barátok kocsijába. A barátok elmondása szerint még sokáig össze-vissza beszéltek, zavarosan viselkedtek, és nyugtalanok voltak. A visszapillantó tükörben látni vélték a szellemet. Később az egyikük azt mondta, hogy egy láb jelent meg előtte az útkereszteződésben, majd hirtelen egy alakot látott, aki izzó, vörös szemmel a képébe bámult. A vörös szemű, titokzatos idegent, mellesleg nemcsak a kálváriánál, hanem, az erdő és az út szélén is észlelték, olyanok, akik még sohasem hallottak a Hardt kápolna kísértettörténeteiről.

Az erdő a paranormális fenoménjeivel

Ennyit a kápolnáról és kísérteteiről, s most következzék a kápolnát körülvevő erdő, ahol szintén sok, furcsa, megmagyarázhatatlan dolog történt már. Na én ennek jártam utána, kosbort keresve. Először megtekintettem a kápolnát, ahonnan mindössze egyetlen, keskeny, kanyargós út vezetett a virágmezőhöz. Nos, úgy elsőre tényleg elég furcsa formájú köveket láttam, (okkult karaktereket), a fatörzsek sem “normálisan” nőttek errefelé, szóval tán itt is az erdei Szellem keze lehet a dologban. Nagy örömömre azonban a kosbor több fajtáját is felfedeztem, rózsaszínt, gyönyörű fehéret, a legnagyobb tömegben az ún. agár kosbort (orchis morio). Legszívesebben szedtem volna belőlük egy csokorra valót, de mivel szigorúan védett növény, így csak patikában, vagy bio boltokban kapható, a gumokból kisajtolt drogja, teája.

Sabinétől hallottam, hogy két barátnője (2014-ben történt az eset) úgy döntött, hogy miután megnézték a Hardt kápolnát, tesznek még egy rövid sétát a környező erdőben (mert a környék valóban festői). Körülbelül egy negyed óra múlva mindkettőnek iszonyúan megfájdult a háta, amikor közelebbről megvizsgálták magukat, megdöbbenve látták, hogy olyan égési sérülések keletkeztek rajtuk, mintha egy cigarettával égették volna rájuk, ettől aztán úgy megrémültek, hogy azonnal visszafordultak. Mikor hazatértek, kiderült, hogy az igazán kísérteties dolog az volt, hogy ők mindössze negyed órára becsülték az erdőben való tartózkodásukat, miközben a valóságban már több mint 5 óra telt el. Azóta sem tudják, hogy mit csináltak 5 óra alatt!

A kosbor füves helyeken, réteken terem, tavasszal virágzik. A növények virágzáskor gyűjtött leánygumói szolgáltatják a drogot. A drog nyálkát, keményítőt, cukrot, fehérjét, zsírt tartalmaz. A patikában bélhurut elleni orvosságot készítenek belőle.

A Hardt kápolnát tévesen, pestis-kápolnának szokták nevezni, mert összetévesztik a Pollingsrieder kápolnával.

 

Belga írótorta

Posted on Updated on

A mattentaart-sajttorta egy belga specialitás, ami a kelet-flandriai Geraardsbergen régióból indult hódító útjára. 2007 óta a “Geraardsbergse-i sajttorta” földrajzilag védett státuszt élvez az Európai Unió által. Ez tulajdonképpen íróból készült rétes, melynek a középső részét teljes tej és író keverékéből előállított krémmel, tojás és mandula esszencia hozzáadásával kell megtölteni.

Bár keveset tudunk a mattentaart eredetéről, az szinte biztos, hogy már a középkorban ismerték, a „matten” elnevezés egyaránt felbukkan a német, francia (maton) és flamand (matten) nyelvekben is. Flamandul írót, aludttejet jelent, ami a fő összetevője ennek a speciális sajttortának. A karakterét ugyanis a hozzáadott író határozza meg, s mivel házilag, főként a Geraardsbergen-Lierde régióban készítették, így játszottak ezek a régiók közvetlen szerepet a mattentaart elterjesztésében. Az elkészítése nagyon egyszerű, az író kinyerése után, 3 db tojást, (a fehérjét habbá verve) 100 gr cukrot és egy kiskanál mandula esszenciát kell hozzáadni, majd ezzel megtölteni a kész, leveles tésztát és sütőben 185-200 fokon kisütni.

Feltételezhető, hogy az első mattentaartok, flamand pékségekben készültek. A sikeréről Delcourt abbé számolt be először, aki a „Histoire de la tarte au Maton„ című könyvében dicshimnuszt zengett róla, továbbá érdekes néprajzi adatokkal szolgált, mely szerint a szakácsok és cukrászok már a középkorban is sok aludttejet használtak egyes sütemények elkészítéséhez. “Az urak a legjobb borokat és a legfinomabb mattentaartokat fogyasztották kastélyaikban”-írja. A legrégebbi mattentaart receptet Thomas van der Noot jegyezte le, a  “Boeken van cokerijen”(1510) című könyvében (Szakácskönyv). Az írótorta népszerűségének a másik tárgyi bizonyítéka, a nagy flamand festő, Pieter Bruegel Parasztlakodalom című festménye, amelyen élethűen ábrázolja a kemencében való sütését. A mattentaart karrierjéről még annyit tudunk, hogy a 18. és – a 19. század elején a nyugat-brabanti vásárok kedvenc csemegéje volt, főként Hainautban és Észak-Denderstreekben árusították. Eredetileg a jellegzetesen kerek formájú sajttorta fő központja Geraardsbergen volt, de ma már Aalstban, Brüsszelben, Lessen, Aatt, Elzele, Ronse, Brakel, Gentben és Charleroiban is tömegesen gyártják a pékségekben.

Geraardsbergen polgárai egyébként „Mattentaart városnak” nevezik magukat, míg a szomszédos Lierde, a „Mattentaart község” megtisztelő nevet kapta. Az idén már a 38. alkalommal fogják megrendezni augusztus első vasárnapján a geraardsbergse-i mattentaart napokat, ahol az ünnepség a Brotherhood of Geraardsbergse sajttorta üléssel indul, azután új sajttorta sütő diplomával rendelkező tagokat vesznek fel, és iktatnak be, majd a geraardsbergen-i piacon megkezdődik az egész napos mattentaart sütés és árusítás. Mellesleg a legfinomabb sajttortát a bokrijki skanzenben ettem, ebben a szenzációsan rekonstruált városkában a szemem előtt sütötték ki (múzeum)!

A receptje

Hozzávalók: 1 liter tej, 250 ml (2,5dl) író, 100 gr cukor, 3 db tojás, 1 kk mandula kivonat, kész tészta, vagy 125 gr vaj, 125 gr margarin, 250 gr liszt, 2 ek olaj, és egy fél üveg világos sörből tésztát gyúrunk

Elkészítése: Tegyük fel a tejet főni és amikor már forr, öntsük hozzá az írót/aludttejet. Forraljuk fel a tejet íróstul is, majd vegyük le a tűzről és tegyük hűvös helyre. Hagyjuk állni kb. 8 óra hosszat, majd egy sűrű fonású/drótozású szűrőn szűrjük le, az írót, ami olyan, mint a túró, tegyük egy mély tálba. Adjuk hozzá a 3 tojást, a mandula kivonatot, meg a cukrot. Dolgozzuk jól össze. A leveles tésztát nyújtsuk ki, helyezzük egy 24 diaméteres sütőformába, öntsük rá a krémet, majd vágjunk ki még egy kerek lapot a tésztából és fedjük be. Kenjük meg a tetejét olvasztott vajjal, egy villával formázzuk ki az oldalát és egy ollóval csipkedjük meg több helyen a rétesünk tetejét. Toljuk be a sütőbe és süssük 200 fokon 50 percig, illetve, addig, amíg aranybarna nem lesz a teteje és ropogós a belseje! Nagyon, nagyon finom péksüteményt kapunk! Ráadásul a rétes laktóz tartalma a tejhez képest jóval kisebb, ugyanakkor értékes vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz.

Az író a tejföl köpülésekor, a vaj kiválása után visszamaradó savanyú folyadék, mely összetételét tekintve leginkább a lefölözött tejhez hasonlít. Angolul buttermilk, németül Buttermilch, franciául babeurre a neve, ami, mint sok más nyelvben is, a vajkészítéshez kapcsolódó előállítására utal.

Az író jelenleg Magyarországon inkább csak bio-gazdaságok termékei között, kis mennyiségben kerül kereskedelmi forgalomba, mivel fogyasztása nem elterjedt. Az észak-európai országokban, valamint India egyes vidékein és néhány vele szomszédos országban viszont a fogyasztása nagyon népszerű. Az Egyesült Államokban több édesség alapanyaga. A tejiparban a sajtkészítés során használják fel. Magyarországon régebben a házi vajkészítés során visszamaradt író a családi gazdaságokban sokfelé a disznók hizlalására szolgáló moslék hagyományos eleme volt. Az író zsírtartalma 0,3-2,0% között váltakozik. Kövér tejföl használatakor zsírosabb marad, mint kevésbé zsíros tejföl után; ugyanígy édes tejföl használata esetén is zsírosabb marad, mint savanyú tejföl után, mert az édes tejföl kevésbé eredményesen köpülhető. Laktóz tartalma a tejhez képest jóval kisebb, ugyanakkor értékes vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Az édes írót kinyerése után hamar el kell használni, mert néhány óra alatt megkeseredhet.Mattentaart