Month: április 2024
Csokitorta ganache toppal
Hozzávalók: 300 gr cukor, 190 gr liszt, 60 gr kókusz reszelék (vagy liszt), 1 zacskó sütőpor, 1 ek szódabikarbóna, só, 1 ek kávé instant, 1 tojás, 90 gr joghurt, 250 ml tej, 125 ml olaj, 5 ml vanília aroma, 250 ml forró víz
a krémhez: 300 gr csokoládé, 250 ml tejszín
Elkészítése: Mérjük ki a cukrot, adjuk hozzá a kókuszt, a sütőport, az egy evőkanál szódabikarbónát, az egy evőkanál instant kávét. Keverjük össze. Ezután adjuk hozzá az 1 tojást, a 90 gramm joghurtot. Öntsük rá a tejet, adjuk hozzá az olajat, ízesítsük a vanília aromával, végül öntsük rá a forró vizet.
Öntsük egy sütőpapírral kibélelt tortaformába, tegyük az előmelegített sütőbe és süssük 170 fokon 35-40 percig, vagy addig, amíg a hurkapálcikára nem ragad rá a torta.
Miközben hűl, készítsük el a ganache krémet, a csoki darabokhoz vagy fondant csokihoz adjuk hozzá a tejszínt. Olvasszuk meg a mikrohullámú sütőben. Keverjük jól ki, hogy folyékony csokit kapjunk, végül öntsük rá a már kihűlt torta alapra. Tegyük be a hűtőbe legalább 2 óra hosszára, hogy a torta tetején levő krém megdermedjen! Tetszés szerint vágjuk fel apró kockákra és díszítsük csoki darával vagy egyéb ehető díszítő elemmel.
Sült máj, almával, portói boros szószban, krokettel
Te is a lehető legkevesebb hozzávaló veszteséggel főzöl? Kezdd egy darab májjal, és emelt ezt az ételt a következő szintre. Tálald almával, krokettel és ízletes portói mártással. Egy klasszikus „pazarlásmentes” köntösben, jó étvágyat!
Hozzávalók
4 db alma
30 g mogyoró
2 édes hagyma
1 gerezd fokhagyma
500 g sertésmáj
0,50 kl curry, babérlevél
2 cl méz
2 szál kakukkfű
200 ml Portói bor
250 ml borjúhúsleves
1 kl finom cukor
1 evőkanál kukoricakeményítő
vaj
24 krokett
14 kiválasztott hozzávaló
Elkészítése: A hagymát meghámozzuk és csíkokra vágjuk. Hámozzuk meg és préseljük össze a fokhagymát.
Vágjuk a májat 2-3 nagyobb darabra.
Fűszerezzük a májat curryvel, borssal és sóval.
Olvasszunk fel egy kevés vajat egy tapadásmentes serpenyőben, és süssük a májdarabokat rövid ideig aranybarnára. Sóval és borssal fűszerezzük, tegyük mellé a babérlevelet.
Vegyük ki a serpenyőből, adjunk hozzá még egy kis vajat, és pároljuk meg benne a hagymát egy kevés vízzel kis lángon puhára (kb. 10 perc). Adjuk hozzá a fokhagymát, és hagyjuk, hogy minden együtt enyhén karamellizálódjon.
Öntsük rá a Portói bort és a húslevest, és addig főzzük, amíg a felére csökken. Ízesítsük kakukkfűvel, borssal és sóval.
Közben készítsük el az almát.
Távolítsuk el az almák magházát, és vágjuk őket karikákra. A mogyorót vágjuk durvára.
Olvasszunk meg egy evőkanál vajat, és süssük az almaszeleteket enyhén aranybarnára. Adjuk hozzá a mogyorót, a kakukkfüvet és a mézet, és hagyjuk, hogy jól karamellizálódjon.
Keverjük el a kukoricakeményítőt 2 evőkanál vízzel, és adjuk a mártáshoz. Hagyjuk főni még 1 percig. Tegyük a májat a mártáshoz, és melegítsük együtt, amíg a máj meg nem fő.
Süssük ki a krokettet.
Tálaljuk a májat a sült almával, a szósszal és a krokettel.
Répatorta Anyák napjára
Hozzávalók: 225 g liszt, 2 teáskanál sütőpor, 150 g cukor, 50 g diódarabok, apróra vágva
100 g sárgarépa, durván lereszelve, Két érett banán, pürésítve (elhagyható), 2 tojás, 150 ml napraforgóolaj, 1 ek fahéj, 1 kk szegfűszeg
A krémhez 250 g mascarpone, két-három teáskanál vanília kivonat, két evőkanál porcukor, átszitálva, 2 ek tearum
Elkészítése:
Egy 20 cm mély, kerek tortaformát enyhén zsírozzunk ki, és béleljük ki az alját egy kör alakú, tapadásmentes sütőpapírral. Melegítsük elő a sütőt 180C/350F/Gas négyes fokozatra.
Mérjük ki az összes hozzávalót a tortához, tegyük egy nagy tálba, és elektromos keverővel jól keverjük össze.
Öntsük a keveréket az előkészített tortaformába, és óvatosan egyengessük simára a felületét.
Süssük az előmelegített sütőben körülbelül 50-60 percig, vagy amíg a torta jól megemelkedik, aranyszínű lesz, és kezd elszakadni a forma oldalától. A torta közepébe szúrt nyársnak tisztán kell kijönnie”.
Hagyjuk a tortát néhány percig hűlni a formában, majd egy kis palettával lazítsuk meg a torta oldalát, hogy elváljon a formától, fordítsuk ki a tortát, és hagyjuk teljesen kihűlni egy rácson.
A krémhez
A mascarpone-t egy kis tálban keverjük össze a vanília kivonattal és a porcukorral. Lehet fél citrom levével kicsit savanyítani! Vágjuk ketté a tortát, a krémet egyenletesen kenjük el a torta közepén és a tetején, szórjuk rá az apróra vágott diót. Tároljuk hűtőszekrényben (A répatortát a mascarpone miatt kell a hűtőben tárolni).
Cukkini burrata
A Cukkini Burrata Crudo (crudo nyerset jelent) egy elragadó étel, amely a nyár frissességét ünnepli. Olaszországban nem ritka, hogy a nyári tököt nyers formában is fogyasztják, és ez a recept tökéletesen megragadja a szezon lényegét.
Hozzávalók:
2 kis cukkini, 1/2 teáskanál pelyhes só (elosztva), 1/4 teáskanál rózsaszín bors (zúzott), 1 teáskanál citromhéj (1 citromból), 1 burrata vagy mozzarella sajt (jól megszárítva), 1/4 csésze bazsalikomlevél (durvára vágva vagy tépve), Extra szűz olívaolaj (a befejezéshez)
Elkészítése:
- Reszelő vagy éles kés segítségével vékonyan felszeleteljük a cukkinit.
- Rendezzük el a cukkiniszeleteket dekoratívan egy tálon.
- Reszeljünk a cukkinire citromhéjat, szórjuk meg rózsaszínű borssal és sóval.
- Tépkedjük a burrata sajtot falatnyi darabokra a cukkinin (mozzarella is kiváló).
- Szórjuk rá a bazsalikomleveleket.
- Locsoljuk meg bőségesen extra szűz olívaolajjal.
- Tálaljuk és élvezzük!
Ez a cukkini crudo az egyszerűségről és az ízekről szól. A vékonyra szeletelt cukkini megpuhul és pácolódik a többi hozzávalóval, így egy kellemes kombinációt alkotva. Ha savanyúbban szereted, nyugodtan adj hozzá egy csepp citromlevet, vagy vékonyra aprított capri bogyót! 🌿
Pesztós újburgonya
Hozzávalók: 1 ½ kg újburgonya, XL-es félbevágva, 75 g pisztácia, 1 nagy gerezd fokhagyma, apróra vágva, 75 g parmezán vagy vegetáriánus olasz típusú kemény sajt, reszelve, 150 g vízitorma, plusz néhány levél a díszítéshez, 10 g friss tárkony, csak a levelek, 200 ml jó minőségű olívaolaj
Elkészítése:
1. Melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra (180 °C, légkeverés), 6-os fokozatra.
Forraljunk fel egy nagy serpenyőben sós vizet. Adjuk hozzá a burgonyát, és főzzük kb. 20 percig, amíg teljesen megpuhul. Jól csepegtessük le, és tegyük félre.
2. Közben terítsük szét a pisztáciát egy sütőformában, és süssük a sütőben 3-5 percig, vagy amíg megpirul. Öntsük egy tálba, és hagyjuk néhány percig hűlni.
3. Tegyük a pisztáciát egy konyhai robotgépbe a fokhagymával, a sajttal, a vízitormával, a tárkonnyal és az olívaolajjal együtt. Bőségesen fűszerezzük. Pépesítsük darabos pesztóvá, ha szükséges, adjunk hozzá 3-4 evőkanál vizet, hogy mártásszerű állagúvá lazítsuk.
4. Keverjük össze a burgonyát a pesto felével, és tegyük át egy meleg tálalóedénybe. Tálaljuk a maradék pestóval.
Tipp: A pestót akár néhány órával előre is elkészíthetjük, majd lefedve, hűvös helyen tároljuk.
Torkos teknőc torta
Merülj el a Torkos Teknőc desszert isteni rétegeiben. A vajas kéreg, a krémes sajttorta, a csokoládépuding, a karamell és a pekán dió minden egyes rétege az ízek elragadó utazására késztet.
Hozzávalók:
– 1 ½ csésze graham kekszmorzsa
– ½ csésze sótlan vaj, olvasztva
– 1 csésze krémsajt, lágyítva
– 1 csésze porcukor
– 2 csésze tejszínhab
– 2 csésze csokoládépuding
– ½ csésze karamellmártás
– 1 csésze apróra vágott pekándió
– Csokoládéforgács a díszítéshez
Elkészítése:
1. Keverjük össze a graham kekszmorzsát és az olvasztott vajat egy tálban. Nyomjuk a keveréket egy kizsírozott 9×13 cm sütőforma aljára, hogy megformáljuk a kéreg alakját.
2. Egy külön tálban verjük simára a krémsajtot és a porcukrot. Hajtogassunk bele 1 csésze felvert tejszínhabot.
3. A krémsajtos keveréket egyenletes rétegben oszlassuk el a graham-kekszes kéregen.
4. Öntsük a csokoládépudingot a krémsajtos rétegre, és terítsük szét, hogy befedje a felszínt.
5. Csepegtessük a karamellmártást a csokoládépudingos rétegre, szép mintát alkotva.
6. Szórjuk az apróra vágott pekándiót a karamellás réteg tetejére.
7. A maradék felvert tejszínhabot kenjük a pekándióra.
8. Díszítsük csokoládéforgácsokkal.
9. Hűtsük be a Torkos Teknőcöt legalább 4 órára vagy egy éjszakára, hogy a rétegek megdermedjenek.
10. Szeleteljük fel és tálalja ezt az abszulút-megafinom desszertet a vendégeinknek.
Szégyenletes, hogy mennyi időbe telt, amíg a Shōgunt alakító Hiroyuki Szanada elismerést kapott
A “filmes legenda” címet kiérdemelni nem kis teljesítmény. A sok színész közül, akik a show businessben igyekeznek érvényesülni, csak egy kis részüknek sikerül ezt elérnie, a csúcsra feljutnia és rengeteg elismerést bezsebelnie. Mellesleg vannak olyanok, akik megérdemlik, hogy közismert nevekként tekintsenek rájuk, mert kirobbanóan tehetségesek, de – valami érthetetlen okból kifolyólag – mégsem kerülnek reflektorfénybe, és nem emelik őket piedesztálra. Az ikonikus japán színész, Hiroyuki Szanada, aki az FX és a Disney Plus látványos Shōgun sorozatának főszereplője egyike ezeknek az embereknek, és máris világszerte elismerő kritikákat kapott.
A 10 részes sorozatról annyit elárulnék, hogy a Shōgun-t, James Clavell 1970-es évekbeli, azonos című regénye ihlette meg, amelyet korábban, az 1980-as években minisorozattá adaptáltak Richard Chamberlain, angol színész főszereplésével.
A történet legújabb változatában Szanada, a félelmetes Yoshii Toranaga nagyúrként taktikázik és küzd az ellenséges klánokkal, akit a valójában élt Tokugawa Ieyasu hadvezér alakja ihletett meg, az ő érdeme volt, hogy a 17. századi feudális korszakban teljesen megváltoztatta Japán történelmét, melynek hatása a mai napig érezhető. A Shōgun idén februári indulása óta a közönség és a kritikusok széleskörű elismerését kapta, máris több millióan látták a filmet. A Rotten Tomatoes-on jelenleg 99%-os kritikusi és 93%-os közönségértékeléssel rendelkezik, az IMDB-n 10/10 – tehát olyan százalékos értékeket, amelyeket rendkívül ritkán érnek el filmek.
A máris “mesterműként” emlegetett sorozat világszerte kilencmilliós nézettséget produkált a különböző streaming platformokon az első hat napban, amivel megelőzte Jeremy Allen White: A medve című, rendkívül népszerű második évadát.
A sorozatot a nagyszabású harcjelenetek, a lebilincselő dráma és a fantasztikus alakítások miatt méltatták – a dicséret nagy részét Szanada kapta. Azok, akik figyelemmel kísérték a 63 éves színész karrierjét, már tudják, hogy rajongói és kollégái rendkívül nagyra tartják.
Akkor miért tartott mégis ilyen sokáig, hogy végre egy nagy költségvetésű, kasszasikeres hollywoodi filmben/sorozatban főszerepet kapjon, ahol producerként is tevékenykedik?
Őszintén szólva, nem értem a dolgot. Pedig Szanada már gyermekkora, az 1970-es (1960-ban született) évek óta színészkedett, és az akciófilmek nehézsúlyú szereplőjeként emelkedett a ranglétrán: már egészen fiatalon harcművészetet tanult, mielőtt 1978-ban a Shogun szamuráj című japán filmben főszerepet kapott. Az 1980-as években karrierje az akciófilmek világába repítette Japánban és Hongkongban, és nemzetközi figyelmet kapott az 1998-as Ring című természetfeletti horrorban alakított szerepével, amely kultfilmmé vált.
Nem sokkal később játszott a Royal Shakespeare Company Lear király előadásában, amiért 2002-ben tiszteletbeli MBE kitüntetést kapott “a brit kultúra Japánban való terjesztéséhez való hozzájárulásáért”. Az azóta eltelt években Szanada még ismertebbé vált a kis- és nagyvásznon.
Pl. Hugh Jackman ellen harcolt A rozsomákban, megcsillogtatta képességeit a John Wick 4-ben, lecsapott Jeremy Rennerre a Bosszúállókban: az End game című filmben, nemrég pedig a lenyűgöző együttes szereplőgárdájának tagja volt a magas oktánszámú Bullet Trainben. Játszott a Lostban, a Westworldben, a Rush Hour 3-ban, a Mortal Kombatban, Az utolsó szamurájban… és még sorolhatnánk.
Őszintén szólva, egy ilyen önéletrajzzal és tagadhatatlanul karizmatikus jelenléttel rengeteg rajongója értetlenül áll az előtt, hogy miért tartják még mindig ennyire “bűnösen alulértékeltnek” a szakmájában.
Egy kommentelő így nyilatkozott róla: Hiroyuki Szanada valószínűleg minden idők egyik legalulértékeltebb színésze”, külön kihangsúlyozta, hogy “meg kellene nyernie az Emmyt” a Shōgunban nyújtott szerepéért.
Shah Shahid szórakoztatóipari újságíró véleménye szerint míg Sanada “üres kameókra hagyatkozott” a hatalmas hollywoodi kasszasikerekben, most Toranaga alakításának köszönhetően “végre megkapja azt az elismerést, amit már régóta megérdemel”.
Egy másik, @GLKnightWrite nevű blog író, aki gyerekkora óta rajong Szanadáért, a Shōgunban látva őt, leírhatatlan örömmel töltötte el, hogy a fiatalabb közönség is végre felismerte a tehetségét. A Shōgun producereként, valamint az egyik főszereplőként Szanada erősen hitt abban, hogy a japán kultúra és történelem hiteles módon kerül bemutatásra.
A Metro.co.uk-nak és más médiumoknak nyilatkozva a színész hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a japán és a nyugati filmes stáb kiválóan dolgozott együtt a projekten, és abban mesterkedett, hogy “valami újat hozzanak létre”, egy olyan sorozatot, ami elkerüli a “sztereotípiákat” és a “félreértéseket”.
‘Nagy jelentősége lesz ez a film számomra és a film iparág számára, valamint a japán művészek következő generációja számára’ – mondta szerényen.
A USA Todaynek adott interjú során Szanada összefoglalta, hogy mennyire sokat jelentett neki, hogy a Shōgunban főszerepet játszhatott, mind a kamera előtt, mind a kamera mögött.
‘Most először fordult elő, hogy nem csak színészként konzultáltam, hanem húsz év Hollywoodban eltöltött idő után producer is vagyok. Ez azt jelenti, hogy bármit és bármikor mondhatok!’ -tette hozzá nevetve.
A színész így folytatta: “Életemben először volt csapatom. A vállamon cipeltem a producerkedés minden velejáró nyűgét, feszültségét, de több volt a boldogság faktor.”
Még mindig felháborodok azon, hogy egy olyan tehetséggel, mint Szanada, miért tartott ilyen sokáig, hogy szélesebb körben is megkapja azt az elismerést, amit megérdemel.
Ha pedig nem ismeri valaki Szanada munkásságát, és még nem kezdte el nézni a Shōgun-t, azt ajánlom, hogy kezdje el, és akkor majd pontosan tudni fogja, miről is beszéltem!
Cosmo Jarvis, brit-örmény-amerikai származású színész John Blackthorne szerepében nyújtott alakítását az IGN szintén “figyelemre méltó erőnek” nevezte, a The Washington Post pedig azt írta, hogy “zseniálisan alakítja” a partra vetett angol hajós szerepét a történelmi drámában. Az Empire “lenyűgözőnek” és “szenvedélyesnek” írta le a 33 éves Jarvist. Az Evening Standard kritikájában, Nick Clark azt írta: “Jarvis egyike azoknak a színészeknek, akik nem csak kaméleonok – bárki, aki látta őt a Calme with horses, majd a Persuasion-ban, tanúsíthatja az átváltozási képességét-,de mindig sokkal többet visz bele egy szerepbe, mint hogy csak a szövegét, gyönyörű angolsággal elmondja. És nem csak a szavakkal bánik mesterien, de a szeme, arcjátéka is rendkívül kifejező; látjuk, hogy mögötte rengeteg minden történik, és ez azt jelenti, hogy mágnesszerűen magával ragad mindenkit”.
Xilvia 