gyűjtőszenvedély

Forró orchidea smoothie és orchidea fagylalt

Posted on Updated on

Az orchidea több szempontból is a növényvilág egyik legfigyelemreméltóbb családja. Megkapó szépségű virágaik, formai változatosságuk, speciális szaporodás-biológiájuk, életmódjuk miatt a botanikusok és a hétköznapi emberek egyaránt kedvelik. Az orchideafélék a növényvilág legnagyobb fajszámú családja, közel 22.000-30.000 természetes módon kialakult fajjal, melyek között gyakran nehezen állapítható meg éles határvonal. Ezek mellett 150.000 hibridfajta is létezik. Ez a hatalmas fajszám feltehetően az orchideafélék evolúciótörténeti értelemben vett viszonylagos fiatalságából (a legrégebbi, bizonyosan orchideaként beazonosítható lelet „mindössze” 15 millió éves) eredő genetikai változékonyságnak köszönhető, melynek eredményeképp ebben a családban a nemzetségek közötti kereszteződés éppúgy előfordul, mint a normálistól eltérő színezettség (hipo- és hiperkrómia, olykor albinizmus.). Az orchideák tartása odafigyelést és türelmet igényel.

Orchidea gumókból készült ételek és italok

A szárazföldi orchideák, főleg az Orchis mascula (a korai lila orchidea) fajta,-föld alatti gumói emberi fogyasztásra alkalmasak. Őrölt porát egyes népek főzésre használják, ebből készül pl. az arab világban népszerű Salep nevű forró ital, vagy a török Dondurma fagylalt. A Jumellea fragrans szárított leveleit viszont a Reunion-sziget rumjának ízesítésére használják. A vanília planifolia orchidea fajta szárított maghüvelye a cukrászatban nélkülözhetetlen, azon kívül szerepe van a parfüm gyártásban és az aromaterápiában.

Az orchidea gumók emberi fogyasztásra való alkalmassága már a Római Birodalomban ismert volt, különösen a satyrion andpriapiscus fajtáé. Mint a neve is mutatja főként afrodiziákumként használták. Paracelsus, a híres orvos azt írta róla, hogy a Satyrion gyökér visszaállíthatja a férfiasságot. A mahometáni (arab) orvosok viszont megfigyelték, hogy amikor az orchidea gumókat-(neve arabul Khusyu-uth-thalab vagy salab (shalab), lefordítva róka heréket jelent. Nevét valószínűleg a herékhez való hasonlósága miatt kapta, na meg a természetes afrodiziákum hatása miatt)-szétdörzsölik, akkor a friss gumók illata nagyon hasonlít a humán spermára, és valóban afrodiziákum-hatásuk van. A szárított orchidea gumók így nem véletlenül lettek népszerűek Törökországban, Görögországban, és Iránban, ahol nem csak ajzószerként, de idegtonikként, roboráló szerként használják, valamint bélhurut és bénulásos betegségek ellen.

Az orchidea tápláló gumói, keményítő tartalmú poliszacharidokat az ún. glükomannát tartalmaznak. A gumókból készült liszt különösen az egykori oszmán birodalomban, a levant konyhában volt fontos alapanyag. Napjainkban a salep lisztből italok, desszertek készülnek. Törökország Kahramanmaraş régiója a Salepi Maraş néven ismert sahlab egyik fő gyártója. Népszerűsége Törökországban a vadon élő orchideák csökkenéséhez vezetett, mert felvirágzott az illegális export kereskedelme. A salepet Görögországban is fogyasztják, általában az utcán értékesítik, forró italként a hideg, téli hónapokban. Nagyon népszerű még a Közel-Keleten, különösen Levantban. Becslések szerint Törökországban évente 30 tonna gumót takarítanak be 38 orchidea fajból. 1 kg liszthez 1000-4000 gumóra van szükség. A növekvő fogyasztás miatt az egyes fajokat kihalás fenyegeti, a vadon élő orchidea fajtákat is érinti Iránban. Fokozott fogyasztása miatt sok esetben a sahlab keverék mesterséges ízesítőanyag hozzáadásával készül. Abdolbaset Ghorbani, az Uppsalai Egyetem munkatársának becslése szerint 2013-ban 7–11 millió orchideát gyűjtöttek be Észak-Iránból, 19 fajból és alfajból; a legtöbbet Törökországba exportálták, de az orchidea gumók betakarítása Görögországban is növekvő tendenciát mutatott.

A Közel-Keleten elterjedt “sahlab” egy forró tej-alapú, téli ital, egy puding-szerű konzisztenciájú, melyet magokkal és fahéjjal ízesítve fogyasztanak. Úgy készül, hogy a salep porhoz addig adagolnak vizet, amíg be nem sűrűsödik, ezután narancsvirággal vagy rózsavízzel édesítik. Ma már víz helyett gyakran forró tejjel készítik. A desszertek is salep liszttel készülnek, beleértve a salep pudingot és a dondurma fagylaltot is.

Az utóbbi, teljes neve Maraş dondurma, ami Törökország Kahramanmaras településéről származó fagylaltféle, salep és masztix (a pistacia lentiscus gyanta) hozzáadásával készül. A salepnek köszönhetően a fagylalt nyúlóssá válik, nehezebben olvad. Textúrája miatt nem csak tölcsérben lehet tálalni, hanem tányéron is, ahol késsel, villával lehet fogyasztani. Nem csak Törökországban népszerű, mert már a világ sok táján is árusítják.

A Maraş fagylalt mintegy 150 éves hagyomány szerint kecsketejből és salepből készül. A salep a kosbor több fajtájából, főképp füles kosbor és vitézkosbor gumójából őrölt liszt. A kosbor gumójában lévő glükomannán nevű anyag miatt, a folyadékba kerülve összesűrűsödik. A Maraş dondurmát a cukrászok legalább 20 percen át nyújtják és döngölik, így alakul ki a jellegzetes nyúlós állaga. A fagylaltot látványos módon szolgálják fel a vevőknek: a fagylaltárus többször is játékosan elhúzza a kinyújtott fagylalttal együtt a tölcsért, mikor a vevő kézbe akarná venni a terméket. A fagylaltot gyakran tört pisztáciába forgatják. A dondurma népszerűsége miatt a kosborfajták veszélyeztetetté váltak Törökországban.

Az orchideák őshonosak Európában is, főként a Földközi-tengeri népeknél, ezt bizonyítja Rómában az Ara Pacis Augustae (augustusi béke) nevű dombormű, eddig az egyetlen ismert tárgyi emléke az orchidea ábrázolásának az ókori művészetben, és a legkorábbi az európai művészetben. Ez a monumentális oltár Róma központjában található, amely i.e. 13-9 között épült Augustus római császár Hispaniából és Galliából való hazatérése alkalmából készült. Az orchidea gumók fogyasztásáról még annyit, hogy Európában a kávé és a tea elterjedése előtt, főként Angliában és Németországban voltak népszerűek, a későbbi korokban alternatív italként kínálták a kávéházakban. Angliában, a belőle készült ital saloop néven vált ismertté, de már a 17.-18. században az eredeti török orchideagyökereket utánpótlási nehézségek miatt az ún. “dogstones-nal” helyettesítették.

Néhány szaprofita orchidea faj, mint a Gastrodia sesamoides, burgonya-szerű gumóit Ausztrália őshonos népei élelmiszerként fogyasztották és fogyasztják a mai napig. A növények vad fajtái még mindig megtalálhatóak a korai bennszülött településeken, mint pl. a Ku-ring-gai Chase Nemzeti Parkban. Az ausztrál őslakosok megfigyelték, hogy az orchidea ott található, ahol a bandikut nevű kis emlősök, mert az állatok a föld alatti illatról felismerik a növényeket és megrágcsálják.

Kulturális szimbólum

A különböző orchidea fajok rengeteg ország/város jelképei: Shaoxing (Kína) város virága a közönséges orchidea, Venezuela nemzeti virága a Cattleya mossiae, Kolumbiáé a Cattleya trianae. A Vanda fajta, vagy “Miss Joaquim” Szingapúr nemzeti virága. A Guarianthe skinneri Costa Rica nemzeti virága, a Rhyncholaelia digbyana Honduras nemzeti virága. A Prosthechea cochleata az ún. fekete orchidea (Lycaste skinneri van egy fehér fajtája (alba) Belize nemzet virága. Guatemala nemzeti virága, közismert nevén Monja Blanca (Fehér Apáca). Panama nemzeti virága a Szentlélek orchidea (Peristeria elata), vagy “a flor del Espiritu Santo”. Assam, indiai állam virága a Rhynchostylis retusa, ahol Kopou Phul néven ismert.

Az Orchidea Thief (Orchidea tolvaj) Susan Orlean könyve, 1995-ben jelent meg. Ihletője egy orchidea tolvaj, John Laroche pere volt, aki Floridában a helyi seminole indiánok segítségével a szellem orchidea nevű fajt lopta el a Dél-Floridai Fakahatchee Strand nemzeti parkból.

A Boszorkány kastély és szakácsa

Posted on Updated on

Hex (vagy Heks: jelentése Boszorkány), egy rokokó stílusban épült kastély Belgiumban. Eredetileg Liège herceg-püspökének épült. Francia stílusú kertjeivel és angol stílusú parkjának köszönhetően vált világhírűvé. A kastély a varázslatos Heks faluban található, mintegy félúton Sint-Truiden és Tongeren közelében, Borgloontól 3 km-re délre (franciául Looz).

Története

A kastély magánlakhelye volt François-Charles von Velbrück (1719-1784), liège-i herceg-püspöknek, 1772 és 1784 között. Velbrück Düsseldorf közelében született. 1735-ben a Liège-i székesegyház kanonokja lett majd 1756-ban a Hesbaye-i Fődiakónusi titulust szerezte meg. 1757 és 1763 között a bajor herceg, Jean Théodore minisztereként teljesített szolgálatot.

Mint a Liege-i fejedelemség uralkodóját, Velbrücköt felvilágosult filozófus és humanistaként tartják számon, mert azon kívül, hogy természetszerető ember volt, a művészetek védnökeként, az ingyenes oktatás kimagasló patrónusa lett. Liège-ben festő-, szobrászati-és gravírozó akadémiát nyitott, a mechanikai művészetek számára ingyenes rajziskolát, ingyenes sebészeti iskolát létesített, valamint a matematika és a közjog ingyenes kurzusát biztosította a tehetséges fiatalok számára. Mindez a tartós béke idején történt Belgiumban, így Velbrück egész uralkodása alatt az egyik legkedveltebb herceg-püspök lett.

1770-ben kezdte meg François-Charles a hexi kastély rendbehozatását, ahol az apja, François-Joseph először egy vadászpavilont emeltetett. Amikor már a kastély is teljes pompájában ragyogott, a püspököt teljesen elvarázsolta a Hesbaye régió szépsége. Ami érdekes, hogy a 12 év múlva bekövetkezett halála után a vár nem a Liège-i Hercegségre szállt, hanem François-Charles családja örökölte meg. Az ő utódai eladták Marchant d’Ansembourg hercegnek, végül az Ursel grófok vásárolták meg, akik a mai napig a kastélyban élnek.

De térjünk vissza a kastélyra, melynek felújítása 1772-ben befejeződött. Ekkor létesítették a kastély területének közepén található kertet (5 hektár (12,5 hektár) francia stílusút és 60 hektár (150 hektár) angol-stílusú parkkal együtt). A dombos terület,-60 méter a különbség a legmagasabb és a legalacsonyabb pont között-legfigyelemreméltóbb része, a híres rózsakert, amely magában foglal egy olyan fajtát is, amely sehol máshol a világon nem található: a Rosa Velbruck Indica Centifoliáról van szó, amely a kastély egyik tulajdonosáról kapta a nevét. Szintén figyelemreméltó a kastély kínai kertje és a potager, a konyhakert is.

A park az ünnepelt angol táj-építész „Capacity” (Mindenre képes) Lancelot Brown (1716. augusztus 30. – 1785. november) tervei alapján készült. Egy olyan építész óriásról van szó, aki több mint 170 parkot tervezett élete során. Nos, a hexi kastély parkja Lancelotnak köszönhetően olyan egyedi és páratlan lett, hogy megkapta a Természeti rezervátum státuszt. A vár U-alakú, homlokzatán 19 ablak van (két szinten). A kastély belsejét pazar XV. Lajos és XVI. Lajos stílusban alakították ki. Néhány szoba az akkoriban divatos kínai ihletésű külsőt kapott. A kastélyban nincs több mint hat nappali, de mindegyik más színű. A fő étkező, gyönyörű faburkolattal díszített, a liège-i művész, Tombaye remeke.

A kastély maga nem látogatható, de a kertek és a park is nyitva áll a nagyközönség számára. Évente kétszer kertfesztivált rendeznek (idén június 2. hétvégéjén és szeptember 2. hétvégéjén; lásd a hivatalos weboldalon). Az idegenvezetős városnézés óránként indul. A belépés 7,5€ személyenként. Az év hátralevő részében, csoportos (max. 35 fő) túrák szervezhetők, az írásos kérést 3 héttel a látogatás előtt kell benyújtani. A túrák körülbelül másfél-2 órásak, hétköznapokon 10:00 és 12:00 és délben, vagy 2:00 és 5:00 között. Az egyéni díj 7,5 €, a csoport létszáma meg kell, hogy haladja (150€) a 11 főt, mert ha nem, akkor a belépő ára 15 € személyenként).

Kastélylátogatás

Egy gondtalan, vasárnap délelőtt, Brüsszelben a Grand place-on beszéltem meg találkozót barátokkal. Szeretem Brüsszelt, mert a turistákban bővelkedő belvárosa mindig tartogat valami érdekeset. Ezúttal a királyi palota előtt egy organikus étel kiállításba és vásárba botlottunk. Volt élelmiszer-és információs stand, főleg mezőgazdasági tárgyú és bio-élelmiszer termelők képviseltették magukat. Néhány elegánsan öltözött ember édességet vásárolt. Mások fagylaltért álltak sorban. Míg barátaimat a csapvíz tisztasága és a brüsszeli forgalom érdekelte, engem a különböző típusú, belga sajtok készítésének titka szippantott magába. Természetesen volt egy csomó kóstolás is. Hamarosan egy kistermelő pultjánál találtam magamat, aki a saját elmondása szerint üvegházban termelt paradicsommal büszkélkedett. Nem akartam a kedvét venni azzal, hogy mindezeket jól ismerem nagyanyám kertjéből. Ekkor egy szikár férfit pillantottam meg, aki dobozok mögé barikádozta el magát, az asszisztense, mint később megtudtam, épp lencsés palacsintákat töltött meg kecskesajttal és azokat díszítgette különböző csírákkal. Mivel megéheztem, így bemelegítésként vettem tőlük egy levest, ami narancssárga színű paradicsomból, quinoából és lila bazsalikomból állt. Aztán egy guszta, marhaburger illata csapta meg az orromat. Jó választás volt, a sütőtök lepény közé préselt, majonézzel és friss fűszernövényekkel ízesített, salátával és sárgaszínű sárgarépával tálalt fogás. Kíváncsi lettem a készítőjére, aki, mint kiderült, a barikádos ember, Claude Pohlig volt, a hexi kastély mesterszakácsa. Ő aztán tényleg „valódi ételekkel” csábítja el az embert, ahogy Michael Pollan nevezte a szerény, Michelin csillagos mesterszakács kreációit.-gondoltam. Egyúttal szerettem volna egy szakácskönyvet venni tőle, amiben a mester a konyhanövények titkaival ismertet meg, mire Pohlig úr azt válaszolta, hogy a hexi kastélyban tart tanfolyamot, iratkozzak fel arra. További információkért a brüsszeli Slow Food mozgalom stadionjához irányított. A szomszédságában, micsoda véletlen, találkoztam Catherine-nel, a Les Jardins de Pomone blog írójával, akivel már rég szerettem volna megismerkedni. Nos, ő és a férje szintén sok mindent tudtak a bio életről, ősi, elfeledett zöldségekről, gyümölcsökről,-és ők is rajongással beszéltek Pohlig konyhaművészetéről. Ennyit a vásárról, mert ezt követően csak 2 hónap múlva, szeptemberben sikerült eljutnom a hexi kastély kertkiállítására és vásárára, ahol végre megszereztem Pohlig mester egyik kedvenc receptjét, a levendulás palacsintáét. Íme:

Hozzávalók: 25 ml tej, 2 tojás, 100 g liszt, 2 levendula ágak, 4 szelet füstölt lazac, 25 cl tejszín és Philadelphia sajtkrém keveréke, őrölt bors, virágok, fűszernövények

Készítsük el a palacsintatésztát a lisztből, tejből, tojásból a szokásos módon adjuk hozzá a levendula virágokat és helyezzük a hűtőbe 24 órára. Másnap süssük ki a palacsintákat kevés vajban vagy olaj-vaj keverékében. Helyezzünk minden palacsintára egy-egy szelet füstölt lazacot, és egy kanál Philadelphia sajtkrém és tejszín keveréket. Díszítsük ki ehető növényekkel és szórjuk meg borssal.

További Pohlig receptek: Mandula-avokádó mousse, pácolt makrélával, ropogós zöldségekkel, savanyított gyömbérrel

Rák Cassolette, bazsalikomos spárgával és pisztráng tojással

Citromhabos földieper, karamellizált rizslepényen, Rózsaszirom és rózsavíz parfé, ropogós ibolyalevelekkel

Zöldségleves csicseriborsóból

Anglia-Németország karácsonyi holtverseny

Posted on Updated on

A betlehem már a 10. században ismert volt Rómában. Később, pontosan 1223-ban Assisi Szent Ferenc népszerűsítette, így mondhatjuk azt, hogy neki köszönhetően terjedt el Európa-szerte. A különböző típusú dekorációk a keresztény világban aztán függtek a helyi hagyományoktól és a rendelkezésre álló forrásoktól. Eszerint változott a csak egyszerű bölcsőből álló betlehem, a sokkal bonyolultabb, sok szereplős betlehemig, ahol a jászolt, állatokkal, emberekkel, komoly jelenetekkel népesítették be. Ezek közé a hagyományok közé tartozik pl. Lengyelországban a színes “Krakówi Szopka”, amely nem más, mint Krakkó történelmi épületeinek kicsinyített mása. Aztán az olasz “presepi” (nápolyi, genovai és bolognai), mely Szicíliában, Szent Ferenc hagyományát követve élőszereplős Betlehem, népszerű alternatívája a statikus, csak bölcső+Kisjézus kompozíciónak. De a provençali betlehemek is híresek, Dél-Franciaországban, ahol kézzel festett, terrakotta figurákkal teszik látványossá azokat. A franciák, akik egyébként nem nagy karácsonyozók, csak egyszerűen “szenteknek” nevezik őket.

Az első kereskedelmileg előállított dekorációk Németországban jelentek meg az 1860-as években, a híres üvegfúvó üzemeknek köszönhetően (Drezda, Lauscha stb.). Mivel a németek nagy adventezők, ezért a betlehemek készítése is náluk vált először hagyománnyá. A német embereket a mai napig arra ösztönzik, hogy megpróbálják a lehető leghitelesebben ábrázolni a bibliai történetet. Így válik néhány jól sikerült darabból értékes, családi örökség.

A hagyományos karácsonyi dekorációk színei: a piros, a zöld és az arany. A piros/vörös, Jézus vére, míg a zöld az örök életet szimbolizálja, különösen a fenyőfa, amely nem hullatja le a leveleit télen sem, az arany a három király ajándékát és a gazdagságot szimbolizálja.

A karácsonyfa állítás szokása egyrészt a keresztény hitre épül, ugyanakkor a téli napfordulóhoz is kapcsolódik, amely tartalmazta az örökzöld ágak használatát, és egyfajta adaptációját a pogány kor fa imádásának. A nyolcadik században élt Æddi Stephanus, egy német misszionárius papnak, Szent Boniface (634-709)-nak tulajdonítja a fenyőfa állítást, melynek a története a következő volt: Boniface egy fejszével a kezében az erdőbe ment a híveivel. Először Thor szent fájára, a tölgyre emelte rá, majd amikor meglátott a közelében egy fenyőfát, így szólt: ez a fa háromszög alakú és csúcsos, a háromszög a Szentháromságot szimbolizálja, a csúcs meg a Menyországot. Így lett a fenyőfa a karácsony szimbóluma.

A karácsonyfa állítás történetének folytatását később angol-német holtversenyként jellemezhetjük. Először ugyanis az angolok állítottak fel fenyőfát, Londonban 1489-ben, amikor ráadásul minden házat és az összes plébániatemplomot is feldíszítették, borostyánnal, örökzöldekkel és egyáltalán a szezon nyújtotta zöldnövényekkel. Az anglikán egyház szerint a szív alakú borostyán levelei Jézus földre szállását szimbolizálták, míg a Holly a pogányok és boszorkányok elleni védelem miatt voltak szükségesek, a tövis és vörös bogyók pedig Jézus tövis koronáját jelképezték, amit a keresztre feszítésekor viselt és a kicseppent vérét.

Karácsonyfát Németországban, először német evangélikusok állítottak, 1539-ben a strassburgi székesegyház előtt, a protestáns reformátor, Martin Bucer vezetése alatt (Ezek a német evangélikusok vitték magukkal az Egyesült Államokba is ezt a hagyományt). Azon kívül a karácsonyfára a protestánsok kezdtek gyertyát helyezni. Németországban, sok helyen egy csillag is került a karácsonyfa tetejére, mely az üstököst jelképezte. Ezt a tényt 1897-ben, az Oxfordi Egyetem professzora, David Albert Jones, a The School Journal újságban állapította meg, továbbá kifejtette, hogy miért vált olyan népszerűvé az angyal (mert megvitte a hírt az embereknek, Jézus születéséről).

Az angol “karácsonyfa ” szó első rögzített változata 1835-ből származik, melyet az angolok valószínűleg a német nyelvből vettek át, mint ahogy a karácsonyfa állítás szokását is. Angliában, először Charlotte királynő, III. György felesége, majd Viktória királynő férje, a német Albert terjesztette el a karácsonyfa dekorálást. Amikor 1840-ben, Londonban több újságban is megjelent a királynő és családja a feldíszített örökzöld fa előtt, azon nyomban divattá vált a fenyőfa állítás a gazdagabb családoknál. Egy évvel később, 1841-ben már az egész országban elterjedt ez a szokás. Az Egyesült Államokban csak 1870-től vált általánossá a karácsonyfa állítás szokása.

Dekorációk

Fák, virágok: Már a 16. században megjelent a mikulásvirág Európában, ami egyébként Mexikóból származik, mert összefüggésbe hozták a betlehemi csillaggal. Spanyolul a „Szent éj virágaként” ismert. Más, népszerű növények közé tartozik még a repkény, a fagyöngy, a vörös Amaryllis, a karácsonyi kaktusz. Ezen kívül népszerű a boróka, a rozmaring ág, az eukaliptusz, a babér, az olajbogyófa ága, egyszóval valamilyen örökzöld növénynek mindenképpen jelen kell lennie a lakásban. A karácsonyi koszorúk (4 vagy 5 gyertyával) célja viszont, hogy a keresztényeket előkészítse az Advent szezonra. A gyertyák gyújtása 4 hétvégén, a kereszténységnek arra a hitére utal, mely szerint Jézus Krisztus a fényességek ura.

A fagyöngy, már az Európai mítoszokban és folklórban is szerepel (például Baldr istenről szóló, fríz legendában). Ez az örökzöld parazita, amely a fákon, különösen az alma és nyárfán képződik, amikor kiszárad, a bogyói arany színűvé válnak. Skandináviában és angol nyelvterületeken szokás a fagyöngyöt, a bejárati ajtó fölé akasztani, s karácsonykor alatta megcsókolni valakit. Az angolok a fagyöngy ragadós, fehér bogyós „gyümölcseinek” egy részét letörik, amikor valaki megcsókol valakit. Ez a szokás valószínűleg egy termékenységi rituálé volt még a pogány időkben, mivel a fagyöngy bogyójának a leve hasonlít a spermához.

A karácsonyfával együtt később az emberek elkezdték a lakásukat is kívül-belül feldíszíteni, így került az ablakokba, asztalra koszorú, örökzöld növény. A karácsonyi falvak megjelenítése ma már számos országban hagyomány (állítólag a zágrábi a legszebb). A házakat kívülről is megvilágítják, szánkókat, hóembert, Télapót, angyalokat helyeznek el a kertben, és más karácsonyhoz köthető figurákat, illetve tárgyakat (zokni, harang, gyertya, erdei állatok).

A sok gonddal feldíszített karácsonyfát aztán általában a “tizenkettedik éjszakán” (január 6-án) szokás lecsupaszítani, ezzel jelezve az ünnepi szezon végét.

Toboz és makk díszek karácsonyra

Posted on

Toboz a művészetben

A fenyőtoboz az ókori asszír művészetben a termékenység szimbóluma volt. A keresztény szimbolizmusban viszont szorosan kapcsolódik az élet fája motívumhoz. A toboz, később az évszázadok folyamán része lett a művészeteknek és a kézműves kultúráknak, főként azokon a helyeken, ahol gyakoriak voltak a tűlevelű fák. Ennek köszönhetően napjainkban rengeteg dekoráció, tárgy készül tobozból, melyek széles skálája magában foglalja a szezonális koszorúkat, tűzjelző berendezéseket, madáretetőket, fejtörő játékokat stb. Egy érdekes kirakó játék (fából) pl. 1890-ből származik, amely kihasználja azt a tényt, hogy a fenyőtobozok a szárazság foka szerint nyitnak vagy csuknak. Egy másik játék, egy palack kijelzős játék, szintén ezen a tulajdonságon alapul: egy keskeny szájú üvegre egy megfelelő méretű dugót/zárat szerelnek, nedves tobozból, amely csak akkor nyit ki, amikor a toboz kiszárad.

A tobozból készült állatkák hagyományos, házi készítésű játékok, dekorációk Skandináviában. A legtöbb figura luc-vagy fenyőtobozból készül. Napjainkban persze a készen kapott, drága játékok kiszorították az otthon gyártott toboztárgyakat, legalábbis a tehetős országokban, Skandináviában viszont a toboz állatkák gyártása még mindig nagy népszerűségnek örvend a gyerekek és a felnőttek körében. Finnországban Käpylehmä-nak nevezik, Svédországban, Kottkor vagy Kottdjur a neve.

Finnországban van egy toboz vásár is, ahol akkorák a toboz szobrok, hogy a gyerekek lovagolni tudnak rajta. Svédországban, egy video játékban, a játékos virtuális módon toboz teheneket gyárthat. A svéd művész, Lasse Åberg is egy toboz szobor (tehén) által vált híressé, amely szerepel egy ábécés könyvben és a svéd postai bélyegzőn is, azon kívül további klasszikus játékokban.

A tobozok alkalmanként családi címerként is felbukkannak.

A toboz és a termékenység

A toboz vagy tudományos nevén conus a nyitvatermő növények csoportjára jellemző, női jellegű, sajátos alakú, egyszerű fürtös virágzat. Fásodott tengelyén szórt állású, szintén fás termőlevelek (termőpikkelyek vagy tobozpikkelyek) ülnek, ezekre meddő fedőpikkelyek borulnak. A tobozpikkelyek hónaljában helyezkednek el a magkezdemények (számuk jellemzően pikkelyenként kettő-kettő). A fő toboztermők a tűlevelűek (Pinopsida) osztályába tartozó araukáriafélék, ciprusfélék, mocsáriciprusfélék és a fenyőfélék fajai. A toboztermők sajátos virágzata a nyitvatermő ősfák (Cordaitopsida) virágzatából vezethető le, erre utal a virágzati tengely megrövidülése, illetve a fedőpikkelyek ellaposodása és összenövése. A tobozok és pikkelyeik mind alakjukat, mind nagyságukat tekintve rendkívül változatos megjelenésűek. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó erdeifenyő-formák (Pinoideae) tobozpikkelyei csúcsuk felé kiszélesednek, míg a jegenyefenyő-formákéi (Abietoideae) éppen ellenkezőleg, elkeskenyednek. A fedőpikkelyek a toboz növekedése során nem változtatják méretüket, egyes fajoknál el is tűnnek.

A toboz a Pinophyta (tűlevelűek) fenyő szerve, amelyen jól nyomon követhető a szaporodás menete. A fenyőtoboz az a női toboz, amely a magokat termeli, a hím tobozok pollent termelnek, általában lágyszárúak és sokkal kevésbé feltűnőek, mint a női párjuk. A név, “cone ” onnan származik, hogy a toboz hasonlít a geometriai kúphoz. A hímivarú tobozok szerkezetileg minden tűlevelűnél csak kis mértékben különböznek. A nőstény toboz petekulákat tartalmaz, amelyekből, ha a pollen által beporozódik, lesznek a magok. A toboz szerkezete markánsan különbözik a különböző tűlevelű családokban, ezért gyakran döntő fontosságú lehet a sok tűlevelű faj azonosíthatóságának szempontjából.

Érlelés után, a nyitó, nem szerotinosus fenyőtoboz jól mutatja a nedvességtartalmat, mert ha nedves a toboz, zárva van, ha száraz, akkor nyitva. Ez biztosítja, hogy akár egy kis szél által a magok szétszóródjanak a viszonylag száraz időjárásnál is. A fenyőtoboz sok nyitó-és zárási cikluson megy keresztül élettartama alatt, sőt még azután is, amikor a mag szétszóródása befejeződött. Ez a folyamat a régebbi tobozokkal való érintkezéssel történik és még azután is, hogy a régebbi tobozok az avarra lehullanak. Az elhullott fenyőtobozok állapota a föld nedvességtartalmát kitűnően mutatja, ami a tűzveszély jelzésére alkalmas. A zárt kúpok nedves körülményeket mutatnak, míg a nyitott tobozok a szárazságot jelzik.

A fenyőtobozokat gyakran használják a mérsékelt éghajlatú országokban a száraz és esős idő jóslására. A fenyőtobozokat általában fonálra kötve fellógatják, így mérik a levegő nedvesség tartalmát.

A tobozmirigy nevű szervünk névadója is a fenyőtoboz, amit harmadik szemnek, Hórusz szemének, vagy a lélek székhelyének is neveznek. Ez egy kis fenyőtoboz alakú szerv az agyban, mely hormonokat választ ki, mint a melatonint, a szerotonint és a DMT-(Dimethyltryptamine)-t, a lélek molekuláját.

A világ legdrágább és legritkább ételei, italai

Posted on

Kerti sármány: A sármány egy elég kicsi madár, és arról nevezetes, hogy minden része ehető, még a csontjai is. A francia konyha kedvence. Régen az emberek titokban ették, hogy Isten meg ne büntesse őket, a nagy élvezet miatt. Napjainkban a sármány populáció száma olyan rohamosan csökken, hogy az Európai Unió betiltotta ennek a “madár ropogósnak” a fogyasztását.

Wasabi: Nincs sushi wasabi nélkül, ami valójában nem más, mint egy ízesített, színezett torma. Azért drága, mert maga, a wasabi növekedéséhez és a betakarításához is ideális feltételeket kell biztosítani. Japánban természetesen már csak négy helyen nő, és egyre kevesebb helyen az országon kívül.

Su Filindeu: Ha soha nem hallottál erről a tésztaféléről, ne csodálkozz, a világon ugyanis csak három nő tudja, hogyan kell csinálni, és mindannyian ugyanannak a családnak a tagjai. Ez az ételféleség szinte embertelenül vékony tésztából áll, mely úgy készül, hogy két személy egymással szemben állva, egymásra helyezve rétegezi. A végeredmény egy “gézszerű” tészta. Elég vicces, hogy csak ezek a nők képesek megcsinálni. Pedig már pár sztár szakács bejelentkezett hozzájuk tanulónak, mint pl. Jamie Oliver, de a séf pár óra múlva feladta, mert a tésztát olyan nehéz volt húzogatni, nyújtogatni.

Fecskefészek leves: Ez az étel Indonéziában, Thaiföldön, Malajziában népszerű, s mint a neve is jelzi, fecskefészek hozzáadásával készül. Nem tudni, hogy miért gondolják az emberek azt, hogy jó ötlet egy madár köpetéből levest készíteni? Mindenesetre akik szeretik, borsos árat fizetnek érte.

Pule sajt: Rengeteg ritka sajt létezik a világon, de egyik sem drágább, mint a szerb pule sajt, ami szamártejből készül. A szamártej, tulajdonképpen számunkra sem ismeretlen. A pule sajt esetében azonban az a különleges, hogy csak egy bizonyos fajta szamárnak a tejéből lehet készíteni, amelyből már csak 100 van a világon. Ezek a ritkaságszámba menő szamarak egy meghatározott természetvédelmi területen élnek Szerbiában. A pule sajttal kapcsolatban még egy adat: Három liter tejből nyernek ki egy kiló pule sajtot, így nem csoda, hogy annyira drága!

Fehér szarvasgomba: Olyan ritka, mint a wasabi. Egyesek szerint a szarvasgomba olajjal ízesített tészták univerzumunk legfinomabb ételei. Nos, ezzel nem mindenki ért egyet, annak ellenére, vagy éppen azért, mert 1 kg szarvasgomba több, mint 2000 euróba kerül (így nem csoda, hogy a legtöbben ki sem próbálják).

Fekete szarvasgomba: A Franciaországban termő fekete szarvasgomba túlszárnyalja a fehér szarvasgombát. Ráadásul a Perigordból származóról azt tartják, hogy afrodiziákum! Talán ezért kerül 2500 euróba kilója!

Nyers lunda szív: A lunda, ez a cuki madár az Atlanti óceán északi részén levő szigeteken él. A tengerek elszennyeződése és a fő táplálékának számító homoki angolna túlzott halászata azonban veszélybe sodorta ezeket az alka féléket; így egyes kolóniái ki is pusztultak (Magyarországon az elmúlt 50 évben nem fordult elő, korábban is csak alkalmi vendégnek számított nálunk). És milyen különleges csemege készül belőle? A dobogó, nyers lunda szív. Hogy Nyugat-Izland lakói mióta eszik a hakarl nevű erjesztett cápával együtt arról nem szól a fáma, de mivel náluk több régióban még mindig hatalmas a lunda populáció, így nem meglepő, hogy előbb-utóbb a tányérukon végzik ezek az aranyos, kis lények.

Casu marzu: a szardíniai féreg sajt, melynek különlegessége, hogy a tipikus erjedés/bomlás egy szakaszában, szándékosan bejuttatják a sajtba
a lufila casei nevű lárvákat, amik előmozdítják a fermentációs szintet és a sajtzsírok lebontását. A lárvák emésztési folyamata során a sajt textúrája nagyon puha lesz, plusz némi ún. lagrima nevű folyadék szabadul fel, amit szardíniai nyelven “könnycseppnek” neveznek. Ez az “élő” sajt annyira szörnyű, hogy végül az Európai Unió betiltotta.

Almas kaviár: A világ legdrágább kaviár márkája, mert kb. 20.000 dollárba kerül 1 kg belőle. Igaz, hogy ez csak egy halikra, de egy ritka fajta, ami csak az ún. albinó tokhalban található. Főként a Kaszpi-tengerben halásszák. Iránban kedvelt csemege.

Sáfrány: Kleopátra kedvence volt, aki sáfrányágyban szeretett aludni. Manapság mindenki kóstolt már sáfrányos rizottót, vagy sáfrányos paellát, de mint a receptekből is látszik, hogy ezt a növényt főként a mediterrán országokban kedvelik. A sáfrány azért a legdrágább fűszer a világon, mert egy kiló sáfrányhoz 50,000 sáfrány bibe szükséges. Egyébként túl lehet adagolni, így elég egy ici-pici mennyiségű sáfrány, ahhoz, hogy megbolondítsuk az ételt!

Kobe marha: Amerikában minden jobb étterem azt állítja, hogy ők készítik a legjobb kobe marhát. Ez legtöbb esetben nem igaz, mert egy sztárszakács utána nézett, hogy kobe marhát kevesebb, mint 10 étteremben árusítanak Amerika-szerte. A hús olyan omlós, hogy szó szerint elolvad az ember szájában.

Ámbrás cet-ambergris: ez a cet egy nagyon különleges állat, mely különleges körülmények között él. Az ámbra úgy keletkezik, hogy a cet képtelen megemészteni a tintahal “csőrét” és vagy kihányja vagy székletként távozik belőle (az ámbrás ceteknek csak 1%-a termel ámbrát és évekig tart, amíg képződik. A tenger felszínén úszik (Atlanti óceán, Madagaszkár, Bahama) onnan halásszák le). Állítólag II. Károly, angol király kedvenc reggeli csemegéje volt az édeskés ámbrakrém. Valóban királyi étek, mert Welszben legutóbb 1 kg, 11000 fontért kelt el.

Densuke, a fekete dinnye: Hokkaidóban, Japán legészakibb szigetén termesztik. Annyira ritka, hogy évente körülbelül 70 darab terem, ezekből a jellegzetes fekete, rögbi labda alakú dinnyékből. 2008-ban 1 db 6000 $-ért kelt el egy aukción.

Caffe raro: Valójában ez a kávé egy kombinációja a két legritkább babkávénak a világon. Az első a jamaicai Blue mountain kávébab, mint a nevéből is kiderül, Jamaicában a Blue mountain régióban terem, de ott is csak korlátozott mennyiségben. A második még ritkább kávécserje a Kopi Luwak, amiről lehet, hogy többen hallottak már, nevezetessége, hogy a cibet macska nagyon szereti, s miután megeszi, a gyomor-bélrendszer enzimjei révén állítólag megváltoztatja a kávé szerkezetét. A magot nem tudja megemészteni, így kikakilja. Ezt az emberek összegyűjtik, lemossák és ha összerakjuk a jamaikai Blue montain kávébabbal, akkor a világ legritkább kávé keveréket nyerjük el. 550 euró kilója.

Matsutake gomba: Annak ellenére, hogy a neve japán, ez a gombafajta nem csak Japánban terem, hanem Európában, illetve Észak-Amerikában is. Azért drága, mert nagyon ritka, mivel a termesztéséhez különleges környezet kell. Régen sokkal több matsutake termett Japánban, de az elmúlt 50 év során egy bizonyos parazita faj elkezdte pusztítani, így az ára drámaian megemelkedett.

Kocka alakú görögdinnye: Ez nem vicc tényleg létezik a kocka alakú görögdinnye. Talált, süllyed, nem egy ritka fajtájú dinnyéről van szó, hanem egy technológiáról, miszerint Japánban kitalálták, hogy a normál görögdinnyét egy dobozban termesztik, így nyeri el a gyümölcs a kocka formát, 300 euróba kerül belőle 1 kiló.

Komlórügy: A komlórügyek, más néven komló spárgák bizonyítják, hogy néha még viszonylag közönséges növények, esetünkben a komló, amely számos ital fő összetevője, is rendelkezhet ritka tulajdonságokkal. A hajtások, rügyek összegyűjtése idegölő kézimunka. Gondolom ezt vették figyelembe, amikor több, mint 1000 dollárért árusították az Amerikai Egyesült Államokban.

Yubari dinnye: vagy Yubari király egy hibrid dinnyefajta, ami két különböző cantaloupe (mézízű dinnye) fajta keresztezéséből jött létre. Mi teszi olyan ritkává? Az hogy csak a japán városban, Yubariban található (ismét Hokkaido szigetén). Nagyon, finom, édes és zamatos, feltehetően a vulkanikus talaj miatt (tényleg isteni volt, tanúsíthatom fél évet éltem Szapporoban).

Amabito no moshio: Úgy is ismert, mint hínár só, vagy ősi tengeri só. Az amabito no moshio ismét azt bizonyítja, hogy Japánban nincs hiány ritka, élelmiszerekből. Napjainkban már csak a Seto beltengernél található ez a hínár delikát, ahol a betakarítási folyamat során a só átitatja a hínárt. Az amabito no moshio viszonylag olcsó, csak 45 dollárba kerül kilója.

Csoda gyümölcs: Állítólag a kis, piros gyümölcs azért csoda gyümölcs, mert
még a súlyos rákbetegeknek is vissza hozza az étvágyukat. A tudományos vizsgálatok azonban ezt még nem bizonyították be. A gyógyhatástól függetlenül a csoda gyümölcs azért is olyan drága, mert rendkívül ritka. Csak Nyugat-Afrika néhány régiójában őshonos.

Édeskömény pollen: Édeskömény pollen. Szóval nemcsak a sáfrány drága fűszer, hanem az édeskömény pollen is. Az édeskömény nem ritka zöldség sok ital alapanyaga, mint a görög Ouzoé vagy a francia Pisangé, nálunk mostanában kapták fel. A pollenje viszont azért olyan drága, mert kézzel kell összegyűjteni, hogy megtartsa az állagát, azonkívül a termelés hozama igen alacsony. A nagy tisztelet miatt kulináris tündérpornak is nevezik. Halételekhez kiváló, ha meg tudjuk fizetni.

Jávorboci sajt (moose): Jávorszarvas sajt. Ehhez a sajthoz csak egy módon juthatunk hozzá, ha elmegyünk Bjurholmba, az Elk nevű farmra Svédországba, ahol Christer és Ulla Johanssontól vásárolhatjuk meg. A farmjukon három szarvas 660 kg sajtot termel nekik évente, melynek darabja 400 és 1000 dollárba kerül. 3 félét készítenek a camembert-típusút, a kéksajtot és a feta-szerűt. Nyitottak egy vendéglőt is Älgens Hus’ néven Bjurholmban közvetlenül a farmjuk mellett.

Pappy van Winkle: Talán a világ legritkább bourbonja, a Pappy van Winkle Family Reserved, a cég évente csak 7000 palackot bocsát ki. 250-dollárba kerül 1 üveg belőle. Jó hír a bourbon rajongóknak, hogy 2025-re megduplázzák a gyártását és 50 dollárról indítanak.

Ehető arany: Ha szükség van bizonyítani azt, hogy az emberiség mennyire sznob, arra jó példa az ehető arany. Az ára 33.000-110.000 dollárba “fáj” kilogrammonként. Az, hogy egyáltalán nincs íze, se tápértéke is azt bizonyítja, hogy szó szerint a legdrágább, értelmetlen dolog, amit meg lehet enni, mindenesetre jól mutat a hagymakarikán vagy a hamburger tetején.

Chocopologie: A Chocopologie egy dán cukrászda, Fritz Knipschildt birodalma. Ő az egyik leghíresebb csokoládé készítő mester a világon, a Chocopologie csokik az ő büszkeségei. A truffeles csokija 3000 dollárba kerül kilónként. És hogy mit tartalmaz? Hát fekete szarvasgombát és Valrhona kakaót. Népszerű még a karamellás-fügés, toffee fee-tengeri sós-pereces, fehércsokis-kávés csokija.

Kona Nigari víz: a Hawaii Kona Nigari víz messze a legdrágább víz a bolygónkon. 25 ml 402 dollárba kerül belőle. S hogy miért? Mert állítólag a Csendes óceánból, 2000 méter mélyről hozzák fel, egy olyan helyről, ahol a vizet semmiféle szennyezés nem éri.

Kolikof fehér gyöngy, albinó kaviár: Számos rendkívül drága, és ritka kaviár létezik. Ezek egyike a Kolikof nevű, fehér gyöngy albínó kaviár. Egy kilogramm 9100 dollárba kerül (James Bond csak a vacak Beluga kaviárt eszi). Bár a Kolikof nem olyan drága, mint az Almas kaviár, de ritkább, mivel az albínó tokhalból nyerik. Ez a halfajta az egyik legrégebbi halfaj, egészen a dinoszauruszokig, azaz, több mint 200 millió évvel ez előttre vezethető vissza kialakulásuk. Élőhelyük jellemzően a szubtrópusi tengerek É-Amerikában, Kelet-Európában, és Ázsiában. Vándorformák, hiszen több tengeri faj a folyókba vándorol ívni. A húsuk és az ikrájukból készített értékes kaviár miatt gazdasági haszonnal kecsegtetnek, akár orvhorgászat révén is. Ez azt eredményezi, hogy több faj állományszáma olyan mértékben lecsökkent, hogy a kihalás fenyegeti őket. A legnagyobb tokpopuláció a Kaszpi-tengerben él. A 2001-es fogási adatok és becslések szerint a világállomány a 20. század folyamán legalább 70%-kal fogyott, 13 tokfaj veszélyeztetett státuszba került, kettő pedig a kihalás szélén áll.


Adventország

Posted on Updated on

A december, Németországban nem létezik karácsonyi vásár nélkül, de a legnehezebb feladat, hogy a több száz, fantasztikus adventi helyszín közül melyiket is válasszuk! Van pár tippem, íme:

Tollwood, München nov. 23-dec. 31.-ig

 „Téli dorkó helyett, cowboy csizma”. Ez az ezévi mottója a Tollwood nevű (jelentése Veszett Kutya) téli fesztiválnak Münchenben. A sátrakat a Theresien wies-én, az Októberfeszt helyén építik fel. Az idei karácsony nagy szenzációja a kanadai Cirque Éloize, akik a “Saloon” című produkciójukkal először lépnek fel Európában. Vadnyugati szalonban játszódó, fantasztikus táncjelenetekről és akrobatikus csodákról beszél a helyi sajtó. A fesztivál, amely idén a mobilitásra koncentrál, egyúttal megpróbálja a látogatókat meggyőzni a tömegközlekedés, valamint a kerékpár használatának az előnyeiről. Természetesen élelmiszer-kioszkokban is bővelkedik a fesztivál, glogg, forralt bor, narancspuncs, tojáslikőr, nürnbergi kolbász, szarvasburger, krumpli pufferl és még tucatnyi bajor és nemzetközi specialitásban tobzódhatunk. A kanadai társulat mellett még több száz zenei és egyéb program közül választhatjuk ki a nekünk tetszőt. Az események több, mint 70 százaléka ingyenes, egyes előadásokra azonban érdemes a jegyet online megrendelni.

Nymphenburg, lepkerajzás

A nymphenburgi palota, a parkkal együtt, ma már München legnépszerűbb látványosságai közé tartozik. Igaz, hogy a pompája elmarad a Schönbrunni kastélytól, de mindenképpen érdemes megtekinteni. A kastély egyik oldalépületében van a kocsi-, és szánmúzeum, mely szintén egyedülálló, mert bepillantást enged a korabeli uralkodók fantasztikus fényűzésébe. Az emeleten egy porcelán múzeum is található. A Herkules Hall-ban koncerteket rendeznek, mellette pedig a Mensch und Natur múzeum található. A mindenhova érvényes belépő ára 11,50 €

A kastélyhoz tartozó 200-hektárnyi parkban található botanikus kert azonban télen a kastélynál is nagyobb szenzáció! Az eredetileg, olasz, majd később francia és angol stílusú kert (a híres tájépítész Ludwig von Sckell tervei alapján, az Angol kertet is ő tervezte) 2014 májusában ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A botkert 22 hektárnyi területén, 14 ezer növényfaj él, emiatt méltán tartják számon a világ legnagyobb gyűjteményei között. A gyűjtemény gyorsan fejlődött, többek között a kertet támogató egyesület révén, melynek tagja volt Ernst von Siemens, milliomos fizikus-üzletember és műkedvelő botanikus (az alapító feltaláló fia). A kastélyt elhagyva egy kis hídon áthaladva jobbra található a botanikus kert bejárata. Belépve először a Rhododendron erdőben találjuk magunkat, majd a különböző fenyőfajtákban gyönyörködhetünk. A fenyők mögött fekszik egy kis tó, a partja mentén lévő sziklakertben alakították ki az alpesi kertet, meg a sztyeppe jellegzetes növényeit is oda telepítették. Ha elfáradunk megpihenhetünk a szecessziós pavilonban, vagy az üvegházhoz közeleső kávéházban. A kert leglátogatottabb nevezetességei azonban az üvegházban vannak: ritka trópusi növények, (az üvegház komplexum 4,500m2 teljes terület, 11 üvegházzal) mexikói kaktuszok, orchideák, húsevő növények stb. Sokszor hallottam már ismerősöktől, barátoktól, hogy a nymphenburgi botanikus kert látogatás felér egy nyaralással. A zöld, főleg télen, megnyugtató hatással van az emberekre, a fényárban úszó termek, a citrusillat, a trópikus klíma, a lepkerajzás, amikor több száz, színes pillangó repdes a levegőben. Kilépve az egzotikus környezetből ismét a hó birodalomban találjuk magunkat, s ha még nincs sötét, az ember kedvére kószálhat a parkban. A befagyott tavon, télen korcsolyázni és fakutyázni lehet. A Müncheni Botanikus Kert egész évben várja a látogatókat. Felnőtteknek a belépő 4 euróba kerül, 18 év alatt a belépés ingyenes.

Csokifesztivál Thübingenben, nov. 30.-dec 6. Ha édesszájú vagy, akkor ne hagyd ki Németország legnagyobb csoki fesztiválját. Tübingen óvárosában 1 hétig tart a csokoládé vásár, amire 100, nemzetközileg elismert csoki készítőmester érkezik a világ minden tájáról. Szóval 6 napon keresztül válogathatunk az afrikai, dél-amerikai, európai csokik között. Alternatív megoldásként belekortyolhatunk a legjobb kakaóba, vagy kipróbálhatjuk a tudásunkat csoki tantárgyból, mert csokikészítő tanfolyamok, bemutatók teszik még eseménydúsabbá a vásárt. A fesztivál egyben felhívja a figyelmet arra, hogy 14 millió ember megélhetése függ a csokoládé gyártástól.

Karácsonyi kert Berlinben: nov. 17-jan. 7 –ig, „Amint alkonyodik, kezdődik a varázslat” ez az adventi mottója a berlini botanikus kertnek. Az előadás magában foglal egy mesebeli tájat, ahol a látogatók másfél kilométeren keresztül a lélegzetelállító fényparádéban gyönyörködve vándorolhatnak. Az egész olyan, mint egy fényes álom, erdők elevenednek meg, fénymesekönyv lapjain ismert meséket olvashatunk, s mindezt az égbolton. Az illuminált kaland a berlini karácsonyi bodegáknál ér véget, ahol a különféle élelmiszer standokon a helyi gasztronómiai különlegességekkel ismerkedhetünk meg. Pl. a curry wursttal, a currys kolbásszal, Németország ikonikussá vált fast foodjával, ami éppen úgy hozzátartozik a német pop kultúrához, mint a Trabant vagy a BMW. A volt kancellár Gerhard Schröder rajongott érte. A hagyomány szerint minden polgármester jelöltet a curry wurst stand előtt fényképezik le Berlinben a mai napig.

Asszony palástja-ezüstös palástfű

Posted on

A képen látható sárga vadvirágot a német szomszédomtól kaptam. Amikor a kezembe nyomta a következőket mondta: “A feleségem szerint, aki ápolónő, kiváló nőgyógyászati problémákra, nehezen gyógyuló sebek kezelésére, és vízhajtásra is alkalmas”. “De mi a neve?”- kérdeztem az ismeretlen vadvirággal a kezemben. “Mi, népiesen csak asszony palástjának nevezzük”.-mondta.

Hazatérve először egy kis üvegbe vizet öntöttem és az értékes vadvirágot beletettem. Ezután következett a googlizás, asszony kabátja-palástja ügyben. Végül a német elnevezést lefordítva nagy nehezen kiderítettem, hogy a gyógynövény magyar neve ezüstös palástfű. Aztán meg még a következőket tudtam meg róla:

A növény lényege és jelképszerű feladata a védelem a beburkolás. A finom virágot úgy fogják körül a levelek, mint egy kabát. Nem csoda, hogy a palástfű a rejtett női ivarszerveket is jelképezi. Segít menstruációs zavarok, fehérfolyás, alhasi panaszok és a klimaxos rosszullétek esetén. A kezdődő pubertás időszakában cickafarkkal együtt kedvezően hat a női szervezetre.
Hogyha fiatal lányoknál a menstruáció orvosi gyógyszerelésre sem áll be a havi rendszerességre, cickafarkkal keverve a palástfű (egyforma mennyiséget véve mindkettőből) rendbe hozza.
Szülés utáni sérülések, nehezen szülő nőknél alhasi petyhüdtség esetén, koraszülésre hajlamos nőknél terhesség megtartásában, a méh szalagok megerősítésében igen sokat segít. A terhesség harmadik hónapjától palástfűteát kellene fogyasztania minden olyan nőnek, akiknek ilyesfajta problémái vannak. Egyetemes gyógyír az összes női bajokra, betegségekre, a pásztortáskával együtt.

Elődeink, ezt a növényt sebgyógyításra is használták, külsőleg és belsőleg, valamint törések és epilepszia ellen.
A mai népi orvoslásban ismét a megérdemelt helyet foglalja el. Különösen a svájci Künzle tisztelendő hangsúlyozza: “A nőgyógyászati műtétek kétharmada teljesen feleslegessé válna, ha idejében vagy hosszabban alkalmaznák ezt a gyógyfüvet, ugyanis gyógyít minden altesti gyulladást, lázat, égést, gennyedést, fekélyt és törést.”
Külsőleg, összezúzva és borogatásként a palástfű gyógyít sebeket, szúrást, vágást. Ennek a teának a folyamatos fogyasztásától azok a gyerekek is megerősödnek, akiknek a jó táplálkozás ellenére fejletlenek az izmaik.  A palástfűnek összehúzó hatása van, igen gyorsan gyógyít, ugyanakkor használják vízhajtóként és szíverősítő szerként is, sebláz, gennyező sebek és elhanyagolt fekélyek esetén is.
Végül az ezüstös palástfű elhízás ellen különösen hatékony. Naponta két-három csészével elég meginni, hogy kedvező hatását kifejtse.

Felhasználási módok: teáját menstruációs vérzések csillapítására, gyomor és bélhurut ellen fogyasszuk. Főzetével gyulladásos testrészeket borogassunk illetve tegyük fürdővízbe.

Tea: 1 púpozott teáskanálnyi füvet adunk 1/4 liter vízhez. Csak forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.

Pakolás: a friss növényből megfelelő mennyiséget megmosunk, egy deszkán össze­zúzzuk és felrakjuk.

Fürdőadalék: egy teljes fürdőhöz 200 gramm szárított vagy néhány marék friss füvet adunk, egy vödör hideg vízben éjszakára beáztatjuk, másnap az egésze.P1150953

 

Karácsony és Télapó múzeum Pennsylvániában

Posted on Updated on

A Télapó köztünk él! Láttam, amikor piros pólóban teniszezett Miss Téllel. Csak az Északi Sark helyett a pennsylvaniai Paradise-ban, a Nemzetközi Karácsonyok Központban (N C C)! Ja és Jim Morrisonnak hívják. Minden tréfát félretéve az idén találkoztam a ma már Mikulás korban lévő Jim Morrisonnal, (aki nem tévesztendő össze a Doors 27 évesen elhunyt zenészével), a Karácsony Múzeum életre hívójával.

-“Az egész úgy kezdődött, hogy 1961. január 6.-án az iskolából hazafelé jövet megláttam, hogy a szomszéd bácsi kidobta a karácsonyfáját, de elkerülte a figyelmét, hogy a fán maradt egy formás, kisvonat (üvegdísz). Leszedtem és hazavittem”.-mondja Jim a múzeum bejárata előtt, azelőtt a bizonyos, megmentett kisvonat előtt pózolva, ami egy magnólia fán lóg. “Szóval 6 éves korom óta gyűjtöm a karácsonyi és azzal kapcsolatos relikviákat”. -folytatja. “1999-re aztán annyi karácsonyi kellék halmozódott fel, hogy elhatároztam, hogy múzeumot nyitok. A 20 ezer négyzetméteres épület, amit megvettem, eredetileg bálterem volt”.-meséli Mr Morrison a Karácsony Birodalom megszületésének történetét, már bent a múzeumban. -“Banketteket, tánceseteket rendeztek itt a közeli, Lancasterben élő ámish felekezet tagjai. Később egyre nagyobb vehemenciával vetettem bele magam a gyűjtésbe”.-mondja és a kezembe ad egy évkönyvet. Egyúttal egy kényelmes sarokba vezet, ahol egy milk shake hörpölgetése közben belelapozok Jim Morrison vendégkönyvébe. A képek láttán aztán menten elfog a karácsony utáni nosztalgia. Jim, Mikulás sapkában, később szakállal, az egyetemi partikon Rudolffal, a rénszarvassal szelfizve, gyerekszülinapokon, bevásárló központokban, majd itt a saját múzeumában, ahol hamarosan világossá válik, hogy Jim célja egyértelműen az volt, hogy a felnőtteket visszavarázsolja a gyerekkorba.

A Karácsony Múzeumban

Az 5 dolláros (gyerek) és 9 dolláros (felnőtt) belépő jegyek ellenében megtekinthető múzeum rengeteg meglepetést tartogat. Annak ellenére, hogy az első nagy terembe lépve az embert szinte fojtogatja a sok mű örökzöld, girland, papírmasé, pattogatott kukorica füzér, meg a giccseket látok-hallok dolgok, nem beszélve a kobalt kék plafonról, amelyről hópelyhek mosolyognak le ránk, de aztán tovább sétálva kissé lecsillapodnak az érzékeim, főleg, amikor tucatnyi témakört felismerek, így karácsony iránti lelkesedésem nőttön-nő. Az első terem például a Mikulásról szól, vagy, ahogy Amerikában ismerik a Santa Clausról, meg hogy hogyan változott az arca a századok során. De van itt német Télapó is 1895-ből, Viktória korabeli, angol Télapó 1900-ból, Szanta baba, meg egy japán Télapó 1950-ből, ami a lelkes gyűjtő jóvoltából szintén helyet kapott a múzeumban.

Amint a szemünk hozzászokik a csillogáshoz és a zsúfolásig megtelt vitrinek látványához, minden elképzelhető dolgot megtalálunk, amit összefüggésbe lehet hozni a karácsonyi szezonnal, mindez precízen, tematikusan elrendezve. Tenyérnyi hely nem marad szabadon, de minden tárgy, relikvia arról tanuskodik, hogy az idők folyamán hogyan változott az ízlés, a karácsonyi kellékek külső megjelenését illetően. A karácsony evolúciója a múzeum látogatás során aztán egyszer csak hihetetlen izgalmas kalanddá változik, nem kell képzelőerő sem, mert élőadásban láthatjuk, hogy hogyan lett Szent Miklósból-Mikulásból, a kezdetekbeni titokzatos, szegény gyerekek megajándékozójából, egy hitványabb, elhanyagolt külsejű észak-európai öregember, az angol nyelvterületeken meg, egy vidám, fehér szakállas, vörös orrú, pityókás Mikulás.

Morrison gyűjteményének értékes darabjai, mint pl. a 100 évesnél is öregebb üveggömbök, organikus ételszínezékkel festett, német springerle kekszek (jelentése Kislovag, a receptje egy másik blogomban megtalálható), házilag gyártott papírdekorációk, evőeszközök, tárgyak, amikkel a díszeket készítették, formák, öntőminták, bélyegzők, roly-poly játék, Viktória korabeli kivágható, papír díszek, cukorka tartók, fára akasztható tölcsérek, flitteres aranylamé szegélyes és krepp papírral bevont dekorációk. Mindezek a régi karácsonyokról mesélnek, a szokások eredetéről, a fenyőfa fajtákról stb.

A kiállítás legnyugisabb terme egy könyvtárra emlékeztető helység, ahol középen, mint a moziban, egy széksor van elhelyezve. Itt végre nyugodtan tanulmányozhatom a katalógusokat, vitrineket, kínai díszeket, télapó maszkokat, karácsonyfákat, fabábokat, Bethlehemeket, 1880-as évekbeli kakukkos órákat, Németországból, éneklő porcellán gyerekkórust a 60-as évekből. A legdrágább, antik játékokat, mint pl. a híres, a mai napig működő kisvonatot, melyen gipszfigurák utaznak Karácsony országba.

A marcipánból gyártott díszek, fából faragott városok, a pennsylvániai német ámish felekezet ajándékai, mintahogy a karácsonyi diarama, a drezdai hal és rák formák is az 1880-1910-es évekből.

Jim személyes kedvencei egy kekszes doboz, egy bádog játék vonat, meg egy mechanikai szerkezettel működő, boltos figura, az 5 és 10 centes teremben (Egy komplettül berendezett boltról van szó, aminek a neve Öt és Tízcentes).

A múzeumról búcsúzóul még annyit, hogy Jim gyűjteménye még az igazi szakértőket is meglepi. A tárgyak volumene, a vidám énekek, melyek vágyálmokról szólnak, és a tudományos alapossággal összeválogatott, különböző témákra bontott kollekciók. A vendégkönyv beírásaival teljesen egyetértek, mely szerint Jim Morrison gyűjteménye páratlan, egyedülálló, tudományos értékű, etnográfiai tanulmányként is kiválóan megállná a helyét, mert a karácsonyi antropológia egy kedves, derűs egyvelege tárul elénk a Nemzetközi Karácsonyok Múzeumában. Köszönjük Jim, hogy közrebocsájtottad a gyűjteményedet!2012-11-18 024

Szent Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra (Mira, Müra), 343. december 6.)  myrai püspök volt, a katolikus és a görögkeleti egyházak szentjeként tisztelik, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élők védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában, a pálinkafőzők és Kecskemét város védőszentje Magyarországon).

 

Egy szexi baconsonkás szarvasgomba tekercs

Posted on Updated on

Engem a szarvasgomba az első érintésnél elvarázsolt, éjjelenként csomagolás nélkül tároltam a hotelszobámban, nappal pedig az autómban. Mellesleg megfigyeltem, hogy eddig csak olyan emberekkel találkoztam, akik vagy nagyon vonzónak, vagy nagyon taszítónak találták az illatát. Semlegesen senki sem viszonyult hozzá“.

Ez az idézet Kurt Brachharz-tól származik, akivel totálisan egyetértek, mert ismerek embereket, akik őrjöngenek a szarvasgombáért, míg mások, köszönik szépen, de jól megvannak nélküle. Egy biztos, hogy az évezredek óta vadászott, forgalmazott, elemezett, tanulmányozott szarvasgomba rejtélyét a mai napig nem sikerült megfejteni! Plinius, a görög történetíró azt hitte, hogy a mennydörgés hatására keletkezik a talajban, Rossini egyenesen rajongott érte. Egy anekdóta szerint a híres zeneszerző életében csak háromszor sírt, az egyik alkalom az volt, amikor egy hajókiránduláson a vízbe ejtette a szarvasgombával töltött fácánját. Egy másik hírhedt olasz, Mussolini kedvence meg a szarvasgombás rántotta volt.

Miért olyan népszerű a szarvasgomba Olaszországban és Franciaországban?

Mert az aromája ezekben az országokban a legintenzívebb. A szarvasgomba különlegessége ugyanis abban rejlik, hogy a többi fajtától eltérően csak vadon növekszik, fák rothadó gyökérzetén, a föld alatt, emiatt aztán rendkívül nehéz felkutatni (a japán Azad Khanaka szarvasgomba spórával oltotta be a tenyészfák gyökérzetét s így a pisztácia és keshudió fák alatt termeszti a méregdrága csemegét). Azonkívül a szarvasgomba vadászok szerint a gomba egyik varázsa a keresés rítusában és mítoszában rejlik. Megszállottjai az első őszi napok, ködös hajnalain, vagy teliholdas éjszakákon kutatják fel, de csak disznókkal lehet, mivel a föld alatt terem. A disznókat ráadásul nem kell kiképezni, mivel a gomba olyan vegyületet tartalmaz, amely a kandisznók nyálában is megtalálható, így azonnal felkelti a kocák szexuális vágyát (a kutyák közül a Labradort vagy a vizslát lehet kiképezni, de a disznók nagy előnye, hogy ők nem falják fel a gombát, csak jelzik a helyet és kitúrják (a tölgyesekben és a bükkösökben).Olasz_szarvasgomba_vadász_a_disznójával

A legenda szerint a gímszarvasok szeptemberben-októberben a párzás előtt a szarvasgombától kapnak új erőre. A hím szarvasok feltúrják az erdő talaját, s ha rátalálnak az értékes csemegére, elfogyasztása után valósággal megőrülnek a nőstény utáni vágytól. Legendásan erős serkentő hatása miatt a szarvasgomba az ókortól a mai napig rendkívül keresett, és igen drága gombaféleség. Azonban a hírhedtsége ellenére a szarvasgomba egy fűszer is, amelynek nem a mennyisége, hanem az illata határozza meg az értékét. Az illatról a gomba belső húsa, az ún. gléba gondoskodik, amely a spórákat képző szerv, különlegesen erezett, márványozott mintázatú, érett korában húsos, viasz-szerű, tapintásra kemény, állaga a zsíros sajtra emlékeztető, csak erősen illatos.

Gombavadászat Lalbenque-ben

-“A franciaországi Quercy-ben, a 19. század nyitányán egy filoxéra járvány után kezdett kivirágozni a fekete gyémánt kultusza”.-meséli Lalbenque város főpolgármestere, akivel megpróbálok lépést tartani az erdőben, miközben a talpunk alatt a szarvasgombák arra várnak, hogy az erre kiképzett disznók kitúrják “őket”. A vadászat során sikerül is jelentős mennyiségű gombára szert tennünk, melynek eredményeként a polgármester ismét visszatér a szarvasgomba mítoszra, miközben azt latolgatja, hogy egy-egy szemrevaló darab milyen legendás összegért fog majd elkelni a helyi piacon.

-“Nálunk Magyarországon luxus cikk, de többen beszélnek róla, mint eszik, talán, mert a XXI. századra négyszeresére drágult (3 gramm 3000 forint, mely ráadásul szeletekre vágva, fekete, sós lében úszkál)” -mondom neki, de igazándiból nem merem elárulni, hogy Magyarországon a szarvasgombának egyáltalán nincs kultusza, míg Franciaországban, pl. Périgordban, egész falvak élnek meg szarvasgomba gyűjtésből.

Olvastam valahol, hogy a szarvasgomba őrülete a XVIII. században kezdődött, amikor a francia gasztronóm és aforizmák atyja, Brillat-Savarin a périgordi szarvasgombákat a konyha gyémántjának nevezte. De hogy Lalbenque miért tölt be ilyen fontos kulináris szerepet, azt igazából nem értem, mivel szarvasgomba máshol is terem (pl. Olaszországba, Spanyolországban meg nálunk is) bár az igaz, hogy a périgordi régió meszes, talaja bővelkedik a kis, csavart tölgyfákban, amelyek gyökerei szimbiotikus kapcsolatban vannak a szarvasgomba növekedésével. Nos, a siker történet a polgármester szájából úgy hangzik-“, hogy a Dél-Nyugat Franciaországban kivirágzó szarvasgomba kereskedelemnek még a bortermelést is sikerült kiszorítania (ahol kitapasztalták, hogy minden olyan év után, amely bőséges szarvasgomba termést hoz, rossz lesz a szőlőtermés!), de míg az 1900-as években, Franciaország éves termelése mintegy 200 tonna volt, napjainkban a szarvasgomba termelés 5 és 10 tonna között mozog. A 2000-es években a nagykereskedelmi piac és a kiskereskedelmi piac által irányított Unió Trufficulteurs Pays de Lalbenque Assosiation, a kiskereskedők megsegítésére hosszú előkészítés, és huzavona után a termelőkkel együttműködve életre hívták a keddi vásárt. 2005-ben kezdeményezték a szombat reggeli piacot, valamint augusztus első keddjétől az éjszakai piacot. Első alkalommal több, mint 50 kiállító nevezett be. A Városháza előtt, a Takács és a Templom téren zene és táncműsorok szórakoztatták a közönséget. A vásár óriási hasznot hozott a városnak. A  lalbenque-i éjszakai piac szokása aztán hamarosan átterjedt több szomszédos falura is, de 2011 óta ez az esemény sajnos nem került többé megrendezésre”.-mondja a polgármester.

-“Épp jókor érkeztem a riport készítéshez-mondja a polgármester, mert augusztus hónap első keddje van, amikor Lalbenque fő utcája már hajnalban varázslatosan átalakul a francia, kulináris univerzum legfontosabb eseményeként számon tartott szarvasgomba aukció színhelyévé. A rozsdás, tizenöt éves Citroenek helyét,-amelyek hozzátartoznak a mindenkori lalbenquei tájképhez,-átveszik a ragyogó Mercedesek és a Cahorstól 25 kilométerre található városban olyan emberek bukkannak fel, akik az év többi napján soha be nem tennék ide a lábukat. Igen a szarvasgomba-brókerek és a különféle vendéglátó ipari egységek képviselőiről van szó, akik nemcsak Franciaországból, hanem az Egyesült Királyságból is idegyűlnek, tízezerrel megnövelve a város lakosságának létszámát. Mindenki,-profi és lelkes amatőrök,-azzal a céllal érkeznek, hogy megszerezzék a világ legbecsesebb, gasztronómiai csemegéjének egy-egy példányát. Lalbenque ugyanis a legnagyobb szarvasgomba-piacáról híresült el, ahol december elejétől, minden kedden és szombaton több száz kiló francia szarvasgomba talál gazdára (a másik 2 szarvasgomba piac Richerenches és Vaucluse-ban található).

Már a piac magában is festői, és szokatlan. Így együtt. Azért szokatlan, mert a legtöbb piacon általában több a vevő, mint az eladó, de ez nincs így Lalbenque-ben. Kedd délután 2-ig ugyan szokásos mederben folyik a vásár (mellesleg a legtöbb helyen szarvasgombát árulnak. Egyes eladók pultján kevés szarvasgomba van, míg másoké meghaladja a több kilót is). Két órakor azonban, körülbelül egy méterrel a standok előtt kifeszítenek egy kötelet, hogy a gyalogosok ne zavarják meg az árverés rituáléját. A vevők a kötél elé állnak, és diszkrét beszélgetésbe kezdenek az eladókkal. A legtöbb csevely a szarvasgomba körül forog,  kiszámolják előre az eladási árakat grammban és kilóban. Ideges mosolyokat látok a kötél mindkét oldalán, mert mind a vevők, mind az eladók nagyon jól tudják, hogy most mi fog történni. Pontosan 14:30 órakor (hallottam, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor a franciák pontosan érkeznek) éles sípszót hallok, mint kiderül ez jelzi a licitálás kezdetét. A kötelet eleresztik, a potenciális vásárlók meg, mint az őrültek, megrohanják a standokat és elkezdenek alkudni. A vevő, aki általában egy kereskedő, vagy profi gomba vadász, licitál (a szarvasgomba ára mindig a méretétől, a fajtól és a minőségtől függ. Nagykerben 600€/kg-ba kerül, kiskereskedelemben 900€-ért árusítják.)

Aki hezitál vagy vacilál garantáltan üres kézzel távozik. Ami feltűnik, hogy egyik árusnál sincs mérleg, mert, mint kiderül az eladók saccra mérik a szarvasgombát. Amikor valaki rá mer kérdezni, hogy az árus honnan tudja, hogy mennyi az annyi, személyes sértésnek veszik. A polgármester szerint,-aki ugye az összes lalbenquei árverésen szakértőként vesz részt,-azt állítja, hogy még sohasem tapasztalta, hogy megrövidítettek volna valakit. Ha van is ilyen, az eladók inkább alábecsülik a szarvasgombák súlyát, szakmai büszkeségükben. Az érdekes börzét még javában nézegetném, de kevesebb, mint 40 perc alatt az összes szarvasgomba gazdára talál.

Szerencsém van, a polgármester ma ráér, mert a nagy éves megnyitó napja nem augusztus első keddjén van, hanem decemberben, amikor a Truffle Szindikátus vezetői hosszú, fekete talárban vonulnak végig a főutcán, fejükön három muskétásos kalapokban, aranyérmékkel a nyakukban. Ilyenkor veszi hivatalosan kezdetét az éves szarvasgomba vásár. A szindikátus alapvető funkciója, a szarvasgomba hitelességének megőrzése és bizonyítása. Az eladók aznap, általában december 6-án, nagyon korán érkeznek. Átadják a gombát a polgármester embereinek, aki a szakértőkkel a hivatal egy hátsó szobájába vonul vissza. -“Az igazi szarvasgomba illat-és ízvilága olyannyira karakteres, hogy többnyire fűszerként használatos, ezért egy-egy recepthez 1 euróba (2-300 forintba) kerülő szarvasgomba is elég.-okít a polgármester. A legfontosabb tudnivaló a gasztronómiailag felhasználható különféle szarvasgombákról, hogy illatanyagaik zsírban és olajban oldódnak, magas hő hatására azonban elbomlanak és elveszítik élvezeti értéküket. Ha a szarvasgomba illata erős és átható, akkor az íze is megfelelő lesz. Bár a szarvasgomba víztartalma csak 75 százalék, állaga azonban nem lehet szivacsos vagy széttöredező.”-

A szakmai magyarázat után a polgármester arra kér, hogy szagoljam meg az általa szedett gombát, majd egy csipetnyit letör a szép darabból és megkóstolja.-“Nos ez a szarvasgomba valódi tuber melanos, nem kínai hamisítvány”.-mondja ki rá az ítéletet. A kínai szarvasgomba ugyanis egy határozottan gyengébb termék, amelyet gyakran próbálnak perigordi fekete szarvasgombaként eladni. A gasztronómiai körökben gyakran viccelődnek, hogy a perigordi szarvasgomba fele, amit Londonban, Tokióban, New York-ban értékesítenek, kínai és nem lalbenque-i. Erre van hát a szindikátus. Pedig a lalbenque-i licitáláson a kereskedők a perigordi fekete szarvasgomba árait sztratoszférikus magasságokba röpítik.-S a polgármester, mintha gondolatolvasó lenne, így folytatja:-Idén a jó minőségű szarvasgomba ára 500 és 900 euró között mozgott, de ősszel sokkal több is lehet, kivéve, ha a nyári időjárás nem kedvezett a szarvasgomba-növekedésnek, mint pl. 2011-ben.-mondja a polgármester.- “De ha arra gondolunk, hogy egy-egy gourmet boltban lényegesen többet kérnek érte, akkor jobb megvenni Dél-Franciaországban, Spanyolországban, vagy Olaszország valamelyik piacán. Például Sorges-ban a francia „szarvasgomba fővárosában”! (Világhírű szállodája az Alberge de la Truffe, ahol a legkülönfélébb rafinált szarvasgombás ételeket készítik. Itt található a világ első szarvasgomba múzeuma is).

Szarvasgomba receptek a világ körül

A szarvasgomba nem gomba alakú, hanem szabálytalan, gumó formájú, melynek testét szemölcsök díszítik. Íze jellegzetes, van aki szerint a dióhoz, míg mások szerint a kukoricához hasonló. Számos fajtája létezik, de egy fontos információt feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a talajtól függően lesz más az aromája. Leggyakoribb a nyári szarvasgomba, belseje a fehértől a barna márványosig változik. A ritka, fehér gomba a tömlősgombák családjába tartozik, szezonja októbertől-karácsonyig tart. De az igazi szarvasgomba a fekete, mert sokkal összetettebb. Tojás, sajt, bélszín, kacsamáj, sült és főtt tésztákhoz passzol legjobban. A vásárlásnál az a fontos, hogy a gomba kemény legyen, erős aromájú és ne legyenek benne féregrágások. Mivel a gomba nap, mint nap veszít a súlyából, ezért legjobb 4-5 napon belül elfogyasztani. Tárolásakor tegyük egy szűk, fedeles edénybe a hűtőbe.

Gasztronómiailag legértékesebb a Tuber nemzetségbe tartozó gomba (a tuber név a földi daganatot jelentő tumores terrae, tubera terrae latin kifejezésből származik). A leghíresebb és legkeresettebb fajta latin neve Tuber melanosporum, amelynek sokféle elnevezése van Franciaországban: truffe noire vagy truffe du périgord. Provance-ban úgy tartják, hogy a többi francia „trifla” fajta (truffe brumale, truffe de Bourgogne, truffe mésentérique, truffe blanche) csak tévedésből jött a világra. Csak Dél-Európában terem, ahol, mint amint említettem rendszeresen szarvasgomba aukciókat tartanak, 2010-ben 105 ezer euróért cserélt gazdát egy 936 gramm súlyú fehér szarvasgomba egy olaszországi árverésen.

A szarvasgomba nemcsak igazi, gasztronómiai különlegesség, de afrodiziákum is, aminek az íze semmihez sem hasonlítható. Giacomo Casanova szerelmi kalandjai előtt gyakran szarvasgombás ragut evett, a róla elnevezett híres Casanova-mártás 30 gramm szarvasgomba felhasználásával készült. Idősebb Alexandre Dumas író szerint „a szarvasgomba a hölgyeket gyengédebbé, a férfiakat szeretnivalóbbá teszi”. A 18. században élt francia szakácsművész, Jean Anthelme Brillat-Savarin is imádta a “fekete gyémántot”, míg Gioachino Rossini, az ínyenc olasz zeneszerző a szarvasgombát a „gombák Mozartjának” nevezte. Olyan, mintha „illatot ennénk, de az illat, amit a nyelvünkkel érzékelünk mégsem ugyanaz, mint amit előtte a gombán éreztünk. Mária Terézia királynő konyhája fűszerként csirkeételekhez használta, Ferenc József osztrák császár és magyar király kedvenc levese a szarvasgombás csicsókaleves volt.

A fehér szarvasgomba viszont akkor jött divatba, amikor 1949-ben, Giovanni Morra olasz szállodás, hogy a Tartufo Bianco d’Alba gombát népszerűsítse, egy-egy szép és termetes példányt küldött az amerikai filmcsillagnak, Rita Hayworth-nak, majd néhány évvel később Marilyn Monroenak. Morra a helyi legenda szerint Harry S. Trumant is megajándékozta a különleges és illatos szarvasgombával, ám nemsokára egy levelet kapott az amerikai elnöktől a következő sorokkal: „Köszönöm a burgonyát. Sajnos megromolhatott utazás közben, ezért ki kellett dobnunk!

Az olasz triflát frissen, de legkésőbb 3–4 napon belül el kell fogyasztani, mert a begyűjtéstől számított minden egyes nappal a nedvességtartalmának és aromájának megközelítőleg 10 százalékát elveszíti. Néhány ételhez a termőtestet meg kell hámozni, azonban a gomba húsát körülvevő héj túl értékes, ezért levesekbe, mártásokba főzve hasznosítható. A szarvasgomba felszolgálásakor speciális eszközt, gyalut használnak, amellyel a klasszikus hajszálvékony, 0,2 mm vékony szeleteket vágnak a még meleg ételre, ekkor a zsír feloldja az illatanyagokat és rövid időre feltárul a szarvasgomba felejthetetlen íze, amelynek az élménye olyan, mintha illatot ennénk.

Különleges piemonti előétel a carne cruda all’Albese (steak tartare with truffles), amit érlelt bélszínből készítenek, a húst késsel finoman összevagdalják, citromlevet, fokhagymát, sót, borsot adnak hozzá, esetleg egy sózott szardellát szintén apróra vagdalnak, végül az így elkészült massza tetejére finoman, néhány szelet szarvasgombát gyalulnak.

Legnépszerűbb tartósítása a szarvasgombának, hogy a megtisztított gombagumót megszárítják majd steril, jól záródó edényben, 80 °C-ra felmelegített libazsírba helyezik. Az egyik legegyszerűbb és legnépszerűbb finomság a szarvasgombás vaj (Rómában árulják a piacon). Jó minőségű zsíros vaj kell hozzá, amelyhez hozzá kell adni a lereszelt kisebb méretű szarvasgombát és össze kell keverni. Vargányával vegyesen is készítik. Átlagosan 25 dkg vaj vesz fel 2 gramm szarvasgombát. A keveréket egy napig szorosan zárt edényben kell tartani, hogy a szarvasgomba aromája teljesen átjárja a vajkrémet.

Gasztronómiai csoda viszont a magyar homoki szarvasgomba, azért fokozottan értékes, mert miközben magában hordozza a szarvasgomba-félék jellemzően erős illat és aromaanyagát, akár tízszer édesebb lehet a cukornál is. Így elsősorban desszertek ízesítésére használható, ami rendkívül különlegessé teszi a szarvasgomba fajok között.

Nos, befejezvén a szarvasgomba dicséretét rengeteg szakácskönyvet szenteltek már a szarvasgombának, kulináris alkalmazását ecsetelve, -még szarvasgombából készült-jégkrém receptet is találtam!-a lalbenquei piaci kiadványban, a Vino Veritas egy példányában. Íme néhány praktikus és megszívlelendő tanács a háziasszonyok és vendéglősök számára:

-A szarvasgombát közvetlenül a felhasználás előtt száraz kefével kell megtisztítani a rátapadt földtől. Az éretten gyűjtött fekete szarvasgombákat ezután hideg vízben le kell mosni, majd kis kefével alaposan meg kell tisztítani a rajta lévő szennyeződésektől. Kerülni kell azonban a túlzott tisztítást, mert az értékes aroma nagy része elveszhet, mivel az leginkább a termőtest héján található.

-A legnagyobb hiba, amit egy mesterszakács elkövethet, ha a szarvasgombák különleges aromáját más ízekkel próbálja keverni.

-A legjobb szarvasgombás receptek a tojással, rizzsel, tésztával vagy burgonyával készültek. A fő szabály, hogy nagyon keveset kell használni belőlük.

-Szarvasgombával főzni egyébként álom, mert semmilyen előkészítést sem igényel, legjobb magában enni, lereszelve. Vagy csak egy leheletnyire megpirítani, hogy a szaga és az illékony elemek is benne maradjanak.

-“Vegyen egy olcsó hámozót, tisztítsa meg vele a gombát, olvasszon vajat és nagyon alacsony hőfokon párolja meg benne a szarvasgombát. Adja hozzá a kiválasztott ételhez, és mielőtt a szájához emelné, készüljön fel az orális extázisra”.-mondja a polgármester, aki a nagyobb bizonyítás kedvéért a szarvasgomba aukció után meghívott a kedvenc vendéglőjébe az Auberge Beauville-be, ahol természetesen szarvasgombát-szarvasgombával ettünk. Elsőként dióolajban sült, fekete szarvasgombát hozott a pincér, sáfrányos hagymával, sáfrány szószban. Ezután egy kb. 5 dekagrammos szarvasgomba “sültet” kaptam, szalonnával betekercselve, parázson kisütve, felséges volt!

Pedig most már bevallhatom, hogy egyáltalán nem vagyok nagy szarvasgomba rajongó, de pszt ezt senki ne mondja el a lalbenque-i polgármesternek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adventi naptár

Posted on Updated on

Mivel már több mint 5 éve élek Münchenben, így ilyenkor november végén a meghívások és a felgyorsuló események arra figyelmeztetnek, hogy beköszöntött az Adventi mulatságok ideje. A gyerekek megkapják a csokival és cukorkával megtöltött kalendáriumaikat, a városokban és a falvakban megszaporodnak a vásárok, koncertek.

Amikor egy kis kutatást végeztem az Adventi naptár eredetével kapcsolatban, a nyomok a németországi luteránusokhoz vezettek, akik a 19. század elején vezették be azt a szokást, hogy dec. 1-től a bejárati ajtóra írták krétával a dátumot, és ez így ment egészen a kis Jézus születésének a napjáig. Később, hogy még ünnepélyesebbé tegyék a várakozási időt, elkezdtek adventi koszorúkat készíteni, 4 gyertyával a tetején, s minden hét végén egyet ünnepélyesen meggyújtottak, a negyediket Szenteste. Míg másutt bevett szokás volt, hogy minden nap egy-egy szentképet tettek ki a falra, a kis Jézusról, Szűz Máriáról, a 3 királyról, így készültek fel lelkiekben is az év legnagyobb ünnepére.

A németek nagy hagyományőrzők, és ami nagyon tetszik, hogy a karácsonyi mizériát, tülekedést aktív családi és baráti összejövetelekkel próbálják meg stresszmentesebbé tenni..

Dec 1: kívánságlista elkészítése, az adventi kalendáriumok kifüggesztése, első ablak kinyitása

Dec 2: az első gyertya meggyújtása az adventi koszorún.

Dec 3: Platzchen sütés napja! Német szokás, hogy egy hónappal karácsony előtt a háziasszonyok megkezdik a száraz sütemények sütését (mini linzerek, ischlerek, vaniliás kiflik és mézes puszedlik). Teatélutánokon megajándékozzák egymást velük, recepteket cserélnek, ihletet szereznek a karácsonyi desszertek kitalálásához.

 Dec 4: a Barbara ág beszerzésének a napja. Igaz, hogy a Barbara név már régen kiment a divatból Németországban (idén a Mia, Emilie voltak a legnépszerűbbek), de a Szt Barbara napi szokások, azaz a cseresznye ágmetszés hagyománya továbbra is az egyik legnépszerűbb szokás Németországban, különösen a katolikus területeken. A 4. században élt, mártír halált halt Szt Barbara eleinte a bányászok, nehéz tüzérség védőszentje volt, ma viszont a tüzoltóké. Napjainkban a tüzoltó állomásokon minden év december 4.-én ünnepélyesen levágnak egy-egy ágat egy cseresznyefáról majd kiosztják a résztvevőknek. Otthon vízbe kell tenni (van ahol alma, szilva, aranyeső, vagy orgona ágat virágoztatnak ki, de a cseresznye fa a legautentikusabb) és ha a “Barbara ág” december 25.-ére, karácsony másnapjára kivirágzik, nagy szerencse fogja érni a ház lakóit a következő évben.

Dec 5: Fagyöngy napja. A régi karácsonyi szokások szerint, ha egy férfi és egy nő a fagyöngy alá állt kötelező volt megcsókolniuk egymást, a szokás a skandiváv országokból terjedt el, talán ma még nagyobb népszerűségnek örvend, mint régen. Németországban a csókon kívül a fagyöngy az egyik legkedveltebb lakás-ajtó, kerti dekoráció.

.

Dec 6: Mikulás, Télapó.. legalább annyira népszerű ünnep, mint karácsony, mert ez is a gyerekek ünnepe. Szt Nikolausz, aki szintén egy létező személy volt, Görögországban élt Myrában, a 4. században. Valójában püspök volt, akit jótettei miatt hamarosan a Csodatévő jelzővel illették. Szt Nikolausz arról híresült el, hogy titokban ajándékot vagy pénzt tett a kisgyerekek kint hagyott csizmáiban, kalucsnijaiban. Az angol nyelvterületeken egy hibás fordítás következtében Santa Claus lett a neve, amit a holland Sinterklaas-ból vettek át. Érdekes, hogy a magyar, német nyelvterületeken Mikulás segítőtársa a krampusz, míg a Benelux államokban Fekete Péter (Zwarte Piet), aki tulképpen egy szerecsen (úgy is van öltözve, mór divat szerint).

Dec 7: csomagoló papír készítése, festése

Dec 8: karácsonyi képeslapok megírása és elküldése

Dec 9: a második advent hétvégét baráti társaságban töltöm, beülünk egy kávéházba sütemény gusztálásra.

Dec 10: az adóbevallás határideje

Dec 11: karácsonyi díszek, ablakok dekorálása, a lakás feldíszítése.

Dec 12: nappal, karácsonyi “feelingezés” a városban, a müncheni középkori vásár és a műsorok megtekintése. Este karácsonyi oratórium a schaftlarni kolostorban.

Dec 13: Luca napja Magyarországon, Saint Lucia nap Svédországban és Norvégiában. A skandináv szokás szerint a fiatal lányok angyalnak öltöznek és ajándékot osztogatnak. A családban csak a legidősebb lány szolgálhatja fel a kávét a Lussekatt nevű, a sáfránnyal ízesített St. Lucia napi tekerccsel a szüleinek, gyertyakoszorúval a fején, egy Luciáról szóló dal éneklése közben. A többi lánygyermekek szintén angyalnak öltözhetnek, de ők csak a kezükben vihetik a gyertyát.

Dec 14: Hív a természet! Az erdőben, parkban tett séta a legjobb stressz menedzsment.

Dec 15: Glüchwein, Schupfnudeln és waffel evés ideje. Este a nymphenburgi kastélyban “A legszebb karácsonyi kórusok” koncerten a helyem.

Dec 16: Mese est. Először virágboltos barátnőm nyílt napján segédkezek, az idei téma, a Grimm mesék világa. Este otthon meggyújtjuk a 3. gyertyát és mesefilmeket bámulunk, a Willow-t, vagy az Arany iránytűt, Happily ever aftert..Drew Barrymore-ral

Dec 17: Kívánságfa felállítása

Dec 18: A bevásárló lista elkészítése, az ünnepi menü megtervezése (ne felejtsük el, hogy a Szenteste idén hétfőre esik).

Dec 19: A német tüzes puncs rituális elkészítése (0,4 l almalé, 1 süveg cukor, 2 kk fahéj, szegfűszeg, Sangria és rum!..hmmm)

Dec 20: karácsonyi party az egyetemen!

Dec 21: Sportnap. Ha leesett a hó, szánkózni megyünk az Alpokba vagy korcsolyázni a belvárosi jégpályára.

Dec 22: kamarazene est, fellépés!

Dec 23: Utazás Belgiumba!

dec 24: Beköszönt a nagy nap. Megkezdődik a nagyüzem, takarítás, karácsonyfa díszítés, asztalterítés, főzés stb.

Kellemes advent hónap tervezést kívánok mindenkinek!

Drezdában óriási adventi kalendárt állítanak, mese kastélyt építenek fel a karácsonyi piactéren, a Striezelmarkt-on. Uslarban, egy másik kis német városkában pedig a városháza ablakai adventi naptárként működnek.