gyűjtőszenvedély

Egy szexi baconsonkás szarvasgomba tekercs

Posted on Updated on

Engem a szarvasgomba az első érintésnél elvarázsolt, éjjelenként csomagolás nélkül tároltam a hotelszobámban, nappal pedig az autómban. Mellesleg megfigyeltem, hogy eddig csak olyan emberekkel találkoztam, akik vagy nagyon vonzónak, vagy nagyon taszítónak találták az illatát. Semlegesen senki sem viszonyult hozzá“.

Ez az idézet Kurt Brachharz-tól származik, akivel totálisan egyetértek, mert ismerek embereket, akik őrjöngenek a szarvasgombáért, míg mások, köszönik szépen, de jól megvannak nélküle. Egy biztos, hogy az évezredek óta vadászott, forgalmazott, elemezett, tanulmányozott szarvasgomba rejtélyét a mai napig nem sikerült megfejteni! Plinius, a görög történetíró azt hitte, hogy a mennydörgés hatására keletkezik a talajban, Rossini egyenesen rajongott érte. Egy anekdóta szerint a híres zeneszerző életében csak háromszor sírt, az egyik alkalom az volt, amikor egy hajókiránduláson a vízbe ejtette a szarvasgombával töltött fácánját. Egy másik hírhedt olasz, Mussolini kedvence meg a szarvasgombás rántotta volt.

Miért olyan népszerű a szarvasgomba Olaszországban és Franciaországban?

Mert az aromája ezekben az országokban a legintenzívebb. A szarvasgomba különlegessége ugyanis abban rejlik, hogy a többi fajtától eltérően csak vadon növekszik, fák rothadó gyökérzetén, a föld alatt, emiatt aztán rendkívül nehéz felkutatni (a japán Azad Khanaka szarvasgomba spórával oltotta be a tenyészfák gyökérzetét s így a pisztácia és keshudió fák alatt termeszti a méregdrága csemegét). Azonkívül a szarvasgomba vadászok szerint a gomba egyik varázsa a keresés rítusában és mítoszában rejlik. Megszállottjai az első őszi napok, ködös hajnalain, vagy teliholdas éjszakákon kutatják fel, de csak disznókkal lehet, mivel a föld alatt terem. A disznókat ráadásul nem kell kiképezni, mivel a gomba olyan vegyületet tartalmaz, amely a kandisznók nyálában is megtalálható, így azonnal felkelti a kocák szexuális vágyát (a kutyák közül a Labradort vagy a vizslát lehet kiképezni, de a disznók nagy előnye, hogy ők nem falják fel a gombát, csak jelzik a helyet és kitúrják (a tölgyesekben és a bükkösökben).Olasz_szarvasgomba_vadász_a_disznójával

A legenda szerint a gímszarvasok szeptemberben-októberben a párzás előtt a szarvasgombától kapnak új erőre. A hím szarvasok feltúrják az erdő talaját, s ha rátalálnak az értékes csemegére, elfogyasztása után valósággal megőrülnek a nőstény utáni vágytól. Legendásan erős serkentő hatása miatt a szarvasgomba az ókortól a mai napig rendkívül keresett, és igen drága gombaféleség. Azonban a hírhedtsége ellenére a szarvasgomba egy fűszer is, amelynek nem a mennyisége, hanem az illata határozza meg az értékét. Az illatról a gomba belső húsa, az ún. gléba gondoskodik, amely a spórákat képző szerv, különlegesen erezett, márványozott mintázatú, érett korában húsos, viasz-szerű, tapintásra kemény, állaga a zsíros sajtra emlékeztető, csak erősen illatos.

Gombavadászat Lalbenque-ben

-“A franciaországi Quercy-ben, a 19. század nyitányán egy filoxéra járvány után kezdett kivirágozni a fekete gyémánt kultusza”.-meséli Lalbenque város főpolgármestere, akivel megpróbálok lépést tartani az erdőben, miközben a talpunk alatt a szarvasgombák arra várnak, hogy az erre kiképzett disznók kitúrják “őket”. A vadászat során sikerül is jelentős mennyiségű gombára szert tennünk, melynek eredményeként a polgármester ismét visszatér a szarvasgomba mítoszra, miközben azt latolgatja, hogy egy-egy szemrevaló darab milyen legendás összegért fog majd elkelni a helyi piacon.

-“Nálunk Magyarországon luxus cikk, de többen beszélnek róla, mint eszik, talán, mert a XXI. századra négyszeresére drágult (3 gramm 3000 forint, mely ráadásul szeletekre vágva, fekete, sós lében úszkál)” -mondom neki, de igazándiból nem merem elárulni, hogy Magyarországon a szarvasgombának egyáltalán nincs kultusza, míg Franciaországban, pl. Périgordban, egész falvak élnek meg szarvasgomba gyűjtésből.

Olvastam valahol, hogy a szarvasgomba őrülete a XVIII. században kezdődött, amikor a francia gasztronóm és aforizmák atyja, Brillat-Savarin a périgordi szarvasgombákat a konyha gyémántjának nevezte. De hogy Lalbenque miért tölt be ilyen fontos kulináris szerepet, azt igazából nem értem, mivel szarvasgomba máshol is terem (pl. Olaszországba, Spanyolországban meg nálunk is) bár az igaz, hogy a périgordi régió meszes, talaja bővelkedik a kis, csavart tölgyfákban, amelyek gyökerei szimbiotikus kapcsolatban vannak a szarvasgomba növekedésével. Nos, a siker történet a polgármester szájából úgy hangzik-“, hogy a Dél-Nyugat Franciaországban kivirágzó szarvasgomba kereskedelemnek még a bortermelést is sikerült kiszorítania (ahol kitapasztalták, hogy minden olyan év után, amely bőséges szarvasgomba termést hoz, rossz lesz a szőlőtermés!), de míg az 1900-as években, Franciaország éves termelése mintegy 200 tonna volt, napjainkban a szarvasgomba termelés 5 és 10 tonna között mozog. A 2000-es években a nagykereskedelmi piac és a kiskereskedelmi piac által irányított Unió Trufficulteurs Pays de Lalbenque Assosiation, a kiskereskedők megsegítésére hosszú előkészítés, és huzavona után a termelőkkel együttműködve életre hívták a keddi vásárt. 2005-ben kezdeményezték a szombat reggeli piacot, valamint augusztus első keddjétől az éjszakai piacot. Első alkalommal több, mint 50 kiállító nevezett be. A Városháza előtt, a Takács és a Templom téren zene és táncműsorok szórakoztatták a közönséget. A vásár óriási hasznot hozott a városnak. A  lalbenque-i éjszakai piac szokása aztán hamarosan átterjedt több szomszédos falura is, de 2011 óta ez az esemény sajnos nem került többé megrendezésre”.-mondja a polgármester.

-“Épp jókor érkeztem a riport készítéshez-mondja a polgármester, mert augusztus hónap első keddje van, amikor Lalbenque fő utcája már hajnalban varázslatosan átalakul a francia, kulináris univerzum legfontosabb eseményeként számon tartott szarvasgomba aukció színhelyévé. A rozsdás, tizenöt éves Citroenek helyét,-amelyek hozzátartoznak a mindenkori lalbenquei tájképhez,-átveszik a ragyogó Mercedesek és a Cahorstól 25 kilométerre található városban olyan emberek bukkannak fel, akik az év többi napján soha be nem tennék ide a lábukat. Igen a szarvasgomba-brókerek és a különféle vendéglátó ipari egységek képviselőiről van szó, akik nemcsak Franciaországból, hanem az Egyesült Királyságból is idegyűlnek, tízezerrel megnövelve a város lakosságának létszámát. Mindenki,-profi és lelkes amatőrök,-azzal a céllal érkeznek, hogy megszerezzék a világ legbecsesebb, gasztronómiai csemegéjének egy-egy példányát. Lalbenque ugyanis a legnagyobb szarvasgomba-piacáról híresült el, ahol december elejétől, minden kedden és szombaton több száz kiló francia szarvasgomba talál gazdára (a másik 2 szarvasgomba piac Richerenches és Vaucluse-ban található).

Már a piac magában is festői, és szokatlan. Így együtt. Azért szokatlan, mert a legtöbb piacon általában több a vevő, mint az eladó, de ez nincs így Lalbenque-ben. Kedd délután 2-ig ugyan szokásos mederben folyik a vásár (mellesleg a legtöbb helyen szarvasgombát árulnak. Egyes eladók pultján kevés szarvasgomba van, míg másoké meghaladja a több kilót is). Két órakor azonban, körülbelül egy méterrel a standok előtt kifeszítenek egy kötelet, hogy a gyalogosok ne zavarják meg az árverés rituáléját. A vevők a kötél elé állnak, és diszkrét beszélgetésbe kezdenek az eladókkal. A legtöbb csevely a szarvasgomba körül forog,  kiszámolják előre az eladási árakat grammban és kilóban. Ideges mosolyokat látok a kötél mindkét oldalán, mert mind a vevők, mind az eladók nagyon jól tudják, hogy most mi fog történni. Pontosan 14:30 órakor (hallottam, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor a franciák pontosan érkeznek) éles sípszót hallok, mint kiderül ez jelzi a licitálás kezdetét. A kötelet eleresztik, a potenciális vásárlók meg, mint az őrültek, megrohanják a standokat és elkezdenek alkudni. A vevő, aki általában egy kereskedő, vagy profi gomba vadász, licitál (a szarvasgomba ára mindig a méretétől, a fajtól és a minőségtől függ. Nagykerben 600€/kg-ba kerül, kiskereskedelemben 900€-ért árusítják.)

Aki hezitál vagy vacilál garantáltan üres kézzel távozik. Ami feltűnik, hogy egyik árusnál sincs mérleg, mert, mint kiderül az eladók saccra mérik a szarvasgombát. Amikor valaki rá mer kérdezni, hogy az árus honnan tudja, hogy mennyi az annyi, személyes sértésnek veszik. A polgármester szerint,-aki ugye az összes lalbenquei árverésen szakértőként vesz részt,-azt állítja, hogy még sohasem tapasztalta, hogy megrövidítettek volna valakit. Ha van is ilyen, az eladók inkább alábecsülik a szarvasgombák súlyát, szakmai büszkeségükben. Az érdekes börzét még javában nézegetném, de kevesebb, mint 40 perc alatt az összes szarvasgomba gazdára talál.

Szerencsém van, a polgármester ma ráér, mert a nagy éves megnyitó napja nem augusztus első keddjén van, hanem decemberben, amikor a Truffle Szindikátus vezetői hosszú, fekete talárban vonulnak végig a főutcán, fejükön három muskétásos kalapokban, aranyérmékkel a nyakukban. Ilyenkor veszi hivatalosan kezdetét az éves szarvasgomba vásár. A szindikátus alapvető funkciója, a szarvasgomba hitelességének megőrzése és bizonyítása. Az eladók aznap, általában december 6-án, nagyon korán érkeznek. Átadják a gombát a polgármester embereinek, aki a szakértőkkel a hivatal egy hátsó szobájába vonul vissza. -“Az igazi szarvasgomba illat-és ízvilága olyannyira karakteres, hogy többnyire fűszerként használatos, ezért egy-egy recepthez 1 euróba (2-300 forintba) kerülő szarvasgomba is elég.-okít a polgármester. A legfontosabb tudnivaló a gasztronómiailag felhasználható különféle szarvasgombákról, hogy illatanyagaik zsírban és olajban oldódnak, magas hő hatására azonban elbomlanak és elveszítik élvezeti értéküket. Ha a szarvasgomba illata erős és átható, akkor az íze is megfelelő lesz. Bár a szarvasgomba víztartalma csak 75 százalék, állaga azonban nem lehet szivacsos vagy széttöredező.”-

A szakmai magyarázat után a polgármester arra kér, hogy szagoljam meg az általa szedett gombát, majd egy csipetnyit letör a szép darabból és megkóstolja.-“Nos ez a szarvasgomba valódi tuber melanos, nem kínai hamisítvány”.-mondja ki rá az ítéletet. A kínai szarvasgomba ugyanis egy határozottan gyengébb termék, amelyet gyakran próbálnak perigordi fekete szarvasgombaként eladni. A gasztronómiai körökben gyakran viccelődnek, hogy a perigordi szarvasgomba fele, amit Londonban, Tokióban, New York-ban értékesítenek, kínai és nem lalbenque-i. Erre van hát a szindikátus. Pedig a lalbenque-i licitáláson a kereskedők a perigordi fekete szarvasgomba árait sztratoszférikus magasságokba röpítik.-S a polgármester, mintha gondolatolvasó lenne, így folytatja:-Idén a jó minőségű szarvasgomba ára 500 és 900 euró között mozgott, de ősszel sokkal több is lehet, kivéve, ha a nyári időjárás nem kedvezett a szarvasgomba-növekedésnek, mint pl. 2011-ben.-mondja a polgármester.- “De ha arra gondolunk, hogy egy-egy gourmet boltban lényegesen többet kérnek érte, akkor jobb megvenni Dél-Franciaországban, Spanyolországban, vagy Olaszország valamelyik piacán. Például Sorges-ban a francia „szarvasgomba fővárosában”! (Világhírű szállodája az Alberge de la Truffe, ahol a legkülönfélébb rafinált szarvasgombás ételeket készítik. Itt található a világ első szarvasgomba múzeuma is).

Szarvasgomba receptek a világ körül

A szarvasgomba nem gomba alakú, hanem szabálytalan, gumó formájú, melynek testét szemölcsök díszítik. Íze jellegzetes, van aki szerint a dióhoz, míg mások szerint a kukoricához hasonló. Számos fajtája létezik, de egy fontos információt feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a talajtól függően lesz más az aromája. Leggyakoribb a nyári szarvasgomba, belseje a fehértől a barna márványosig változik. A ritka, fehér gomba a tömlősgombák családjába tartozik, szezonja októbertől-karácsonyig tart. De az igazi szarvasgomba a fekete, mert sokkal összetettebb. Tojás, sajt, bélszín, kacsamáj, sült és főtt tésztákhoz passzol legjobban. A vásárlásnál az a fontos, hogy a gomba kemény legyen, erős aromájú és ne legyenek benne féregrágások. Mivel a gomba nap, mint nap veszít a súlyából, ezért legjobb 4-5 napon belül elfogyasztani. Tárolásakor tegyük egy szűk, fedeles edénybe a hűtőbe.

Gasztronómiailag legértékesebb a Tuber nemzetségbe tartozó gomba (a tuber név a földi daganatot jelentő tumores terrae, tubera terrae latin kifejezésből származik). A leghíresebb és legkeresettebb fajta latin neve Tuber melanosporum, amelynek sokféle elnevezése van Franciaországban: truffe noire vagy truffe du périgord. Provance-ban úgy tartják, hogy a többi francia „trifla” fajta (truffe brumale, truffe de Bourgogne, truffe mésentérique, truffe blanche) csak tévedésből jött a világra. Csak Dél-Európában terem, ahol, mint amint említettem rendszeresen szarvasgomba aukciókat tartanak, 2010-ben 105 ezer euróért cserélt gazdát egy 936 gramm súlyú fehér szarvasgomba egy olaszországi árverésen.

A szarvasgomba nemcsak igazi, gasztronómiai különlegesség, de afrodiziákum is, aminek az íze semmihez sem hasonlítható. Giacomo Casanova szerelmi kalandjai előtt gyakran szarvasgombás ragut evett, a róla elnevezett híres Casanova-mártás 30 gramm szarvasgomba felhasználásával készült. Idősebb Alexandre Dumas író szerint „a szarvasgomba a hölgyeket gyengédebbé, a férfiakat szeretnivalóbbá teszi”. A 18. században élt francia szakácsművész, Jean Anthelme Brillat-Savarin is imádta a “fekete gyémántot”, míg Gioachino Rossini, az ínyenc olasz zeneszerző a szarvasgombát a „gombák Mozartjának” nevezte. Olyan, mintha „illatot ennénk, de az illat, amit a nyelvünkkel érzékelünk mégsem ugyanaz, mint amit előtte a gombán éreztünk. Mária Terézia királynő konyhája fűszerként csirkeételekhez használta, Ferenc József osztrák császár és magyar király kedvenc levese a szarvasgombás csicsókaleves volt.

A fehér szarvasgomba viszont akkor jött divatba, amikor 1949-ben, Giovanni Morra olasz szállodás, hogy a Tartufo Bianco d’Alba gombát népszerűsítse, egy-egy szép és termetes példányt küldött az amerikai filmcsillagnak, Rita Hayworth-nak, majd néhány évvel később Marilyn Monroenak. Morra a helyi legenda szerint Harry S. Trumant is megajándékozta a különleges és illatos szarvasgombával, ám nemsokára egy levelet kapott az amerikai elnöktől a következő sorokkal: „Köszönöm a burgonyát. Sajnos megromolhatott utazás közben, ezért ki kellett dobnunk!

Az olasz triflát frissen, de legkésőbb 3–4 napon belül el kell fogyasztani, mert a begyűjtéstől számított minden egyes nappal a nedvességtartalmának és aromájának megközelítőleg 10 százalékát elveszíti. Néhány ételhez a termőtestet meg kell hámozni, azonban a gomba húsát körülvevő héj túl értékes, ezért levesekbe, mártásokba főzve hasznosítható. A szarvasgomba felszolgálásakor speciális eszközt, gyalut használnak, amellyel a klasszikus hajszálvékony, 0,2 mm vékony szeleteket vágnak a még meleg ételre, ekkor a zsír feloldja az illatanyagokat és rövid időre feltárul a szarvasgomba felejthetetlen íze, amelynek az élménye olyan, mintha illatot ennénk.

Különleges piemonti előétel a carne cruda all’Albese (steak tartare with truffles), amit érlelt bélszínből készítenek, a húst késsel finoman összevagdalják, citromlevet, fokhagymát, sót, borsot adnak hozzá, esetleg egy sózott szardellát szintén apróra vagdalnak, végül az így elkészült massza tetejére finoman, néhány szelet szarvasgombát gyalulnak.

Legnépszerűbb tartósítása a szarvasgombának, hogy a megtisztított gombagumót megszárítják majd steril, jól záródó edényben, 80 °C-ra felmelegített libazsírba helyezik. Az egyik legegyszerűbb és legnépszerűbb finomság a szarvasgombás vaj (Rómában árulják a piacon). Jó minőségű zsíros vaj kell hozzá, amelyhez hozzá kell adni a lereszelt kisebb méretű szarvasgombát és össze kell keverni. Vargányával vegyesen is készítik. Átlagosan 25 dkg vaj vesz fel 2 gramm szarvasgombát. A keveréket egy napig szorosan zárt edényben kell tartani, hogy a szarvasgomba aromája teljesen átjárja a vajkrémet.

Gasztronómiai csoda viszont a magyar homoki szarvasgomba, azért fokozottan értékes, mert miközben magában hordozza a szarvasgomba-félék jellemzően erős illat és aromaanyagát, akár tízszer édesebb lehet a cukornál is. Így elsősorban desszertek ízesítésére használható, ami rendkívül különlegessé teszi a szarvasgomba fajok között.

Nos, befejezvén a szarvasgomba dicséretét rengeteg szakácskönyvet szenteltek már a szarvasgombának, kulináris alkalmazását ecsetelve, -még szarvasgombából készült-jégkrém receptet is találtam!-a lalbenquei piaci kiadványban, a Vino Veritas egy példányában. Íme néhány praktikus és megszívlelendő tanács a háziasszonyok és vendéglősök számára:

-A szarvasgombát közvetlenül a felhasználás előtt száraz kefével kell megtisztítani a rátapadt földtől. Az éretten gyűjtött fekete szarvasgombákat ezután hideg vízben le kell mosni, majd kis kefével alaposan meg kell tisztítani a rajta lévő szennyeződésektől. Kerülni kell azonban a túlzott tisztítást, mert az értékes aroma nagy része elveszhet, mivel az leginkább a termőtest héján található.

-A legnagyobb hiba, amit egy mesterszakács elkövethet, ha a szarvasgombák különleges aromáját más ízekkel próbálja keverni.

-A legjobb szarvasgombás receptek a tojással, rizzsel, tésztával vagy burgonyával készültek. A fő szabály, hogy nagyon keveset kell használni belőlük.

-Szarvasgombával főzni egyébként álom, mert semmilyen előkészítést sem igényel, legjobb magában enni, lereszelve. Vagy csak egy leheletnyire megpirítani, hogy a szaga és az illékony elemek is benne maradjanak.

-“Vegyen egy olcsó hámozót, tisztítsa meg vele a gombát, olvasszon vajat és nagyon alacsony hőfokon párolja meg benne a szarvasgombát. Adja hozzá a kiválasztott ételhez, és mielőtt a szájához emelné, készüljön fel az orális extázisra”.-mondja a polgármester, aki a nagyobb bizonyítás kedvéért a szarvasgomba aukció után meghívott a kedvenc vendéglőjébe az Auberge Beauville-be, ahol természetesen szarvasgombát-szarvasgombával ettünk. Elsőként dióolajban sült, fekete szarvasgombát hozott a pincér, sáfrányos hagymával, sáfrány szószban. Ezután egy kb. 5 dekagrammos szarvasgomba “sültet” kaptam, szalonnával betekercselve, parázson kisütve, felséges volt!

Pedig most már bevallhatom, hogy egyáltalán nem vagyok nagy szarvasgomba rajongó, de pszt ezt senki ne mondja el a lalbenque-i polgármesternek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reklámok

Adventi naptár

Posted on Updated on

Mivel már több mint 5 éve élek Münchenben, így ilyenkor november végén a meghívások és a felgyorsuló események arra figyelmeztetnek, hogy beköszöntött az Adventi mulatságok ideje. A gyerekek megkapják a csokival és cukorkával megtöltött kalendáriumaikat, a városokban és a falvakban megszaporodnak a vásárok, koncertek.

Amikor egy kis kutatást végeztem az Adventi naptár eredetével kapcsolatban, a nyomok a németországi luteránusokhoz vezettek, akik a 19. század elején vezették be azt a szokást, hogy dec. 1-től a bejárati ajtóra írták krétával a dátumot, és ez így ment egészen a kis Jézus születésének a napjáig. Később, hogy még ünnepélyesebbé tegyék a várakozási időt, elkezdtek adventi koszorúkat készíteni, 4 gyertyával a tetején, s minden hét végén egyet ünnepélyesen meggyújtottak, a negyediket Szenteste. Míg másutt bevett szokás volt, hogy minden nap egy-egy szentképet tettek ki a falra, a kis Jézusról, Szűz Máriáról, a 3 királyról, így készültek fel lelkiekben is az év legnagyobb ünnepére.

A németek nagy hagyományőrzők, és ami nagyon tetszik, hogy a karácsonyi mizériát, tülekedést aktív családi és baráti összejövetelekkel próbálják meg stresszmentesebbé tenni..

Dec 1: kívánságlista elkészítése, az adventi kalendáriumok kifüggesztése, első ablak kinyitása

Dec 2: az első gyertya meggyújtása az adventi koszorún.

Dec 3: Platzchen sütés napja! Német szokás, hogy egy hónappal karácsony előtt a háziasszonyok megkezdik a száraz sütemények sütését (mini linzerek, ischlerek, vaniliás kiflik és mézes puszedlik). Teatélutánokon megajándékozzák egymást velük, recepteket cserélnek, ihletet szereznek a karácsonyi desszertek kitalálásához.

 Dec 4: a Barbara ág beszerzésének a napja. Igaz, hogy a Barbara név már régen kiment a divatból Németországban (idén a Mia, Emilie voltak a legnépszerűbbek), de a Szt Barbara napi szokások, azaz a cseresznye ágmetszés hagyománya továbbra is az egyik legnépszerűbb szokás Németországban, különösen a katolikus területeken. A 4. században élt, mártír halált halt Szt Barbara eleinte a bányászok, nehéz tüzérség védőszentje volt, ma viszont a tüzoltóké. Napjainkban a tüzoltó állomásokon minden év december 4.-én ünnepélyesen levágnak egy-egy ágat egy cseresznyefáról majd kiosztják a résztvevőknek. Otthon vízbe kell tenni (van ahol alma, szilva, aranyeső, vagy orgona ágat virágoztatnak ki, de a cseresznye fa a legautentikusabb) és ha a “Barbara ág” december 25.-ére, karácsony másnapjára kivirágzik, nagy szerencse fogja érni a ház lakóit a következő évben.

Dec 5: Fagyöngy napja. A régi karácsonyi szokások szerint, ha egy férfi és egy nő a fagyöngy alá állt kötelező volt megcsókolniuk egymást, a szokás a skandiváv országokból terjedt el, talán ma még nagyobb népszerűségnek örvend, mint régen. Németországban a csókon kívül a fagyöngy az egyik legkedveltebb lakás-ajtó, kerti dekoráció.

.

Dec 6: Mikulás, Télapó.. legalább annyira népszerű ünnep, mint karácsony, mert ez is a gyerekek ünnepe. Szt Nikolausz, aki szintén egy létező személy volt, Görögországban élt Myrában, a 4. században. Valójában püspök volt, akit jótettei miatt hamarosan a Csodatévő jelzővel illették. Szt Nikolausz arról híresült el, hogy titokban ajándékot vagy pénzt tett a kisgyerekek kint hagyott csizmáiban, kalucsnijaiban. Az angol nyelvterületeken egy hibás fordítás következtében Santa Claus lett a neve, amit a holland Sinterklaas-ból vettek át. Érdekes, hogy a magyar, német nyelvterületeken Mikulás segítőtársa a krampusz, míg a Benelux államokban Fekete Péter (Zwarte Piet), aki tulképpen egy szerecsen (úgy is van öltözve, mór divat szerint).

Dec 7: csomagoló papír készítése, festése

Dec 8: karácsonyi képeslapok megírása és elküldése

Dec 9: a második advent hétvégét baráti társaságban töltöm, beülünk egy kávéházba sütemény gusztálásra.

Dec 10: az adóbevallás határideje

Dec 11: karácsonyi díszek, ablakok dekorálása, a lakás feldíszítése.

Dec 12: nappal, karácsonyi “feelingezés” a városban, a müncheni középkori vásár és a műsorok megtekintése. Este karácsonyi oratórium a schaftlarni kolostorban.

Dec 13: Luca napja Magyarországon, Saint Lucia nap Svédországban és Norvégiában. A skandináv szokás szerint a fiatal lányok angyalnak öltöznek és ajándékot osztogatnak. A családban csak a legidősebb lány szolgálhatja fel a kávét a Lussekatt nevű, a sáfránnyal ízesített St. Lucia napi tekerccsel a szüleinek, gyertyakoszorúval a fején, egy Luciáról szóló dal éneklése közben. A többi lánygyermekek szintén angyalnak öltözhetnek, de ők csak a kezükben vihetik a gyertyát.

Dec 14: Hív a természet! Az erdőben, parkban tett séta a legjobb stressz menedzsment.

Dec 15: Glüchwein, Schupfnudeln és waffel evés ideje. Este a nymphenburgi kastélyban “A legszebb karácsonyi kórusok” koncerten a helyem.

Dec 16: Mese est. Először virágboltos barátnőm nyílt napján segédkezek, az idei téma, a Grimm mesék világa. Este otthon meggyújtjuk a 3. gyertyát és mesefilmeket bámulunk, a Willow-t, vagy az Arany iránytűt, Happily ever aftert..Drew Barrymore-ral

Dec 17: Kívánságfa felállítása

Dec 18: A bevásárló lista elkészítése, az ünnepi menü megtervezése (ne felejtsük el, hogy a Szenteste idén hétfőre esik).

Dec 19: A német tüzes puncs rituális elkészítése (0,4 l almalé, 1 süveg cukor, 2 kk fahéj, szegfűszeg, Sangria és rum!..hmmm)

Dec 20: karácsonyi party az egyetemen!

Dec 21: Sportnap. Ha leesett a hó, szánkózni megyünk az Alpokba vagy korcsolyázni a belvárosi jégpályára.

Dec 22: kamarazene est, fellépés!

Dec 23: Utazás Belgiumba!

dec 24: Beköszönt a nagy nap. Megkezdődik a nagyüzem, takarítás, karácsonyfa díszítés, asztalterítés, főzés stb.

Kellemes advent hónap tervezést kívánok mindenkinek!

Drezdában óriási adventi kalendárt állítanak, mese kastélyt építenek fel a karácsonyi piactéren, a Striezelmarkt-on. Uslarban, egy másik kis német városkában pedig a városháza ablakai adventi naptárként működnek.

Dobozba zárt partyk

Posted on Updated on

Az egyik nap selejtezés közben, nagyanyám egyik kalapos dobozában néhány retró koktél pálcikára bukkantam. Ahogy kezembe vettem és elolvastam a rajtuk lévő feliratokat, lelki szemeim előtt megjelentek a 40-es években divatos, vamp típusú színésznők vékony sziluettjei, bordóra rúzsozott ajkakkal, hosszú szipkás cigarettákkal és egy koktéllal a kezükben.

A koktélpálcika története

A koktél pálcikák után nyomozva megtudtam, hogy 19. századi  találmány. Az első verziók még vékony ágacskákból faragott keverők voltak, legyezőszerű végződéssel. A későbbi koktélpálcika, angolul –swizzle stick- viszont már egy 20. századi fenomén, egy Jay Sindler nevű vegyészmérnök szabadalma, aki 1935-ben dobta piacra. Az időzítés érdekes volt, éppen akkor, amikor az alkoholtilalmat feloldották Amerikában. A dizájnolt koktélpálcikák annyira népszerűek lettek, hogy később különböző sportegyesületek, légitársaságok, hotelek, bárok saját gyártmányú koktélkeverőket bocsájtottak piacra. A koktélkeverőket az 50-es években már a háziasszonyok is tömegszámra vásárolták, a bakelitből, üvegből, műanyagból készült fényes, lakkozott vagy éppen matt változatukat. Később a keverők vége hegyes lett, hogy olajbogyót, cseresznyét, sajtot lehessen rászúrni, vízszintesen pedig valamilyen cég, hotel, bár, sportklub reklám szövegét írták rá. Ma egy-egy cég, repülőtársaság nevének felfedezése olyan érzés, mint amikor az ember egy palackba zárt üzenetre bukkan. 

Amerikában, New Yorkban található a leggazdagabb árukészlettel rendelkező koktélpálcika shop, melynek Diane Bob a tulajdonosa, a bolt neve Petipas Mood of Indigo (Szenes Hangulat). Arra járva érdemes körülnézni benne, lehet pl. olyan koktélpálcikát is kapni, amibe egy kis hőmérő van beleépítve, s amikor a hőmérő higanyszála eléri a kívánt hőfokot, jelzi, hogy a koktél iható.

Diane elmondása szerint, a 40-50-es években a műanyag pálcikák voltak a legnépszerűbbek, ma egy-egy ilyen retró pálcika ára 125 dollár, az üvegből készült keverőket viszont potom 2-10 dollárért megvehetjük. Érdekes, hogy a zöld, fekete és piros színű keverők ritkaságszámba mennek, az üveg és kobalt keverőkből viszont rengeteg van a piacon.

A koktélkeverők kedvenc témakörei: a hotel, kaszinó, vonat, repülő társaságok nevét viselők, trópusi gyümölcsös végűek, hangszerek, sporttal kapcsolatos figurákban végződő pálcikák.