bűnügy

Alain Delon és a halálos átok

Posted on Updated on

Delon szerelmi élete és alvilági kapcsolatai gyakran adtak témát a botránysajtónak. A 60-as években Romy Schneider édesanyja, Magda Schneider (Sissi című filmből ismert) heves kirohanásokat intézett Delon ellen. Azzal vádolta a sztárt, hogy miközben lányát teljesen a befolyása alatt tartja, férfiakkal is fenntart szerelmi kapcsolatokat. Delon állítólagos homoszexualitása ezután kedvelt pletykatéma lett, hiszen rajongott példaképei közül Clément, Visconti és Melville is melegek voltak. Alain ráadásul csak olajat öntött a tűzre olyan nyilatkozatokkal, miszerint „ha kedvem is támadna arra, hogy férfiakkal folytassak viszonyt, ugyan kinek tartoznék elszámolással? A szerelemben minden megengedett.” Amikor szakított Romyval Nathalie Delon kedvéért, akit viharos gyorsasággal vett feleségül, (mert a nő terhes volt), a nő múltja lett pletykatéma. Nathalie ugyanis a marseilles-i alvilágon keresztül ismerkedett meg Delonnal, és kapcsolatuk előtt prostituáltként dolgozott a korzikai keresztapának F. Marcantoninak.

Delon szerelmi afférjainál azonban nagyobb port kavart, amikor az 1960–1970-es években a színészt gyanúba keverték 3 szerb testőrének a meggyilkolásába, de ami érdekes, hogy ezek a sohasem tisztázott halálesetek inkább használtak, mint ártottak Alain hírnevének.

Az első áldozat Milos Milosevics volt, akivel Delon Belgrádban egy befejezetlenül maradt francia film forgatása közben ismerkedett meg 1964-ben. Delon a jóképű férfit magával vitte Párizsba, és testőrként alkalmazta. Milos később Hollywoodban próbált szerencsét, ahol 1966. január 31-én holtan találták Mickey Rooney feleségével, Barbarával együtt a Rooney-villa fürdőkádjában. A hivatalos rendőri jelentés szerint a féltékeny Milosevic lelőtte szeretőjét, majd magával is végzett, ám annak idején más verziók is lábra kaptak.

Milosevic utódja Delonnál, Milosevics legjobb barátja Stefan Markovics lett: az ő holttestét 1968. október elsején egy szemeteszsákban találták meg Párizs külvárosában, Yvelines-ben, egy meddőhányóban. Halántékát szétroncsolták, testét összekötözték és egy szemeteszsákba dugták. A testőr halála után a gyilkosság hátteréről a legkülönbözőbb teóriák keltek lábra, úgymint: Markovics kábítószerügybe keveredett, és a szerb drogmaffia végzett vele, akiket be akart csapni.

A második elmélet szerint Delon állt bosszút rajta, akinek a “gorillája” volt, mert tudomást szerzett Markovics és az akkori felesége, Nathalie viszonyáról. A bulvársajtó egy időben azt a hírt röppentette fel, hogy Anthony Delon valódi édesapja a Delonra meglehetősen hasonlító Markovics volt! Szárnyra kapott az a verzió is miszerint Alain Delon kapcsolatba lépett 2 francia gengszterrel Z. Bimbóval és Petit Renével és azok tették el Markovicsot láb alól. hogy ez igaz volt vagy sem, nem tudni, mindenesetre később mindkét bérgyilkos erőszakos halált halt.

A harmadik változat szerint Markovics nagy összejöveteleket rendezett, ahol tetszés szerint fiúkat vagy lányokat bocsájtott rendelkezésre a legmagasabb párizsi körök tagjainak. Perverz hajlamait és pénzéhségét úgy elégítette ki, hogy titokban kompromittáló fotókat, filmeket készített ezekről a zártkörű összejövetelekről. A képekkel aztán utólag zsarolni próbálta az érintetteket, és ez lett a veszte.

A Markovics botrány és George Pompidou

A kezdetek:

Stevan Markovićra (1937. május 10 Belgrád-1968. október 1 Párizs) és Milos Milosevicsre (1941. július1.-1966. január 30) Delon egy belgrádi utcai verekedésen figyelt fel A színészből csodálatot váltott ki a fiatal, szerb férfiak macsóizmusa, karizmája (mellesleg Markovicsról azt is feltételezték, hogy férfi prostituált volt) Delon rajtuk keresztül felfedezte a jugoszláv életstílust, miliőt, amely bőséggel kínálta azt a férfias erőt, amit mindig is keresett a jugoszlávok klánjában, akik kábítószer kereskedelemből, zsarolásból és prostitúcióból éltek. Védettnek érezte magát, mert számára ez olyan volt, mint a Toulonban megszokott környezete. Egy másik veszélyes otthon, ahol az erőszak, a brutalitás, de mellette a barátság, a tisztesség és a bosszú törvényei uralkodnak. Nos Delon először Milos Milosevicset, később Stevan Markovicsot is alkalmazta testőrként, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, hogy Markovics szoros kapcsolatban állt több szerb gengszterrel. Milos, mint tudjuk Hollywoodba ment, a szerencse játékos Marković azonban, Delonnak köszönhetően hamar otthonosan kezdte érezni magát Párizsban. A filmsztár révén rengeteg partin vett részt, ahol állítólag kamerákat helyezett el az egész házban, különös figyelmet szentelve a hálószobáknak. A pornó magazinba illő képeket zsarolásra használta fel. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy több újságot megkeresett, hogy eladja nekik a kompromittáló fotókat (érdekes, hogy néhány fénykép Delont és a korzikai keresztapát, Francesco Marcantonit ábrázolta). A gyilkossági ügy fő vádlottja egy Stevan Marković által hátrahagyott levél következtében, Delon barátja, a korzikai keresztapa Francoise Marcantoni lett: “Ha gyilkosság áldozata lennék forduljatok Alain Delonhoz, a feleségéhez és a haverjához, Marcantonihoz, aki a Boulvard des Gobelins 42-ben lakik”.-írta Markovics. Október 16-án letartóztatták Francois Marcantonit, az akkor 53 éves gengsztert, de 52 óra múlva elbocsájtották. Marcantoni később 11 hónapot töltött vizsgálati fogságban (1969. jan.-1971. szeptemberéig) majd végül vád és per nélkül szabadon engedték.

Ezután került sor Delon kihallgatására, aki éppen Az úszómedence című filmet forgatta, St Tropezben Romy Schneiderrel. A színész a kihallgatások során (Delont ez ügyben utoljára 1973-ban hívták be) azt állította, hogy 1968. aug. 8-án látta utoljára Markovicsot Párizsban, mert megszakítás nélkül, október 13-ig forgatott és csak aznap tért vissza Párizsba. Delont kétszer idézték be a rendőrségre (október 15-én 16 órán keresztül faggatták, október 16-án 14 órás kihallgatásra került sor) ahol végül kiderült, hogy az alibije hamis volt, mert augusztus és október között párszor azért hazaugrott Párizsba! Delont azonban,-akit totál hidegen hagyott a gyilkossági ügy,-minden alkalommal szabadon engedték. Az ügy az évek során aztán egyre áttekinthetetlenebbé vált, amikor egymáshoz hasonlító jugoszláv nevek merültek fel. Az újságok egyre gyakrabban utaltak Delon másik testőrének, Milos Milosevicsnak az erőszakos halálára. Aztán amikor végre kezdett lecsengeni az ügy, 1975. szeptember 21-én, Delon harmadik testőre, Uros Milisevic vallomásra jelentkezett a francia belügyminisztériumban, ahol “bevallotta”, hogy ő bízta meg Francoise Marcantonit Stevan Markovics meggyilkolásával. A hosszú kihallgatások során azonban a bíró Milisevic ellentmondásos nyilatkozatai miatt beszámíthatatlannak találta és elbocsájtotta. Talán ez is szerepet játszhatott abban, hogy 1976. augusztus 11-én őt is holtan találták egy brüsszeli szállodában, egy nálánál jóval idősebb, (ő 28 volt a partnere 56 éves), jugoszláv ex politikussal, Mijodrac Boskoviccsal együtt (az életével fizetett, amiért Delon baráti körére terhelő vallomást tett).

De térjünk rá a francia elnökre, George Pompidoura, ugyanis az a feltételezés is lábra kapott, hogy ő rendelte el Marković meggyilkolását a feleségét ábrázoló kompromittáló fotók miatt. A tény az, hogy az elnök valóban számtalanszor találkozott Stevan Markovićcsal, és Alain Delonnal különböző partikon, de a nyomozás során bebizonyosodott, hogy a csoport szex-orgiás képeken egy felbérelt prostituált volt, aki egyszerűen nagyon hasonlított a feleségéhez fizikai megjelenésében. George Pompidou a zsarolás hátterében a francia kémszervezet, a SCEDE 2 vezetőjét Louis Wallont és Henri Capitant sejtette, akik szerinte a képek nyilvánosságra hozásával akarták félre állítani. Mindenestre, miután Pompidou köztársasági elnök lett, azonnal leváltotta a Markovics üggyel megbízott Lucien Aime-Blanc-főfelügyelőt, aki állítólag nemcsak benne volt a zsarolási ügyben, de már hosszú ideje kapcsolatot tartott fenn a hírszerző ügynökséggel.

2000-ben Bernard Violet: A Delon rejtély (Le Mystere de Delon) címen könyvet írt Delonról, melyben részletesen kitért a Markovics ügyre. Érdekes, hogy ez volt az első könyv, a francia könyvkiadás történetében, amelyet betiltottak (de túl későn, akkor, amikor már a boltokba került) állítólag azért, mert Delon, aki többet tudna mondani a Marković gyilkosságról lefizette a könyvkiadót.

A halálos átok

A Markovics botrány lecsengése után Delon az ökölvívás támogatója lett, (Milost is versenyeztette 200,000 dollárt adott neki utcai verekedésért, amin ő és egy szerb gengszter Milinkovics 2,000,000 dollárt nyert). Légitársaságot végül nem sikerült alakítania, de istállójának lovai kielégítették sikervágyát, bár sokoldalú kapcsolatai ellenére is csak nehezen tudott betörni a lóversenyüzlet területére. A 70-es évek végén AD logóval, Dürer monogramjához hasonló dizájnnal parfümöt bocsájtott ki. Műgyűjtőként is hallatott magáról, Dürer és Rembrandt képeket vásárolt, majd Théodore Géricaultra specializálódott, akinek, rövid, viharos élete legalább annyira morbid volt, mint a művei: őrültekről készült tanulmányok, levágott fejek, halottak és haldoklókról készült rajzok.

Delon 1983-ban, 15 év élettársi viszony után szakított a híres színésznővel Mireille Darc-kal. Ezután egy tragikus szerencsétlenség következtében olyan, Delon életére annyira jellemző teátrális esemény történt, amely az életet filmmé, a filmet valósággá változtatta. Mireille, a saját illatszercégével kapcsolatos üzleti útjáról hazatérőben, a sofőr által vezetett Mercedes hátsó ülésén ledőlt, hogy aludjon egyet. Az autó egy előzés közben összeütközött egy nyerges vontatóval. A színésznőt súlyos sérülésekkel szállították az aostai kórházba. A nyerges vontató sofőrje, Franciscus Meis volt, aki a Jeff című film forgatása során, amikor a Delon-Darc kapcsolat elkezdődött, statiszta szerepet vállalt. Delon, aki 1983-ban megcsalta Darcot és összeköltözött egy Anne Parillaud nevű színésznőcskével, megszakította a Proust-ról szóló film forgatását és Aostába repült. Mireille Darc életét megmentették, és néhány hónap után elhagyhatta a kórházat, nagy csalódást okozva ezzel a bulvár lapoknak, akik Romy Schneider 1982-ben bekövetkezett öngyilkossága után szívesen tudósítottak volna arról a halálos átokról, ami Alain Delon életét beárnyékolja. Amikor a film a mozikba került alig volt olyan kritikus vagy néző, aki ne látott volna párhuzamot a film és a rejtélyes Markovics ügy között.

A Pompidou botrányról szóló film címe magyarul “Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja” volt, Annie Girardot és Mireille Darc főszereplésével!

Miloš Milošević; színész, kaszkadőr, Delon szőke hasonmása és testőre volt a színésznek az 1950-es években. Később Hollywoodba költözött, ahol pár könnyen felejthető filmet forgatott (pl. szovjet tengerészeti parancsnokot játszott 1966-ban a Jönnek az oroszok, jönnek az oroszok című filmben, eszperantó nyelven egy horror filmet az Incubust). 1964-ben megnősült egy Cynthia Bouron nevű amerikai nőt vett el, (1964 -1966) egy gyermekük született. 1965-ben, Mickey Rooney feleségével Barbara Ann Thomason (Carolyn Mitchell művésznéven) összejött. Mindkettőt halva találták Rooney’s Los Angelesi házában 1966-ban. A rendőrség szerint Milos lelőtte Thomasont, Rooney’s 38-as kaliberű pisztolyával és utána végzett önmagával. Az igazság azonban az, hogy mindkettőt bosszúból meggyilkolták.

Cynthia L. Krensky Bouron, vagy Samantha Lou Bouron, Milos felesége sem lett hosszú életű (1934. szeptember 24–1973 október). Showgirl és színésznő volt az 1960-as évek végén arról vált hírhedtté, hogy több hollywoodi csillaggal lefeküdt majd apasági keresetet nyújtott be pl. Cary Granttal szemben.

Cynthia L. Krensky New Yorkban született Morris és Ida Krensky gyerekeként. Első férje, Robert Bouron, párizsi fogorvos volt, a 2. férje Milos Milosevics, mindkét férjétől volt 1-1 fia. Hollywoodban, íróként, színésznőként és producerként volt ismert. Több TV program, mint a Palm spring hostesse volt. Bouron, Milos halála után egy fiatalabb férfitől, aki hasonlított Cary Grantra  terhes lett. Amikor a gyermek, Stephanie Andrea 1970. március 12-én megszületett, Bouron a születési bizonyítványba Cary Grant nevét írta be, egyúttal apasági keresetet nyújtott be, azt állítván, hogy a filmszínész az apja. A gyermektartás megítélése miatt az illetékes hatóságok vérvizsgálatra kötelezték. Bouront háromszor hívták be, de mivel egyszer sem jelent meg, így ejtették az ügyet, és a bíróság arra kötelezte, hogy a gyermek születési anyakönyvi kivonatában változtassa meg a gyermek családnevét.

1973. október 30-án Bouront holtan találták egy autó csomagtartójában, 11315 Ventura Boulevard studio city-ben, Kaliforniában. A fiatal nő ki volt kötözve, és valószínűleg agyonverték. Bouron eltűnését a két fia jelentette be, október 20-án, az autóra a holttestével együtt viszont csak október 24-én bukkantak rá. A gyilkost soha sem találták meg. Bouron mindössze 39 éves volt.

A forrásként felhasználtam Rein A. Zondergeld: Alain Delon című könyvét

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reklámok

Skót, főzött kenyér augusztus elsejére

Posted on Updated on

bannock

A bannock egy skót, lapos kenyérfajta. Az eredeti változata oválisra vagy kerekre formált, kelesztés nélküliárpa vagy zabliszt kenyér volt. A 19. századig vagy főzték vagy egy széles, kerek, felhevített homokkövön sütötték ki, a mi hamuban sült pogácsánkhoz hasonlóan. Azt, hogy a bannocknak már a késői vaskorban is milyen fontos szerepe volt, embereket feláldozó szertartásoknál, arra 1984 augusztusában derült fény, amikor az angliai Manchester mellett, a Lindow mocsárban (Wilmslow és Cheshire grófság határán) egy furcsa kinézetű férfi tetemet találtak a helyi munkások. Később kiderült, hogy a föld súlyától laposra nyomódott, csodálatos módon mumifikálódott férfi,- aki a Lápi Peti (angolul Pete Marsh-ami egy szójáték, pete ugyanis tőzeget, mars lápot jelent angolul), vagy Laposfejű Péter nevet kapta,- az 1. században élt. A komputer tomográfiai vizsgálatok során aztán kiderült, hogy egy egészséges, 20-as éveiben járó, feltételezetten magasabb társadalmi rétegbe tartozó fiatalember lehetett a druida papok áldozata. A régészek mindezt a kivégzés módjáról állapították meg, melynek során a férfit először baltával leütötték majd egy bőrzsinórral megfojtották, végül a nyaki verőerét is átvágták; ezután a testét, arccal lefelé kb. 250 cm mélyen a mocsárba süllyesztették.

A véletlenül talált áldozat feje, felsőteste, a karjai és a jobb lábának a darabjai épen maradtak, míg az alsótestet sajnos a tőzegfejtő masina levágta. A tetem a rárakódott tőzeg súlyától deformálódott laposra, a bőre a századok során elvékonyodott, kicserződött és barnára színeződött. Ennek ellenére meg tudták állapítani, hogy az áldozat erős, kidolgozott izomzatú férfi volt, de nehéz fizikai munkára utaló nyomokat nem találtak a testén, sőt, mivel a körmei manikűrözöttek voltak, eredetileg barna vagy sötétszőke színű haja, szakálla és bajusza is gondosan ápolt volt, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatal áldozat valószínűleg a felső társadalmi rétegbe tartozott, talán ő maga is druida pap volt. Az arcbőre szintén jó állapotban mumifikálódott, a szemhéja és a szemöldöke is épen maradt, a nyelve konzerválódott, és a fogai is épen megmaradtak. Haláláig a férfi általánosan jó egészségi állapotban volt; erős, közepes testalkatú, 168-173 centiméter magas, 60-65 kilogramm súlyú, kaukázusi rasszhoz tartozó (europid), 25-30 éves lehetett. A bal csuklóján talált réz karkötőtől eltekintve teljesen meztelenül, három, egyenként is halálos sérüléssel meggyilkolva dobták a lápba.

Dr Anne Ross és Don Robin régészek véleménye szerint elsőként Tarannak, a vihar és mennydörgés istenének ajánlották, akinek a tiszteletére tűzzel és fegyverrel áldoztak, ezért baltacsapásokat mértek a fejére; másodszor Ezusnak, a vihar istenének, akinek az áldozatait megszentelt fákra akasztották, így szenvedte el a fojtást és a nyaktörést, és harmadszorra Teutatesnek felajánlva, akinek szent források, tavak mellett mutattak be áldozatokat – testét a lápba süllyesztették. A láp, 20 gramm szemcsés, barna masszaként konzerválta a gyomor és a vékonybél tartalmát. Ennek vizsgálata során 16 különböző növény maradványát sikerült elkülöníteni, köztük gabonaféléket (búza, rozs és árpa) búzakorpát, élesztőt és vadzabot; valamint különböző fűszereket. A gyomortartalom üszöggomba spórát (valamelyik gabona biztosan fertőzött volt) és sokféle pollent tartalmazott, név szerint gabona és a fagyöngy pollenjét, ami azt mutatja, hogy a lindow-i férfi márciusban, vagy áprilisban hunyt el. Utolsó étkezésekor, nagyobb mennyiségű pörkölt gabonából készült kenyeret evett. Az élelmiszer-maradványok mellett a vékonybelében ostoros féreg és orsógiliszta tojásokat találtak, ami arra utal, hogy az egészségesnek látszó férfi időnként étvágytalanságtól, vérzéstől, hasmenéstől és enyhe fájdalmaktól szenvedett (a mumifikálódott férfi tetemet a British múzeumban lehet megtekinteni).

A skót, lapos kenyér

Az eredeti bannock egy nehéz, élesztő nélküli lapos kenyér volt, árpából készítették, kerek vagy ovális formában, napjainkban azonban a legmodernebb bannock kenyereket sütőpor vagy szódabikarbóna hozzáadásával gyártják, és a nehéz, tömött kenyér helyett, könnyű, levegős textúrájúra sütik. A Bannock kenyér-fajták aszerint különbözhetnek, hogy milyen lisztből készülnek, élesztősek-e vagy sem, emellett még milyen pár speciális hozzávalót tartalmaznak (rozmaringot, borsót, babot stb), főzik vagy sütik-e, és milyen fesztiválra, vagy alkalomra készítik. A régi hagyományok szerint az ünnepekre készített bannock kenyerekkel az évszak változást jelezték pl. a gallok az ír szent Brigid napi bannockot a tavaszi fesztiválra (február 1) sütötték, a Beltana bannockot nyárra (május 1), a Lammast, az őszi szüretre (augusztus 1), a mindenszenteki bannockot meg télre (október 31) mindegyik más-más alkotórészek hozzáadásával készült. A skót és gall bannock fajták közül a legnépszerűbbek: az árpa bannock, a tőkehalmájas bannock, a sírós bannock, a fallaid bannock, a sípos bannock, a Szilveszteri bannock, a Marymas bannock, a mashlum bannock, a Michaelmas Bannock, a borsós bannock, a Pitcaithly bannock, a sós bannock, a hirtelen sült bannock, a Libapimpós bannock, a St Columba, ír pap bannockja, a fogzós bannock, a yetholmi bannock, és a karácsonyi bannock. Észak-Angliában a bannock készítéséhez gyakran édes süteményekhez való alapot használnak és nem kenyér tésztát.

Az összes bannock kenyér közt a leghíresebb a skót, Selkirk Bannock, mely a határmenti városról kapta a nevét. Ez a lapos kenyér a püspökkenyérhez hasonló, a sütőportól, szódabikarbónától levegősebb, lyukacsos, vaj hozzáadásával, búzalisztből, és nagy mennyiségű mazsola van benne. Elsőként 1859-ben egy Robbie Douglas nevű skót pékmester nyitotta meg a boltját Selkirkben. Amikor Viktória királynő Walter Scott lányunokáját látogatta meg Abbotsfordban, a teájához tűntetőleg Selkirk Bannockot fogyasztott, ezzel biztosítva, hogy a kenyér híre fennmaradjon mindörökre. Napjainkban a Selkirk Bannocks-féle lapos kenyér Nagy-Britannia összes, nagy élelmiszer áruház láncolatában kapható.

A Bannock kenyér egyik receptje

Hozzávalók: 300 gr liszt, fél csomag sütőpor, 120 ml víz, só, 160 ml napraforgó olaj vagy vaj, 8 db rozmaring ág

A tésztához: a liszthez adjuk hozzá a sütőport, meg a sót és 120 ml vizet. Osszuk nyolc részre, és egy palacsinta sütőben süssük ki egyenként 20 ml napraforgó olajban. A rozmaring ágakat hempergessük bele a Fleur de Sel sóba és azzal szórjuk meg, vagy a rozmaring ág helyett sóba mártott magokkal dúsítsuk.

Kosbor tea és a Hardt kápolna kísértetei

Posted on Updated on

P1120194A Hardt kápolna (Hardtkapelle) Bajorországban, a Starnbergi tó fölött helyezkedik el, Weilheim és Haunshofen között. Az 1250 körül épült kegyhely, Kísértet vagy Szellem kápolnaként híresült el, hivatalosan dokumentált, paranormális jelenségei miatt. Az 1865-ben újjáépített templom, saját kálvária dombot kapott, mely Jézus szenvedéseinek állomásait örökíti meg, a keresztre feszítésig. A hegyen végig vonuló keresztút 14 stációja a kápolnánál ér véget.

A Hardt kápolna legendája

1250-ben Weilheim és Haunshofen között heves vita tört ki a Hardt terület legeltetési jogaiért. A korabeli feljegyzések szerint, amikor a Starnbergi tó fölötti dombon összegyűlt emberek, már-már egymásnak estek, vasvillával fenyegetés és üvöltözés közepette hirtelen, egy villám csapott le, majd egy furcsa, vörösen izzó szemű idegen vált ki a tömegből, aki nem volt más, mint maga az ördög, pásztor képében. Az ördög nem szólt semmit, csak megragadott egy nagy, nehéz követ, és az emberek közé hajította. Amikor a kő földet ért, a sátán belerúgott majd azt mondta, hogy ez a kő képviseli Haunshofer községet. Aztán lecsapott a patájával a kőre, majd nyomtalanul eltűnt. És láss csodát, az emberek azonnal abbahagyták a vitát, mert a Sátán látogatását intő jelnek vélték és hogy megvédjék a helyet a gonosztól, meg az ördög újra kísértésétől, elhatározták, hogy a patanyom helyére egy kápolnát emelnek. Így épült fel a Hardt kápolna, Isten háza, egy szentségtelen ördög lába nyoma helyén. A mai napig ott van ez a szörnyű pata lenyomat, a templom közepén az oltár előtt! Aki nem hiszi látogasson el a Hardt kápolnához.P1120183.JPG

Paranormális jelenségek, a fehér asszony és a vörösen izzó szempár

Miután több ismerősömnek megemlítettem, hogy a hétvégén kosbor nézőbe megyek és útba ejtem a Hardt kápolnát, furcsán néztek rám. Végül Sabine nevű barátnőm világosított fel arról, hogy a babonás helyiek, nagy ívben elkerülik a Hardt kápolnát és környékét, mert a fennállása óta, megmagyarázhatatlan dolgok történnek a templomban és a környékén. Ez a hír sem tántorított el a tervemtől, mert azt olvastam a Vándorolj a virágzás idején című eszméletlen izgalmas útikönyvemben, hogy a kápolnát legtöbben a közeli erdő különleges virágai miatt keresik fel. Úgymint a szibériai írisz, a fehér és sötét rózsaszín kosbor, a lila és sárga encián miatt.  A helyi emberek, és az idetévedő zarándokok, vadászok, turisták azonban nem a virágokról, hanem szellemjárásról és egyéb megmagyarázhatatlan eseményekről számolnak be. A jól dokumentált történetek között olvashatunk erdei kísértetekről, izzó, vörösszemű szörnyekről, fekete misére idegyűlt sátáni alakokról, bujkáló kémekről.– Néhány turistát a kápolnába lépve erős hányinger és szédülés fogta el, míg mások pánikrohamot kaptak és extrém rossz közérzet kerítette őket hatalmába. Megint mások állítólag elveszítették a tér-és idő érzéküket, a lényeg, hogy a bajorok erősen hisznek abban, hogy valami belső erő lehet a kápolnában, ami birtokba akarja venni a betévedőket, majd kis idő múlva újra elereszti azokat.

A paranormális fenomének mellett aztán sokan feljegyezték egy bizonyos fehér asszonnyal való találkozásukat, aki a falusiak szerint egy valaha élt, fiatal nő lehetett, aki tisztázatlan körülmények között halt meg, és ezért még mindig ott kísért. Nos beszéltem a Weilheim régióból származó gimnázium diákjaival, akik közül ketten úgy döntöttek (Uwe és Gudrun), hogy a Szellem kápolnánál töltik az éjszakát. Nos, amikor a hálózsákjaikba bújva nyugovóra tértek, egyszer csak zajt hallottak, s amikor felnéztek, egy őrült arckifejezésű nőt láttak, aki éppen föléjük hajolva őket vizslatta, talpig fehérben. Persze mindketten felugrottak, mint akiket darázs csípett meg és végleg elment a kedvük a szabadban való romantikázástól. Később- mondta Uwe-azt gondoltam, hogy mivel az asszonynak olyan kigúvadt, idült szemei voltak, szóval tébolyultnak tűnt, csakis a közeli Asklepios klinikáról szökhetett meg.-De volt, aki meg két fekete, ovális szempárt látott a kápolna mellett lévő két pad fölött a ködben, egy harmadik személy meg egy úszó gömböt, de annak legalább kedves arca volt.-Nos a Blair witch projektem itt még nem ért véget, illetve el sem kezdődött.

Újabb borzalmak a kálvária dombon

1793-ban egy súlyos, állatokat megtizedelő járvány után a haunshofeniek, Jézusnak hálából megépítették a Stációs utat. A keskeny ösvény, melyet Jézus szenvedéseinek képei díszítik, a kápolnáig vezet. A kálvária úttal kapcsolatos sok-sok hátborzongató történet szerint azonban, ha valaki a kálvária utat visszafelé teszi meg utoléri a halál. Újabb rejtély még ezzel kapcsolatban, hogy az oda vezető út rövidebb, mint a visszavezető (kilométer órával mérve, az odafelé út a főúton 4,9 km-t mutat, visszafelé 5,2 kilométert).

Nos, a kálvária zarándoklatról is találtam néhány anekdotát, 2012-ben két szkeptikus, bajor diák, eldöntötte, hogy csak azért is kipróbálják, a kálvária út visszafelé való megtételét, hogy megcáfolják ezt a nevetséges babonát. Miközben egész nap heccelődtek, gúnyolódtak a rettegő embereken, felszedték a sátorfájukat és haza indultak, természetesen a kálvária dombtól, a főútig visszafelé. Kb a 6. stációnál járhattak, amikor egyszer csak valami erő arra kényszerítette őket, hogy megálljanak. Amikor tovább akartak menni, nem tudtak, mert szabályosan földbe gyökerezett a lábuk. A nagy ijedtségtől mindketten pánikrohamot kaptak, s amikor végre elengedte őket az a bizonyos valami, sikoltozva rohantak a parkolóig, majd gyorsan beugrottak az őket váró barátok kocsijába. A barátok elmondása szerint még sokáig össze-vissza beszéltek, zavarosan viselkedtek, és nyugtalanok voltak. A visszapillantó tükörben látni vélték a szellemet. Később az egyikük azt mondta, hogy egy láb jelent meg előtte az útkereszteződésben, majd hirtelen egy alakot látott, aki izzó, vörös szemmel a képébe bámult. A vörös szemű, titokzatos idegent, mellesleg nemcsak a kálváriánál, hanem, az erdő és az út szélén is észlelték, olyanok, akik még sohasem hallottak a Hardt kápolna kísértettörténeteiről.

Az erdő a paranormális fenoménjeivel

Ennyit a kápolnáról és kísérteteiről, s most következzék a kápolnát körülvevő erdő, ahol szintén sok, furcsa, megmagyarázhatatlan dolog történt már. Na én ennek jártam utána, kosbort keresve. Először megtekintettem a kápolnát, ahonnan mindössze egyetlen, keskeny, kanyargós út vezetett a virágmezőhöz. Nos, úgy elsőre tényleg elég furcsa formájú köveket láttam, (okkult karaktereket), a fatörzsek sem “normálisan” nőttek errefelé, szóval tán itt is az erdei Szellem keze lehet a dologban. Nagy örömömre azonban a kosbor több fajtáját is felfedeztem, rózsaszínt, gyönyörű fehéret, a legnagyobb tömegben az ún. agár kosbort (orchis morio). Legszívesebben szedtem volna belőlük egy csokorra valót, de mivel szigorúan védett növény, így csak patikában, vagy bio boltokban kapható, a gumokból kisajtolt drogja, teája.

Sabinétől hallottam, hogy két barátnője (2014-ben történt az eset) úgy döntött, hogy miután megnézték a Hardt kápolnát, tesznek még egy rövid sétát a környező erdőben (mert a környék valóban festői). Körülbelül egy negyed óra múlva mindkettőnek iszonyúan megfájdult a háta, amikor közelebbről megvizsgálták magukat, megdöbbenve látták, hogy olyan égési sérülések keletkeztek rajtuk, mintha egy cigarettával égették volna rájuk, ettől aztán úgy megrémültek, hogy azonnal visszafordultak. Mikor hazatértek, kiderült, hogy az igazán kísérteties dolog az volt, hogy ők mindössze negyed órára becsülték az erdőben való tartózkodásukat, miközben a valóságban már több mint 5 óra telt el. Azóta sem tudják, hogy mit csináltak 5 óra alatt!

A kosbor füves helyeken, réteken terem, tavasszal virágzik. A növények virágzáskor gyűjtött leánygumói szolgáltatják a drogot. A drog nyálkát, keményítőt, cukrot, fehérjét, zsírt tartalmaz. A patikában bélhurut elleni orvosságot készítenek belőle.

A Hardt kápolnát tévesen, pestis-kápolnának szokták nevezni, mert összetévesztik a Pollingsrieder kápolnával.

 

A karácsonyi szalmakecske végzete

Posted on Updated on

god-yuleA kecske Skandináviában és Észak-Európában karácsonyi szimbólum. Az eredete még a germán-skandináv pogány hagyományokig nyúlik vissza, ahol a legendákban sokféle variánsban bukkan fel. Az egyik népszerű teória szerint a kecske tisztelete Thor istennel hozható kapcsolatba, akinek a hintóját két kecske, névszerint Tanngrisnir és Tanngnjóstr húzza. A kecskék neve fogcsikorgatást jelent, mely utalhat a vihar jelenségére is (Thor a vihar és termékenység istene), de a néprajz kutatók szerint a kecske inkább a vegetációhoz kapcsolódik, ugyanis az Edda hősi eposzban a kecskék nemcsak lóként szolgálják Thort, hanem a kiapadhatatlan táplálékforrást is jelentik számára. Például Thor, ha este nyugovóra tér, megöli, és vacsorára megsüti a kecskéket, majd érintetlenül hagyott csontjaikból új életre támasztja fel őket. Az egyik történetben, amikor Tjálfi és húga, Röszka, akiknél Thor megszáll, húst vacsorázik, Tjálfi megsérti a tilalmat, és rágni kezdi a csontot. Ettől Thor egyik kecskéje egy kicsit megnyomorodik. Kárpótlásul Tjálfi és húga kénytelen Thor szolgálatába szegődni.

Nos, a skandináv néphit szerint az utolsó gabonazsákban lévő magok mágikus erővel rendelkeznek, és az évszázadok során nem egyszer ezek a magok, illetve az ún. Aratás Szelleme, azaz a Karácsonyi Kecske (Julbocken) mentette meg az embereket év végén az éhezéstől. A kecske ember nagyságú ábrázolása a 11. század óta ismert, amolyan jó ómen volt, ami képes volt elűzni a gonoszt és az ördögöt. Más források szerint a svédek a kukorica csuhéjt nevezték népiesen kecskének. Mindenesetre a karácsonyi kecske funkciója, feladata a középkortól napjainkig még sok változáson ment keresztül. Eleinte az emberek a kecskét láthatatlan szellemnek hitték, ami mindig karácsony előtt jelent meg, azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a karácsonyi előkészületek rendben zajlanak-e. Az ember nagyságú kecskék szalmából vagy durván faragott fából készültek.

Később az angol hagyományokhoz hasonlóan a skandináv országokban karácsonykor vagy a 3 királyok napján, a fiatal férfiak jelmezbe öltözve házról-házra jártak, ahol vagz karácsonyi énekekkel próbálták meghittebbé tenni az ünnepeket vagy tréfás színjátékokkal, jelenetekkel. Ez a szokás a 17. századtól egészen a 20. század elejéig fennmaradt. A csoport tagjai, éppen úgy, mint nálunk a bethlehemezésnél, a karácsonyi karakterek ruháit öltötték magukra, amelyek között mindig fontos szerepe volt a karácsonyi kecskének, ami lármás, néha ijesztő lényként ajándékot követelt. A 19. században viszont a kecske egész Skandináviában az ajándékosztó szerepét kezdte betölteni, úgy, hogy az egyik férfi családtag beöltözött karácsonyi kecskének és ajándékot osztogatott a gyerekeknek. A 20. század elején az ajándékosztó kecske aztán hirtelen eltűnt, és helyébe lépett a Télapó/Mikulás. Napjainkban a kecske emlékét csak az IKEÁ-ban kapható szalma kecske őrzi. Svédországban karácsonykor ott lóg minden házban a fenyőfán, nyakában piros masnival.

A karácsonyi szalma kecske végzete

A 21. századi Svédországban még mindig népszerű karácsonyi tréfa, hogy a szomszéd háza elé helyeznek egy szalma kecskét, anélkül, hogy a szomszéd észrevenné, majd ugyanígy még aznap visszalopják. Hogy erről a “huncutságról” jutott-e eszébe 1966-ban Gävle városban, Stig Gavlén, hirdetési iroda konzultánsának az az ötlet, hogy készítsék el a kecske, óriás változatát és helyezzék el Gavle város főterén, nem tudni. Mindenestre a város elöljáróinak megtetszett az ötlet, és az első kecske makettjének elkészítését egy mérnökre bízták, a felállítását pedig az akkori gävle-i tűzoltó parancsnokra, Gavlén bátyjára, Jörgen Gavlénra. 1966-ban a hatalmas, 13 méter magas, 7 méter hosszú és 3 tonnás szalma kecskét advent első hétvégéjén állították fel, majd újévkor ünnepélyes keretek között elégették. Ettől kezdve hagyománnyá vált a karácsonyi szalma kecske állítás, azonban nem tudni, hogy mi okból, de szinte a kezdetektől arra késztetett embereket, hogy felgyújtsák. Pedig a gyújtogatás Svédországban is törvénybe ütköző cselekedet, ennek ellenére szegény kecske szinte minden évben vandalizmus, vagy gyújtogatás áldozata lett. Talán, mert minden városlakó tudja, hogy a felállított kecske közelében van a tűzoltó állomás, ami azt jelenti, hogy a tűzoltó brigád perceken belül ott van, még mielőtt komoly kár keletkezne. Pedig a kecske egy vagyonba kerül, ráadásul a Kecske Bizottság törvényei szerint, ha a kecskét még december 13-a előtt felgyújtják, újat kell felállítani. A kecske vázára új szalmát kell rekonstruálni stb.

A szalma kecske peches évei:

1970-ben 6 órával a felállítása után felgyújtották,

1972-ben szabotázs következtében összeomlott,

1976-ban egy részeg férfi egy Volvoval belehajtott,

1978-ban huligánok szétrugdosták,

1979-ben az első kecskét már a felállítása pillanatában felgyújtották, a másodikat is szétrombolták,

1980-ban a kecske Szentestéig bírta,

1982-ben december 13-ig tartott csak ki,

1983-ban a lábát megrongálták,

1985-ben január végéig állt,

1987-ben 1 héttel karácsony előtt felgyújtották,

1988-tól angol bookmakerek komoly összegekben fogadnak, hogy meddig bírja ki a kecske,

1989-ben a felállítása előtt összeomlott,

1992-ben, 8 nappal a felállítása után tűz martalékává vált,

1995-ben letartóztatták a gyújtogatót,

1996-ban úgy döntött a Southern Merchants, hogy kamerákkal figyeli, monitorozza a kecskét 24 órán keresztül,

1997-ben a tűzijáték során egy rakéta eltalálta és kigyulladt,

1998 december 11-én felégették,

1999-ben 2 órával a felállítása után valaki felgyújtotta,

2000-ben csoda módon újévig kibírta,

2001-ben egy 51 éves, amerikai állampolgár, név szerint Lawrence Jones gyújtotta fel. De pechje volt, mert a rendőrség elkapta és bevitte a rendőrőrsre. A férfi olyan részeg volt, hogy még az öngyújtóját sem tudta meggyújtani. Amikor kijózanodott, azt állította, hogy azt hitte, hogy a kecske felgyújtása egy svéd karácsonyi hagyomány. Végül 18 nap börtönbüntetést kapott és 100000 svéd korona pénzbírságot róttak ki rá. Miután Jones letöltötte a büntetését, visszarepült Clevelandba, és azóta sem fizette ki a büntetését, pedig később kiderült, hogy részt vett a Natural Science Club előtt álló szalmakecske égetésben is.

2003. december 12-én felgyújtották,

2004. november 27-én valaki meghakkerolta a Gävle Goat home portálját és az egyik kamerát kicserélték, és beállítottak egy másikat, ami azt mutatta, hogy minden rendben van a kecske körül. Aznap mínusz 10 fok volt, a terepszemlét tartó őrök iszonyúan fáztak a hidegben, ezért egy közeli vendéglőbe beszaladtak melegedni. Ezalatt az idő alatt felgyújtották,

2005-ben egy Ginger mannek öltözött férfi meg egy télapó ruhás, égő nyilakkal felgyújtotta,

2008-ban december 27-éig kitartott,

2010-ben helikopterrel akarták elrabolni,

2011-ben december 2-án, 2012-ben december 12-én lobbantották lángra.
2005. december 3-4-re virradóra az egész országban járvány-szerűen támadtak rá a kecskékre, Gävle-ben, Visby-ben, Gotlandban, Söderköpingben felgyújtották, Östergötland-ban megrongálták, Lycksele, Västerbotten-ben úgyszintén.

A 2006-os karácsonyi szezonban, amikor a kecskeállítás 40. évfordulóját ünnepelték Gävle-ban, a város hatalmas fesztivált rendezett a karácsonyi kecske tiszteletére. Ezúttal a Kecske Bizottság olyan tűzálló anyaggal vonta be, amivel a repülőket szokták. Amikor végre a kecske tűzálló lett, egy oldószer, amivel bekenték feloldotta a tűzálló réteget, hogy ez ne történhessen meg újra, helyettesítették egy másik anyaggal stb.

A rengeteg erőfeszítés ellenére a szalma kecskét 2015. december 27-éig, 28-szor pusztították el, és ami kicsit szomorú, hogy eddig csak 4 embert ítéltek el a kecske brutális megrongálása miatt.

gg

 

Amerikai elnökök és szeretőik

Posted on Updated on

donald-trump-hillary-clinton

A szabadszájú Trump vagy “Szent Hillaria” (ez az egyik gúnyneve Hillary Clintonnak, a másik meg Hilla, a Hun) lesz az Amerikai Egyesült Államok új elnöke? A szavazatok mostani állása szerint úgy tűnik, hogy az amerikai emberek számára teljesen mindegy. Egy biztos, hogy morális szempontból egyik se egy Grál lovag, de úgy látszik, hogy Amerikában imádják a politikai botrányokat, szexszel fűszerezve. Íme néhány:

Franklin Roosevelt az Egyesült Államok 32. elnöke (1933-45 között) többször volt a botrányok középpontjában, mint bármelyik más elnök. Mindig kedvelték a nők, az 1. világháború alatt, mikor tengerészeti miniszter volt, elcsábította felesége titkárnőjét. Mikor ez Eleanor tudomására jutott, azt mondta, hogy kitart mellette, ha szakít a nővel. Roosevelt megígérte, de továbbra is találkozgatott titokban a nővel. Roosevelt a nyitott házasság híve volt, de amikor Eleanor megcsalta, az az 1932-es választásokat fenyegette, így Franklin rávette az egyik szeretőjét, hogy csábítsa el felesége szerelmét, így megakadályozta a politikailag megsemmisítő válást. Mire Roosevelt bekerült a Fehér Házba Eleanor leszbikus lett. A sajtó burkolt célzásokat tett Eleanor furcsa társaságára, a Bourbont vedelő, szivarozó AP riporternőre, Lorena Hickockra, akiről köztudott volt, hogy leszbikus. Azonban a világgazdasági válság és a 2. világháború idején Rooseveltben Amerika megmentőjét látták, ezért a sajtó titokban tartotta Roosevelt szexuális életét, és azt a tényt, hogy az elnök a gyermekbénulása miatt tolókocsihoz volt kötve. A 2. világháború kritikus napjaiban Roosevelt és szeretője a Fehér Ház egyik szárnyában élt, míg Eleanor és leszbikus partnere a másik szárnyat bitorolta. Az elnök nyitott házasság ide vagy oda gyűlölte felesége szapphói kapcsolatát, de sakk-matt helyzet állt elő, ezért nem merte kihajítani a nőt. Egy szexbotrány azonban mégis megrázta Roosevelt Fehér Házas életét. A helyettes külügyminisztert, Summer Wellest, aki Roosevelt diplomáciai kapcsolata volt Hitlerrel, Mussolinivel, majd Churchillel, rajtakapták, amint ajánlatot tett egy hálókocsi kalauznak. Roosevelt megpróbálta eltussolni az ügyet, de J. Edgar Hoover azonnal kiszivárogtatta, ezzel kényszerítette Wellest a lemondásra. Roosevelt végül szeretője karjai között halt meg a georgiai farmján, de még mielőtt a férfi teste kihűlt volna a nő összepakolt és elment. Így őrizve meg makulátlan hírnevét (egy kiváló film készült róla Bill Murray és Emma Thompson főszereplésével).

Eisenhower elnök viszonya háborús sofőrjével, Kay Summersby-vel jól ismert dolog volt. Gyakran fotózták le őket együtt, a háborús Angliában, és az észak-afrikai útjaikon, ám amikor visszatértek az Egyesült Államokba, a férfi a politikai karrierje miatt szakított a nővel. Kay azonban kiszellőztette a viszonyukat 1948-as könyvében, az Eisenhower volt a főnököm-ben. Mikor Eisenhower indult az 1953-as választásokon Summersby azzal fenyegette, hogy mindent kitálal a Look magazinnak. Végül Kay csak 1972-ben jelentette meg szerelmi afférjukat Elfelejtett múlt: viszonyom Dwight D. Eisenhowerrel címen, amiben részletesen beszámolt a kapcsolatukról.

John Fitzgerald Kennedy elképesztő szexuális étvágya ma már közismert (állítólag a gerincfájdalmaira kapott amphetamin injekciók turbózták fel a libidóját). Sokszor került bajba emiatt. A II. világháború idején kirúgták az Egyesült Államok tengerészeti hírszerzésétől, mert az FBI rögzítette, amint egy hotelszobában a dán szépségkirálynővel, Ingrid Arvarddal szeretkezik. Pedig a nőt ismert náci szimpatizásként tartották számon, sőt J. Edgar Hoover elnök szerint (aki az FBI feje volt) a nő egykor Hitler szeretője volt (nem volt igaz). Kennedyt azonnal áthelyezték a csendes-óceáni bázisra, ahol láss csodát háborús hős lett belőle. A Kennedyek vakmerő viselkedése közismert, orvosok tanulmányozzák a mai napig különleges DNS-üket, talán ezért hívták ki mindig a sorsot maguk ellen. Pl. a kubai rakétaválság idején, amikor a világ egy nukleáris háborútól rettegett, JFK a kormány tárgyalótermében a Fehér Házban arról vitatkozott, hogy vajon megnyomják-e a piros gombot, vagy sem, amikor egy csinos, fiatal titkárnő lépett be, ekkor Kennedy védelmi miniszteréhez, Robert McNamarához fordult és a következőket mondta: Bob, szerezd meg nekem ennek a lánynak a telefonszámát. Lehet, hogy ma este sikerül megakadályoznunk a háborút!” Akárcsak Roosevelt esetében vészhelyzetben a sajtó mindig falazott Kennedynek. Rengeteg utalás hangzott el pl. Marylin Monroe-hoz és más, híres színésznőkhöz fűződő viszonyáról. A Newsweek egyik újságírója, Kennedy palm springsi búvóhelyén az 1960-as választások alatt ott találta az ágyán fekve Angie Dickinson színésznőt. Ennél azonban jóval botrányosabb történeteket hallgattak el Kennedyről. Az első katolikus elnöke volt Amerikának, de már egyszer elvált, amikor feleségül vette Jackiet. Első felesége ugyanis, Durie Malcolm, a floridai felső tízezer egyik szépsége volt, akivel 1947-ben házasodott össze. Aztán viszonya volt londoni prostituáltakkal, emiatt attól tartott, hogy belekeveredik a hírhedt Profumo botrányba.

Pedig Kennedy, Johnson alelnökhöz képest kisstílű nőcsábász volt, Johnson ráadásul állandóan kérkedett is azzal, hogy több nője volt, mint amennyit Kennedy a kerítőivel felhajtatott magának. Mellesleg Johnson szexuális zsarolással jutott be a Fehér Házba. Washingtoni szenátor lévén, J. Edgar Hoover szomszédja volt, akitől FBI aktákat kért kölcsön, és az volt a szórakozása esténként, hogy azokat olvasgatta. Így szerzett tudomást Kennedy összes nőügyéről. Mikor 1960-ban Johnson veszített Los Angelesben a demokraták jelölőgyűlésén Kennedyvel szemben, Kennedynek eszébe sem jutott, hogy alelnökként maga mellé vegye. Johnson azonban még aznap este felkereste és megzsarolta, hogy nemcsak lerombolja makulátlan hírnevét, de garantálja, hogy még a zsidó szavazatokat is el fogja veszíteni. Mit tehetett JFK, megadta magát a következő szavakat intézve Lyndon Johnson felé: -“Nézze Mr Johnson, én még csak 43 éves vagyok-mondta neki Kennedy-„tán nem fogok meghalni míg hivatalban vagyok, szóval az alelnökséged nem sokat fog jelenteni.” Mire Johnson azt válaszolta, hogy:” Nos, utánanéztem, hogy minden 4. elnök saját elnöksége alatt halt meg, én szerencsejátékos vagyok, így megvan az esélyem, hogy az Ön helyébe lépjek.” És igaza lett!

Johnson pofátlanságáról még annyit, hogy ráadásul bigámiában élt, ugyanis Texasban is volt egy családja, azonkívül rendszeresen lefeküdt az Ovális irodában a Washington Star egyik riporternőjével. Mikor Johnson végre visszavonult, JFK testvére, Robert Kennedy indult az elnökválasztáson. Csak miután lelőtték egy los-angelesi hotelben az előválasztásokon, akkor derült ki, hogy a felesége és 11 gyereke mellett neki is viszonya volt több hollywoodi színésznővel. A Kennedy-ek botrányos története, ami a családfő, Joe Kennedy illegális szeszcsempészetével kezdődött, (maga is Gloria Swanson szeretője volt) ezzel még nem ért véget. JFK és Robert Kennedy halála után Edward/Ted Kennedy következett. 1969-ben indult az elnökségért, esélyei azonban egy botrány miatt a nullával lettek egyenlőek. 1969. február 18-án este egy partiról indult haza a Chappaquiddick szigetről, Massachussetts partjainál, a társaságában volt egy fiatal kampány aktivista, Mary Jo Kopechne is. Edward miután elvétett egy kanyart, lecsúszott a keskeny hídról és a vízbe zuhant. Érdekes módon neki sikerült kijutnia a kocsiból, Marynek azonban nem. Később azt állította, hogy megpróbálta kimenteni, de a dagály hullámai miatt nem sikerült. A baleset után visszafutott a bulira(200 méterre volt a háztól), és 2 barátjával, Joe Gargannal és Paul Markhammal visszatért a baleset helyszínére. Ők beugrottak a vízbe az autó után, de eredménytelenül. Ezután Gargan és Markham visszatértek a bulira, Kennedy viszont átúszott Edgartownba. A barátai azt hitték, hogy segítségért megy, ő azonban visszatért a hoteljébe. Lefeküdt aludni, mintha mi sem történt volna. Másnap reggel megitta a kávéját, beszélgetett a többi vendéggel, a barátai érte jöttek, majd komppal együtt átmentek a szigetre. Addigra a híd közelében álló ház tulaja már értesítette a rendőrséget, ott volt a rendőrfőnök, Jim Arena is. Meglátva a vízbe zuhant autót, adóvevőn segítséget kért. A rendőrségi búvár, John Farrat 25 perc múlva megérkezett. Megtalálta a nő testét a hátsó ülésen. A lányon sérülési nyomok nem voltak, Farrar szerint egy levegőburokban, fulladása előtt még 1 órán keresztül életben volt. Ha azonnal értesítették volna a rendőrséget, a lány könnyedén túlélte volna a balesetet. Mikor Kennedy megérkezett a szigetre, meghallotta, hogy a vízbe esett autóról beszélnek, sarkon fordult és visszament Edgartownba, ott besétált a rendőrőrsre és bejelentette a balesetet. Aréna rendőrfőnök addigra már kiderítette, hogy a kocsi Kennedy nevén volt, így éppen őt kereste. Kérdéseire Kennedy azt válaszolta, hogy azért nem jelentette azonnal a balesetet, mert kába volt (nem a sérülései miatt, hanem, mert ittas volt). Később a bíróság előtt bűnösnek vallotta magát, cserbenhagyás miatt, de a barátainak beismerte, hogy abban reménykedett, hogy mással viteti el majd a balhét. Ezzel aztán minden esélyt elvágott az elnöki székre. Nőcsábászata, szexuális étvágya azonban a botrány után sem csillapodott, több ízben rajtakapták, hogy pl. az egyik étteremben egy pincérnővel szeretkezett. De másokra is rossz hatással volt. Unokaöccse, Will Kennedy miatta került börtönbe, nemi erőszak alapos gyanúja miatt, miután Teddel töltötte az éjszakát!

Ennek ellenére 1999-ben Ted Kennedy végigülte Clinton elnök szenátori meghallgatását, majd amikor ő lett a győztes halkan odasúgta neki,” Hogy de szerencsés vagy Bill!”-A szenátus legidősebb tagja sem volt kispályás, a 90 éves Storm Thurmond, becenevén a Sperma, egy ritka gusztustalan alak volt, állandóan a pénisze méreteivel dicsekedett és a Hosszú ezüst című pornófilmből adott elő jeleneteket részegen. Mégis 66 évesen újra nősült, egy 22 éves szépségkirálynőt vett el, akitől 3 évvel később megszületett első gyermeke. A szenátor állandóan azzal dicsekedett, hogy non-stop erekciója van. Az USA szenátusában az a pletyka járta, hogy Thurmond egy baseball ütőt tart az irodájában, arra az esetre, hogyha meghal, a hullaszállítónak legyen mivel a koporsóba egyengetni a hímtagját!

Johnson utódja, Richard Nixon volt, ő annyira mélyen belekeveredett a Watergate botrányba, hogy a szexuális élete már senkit sem érdekelt. Kivéve ősellenségét J. Edgar Hoovert (az FBI vezetője volt, 1972-ig haláláig). Ő mindent tudott róla. Hogy mielőtt Nixonból elnök lett volna, a brit titkosszolgálat lefilmezte, amint egy fiatal, kínai lánnyal szexszelt Hong Kongban. A bajt tetézte, hogy a lány ráadásul komcsi ügynök volt. A képek Hoover kezébe kerültek. Ezután sejtjük, hogy Nixonnak miért nem sikerült Hoovert soha kirúgnia! Holott kétszer is ki akarta. De a kínai szerető, Nixon beiktatásakor hirtelen megjelent az Államokban és Nixon, san clementi (Kalifornia) otthonához közel beköltözött egy házba.

Jimmy Carter azzal kavart botrányt, hogy nem szeretkezett. Mintahogy az 1976-os kampány alatt egy Playboy interjúban azt nyilatkozta, hogy “Rengeteg nőre néztem vágyakozva, és elképzeltem, hogy hogyan szeretkeznék velük”.

Ronald Reagan sem volt kivétel, elnöksége előtt a hollywoodi filmsztárok romlott életét élte, s miközben arra készült, hogy elvegye a terhes Nancy-t, egy hollywoodi bárban felszedett egy 19 éves lányt, Selene Walterst. De Nancy se volt ártatlanka, a Spy magazin szerint annak idején ő is részt vett a hollywoodi vad partikon.

Az 1988-as választásokon felvetették, hogy George Bushnak régóta viszonya volt Jennifer Fitzgeralddal, az alelnöki iroda egyik munkatársnőjével. A vád az USA nagykövetétől, Louis Fieldtől származott, akinek emiatt külön szállást kellett biztosítania Bushnak és Fitzgeraldnak egy 1984-es utazáson. Az 1988-as választások alatt megváltoztak a szabályok, a demokraták jelöltjének, Gary Hartnak köszönhetően, aki JFK-szerű fiatalos, jófej elnök volt, a nők imádták! Az egyik republikánus nő például így fogalmazott: “A szívem Bushé, de a micsodám Harté!” Hart azonban azért nem lett végül elnök, mert a saját csapdájába esett. Egy nap megvádolták, hogy csalja a feleségét, erre azt válaszolta, hogy bizonyítsák be! A sajtóügynök a szaván fogta. A Miami Herald riportereit ráállították, akik kiszúrták a 29 éves jeans modell Donna Rice-ot, amint éppen kilopakodik Hart washingtoni házából, a felesége Lee éppen a szüleinél nyaralt. Később mégegyszer rajtakapták őket, amint a Majomkodás nevű jachton együtt “majomkodtak”. Hart ezek után feladta a kampányát! Clinton is Hartnak köszönhette a botrányát, mert az ő javaslatára a média felhagyott a Roosevelt elnöklése óta bevett szabállyal, mely szerint az elnökök és elnökjelöltek magánéletéről nem jelentetnek meg semmit az újságokban. Ha nem lett volna Hart, akkor nem szereztünk volna tudomást a Zippergate-ről, ami Clinton sara volt. És persze sohasem hallottunk volna Monica Lewinskyről, a spermafoltos ruhájáról, amit megtartott és arról, hogy hogyan szeret szivarozni. Mellesleg Clinton volt Andrew Jonson elnök (1868) után az első elnök, akit bíróság előtt meghurcoltak. A történelem tényleg megismételte önmagát, ugyanis akárcsak Billt, Johnsont is házasságtörés miatt fogták perbe. Csak Clinton szexuális potenciájának hátterében a Whitewater földügylet állt.

Egyesek kíváncsian várják, hogy Obama leköszönése után mikre derül majd fény. Már 2 film is készült róla a Barry és a Southside with you. Az első Obama egyetemi éveiről szól, a második film meg Michelle-lel való találkozásáról. Olaszországban mindenesetre már számtalan gunyoros cikk kelt szárnyra, melyben Obamát homoszexuálisnak titulálták, a feleségéről meg azt terjesztik, hogy transzvesztita! Az emberi rosszindulat nem ismer határt!melania és donald

 

 

Az igazi Hófehérke és egy Hófehérke rolád

Posted on Updated on

Margareta WaldeckA Grimm testvérek 1815-ben adták ki híres mesegyűjteményüket, a Gyermek és családi meséket, a történeteket a Hanau-Hessen régióban, szájhagyomány útján keringő legendák (Hanau, Spessart hegység nyugati részén végeztek kutató munkát) alapján jegyezték le. Rengeteg mesében valóságos személyek, helyek, megtörtént esetek szerepelnek. Közéjük tartozik Hófehérke története is, aki egy valójában létező személy volt. De hogy pontosan ki, azt a fabulológia tudományos módszereivel próbálta Dr. Karlheinz Bartels, Hófehérke szakértő kideríteni, szerinte a Hófehérke címre két német hölgy is esélyes. Az első: Maria Sophia Margaretha Catharina von Erthal

Van egy titokzatos kastély Lohr város történelmi központjában. Hegyes égretörő, fehér tornyai legalább olyan jellegzetesek, mint Ludwig, bajor király neuschweinsteini tündér kastélya. A 18. század közepén, itt ebben a várkastélyban élt Philipp Christoph von Erthal herceg, feleségével, Maria Éva Bettendorffal, aki 1729. június 15-én egy gyönyörű lánygyermeknek adott életet. A feljegyzések szerint gyermekük a Maria Sophia Margaretha Catherina nevet kapta (az embereknek akkoriban hosszú nevük volt.), s mint a képen is látható a bőre fehér volt, mint a hó, az ajkai pirosak, mint a vér, a haja pedig fekete, akár az ében. Maria édesanyja azonban nem sokáig gyönyörködhetett kislányában, mert 1741-ben meghalt (Maria Sophia 12 éves volt), az apa, Philipp Christoph von Erthal herceg, 2 évre rá újra házasodott. Új felesége, Claudia Elisabeth von Reichenstein nemes asszony, a korabeli krónikák szerint igazi, uralkodó típusú nő volt, ráadásul az első házasságából származó gyermekeit is magával vitte a házasságba. A szerencsétlenségek azonban akkor kezdődtek, amikor a herceg, akinek tükörmanufakturája volt a Spessarti erdőben, egy nap egy aranycirádás, rokokó tükörrel lepte meg újdonsült nejét. A tükör egy felbecsülhetetlen értékű mestermunka volt, amit olyan fényesre csiszoltak, hogy később csak “beszélő tükör”-ként emlegették (mert mindenkinek a “szemébe mondta az igazat”). Dr. Karlheinz Bartels szerint, Claudia azután vadult meg, hogy az igazmondó tükörbe nézett, egyik napról a másikra olyan szeszélyes és gonosz lett, hogy szörnyű hangulatváltozásait a környezete nehezen tudta elviselni. Közéjük tartozott Hófehérke is, illetve Mária Sophia, aki mostoha anyja dührohamai elől a Spessarti erdőbe menekült.

Hófehérke és a 7 törpe

A Spessarti erdő, a legnagyobb összefüggő erdőség Németországban, melynek kétharmada Bajorországban, egyharmada pedig Hessenben található. Hegyvidékei természeti forrásokban rendkívül gazdagok. A 18. században egy Bieber nevű kisváros,- ami nyugatra található Lohrtól, -volt a réz és ólombányák központja, nem véletlenül települtek köré kovács, fafaragó, üvegfúvó műhelyek. És valóban itt, a Bieber régióban éltek a mesében szereplő kis emberkék, akik nem törpék voltak, hanem gyermek bányászok. A gyermekeket ugyanis a középkor óta hihetetlen egészségtelen körülmények között dolgoztatták olyan bányákban, ahol túl szűkek voltak a járatok, alagutak, így csak gyerekek fértek be. A robot, az alultápláltság és a betegségek következtében a gyerekek korán megöregedtek, “törpék” maradtak, vagy más módon deformálódtak. Tehát Hófehérke, apja üzemében járva találkozhatott ilyen törpegyerekekkel. Mostoha, varázstükör, törpék, már majdnem teljes a lista a Hófehérke meséhez, csak a mérgezett alma van hátra (na meg az üvegkoporsó). Itt jött a képbe a spessarti régióban mindenhol jelenlévő nadragulya, ami egy súlyosan mérgező növény. Amellett, hogy a bogyós gyümölcsei, a jótékony atropint tartalmazzák, túladagolásuk halálos is lehet. Különösen, ha egy házaló pékáruba, vagy almába fecskendezi bele, jobbik esetben csak nagyon beteg lesz tőle, aki eszik belőle, rossz esetben viszont meghal (ezután lett szükség üvegkoporsóra, amit a helyi üveggyárban gyártottak). A tudósok szerint azonban Maria Sophiát senki sem ölte meg, csupán az élet bánt vele mostohán. A Grimm testvérek azonban a nemes kisasszony szenvedéseitől meghatódva egy csodálatos tündérmesében örökítették meg alakját. A romantika korában falták az ilyen és ehhez hasonló történeteket. Egy biztos, hogy a lohri kastélyba látogatva (ma a kastély a Spessart Múzeum tulajdona) az a bizonyos varázstükör még mindig ott lóg a falon, túlélte a gonosz mostohát, meg Maria Sophiát. A kiállítás tárgyát képezi még egy érdekesség, egy 200 éves üvegtopánka is, ….de az már egy másik mesében kapott főszerepet, nemde!

Hessenben igen népszerű egy Hófehérkéről elnevezett sütemény, a Hófehérke rolád. Íme a receptje:

Snowhite rouladeHófehérke rolád, mascarpone krémmel és fehér csokival

Hozzávalók a piskótához: 6 tojás, 6 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 6 púpozott evőkanál liszt, 1 csomag sütőpor, 1 csipet só

Keverjük habosra a tojások sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral egy nagy tálban. Szitáljuk a lisztet a tálba, és alaposan keverjük össze a sütőporral. A tojások fehérjéből készítsünk kemény habot. A tojássárgájára szórjuk rá a liszt felét, tegyük rá a tojásfehérjét, majd a tetejére hintsük rá a maradék lisztet. Fakanállal óvatosan dolgozzuk össze, úgy, hogy a tojáshab ne törjön össze. Öntsük a masszát egy sütőpapírral kibélelt sütőformába, és 200 fokra előmelegített sütőben süssük aranysárgára. A megsült piskótát kis ideig hagyjuk a sütőben hűlni, majd rácsra borítva húzzuk le róla a sütőpapírt, fordítsuk meg, és hagyjuk teljesen kihűlni.

A töltelékhez: 200g mascarpone, 2 ek cukor vagy juhar szirup, 100 ml tejszín, 150 g fehér csoki, 5 dkg marcipán, 250 g friss málna, porcukor

Reszeljük finomra a fehér csokoládét és a marcipánt és adjuk hozzá mindkettőt a mascarpone krémhez. Verjük fel a tejszínt a porcukorral együtt, adjuk hozzá ezt is a mascarponéhoz. Keverjünk indent simára. Mossuk meg a málnát, áfonyát (vagy csak ízesítsük cranberry szörppel), szárítsuk le a gyümölcsökről a vizet, majd paszírozzuk át és adjuk hozzá a levet a krémhez. Ezután kenjük rá a krémet egyenletesen a piskótatekercsre, 2 cm helyet hagyva az oldalak mentén. Göngyöljük fel. Tekerjük fóliába, majd tegyük a hűtőbe 2 óra hosszára. Tálalás előtt szitáljunk rá bőven porcukrot.

 

A másik állítólagos Hófehérke: Margarete von Waldeck lehetett, aki az 1500-as években élt, Németország észak-nyugati részén, Waldeckben. A lány édesanyja halála után, Brüsszelbe került a gazdag rokonhoz. Amikor 17 éves lett, szépségét trubadurok énekelték meg, így nem csoda, hogy II. Fülöp spanyol király is felfigyelt rá, még a kezét is megkérte. Valakinek azonban útjában állhatott a lány, mert Margarete már a kézfogót sem élte meg. Kézzel írott testamentuma, remegő, kusza sorai egyértelműen azt sejtetik, hogy mérgezés áldozata lett. A mai napig nem derült ki, hogy ki volt a gyilkosa, egy biztos, hogy a mostoha anyja gyanú felett állt, mert ő már Margareta halála előtt eltávozott az élők sorából.

Jancsi és Juliska gonosz boszorkánya a világ legbrilliánsabb mézeskalácsosa volt

Posted on Updated on

800px-1903_Ludwig_RichterAmikor 1963-ban felröppent a címben szereplő hír, 18 könyvkiadó között indult meg a versengés, Georg Ossegg: Jancsi és Juliska igaz története című könyvének kiadatási jogáért. Még egy japán kórboncnok, Takemura professzor is jelentkezett. A kelet-berlini BZ Abend újság főcímben közölte, hogy “A Grimm mesék szeretnivaló hősei: Jancsi és Juliska egy gyilkos páros volt!” -meg-“Végre lelepleztek egy bűntényt, a korai kapitalizmus korából” és így tovább.

A Spessarti erdő rejtélye és a mézeskalácssütő lány

Nos, Hans Traxler (1929-), alias Georg Ossegg, amatőr archeológusnak kiadva magát, azt állította, hogy először a II. világháború környékén hallott történeteket, egy kis faluban, a Boszorkányok Erdejéről. 17 évvel később, amikor már tanárként dolgozott, visszatért ebbe a Frankfurt melletti kis településre, hogy felderítse Jancsi és Juliska igaz történetét. Útikalauza Grimm: Jancsi és Juliska (Hans und Gretel) mesekönyve volt, annak alapján akarta rekonstruálni a történteket. Miután sikerült beazonosítania a helyszínt, a spessarti erdő keleti részén, egy hegy tetején, az erdőben sétálva, hirtelen egy ismerős útra lelt. Később rájött, hogy egy régi Grimm mesekönyv illusztrációjaként találkozott vele. Az általa kikövetkeztetett részen azonban a háznak hűlt helye volt (1954-ben). Valószínűleg lerombolták. -gondolta. A következő megoldandó probléma egy pihenőhely felkutatása volt. A mese szerint ugyanis a favágó azt mondta a feleségének, hogy a gyerekeket az erdő legsűrűbb részébe viszi majd, ahol tüzet gyújt. Egy favágó, tüzet akar gyújtani az erdőben? Hmm, a kutató ezt felettébb különösnek találta. Így arra a következtetésre jutott, hogy ez csak egy tisztáson volt lehetséges, ahol nem volt sok fa. A mese úgy folytatódik, hogy a gyerekek, amikor meghallották szüleik beszélgetését, hogy magukra akarják hagyni őket, kitalálták, hogy az út mentén kavicsokat fognak elpotyogtatni. Jancsi megtöltötte a zsebeit, és a házuktól a tisztásig mindig elejtett egyet-olvasta fennhangon a könyvet Ossegg, a Spessarti sűrű, sötét erdőben. A rekonstrukcióhoz egy 8 éves kisfiú segítségét kérte. De amikor a gyerek kipotyogtatta az összes követ a zsebéből, semmiféle tisztást sem találtak. Ossegg, ezután a saját zsebeit töltötte meg kaviccsal, és ő dobálta el azokat. Bingó! Így viszont hamarosan meglátott egy mezőt…Ebből aztán arra a következtetésre jutott, hogy a mese elferdítette a valóságot, és Jancsi meg Juliska valójában, felnőttek voltak: hiszen egy felnőtt horizontja nagyobb, mint egy gyereké. Ossegg aztán a tisztáson talált egy fát, rátekerve egy 25 méteres kötelet, amit a mese is megemlít (Később kiderült, hogy kb. 315 éves kötélről van szó). Innen már csak egy ugrásnyira volt a boszorkány háza illetve annak romjai, ahol megtalálta a kemencét (pontosan 4 kemencét, egyet kint) és benne nos nem mézeskalácsot, hanem egy női csontvázat. Felfedezte a sütőszerszámait is és egy fali mélyedésbe rejtett receptkönyvet. A tanár ezután aonnal a levéltárba rohant, ahol a kézirat alapján kiderítette, hogy a házikó, egy állítólagos Katharina Schraderin (aki 1618-ban született a Harz-hegységhez közelfekvő, Wernigerode-ban) nevű mézeskalácsos asszonyé volt, akinek egy bizonyos Hans Metzler nevű pék és mézeskalácssütő udvarolt. Még el is akarta venni feleségül, hogy így jusson hozzá a fiatal nő titkos gyömbéreskenyérjének a receptjéhez. Katharina azonban kikosarazta (mézeskalács nélkül), mire Metzler bosszúból feljelentette boszorkányság vádjával. Katharina, a Bakkerhexe (Pékboszorkány) azonban a kegyetlen kínzás ellenére kitartóan tagadott. Az inkvizíció végül ártatlannak találta. Katharina ezután vett egy házat az erdőben, ahol sikeres mézeskalács sütödét üzemeltetett, olyannyira, hogy páratlan süteményeinek a híre hamar elterjedt. Ez lett a pechje, mert egy nap, amikor a 35 éves Katharina egy vásárról hazafelé indult, Hans Metzler, (aki 37 éves volt ekkor) és a húga, Gréte (34 éves volt) követték. Katharina épphogy csak begyújtott a kemencéjébe, a 2 testvér rátört, megragadták és a tűzbe taszították. Hansot és Grétét ugyan a hatóságok hamar elfogták, (nem érkezett újabb mézeskalács szállítmány Katharinától, így gyanút fogtak), de később szabadon engedték őket. A történet csattanója, hogy a gyilkos Hans Metzler, befolyásos és gazdag polgárként halt meg, 1660-ban, Nürbergben. Szóval a bűbájos történet mögött egy hátborzongató 17. századi gyilkosság áll, ahol egy vállalkozó (Jancsi), kapzsiságában kinyírta a konkurrenciát.

A könyv pillanatokon belül tudományos szenzáció lett! De Hans Traxler pünkösdi királysága mégsem tartott sokáig, mert még az információrobbanás előtti időkben sem lehetett a végtelenségig hazudozni. 1964-ben ugyanis egy agilis, frankfurti középiskolai tanárnő információt szeretett volna kérni a Spessarti Erdőben lévő Boszorkány ház pontos helyéről, (az újonnan felfedezett régészeti csodát fel akarta keresni gimnáziumi osztályával), de miután hónapokig nem kapott választ az írótól, a recklingshauseni Kulturális Irodához fordult, akik, már amúgyis tervbe vettek egy Georg Ossegg író-olvasó találkozót. Ossegg azonban nem válaszolt a telefonhívásukra. Ossegg nem tudott válaszolni, ugyanis Ossegg egy kitalált, Hans Traxler által kreált álnév volt, ugyanúgy, mint a nagy régészeti felfedezés Jancsi és Juliskával kapcsolatban. Amikor kiderült, hogy a könyvet egy karikaturista, illusztrátor, festő, mesekönyvíró, Hans Traxler írta, a 60-as években divatos amatőr régészet paródiájaként, a “Berliner Morgenpost” az évtized legnagyobb irodalmi átverésének nevezte. Traxlernek, -aki Georg Ossegg mögé bújva, Dr Csontként, nemcsak Katharina házát, földi maradványait találta meg, de a négy sütőkemence egyikében a mézeskalácssütő “boszi” saját kezével írt, híres mézeskalács receptjének egyikét is,- nagy árat kellett fizetnie az átverésért. Beperelték csalás miatt. Az első rendőrségi kihallgatás során aztán Traxler bevallotta, hogy a híres mézeskalácssütő konyha berendezése kiskorú lányának a babakonyhája volt. A titkos recept pedig Dr. Oetker legjobb mézeskalács receptje. Mire 1965-re mindez kiderült, a japán professzor, Takemura már kiadta a könyv japán fordítását, Németországban pedig megjelent a könyv második kiadása is! (Traxler az idén töltötte be 86-dik évét, munkásságáért rengeteg irodalmi és életműdíjat kapott).

Hamis történethez, hamis recept jár, íme egy Hamis, de annál finomabb mézeskalács, könnyen elkészíthető receptje:

Hozzávalók: 1/4 kg cukor, 1/4 liter víz, 10 dkg zsír vagy margarin, 1 egész tojás, 1 kk szódabikarbóna, liszt, amennyit felvesz, fűszerek: fahéj, szegfűszeg, reszelt citromhéj, mandula

A cukrot barnára pirítjuk és vízzel felöntjük. A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a tojást és a langyosra hűlt szirupot. Annyi lisztet adunk hozzá a szódabikarbónával együtt, hogy lágy, galuskatészta-szerű masszát kapjunk. Fűszerekkel megszórjuk és egy kizsírozott, lisztezett tepsibe töltve lassú tűznél 40 percig sütjük.

Mézescsók

Hozzávalók: 1/2 kg liszt, 1/4 kg cukor, 3 egész tojás, 4 kanál méz, szódabikarbóna, reszelt citromhéj

Az anyagokat összegyúrjuk, apró golyókat formálunk belőle, 5 cm távolságra helyezzük egymástól és megsütjük. Másnapra megpuhul. A mézes tészta mindig könnyebb, ha gyúrás után pár óráig pihentetjük. Ne süssük túl barnára, mert az íze megkeseredik.

 

Large-Gingerbread-House