Month: szeptember 2015
Szilvás pite
Hozzávalók: 200 g olvasztott vaj, 200 gr cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 db tojás, 100 ml tejszín, 600 gr liszt, fél csomag sütőpor
a töltelékhez: 1 kg szilva, 3 ek cukor, 1 ek fahéj, 1 kk őrölt szegfűszeg, 1 kk citromlé, 2 ek tearum vagy szilvapálinka
Elkészítése: Először keverjük habosra a vajat a cukorral, meg a tojássárgájával, majd adjuk hozzá a tejszínt és a habbá vert tojásfehérjét, végül a sütőport és a vaníliás cukrot. Közben mossunk meg kb. 1 kg szilvát, magozzuk ki és aprítsuk fel. Ezután a szilvát szórjuk meg a fahéjas-vaníliás cukorral (1 csomag vaníliás cukor+ 3 evőkanál cukor+1 ek fahéjjal) majd hagyjuk állni max. 10 percig. Miután a tészta elkészült, rendezzük el rajta tetszés szerint a szilvát. Szórjuk be a tepsit, vagy tortaformát zsemlemorzsával és helyezzük rá a süteményt. Toljuk be a sütőbe és süssük 180 fokon, 40 percig. Amikor megsült, a még forró süteményt “porozzuk be” fahéjas-szegfűszeges porcukorral és utána vágjunk belőle kerek (lsd a képen) vagy négyszög alakú szeleteket. Nagyon finom vanília fagylalttal vagy tejszínnel.
Az itt közölt szilvás pite recept, -németül Zwetschgendatschi- kitalálását az augsburgiak maguknak tulajdonítják, még a városukat is gyakran Datschiburgnak, azaz Szilvavárnak nevezik, mert szerintük a sütemény hasonlít a város címerére, a fenyőtobozra. De nemcsak Bajorországban népszerű ez a sütemény, hanem Svájcban, Németországban és Ausztriában is, ahol Zwetschkenkuchen, Pflaumenkuchen, Zwetschkendatschi, vagy Prummetaat (Eifel és a Rajna mentén) néven árusítják. A “detschen” vagy “datschen szó egyébként azt jelenti, hogy csípni, de a szilvás sütemény esetében arra utal, hogy a szilvát a tésztába (lsd felső kép) bele kell “szúrkálni”. Még annyit megjegyeznék, hogy a szilvás pite tetejére, az almáspitével ellentétben, nem kerül tésztaréteg.
Édesköményleves, ropogós bacon csíkkal
Hozzávalók: 450 gr édeskömény gumó, 800 ml zöldségleves (kockából), 10 db édesköménymag, 200 ml tejszín, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek olvasztott vaj, 1 kk friss narancshéj, 2 gr gyömbér, 1 ek olaj, 8 szelet bacon sonka, chili paprika por, só, bors
Elkészítés módja: Mossuk meg és vágjuk fel az édeskömény gumót, a szárát tegyük félre a díszítéshez. Pucoljuk meg a fokhagymát és a gyömbért. Olvasszuk fel a vajat és dobjuk bele a fokhagymát meg a gyömbért, és az édesköményt. Öntsük rá a vizet, dobjuk bele a leveskockát és szórjuk meg az édeskömény magokkal. Főzzük kb. 15 percig. Szedjük ki az édesköményt a levesből egy szűrőkanállal, tegyük félre, majd adjuk hozzá a léhez a tejszínt és turmixoljuk össze egy botturmixszal. Reszeljük le a narancs héját és adjuk hozzá a leveshez, sózzuk, borsozzuk, tegyük bele vissza a lébe az édesköményt pépet, majd botturmixszal dolgozzuk össze. Végül paszírozzuk át egy szűrőn mégegyszer.
A leves tálalása előtt süssük ropogósra a bacon sonka szeleteket. Tegyük ki egy papír konyhatörlőre. Merjük ki a levest egy sütőben előmelegített tányérba. Helyezzük rá a tetejére a sült bacont és díszítsük édesköményszárral. Nagyon ízletes, friss, ropogós kenyérrel!
Spanyol mangó-avokádó saláta tabascó öntettel
Hozzávalók: 1 db friss, érett mangó, 1 db érett avokádó, 1 db vörös hagyma, apróra vágva, só, bors
az öntethez: 3 ek oliva olaj, 2 ek zöldcitromlé, 2 ek ketchup, 2 ek Worcestershire szósz, 2 ek sűrített paradicsom, só, bors, 1 ek Tabasco
20 db tigrisrák, tempura, víz, olaj a sütéshez
Elkészítés módja: A mangót meghámozzuk, majd apró, lehetőleg egyforma kockákra vágjuk. A vörös hagyma héját leszedjük és vékony karikákra szeleteljük. Összekeverjük a zöldcitromlevet, az olívaolajat, a sót, a borsot, a 2 ek ketchupöt, a Worcestershire szószt és a sűrített paradicsomot, majd a mangókockákat jól beleforgatjuk.
Az avokádót félbevágjuk, a magját eltávolítjuk. Egy kanállal kiemeljük a héjából, majd éles késsel vékony szeletekre vágjuk. Végül az avokádót hozzáadjuk a mangóhoz, a hagymakarikákkal együtt.
Az előfőzött tigrisrákot megmossuk, elkészítjük a tempurát, (víz és rizsliszt keveréket, akkor jó, ha olyan sűrű, mint a palacsinta tészta), egy villára szúrva belemártjuk és forró olajban ropogósra sütjük. Papír konyhatörlőre szedjük ki, ami beszívja az olajat, végül tálaláskor a mangós avokádóra helyezzük. Ha csípősen szeretjük, akkor meglocsolhatjuk egy kis Tabascoval.
Tojás, chili paprika felhőben
A Tojásrózsa, a legkönnyebb, egyben a legszenzációsabb recept, amit valaha is kipróbáltam. Ehhez a Low-carb mennyországhoz ugyanis nem kell más, mint tojás és pirítós, mégis olyan gyönyörű lesz, mintegy habköltemény (mintegy meringue cukor nélkül).
Az elkészítése pofonegyszerű: szét kell választani a tojásokat, majd fel kell verni a fehérjét kemény habbá. Ezután rá kell kanalazni egy pirítóskenyérre (kreatívkodhatunk pl. virágformát alakítunk ki, vagy kört, rombuszt), a közepére ügyesen rá kell helyezni a sárgáját, pl. úgy, hogy előzetesen az ujjunkkal csinálunk helyet a fehérjék közepén, én ezúttal egy kis üvegpohárral fúrtam ki a fehérjehabok közepét a sárgáják számára. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy betoljuk a sütőbe és süssük 5 percig (450 F/ 220 C-on sütjük). A sütésidő, attól függ, hogy folyékonyabban szeretjük-e a sárgáját-tükörtojást vagy jobban átsütve.
Ez az egyszerű elkészítésmódja a mennyei tojásoknak, de a receptet variálhatjuk, úgy, hogy a tojásfehérjéhez hozzáadunk még pár dolgot. Például én már készítettem tojást, chili paprikás felhőben, sült bacon szalonna morzsákkal, snidlinggel, tárkonnyal vagy medvehagymával megszórva etc. A határ a csillagos ég, illetve a felhők! Kellemes kísérletezést mindenkinek!
Hozzávalók: 4 db tojás (szobahőmérsékletű), 1 db újhagyma vagy snidling apróra vágva, 1 ek parmezán sajt, reszelve, 2 csík bacon sonka, ropogósra sütve és apróra tördelve, 2 ek chili paprika szintén apróra vágva, 1 csipet bors
Elkészítése: melegítsük elő a sütőt 220 C-ra vagy 450 F. Süssük ki egy serpenyőben a bacon csíkokat, (egészben) a saját zsírjában, majd vágjuk fel, tördeljük ini-mini darabokra. Tegyük félre hűlni. Válasszuk szét a tojásokat, verjük fel kemény habbá a fehérjéket egy csipet sóval. Vigyázzunk a sárgájára, hogy lehetőleg egészben maradjanak. Reszeljük le a parmezán sajtot és óvatosan hajtogassuk bele a tojásfehérjébe. Adjuk hozzá a bacont meg a chili paprikát is. Vigyázzunk, hogy a keverés közben a hab nehogy elveszítse a habos állagát. A pirítósokat egy pogácsa szaggatóval szabjuk kerekre, majd béleljünk ki egy-egy porcelán muffin formát zsírpapírral és helyezzük el rajtuk a pirítósokat. Kanalazzuk rájuk a tojásfehérjéket, úgy, hogy a közepén hagyjunk egy lyukat. Süssük 3 percig az előmelegített sütőben, majd vegyük ki és pottyantsunk mindegyik adag “tojás menyország” közepébe egy-egy tojás sárgáját. Ezután toljuk vissza a sütőbe és süssük további 3-4 percig (ha kevésbé lágyan szeretjük, süthetjük tovább).
Beköszöntött az ősz a Boszorkányforrásnál
Az Almabtrieb, magyarul magashegyi állathajtás, egy évente megrendezésre kerülő esemény, Európa alpesi régióiban, ugyanis az Alpokban, az állatok alpesi legelőkre történő fel- és lehajtása az alpesi élet féltve őrzött hagyományai közé tartozik. Ez a népi szokás nagyjából annyiból áll, hogy a pásztorok és a gazdák kora nyáron felhajtják az állatokat a havasi legelőkre, ahonnan a legtöbb esetben az ősz beköszöntével, szeptember közepén térnek velük vissza a völgybe. Ez számokban kifejezve, mintegy 500.000 szarvasmarhát jelent Ausztriában, 380.000-et Svájcban és 50.000-et Németországban. A tradíció szerint, amennyiben a nyáron nem történt semmilyen nagyobb baleset, akkor a csordákat szépen feldíszítik a lehajtáshoz: a tehenek különleges fejéke havasszépéből (ciklámen színű virág) a képen látható havasi törpefenyőből, meg szártalan bábakalácsból és papírvirágokból áll-utána pedig kezdetét veheti a falusi mulatság a szokásos étel-ital standokkal, körhintával és kézműves termékek árusításával. Ami viszont érdekes, hogy a tehenek tavaszi felvonulását a hegyi legelőkre nem ünneplik meg.
Szeptember huszadikán a Boszorkányforrásnál
A múlt héten az osztrák származású fodrászom, Maritta olyan lelkesedéssel beszélt erről a hagyományról, hogy a férjemmel úgy döntöttünk, hogy a szeptember 19-20-i hétvégét az állatvonat parádénak szenteljük. Miután az interneten kikerestem a Münchenhez közeleső állathajtó helyeket, az Almatrieb naptárból kiderült, hogy szeptember első hétvégéjétől kezdve, egészen október közepéig tart az attrakció és a különböző alpesi városokban, falvakban, minden héten, másféle állatokat hoznak le a hegyekből. Nos, szombaton Hochsöllbe mentünk, vasárnap pedig Mittenwaldba.
A Boszorkánypataknál
Szeptember 19-én, lent Hochsöllben (ez a falu neve), a Hexenwasser mellett, már kora reggel megkezdődött az alpesi szarvasmarha-hajtásra való felkészülés. A tejgazdaság marhapásztorai már előző este felmentek a csordáért az Alpengasthof Hochsöllre, hogy a Stöcklalmon keresztül levezessék a “szarvasmarha vonatot” a völgybe. A helyi zenekarok csinadrattája kíséretében 11-kor kezdték meg a vonulásukat a gyönyörű virágkompozícióban pompázó szarvasmarhák. A piaci standok friss tejet, alpesi sajtokat, paraszt szalonnát és kenyeret árusítottak. A falu hamarosan megtelt a házisütemények finom illatával, (a kenyérsütést is kipróbáltuk) s miközben egyesek a buja, alpesi legelőkön elterülve élvezték a nyári napsütés ajándékba kapott melegét, addig mások a parasztgazdaságokban próbálták ki a kasza élezést, és a kicsorbult gereblye fogainak kiegyengetését. Az asszonyok és lányok a tehénfejés mellett megtanulhatták, hogyan kell az állatok színes fejfedőire a papírvirágokat elkészíteni. Miután az itt fogyasztott, kalóriadús ételektől új erőre kaptunk, már alig vártuk a közös táncot. A frissen csapolt sör már csak a hab volt a tortán.
Másnap,20-án reggel 9-kor indultunk Mittenwaldba, a hegedűkészítésről elhíresült kisvárosba. Az idővel nem volt akkora szerencsénk, mint az előző nap, mert egy kicsit esett az eső, de azért annyira nem volt rossz, hogy a kedvünket szegte volna. Mittenwaldban is 11-kor kezdődött az állathajtás, de legnagyobb megdöbbenésünkre, az állatok “hajadonfővel” érkeztek, ami ugye azt jelentette, hogy a nyár nem volt zökkenőmentes szegény szarvasmarhák számára. A menetet, amely kísértetiesen emlékeztetett a pamplonai bikafuttatásra, egészen a parasztgazdaságig kísértük, ahol pontban 12-kor kezdődött a mulatság. A békésen kérődző állatok mellett felállított sátrakban természetesen volt majorannával ízesített kolbász, meg sült tarja zsömlével és sok-sokféle sör meg egyéb itóka. De a jóféle ételekből is meg a tanyasi ünnepségekből is megárt a sok, ezért ebéd után a hegedű múzeumhoz sétáltunk, ahol a legszebb színű és a legszebb alakú Stradivari hangszerekből kicsorduló, Paganini D-dúr koncertójának hangjaira (N.1, Op. 6) koccintottunk Ősz úrfi egészségére.
Rebarbara fröccs és füstölt hal a Starnbergi tónál
Közvetlenül a Starnbergi tó partján lévő Halász múzeum, Starnberg történetét és az ún. Öt tó régió kultúráját mutatja be. A Lochmann birtokból átalakított múzeum, -mely mellesleg a legrégebbi fából készült épület a régióban, (1693-ban épült) valaha a szomszédos tutzingeni majorhoz tartozó, osztott parasztház volt, szerencsére meghagyták az eredeti helyén és állapotában.
Így kapott helyet benne egy világszínvonalas kiállítás, melynek során az első emeleten megcsodálhatjuk a 16. század elején készült kazettás famennyezetet meg a szakrális szoborgyűjteményt. A kiállított tárgyakból világossá válik, hogy az épületnek ez a szintje a nemesi családok számára volt fenntartva. Az alagsorban viszont a mezőgazdaságból és a halászatból élő parasztgazda élt a családjával. Fontos és külön figyelemre méltó az alagsorban lévő konyha. A hatalmas kő kandalló, ahol még nyílt tüzön főztek, sokszor 40 főre.
A múzeum bejárása közben felfedezhetjük a Starnbergi tó (20 km hosszú, 5 km széles és 127 m mély) élővilágát, sokat megtudhatunk a hajózásról és a halászatról, mintahogy a tó történetéről is, melyet a bajor udvar és a környező fejedelemségek a 17. és 18. században kezdtek felfedezni, mint potenciális szórakozó helyet. Az előkelő hölgyek és urak sétáihoz a Benedekrendi apátság és a Wettersteini hegység adta a festői hátteret. A természet szépségétől lenyűgözött Wittelsbach uralkodócsalád tagjai egymással versengve építtettek vagy vásároltak palotákat a tó körül. Sissi és Ludwig egyik kedvelt pihenőhelye volt a Lochmann ház, ahonnan a kizárólag nekik épített barokk sétahajóval indultak hajókirándulásra. A bálokat, fogadásokat viszont a tó köré épült Wittelsbach villák valamelyikében (Possenhofeni kastélyban, Feldafingi kastélyban, ma szálloda Kaiserin Elisabeth néven, vagy a Casinoban) tartották, a müncheni burzsoázia nagy örömére.
Evés-ivás a dédszülők idején
A szeptember 12-i hétvége azonban nem róluk szólt, hanem a vidék lakóinak a mindennapi életéről. Az “Evés-ivás a dédszüleink idején” logóval meghirdetett múzeumi hétvégén a kert és a parasztgazdaság kapta a főszerepet. Az időutazás sokféle izgalmas programban bővelkedett, volt sajtiskola, aludtej készítés, gyümölcspréselés, a szabadban felállított kemencében kenyérsütés, füstölt pisztráng készítés, méhészet, konyhakerti séta, idegenvezetés a tanyasi konyhában, mobil kávéház, ahol a kávépörkölést tanultuk meg, a sörkészítés művészetével Bernard Horeth és az idei sörkirálynő, Marlen Speck ismertetett meg minket, mustivás, almabor készítés, fejőverseny (műtehénnel), tojásbegyűjtés, répa, káposzta homokban való eltevése télre igazi néprajzi csemegéknek bizonyultak az idelátogató gyerekek számára.
Kenyérleves, füstölt hal és rebarbara fröccs
A kenyérleves, nem volt egy kulináris csúcs, (a hagyományos húslevesben a levesbetét, tészta helyett kockákra vágott kenyér volt), s mint általában minden leves Németországban, ez is nagyon sós volt.
A füstölt pisztráng viszont szenzációs volt, érdemes volt 3/4 órát várni rá, mintahogy a rebarbara fröccs is.
Eddig csak alkoholmentes alma, málna és áfonyafröccsöt ittam, azaz Schorlékat, de amikor egy hölgy kezében megpillantottam, a halványrózsaszínű italt, miután megtudtam, hogy mi az, én is vettem egyet. Nagyon ízlett, mert a rebarbara kevésbé édes, mint sok más üdítő, talán ezért olyan népszerű ital Németországban és Nagy-Britanniában. Miközben kortyolgattuk az édes-savanykás nedüt, az italárus-néprajztudós felvilágosított minket arról, hogy amit most iszunk, az tulajdonképpen egy “zöldségfröccs”, mert a rebarbara, nem gyümölcs, hanem egy évelő zöldség, annak ellenére, hogy elsősorban desszertek és sütemények készítéséhez használják. Nagy előnye, hogy kevesebb cukrot és kalóriát tartalmaz, mint az édes gyömölcsök, emellett még értékes ásványi anyagokban is gazdag, mint a kálium, a foszfor, a magnézium és a vas. Mivel nagy mennyiségű oxálsav van benne, a rebarbarát nem szabad nyersen fogyasztani. Le kell húzni a bőrét, majd cukorral és citrommal szirupot készíteni belőle. Ha szódavízzel vegyítjük, akkor a kálcium és az oxálsav miatt jobban emészthető. A rebarbara különösen ajánlott ízületi gyulladásban, vagy reumában szenvedőknek illetve akik hajlamosak a vesekőre.
Hozzávalók a szörphöz: 15 szál rebarbara, 1-1,5 kg cukor, 1 liter víz
Megtisztítjuk a rebarbarát, felaprítjuk, majd 10 percig főzzük 1 l vízben. Sűrű szűrőn átszűrjük. Lemérjük a folyadékot, majd ugyanannyi súlyú cukorral még 15 percig főzzük. A tetejéről leszedjük a habot, üvegekbe töltjük és azonnal lezárjuk. (A rebarbara fröccs, tetszés szerinti rebarbara szörpből és szódavízből áll). A szörp után meg a képen látható szenzációs desszertet ettem:
Túrós panna cotta bodzasziruppal és rebarbara morzsával
4 adaghoz: 3 lap zselatin, 2,5 dl tejszín, 2 ek cukor, 2 ek bodzaszirup, 1 csipet só, 25 dkg krémes állagú túró, 1 rúd vanília
A panna cottához a 3 lap zselatint 5-6 percre hideg vízbe áztatjuk. Közben egy kis lábasban a cukorral meg a bodzasziruppal, és egy csipet sóval ízesítve forráspontig melegítjük a tejszín felét. A másik felével a krémes túrót simára keverjük (Ha nagyon nagy szemcséjű a túró, akkor passzírozzuk át egy-két evőkanál tejföllel, így az is krémes lesz.) A beáztatott zselatinlapokat alaposan kinyomkodjuk, a langyos tejszínben kevergetve feloldjuk, és a túróhoz keverjük. A krémet négy kisebb pohárba, vagy formába töltjük, és legalább 4 órára, de a legjobb, ha egy egész éjszakára hűtőbe tesszük, hogy kellőképpen megdermedjen.
A rebarbara morzsához: 20 dkg finomliszt, 15 dkg vaj, 5 dkg porcukor, 1 kk sütőpor
Egy tálban összemorzsoljuk a lisztet, a vajat, majd hozzáadjuk a porcukrot és a sütőport, ha elkészült, hűtőbe tesszük. A rebarbarát meghámozzuk, megmossuk, majd 2-3 cm-es darabokra vágjuk. Egy serpenyőbe tesszük a cukorral, kevés vízzel megpároljuk, ha kész, félre tesszük a felhasználásig (70 dkg rebarbara, 20 dkg cukor, 0.5 dl víz). A hűtőből kivett morzsatésztát rámorzsoljuk a rebarbara tetejére és 180°C-ra előmelegített sütőben készre sütjük. A panna cottát egy desszertes tányérra helyezzük óvatosan, majd rákanalazunk egy kis rebarbara levet, melléhelyezünk 1 evőkanálnyi rebarbarás morzsát és már ehetjük is.
Egy ex-thai szépségkirálynő vendéglőjében Brüsszelben
A belga gasztronómiára abszolút nem igaz az a sztereotípia, mely szerint csak a kagyló és sült burgonya kettőséből áll. Ezt a tévhitet könnyen megcáfolhatjuk, Brüsszel belvárosában csatangolva, ahol lépten-nyomon kulináris highlightokba botlunk. Az ínyenccé válás folyamatához, íme a legjobb ételeket kínáló vendéglők listája!
Michelin
Brüsszelben, mintahogy egész Belgiumban, nincsenek távolságok. A díjnyertes éttermek zöme mondjuk Brüsszel szívében találhatóak, így egy kényelmes sétakörút során, mindet egyszerre megtekinthetjük. Kezdjük a “csillagosokkal”: a Michelin kalauz szerint a belga gasztronómia csúcsát Brüsszelben, 3 mesterszakács, 3 Michelin csillaggal képviseli. Az egyik a Comme chez soi nevű, intim és elegáns söröző, amely 1926 óta létezik. A mára már nyugalmazott Pierre Wynants mesterszakács tette világhírűvé, a 90-es években, aztán átadta a stafétabotot vejének, Lionel Rigolet-nek, akinek sikerült megtartania a csillagokat. Az ún. zöld kikötőben, a Forêt de Soignes-erdő közepén található a 2. csillagos létesítmény, a Chalet de la Forêt (Erdei Kunyhó), végül a tekintélyes Radisson Hotelben működő Sea Grill áll a 3. helyen, melynek a főszakácsa Yves Mattagne, a tenger gyümölcseivel készült ételek nagy virtuóza.
A három “nagyhatalmast” követik a brüsszeli ujoncok, a belga konyha újabb, csillogó gyémántjai, névszerint a Va Doux Vent, mely 2010 óta büszkén viseli első csillagát, őt követi a Le Passage (átutazó), a Le Jaola, majd 2 olasz vendéglő: a Senza Nome és a San Daniele, aztán ott van az Alexandre, a Bon-Bon, a La Paix, a Kamo et la Truffe Noire. A Bazilika mögött bújt meg még egy, 1 csillagos Michelin vendéglő a Bruneau, s milyen jó volt a szimatom, hogy leellenőríztem, mert az ételkritikusok szerint ez a vendéglő a legkreatívabb az összes előbb említettek között. A Gault Millau, legbefolyásosabb gasztrókalauz szerint a vitorláját, (mind a helyet, mind az ételeket illetően), a modernség szele repíti. Végül a La Villa Lorraine zárja a csillagos sort, melyet 2013-ban 1 Michelin csillaggal jutalmaztak.
A megtámadhatatlanok
Brüsszel belvárosához közel vannak még vendéglők, melyek nem ragyognak a csillagoktól, de mégis a brüsszeli gasztronómia nagyjai közé tartoznak. A zsargonban csak úgy emlegetik őket, hogy a megtámadhatatlanok! Ez nagyjából azt jelenti, hogy mindenki jól ismeri és kedveli ezeket, s ha randevúzni akar a gasztronómiával, akkor ide tér be: ilyen pl. a Cospaia, egy új stílusú, trendi vendéglő & bár, amely túlzás nélkül mondva, de alaposan megcsiklandozza az ízlelőbimbókat. Sokak szerint vetekszik a Costes-szel Párizsban, a Bankkal Londonban és az Arts-szal Barcelonában. Aztán a régi nagy kedvencem is a rebellek közé tartozik, ez a Belga királynő-Belga Queen, melynek vendéglőjében Antoine Pinto főszakács, vendégeit minden egyes alkalommal páratlan gasztronómiai utazásra röpíti. Ez az a hely, ahol egy üzleti vacsora során, barátok között vagy a családdal eltölthetünk egy kellemes estét, miközben az ételek garantáltan minden érzékszervünkre hatni fognak.
Az autentikus Quincaillerie, szecessziós épületét mindig szerettem. A XX. század elején épült, azóta több ízben átalakították, Ixelles híres, elegáns kerületében. A menüt böngészve, azonnali vágyat érzünk, hogy megkóstoljuk kifinomult konyháját. Egyébként itt fordulnak meg leggyakrabban a francia filmvilág nagy öregjei, Alain Delon, Gérard Depardieu és Michel Lebb. Végül egy igazi brüsszeli intézmény, a Les Brasseries Georges, melynek hatalmas előnye, hogy csak egy lépés választja el a Bois de la Cambre-tól (park). Itt tudják legszenzációsabban elkészíteni a tenger gyümölcseit, de a kacsamell és a báránysült is kiváló, nem beszélve a világhírű édességről, a Páris-Brest, biciklikerék formájú süteményről. A teraszon elkölteni egy ebédet vagy vacsorát, egy szép, napsütéses délutánon felejthetetlen élmény!
Hogy én melyikben ettem végül? Nos, egyikben sem, mert még EU-s múltamban hallottam a Premier Comptoir Thai (első bárpult) vendéglőről, amit egy ex-thai szépségkirálynő nyitott meg 1995-ben (ennek is gyakori vendége Gerard Depardieu). Mivel szeretem a thai ételeket (én magam is sokszor készítek) már régóta furdalt a kíváncsiság, hogy vajon milyen lehet. A chausse Charleroin járva elhatároztam hát, hogy végre megkóstolom. Bevallom, egy kicsit elbizonytalanodva léptem be, de végül nagyon boldog voltam, hogy kipróbáltam. Kellemes hangulat, barátságos személyzet fogadott és az ételek!!! Végre igazi, eredeti thai receptek szerint készültek és fantasztikusak voltak.
A menünk: Kiow nam leves-Thai leves, 5 db rizstésztába csomagolt kisrákkal, utána Tom ka kai,-citromfüves csirke kókusz szósszal és rizzsel, a férjem Panang neuna-t evett, vörös currys, kókusz szószos marhát. A pincér szerint az orchideát is meg lehetett volna enni! Legközelebb arra is sor kerül!
(A Gault-Millau szerint a Sea Grill és a Comme Chez Soi járnak az élen. A Bruneau étteremben, és a Bon -Bon-ban viszont egyszerűen képtelenség asztalt foglalni. A Le Passage, a la Truffe Noire és Jaoláról annyit, hogy jelentősen hozzájárultak Brüsszel 2012-es kulináris sikeréhez, amikor néhány étterem Delta díjat kapott (az aranyat az Inada, az ezüstöt a Va Doux, a bronzot a Leonor vitte el).
Párizs-Brest süti
A Párizs–Brest nevű desszert eredetéről annyit tudunk, hogy 1910-ben kreálták, az 1891-es Párizs-Brest-Párizs bicikliverseny emlékére. A sütemény formája a biciklikereket szimbolizálja. Magas kalóriatartalma miatt vált népszerűvé az 1891-es Párizs–Brest-Párizs verseny résztvevői között. Napjainkban Franciaország összes cukrászdájában kapható, kedvelt édesség. Érdekes módon a sütemény “keresztapja”, Alan Richman (1944-ben született), az amerikai GQ nevű férfi magazin ételkritikusa volt, aki az Elysian Hotel, Balsan nevű vendéglőjében (ma Waldorf Astoria Chicago) ízlelte meg először, 1965-ben. A Párizs Brest 2010-ben, Chicagoban az év süteménye volt.
Az édességről még annyit, hogy a tésztája megegyezik a magyar képviselőfánk tésztájával, vagy a szintén francia eredetű profiteroléval, a különbség csupán annyi, hogy a Párizs-Brest mogyorókrémmel van töltve. Franciaországban az esküvők egyik nagy kedvence a Párizs-Brestből készített kompozíció (lsd képen)
Hozzávalók a tésztához: 4 dkg vaj, 6,5 dkg liszt, 2 egész tojás, kevés víz
A cukrászkrémhez: 15 dkg cukor, 5 tojás sárgája, 10 dkg liszt, 7,5 dl zsíros tej, 20 dkg vaj, 20 dkg csokoládés mogyorókrém
vaj a kikenéshez, 10 dkg szeletelt mandula, porcukor
Az elkészítés módja:
A tésztához 1,25 dl vizet felforralunk 4 dkg vajjal. A tűzről lehúzva hozzáadjuk a lisztet, és egy fakanállal csomómentesre keverjük. A tűzre visszatéve alacsony lángon további 1 percig kevergetjük, hogy a tészta kissé kiszáradjon. Ha szükséges 1-1 kanál vízzel lazíthatjuk. A tűzről levéve hozzákeverjük a 2 tojást, majd hagyjuk a tésztát kihűlni.
A krémhez a tojások sárgáját kikeverjük a cukorral. Apránként hozzáadjuk a lisztet, majd a tejet, szintén kisebb adagokban, folyamatosan csorgatjuk a keverékhez. Az így kapott keveréket egy tejforralóban, alacsony lángon kb. 5-6 percig főzzük. Egy másik tálba átöntve hagyjuk teljesen kihűlni, majd hűtőbe tesszük.
A szobahőmérsékletű puha vajat kikeverjük a mogyorókrémmel, majd az alaposan kihűtött krémmel összedolgozzuk. Visszatesszük a hűtőbe és keményre hűtjük.
A sütőt 250 fokra melegítjük. A tepsit zsírpapírral kibéleljük. A tésztát habzsákba töltjük, és kör alakban (kb. 25 cm átmérő) ráformáljuk a zsírpapírra. Ezután a sütőbe toljuk, és aranybarnára sütjük. A tésztát további 3-4 percig bent hagyjuk, résnyire nyitott ajtó mellett. A sütőből kivéve szobahőmérsékletűre hűtjük. A keményre hűlt mogyorókrémet habzsákba töltjük (csillagcsövet használjunk). A tésztát, ha már teljesen kihűlt, óvatosan keresztben félbevágjuk, és megtöltjük a krémmel. A krémet kevés pirított mandulaszelettel megszórjuk, majd rátesszük a tészta tetejét. Tálaláskor a tetejét kevés porcukorral és pirított mandulával szórjuk meg.
Kenguru szték a Vörös kolostorban
Auderghem (Odergem-a szó jelentése “öreg ház” vagy “ősök háza”), Brüsszel egyik történelmi emlékekben gazdag kerülete. A terület eredetileg egy Watermaelhoz tartozó tanya volt a Woluwe patak völgyében. Mivel erdőségekben és tavakban bővelkedett, a 9. század végén házakat kezdtek építeni a tanya köré, a földművesek, favágók, és a seprűkészítők számára. Ez volt a kezdet, mert napjainkban Auderghem, Brüsszel legkedveltebb lakóövezete, számos, fontos közlekedési útvonal megy át rajta, mégis meg tudta őrízni régi parkjait, zöldterületeit és történelmi emlékeit, amelyek közül a legfontosabbak: a Rood Klooster apátság, a Val Duchesse rendház, a Trois Fontaines (3 kút) kastély, és a Szent Anna kápolna. Nagy szerencsémre legkedvesebb barátnőm éppen Auderghemben vásárolt tavaly egy házat, a Vörös apátság közelében (franciául Abbaye du Rouge-Cloître, flamandul Rood-Klooster), így amikor a múlt héten betoppantam hozzá, elhatároztuk, hogy együtt fedezzük fel a kolostort és történetét.
Vörös apátság
A Soignes-i erdő északi határánál, a Woluwe patak völgyében kezdtük meg sétánkat. A Vörös kolostor patakon (Roodkloosterbeek) átkelve elsőként egy tip-top, kis malomházhoz értünk, majd a lovarda és állatfarm megtekintése után a Vörös remetelak épülete elé értünk (flamandul Roode Cluyse). Az itt elhelyezett információs táblán azt olvastuk, hogy az apátság építését 1366-ban kezdték el egy Gilles Olivier nevű pap és Walter van der Molen laikus testvér kezdeményezésére. Az épület elnevezése pedig onnan származik, hogy a faházakat zúzott, vörös téglaréteggel fedték be. Az alapító okiratból még az is kiderült, hogy 1367. március 1-jén, Jeanne Brabant hercegnője is jelen volt az alapítást ünneplő szentmisén. Hat évvel később a szertartást vezető William Daniels szerzetes vette át az apátság vezetését, két kollegájával, a brüsszeli Gudula felekezetből jött Godefried a Lare-ral és Henricus de Anguloval együtt. Az alapítványt 1373-ban Gérard de Dainville, Cambrai püspök is jóváhagyta. Miután 1381-ben az apátság (Szent Ágoston rendhez csatlakozott) a Brabant hercegnőtől megkapta a földet és a környező tavakat is ajándékba, (a kiváltságokkal és adókedvezménnyel járó előnyökkel együtt), az építészek megkezdthették a templom építését. Ekkortájt jöttek létre a soignes-i erdő adta nyersanyagok kihasználására épülő iparágak is, mint a favágás és fafeldolgozás, emellett a fát, mint tüzelőanyagot felhasználó üveggyártás, ruhafestés és textilkészítés is. Ezek az iparágak egészen a 20. század elejéig működtek. Később, a 16. és a 17. században az apátságot körülvevő területet elsősorban vadászatra használták.
De térjünk vissza az apátságra, ahol a fehér homokkő templomot Rubens festmények díszítik, és 16. századi neves, spanyol-németalföldi festők tablói. A híres festő, Hugo van der Goes is itt élt-alkotott, és itt is halt meg elborult elmével, 1482-ben. Az apátság kiváló elhelyezése, valamint gazdag könyvtára miatt (kifejlesztettek egy figyelemreméltó megvilágítási technikát is) V. Károly német-római császár, VII. Albert osztrák főherceg és spanyol Izabella, valamint számos más nevezetes személyek is sűrűn látogatták. A németalföldi szabadságharc idején a kolostort sajnálatos módon kifosztották. A francia forradalom után (1789) festéküzemmé alakították, később fogadó lett belőle, magasrangú előkelőségek számára. Amikor az Ágoston rendet, 1796-ban feloszlatták, a kolostor egy ideig tejüzemként prosperált. Végül 1894-ben a Mignolet család vette meg az épületet, amelyben hotelt és vendéglőt nyitottak, és azóta, immáron 121 éve megszakítás nélkül működtetik.
A Vörös Kolostorról még annyit, hogy környéke egyike, Brüsszel öt természetvédelmi területének, így nem csoda, hogy a Sonian-Soignes-i erdő értékes, ritka (vad) növényvilága a természetimádók paradicsoma. A tölgy-bükk mellett itt tenyészik a berki szellőrózsa, a vad jácint, a vad nárcisz, a kökörcsin, a Salamon Mercurialis örökzöld, a fehér Rapunzel, a ritka tüskés répagyökerű harangvirág. A meszes talajon kiválóan érzi magát a csarab (hangafajta), a pirító gyökér, az ujjas és hamvas sás, a belladonna, a csalánlevelű harangvirág, a farkasszőlő vagy rókaszőlő, a vad orchidea, vad fagyal, a spanyol uszály és a közönséges kecskerágó. A környék állatvilága sem kevésbé érdekes, a kétéltűek közül megtalálhatjuk a varangyot, a közönséges békát, az alpesi gőtét, a tarajos gőtét, a talpas gőtét meg a ritka, foltos viziszalamandrát is. Rajtuk kívül igazi csodaszámba mennek a különleges denevérek, mint a bajuszos denevér, a szőröskarú korai denevér, a durvavitorlájú, törpe denevér, a barna, hosszúfülű denevérek, nem beszélve olyan vízi madarakról, mint a búbos vöcsök, a kontyos réce, a barátréce, a szürke gém, a kormorán és a jégmadár.
Kenguru szték a Vörös remetelak vendéglőben
(Kenguru húst a Lidl árusít Magyarországon)
Miután kellőképpen kigyönyörködtük magunkat a tájban, alaposan megéheztünk. Barátnőm ötlete volt, hogy próbáljuk ki a Mignolet család által üzemeltetett Vörös remetelak vendéglőt. És így is tettünk, de arra nem számítottam, hogy egy különleges gasztóélményben lesz majd részem, ugyanis az étlapon a rengetegféle kagylóétel mellett (itt a szezonja) egy kenguru sztékre bukkantam. Barátnőm, aki egy lánybúcsú partin nemrég próbálta ki, bőszen biztatott, hogy kóstoljam meg, mert az ő kengurusztékje nagyon sovány, koleszterinszegény, ráadásul puha hús volt. Nos kíváncsiságom megint jó tanácsadónak bizonyult, mert a szenzációsan porhanyós, portói borban megmártózott kenguru hús tökéletes volt, íme a recept:
Hozzávalók: 30 dkg kenguru szték/személyenként, 2 szelet grillezett ananász, 4-5 db krokett/személyenként, 1/2 l vörösbor vagy portói, 1 kk kakukkfű, 1 kk fahéj, só, bors
A sütéshez: kacsazsír vagy olaj
A húst legalább 2 óra hosszat a pácban kell pihentetni, majd kivenni onnan, szárazra törölni, mindkét oldalát sózni, borsozni. Az idő letelte után a felhevített zsírban mindkét oldalát megpirítani (1-1 perc), mivel a kenguru hús a marhasztékhez hasonló, ezért minél tovább sütjük, annál szárazabb, cipőtalpszerű lesz. Amikor a kenguru szték mindkét oldala kellőképpen átsült (rare-medium vagy well done) akkor egy tálra kitesszük, a húsból kisült léhez hozzáöntjük a 1/2 liter portói bort meg a tejszínt és besűrítjük. A húst a szósszal leöntjük, krokettel és grillezett ananász csíkokkal tálaljuk.
Xilvia 