Month: április 2016
Walpurgis éji álom! Tűz és mágia!
Walpurgis éj, (április 30-a) köztudott, hogy a legnagyobb és legismertebb boszorkányszombat, ezért a világon mindenhol megünneplik. A német nyelvű és skandináv országokban úgy tartják, hogy ez a 3 nap alkalmas a nagyobb varázslatokra, jövendőmondásra, erdei vagy kerti szentélyek kialakítására. Napjainkban, a német falvakban április 30-ról május elsejére virradóra, a fiatalok megviccelhetik a szomszédokat, a kertekben furcsa dolgokat művelhetnek, tárgyakat, (kerti törpéket) tüntethetnek el, vagy összecsereberélhetik azokat, a házak ajtaját bekenhetik festékkel, vagy grafitival össze-visszasprézhetik, hatalmas szirénázásba kezdhetnek (ennek az éjszakának a neve Freinacht). Ezek a “huncutságok” a boszorkányok jelenlétére utalnak, amikor régen a Föld kerekségen számos rítus és varázslat létezett a boszorkány szombattal kapcsolatban. Svédországban például nyírfa ágacskákat tettek az ajtó elé, s rozmaringot, borókát égettek. Németországban meg azt hitték, hogyha ezen az éjszakán egy fa alá ül valaki, megpillanthatja a Tündérkirálynőt, vagy meghallhatja a lova patáinak a hangját.
Ami érdekes, hogy ez a pogány fesztivál a nevét éppen egy szentről, Walburgáról kapta, (akit az egyház 870. május elsején kanonizált) de az egyházi ünnep ellenére, az előtte lévő éjszaka a nagy Sabbath napja maradt, amikor a földi boszorkányok seprűnyélre pattantak és pogány áldozatot mutattak be. Németországban a Harz-hegység legmagasabb csúcsán, a Blocksberg-en. Ez a hiedelem valószínűleg onnan származott, hogy az 1142 m magas hegy mindig ködbe, felhőbe volt (van) burkolózva, amely titokzatos hangulatot kölcsönzött az egész környéknek. Szóval az összes boszorkánynak, úgyis, mint a Nagy Istennő leszármazottjainak, Walpurgis éjjelén kötelező volt a Blocksberg legmagasabb csúcsán fogadni a mitológiából ismert Istennőket és mesterüket az Ördögöt. Ezt a hatalmas parádét senki sem akarta kihagyni, mert az istennők sosem jelentek meg egyedül. A vaddisznó kísérte például Freyat, egy farkas Hyndla-t, a svéd boszorkányok viszont medvéken lovagolva közlekedtek, a Walkürök meg fekete rózsával a kezükben érkeztek.
Gigászi ünnep volt minden évben, amikor a gótikus banyák bandája kecskék, nyulak társaságában, (mert ezek az állatok is hozzátartoztak a termékenységi rituáléhoz), az ördögökkel együtt felsorakoztak a Blocksberg hegy tetején, ahol a nappal szemben várták a Hatalmas Hegyi szellem megjelenését. Legtöbbször egy szivárvány jelent meg az égen, és ezután történt a csoda, mert a boszorkák hirtelen meglátták saját, felnagyított árnyékukat (ez a fenomén, ami a mai napig látható a hegy tetején, ha ködös az idő). Ez volt a jel egyben a tivornya kezdetére. Goethe a nagy, német romantikus a Faustban így örökítette meg ezt a pillanatot: “S a boszorkák, mint akikbe beleköltözött a frász, rögvest bűbájos táncba kezdtek, a sámánok meg ráolvasással próbálták elűzni a gonosz Tél szellemeit a büdösen fingó, vén kecskék között”.
Éljen május elseje!
Másnap, május elseje aztán a Beltane rituáléval folytatódott. Beltane napja azért is volt fontos a boszorkány világ számára, mert ezen a napon a szellemek (nem a kísértetek), tündérek és mágikus lények szabadon járhattak-kelhettek a Földön, a vékony, világokat egymástól elválasztó ködfátyol mögül előlépve. Beltane napján tovább folytatódott a termékenységi Sabbath. A a boszorkányok a terveik sikereiért, céljaik eléréséért, üzleteik virágzásáért, és természetesen egészséges gyerekek és állatok megfoganásáért és megszületéséért végeztek mágiát.
Az emberek viszont az újjászületést, a termékenységet, a szerelmet és a fényt ünnepelték. A Blocksberg hegység alatti kis falvakban kilenc szent fának az ágaiból meggyújtották a Beltane tüzet. De ez nemcsak a falvakban történt meg, hanem minden boszorkány közösségben parancsba volt adva, hogy ugyanebben az időpontban minden háztartásnál el kell oltani az ünnep idejéig a lángokat. Eme szent tűz hamuját aztán a földeken szórták szét, jó termést remélve. Parazsából pedig újra meggyújthatták az otthonok melegét adó tüzet. Mivel a tűznek tisztító és termékenyítő erőt tulajdonítottak, a csordákat is áthajtották Beltane tűzén, hogy annak segítségével az állatok megőrizzék egészségüket és sok utódot nemzzenek. A terhes nőknek szintén át kellett szaladniuk a parázson egy könnyű szülés reményében, és a párok az istenek és a jelenlevő emberek előtt igyekeztek kimutatni szerelemüket a tűzön átszökkenve. Sokan ezen a napon hozták nyilvánosságra kapcsolatukat.
A szertartásra minden fehér és piros színben pompázott (ez volt Beltane kedvenc színe). Ilyen gyertyákat, szalagokat és virágokat használtak fel az oltárok díszítéséhez. A fő oltárra, általában Flóra, tavasz istennő szobrát helyezték el. De mivel ebben az időszakban a férfias energiákat is erősen lehetett érezni, a család férfi tagjai választhattak, hogy melyik ókori isten-szobor képviselje őket az oltáron. A hónap virága az orgona és a gyöngyvirág volt, a fűszerei meg a levendula és a petrezselyem, így minden étel-ital ennek a két növénynek a jegyében készült. A Beltane napi vásáron, a középkorban általában a levendulás álom-párnákból adták el a legtöbbet, a levendulával és egy kis ürömmel megtöltött jóspárnát meg a jósálmokra vágyók vitték. Az egyszerű lakoma, csirke és malacsültekből, gyümölcsből, citrommal ízesített süteményekből és bodzaborból állt. Hozzá kitűnő háttérzenét biztosított a pánsípok muzsikája. Mindenki extázisban volt és büszkén viselte a pentagram nyakláncát.
Evés-ivás, tűzijáték a Harz hegységben
Napjaink Németországában a Brocken hegy lábánál lévő kis települések,-mint Felső-Harz, Wernigerode, Schierke,-3 napos középkori fesztivál keretében ünneplik meg Walpurgis éjt, ahol ördögöknek és boszorkányoknak öltözött emberek azért gyűlnek össze, hogy egy hatalmas örömtűz körül táncolva elégessék a gonosz Tél szellemét. Éjszaka a történelmi nevezetességű lokomotív (Harzer Schmalspurbahn) szállítja, a “kísérteties lényeket” a Felső-Harz hegységre. A középkori hangulatról kiváló zenekarok gondoskodnak, mint a Cobblestones, Axel´s Law, Rabenbrüder, Cradem Aventure és a helyi Blocksperga, valamint zsonglőrök, udvari bolondok szórakoztatják a gyerekeket. Schierke-ben, ilyenkor több, mint 20.000 ember gyűlik össze a 3 napig tartó mulatságra. A parkban íjászok, vikingek, lovagok vernek tanyát. Jó idő esetén a gyerekeknek szabadtéri programokat szerveznek, sminkversenyt, boszorkány konyhában főzést, éjfélkor pedig hatalmas örömtűz gyújtással és tűzijátékkal zárják a Walpurgis éjt.
Arra járva a középkorivá varázsolt piacon ízelítőt kaphatunk a helyi gasztronómiából. Megkóstolhatjuk a Flammkuchen-t, ami Lángoló tortát jelent, de ez nem egy édesség, hanem a pizza elzászi változata, ami úgy készül, hogy a kenyértésztát nagyon vékonyra nyújtják, (hagyományosan téglalap alakúra) majd rápakolnak sajtot, füstölt sonkát, vékonyra szeletelt hagymát, pár evőkanál tejszínnel meglocsolják és kemencében kisütik. Aztán a másik nagy kedvenc a Mutzbraten, a türinghiai ropogósra sült malachús, amit sóval, borssal, majoránna és mustár keverékéből összeállított kéreggel vonják be, s amikor isteni, ropogósra sül a szabadban, savanyú káposztával, mustárral, ketchuppel és Knobi breaddel, azaz fokhagymás kenyérrel fogyasztják. Hozzá a konytyalávaló a Schierker Feuerstein (égőkő) likőr, ami egy gyógynövényekből készült unikum, (fél-keserű), 35% alkohol tartalommal.
Schierke télen-nyáron népszerű kirándulóhely, mert a Brocken hegyre innen lehet feljutni, két úton a Goethe utat (Goetheweg) vagy az Üvegkunyhó utat (Glashüttenweg) választva. De busz is megy a Brocken vasút állomásig, ami 100 méterrel a falu fölött halad. Népszerű attrakció a “Brocken Coaster”, a nyári szánkó sport. Télen meg ki lehet próbálni a Wurmberg hegyen,- ez a Harz hegység 2. legmagasabb csúcsa-,a “bob bahn-t” – és tobogganing-ot.
Fogasfilé cukkinivel, sárgarépával és gyozával
Hozzávalók: 1 db kígyó uborka, 2 ek szezámmag, 100 gr gyömbéres savanyúság, 2 ek fehér borecet, barna cukor, 2 ek szezám olaj, 1-2 cukkini, 400 gr minirépa, 4 db fogas filé, 160 gr liszt, oliva olaj, kapor
A saláta elkészítése: A szezámmagot megpörköljük, (mindenféle zsír hozzáadása nélkül), az uborkát megpucoljuk, lereszeljük. Só, bors, cukor vagy méz, citrom vagy borecet hozzáadásával öntetet készítünk, amit a frissen lereszelt gyömbérre öntünk. Jól összekeverjük, majd hozzáadjuk a lereszelt uborkához, amit végül egy kevés szezámolajjal meglocsolunk.
A zöldségek elkészítése: A cukkinit megmossuk, a répát megpucoljuk és karikára vágjuk. Ezután először a sárgarépát, egy serpenyőben, kevés vajban, só, cukor és tárkony hozzáadásával megpirítjuk majd vízzel felöntve félpuhára főzzük. A cukkinit egy másik serpenyőben, kevés vajban vagy olajban szintén megpirítjuk, sóval, borssal és kaporral ízesítjük.
A halat, a bőrös felével lisztbe mártjuk, majd kevés, olíva olajban mindkét oldalán, 3-4 perc alatt ropogósra sütjük.
Az ázsiai boltban vett, fagyasztott gyozákat gőz fölött megpároljuk.
Végül a ropogós halfiléket egy tányérra tesszük és a párolt zöldségekkel, a gyozával (a ravioli japán változata) meg az uborka salátával körítve szervírozzuk.
Gesztenyekrém mascarpone mousse-szal
Szerintem a világ legfinomabb gesztenyepüréje a magyar, csak kicsit tömény és száraz. Ezért döntöttem úgy a minap, hogy olaszosítom, mégpedig mascarpone krém hozzáadásával. Így sokkal krémszerűbb desszert lett belőle. Olasz barátunk, Luca nem győzött eleget enni belőle.
Hozzávalók: 500 gr gesztenye massza, 200 ml mascarpone, 4 dl tejszín, 2 ek cukor, amarettini keksz, 1 ek rum, amaretto vagy egyéb likőr, 1 ek fekete csoki fondant (folyékony), amarettini keksz
a díszítéshez narancs
Elkészítése: A kifagyasztott gesztenyemasszát egy reszelőn vagy krumplinyomón átnyomjuk. A tejszínt kemény habbá verjük. A mascarponé-hoz hozzáadjuk a rumot meg a cukrot és egy villával habosra keverjük. Ezután a mascarponét meg a gesztenyemasszát összevegyítjük és hozzáadjuk a tejszín felét.
Egy kehelybe morzsolunk tetszés szerinti mennyiségű amarettini kekszet, rá egy kanál tejszín következzen majd a gesztenyés mascarpone krém, és így tovább addig rétegezzük, amíg megtelik a pohár. A tetejére olvaszthatunk fondant csokit és megszórhatjuk ismét morzsolt amarettinivel. Narancs karikával díszítve kínáljuk.
Rozmaringos báránykaraj párolt zöldségekkel
Imádom a bárányt, de mivel eléggé finnyás vagyok, ezért csak bizonyos, főként a nem zsíros részeit. S hogy milyen jó, hogy ilyen válogatós vagyok, mert ezeknek a húsfajtáknak az az előnyük, hogy például a bárányborda nem sül órákig, de talán mégis a báránygerinc az, ami a leghamarabb elkészíthető, úgy, hogy a csontok mentén szeletekre vágott húst sózzuk, borsozzuk, majd forró serpenyőben mindkét oldalán 1-2 percig pirítjuk. Ezután fűszerekkel ízesítjük, vagy előre kikevert páccal is bekenhetjük. Szeretem a báránygerinc angolos változatát is, a fűszeres morzsával beburkolt bárányt, amit előzetesen mustárral és mézzel kennek meg. (A fűszerekbe, morzsába csomagolt báránygerinc kiálló csontjait alufóliával kell bevonni, majd a húst röviden és magas hőmérsékleten sütni. A megsült húst tálalás előtt kicsit pihentetni kell). A minap nem tudtam ellenállni a boltunk friss bárányhús kínálatának, és hiába volt borsos az ára, úgy döntöttem, hogy mivel viszonylag kevés húst fogyasztok, nosza rajta, veszek némi báránygerincet meg karajt. Először arab tajinét akartam belőle készíteni, de mivel a férjem ki nem állhatja a csicseri borsót, meg a kurkumát, nem beszélve a mazsoláról, így inkább ezt a rozmaringos, fokhagymás receptemet vettem elő. Érdemes volt.
Hozzávalók: 100 g sárgarépa, 100 g póréhagyma, 100 gr fehérrépa, 1 db közepes fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 80 dkg bárányhús (karaj vagy gerinc, báránycomb, borda, lapocka is jó választás lehet), 400 ml marha alaplé (leveskockából is lehet), só, bors, rozmaring, napraforgó olaj, 1 evőkanál méz (elhagyható), 2 db rozmaring ág
Elkészítése: Felaprózzuk a sárgarépát, fehérrépát, a póréhagymát, apróra vágjuk a vöröshagymát és a fokhagymát, majd kevés olajon üvegesre pirítunk mindent és félretesszük.
Ezután a báránycombokat egy külön serpenyőben kevés olajon barnára pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk rozmaringgal. Végül egy tűzálló tálba vagy tepsibe tesszük. Mellé helyezünk pár friss rozmaring ágat meg pár gerezd fokhagymát, héjastul (lehet olajbogyót is). Az edényre fedőt teszünk, és előmelegített sütőben maximum 25 percig sütjük. (Addig kell csak a sütőben hagyni, amíg teljesen meg nem puhul a hús, de vigyázzunk, hogy a csontról ne essen le). Közben a lábasba beleöntjük a marhahúslevest és felforraljuk. Hozzáadjuk a pirított zöldségeket és addig főzzük, amíg csak éppen megpuhulnak. Ezúttal tarhonyát kínáltam a ropogósra sült báránykarajok mellé. Isteni volt!
Szent György pohara és egy citromkrémes Szent György cupcake
Április 23-án, Sárkányölő, Szent György napját ünnepli a katolikus és ortodox egyház világszerte. Szent György ugyanis egyike a leghíresebb katonai szenteknek (mártíroknak). Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismerik, emellett több ország és város védőszentje. Nem akarom az összes országot itt felsorolni, ahol tisztelettel adóznak az emlékének, csak néhány különleges Szent György ünnepre szeretném felhívni a figyelmet: az egyik, a palesztinok Szent György szertartása, melyet a Betlehem közelében lévő, Szent György kolostorban tartanak meg minden évben. Az Orosz Ortodox Egyház egyik kiemelkedő Szent György napi ünnepségét pedig, a kijevi, Szent György templomban celebrálják 1051 óta (Bölcs Jaroszláv hozta szokásba). Az egyház számára Szent György egyike a tizennégy segítőszentnek, legendája azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit, megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.
Nálunk és a volt keleti blokk országaiban az ateizmus miatt a Szent György-napi ünnepség történelmileg elnyomott volt (Rákóczi György, 1636 április 23-án, egy egész várost vendégül látott a nevenapján az ún. Szent György poharára). Pedig a szocializmus győzelme előtt vidéken ősi pásztorünnepként tisztelték, és a népi kalendárium szerint az állatok első kihajtásának a napja volt. Ún. gonoszjáró nap, ezért a kerítésre, ajtókra tüskés ágakat tettek, hogy a boszorkányokat távol tartsák. Az állatokat -az ártó szellemek, a rontás elkerülése végett- Szent György napi tűzön hajtották keresztül, hogy a füsttől megtisztuljanak. Mivel a babona szerint Szent György napjára a boszorkányok és más rontók felfokozott tevékenysége volt jellemző, amely elsősorban a tehénre, ill. a tejre irányult, ezért. kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket (gyógyhatásúnak vélt fűvekkel vagy ezek főzetével, úgymint kakukkfűvel, úrnapi sátorfűvel). Sok helyen e napon állítottak új köcsögfát.
Az UNESCO, 1992-ben, április 23-át nemzetközi könyvnappá nyilvánította, az angol drámaíró, William Shakespeare születése és halála, valamint a spanyol költő, Miguel de Cervantes emlékére.
Szent György napi szokások Angliában és Spanyolországban
A római történetírók feljegyzései szerint, Szent György, 303. április 23-án halt mártír halált. Nagy-Britanniában azóta ezen a napon olyan nagy pompával emlékeznek meg róla, mint Karácsonykor, Jézus Krisztusról. A másik nagy Szent György tisztelő ország Spanyolország. Katalóniában Szent György ünnepe, La diada de Sant Jordi néven ismert, és a hagyomány szerint ezen a napon minden hölgynek egy vörös rózsát ajándékoznak meg egy könyvet a szeretet jeléül.
Nagy-Britannia
Annak ellenére, hogy Szent György sohasem járt angol földön, az angolok mégis mindig kiemelt szerepet tulajdonítottak neki. Mártírrá avatása óta patrónusukként tisztelik, a nehéz időkben, pl. a 100 éves háború ideje alatt, a keresztes háborúk idején, Szent György nevével az ajkukon és az őt ábrázoló zászlókkal a kezükben indultak hadba. Csak Anglia és Skócia egyesülése után, 1707-ben vesztett egy kicsit a népszerűségéből, de továbbra is az angol kultúra szerves része maradt.
2002 óta azonban újraéledtek a Szent György napi hagyományok, hosszú idő után akkor történt meg első ízben, hogy az emberek ismét vörös rózsát tűztek a ruhájukra, még a Trafalgar Square szökőkútjaiban lévő vizet is vörösre festették. 2006 óta aztán hatalmas fesztivállá nőtte ki magát, a BBC Rádió 3, egész napos programban közvetítette az eseményeket, 2009-ben pedig, Boris Johnsonnak, London főpolgármesterének a javaslatára, a műsorprogramba beiktatták a “morris dance”-t, a mór népi táncot, melyet a hagyományos módon botokkal, feketére festett arccal vagy maszkkal ropták a Buckingham palota előtt. Ezt a 15. század óta ismert táncot a Punch and Judy (Pulcinella és Judit, nápolyi lókötő és feleségének a kalandjai) a nápolyi commedia del’arte-ból kölcsönzött bábshow egészítette ki. A kocsmákra, épületekre azóta, minden április 23-án kitűzik a Szent György zászlót, virágfűzéreket, koszorúkat aggatnak, meg Szent György-kereszteket. A katedrálisokban, templomokban és kápolnákban a “Jeruzsálem ” című himnuszt éneklik. Ha Szent György-nap hétvégére esik, mint pl. az idén, akkor még nagyobb a felhajtás. A hagyományos angol ételek és italok (délutáni tea) fogyasztása mellett a pékségek elkészítik a híres Szent György tortát.
Spanyolország-Szent Jordi
Barcelonában, a sétáló utcában, a La Rambla-n, 4 millió piros rózsa virít és 800,000 könyv talál gazdára csak ezen a napon (több könyvet adnak el ápr. 23-án, mint egész évben). A legtöbb nőnemű személy kezében vörös rózsával és könyvvel glasszál. A Plaça Sant Jaume-n, a 16. század óta népszerű katalán körtáncot, a sardana-t járják egész nap. Sok antikváriumban, kávézóban, könyvesboltban író-olvasó találkozót szerveznek, ahol a szerzők, 24 órás maratoni felolvasást tartanak, klasszikus katalán és spanyol írók műveiből. A köztereken utcai előadóművészek és zenészek lépnek fel, ezzel is hangsúlyozva a nap fontosságát. Barcelona fő kormányzati épülete, a Generalitat palota, csak ekkor nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. Szent György tiszteletére 3 napon keresztül kívül-belül vörös rózsákkal van kidíszítve. A város pékségeiben, cukrászdáiban sárga-piros színekben pompázó süteményeket árulnak, az elmaradhatatlan Szent György szimbólummal, a piros rózsával a tetején. Spanyol ismerősöm, Ruben, ennek a finom, citromkrémes cupcake-nek a receptjét osztotta meg velem, íme:
Szent Jordi cupcake
Hozzávalók a cupcake-hez: 150g vaj, 150g cukor, 2 tojás, 150g búzaliszt, 1 kk sütőpor, citromhéj, citromlé
a krémhez: 1 citrom leve és héja, 250g cukor, 100g vaj, 2 tojás
a díszítéshez: marcipánrózsa( készen vettem a helyi boltban)
Elkészítése: Melegítsük elő a sütőt 190ºC ( 374 ºF).
A vajat a cukorral egy tálban habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojást meg a citromlevet, és a citromhéjat.
A liszthez hozzákeverjük a sütőport, majd hozzáadjuk a vajas, cukros meg tojásos keveréket. Ezután a jól összedolgozott tésztát a cupcake formába öntjük és 15 perc alatt aranybarnára sütjük (függ a sütőtől is, hogy mennyi ideig sütjük, nekem 23 percre volt szükségem). 5 perc pihentetés után kivesszük a sütőből, majd a sütőrácsra helyezzük mindet.
A kontraszt a citrom krém és a cupcake között fantasztikus, mert egyszerre intenzív és édes! Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Tejberizs vagy amit akartok
A tejberizst, -angol nyelvterületen rizspuding a neve, -a világ minden csücskében ismerik, nemcsak főzve, de például Belgiumban, Hollandiában, Nagy-Britanniában sütve, tortaként is kedvelt (rizsflan). A tejberizsnek az elkészítésétől függően változnak az összetevői és a módszerek, de van egy általánosan elterjedt alapreceptje, ami a rizs (basmati, jázmin, fekete rizs), tej, (kókusztej, tejszín vagy kondenzált sürített tej), fűszerek,(szerecsendió, fahéj, gyömbér), vanília, narancs vagy citromhéj, pisztácia, rózsavíz etc. édesítő szerek (méz, cukor, gyümölcs vagy kompótlé), tojásból áll.
A tejberizs Ázsiából terjedt el, ahol évezredek óta nem veszített a népszerűségéből, hiszen a rizs mindig alapélelmiszernek számított. Kínában egyébként sohasem nevezik tejberizsnek, inkább édes rizskása a neve. Sokszor rizs helyett tápiókából készítik. Különböző, modern kelet-ázsiai nyelvek még azt is megjelölik, hogy a rizskása keményítős vagy zselatin alapú, mint például a kínai, mangós rizspuding.
Kambodzsában, a banános rizspuding a legnépszerűbb desszert, Indonéziában a fekete, nyálkás zabkása. A Fülöp szigeteken a csokis rizspudingot favorizálják, míg Indiában a lassan főzött tejberizst, cukor, magok és sáfrány hozzáadásával. Ugyanezt Bangladesben, Pakisztánban kardamommal fűszerezve, pisztácia hozzáadásával pasztává sűrítik és hidegen tálalják. Sri Lankában a kókusztejes változatot fogyasztják, Közép-Ázsiában (Tajik, Afgán, Irán) és Közel-Keleten datolya sziruppal leöntve, sáfránnyal és fahéjjal ízesítve kerül az asztalra.
Európában és Latin-Amerikában (lsd. később) a spanyol típusú tejberizs receptje terjedt el: arroz con leche (spanyolul) aroz doce (porugálul), arroz esne (baszk nyelven) néven, ami a tej, cukor, rizs, tojás, fahéj, citromhéj együtteséből áll. Az olaszok a Budino di Riso-hoz tojást is hozzáadnak, meg narancshéjat, a görögök Ryzogaloja szintén fahéjjal készül, a török Sütlaç tetejét viszont a katalán krémhez hasonlóan karamellizálják vagy pekmezzel, mustmézzel édesítik (az eperfa gyümölcséből, fügéből, szilvából, datolyából vagy szentjánoskenyérfából is készítik, de a legnépszerűbb a szőlő mustmézből készült pekmez).
Kelet-Európában (Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország, Horvátország, Ukrajna, ahol kutia a tejberizs neve) kivéve nálunk Magyarországon, a rizskása a karácsonyi hagyományok szerves része, szárított gyümölcsökkel és magokkal gazdagítva tálalják, a macedónok számára viszont a tejberizs csak mákkal tökéletes. Romániában a tejberizs (orez cu lapte) mazsolával dúsított és fahéjjal ízesített. Ami érdekes, hogy egyedül nálunk Magyarországon szokás kakaóporral megszórva fogyasztani!
Tejberizs kultúra a skandináv országokban és Németországban
A skandinávok és a németek a tejberizs fogyasztást egyenesen étkezési kultúrává fejlesztették. Náluk a tejberizs, rizs, tej+tejszínnel keverve, cukor és fahéj hozzáadásával készül, majd almaszósz, gyümölcszselé, kompót, és sötét gyümölcsökből készült gyümölcslekvár vagy gyümölcsöntet kerül rá. A karácsonyi szezonban reggeliként, a téli hónapok idején vacsoraként fogyasztják. Norvégiában 1 nappal karácsony előtt az ún. “Kis Éva napján” kötelező, Svédországban és Finnországban viszont hagyományosan a rizs zabkása pár nappal karácsony előtt kerül az asztalra.
A tejberizs alapreceptje minden Skandináv országban ugyanaz, csak a dúsításában van némi eltérés. Svédországban sok esetben zabpehelyből készítik, mert úgy krémesebb. Melegen tálalják, tejet és gyümölcslevet isznak hozzá. Ugyanebben az országban létezik egy Ris à la Malta (máltai rizs) nevű tejberizs recept, ami tejszín helyett tojással készül, aztán még kedvelt a narancsos változata, az apelsinris is. A dánok és a norvégok (riskrem) a tejberizs franciás változatát szeretik: a Riz à l’amande-ot, a rizst mandulával, tejszín, mandula, vanília hozzáadásával, mandulatejben főzve. Forrón tálalják, málna-eper vagy cseresznye szósszal leöntve. A dánok a risengrød-ot vajjal kínálják.
Skandináviában régóta karácsonyi tradíció a tejberizst vagy kását karácsonyi ebédként fogyasztani, a tomte vagy nisse, kis mitológiai lényeket ezzel várni. Ezek a három láb magas, kis fehér szakállú emberkék (kúp alakú, piros kötött sapka van rajtuk) jellemzően a téli napforduló idején és a karácsonyi szezonban jelennek meg az északi országokban. Azonkívül szokás, a rizsfelfújtban vagy zabkásában egy egész mandulát elrejteni. Svédországban és Finnországban a néphit úgy tartja, hogy az, aki megtalálja szerencsés lesz a következő évben. Norvégiában, Dániában, Izlandon és a Feröer-szigeteken viszont a mandula a jutalom. Finnországban aszalt szilvából készített szósszal öntik le a riisipuuro-t a rizspürét, Izlandban, a legbizarrabb a tejberizs, ahol sláterrel, hideg májashurka szósszal körítve fogyasztják. A német Milchreis viszont a leglaktatóbb, mert gyümölcskocsonyával, lekvárral vagy forró cseresznyekompótból főzött szósszal leöntve eszik.
Rizstorták, rizsflanok Angliából, Hollandiából és Belgiumból
“What is the matter with Mary Jane? She’s perfectly well and she hasn’t a pain, And it’s lovely rice pudding for dinner again. Mi a baj Mary Jannel? Semmi, tökéletesen jól van, már nincsenek fájdalmai. És ráadásul rizs puding lesz megint vacsorára”
Angliában a legelső rizsfelfújt neve white pot (fehér fazék) volt és már a Tudor korban ismerték; receptjét Gervase Markham jegyezte le 1615-ben. Napjaink Nagy-Britanniájában a rizspuding hagyományosan rizs, tej, tejszín, cukor és néha vanília, szerecsendió hozzáadásával készül, lekvárral vagy fahéjjal ízesítve. Kétféle módon készítik, főzve vagy sütve. A főzött változatnál egy lábosban felteszik a rizst főni (tejben vagy vízben), aztán, nagyon lassú tűzön addig főzik, amíg a rizs puha, krémszerűvé nem válik. Csak ekkor öntik rá a cukorral édesített tejszínt. Ezután még egy kis ideig tovább főzik, majd lehűtve, hidegen vagy szobahőmérsékleten tálalják. Nagyon finom, krémes állagú lesz.
Amikor sütőben sütik a rizspudingot, akkor a tejet, a tejszínnel és a cukorral összekeverik és egy csipet sóval ízesítik. Ezt ráöntik a rizsre, betolják a sütőbe, ahol alacsony hőmérsékleten néhány órán át sütik. Ami érdekes, hogy a lassú főzés/sütés közben egy vastag kéreg képződik a rizs tetején, amely érdekes textúrát ad a rizstortának(lsd. képen, citromsziruppal öntöttem le). Egy másik gyakran alkalmazott, észak-angliai receptnél, a tejszín helyett vajat használnak, egy csipet sóval ízesítve és fontos szabály, hogy a rizspudingot 1 órán át állni hagyják a főzés után. Ennek következtében a puding megköt, s miután kihűl, szeletekre lehet vágni, mint a tortát. A puding hagyományos tálalása régen a jómódú, gazdag házaknál teljes zsírtartalmú tejjel vagy tejszínnel meglocsolva történt és egy kanál édes lekvárral vagy kompóttal kínálták. Ugyanígy készül a holland, flamand, francia tejberizs torta is, aminek Belgiumban Flan torta a neve (rijstebrij, rijstpap, Riz au lait, Normandiában: Teurgoule)
A tejberizs főzéshez legjobb az Arborio márkájú rizst használni, hogy krémesebb konzisztenciájú legyen. A nyugat-európai országokban a tejberizs, konzerv vagy plasztik dobozokban a legtöbb élelmiszer-áruházban és üzletben kapható. Konzerválva évekig elállnak. Sok esetben sűrített tejből készítik, bourbon vaníliával aromásítva.
A perui, lila kukoricás rizs puding
Végezetül nézzünk körül egy kicsit Dél és Latin-Amerikában is tejberizs ügyben. Puerto Ricoban, ahol arroz con dulce a neve, úgy készül, hogy a rizst rengetegszer leöblítik, hogy a keményítő eltávozzon belőle, majd ezután egy éjszakára vízbe áztatják. Ez a folyamat ugyanis nemcsak megkönnyíti a főzést, de jobb textúrát ad a rizsnek. Ezután felteszik főni, a tej, tejszín, sűrített tej keverékében, reszelt kókuszt, szegfűszeget, gyömbért, rumban áztatott mazsolát, vaníliát, fahéjrudat adnak hozzá, na meg cukrot, szerecsendiót és citromhéjat. Amikor megfőtt a rizs, leszűrik és egy előzetesen vajjal kikent edénybe öntik. Ráöntik a kókusztejet és ebben az “infúzióban” hagyják a rizst, amíg ragacsos állagú nem lesz. Végül pisztáciával megszórva szervírozzák. A kókusztejet és a tejszínt néha krémsajttal helyettesítik; a pisztáciát meg mazsolával. A puerto rico-i tejberizs népszerű Kolumbiában, és Venezuelában is, ahol tej, tejszín, cukor, kávé, vörös borban áztatott mazsola, vaj, vanília, fahéj, és szegfűszeg hozzáadásával variálják.
Az arroz con leche (Nicaraguában, Argentina, Paraguay, El Salvador, Kuba, Panama, Uruguay Venezuela, Dominikai Köztársaságban) is a spanyol recept alapján készül. Ezekben az országokban annyi az újdonság, hogy ánizst és csillagánizst is tesznek bele. Jamaikában tojás sárgájával (rummal), vaniliával, vajjal, meringue-gel, pirított kókusz pehellyel, kukoricakeményítővel és zúzott ananásszal gazdagítva fogyasztják.
Mexikó, Peru, Chile és a lila kukoricás tejberizs
Szintén arroz con leche a mexikói tejberizs neve, ami tej, fahéj, vaj, tojássárgája, vanília, cukor, narancshéj, sherrybe, rumba vagy tequilába áztatott mazsola hozzáadásával készül; csokival és reszelt zöldcitrom héjjal szervírozzák. A világ legkülönlegesebb tejberizse azonban a perui mazamorra morada, ami az összes tejberizst felülmúlja, ugyanis a tej, cukor, narancshéj, mazsola, szegfűszeg, édes sűrített tej, fahéj, vanília, néha brazilien mellett-lila kukoricával fogyasztják. A kukoricát, ananász és fahéj hozzáadásával, vízben megfőzik majd édes burgonyaliszttel besűrítik. Állítólag ez a legegészségesebb tejberizs a világon, mert a lila kukorica, a “Maiz Morado” gazdag antocianin-ban (ez adja a kukoricás desszert mély lila színét), ami elősegíti a véráramlást és koleszterincsökkentő hatása van. Limában, októberben a Lord of the Miracle napon ezt a klasszikus változatot fogyasztják (az ünnep 
egy Jézus Krisztus processzió Limában. A képet a 17. században egy ismeretlen angolai rabszolga festette, akit Peruba hurcoltak. Azóta ez a legfőbb katolikus ünnep Peruban, az ún. lila hónap, ami egyben az egyik legnagyobb felvonulás a világon).
A perui lila kukorica (peru gyöngye) kedvező hatásairól először a 80-as években számoltak be. Később, az Európai Unió által finanszírozott ’Flora-program’ keretében kutató szakemberek rájöttek, hogy a vörös, lila és kék kukorica színét adó anyagok,-amelyeket kisebb mennyiségben tartalmaznak olyan gyümölcsök is, mint a feketeáfonya, a feketeszőlő és a sötét fajtájú vérnarancs, -flavonoidokban, antioxidánsokban gazdagok, eredményesen alkalmazhatók a szívinfarktus megelőzésében.
A mespelbrunni lovagvár és a szexelő békák
A múlt hét végén végre egy igazi német lovagvárban jártam, Mespelbrunnban, a spessarti erdő egyik kis településén, Hessen tartományban. A vár érdekessége, nemcsak az volt, hogy Németország legromantikusabb reneszánsz vára, de az is, hogy az Ingelheim grófok leszármazottjai még mindig benne laknak. A vár 100.000 látogatót vonz évente, ami rekord mennyiség ahhoz képest, hogy az interneten jóformán semmilyen információ nem található Mespelbrunnról (Nagypéntektől- Mindenszentekig tart nyitva). A festői környezetben lévő vár egyébként nemcsak a turistákat vonzza ide, de több filmrendezőt is megihletett (itt forgatták, 1952-ben, az azóta kultikussá vált Spessarti fogadó című krimit, Liselotte Pulverrel a főszerepben). A vár 2012-ben ünnepelte fennállásának 600. évfordulóját.
A frankok, a bajorok meg egy medvehagyma leves
A 13. század közepén még Nova Villa (Neudorf) néven ismert, később Mespelbrunnra keresztelt lovagvár (1938-ban), annyira diszkréten bújik meg a Spessart völgyében, hogyha az aschaffenburgi hotel tulajdonosa nem adta volna a kezünkbe a Spessart és a Majna völgye című turista magazint, akkor bizony kihagytuk volna.
Másnap már hajnalban útra keltünk, mert aznapra rengeteg programot terveztünk, így aztán kicsit korán érkeztünk Mespelbrunnba, de a legnagyobb meglepetésünkre már nyitva volt. Amikor megvettük a jegyeket, mivel mi voltunk az egyedüli látogatók, a jegyszedő fiú felajánlotta, hogy körbe vezet minket a várban. Amíg átadta a kasszát a társának, pár képet csináltam egy Ingelheim ős szobráról, meg a tóról, aztán a kísérőnket követve behatoltunk a vár északi szárnyába. A lovagterembe lépve örömmel konstatáltuk, hogy egy igazi középkori várban vagyunk, nem olyan mű, Ludwig által kiagyalt, XIV. Lajos király francia udvarának giccsváltozatában, ami ugyan roskadozik a műkincsektől, de mégis ízléstelen, túldíszített, és amit a leginkább hiányolok a bajor kastélyokból, az a történelmi háttér. Nos, a mespelbrunni lovagvárban viszont mindezt megtaláltam. Míg a 12. században csak egy kis szigetre telepített ház volt, a 14. században egy lovag igazi várrá építtette át. Később az Ingelheim-Echter család tulajdonába került, amelynek kései leszármazottai, mint már említettem a mai napig itt élnek (Ingelheim gróf 2006-ban halt meg, de az özvegye és gyermekei a turista szezon idején vár déli oldalán laknak). Az 1300-as években a spessarti erdő közelsége miatt egyre gyakoribbá váló banditatámadások miatt szükségessé vált egy őrtorony megépítése is. Így lett a kör alaprajzú torony a kastély legelső épülete, melyhez a 14-15. század folyamán több ház csoportosult, majd 1427-ben megkezdték azokat a munkálatokat, amik a települést erőddé tették. A vár ekkor nyerte el mai, végleges formáját, vizesárokkal és magas falakkal megerősítve.
A földszinti lovagterem és a kápolna megtekintése után az első emeleti lakosztályok következtek. Az első a vadászterem és az ebédlő volt, ahol a festmények által megelevenedett a vár élete, hogy pl. Mespelbrunn hiába volt biztonságban, a harmincéves háború (1618–1648) az ő családjukat is megtizedelte. A 17. század világháborújaként emlegetett korszak ugyanis, egyike volt a legpusztítóbb európai konfliktusoknak. A Habsburgok összes koronatartományára és Közép-Európa minden nagyhatalmára kiterjedő harcok során 8–11 millió ember vesztette életét. A háború a demográfiai veszteség mellett, (egyes német területek, Brandenburg, Pomeránia, Württemberg 60–70 %-a elnéptelenedett) jelentős anyagi pusztulással is járt. Idegenvezetőnk szerint, sok német nemesi család is ez időtájt halt ki, a Mespelbrunnokat is beleértve. Az utolsó, Maria Ottilia von Echter-Mespelbrunn volt, aki 1648-ban házasságot kötött Philipp Ludwig von Ingelheimmel. A rangon aluli házasság miatt, Philipp Ingelheim később grófi címet kapott a királytól. Amikor 1665-ben a család férfiága kihalt, a két család nevét összevonták, így lettek a kései utódok Mespelbrunn-Ingelheimek (a demográfiai veszteséget a német államok csak a 18. századra tudták kiheverni).
Ezután a történelmi kitérő után, a Mespelbrunn család legkiemelkedőbb tagjának, Julius Echter von Mespelbrunn-nak a festménye előtt időztünk el (1545. márc 15. Würzburg, 1617. szept 13. Marienbergi erőd), aki 1573. december 4-től, haláláig a würzburgi püspök és a frank hercegi címet viselte. Julius nagy építő és reformer volt, továbbá az ellenreformáció fontos képviselője. Ő alapította Würzburgban a máig működő kórházat és egyetemet. A herceg, a kórház és az egyetem mögötti területekre szőlőt telepített, s hogy milyen jó üzletember volt, mi sem bizonyította jobban, mint hogy mindkét létesítmény jól prosperáló borkereskedelmet folytatott a 20. század elejéig. Akkor az egyetem, nagyobb haszon reményében eladta a földterületeit és részvényekbe fektette. A részvényeik azonban elértéktelenedtek, így veszítették el a 400 éven keresztül fenntartott, stabil jövedelmüket. A kórház azonban a mai napig profitál a szőlő és borkereskedelemből (A gróf egyedüli negatív cselekedete, hogy uralkodása alatt felerősödtek a boszorkányüldözések).
Körsétánkat egy különleges kínai dolgozószoba megtekintésével folytattuk, ami nem a megszokott kék-fehér Csing vagy Ming dinasztiás porcelánokkal volt tele, hanem fekete-fehér mintás csészékkel, vázákkal, tányérokkal, azonkívül megismerkedhettünk egy több dimenziós hatást kiváltó, parafa technikával. Az ezzel a módszerrel készült kínai tájképek állítólag igazi ritkaságszámba mennek. A dolgozószoba után egy hálószoba következett, melynek érdekessége Dürer és az egyik tanítványának a rajzai voltak. Ezzel a teremmel vársétánk véget ért. Búcsúzóul, egyetemista idegenvezetőnk elsütött néhány frank viccet a bajorokról (ha tudta volna, hogy mi München pártiak vagyunk). A parkoló felé vezető visszaúton aztán nemcsak egy hatalmas tábla hívta fel a figyelmünket a szexelő varangyokra, de a hangzavar, a brekegés, kuruttyolás, kvartyogás is, amelyet a hím békák a felfújható torokzacskóik segítségével produkáltak. Később egy információs tábláról megtudtam, hogy pedig a békák szexe nem is igazi szex, csak álpárzás, melynek során a hím béka rákapaszkodik a nőstényre, mellső lábaival megragadja (karoló testhelyzetet vesz fel), míg az lerakja a petéit. Ezzel egyidőben a hím megtermékenyíti azokat, spermát tartalmazó folyadék kibocsátásával. A “szexelés” ideje néhány perctől néhány napig is eltarthat! A legtöbb békafajnál a megtermékenyítés vízben történik, de a mespelbrunni, barna varangyok szárazföldi életmódú békák voltak, így a szexuális életük a szemünk előtt, az aszfalton zajlott. A szerelmeskedő párokat óvatosan kikerülve jutottunk el az autónkhoz és búcsút intve a frankok földjének a következő állomásunkig, Pommesfeldig meg sem álltunk. A Schloss Weissenstein megtekintése után farkaséhesen tértünk be a kastély vendéglőjébe, ahol én egy kiváló medvehagyma levest rendeltem, második fogásnak pedig laska és vargányagombát, tejfölös szószban, burgonya gombóccal. Isten veled Lothar von Schönborn érsek és Isten veletek híres festők (Rubens, Rembrandt, Van Dyck)! Velük ért véget aznapi reneszánsz és barokk kastélytúránk.
Vegán palacsinta, padlizsán kaviárral
Hozzávalók: 3 db közepes nagyságú padlizsán, 2 kk kömény, 4 gerezd fokhagyma, 4 ek oliva olaj, citromlé, 2 db gránátalma, 200 gr görög joghurt, 250 gr liszt, 1 kk sütőpor, 2 db tojás, 3 dl író, 2 ek petrezselyem, vaj
Elkészítése: Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Tisztítsuk meg a fokhagymákat és préseljük át egy fokhagyma nyomón. Vágjuk ketté hosszában a padlizsánokat, osszuk el rajtuk egyenletesen a fokhagymát, szórjuk meg köménymaggal és sózzuk, borsozzuk. Csomagoljuk be alufóliába és süssük 45 percig.
Forrósítsunk egy serpenyőben 4 evőkanál olajat. Tegyük bele a kikanalazott padlizsán húst és pároljuk meg. Amikor kész pürésítsük. Locsoljuk meg egy kevés citromlével és ízesítsük 1 evőkanál görög joghurttal.
Keverjük ki a palacsinta tésztát (adjuk hozzá az apróra vágott petrezselymet is) majd kevés vajban süssünk mini palacsintákat belőle (mindkét oldalon 1- 2 perc alatt).
Tegyük tányérra a palacsintákat és kanalazzuk rájuk a padlizsán krémet. Keverjünk a görög joghurthoz gránátalma magokat és ezzel díszítve tálaljuk a padlizsánkrémes palacsintánkat.
Vöröskáposzta torta, ibolya likőrös mascarpone krémmel
A legutóbbi húsvéti kalandozásom során a kis, frank városban, Büdingenben sikerült beszereznem egy ibolya likőrt, ahol a Die Tafelrunde bolt (Kerekasztal) tulajdonosa azt tanácsolta, hogy pezsgőhöz, fagylalthoz, krémekhez vagy süteményekhez adjam hozzá. Hazatérve az értékes zsákmánnyal mindjárt kedvet is kaptam egy különleges tortához, amihez már rendelkezésemre állt az ibolya likőr, a díszítéshez meg a kertben az ibolya, így nagyon is aktuálisnak tűnt a torta elkészítése. (A végén a tortáról a képet a dekorálás előtt készítettem, így az ibolya lemaradt róla, de a likőr belekerült!)
Vöröskáposzta torta ibolya likőrös mascarpone krémmel
Ennek a tortának az az érdekessége, hogy a vöröskáposzta a fő összetevője. Elsőre bizarrnak tűnhet, de ha azt gondoljuk, hogy olyan, mint az amerikai ” répatorta “, csak a répát, vörös káposztával helyettesítjük, akkor már nem is tűnik olyan furának. A vöröskáposztához meg jól illenek az édes gyümölcsök, mint az alma, almaszósz, vérnarancs, narancs, frissen vagy főzve egyaránt.
Hozzávalók kb. 4 nagy szelet tortához: 2 csésze apróra vágott vöröskáposzta (150 g), 1/2 csésze zabpehely (120 ml), 1 tojás, 1/2 csésze, nem édesített almaszósz vagy reszelt alma, amihez hozzáadhatjuk a fahéjat (120 ml), 1 teáskanál fahéj
Hozzávalók a cukormázhoz: 60 ml Mascarpone, Philadelphia vagy a francia St Moret nevű kiri -kiri típusú krémsajt, 1/2 csésze krémtúró -120 ml (0 %-os), 1-2 evőkanál barna cukor vagy juhar szirup, 1-2 evőkanál ibolyalikőr
Elkészítése: Tegyük egy turmixgépbe az apróra vágott vöröskáposztát meg a zabpelyhet, majd adjuk hozzá a többi összetevőt (a tojás fehérjét verjük fel kemény habbá). Dolgozzuk össze jól az alapanyagokat. Ezután a káposztás masszát osszuk szét egyenletesen egy vajjal kikent, zsemlemorzsával beszórt, kerek vagy hosszúkás tortaformában. Toljuk be a sütőbe és süssük, 30 percig 200 Celsius fokon.
A második lépésben készítsük el a mascarpone krémet. Keverjük ki egy villával, adjuk hozzá a túrót meg a cukrot-szirupot és az ibolya likőrt. Mivel a tortában nincs cukor, ezért, ha édesebben szeretjük, akkor a cukor mennyiségét növelhetjük (mellesleg a párolt, cukrozatlan almában és vörös káposztában van elegendő, természetes cukor, de az ember automatikusan többet tud abból a tortából enni, ami nem tartalmaz cukrot).
Milánói édeskeksz
A milánói édeskekszről annyit sikerült megtudnom olasz barátomtól, hogy a receptjét 1780-ban egy Andreas Morel nevű ember tette közzé Milánóban. Később az 1840-ben napvilágot látott Berni konyha című receptkönyv ismeretlen szerzője úgy ír róla, mint svájci-olasz specialitásról. A könyvből kiderül az is, hogy ez a nagyon egyszerűen elkészíthető, de annál finomabb édeskeksz a 18. századi Milánóban jellemző édessége volt a karácsonyi és húsvéti időszaknak. A szerző a receptjét is közölte, mely szerint mindössze liszt, cukor, vaj és tojássárgája kell hozzá. A 18. század végére már Svájcban és Dél-Németországban is az egyik legkedveltebb kekszféleség volt. Nemrég Belgiumban járva felfedeztem a csokis változatát is! 
A milánói keksz, mely olaszul Biscotti milanesini, németül Mailänderli, franciául milanais, mint a neve is mutatja milánói eredetű, de Milánóban létezik egy torta változata is, Torta milanesi néven, ezért lett a keksz neve kicsinyítő képző hozzáragasztásával ” milanesini”.
Mindenestre a keksz nagy előnye a tortával szemben, hogy fém vagy karton dobozba téve akár hónapokig is eláll, éppen úgy, mint a dán vagy skót száraz, vajas kekszek.
Hozzávalók: 500 gr liszt, 250 gr vaj, 250 gr cukor, 6 db L-es méretű tojásnak a sárgája, 1 csomag szárított, cukrozott citromhéj
a kenéshez: 1 db nagy tojássárgája, 2 ek tejszín
Elkészítése: A vajat a cukorral, a citromhéjjal és a tojássárgájával habosra keverjük. Hozzáadjuk a lisztet és kemény tésztát gyúrunk belőle. Ezután a kész tésztát egy órára hideg helyre tesszük (így kevésbé fog leragadni a gyúródeszkára).
Nyújtsuk ki a tésztát egy lisztes felületen és vágjunk ki belőle tetszés szerinti állatfigurákat vagy sütemény formákat.
Helyezzük rá egy sütőpapírra (tepsin lévő sütőpapírra) majd a kekszek tetejét kenjük be a tojássárgája-tejszín keverékkel. Toljuk be az előmelegített sütőbe és süssük kb. 30 percig, 170 fokon. Rendszeresen ellenőrizzük a kekszeket, nehogy megégjenek, mert akkor szépek, esztétikusak, ha csak aranybarnára sülnek. Ezután díszítsük ki. Engedjük el bátran a fantáziánkat! Tojásfehérje, víz, meg citromlé keverékével tudjuk ráragasztani a mazsolát, magokat, de a kekszeket belemárthatjuk csokifondantba is.
- 1
- 2
- Következő →
Xilvia 