A mespelbrunni lovagvár és a szexelő békák

Posted on Updated on

A múlt hét végén végre egy igazi német lovagvárban jártam, Mespelbrunnban, a spessarti erdő egyik kis településén, Hessen tartományban. A vár érdekessége, nemcsak az volt, hogy Németország legromantikusabb reneszánsz vára, de az is, hogy az Ingelheim grófok leszármazottjai még mindig benne laknak. A vár 100.000 látogatót vonz évente, ami rekord mennyiség ahhoz képest, hogy az interneten jóformán semmilyen információ nem található Mespelbrunnról (Nagypéntektől- Mindenszentekig tart nyitva). A festői környezetben lévő vár egyébként nemcsak a turistákat vonzza ide, de több filmrendezőt is megihletett (itt forgatták, 1952-ben, az azóta kultikussá vált Spessarti fogadó című krimit, Liselotte Pulverrel a főszerepben). A vár 2012-ben ünnepelte fennállásának 600. évfordulóját.P1060919

A frankok, a bajorok meg egy medvehagyma leves

A 13. század közepén még Nova Villa (Neudorf) néven ismert, később Mespelbrunnra keresztelt lovagvár (1938-ban), annyira diszkréten bújik meg a Spessart völgyében, hogyha az aschaffenburgi hotel tulajdonosa nem adta volna a kezünkbe a Spessart és a Majna völgye című turista magazint, akkor bizony kihagytuk volna.

Másnap már hajnalban útra keltünk, mert aznapra rengeteg programot terveztünk be, így aztán kicsit korán érkeztünk Mespelbrunnba, de a legnagyobb meglepetésünkre már nyitva volt. Amikor megvettük a jegyeket, mivel mi voltunk az egyedüli látogatók, a jegyszedő fiú felajánlotta, hogy körbe vezet minket a várban. Amíg átadta a kasszát a társának, pár képet csináltam a várról, a tóról és egy Ingelheim ős szobráról, aztán a kísérőnket követve behatoltunk a vár északi szárnyába. A lovagterembe lépve örömmel konstatáltuk, hogy egy igazi középkori várban vagyunk, nem olyan mű, Ludwig által kiagyalt, XIV. Lajos király francia udvarának giccsváltozatában, ami ugyan roskadozik a műkincsektől, de mégis ízléstelen, túldíszített, és amit a leginkább hiányolok a bajor kastélyokból, az a történelmi háttér. A mespelbrunni lovagvárban viszont mindezt megtaláltam. Míg a 12. században csak egy kis szigetre telepített ház volt, a 14. században egy lovag igazi várrá építtette át. Később az Ingelheim-Echter család tulajdonába került, amelynek leszármazottai, mint már említettem a mai napig itt élnek (Ingelheim gróf 2006-ban halt meg, de az özvegye és gyermekei a turista szezon idején vár déli oldalán laknak). Az 1300-as években a spessarti erdő közelsége miatt egyre gyakoribbá váló banditatámadások miatt szükségessé vált egy őrtorony megépítése is. Így lett a kör alaprajzú torony  a kastély legelső épülete, melyhez a 14-15. század folyamán több ház csoportosult, majd 1427-ben megkezdték azokat a munkálatokat, amik a települést erőddé tették. A vár ekkor nyerte el mai, végleges formáját, vizesárokkal és magas falakkal megerősítve.

A földszinti lovagterem és a kápolna megtekintése után az első emeleti lakosztályok következtek. Az első a vadászterem és az ebédlő volt, ahol a festmények alapján megtudtuk, hogy a mespelbrunni vár hiába volt biztonságban, a harmincéves háború (1618–1648) a Mespelbrunn családot is megtizedelte. A 17. század világháborújaként emlegetett korszak ugyanis, egyike volt a legpusztítóbb európai konfliktusoknak. A Habsburgok összes koronatartományára és Közép-Európa minden nagyhatalmára kiterjedő harcok során 8–11 millió ember vesztette életét. A háború a demográfiai veszteség mellett, (egyes német területek (Brandenburg, Pomeránia, Württemberg) 60–70 %-a elnéptelenedett) jelentős anyagi pusztulással is járt. Idegenvezetőnk szerint, sok német nemesi család is ez időtájt halt ki, a Mespelbrunnokat is beleértve. Az utolsó, Maria Ottilia von Echter-Mespelbrunn volt, aki 1648-ban házasságot kötött Philipp Ludwig von Ingelheimmel. A rangon aluli házasság miatt, Philipp Ingelheim később grófi címet kapott a királytól. Amikor 1665-ben a család férfiága kihalt, a két család nevét összevonták, így lettek a kései utódok Mespelbrunn-Ingelheimek (a demográfiai veszteséget a német államok csak a 18. századra tudták kiheverni).

P1060951Ezután a történelmi kitérő után, a Mespelbrunn család legkiemelkedőbb tagjának, Julius Echter von Mespelbrunn-nak a festménye előtt időztünk el (1545. márc 15. Würzburg, 1617. szept 13. Marienbergi erőd), aki 1573. december 4-től, haláláig a würzburgi püspöki és a frank hercegi címet viselte. Julius nagy építő és reformer volt, továbbá az ellenreformáció fontos képviselője. Ő alapította Würzburgban a máig működő kórházat és egyetemet. A herceg, a kórház és az egyetem mögötti területekre szőlőt telepített, s hogy milyen jó üzletember volt, mi sem bizonyította jobban, mint hogy mindkét létesítmény jól prosperáló borkereskedelmet folytatott a 20. század elejéig. Akkor az egyetem, nagyobb haszon reményében eladta a földterületeit és részvényekbe fektette. A részvényeik azonban elértéktelenedtek, így veszítették el 400 éven keresztül fenntartott, stabil jövedelmüket. A kórház azonban a mai napig profitál a szőlő és borkereskedelemből (A gróf egyedüli negatív cselekedete, hogy uralkodása alatt felerősödtek a boszorkányüldözések)

A körsétánkat egy különleges kínai dolgozószoba megtekintésével folytattuk, ami nem a megszokott kék-fehér Csing vagy Ming dinasztiás porcelánokkal volt tele, hanem fekete-fehér mintás csészékkel, vázákkal, tányérokkal, azonkívül megismerkedhettünk egy több dimenziós hatást kiváltó, parafa technikával. Az ezzel a módszerrel készült kínai tájképek állítólag igazi ritkaságszámba mennek. A dolgozószoba után egy hálószoba következett, melynek érdekessége Dürer és az egyik tanítványának a rajzai voltak. Ezzel a teremmel vársétánk véget ért. Búcsúzóul, egyetemista idegenvezetőnk elsütött néhány frank viccet a bajorokról (ha tudta volna, hogy mi München pártiak vagyunk). A parkoló felé vezető visszaúton aztán nemcsak egy hatalmas tábla hívta fel a figyelmünket a szexelő varangyokra, de a hangzavar, a brekegés, kuruttyolás, kvartyogás is, amelyet a hím békák a felfújható torokzacskóik segítségével produkáltak. Később egy információs tábláról megtudtam, hogy pedig a békák szexe nem is igazi szex, csak álpárzás, melynek során a hím béka rákapaszkodik a nőstényre, mellső lábaival megragadja (karoló testhelyzetet vesz fel), míg az lerakja a petéit. Ezzel egyidőben a hím megtermékenyíti azokat, spermát tartalmazó folyadék kibocsátásával. A “szexelés” ideje néhány perctől néhány napig is eltarthat! A legtöbb békafajnál a megtermékenyítés vízben történik, de a mespelbrunni, barna varangyok szárazföldi életmódú békák voltak, így a szexuális életük a szemünk előtt, az aszfalton zajlott. A szerelmeskedő párokat óvatosan kikerülve jutottunk el az autónkhoz és búcsút intve a frankok földjének a következő állomásunkig, Pommesfeldig meg sem álltunk. A Schloss Weissenstein megtekintése után farkaséhesen tértünk be a kastély vendéglőjébe, ahol én egy kiváló medvehagyma levest rendeltem, második fogásnak pedig laska és vargányagombát, tejfölös szószban, burgonya gombóccal. Isten veled Lothar von Schönborn érsek és Isten veletek híres festők (Rubens, Rembrandt, Van Dyck)! Velük ért véget aznapi reneszánsz és barokk kastélytúránk.

P1060953P1060954

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s