utazás

Soproni gasztronómia: bab-babbal

Posted on Updated on

Nemrég Sopronban jártam, ahol pár nap alatt megpróbáltam végig kóstolni a helyi specialitásokat. Nagy szerencsémre éppen belefutottam a 3 napos borfesztiválba is. A Gyógygödör, a Graben és Patrick vendéglője után megdöbbenve tapasztaltam, hogy szinte mindenhol és minden fogásban, jelen volt a bab (a tejfölös, szilvás bablevesben, a babgombócban, a marhapacsniban, a sváb pörköltben, de finom volt még a rostonsült kacsamáj, amelyet kolbászos lecsóval szervíroztak, bab nélkül!). Nos ezek után nem csoda, ha Sopron a legszelesebb város jelzőt kapta! De félretéve a tréfát régen a soproni borosgazdák babot is termesztettek a szőlőtőkék között, így ragadt rájuk a német Bohnenzüchter-félrehallva Poncichter, azaz babtermelő elnevezés. S ha már volt bab gyakran káposztával, hagymával társítva remek fogások készültek a sör és borkorcsolyának való babpogácsától, a babstercen, babsalátán át egészen a babos rétesig. Ma már némely étel receptjét csak szakácskönyvekben találhatjuk meg, kivéve a poncichter májpástétomot, mely változatlanul kitűnő borkorcsolya a soproni vörös borokhoz minden vendéglőkben.

A kékfrankos fővárosa

Apropó borok: a soproni borvidék leghíresebb bora a kékfrankos, mely a napóleoni háborúk idején kapta a nevét. Miután a borosgazdák rájöttek, hogy a megszálló katonák kétféle pénzzel tudnak fizetni, a legjobb boraikat csak a kék frankért voltak hajlandók kimérni, a hadi kiadások fedezésére készült értéktelen, fehér bankót nem fogadták el.

Napjainkban a minőségi fehérboroktól a testes vörösborokon át a kései szüretelésű borokig minden megtalálható a borvidéken. A legértékesebb terület a Fertő tó és környéke, ahol a hegyoldalakon, lankákon mintegy 1500 hektárnyi területen folyik szőlőtermesztés. A Fertő tó adta szubmediterrán klíma egy igazi csodavilágot alakított itt ki, mert a szőlő érését nem a tó visszatükröződése, hanem a tó felett nappal megrekedő meleg levegő segíti, amit a szél éjszaka a szőlőterületek felé fúj.

A Kékfrankos mellett jelentősek még a Zweigelt, Cabernet, Sauvignon, Merlot, Pinot noir ültetvények is. A fehér bort adó fajták közül a zöld Veltelini a legjellegzetesebb, de a Chardonnay, a Tramini, a Zenit, a Sauvignon blanc szintén elterjedt a vidéken. Emellett kapható már soproni szőlőből készült pezsgő és pálinka, valamint szőlőlé. A helyi borászatokban előzetes bejelentkezés után lehetőség van borkóstolásra.

Még néhány érdekesség a soproni borokkal kapcsolatban: A Somló-, a Ság-és a Kissomlyó hegy alkotta Somlói borvidéken termő juhfarkot az ahhoz hasonlatos, kissé görbe fürt formájáról nevezték el. A 18. század óta a nászéjszakák borának tartják, ugyanis a Habsburgok és a többi európai uralkodó ház tagjai gyakran fogyasztották a fiú utód nemzésének reményében.

Az elmúlt évszázadok során a polgárok borkimérési lehetőségét és ezzel együtt a megélhetését is veszélyeztette volna, ha Sopronban sok vendégfogadó és kocsma működik. Ezért ezen helységek működésének engedélyezését a város magának tartotta fenn. Az első, cégérrel is ellátott fogadót a XVI. század végén létesítették Sopronban, de a XVII. században is még csak 4 fogadóról tudunk. A működésük korlátozott volt, hiszen a kimérhető bor árát a város határozta meg, ami mindig drágább volt, mint a polgárok által mért bor. Sört nem árusíthattak, mivel azt a város maga főzte és maga forgalmazta. Az első ismert fogadó a Vörös ökör volt, amely a 18-19. század fordulóján még Széchenyi Ferenc tulajdona volt. 1884-ben a későbbi szállóban Ferenc József is megszállt pár napra. A 20. században a Vörös ökör először egybeolvadt a Pannóniával, majd végül teljesen megszűnt.

Babsterc salátával

Valamikor a szegény emberek étele volt a babsterc, amelyet salátákkal, aludttejjel, tejföllel vagy mártásos ételek köreteként manapság is fogyasztanak. A készítéséhez a beáztatott szárazbabot puhára főzik, majd lisztet pirítanak, és felöntik a bab főzőlevével. Hozzákeverik a főtt babot, forró olvasztott zsírral megöntözik, és villával szétnyomkodják. Az enyhe pirítástól finom diós ízt kap.

Soproni Winzer-káposzta
Hozzávalók: 0,5 kg savanyú káposzta, 2 fej vöröshagyma, 3 dkg zsír, 10 dkg átmosott szalonna, ¼ l fehérbor, 2 db alma, 1 ek cukor, 2 db burgonya, kömény, 1 ek pirospaprika
Elkészítése: A darabolt hagymát a szalonnával zsíron megpirítjuk, cukrot adunk hozzá, és tovább pirítjuk, míg megbarnul. Hozzáadjuk a savanyú káposztát, összekeverjük, majd annyi bort öntünk hozzá, hogy a káposztát ellepje és jól megpárolódjon. A hámozott, szeletelt almát és a fűszereket hozzáadjuk az ételhez. Mielőtt készen van, negyed órával előtte a nyers burgonyát beleszeljük, majd utána ízesítjük.

Babpogácsa
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 20 dkg főtt bab, 20 dkg zsír, 2 dl tejföl
(3 dkg élesztőt 1 dl tejben megfuttattunk) 1 db tojás, só, bors

Elkészítése: A megfőzött babot apróra vagdaljuk, 2 dl tejfölt, 1 tojást, sót, borsot adunk, a liszttel összekeverjük. Az élesztőt belekeverve tésztát készítünk, 15 percig állni hagyjuk. Kinyújtjuk a tésztát, majd pogácsát szaggatunk belőle, a kiszúrt pogácsák tetejét bevagdossuk, megkenjük tojással, majd egy darab babot a tetejére teszünk és kisütjük.

vagy Babpogácsa 2. recept:

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 10 dkg főtt tarkabab, 10 dkg margarin, fél dl tejföl, 1-2 dkg élesztő, 2 tojás, 1 dkg só, 1-2 késhegynyi őrölt bors, só

Elkészítése: Az előző este beáztatott babot sós vízben puhára főzzük, ledaráljuk. A lisztet mély tálba tesszük, közepén mélyedést alakítunk ki, bele morzsoljuk és langyos tejföllel elkeverjük az élesztőt, majd a tetejét liszttel megszórjuk. Az élesztő rövidesen felfut, habosodni kezd, ekkor hozzáadjuk a tésztához a babot, a margarint, az egyik tojást, a borsot, és ízlés szerint sót. Az egészet összedolgozzuk, majd meleg helyen fél óráig pihentetjük, ez alatt megkel tészta. Ismét átgyúrjuk, lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk (kb. 2 cm vastag legyen), késsel bevagdossuk a tetejét, pogácsaszaggatóval vagy lisztbe mártott peremű pohárral kiszaggatjuk, a másik, felvert tojással megkenjük. Újabb, 20-30 perces pihentetés után, közepes hőfokon sütjük.

Tipp: Mutatós, ha a pogácsák tetejét babbal díszítjük. E célra főzzünk egy kicsit több babot és tegyünk félre egész babszemeket.

Babos pogi

Sopronhorpácsi babgombóc

Hozzávalók: 30 dkg szárazbab, 30 dkg liszt, 2 tojás, 10 dkg húsos szalonna, 1 fej vöröshagyma, 1 zsemle, só, bors.

Elkészítése: Lágy galuskatésztát készítünk, majd közé keverjük a leszűrt, főtt babot, az apró kockákra vágott és hagymával összepirított szalonnát, s összedolgozzuk a felhabosított tojásokkal és a már időközben kockákra vágott, megpirított zsömlével. Kissé pihenni hagyjuk, majd vizes kézzel gombócokat formálunk, és lobogó, forrásban lévő vízben kifőzzük. Tejfeles ételekhez adják köretként, lencsefőzelékhez feltétként, persze ezt is tejfölösen.

Bableves szilvával

Hozzávalók: 30 dkg szárazbab, só, 1 csomag magozott aszalt szilva (15-20 dkg) cukor, 15 dkg tejföl, 1 ek liszt 1 kk ecet

Elkészítése: A szárazbabot előző nap beáztatjuk. Másnap leszűrjük, majd felengedjük vízzel és majdnem puhára főzzük. Ami kb. 40-60 perc, nagyban befolyásolja a bab milyensége. (A 30 dkg-hoz kb. másfél liter vizet kell használni.) Úgy fél óra főzés után lehet sózni, cukrozni, (pl. 2 kiskanál sóval és 3 evőkanál cukorral indítsunk, aztán jöhet a kóstolgatás, és az ebből még egy kicsit, abból még egy picit). Amikor a bab már szinte teljesen puha, beleszórjuk az aszalt szilvákat, és elkeverjük. Hagyjuk, hogy a szilva egy picit megszívja magát. A tejföllel kikeverjük csomómentesre a lisztet, majd egy kevés levessel hígítjuk és az egészet belekeverjük a bablevesbe. Véglegesítjük az ízeket egy kevés ecettel. Ilyenkor már ne forraljuk túl, csak egyet rottyantsunk rajta.

Babos rétes

Hozzávalók: 40 dkg fehérbab, 8 dl tej, 10 dkg kristálycukor, 2 dkg vaníliás cukor vagy 1 rúd vanília, 5 dkg vaj, 3 tojás, fél citrom reszelt héja, 5 dkg vaj, 4 db réteslap, a hintéshez vaníliás porcukor

Elkészítése: Az előző este beáztatott babot leszűrjük, és cukros-vaníliás tejben puhára főzzük. Áttörjük, és a pürét a vajjal, a tojások sárgájával, a citromhéjjal simára keverjük. Végül a kemény habbá vert tojásfehérjéket is óvatosan beleforgatjuk a keverékbe. Ezt olvasztott, langyos vajjal meglocsolt 2-2 réteslapra kenjük, majd a tésztát feltekerjük, a tetejét is bekenjük vajjal, és pirosra sütjük. Felszeletelve, vaníliás porcukorral meghintve kínáljuk.

Szőlős-mákos palacsinta

Hozzávalók a palacsintához: 2 dl tej, 8 dkg liszt, só, 1 egész tojás, a sütéshez 2 ek olaj

A töltelékhez: 3 tojás, 8 dkg cukor, 2-3 ek tej, 25 dkg szőlő, 5 dkg őrölt, porcukorral elkevert mák, 2 dkg vaj vagy margarin, 2 dkg zsemlemorzsa

Elkészítése: Süssünk palacsintákat a hagyományos módon. A tojások sárgáját keverjük habosra a cukorral, öntsünk hozzá egy kevés tejet. Óvatosan forgassuk bele a tojásfehérjékből vert habot, majd a csíkokra vágott palacsintát. Egy sütőedényt kenjünk ki vajjal, szórjuk meg zsemlemorzsával. Öntsük bele a palacsintametéltes krém felét, erre hintsük rá a megmosott és lecsepegtetett szőlőszemeket, a mákot, majd egyenletesen öntsük rá a krém másik felét. Sütőben közepes hőfokon süssük, kocka alakúra vágva, porcukorral meghintve, forrón tálaljuk.

Tipp: Szőlő helyett előzőleg vízben (rumban) áztatott mazsolával, lecsepegtetett, kimagozott meggyel, vagy más gyümölccsel is elkészíthetjük.

Reklámok

A francia utat vagy a spanyolt tegyük meg az idén?

Posted on Updated on

A Szent Jakab-út (spanyol neve el Camino de Santiago után El Caminó-nak is nevezik) ősrégi zarándokút, mely a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt. A mai zarándoklat Spanyolország, Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak az Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből – az ottani keresztényüldözés elől – Észak-Spanyolországba. Itt azon a helyen temették el, ahol most Santiago de Compostela található.

Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok veszélyessé váltak, a Camino szerepe felértékelődött. A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi. Ma már nemcsak kifejezetten vallásos emberek indulnak el, hanem azok is, akik különféle fogadalmakat tesznek valamilyen cél elérése érdekében. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Caminót, vagy annak egy részét végig járják.

Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló (Szent Jakab kagyló), melyet az oda vezető úton mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.

1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A 2004-es szent évben a zarándokok száma megközelítette a 180.000-et. 2016-ban, 278.041 vándor érkezett meg Santiago de Compostelába, s állították ki számukra az út teljes vagy részleges megtételét igazoló oklevelet, a Compostelát.

Via Francigena-a francia út

Kevesebben ismerik, vagy egyáltalán nem is hallottak a”Via Francigena” (“az út, ami Franciaországból jön”) vagy “Via Romea Francigena” (“a Rómáig vezető út, ami Franciaországból jön”) ősi zarándok útvonalról, mivel nem annyira publikált, mint a Szent Jakab út. Pedig a középkorban itt állították fel a Szent Földhöz vezető állomáshelyeket (a kiindulási pont a Canterbury székesegyház volt). Ma az út Anglián, Franciaországon, Svájcon és Olaszországon keresztül vezet. Régen ezen az úton lehetett legegyszerűbben eljutni a Szentszékhez (A Szentszék szűkebb értelemben a római pápa hivatalát jelöli, tágabb értelemben a pápát és a Római Kúria különböző intézményeit) illetve a Péter-Pál apostolok sírjához.

A másik különbség a Via Francigena és az El Camino között, hogy a VF-et nem csak egyetlen úton lehet végig járni. Ezeket a különböző elnevezései is bizonyítják, mert a latin neve Iter Francorum, azaz frank útvonal volt (ami északról Rómába vezetett) volt. Később, 725-ben, Willibaldi, eichstätti püspök (bajor volt) lombard útként dokumentálta. Olaszországban és Angliában viszont Chemin des Anglois (angol út), vagy Chemin Romieux (római út) néven vált ismertté. Via Francigena-ként először az Actum Clusio pergamen említette meg, 876-ban. Az irat Monte Amiata városában, a San Salvatore apátságban, Toszkánában található.

Híres VF zarándokok

880-ban a welszi Rhodri Mawr járta végig jótékonysági célból a VF-et (VF=Via Francigena), majd őt követte az unokája, 945-ben. Mindketten életük vége felé zarándokoltak el Rómába, de azt nem jegyezték le, hogy a szárazföldi utat választották-e vagy a veszélyes, kalózok által fenyegetett tengeri útvonalat, a Gibraltáron keresztül.

A következő zarándok, a canterbury-i érsek, Szigorú Sigeric volt, aki cirka 990-ben zarándokolt Canterburyből Rómába, és vissza. Sigeric az útjáról aprólékos feljegyzést készített, amiből kiderült, hogy pl. a vissza útja 80 szakaszból állt, ami azt jelenti, hogy átlagosan mintegy 20 km-t tettek meg naponta az 1,700 kilométerből. Ő Rómából indult el annak érdekében, hogy megkapja a palliumot.

Egészen bizonyos, hogy a 11. század végén élt bencés rendi szerzetes, William, több alkalommal is megtette a VF utat, de ő St-Thierryből ment Rómába. A feljegyzései szerint a vissza útja a tengeren, a dél-nyugati szélnek köszönhetően gyorsabbnak bizonyult (az ellenkező irányban haladó út a Földközi-tenger lett volna, ami egy nagyon hosszú út).

Később egy izlandi utazó, név szerint Nikolás Bergsson járta végig a VF-et, 1154-ben, majd a francia Philip Augustus 1191-ben. Két eltérő útleírás született, mint ahogy a 13. században élő Matthew Paris feljegyzése a Historia Anglorum is egy teljesen más útvonalat jelölt meg.

Az utókorra maradt írásos emlékek tehát azt bizonyítják, hogy a Via Francigena zarándokai számos útvonal között választhattak, aszerint, hogy a politikai helyzet miatt melyik volt biztonságosabb, na meg függött az évszaktól, időjárástól és az is sokat nyomott a latba, hogy éppen melyik szenthez kapcsolódó hely vagy szentély volt népszerű. Az utazók általában az Alpokon vagy az Appenineken keresztül vágtak neki a nagy útnak, de legtöbben a lombardok által finanszírozott területet választották, mert azok nemcsak jól karban voltak tartva, de a lombardok gondoskodtak az arra haladók biztonságáról is. Így hozták létre a római úttól északra vezető kereskedelmi útvonalat, mellyel sikerült kikerülniük az ellenséges városokat, mint például Firenzét. A lombárdok egy másik fontos szempontja ráadásul az volt, hogy a via Francigena ne kössön össze városokat, hanem inkább az apátságok mellett vezessenek el. Később a kereskedelem modernizálása miatt azonban lankadni kezdett az érdeklődés a VF iránt.

A VF zarándok utat úgy cirka 2 évtizeddel ezelőtt kezdték ismét felfedezni, miután már sokan végig járták a Szent Jakab utat. Ez arra inspirálta a VF olasz szerelmeseit, hogy életre hívjanak egy hálózatot, a vallási, helyi kormányzati szervekkel, pl. a Vatikánnal együtt működve és próbálják meg rekonstruálni az eredeti, hiteles útvonalat.

Ma a legtöbb zarándok a Sigeric érsek által dokumentált útvonalat követi, gyalog, lóháton vagy kerékpárral (de fordított sorrendben, tehát Canterburyből Rómába). A csatorna melletti első falutól, Wissanttól kezdve a zarándokút állomásai a következők: Gisne, Teranburh, Bruaei, Atherats, mielőtt folytatnánk a Reims, Châlons-sur-Marne, Bar-sur-Aube, Langres, Besançon, Pontarlier, Lausanne-Saint-Maurice.

Saint-Maurice-tól keresztül kell haladni Great St Bernard Pass Aostáig, Aosta után Ivrea, Vercelli, Pavia, Fidenza, Pontremoli, Filatteria, Aulla, Luni, Lucca, San Gimignano, Poggibonsi, Siena, San Quirico, d’Orcia, Bolsena, Viterbo és Sutrin kell keresztül menni, mielőtt eljutnánk Rómába.

Ha Rómát választjuk kiindulási pontként, akkor az utat egy hosszú szakaszon a Via Appia mentén kell követni, vagy a párhuzamosan haladó Via Latiná-n, aztán Beneventóba érve a Via Traianán keresztül a Campanian Apennineken vagy a Dauniai-Appennineken lehet átkelni. Az utóbbinál a híres Crepacore erődítmény áll. Ez az erődítmény valaha a jeruzsálemi lovagok birtokában volt, akik a múltban elkísérték és biztosították a zarándokokat a kanyargós hegyi utakon. Az út innen Troiába vezet, a Tavoliere delle Puglie magas síkságában, majd Bari, Brindisi és Otrantot elhagyva, a Szent Föld főbb kikötőibe jutunk el. Az utolsó szakasz, a déli útvonal, Rómából, a pugliai kikötőkön keresztül megy Jeruzsálembe.

A Via Francigena 1994-ben megkapta a Kulturális út címet, 2004-ben pedig a Legfőbb kulturális út címet.

2010-ben James Saward-Anderson és Maxwell Hannah 58 nap alatt futotta végig a VF-et. Egy 2012-es felmérés szerint 1200 zarándok tette meg a via Francigena-t abban az évben. Az alacsony létszám egyik oka a megfizethető olcsó szállások, és egyéb szolgáltatások hiánya volt. Ezért Olaszországban 2013-ban megkezdődött az infrastruktúra kiépítése. Egyes kolostorok spedali-kat, olcsó zarándok szállásokat hoztak létre. A spedali azonban csak azokat fogadja be, akik érvényes zarándok útlevéllel rendelkeznek, és általában csak egy éjszakát lehet ezekben eltölteni. Néhány helyen étkezésre is van lehetőség. Ezt a kezdeményezést főként Toszkána régiója támogatta, amely 400 km-t foglal magába a VF-útból. A tervbe bevonták az útvonal mentén elhelyezkedő más helyi hatóságokat is. Hasonló ösztönzésként Toszkána hirdette meg az együtt működést az Opera Romana Pellegrinaggi-val (ORP), ezen kívül a Vatikán is ösztönzi az embereket az út megtételére.

Gyalogosoknak ajánlott az EuroVelo-EV5 bicikli út. Bár ez az EuroVelo út eltér a Sigeric úttól és a Via Francigena Associationtól is.

Síelés utáni party az Alpokban

Posted on

A Bajor-Alpok Németország legbámulatosabb hegyvidékei közé tartozik. Az alpesi hágókon és hegyi tavak partján kígyózó útvonalakat követve mélyen behatolhatunk a hegyi barlangokba. A természet azonban csak a számtalan látnivalók egyike. A Németország téli sportjának központjában a síeléstől kezdve a snowboardozásig minden kipróbálható. De az egyéb kulturális programokban sincs hiány. A Lüftlmalerei (levegőben festők) freskók optikai illúziója, Őrült Lajos király palotái, Richard Strauss villája (ma múzeumként működik), a barokk és rokokó templomok belsői mind megérnek egy látogatást. Az ínyencek pedig megkóstolhatják az allgaui sajtot, a sváb galuskát, a friss halakat és vadakat.

Werdenfelser vidéke

A Zugspitze, Garmisch-Partenkirchentől délnyugatra fekszik. 2962 m tengerszint feletti magasságával Németország legmagasabb hegycsúcsa. Az Alpokban jól nyomon követhető, hogy mind a völgyeket, mind az alpesi előtereket erősen befolyásolta az utolsó jégkorszak. A tavak által részben kialakított felszínt a gleccserek faragták ki. Később a tavak elmocsarasodtak, így a korai vaskorban ezt a hatalmas területet az illírek lakták. Már ebben a korai szakaszban is szoros kapcsolat volt a mai felső Olaszországgal a jelenlegi Brenner-Scharnitz útvonallal. Kb. i.-e. 500-ban kelták szállták meg a Werdenfels régiót és összekeveredtek az őslakossággal. A rómaiak viszont i.e. 15-ben meghódították a területet és hozzácsatolták Raetia tartományhoz. Így történhetett meg, hogy a települések a mai napig őrzik a római korban kapott illír vagy kelta neveket, pl. Veneto folyó-, Partenkirchen-Partanum, Isar-Isara. A kereskedelmi útvonal i.sz. 195 óta létezik. A via Claudia Augusta, Augsburgon keresztül Partenkirchen, és Mittenwald felé a Brenner-hágót is magába foglalta. A római út végállomása Partanum volt, az elődje a mai Partenkirchennek. A Római birodalom összeomlása után, majd a népvándorlás idején a bajuvárak rendezték át a völgyet. Az 1180-ban Ottó Wittelsbach herceg által építtetett Werdenfels kastély, ma Partenkirchentől északnyugatra található. 1294-ben a herceg leszármazottjai az irányítást átadták a freisingi püspöknek, s mivel ezen a területen vezetett keresztül egy fontos európai kereskedelmi útvonal, a freisingi érsekség lehetővé tette, hogy a Werdenfels megyében élő lakosság hosszú ideig bőségben éljen. Az újkor szintén jelentős gazdasági fellendülést eredményezett, mely következtében a Werdenfels vidék erősebb kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Olaszországgal és a fuggerekkel. 1889-ben a vasútvonal létesítésének köszönhetően a turisták már vonattal tudtak ide látogatni Münchenből. Az advent és egyéb események aztán újabb bevételi forrást eredményeztek.

Werdenfels múzeum

A Zugspitze árnyékában, a keskeny Partnachen patak két oldalán egymással szembenéző Garmisch és Partenkirchen ikervárosa Németország leghíresebb síterülete. A két várost az 1936-os téli olimpia idején egyesítették, de még ma is őrzik eltérő karaktereiket, nevezetesen Garmisch kozmopolita, míg Partenkirchen régimódi, alpesi hangulatú. A sok, szép festett homlokzatú ház mellett, ha ráuntunk a síelésre, vagy hegymászásra érdemes megtekinteni az 1895–ben, Garmischban létesített Werdenfels Múzeumot. A privát gyűjtemény egy 17. századi kereskedő házban kapott helyet és a Werdenfels régió történetét, kulturális életét mutatja be. Itt aztán összeáll a kép, mert a régi okiratokból megtudhatjuk, hogy Werdenfelser land a felső-bajorországi területet foglalja magába, a Bajor Alpok egy részével együtt, Mittenwaldtól-Farchantig. Ez a terület a középkortól, a harmincéves háborúig nem a bajor herceghez, hanem a freisingi püspökség alá tartozott. A régió eredeti nevét a Werdenfels kastélyról kapta (lsd. Ottó Wittelsbach), ami Észak-Garmisch-Partenkirchenben található. A kastély szerepe főleg a katonai, és a kereskedelmi útvonal biztosítása, illetve a védelme volt, amely a Loisach völgyhöz kapcsolódó kereskedelmi állomásokat jelentette, Olaszországot és a Felső-Bajorországot is beleértve. Aranyföldnek is nevezték ezt a vidéket, mert a középkorban a Garmischban lévő Rottstraßen vezetett a kereskedelmi út, egészen Augsburgig. Ennek a területnek lett aztán a kulturális központja Garmisch-Partenkirchen. De sok település, mint Wallgau, Krün, Mittenwald, stb. is Werdenfelserhez tartoznak, az Ammertali területeket is beleértve a Loisach és az Ammer völgyi városokkal, folyókkal együtt (Roper, Ettal, Oberammergau, Unterammergau) a, Bayersoiener t-Staffelsee-Riegsee tavak). A múzeumban a 2. emeleten vallásos középkori tárgyakban, festményekben, fafaragásos oltár remekművekben gyönyörködhetünk, míg a 3.-4. emelet a paraszti életet, az 5. a farsangi szokásokat mutatja be. S ha a sok élmény után megéhezünk a helyi vendéglők egyikében érdemes megkóstolni egy vad vagy halételt. Én az utóbbit választottam és nem csalódtam a mustáros szószban, párolt zöldségekkel elkészített fehér húsú halételben, ami mennyei volt.

Csodamogyoró (hamamelis) virágzás januárban

Posted on Updated on

Vogelsberg (Madárhegy) 2500 négyzetkilométernyi területével a legnagyobb összefüggő vulkáni régió Közép-Európában. A hatalmas hegylánc a Német Központi hegyvidéken, Hesse megyében található, a Rhön hegyek által elkülönülve, a Fulda folyó völgyében. Kb. 19 millió évvel ezelőtt alakult ki és lett Közép-Európa legnagyobb bazalt formációja. Legmagasabb hegycsúcsai: Taufstein, 773 méter, Hoherodskopf, 763 méter, melyek a vogelsbergi természetvédelmi parkban találhatók.

A jelenlegi Vogelsberg hegylánc, egy nagy, lapos, pajzs alakú vulkán, központja egy kupolára hasonlít. A hegy számos bazalt terasz átfedést foglal magában egészen Oberwaldig, a nagy központi fennsíkig, 600-tól 773 méter magasságban, a hegyvidéki régió széléig. A csúcsról a gyűrű alakú teraszokon keresztül lehet leereszkedni a völgybe. A tájkép változatos, mert a vogelsbergi masszív bazalt, tufafala mellett dagadólápok, valamint ősi, erdei részek teszik érdekessé a tájat. Délnyugat felé haladva aztán sétánk során a romantikus Lahn-völgybe érünk. Itt olyan történelmi városokba kukkanthatunk be, mint Marburg, Wetzlar, Weilburg és Limburg a. d. Lahn. A vidék kedvelt kiránduló helyeit, különösen a kenusok és kerékpárosok értékelik nagyra.
Hessen északi része, a Grimm testvérek szülőföldje. Igazi fénypontja a Kellerwald-Edersee nemzeti park, amelynek lábánál terül el Németország egyik legnagyobb mesterséges tava, az Eder tó, paradicsom a vízisport szerelmeseinek. De a Hohe Meißner, -a hegy, amelyen Grimm, Holle-Bodza anyója lakott, -vagy a sababurgi őserdő, a Reinhardswaldan is a kiránduló zarándok helyének számít. Az észak-hesszeni metropolisz, Kassel, különösen a művészet rajongók körében szerzett nevet magának.
És ez még nem minden, mert a kis gyógyüdülők mellett, -mint Bad Salzhausen, Bad Salzschlirf vagy Herbstein,- lehet kerékpározni a két hesseni panoráma-kerékpárúton, a Vulkanradwegen és a Bahnradweg Hessenen. A Kinzig völgyhez érve, mely kettéválasztja Vogelsberget és Spessartot, a Gelnhausenben a Babarrossa császári palotával, Hanauaban pedig a Grimm testvérek szülővárosával hívogat. A tartomány déli részén található a mondák övezte Oberwald, a Hessische Bergstraße Heppenheim és Bensheim körül, valamint a tudományok városa Darmstadt, a szecesszió egyik központja Németországban. Végül Hessentől keletre emelkedik a Rhön, a nyitott messzeség vidéke, Hessen legmagasabb hegycsúcsával, a Wasserkuppeval (950 m). A majdnem erdő nélküli fennsíkról messze ellátni a völgyeken túlra.

Oberwald

A mi úti célunk a Vogelsberg szívében lévő nemzeti park
Oberwald (351.2) volt. Természetesen állat és növényvilága védett, mint pl. a bükkfa az északi lejtőkön. Az elmúlt években visszatért az eurázsiai hiúz. Nemrég farkasokat is láttak, meg vadmacskát, amit a hiúzhoz hasonlóan, hírhedten nehéz észrevenni. Aztán itt is, mint Hesse tartományban nagy számban vannak jelen a vaddisznók.

Vogelsberg egyébként nemcsak a kirándulók, de a téli sportok kedvelt területe is, a Herchenhainer Höhe, Hoherodskopf, az 55 km lesikló pályájával az alpesi síelés ősrégi helye. Nyáron túrázni lehet, meg a hosszú távú kerékpáros útvonalak szintén gondoskodnak a szabadidős tevékenységekről, azonkívül a vulkán cycleway, és a vogelsbergi déli vasúti cycleway. Sőt, vannak rendszeres RMV buszok, az úgynevezett vulkán expresszek, melyek a környező városokból, -mint Büdingen, Stockheim, Nidda, Hungen, Mücke, Schlitzen- indulnak. A buszok pótkocsikkal felszereltek, amelyeken a bicikliket szállítják, a legtöbb buszjárat Hoherodskopfig visz. A vulkán és a déli vasúti kerékpárutak célirányosak (70 km hegyi kerékpárút), de a korcsolyázók is használhatják. Hochenskopfban meg Schottenben vannak a fő információs, turista központok, melyek egész évben nyitva tartanak.

Hamamelis

És ami miatt Vogelsbergbe látogattunk még az a hamamelis avagy a nagylevelű csodamogyoró (Hamamelis virginiana) virágzás volt. Európában egyedül itt és a belgiumi Antwerpenben látható. A csodamogyoró, vagy boszorkány mogyoró, ahogy az angolok nevezik, a kőtörőfű virágúak családjába tartozó, lombhullató cserje. Észak-Amerikából származik, a nedves erdőkben 5 m magasra is megnőhet. Külsőleg hasonlít a közönséges mogyoróbokorhoz. A nemzetség neve “hamamelis” egyébként azt jelenti, hogy “gyümölccsel együtt”, utalva a virágok egyidejű előfordulására. A hamamelis virginiana szeptember és november között virágzik, míg a többi faj ilyenkor januárban és márciusig eltart. Minden virág négy, karcsú, szíj alakú sziromból áll, halvány, sötétsárga, narancssárga, vagy piros. Fogazott levelei szórt állásúak, ovális alakúak. Sárga, fürtös virágai sallangosak, késő ősszel vagy télen nyílnak. Termése fásodott falú tok, amelyben 1-1 szárnyas mag található. A gyümölcse egy 0,95 cm hosszú, két részből álló kapszula, amely mindkét részen egyetlen 0,64 cm-es fényes fekete magot tartalmaz. Ami érdekes, hogy a kapszula ősszel robbanás-szerűen szétesik, körülbelül 8 hónappal a virágzás után, és a magokat nagy erővel kilövi. Ezért gyakran nevezik csattogó mogyorónak.

Amit a virág megcsodálásakor megtudtunk, hogy a csodamogyorót belsőleg és külsőleg egyaránt használják vénás keringési elégtelenség okozta zavarok (lábduzzanat és aranyér) kezelésére, de kiváló szájöblítőként is. Helyileg pedig bizonyos szembetegségek (irritáció, kellemetlenül égő, szúró szem) enyhítésére alkalmas.

Gyógyhatása

Állatkísérletek igazolták, hogy a csodamogyoró-kivonat növeli a visszerek ellenálló-képességét, csökkenti a hajszálerek átvezető képességét, és gyulladáscsökkentő hatású. A humán gyógyászatban a kivonatot csak helyi kezeléseknél vizsgálták. Úgy tapasztalták, hogy jó érösszehúzó, valamint az ajak herpeszre és az ekcémára gyakorol jótékony hatást. Alkalmazásakor mindeddig nem észleltek mérgező hatást, de – különösen tinktúrája – esetenként kiválthat allergiát.

A hamamelis vagy boszorkány mogyoró, téli virág, az ó-angolban Wych Elm, vagy Ulmus glabraként volt ismert, mert a hamamelis gallyat a középkorban jóslásra használták).

A hamamelis persica, a hamamelis virginiánál korábban megjelent faj. Belgiumban népszerű dísznövény (a Kalmthouti Arborétumban Antwerpenben termesztik), melyek variánsai gazdag sárga-narancs-piros virágot hoznak.

2018 Szilvesztere a világ leghosszabb várában

Posted on Updated on

Burghausennek,-a világ leghosszabb várkastélyának végtelennek tűnő falai, harangjai, tornyai és kápolnái-1051 méteren keresztül egy keskeny hegykorongon keresztül vezetnek a romantikus Wöhr tó és a csillogó Salzach között Ausztria alpesi határáig. A burghauseni vár, amely több mint ezer éves történelem tanúja, hogy hogyan lett 2018 Szilveszter napján az érzékek és a történelem festői ünnepe számomra, nos íme a történet:

A vár már i.e. 2.-1. században lakott volt, feltételezhetően kelta, szekciós erődítményként működött. A 8.-9. században az Agilolfingian herceg vette birtokba, aki Burghausenben hivatalos bíróságot állított fel a sókereskedők védelmére. A kastély első bővítése X. Sighard (Aribone család) uralkodása alatt történt. 1090 körül Oroszlán Henrik birtokába került. 1180-tól a burghauseni grófok székhelye lett, tovább építése azonban csak a Wittelsbachok idején folytatódott.

1255-től a várhoz teljesen új szárnyat építtetett XIII. Henrik, bajor herceg, aki annyira megszerette ezt a helyet, hogy ez nevezte ki második rezidenciájának, egyben a legfontosabb erődítménye volt alsó-Bajorországban, Landshut mellett. A 15. században (1480-1490) a vár szempontjából a legfontosabb, egyben utolsó építési szakasz következett, mely az alsó-bajorországi hercegek, Gazdag Henrik (1393-1450), Gazdag Ludwig (1450-1479) és Gazdag György uralkodása alatt történt (1479-1503). A bővítésre a török fenyegetés miatt volt szükség, így nyerte el a vár, végleges, mai formáját.

A 16. századtól Burghausen továbbra is hercegi rezidencia (1503-1505). A kastély önálló államként működött, egyben lakóvárként is szolgált. A lakóépületet a landshuti háború után (1503-1505) VI. Bölcs Albert és a fiai foglalták el. A kastély továbbra is fontos katonai jelentőséggel bírt.

A 17. században az erődöt ismét meg kellett erősíteni a svédek előre nyomulása miatt (1632). A 18. század első felében a külső erődítményeket a kiváló erődépítő marsall, Sebastian de Vauban tervei szerint átalakították (1633-1707), mely az örökösödési háborúk zűrzavarában jó szolgálatot tett. 1763-1779-ig a Tescheni béke megkötése után Burghausen részlegesen Ausztriához tartozott. A 19. században (1809-ben) minden külső erődítmény a francia csapatok birtokába került, Ney generális szállásolta be ide magát. Később azonban Napóleon kijelentette, hogy a kastély nem alkalmas kaszárnyának.

1891-től Burghausen város kormányzata nagyszabású felújításokba kezdett, a kastély végleges restaurálása a 20. században, 1970-re fejeződött be.

A várban ma 3 múzeum van: a Fotógráfusok háza, a Városi múzeum az Állami gyűjteménnyel egyetemben és a Börtön múzeum. A Városi múzeum az első udvarban kapott helyet a kincses kamrával, és az Erzsébet kápolnával együtt. 2012-ben a múzeum gyűjteménye Salzach-Wöhr természeti kincseivel bővült, összesen négy témakörben 1400 m2 területen.

Séta a 6 kastélyudvarban

A vár hat kastély udvarra osztott, ami együtt, olyan, mint egy gyöngysor. Minden egyes kastély negyedben rengeteg a felfedezni való. Vegyük hát sorra:

A 6. udvarház karakterét az “Oberer Schanz” (bástya 3 híddal) adja meg.
Ide az ún. Öttinger kapun keresztül lehet bejutni (ez volt az egyedüli bejárat az északi oldalról 1836-ig). Itt található a Hofberg,- a mögötte levő út az óvárosba vezet le,-aztán a Liebenwein torony, mely a Die Burg nevű művészeti csoport fotókiállításainak ad otthont. Ebben a legkülső udvarban főként a közigazgatási irodák, a tisztviselők lakóhelyei és a vár személyzete lakott. Itt működött a Rentmeisterstock-az Adóbegyűjtő hivatal. Gyönyörű Óratornya a színes falfestménnyel és a napórával pompás képet ad a késő középkori művészeti stílusról.

Az 5. udvar (1479-1489-ben épült) fénypontja a Hedwig kápolna. Ulrich Pesnitzer építette, Gazdag György, és a felesége Hedwig számára (aki a közeli Landshut ura volt).
A Kertészek tornyából kilátó torony lett 1963-ban, ami a csodálatos, zöld színben pompázó Wöhr tóra nyújt pazar kilátást.

A 4. udvarban őrizték a bűnözőket és érdekes módon a gabonát is itt tárolták. Ma a Börtön múzeum van benne a különböző, középkori kínzó eszközökkel, börtöncellákkal.

A 3. udvarban a régi fegyvertár volt, a lőszereket, és a silót is itt őrizték. Ma a Régi szerszámok múzeuma található itt, érdekességei között említésre méltóak a borstartó edények, amelyeket a harcokban is bevetettek. Itt is van egy kilátó torony,-ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a városra és a Wöhr tóra.

A következő látnivaló a Haberkasten torony, napjainkban az Athanor Színház Akadémia tulajdona. Ebben a negyedben van még egy érdekes, Grimm meseszerű ház, aminek az udvarában áll a mester fegyverkovács vasszobra, népszerű nevén “Schwurfinger”, akit olyan pozitúrában örökítettek meg, hogy a hüvelykujj első két ujját felemelve tartja, mintha éppen esküt tenne.

A 2. udvar, a fő-és belső udvarhoz vezet, itt gyakoroltak a katonák, ma a szabadtéri fesztiválokat és koncerteket tartják itt. Végül egy hídon keresztül, a György-kapun áthaladva juthatunk be az első udvarházba. A kapu bejárat jobb oldalán a bajor és lengyel uralkodók címere ékeskedik (Gazdag György bajor herceg és Hedwig lengyel hercegnő címere). Az első kastély udvara tulajdonképpen a központja a világ leghosszabb kastélyának. A belső vár magas tufa kőfallal van körülvéve. Itt két múzeum is található, valamint az Erzsébet kápolna. A kápolnától jobbra, a régi tároló helyén most az információs központ van, itt lehet megvenni a belépő jegyet a Városi gyűjtemény megtekintésére.

Puskapor torony

A vár megtekintése után érdemes egy sétát tenni a vártól nyugatra lévő Wöhr-tó fölé magasodó, robusztus Puskapor toronyhoz. A sétányon haladva egy impozáns épület komplexhez érkezünk (A torony teljes átmérője 18 méter, a falak öt méter vastagok). Az őrtoronyban, melyet 1488-ban szándékosan a vár elé/alá építették, hat fegyverraktár szolgálta Burghausen védelmét. A vészhelyzetre egy 22 méter mélyre fúrt kúttal készültek fel, az biztosította a vizet a helyőrség és a vár lakói számára, egy hatalmas élelmiszer raktárral egyetemben.

Végül a Puskapor toronytól egy gyönyörű sétaút vezet a régi, titkos folyosón keresztül a Wöhri tófürdő bejáratáig, onnan az Alois-Buchleitner-weg mentén lehet visszajutni a várhoz.

Adventország

Posted on Updated on

A december, Németországban nem létezik karácsonyi vásár nélkül, de a legnehezebb feladat, hogy a több száz, fantasztikus adventi helyszín közül melyiket is válasszuk! Van pár tippem, íme:

Tollwood, München nov. 23-dec. 31.-ig

 „Téli dorkó helyett, cowboy csizma”. Ez az ezévi mottója a Tollwood nevű (jelentése Veszett Kutya) téli fesztiválnak Münchenben. A sátrakat a Theresien wies-én, az Októberfeszt helyén építik fel. Az idei karácsony nagy szenzációja a kanadai Cirque Éloize, akik a “Saloon” című produkciójukkal először lépnek fel Európában. Vadnyugati szalonban játszódó, fantasztikus táncjelenetekről és akrobatikus csodákról beszél a helyi sajtó. A fesztivál, amely idén a mobilitásra koncentrál, egyúttal megpróbálja a látogatókat meggyőzni a tömegközlekedés, valamint a kerékpár használatának az előnyeiről. Természetesen élelmiszer-kioszkokban is bővelkedik a fesztivál, glogg, forralt bor, narancspuncs, tojáslikőr, nürnbergi kolbász, szarvasburger, krumpli pufferl és még tucatnyi bajor és nemzetközi specialitásban tobzódhatunk. A kanadai társulat mellett még több száz zenei és egyéb program közül választhatjuk ki a nekünk tetszőt. Az események több, mint 70 százaléka ingyenes, egyes előadásokra azonban érdemes a jegyet online megrendelni.

Nymphenburg, lepkerajzás

A nymphenburgi palota, a parkkal együtt, ma már München legnépszerűbb látványosságai közé tartozik. Igaz, hogy a pompája elmarad a Schönbrunni kastélytól, de mindenképpen érdemes megtekinteni. A kastély egyik oldalépületében van a kocsi-, és szánmúzeum, mely szintén egyedülálló, mert bepillantást enged a korabeli uralkodók fantasztikus fényűzésébe. Az emeleten egy porcelán múzeum is található. A Herkules Hall-ban koncerteket rendeznek, mellette pedig a Mensch und Natur múzeum található. A mindenhova érvényes belépő ára 11,50 €

A kastélyhoz tartozó 200-hektárnyi parkban található botanikus kert azonban télen a kastélynál is nagyobb szenzáció! Az eredetileg, olasz, majd később francia és angol stílusú kert (a híres tájépítész Ludwig von Sckell tervei alapján, az Angol kertet is ő tervezte) 2014 májusában ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A botkert 22 hektárnyi területén, 14 ezer növényfaj él, emiatt méltán tartják számon a világ legnagyobb gyűjteményei között. A gyűjtemény gyorsan fejlődött, többek között a kertet támogató egyesület révén, melynek tagja volt Ernst von Siemens, milliomos fizikus-üzletember és műkedvelő botanikus (az alapító feltaláló fia). A kastélyt elhagyva egy kis hídon áthaladva jobbra található a botanikus kert bejárata. Belépve először a Rhododendron erdőben találjuk magunkat, majd a különböző fenyőfajtákban gyönyörködhetünk. A fenyők mögött fekszik egy kis tó, a partja mentén lévő sziklakertben alakították ki az alpesi kertet, meg a sztyeppe jellegzetes növényeit is oda telepítették. Ha elfáradunk megpihenhetünk a szecessziós pavilonban, vagy az üvegházhoz közeleső kávéházban. A kert leglátogatottabb nevezetességei azonban az üvegházban vannak: ritka trópusi növények, (az üvegház komplexum 4,500m2 teljes terület, 11 üvegházzal) mexikói kaktuszok, orchideák, húsevő növények stb. Sokszor hallottam már ismerősöktől, barátoktól, hogy a nymphenburgi botanikus kert látogatás felér egy nyaralással. A zöld, főleg télen, megnyugtató hatással van az emberekre, a fényárban úszó termek, a citrusillat, a trópikus klíma, a lepkerajzás, amikor több száz, színes pillangó repdes a levegőben. Kilépve az egzotikus környezetből ismét a hó birodalomban találjuk magunkat, s ha még nincs sötét, az ember kedvére kószálhat a parkban. A befagyott tavon, télen korcsolyázni és fakutyázni lehet. A Müncheni Botanikus Kert egész évben várja a látogatókat. Felnőtteknek a belépő 4 euróba kerül, 18 év alatt a belépés ingyenes.

Csokifesztivál Thübingenben, nov. 30.-dec 6. Ha édesszájú vagy, akkor ne hagyd ki Németország legnagyobb csoki fesztiválját. Tübingen óvárosában 1 hétig tart a csokoládé vásár, amire 100, nemzetközileg elismert csoki készítőmester érkezik a világ minden tájáról. Szóval 6 napon keresztül válogathatunk az afrikai, dél-amerikai, európai csokik között. Alternatív megoldásként belekortyolhatunk a legjobb kakaóba, vagy kipróbálhatjuk a tudásunkat csoki tantárgyból, mert csokikészítő tanfolyamok, bemutatók teszik még eseménydúsabbá a vásárt. A fesztivál egyben felhívja a figyelmet arra, hogy 14 millió ember megélhetése függ a csokoládé gyártástól.

Karácsonyi kert Berlinben: nov. 17-jan. 7 –ig, „Amint alkonyodik, kezdődik a varázslat” ez az adventi mottója a berlini botanikus kertnek. Az előadás magában foglal egy mesebeli tájat, ahol a látogatók másfél kilométeren keresztül a lélegzetelállító fényparádéban gyönyörködve vándorolhatnak. Az egész olyan, mint egy fényes álom, erdők elevenednek meg, fénymesekönyv lapjain ismert meséket olvashatunk, s mindezt az égbolton. Az illuminált kaland a berlini karácsonyi bodegáknál ér véget, ahol a különféle élelmiszer standokon a helyi gasztronómiai különlegességekkel ismerkedhetünk meg. Pl. a curry wursttal, a currys kolbásszal, Németország ikonikussá vált fast foodjával, ami éppen úgy hozzátartozik a német pop kultúrához, mint a Trabant vagy a BMW. A volt kancellár Gerhard Schröder rajongott érte. A hagyomány szerint minden polgármester jelöltet a curry wurst stand előtt fényképezik le Berlinben a mai napig.

Kókuszos tejberizs málnaszósszal egy fürdővárosban

Posted on Updated on

„A város Ems, egy mély szurdok mellett fekszik, ami között erdős dombok, sétautak, kertek bújnak meg. Minden felettébb bájos itt.”  Dosztojevszkij

Fagyos csend fogad reggel a sétányon Ems fürdővárosban. -“Este viszont finom, fehér szőnyeg borítja majd be az utakat”.-vigasztal csalódott arcomat látva a Grand hotel portása, -“azokat a helyeket ahol egykor oly sok híres ember sétált. Egyesek azt hiszik, hogy a hegyekben a hó még mindig teljesen érintetlen”.-mondja, amikor megtudja, hogy mi járatban vagyok errefelé.

Nos a nyüzsgő élet, a legendás világ tova szállt, de egy kora téli napon, nem nehéz elképzelni milyen lehetett ez a hely, úgy 200 évvel ezelőtt. A Taunus, Westerwald között elhelyezkedő, „bájos” gyógyfürdő rangsorolása azonban a századok során átalakult. A lényeg persze nem változott: Ems továbbra is első számú téli-nyári úticél-attrakció.

A város története

Ems forró fürdőjét már a középkorban felfedezték, de csak a 18-ik század elején vált világhírűvé. Akkor építtették a gyógyfürdő mellé a barokk stílusú kastélyt a Nassau hercegek,-ahol ma a Grand hotel működik,-de a Kurhaus mellé még megannyi más épületet is felhúztak a kikapcsolódást keresők számára. Sándor cár, Vilmos császár különösen kedvelték Ems-et a nyári hónapokban. Az impozáns Kurhaus a mai napig őrzi az uralkodók emlékét (nem beszélve a lágyan simogató Lahn folyó vizéről). A hírességeknek köszönhetően ekkor egy új éra született. Télen, a hóval borított hosszú sétányon rengeteg művész fordult meg itt. Pl. Richard Wagner, Jaques Offenbach, Bettina von Armin, csak pár név a listáról, akik csupán puszta jelenlétükkel gondoskodtak a szenzációról. Elég volt egy titokzatos fényképet kitenni egy kávézó ablakába, egy csodaszép, ismeretlen lányról. A képzeletet azonnal beindította, s mindenki azt találgatta, hogy vajon ki lehetett a fényképész modellje?

A sétány megtekintése mindenkinek ajánlott, és nemcsak azon hírességek miatt, akik itt nyaraltak-teleltek, mert figyelmünket hol egy előkelő lámpa, hol egy fagyos, hóborított kő formája kelti fel. Egy antik asztal a szabadban, kárpitozott székekkel körülvéve, melyen puha takarók gondoskodnak a luxusról, mind azt sugallják, hogy tartsunk szünetet. Nos, Goethe és Dosztojevszkij, akik rendszeres vendégei voltak a fürdőnek pontosan ezt tették. Míg naponta többször is ittak az értékes, ásványi sókat tartalmazó gyógyvízből, minden alkalommal megjutalmazták magukat valamelyik tóparti kávézó, fűszeres, forró csokoládéjával. De visszatérve a gyógyforrásra, Emsben a természetes sós vízből ásványvizet állítanak elő. Lehet csak magában fogyasztani, inhalációs célokra használni, vagy csak belélegezni. Egy biztos, hogy a víznek nemcsak a gyomorra, de a torokfájásra is jótékony hatása van.

Bad Ems

Bad Ems gyógyfürdő a Lahn folyó partján fekszik. Közigazgatásilag a Rajna Lahn iparvidékhez tartozik. A kis városban körülbelül 9000 ember él. Ems természetes határait a Taunus és a Westerwald hegyek adják, ezért a nassaui természetvédelmi területhez tartozik. A város a római korban castrum volt, de ma csupán a limes vonala tanúskodik erről. Az egykori római határ nyomaira a város körüli erdőben is rábukkanhatunk. Ems-et egyébként 880-ban említik meg először egy dokumentumban, de a városi jogot csak 1324-ben kapta meg. A kis fürdőhelyet a burzsoázia tette népszerűvé, és gyógyhatása miatt már a 17., 18. században Németország egyik leghíresebb gyógyfürdőjeként tartották számon. Fénykorát a 19-ik században élte, amikor téli-nyári rezidenciája lett különböző európai uralkodóknak, művészeknek, beleértve Wilhelm német császárt, I. Miklós és fia II. Sándor orosz cárokat, Richard Wagnert, Dosztojevszkijt, az orosz festőt Verescsagin-t. Szomorú történelmi tény azonban, hogy II. Sándor cár 1876. májusában, itt az emsi Haus Vier Türme-ben (a Négy Torony házban) írta alá az ún. Emsi ukáz-t, amelyben betiltotta a “kis orosz dialektust“, azaz az ukrán nyelvet. Ma emléktábla őrzi ezt az eseményt.

A város másik nagy kincse az érc volt. Már a rómaiak foglalkoztak Ems-ben külszíni bányászattal, fejtése a középkorban folytatódott (egy 1158-ban kelt dokumentumban említik meg először). A bányászat azonban a 18-ik, 19. században élte fénykorát. Az ipari forradalom idején kibővítették, és 1871-től Emser Blei és Silberwerk Agent néven működött (ólom, ezüst, cink és rézbányaként volt ismert). 1909-ben a Stolberg cink Inc. vállalat vette át a bánya irányítását, ami a második világháború végéig  folytatódott. 1945 után a bánya már nem kapott semmiféle támogatást, ennek ellenére 1959-ig működött, ekkor a vasércet Silberauban dolgozták fel. Akit érdekel a bányászat témakör az a helyi Merkúr múzeumban többet is megtudhat róla.

A mesés környezet és a téli hangulat nosztalgikus desszertekre inspirálja az itteni kávéházakat. Íme néhány:

Kókuszos tejberizs málnaszósszal

Hozzávalók a rizshez: 2 dl tej, 5 dkg kókuszreszelék, 5 dkg cukor, 25 dkg hosszú szemű rizs

A kompóthoz: 1 doboz friss málna,  4,5 dl málnalé, 5 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 evőkanál vaníliás pudingpor

Elkészítése: A rizst a csomagoláson található előírás szerint puhára főzzük, alaposan lecsurgatjuk. A tejet a kókuszreszelékkel és a cukorral felforraljuk, belekeverjük a rizst, még egyet forralunk rajta, majd kissé hűlni hagyjuk.

A málnát megmossuk. Felforralunk 4 dl málnalevet a cukorral és a vaníliás cukorral. A maradék málnalevet simára keverjük a pudingporral, majd a forró málna léhez keverjük. Egyet forralunk rajta.

A rizst a kompóttal kínáljuk. Hidegen, melegen egyaránt finom. Mentalevélkékkel díszítjük, friss málnával tálaljuk.Rice Pudding 1

Forró csoki

Hozzávalók: 1 kk fahéj, fél kk kardamon, friss gyömbér (lereszelve), 1 kk szegfűszeg, 200 ml tejszín vagy tej, 4 ek fekete csoki, 1 ek holland kakaó, 4 ek cukor, fahéjrúd a díszítéshez

Készítsük el a szokásos módon a kakaót, adjuk hozzá a csokoládét, meg a fűszereket. Forrón fogyasszuk!