Hónap: március 2020

Gomba chips

Posted on

Hozzávalók: 1 kg “nagyfejű” gomba (vargánya, barnahéjú champignon, portobello gomba alias csiperke), 2 csésze növényi olaj, só, 1 kk rozmaring, 1 kk oregánó, frissen őrölt fekete bors opcionális vagy köménymag+curryvel fűszerezzük, a gombafajtától függően

Elkészítése: Vágjunk egy éles késsel minden gombát nagyon vékony szeletekre (vízszintes irányban), szinte áttetsző vékonyságúakra. Forrósítsuk fel az olajat egy serpenyőben, dobjuk bele a szeletekre vágott gombát,- lehetőleg egyszerre ne sokat, mert akkor nem lesznek ropogósak, -és süssük mindet aranybarnára, kb. 6 perc alatt.

Szedjük ki a gomba szeleteket egy konyhai papírtörlőre. Amikor az olaj lecsöpögött róluk és kihűltek a gombák szórjuk meg sóval, fekete borssal (választható), kevés apróra vágott petrezselyem levéllel stb. A gomba chips 1 óra múlva vagy azonnal fogyasztható.

Koktélokhoz, levesekhez, köretként, salátákhoz vagy egy steakhez kiváló választás!

Forró orchidea smoothie és orchidea fagylalt

Posted on Updated on

Az orchidea több szempontból is a növényvilág egyik legfigyelemreméltóbb családja. Megkapó szépségű virágaik, formai változatosságuk, speciális szaporodás-biológiájuk, életmódjuk miatt a botanikusok és a hétköznapi emberek egyaránt kedvelik. Az orchideafélék a növényvilág legnagyobb fajszámú családja, közel 22.000-30.000 természetes módon kialakult fajjal, melyek között gyakran nehezen állapítható meg éles határvonal. Ezek mellett 150.000 hibridfajta is létezik. Ez a hatalmas fajszám feltehetően az orchideafélék evolúciótörténeti értelemben vett viszonylagos fiatalságából (a legrégebbi, bizonyosan orchideaként beazonosítható lelet „mindössze” 15 millió éves) eredő genetikai változékonyságnak köszönhető, melynek eredményeképp ebben a családban a nemzetségek közötti kereszteződés éppúgy előfordul, mint a normálistól eltérő színezettség (hipo- és hiperkrómia, olykor albinizmus.). Az orchideák tartása odafigyelést és türelmet igényel.

Orchidea gumókból készült ételek és italok

A szárazföldi orchideák, főleg az Orchis mascula (a korai lila orchidea) fajta,-föld alatti gumói emberi fogyasztásra alkalmasak. Őrölt porát egyes népek főzésre használják, ebből készül pl. az arab világban népszerű Salep nevű forró ital, vagy a török Dondurma fagylalt. A Jumellea fragrans szárított leveleit viszont a Reunion-sziget rumjának ízesítésére használják. A vanília planifolia orchidea fajta szárított maghüvelye a cukrászatban nélkülözhetetlen, azon kívül szerepe van a parfüm gyártásban és az aromaterápiában.

Az orchidea gumók emberi fogyasztásra való alkalmassága már a Római Birodalomban ismert volt, különösen a satyrion andpriapiscus fajtáé. Mint a neve is mutatja főként afrodiziákumként használták. Paracelsus, a híres orvos azt írta róla, hogy a Satyrion gyökér visszaállíthatja a férfiasságot. A mahometáni (arab) orvosok viszont megfigyelték, hogy amikor az orchidea gumókat-(neve arabul Khusyu-uth-thalab vagy salab (shalab), lefordítva róka heréket jelent. Nevét valószínűleg a herékhez való hasonlósága miatt kapta, na meg a természetes afrodiziákum hatása miatt)-szétdörzsölik, akkor a friss gumók illata nagyon hasonlít a humán spermára, és valóban afrodiziákum-hatásuk van. A szárított orchidea gumók így nem véletlenül lettek népszerűek Törökországban, Görögországban, és Iránban, ahol nem csak ajzószerként, de idegtonikként, roboráló szerként használják, valamint bélhurut és bénulásos betegségek ellen.

Az orchidea tápláló gumói, keményítő tartalmú poliszacharidokat az ún. glükomannát tartalmaznak. A gumókból készült liszt különösen az egykori oszmán birodalomban, a levant konyhában volt fontos alapanyag. Napjainkban a salep lisztből italok, desszertek készülnek. Törökország Kahramanmaraş régiója a Salepi Maraş néven ismert sahlab egyik fő gyártója. Népszerűsége Törökországban a vadon élő orchideák csökkenéséhez vezetett, mert felvirágzott az illegális export kereskedelme. A salepet Görögországban is fogyasztják, általában az utcán értékesítik, forró italként a hideg, téli hónapokban. Nagyon népszerű még a Közel-Keleten, különösen Levantban. Becslések szerint Törökországban évente 30 tonna gumót takarítanak be 38 orchidea fajból. 1 kg liszthez 1000-4000 gumóra van szükség. A növekvő fogyasztás miatt az egyes fajokat kihalás fenyegeti, a vadon élő orchidea fajtákat is érinti Iránban. Fokozott fogyasztása miatt sok esetben a sahlab keverék mesterséges ízesítőanyag hozzáadásával készül. Abdolbaset Ghorbani, az Uppsalai Egyetem munkatársának becslése szerint 2013-ban 7–11 millió orchideát gyűjtöttek be Észak-Iránból, 19 fajból és alfajból; a legtöbbet Törökországba exportálták, de az orchidea gumók betakarítása Görögországban is növekvő tendenciát mutatott.

A Közel-Keleten elterjedt “sahlab” egy forró tej-alapú, téli ital, egy puding-szerű konzisztenciájú, melyet magokkal és fahéjjal ízesítve fogyasztanak. Úgy készül, hogy a salep porhoz addig adagolnak vizet, amíg be nem sűrűsödik, ezután narancsvirággal vagy rózsavízzel édesítik. Ma már víz helyett gyakran forró tejjel készítik. A desszertek is salep liszttel készülnek, beleértve a salep pudingot és a dondurma fagylaltot is.

Az utóbbi, teljes neve Maraş dondurma, ami Törökország Kahramanmaras településéről származó fagylaltféle, salep és masztix (a pistacia lentiscus gyanta) hozzáadásával készül. A salepnek köszönhetően a fagylalt nyúlóssá válik, nehezebben olvad. Textúrája miatt nem csak tölcsérben lehet tálalni, hanem tányéron is, ahol késsel, villával lehet fogyasztani. Nem csak Törökországban népszerű, mert már a világ sok táján is árusítják.

A Maraş fagylalt mintegy 150 éves hagyomány szerint kecsketejből és salepből készül. A salep a kosbor több fajtájából, főképp füles kosbor és vitézkosbor gumójából őrölt liszt. A kosbor gumójában lévő glükomannán nevű anyag miatt, a folyadékba kerülve összesűrűsödik. A Maraş dondurmát a cukrászok legalább 20 percen át nyújtják és döngölik, így alakul ki a jellegzetes nyúlós állaga. A fagylaltot látványos módon szolgálják fel a vevőknek: a fagylaltárus többször is játékosan elhúzza a kinyújtott fagylalttal együtt a tölcsért, mikor a vevő kézbe akarná venni a terméket. A fagylaltot gyakran tört pisztáciába forgatják. A dondurma népszerűsége miatt a kosborfajták veszélyeztetetté váltak Törökországban.

Az orchideák őshonosak Európában is, főként a Földközi-tengeri népeknél, ezt bizonyítja Rómában az Ara Pacis Augustae (augustusi béke) nevű dombormű, eddig az egyetlen ismert tárgyi emléke az orchidea ábrázolásának az ókori művészetben, és a legkorábbi az európai művészetben. Ez a monumentális oltár Róma központjában található, amely i.e. 13-9 között épült Augustus római császár Hispaniából és Galliából való hazatérése alkalmából készült. Az orchidea gumók fogyasztásáról még annyit, hogy Európában a kávé és a tea elterjedése előtt, főként Angliában és Németországban voltak népszerűek, a későbbi korokban alternatív italként kínálták a kávéházakban. Angliában, a belőle készült ital saloop néven vált ismertté, de már a 17.-18. században az eredeti török orchideagyökereket utánpótlási nehézségek miatt az ún. “dogstones-nal” helyettesítették.

Néhány szaprofita orchidea faj, mint a Gastrodia sesamoides, burgonya-szerű gumóit Ausztrália őshonos népei élelmiszerként fogyasztották és fogyasztják a mai napig. A növények vad fajtái még mindig megtalálhatóak a korai bennszülött településeken, mint pl. a Ku-ring-gai Chase Nemzeti Parkban. Az ausztrál őslakosok megfigyelték, hogy az orchidea ott található, ahol a bandikut nevű kis emlősök, mert az állatok a föld alatti illatról felismerik a növényeket és megrágcsálják.

Kulturális szimbólum

A különböző orchidea fajok rengeteg ország/város jelképei: Shaoxing (Kína) város virága a közönséges orchidea, Venezuela nemzeti virága a Cattleya mossiae, Kolumbiáé a Cattleya trianae. A Vanda fajta, vagy “Miss Joaquim” Szingapúr nemzeti virága. A Guarianthe skinneri Costa Rica nemzeti virága, a Rhyncholaelia digbyana Honduras nemzeti virága. A Prosthechea cochleata az ún. fekete orchidea (Lycaste skinneri van egy fehér fajtája (alba) Belize nemzet virága. Guatemala nemzeti virága, közismert nevén Monja Blanca (Fehér Apáca). Panama nemzeti virága a Szentlélek orchidea (Peristeria elata), vagy “a flor del Espiritu Santo”. Assam, indiai állam virága a Rhynchostylis retusa, ahol Kopou Phul néven ismert.

Az Orchidea Thief (Orchidea tolvaj) Susan Orlean könyve, 1995-ben jelent meg. Ihletője egy orchidea tolvaj, John Laroche pere volt, aki Floridában a helyi seminole indiánok segítségével a szellem orchidea nevű fajt lopta el a Dél-Floridai Fakahatchee Strand nemzeti parkból.

Kávéliszt, almaliszt, dióliszt a krízis idejére

Posted on

A lisztet, általában gabonából nyerik, őrlés során. Leggyakrabban kenyér-, illetve lepényféléket készítenek belőle, de lehetséges alkoholos itallá is erjeszteni, vagy dísztárgyakat, illetve ragasztót készíteni belőle. A gabonaliszt a malomipar terméke és jellemzően a sütőipar használja fel. A lisztek különböző fehérje glutén szinteket tartalmaznak. Eszerint beszélünk ún. “erős lisztről” vagy “kemény lisztről”, melyek glutén tartalma magasabb, mint a “gyenge” vagy “lágy” lisztnek. A “barna” és teljes kiőrlésű liszt lehet kemény vagy lágy búzaliszt.

Európában a közönséges búzalisztet (T. aestivum) a kenyér sütéshez használják. A második leggyakrabban használt liszt a Durum búzaliszt (T. durum: jelentése kemény).  

A tésztaliszt az ázsiai stílusú tészták készítéséhez használt liszt, amely búzából vagy rizsből készült különleges liszt keverék.

A durumbúza a durva, tisztított búza neve. Ennek a búzafajtának a magfehérjéje ellenálló, nehezen őrölhető, így csak közepes őrlésű keménybúza lesz belőle, ami tészták, reggeli gabonafélék, pudingok, makaróni, pizza, ptitim (izraeli bulgur) egyéb tészták, kuszkusz, bulgur, piláf készítésére alkalmasak. Magyarországon már a 10. és a 15. században is ismerték, mert írásos emlékek maradtak fenn a tésztákhoz történő felhasználásáról.

A durumbúza liszt és dara jó alapanyag tészták készítéséhez, mert a tésztamassza könnyen kezelhető, így könnyen lehet formálni belőle például tésztalapot. Szerkezetileg a tésztamassza rugalmas, de mégis erős marad, ellentétben a kenyérhez használatos lisztfélékkel. Gazdag gluténben, de ez az erős sejtfehérjében kötött formában van jelen, így nehezen hozzáférhető. A durumbúza kevésbé alkalmas kenyér készítésére, mert bár fehérjetartalma majdnem olyan magas, mint az erősebb őszi és tavaszi búzáké, a kötött gluténtartalom miatt nem tud annyira megkelni, mint az a kenyérnél elvárható. Bár előfordul olyan kenyérkészítmény is, amely 100 % durumbúzából készül, de jellemzően a durumbúza kenyerek alapanyagául szolgáló liszteket keverik más, szabadabb gluténtartalmú lisztekkel, a megfelelő gluténszerkezet kialakulásának érdekében. Az egyszerű durumbúzából készített kenyerek laposak, sűrűek, kismértékben tartalmaznak buborékos részeket, és rendkívül rugalmasak. Nyers tésztája könnyebben hasad, könnyebb alakítani.

A tönkölybúza egy ősi, ún. hexaploid típusú búzafaj. Előnye, hogy a tönkölybúza hozzáadásával készült tészta kevesebb dagasztást igényel, mint a közönséges búzából vagy durum búzából készített tészták. A kemény-durum búzaliszthez képest a tönkölylisztnek viszonylag alacsony (6-9 %) fehérjeszáma van. Ez azt jelenti, hogy a sima tönkölyliszt jól működik a lágy élelmiszerek, például a kekszek vagy a palacsinta tészták esetében. A különféle sós ropogósokhoz is kiváló, mert a tészta gyúrása után nem kell megvárni, hogy megkeljen, máris süthető.

További variánsok

Rozslisztet a hagyományos kovászolt kenyerek sütésére használják Németországban, Ausztriában, Svájcban, Oroszországban, Cseh Köztársaságban, Lengyelországban és Skandináviában. A legtöbb rozskenyér, rozs-és búzaliszt keveréket tartalmaz, mert a rozs nem termel elegendő glutént. Viszont a pumpernickel nevű német kenyér kizárólag rozslisztből készül.

Ázsiában az atta liszt egy teljes kiőrlésű búza liszt fajta, aminek fontos szerepe van az indiai és a pakisztáni konyhában. Számos kenyér, mint a roti és chapati ebből a fajtából készül. Ez általában durva granulátumú liszt, aminek a textúrája nem könnyen található meg más lapos kenyereknél.

A maida liszt egy másik finomra őrölt ázsiai búzaliszt, a legkülönbözőbb indiai kenyerek készítésére, mint a paratha és naanhoz használják. A bathora egy nagyon vékony, élesztős kenyér, ami csak maida lisztből és joghurtból áll. A maida lisztet nem csak az indiai konyha szereti, hanem a közép-ázsiai és délkelet-ázsiai konyha is. Bár néha “univerzális lisztet” alkalmaznak az indiai pékek, ez a liszt sokkal jobban hasonlít a mi tortához használt lisztünkhöz, vagy akár a tiszta keményítőhöz. Indiában a maida lisztet sütemények és egyéb pékáruk, például kenyér, keksz és pirítós gyártására is felhasználják.

Gluténmentes lisztek

Ha a liszt nem tartalmaz glutént, azok alkalmasak a gluténkapcsolatos betegségekben szenvedők számára (mint például a coeliakia). Bár a gluténtartalmú gabonafélékkel való szennyeződés a gabona betakarítása, szállítása, őrlése, tárolása, feldolgozása, kezelése és/vagy főzése során előfordulhat. Íme a liszt pótlására alkalmas lista:

Az amaranth liszt az őrölt amaranth növény gabonájából készült liszt. Ez általánosan elterjedt lisztfajta volt a pre-kolumbiai,  mezo-amerikai konyhában, eredetileg az aztékok termesztették. Ma már egyre több bio vagy speciális élelmiszerboltban kapható.

Az almaliszt úgy készül, hogy a nagyon vékonyra vágott almakarikákat szárítógépben kiszárítják, majd megőrlik. Nagyon finom.

A banánliszt hagyományosan több ezer éve zöld banánból készül, és jelenleg a legnépszerűbb, mint a búzaliszt gluténmentes helyettesítője Afrikában, Jamaicában. Kiváló keményítő forrás. A lisztet a nyers, enyhén banán ízű gyümölcsből készítik szárítás során. Mindegy, hogy napon szárított vagy masinában, 8-10 kg zöld banánból nyernek 1 kg lisztet. A liszt színe a világosabb búzalisztre emlékeztető, textúrája miatt kedvelt, és körülbelül 25%-kal kevesebb mennyiséget igényel a péksütemények esetében, ami jó helyettesítője a fehér és fehér teljes kiőrlésű lisztnek.

A babliszt porított, szárított vagy érett babból készült liszt. A fava (olasz) babliszt magas tápértékű és erős utóízzel rendelkező lisztkeverék.

Barna rizsliszt nagy jelentőséggel bír a délkelet-ázsiai konyhában. Ehető rizspapírt is lehet készíteni belőle. Lsd. tavaszi tekercset ebbe csomagolják.

A borsóliszt pörkölt és porított sárgaborsóból készült liszt.

A héjas főtt földimogyoróból készült földimogyoróliszt a hagyományos liszt magas fehérjetartalmú alternatívája.

A burgonyakeményítő-lisztet úgy nyerik, hogy a gumókat megőrlik, a rostot és a fehérjét vízmosással eltávolítják. A burgonyakeményítőt (liszt) a főzésnél levesek, főzelékek, szószok sűrítésére használják. A burgonyakeményítő forralás során megvastagodik a vízben, egy átlátszó gélt képez. Mivel a liszt sem gabonából, sem hüvelyesekből nem készül, a zsidóság a kenyérsütés során a búzaliszt helyettesítésére használja.

Burgonyaliszt, gyakran keverik össze a burgonyakeményítővel. Ez egy hámozott, főtt, porrá tört burgonya, többnyire szárított és őrölt burgonyából készül, fehérjében, rostban gazdag. Lisztje fehér vagy enyhén sárgás színű. Ezek a dehidratált, szárított, burgonyák, instant burgonyapüré készítésére alkalmasak. Granulátum formában burgonya pehely készül belőle, hidegvízben oldódók. Mégsem gyakran használják, mert erős telítettség érzetet adnak. A chuño liszt szárított burgonyából készül Dél-Amerika különböző országaiban.

Csicseriborsó liszt (más néven gramm liszt, Besan, vagy Garbanzo). Nagy jelentőséggel bír az indiai konyhában (pakora) és Olaszországban, ahol a Ligur farinata készítéséhez használják.

A cirokliszt a ciroknövény teljes kiőrléséből készül. Indiában jowarnak hívják.

A dióliszt (mandula, mogyoró liszt), a dióbélből hagyományos sajtolással készült olaj zsírszegényített diópogácsájának őrölt formája. Kiváló alapanyag, süteményekben és kenyerekben, mely visszahozza a teljes kiőrlésű hagyományos kenyér ízvilágát. Lehet palacsinta tésztákhoz, lazacos  halételekhez fogyasztani. A dió jótékony hatásai: Magas az omega-3 tartalma, ami segíti az agysejtek és az idegsejtek működését E-vitaminban gazdag. Számos ásványi anyag található benne (cink, réz, magnézium, kálium, mangán és kalcium). Véd a cukorbetegségtől. Normalizálja a koleszterinszintet. Leggyakrabban a búzaliszt helyett vagy mellett használják, hogy szárazabb és ízletesebb süteményeket kapjanak. A diólisztből készült sütemények nagy része Közép-Európában, valamint Magyarországon és Ausztriában népszerű.

A gesztenyeliszt népszerű Korzikán, Périgordban és Lunigianában, kenyerek, sütemények és tészták készítéséhez kiváló. Nagy Sándor kedvence volt. Ez az eredeti összetevője a polentának is, Korzika és más mediterrán régiókban még mindig ezt használják. A gesztenyekenyér két hétig frissen marad. A gesztenyelisztet Olaszország más részein főleg desszertekhez használják.

Hajdina lisztet használnak összetevőként a palacsinta készítéséhez az Egyesült Államokban. Japánban, a népszerű szoba tészta készül belőle. Oroszországban hajdinaliszttel készül a blini nevű palacsinta tészta, amelyet kaviárral fogyasztanak. Hajdina lisztből készül a palacsinta Bretagne-ban is. A hindu böjt napokon (Navaratri főleg Maha Shivaratri) az emberek kizárólag hajdinalisztből készült ételeket esznek. A receptek tartományonként változnak. A leghíresebbek a kuttu ki puri és kuttu pakora (zöldségek lisztbe hempergetve és forró olajban kisütve). A legtöbb északi és nyugat indiai államban kuttu ka atta a neve.

A kávéliszt általában kávécserjéből vagy kávébabból készült liszt. A kávéliszt a legizgalmasabb lisztfajta, aminek úgymond “küldetése” van. Az ötlet onnan indult ki, hogy minden évben több milliárd fontnyi kávét dobtak ki a kávégyártás melléktermékeként, ezért rájöttek, hogy ahelyett, hogy a gyümölcsöt kidobnák, inkább kávélisztet készítenek belőle. A maradék gyümölcsöt aztán ízletes, tápláló lisztté alakították, amely sütésre, főzésre és italok készítésére alkalmas lett. A lisztje magas rost-, fehérje-, és antioxidánsokat tartalmaz, tehát a kávéliszt egy génmódosítás-mentes élelmiszer, és természetesen gluténmentes is. A kávéliszt így nem csak tökéletesen sokoldalú összetevője lehet ételeinknek, hanem munkahelyeket is teremt és védi a környezetet.

Milyen a kávéliszt íze?

Úgy lehetne jellemezni, hogy egyedülálló. A tea virágra vagy citrus ízű gyümölcsre emlékeztető. És az íze? Nos, meglepő, de a kávéliszt nem kávé ízű és csak kis mennyiségű koffeint tartalmaz. Kb. egyenlő az étcsokoládéban lévő koffein mennyiségével.

Hogyan kell használni a kávélisztet?

A kávéliszt könnyen beépíthető süteményes receptekbe. Próbáljuk ki muffin, brownie, sütemények, kenyér, vagy hasonló receptekhez. A kávélisztet más lisztekkel is összekeverhetjük, mert rendkívül magas rosttartalmú. A javasolt mennyiség: 30% kávélisztet használjunk a mindencélra szolgáló liszt vagy más gluténmentes liszt helyett. A kávéliszt új perspektívát nyit a táplálkozás terén, egy pár evőkanál kávélisztet adhatunk smoothiekhoz, levesekhez, mártásokhoz, húsokhoz is. A kávélisztet keverjük össze, vagy keverjük bele az ételünkbe, könnyen vegyíthető, mert a kakaóporhoz hasonlóan viselkedik.

A kávéliszt egészségügyi előnyei

Egy evőkanál kávéliszt csak 34 kalóriát tartalmaz, mégis rengeteg tápanyag van benne! Ez a kis adag több mint öt gramm élelmiszer rostot tartalmaz, mely elősegíti pl. az emésztést. A kávéliszt rendkívül gazdag káliumban és vasban. Kiváló fehérje-és antioxidáns forrás. Ráadásul nátriummentes, zsírmentes, gluténmentes, paleo és vegán barát. Tehát a kávéliszt az összes diétában szerepelhet!

A kenderlisztet a kendermagból származó olaj kipréselésével és a maradék szárazanyag őrlésével állítják elő. A mag körülbelül 30 % olajat és 70 % száraz anyagot tartalmaz. A kenderliszt nem emelkedik meg élesztés során, ezért a legjobb más lisztekkel keverni. A normál búzaliszthez 15-20 % kenderlisztet érdemes hozzáadni, a végeredmény a sütés során egy szivacsos, levegős, diós textúra, és a tésztánk zöldes árnyalatú lesz!

A kókuszliszt őrölt kókuszhúsból készül. Ennek a lisztfajtának a legmagasabb a rosttartalma az összes lisztfajta között. Nagyon alacsony koncentrációban emészthető szénhidrátokat tartalmaz, így kiváló választás azok számára, akik korlátozni akarják a szénhidrát-bevitelüket. Viszont magas zsírtartalma miatt, ami mintegy 60 %, meggondolandó a napi fogyasztása. A tájföldi konyha kedvence.

Kukorica (kukorica) liszt népszerű a dél-és délnyugati USA, Mexikó, Közép-Amerika, és Pandzsáb régiókban. Indiában és Pakisztánban makai ka atta a neve. A durva, teljes kiőrlésű kukoricaliszt általában az úgynevezett kukoricaliszt. A finoman őrölt kukoricaliszt a mexikóiak, latin-amerikaiak kedvence, ebből készül a masa harina, a tortilla és tamales. A kukoricalisztet soha nem szabad összetéveszteni a kukoricakeményítővel, a brit angolban megtévesztő módon “kukoricaliszt” a keményítő neve.

Makk liszt: őrölt makkból készült liszt, helyettesíti a búzalisztet. Ezt használták az amerikai őslakosok. A koreaiak a dotorimuk (makkzselé, ősszel fogyasztják, amikor a tölgyfák megérik a makk) nevű ételhez kizárólag makk lisztet használnak.

A manióka liszt a kasszava (cassava) növény gyökeréből készül. Tisztított formában (tiszta keményítő) tápióka lisztnek nevezik. Kenyerek, palacsinta, tápióka puding készítéséhez használják.

Afrikában a manióka gyökérgumóját alapvetően négyféle célra használják: frissen (ami nem ajánlott, mert súlyos mérgezést okozhat, vagy feldolgozva közvetlen emberi fogyasztásra, élelmiszeripari alapanyagként (maniókaliszt gyártásához), állati takarmányként és nem élelmiszeripari célokra is. Brazíliában a lisztjét a búzaliszthez keverik, hogy csökkentsék az ország függőségét a gabonaimporttól. A belőle kinyert keményítőt pedig főként a textil- és a papíripar hasznosítja, de előállítható belőle akár ragasztó vagy alkohol is, melyet szintén Brazíliában üzemanyagként is használnak. Afrikában a levelét is előszeretettel fogyasztják, mivel az is jelentős fehérjeforrás: szárazanyag-tartalmának mintegy 18–22%-a fehérje. A manióka gyökérgumójának 100 grammja 132–160 kcal energia tartalmú, szárazanyagtartalmának legnagyobb része szénhidrát. Sokféle vitamint tartalmaz, de például D- vagy B12-vitamintartalma elhanyagolható. Nincs benne koffein és koleszterin sem. Mivel azonban bizonyos körülmények között olyan enzimek lépnek működésbe, amelyek a növény glükozid tartalmából erősen mérgező hidrogén-cianidot állítanak elő (főként a keserű maniókaváltozat), mindenképpen célszerű fogyasztás előtt a gumókat feldolgozni: vagy mosással-préseléssel lecsökkenteni a glükozid tartalmat, vagy valamilyen eljárással az enzimeket eltávolítani belőle. A sós zabkása neve fufu, ami viszont Afrikában népszerű manióka lisztből készülő étel.

A Mesquite (borsó, hüvelyesek családjába tartozó) liszt a szárított és őrölt mesquite fa hüvelyéből készül, ami a száraz éghajlatú észak-amerikai országokban vadon nő. A liszt édes, enyhén dió ízű, és sokféle alkalmazásban használható. Mesquite lisztet a pima nevű észak-amerikai őslakosok úgy használták, hogy a hüvelyeket földborította gödrökben néhány napig főzték. A Mesquite lisztet sütemény és szirup készítésére használják. A sivatagi lakók évszázadok óta alapvető táplálékként fogyasztják, ezt a magas fehérje tartalmú lisztet, ami kalciumot, magnéziumot, káliumot, vasat és cinket tartalmaz, és lysin nevű aminósavban (herpesz ellen) is gazdag. A Mesquite magas rost, mérsékelt cukor, és 8% fehérjét tartalmaz. Az íze édes, gazdag, melasz-szerű, karamellre emlékeztető, amely smoothie-khoz vagy más italokhoz, különösen a kakaóhoz és a “maca” nevű italhoz kiváló. A gyümölcsöket kávépótlóként is fel lehet használni.

Nyálkás rizsliszt vagy ragadós rizsliszt a keleti és délkelet-ázsiai konyhák használják pl. a tangyuan készítéséhez.

A rizsliszt rizsmagból készül. Széles körben használják a nyugati országokban is, különösen azok, akik glutén kapcsolatos betegségekben szenvednek. A barna rizsliszt tápértéke magasabb, mint a fehér rizsliszté.

A teff liszt gabonából készül, és nagy jelentőséggel bír Kelet-Afrikában. Ez a fő összetevője az “injera” nevű kenyérnek. Fontos eleme az etióp konyhának.

Búbánatra müge bólé és müge bor

Posted on Updated on

Szagos müge, vagy erdőmesterfű (Waldmeister) a búzafélék családjába tartozó, árnyas, bükkös, gyertyános erdőkben, nagy állományokban termő, illatos évelő növény. Virágai a szár tetején hosszú kocsányú sátorozó bogernyőben állnak. Kicsinyek, pártájuk fehér színű, és május második felében nyílnak.

A belőle készült drog neve Asperulae herba, kumarint, keserű anyagot, csersavat, zsíros olajat és baktériumölő anyagokat tartalmaz. Sok más növénnyel ellentétben a szagosmüge csak megszáradáskor kapja kumarinra emlékeztető, jellegzetes illatát. A virágzáskor gyűjtött növény föld feletti része bólék, csemegeborok, gyomorkeserűk, likőrök, üdítő teák, sajtok ízesítésére, illetve illatosítására szolgál. Németországban, de ma már sok más nyugati államban is, „májusi italt” (Maitrank, Maibowle) készítenek belőle, amely állítólag elűzi a komor gondolatokat, és derűs hangulatot csal elő minden emberből.

Ha kedvet kaptunk a gyűjtéséhez, a növény föld feletti részét kell gyűjteni. Kb. 5 gr friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. Teáját vese, máj és epebántalmak ellen, nyugtatóként, vértisztítóként és izzasztónak használják. A szagos müge fűvel jellegzetes aromája miatt dohányt illatosítanak.

Receptek

Házi vermut készítése: ½ liter olcsó vörös bort összekeverünk, 2 dl rummal, és ha száraz vermutot akarunk készíteni, 15 dkg cukrot, ha édest, akkor 20 dkg cukrot adunk hozzá. Ha nem magunk gyűjtjük, akkor a gyógynövény boltokban vásárolhatunk szagos mügét és fehérüröm füvet, majd mindegyikből öt ujjunkkal felcsippentett mennyiséget tegyünk 3 dl vízbe, 5 percig forraljuk lassú tűzön, majd átszűrve batisztruhán/gézen, hidegen öntjük hozzá a borhoz. Jól összerázzuk és pár napig állni hagyjuk, hogy beérjen.

Bólét is készíthetünk belőle vagy „vértisztító” aromás teakeveréket, úgy hogy 1-1 csomag szagosmügét, citromfüvet, csipkebogyót, málnalevelet, szeder levelet, bengekérget, tarackgyökeret összekeverünk és fél liter vízhez 2 evőkanálnyit hozzáteszünk. Az ebből készített teából reggel-este 1-1 csészényit fogyasszunk.

A szagos müge hatóanyagai melitozoid, aszperulozid és egyéb iridoid-glikozidok, kumarin. Föld feletti részeit a népi gyógyászatban neurotikus állapotok (idegesség, álmatlanság, fokozott ingerlékenység) és görcsök, valamint emésztési zavarok (renyhe emésztés, felfúvódás, böfögés) tüneti kezelésére alkalmazzák. Szárított hajtásait teakeverékekben ízjavítóként is alkalmazzák. Az orvostudomány vénás megbetegedéseknél használja kivonatait, a kumarin gyulladáscsökkentő, keringésjavító hatásai miatt. Klasszikus ízesítője számos alkoholos italnak, például a német nyelvterületen népszerű “májusi bor”-nak nevezett bólénak, ipari felhasználását kimutatott toxicitása miatt ma már korlátozzák.

Németországban a szagosmügéből készül az ún. májusi bor (“Maibowle” vagy “Maitrank” németül), azon kívül édes gyümölcslé, puncs, szirup, sör (Berliner Weisse), pálinka, zselé, lekvár, üdítőital (a grúz Tarhun), fagylalt, és gyógytea. Németországban azt lehet mondani, hogy nagyon népszerűek a Waldmeisterrel ízesített zselék, alkohollal és anélkül. De a sherbet por (pezsgőpor vagy libafröccs) természetes aromásítására is felhasználják, amely kiemelt helyet foglal el pl. Günter Grass: Bádogdob című nagysikerű regényében.

Méhecske süti

Posted on

Hozzávalók a tésztához: 130 gr liszt, 200 gr cukor, 1 ek sütőpor, 100 ml olaj, 60 gr víz, 4 db tojássárgája, 6 db habbá vert fehérje

a krémhez: 500 ml tej, 80 gr cukor, 2 csomag pudingpor, 600 gr tejföl

a barack lekváros réteghez: 500 gr baracklekvár, 150 ml víz, 6 db zselatinlap

a méhecskék: 1 barack kompót, lé nélkül, 50 gr fondant csoki, 15 gr fehér mandula reszelék

Elkészítése: Keverjük bele a 130 gramm lisztbe a sütőport. Öntsük hozzá az olajat meg a vizet. Válasszuk szét a tojásokat, a 4 db sárgájához adjuk hozzá a cukrot. Verjük habosra egy villával, majd adjuk hozzá a lisztes keverékhez. Verjük fel a tojásfehérjéket kemény habbá és adjuk hozzá a többihez. A tészta alapot öntsük egy tepsibe és süssük ki 180 fokon, 15 perc alatt.

Készítsük el a krémet: Öntsünk egy lábosba fél liter tejet, adjuk hozzá a cukrot, és a 2 csomag pudingport. Főzzük krémmé. Amikor kész adjuk hozzá a tejfölt (várjuk meg, hogy egy kicsit kihűljön). Öntsük rá a kész tortalapra.

Készítsük el a barackkrém réteget: tegyük egy lábosba az 500 gr baracklekvárt, öntsünk hozzá 150 ml vizet és adjuk hozzá a zselatinlapokat. Tegyük fel a rezsóra, de nem kell főzni, csak addig melegíteni, amíg a zselatin lapok szépen eloszlanak benne. Öntsük rá a barackkrémet a pudingkrémre.

Végezetül vágjuk ketté a barackkompótból leszűrt barackokat. Helyezzük rá a tortánk tetejére (a barackos rétegre). Olvasszuk fel a fekete csokit (fondant) és húzzunk keresztbe csíkokat a barackokra. Formáljuk meg csokiból a méhecskék szemét, végül mandula reszelékből készítsük el a szárnyakat. Nagyon finom és mutatós tavaszi desszert!

Párizs és a harlemi reneszánsz

Posted on Updated on

A belle époque, a Szép század, a századforduló szellemileg tevékeny időszaka volt, azok a boldog békeidők, amikor a magyar kultúra még együtt haladt az európaival. Ez elsősorban a nagyvárosok boulevard-jain, a kávézókban és kabarékban, a műtermekben, galériákban, koncerttermekben és szalonokban zajlott. Főszereplője a nagy és középpolgárság volt, akik a legtöbbet nyertek a technikai és gazdasági fejlődésből. Minden áruvá vált, a művészet, a mű, aminek értékét az egyediség határozta meg. A művész árutermelő lett, aki rákérdezett és válaszolt a kor társadalmi és szellemi problémáira. Az „utca művészete” soha nem volt ennyire esztétikus és morális hatással a tömegekre, mint ekkor. A gondtalan életérzésnek az első világháború kitörése vetett véget (vagy a szép korszak már a Titanic elsüllyedésével, 1912-ben szimbolikusan lezárult).

Kánkán őrület

Párizsban a Montmartre híres táncosai a négyes dallamára búcsúztatták el a 19. századot. A századfordulót követően aztán a világ minden tájáról idesereglett élvhajhászok, félvilági és becsületes emberek özönlötték el a Montemartre alatt nyílt mulatókat, az “erénytelenség övezetét“, mint a La Boule Noire-t vagy az Élysée-Montmartre-ot. A Moulin Rouge-ban született meg a francia kánkán. Kissé kétes hírű csillagait, Toulouse Lautrec örökítette meg. A szatírikus kabaré műfaját viszont egy volt katona, Rodolphe Salis találta ki és a közönsége a Chat Noirban (Fekete Macska) vált célpontjává vaskos gúnyáradatának.

A Moulin Rouge-tól pár lépésre, a place Pigalle-on volt a modell piac, néhány könnyűvérű lány,-akik éppen otthagyták valamelyik művész pártfogójukat,-kárászéletű sikert arattak a színpadon. Ilyen volt Jane Avril, akit csak úgy emlegettek, hogy a La Bomba, Crici, aki egy nagy spárgába halt bele, Goulue, a Zabagép, aki egy híd alatt végezte. Egyedül „Lába az égben” Nina volt szerencsésebb.

A Moulin Rouge (jelentése: Vörös Malom) a mai napig Párizs nemzetközileg elismert szórakozóhelye. A lokált 1889. október 6-án, a párizsi Montmartre-on nyitotta meg Joseph Oller, s ettől kezdve a Vörös Malom látványos táncos revüműsorokkal kápráztatta el a közönséget. Már az indulásakor felháborodás övezte az erotikus, kicsit cirkuszos előadásokat, melyek rossz híre még inkább ide vonzotta a közönséget. A botrányos tánc, a kánkán és a táncosnők, valamint Toulouse-Lautrec zseniális plakátjai hamar világhírűvé tették a mulatót.

A kánkán algériai eredetű tánc, a 19. század dereka óta éjszakai mulatókban, női tánckarok által előadott gyors, erotikus táncként ismert. A francia kikötővárosok matrózkocsmáiból indult diadalútjára. Először Marseille-ben és Toulonban hódított, majd Párizsban a Molin Rouge-ban. Tehát a századfordulón Kánkán zengett a báltermekben és a kültelki mulatságokon, a főurak palotáiban és a kispolgárok szerény szalonjaiban. Majd megjelent a mulatók színpadjain is, ahol rikoltozva, egy bacchanália vad bakugrásaival rémisztgette és gyönyörködtette a publikumot.

Végül Offenbach révén vonult be az operett irodalomba, Offenbach Orfeuszában nyerte el végső színpadi formáját. E pillanattól kezdve a kánkán már több volt, mint egy szilaj, fékevesztett tánc. A jelképe lett a II. Császárság korának, e különös birodalomnak, melynek falait, alighogy felemelték, máris a korrupció, a kegyetlen önkényuralom és a pénz titkos erői repesztették szét. Egyes ellenőrizhetetlen pletykák szerint a tánc végén, közvetlenül a spárga pozíció előtt a táncosnők felkapott szoknyája láttatta, hogy van-e rajtuk egyáltalán alsónemű.

La Goulue, a „Zabagép”, valódi neve: Louise Weber volt (Clichy 1866. július 13. Párizs, 1929. január 30.). Párizs Pigalle kerületéből került a Montemartre-ra és lett királynője. Igen keveset tudunk gyermekkoráról. Valószínűleg elzászi zsidó családban született. Anyja egy mosodában dolgozott. A szegény, fiatal lányt vonzotta a tánc, élvezte a mosodai ügyfelek drága ruháinak felpróbálását. Tizenhat évesen az anyja tudta nélkül eljárt egy mulatóba, ahol kölcsönvett ruhákban lépett fel. Így indult a karrierje.

La Goulue azonnal felhívta magára a figyelmet azzal, hogy az asztalok tetején táncolt, az alsó ruhájára egy szív volt hímezve, lábujjal rúgta le a férfiak kalapját, és bárkit az asztal alá ivott. Az egyik első férfi, akinek felkeltette az érdeklődését, Renoir volt. Neki köszönhetően lett belőle modell és így talált rá a táncos helyekre a Montmartre-on. La Goulue az első táncosok egyike volt, akin Lautrec szeme is megakadt. Néhány év után otthagyta a Moulin Rouge-t, de a közönség nem követte, így saját vállalkozása megbukott. Inni kezdett és elhízott. Amikor visszatért a Montmartre-ra, már nem ismerték fel. Mogyorót, cigarettát, gyufát árult, hogy megéljen, végül a Szajnába ölte magát.

Jane Avril (Párizs 1868. jún. 9. Párizs 1943. jan. 17.) a Moulin Rouge kánkán-táncosnője volt, akinek alakját Henri de Toulouse Lautrec képei őrizték meg az utókor számára. Borzasztó gyermekkora volt. Apja elhagyta a családot, anyja rendszeresen verte, olyannyira, hogy elmegyógyintézetben kellett kezelni, és csak azért engedték ki, mert nővérei a tehetségét csodálva ki tudták hozni. Autodidakta volt. Karrierje tizenhat éves korában indult el. Egy étteremben kezdett táncolni, ahol keringőket improvizált. 1889-től, a Moulin Rouge megnyitásától, a mulató szólótáncosa lett. 1935-ben lépett fel utoljára. Azt követően teljes szegénységben élt, egy öregek otthonában halt meg, ahova Sacha Guitry, francia színész-rendező helyezte el 1942-ben.

Loie Fuller: ún. szerpentin táncos volt, és inkább a vízuális effektusok színpadi megvalósítójaként vált ismertté. Életének érdekes epizódja, hogy az egyik fellépésére Marie Curiet bízta meg egy foszforeszkáló ruha készítésével. Loie megihlette Rodint, Picassot.

Párizs azonban könnyen felejt, és 20-30 évenként új szórakozó helyeket keres. Így születtek meg a 20. század elején az orfeumok és művész kabarék. A két világháború között élték reneszánszukat a zenés kávézók és bisztrók is, ahol névtelen és neves előadók léphettek fel, hol kicsi, hol nagyobb publikum előtt (Folies Berger, Ba tu Clan). A revük is ekkor élték fénykorukat, ahol látványos kosztümben, félmeztelen nők szórakoztatták a közönséget, mint Mistinguette és Josephin Baker.

Le Moulin de Galette

A gabonát, gipszet, követ, sőt a dombtetőn álló parfüm üzem számára hagymát őrlő 30 malomból maradt meg a rue Lepicen lakó molnárdinasztia malma. Az 1920-as években a Debray család vette meg. A tulajnak a nagyobb profit érdekében az az ötlete támadt, hogy táncmulatságokat rendez, és a megfáradt táncosoknak meleg lepényt (galette-t) árusít. így született meg a Le Moulin Galette.

A Chat Noir, a Fekete Macska

Rodolphe Salis (1851. május 29.–1897. március 20.) 1881-ben kibérelt egy használaton kívüli postahivatalt a de Rochenchouart 84. szám alatt, ahol először szentképeket gyártott, majd Émile Goudeau újságíróval karöltve kabarét nyitott. Annak érdekében, hogy összekapcsolják a művészetet az alkoholtartalmú italokkal, Salisnak az az ötlete támadt, hogy létre kell hozni egy kávézót “a legtisztább XII. Lajos stílusban”. Ezt a feelinget egy kovácsoltvas csillárral próbálta prezentálni (a bizánci időszakból), ami alatt a dzsentrik, a polgárok és a parasztok abszintot rendeltek,- ahogy az Victor Hugo és Garibaldi idején szokás volt,-és persze fűszeres forralt bort, a hypocrast, amit a nagyobb kontraszt kedvéért arany kelyhekben szolgáltak fel. A Le Chat Noir eleinte mindössze egy kétszobás helységből állt, (a helyszínen egy plakett őrzi emlékét) ahol ritka rossz bort kínáltak. A bejárat előtt viszont egy tetőtől-talpig aranyba öltözött, svájci kidobó ember állt, akinek az volt a feladata, hogy megválogassa a közönséget: a festők és költők bebocsájtást nyertek, a “hírhedt papok” és a katonák nem. Salis gúnyos fintora egy magas márvány kandalló képében öltött testet, amelynek egyetlen dísze egy gyerek koponya volt. Nos, a kabaré már a megnyitás pillanatában bomba siker lett, a Les Hydropathes-ok (“azok, akik félnek a víztől”) nevű radikális fiatal írók és művészeknek köszönhetően. Émile Goudeau vezetésével, a szimbolista csoport azt állította, hogy idegenkedik a víztől, ezzel szemben előnyben részesítik a bort és a sört! Őket Salis csalta át a Rive Gauche-i utcai klubjukból a Szajna folyó másik partján tanyázó Fekete Macska tavernába. A Chat Noir nagy bevételéből Salis átalakította a helységet: a XII. Lajos korabeli mértéktartó belső díszítést Willette hatalmas Parce Domine című művével modernizálta.

Salis kabaréiban kigúnyolta a különböző intézményeket, a közönséget (minden vendég disznó!), politikusokat, műve megkoronázásaként még egy Árnyszínházat is nyitott. Élcelődését a szellemi élet képviselői, sőt a koronás fők is szívesen hallgatták, akárcsak Aristid Bruant-ét.

Aristid Bruant (1851-1925)

Aristid tizenöt éves korában,–apja halálát követően –elhagyta szülővárosát. Hamarosan Párizsban, a Montemartre bohém világában kötött ki, ahol leginkább a gyorséttermekben és kocsmákban lógott. Ezekben talált rá költői-zenei tehetségére is. Bár jó házból való úrifiú volt, hamar elsajátította a párizsi szlenget, amelyen aztán forradalmi pátosszal teli, polgárgyűlölő dalait írta.

Rövidesen megismerkedett Salisszal, aki meghívta a Le Chat Noir kabaréjába, ahol többek között a fiatal szimbolisták gyülekeztek (lsd Émile Goudeau). Bruant feltűnő ruhában lépett fel: vörös pulóverben, fekete dzsekiben, hosszú csizmában és hatalmas vörös sállal a nyakában. Színre lépéséhez ezt a nevet használta: Astrid Bruant, a Montmartre csillaga. Amikor esténként berúgta az ajtót a Chat Noir-ban, elkiáltotta magát: „Fogjátok be a pofátokat, barmok, ha én énekelni akarok!” – így kezdődött a műsora. A legközönségesebb káromkodások özönét zúdította a fejesekre, heves vádakkal illette az úri osztályokat. A szegények, munkások és bűnözők nyomorúságát énekelte meg. 1885-ben tulajdonába vette a kabarét, és Le Mirliton néven (aminek jelentése: nádsíp, de dilettáns versike értelme is van) még újságot is kiadott. Meghívott ide már másokat is fellépni, de saját műsorait is folytatta. Dalai könyvalakban is megjelentek. 1925-ben halt meg. Nem messze szülőhelyétől temették el. Később Párizsban utcát neveztek el róla.

Néger bál

1895-ben Berlinben került sor a világ első filmvetítésére a Skladanowsky testvérek által. Párizsban a színes litográfia továbbfejlesztése (Henri de Toulouse Lautrec) lehetővé tette elegáns, színes plakátok olcsó nyomtatását.

A Szép század korszakban egyszerre több izmus és irányzat élt egymás mellett (szimbolizmus, impresszionizmus és az avantgarde) ami később keveredett az Afrikából, illetve az Amerikai Egyesült Államok, (New York) Harlem negyedéből érkezett néger kultúrával. A Párizsban összpontosult néger elit aztán a 20-as-30-as években azonnal harcot indított a Banania hirdetésen vigyorgó néger mítosza ellen.

Így hódította meg Párizst a dobok és a bigin ritmusa, melyet az afrikaiakból és az Antillákról származó elit művész réteg közvetítette. Párizsban született meg a dzsessz zene (Duke Ellington, Louis Armstrong, Josephine Baker) is. Az emberek tódultak a Bal Négre-be, ahol elkápráztatta őket az afrikai művészetek gazdagsága, mely az avantgarde művészeknek is ihlető forrása lett (Picasso, Breton, Cendrars).

Jazz

A hagyományos jazz zenekar rézfúvós hangszerekből állt, mert a zongorát a néger zenészek a gazdagok hangszerének tekintették. Később azonban ezzel a hangszeres módosítással változtatták meg a meglévő műfajt. A jazz népszerűsége hamar elterjedt az egész országban, és ennek következtében minden idők legjobban kereső jazz előadói és zeneszerzői váltak ismertté, mint Duke Ellington, Louis Armstrong. Duke Ellington volt a legkeresettebb művész az ún. “harlemi reneszánsz” idején.

A 30-as évekre Európában a feketék zenei stílusa egyre vonzóbbá vált a fehérek számára is. Fehér regényírók, drámaírók és zeneszerzők kezdték felhasználni az afro-amerikaiak zenei témáit műveikben. Az európai zenészek átvették az afro-amerikai zene ritmusait, harmóniáit és dallamait–a bluest, a spirituálét és a jazzt. Így olvadt össze az afro-amerikai zene a fehérek klasszikus világi, zenei kompozícióival. Az első afro-amerikai férfi, aki széles körben elismert koncertművész lett, mind a saját régiójában, mind nemzetközi szinten, Roland Hayes volt. Arthur Calhounnal tanult Chattanoogában és a Nashville-i Fisk Egyetemen. 1911-ben a Fisk Jubilee Singers-szel turnézott.

A divat

A harlemi reneszánsz idején nem csak a zene és a tánc, de a divat területén is jelentős változások történtek: a viktoriánus pompa lassanként eltűnt, a nők megszabadultak a fűző kényelmetlenségétől. A fiatal nők rövid szoknyákba bújtak, amit selyemharisnyával viseltek, harang vagy üvegbúra formájú kalapokkal. Ekkor tombolt a Charleston is, melynek ismertető jelei a rövid, bő ruhák, a bubi frizura volt, hosszú nyaklánc, toll boa és hosszú szipkás cigaretta egészítette ki. A “harlemi reneszánsz” divatját az elegancia és a rikító-feltűnő ötvözete jellemezte. A rendkívül sikeres fekete táncos, Josephine Baker, Párizsban a fekete-fehér nők divatdiktátora lett. A ruháit Jean Patou tervezte, és mindenki, aki csak adott magára öltözékeit lemásolta, annak ellenére, hogy színpadi jelmezeit a Vogue magazin “megdöbbentőnek” nevezte. Josephine Baker tulajdonképpen akaratlanul az “art deco” előfutára lett, mely közvetlenül a “Danse Sauvage” (vadtánc) korszaka után következett. Nagy botrányt keltett, amikor az egyik párizsi fellépése során egy húrból és mesterséges banánból készült szoknyát viselt, felül meg semmit. Ethel Moses, egy másik népszerű fekete előadóművész volt, az 1920-as és 30-as években némafilmekben szerepelt, ő meg jellegzetes bob frizurájával vált divatdiktátorrá, ma úgy mondanánk, hogy influenszerré.

A férfiak laza, bő öltönyt viseltek, amely a későbbi “Zoot”-elnevezésű stílushoz vezetett. Ez széles szárú, magas derekú, peg-top nadrágból és hosszú kabátból állt, válltöméssel és széles hajtókával. Széles karimájú kalapjukhoz színes zoknit, fehér kesztyűt és bársonygalléros Chesterfield kabátot viseltek. Ugyanakkor a leopárdbőr kabátok viselésével, az afro-amerikaiak tiszteletüket fejezték ki afrikai örökségük iránt, mely az afrikai állat erejét hivatott szimbolizálni.

Rebarbara mousse torta szagos mügével

Posted on

Hozzávalók a piskóta tortához: 5 db tojás, 5 ek porcukor, 5 ek liszt, 125 gr vaj, sütőpor vagy csak darált keksz+vaj alapot készítünk

A zseléhez: 50 gr cukor, 150 ml fehér bor, 50 ml portói bor (fehér), 150 ml almalé, 150 ml birsalma lé, 1 citrom leve, 3 ek Waldmeister vagy szilvás Unicum, 6 db zselatin lap

A moussehoz: 400 gr rebarbara, 80 gr porcukor, 1 vanília rúd, kikaparva, 100 ml almabor, 5 zselatin lap, 3 tojásfehérje, 2 ek méz, 3 ek bodzaszörp, 300 gr tejszín, Waldmeister levél (magyarul szagosmüge levél)

Elkészítése:

Elsőként a piskótát készítjük el. Ehhez a szobahőmérsékletű vajat habosra keverjük a porcukorral, majd hozzáadjuk a tojást, és tovább keverjük. Hozzáadjuk a lisztet, azzal is elkeverjük. Ezután egy sütőpapírral borított tepsin elkenjük a masszát úgy, hogy egy kb. 20 cm átmérőjű kört kapjunk. 180 fokon 10 perc alatt készre sütjük. Ha kihűlt, kivágunk belőle egy 18 cm átmérőjű körlapot. (Mivel a krém valamennyivel több, mint ami belefér egy 18-as formába, 22 cm-esben is elkészíthető, viszont akkor a piskóta mennyiségét arányos növelni kell.)

Amíg hűl a piskóta, nekilátunk a rebarbara püré elkészítésének. A megtisztított, felaprított rebarbarát pár perc alatt az almaborban, a cukor, méz hozzáadásával megfőzzük, majd nagyon alaposan botmixerrel pürésítjük.

Közben hideg vízbe áztatjuk a mousse-hoz szükséges zselatinlapokat. Amikor kellően krémes és egynemű a pürénk, vegyünk ki belőle 600 grammnyit. Ezt fogjuk használni a mousse-hoz.

A rebarbarás mousse-hoz a kimért pürében feloldjuk a kicsavart zselatin lapokat, majd lehűtjük. Közben elkészítjük a tojásfehérjehabot. Ehhez a fehérjéket a cukorral vízgőz fölé helyezzük egy fém keverőtálban, és folyamatos habosítás mellett, közepes lángon melegítjük. Amikor már sűrű, közepesen kemény és meleg a hab, levesszük a tűzről, és kihűlésig tovább habosítjuk, majd a kihűlt püréhez keverjük. 

A hideg tejszínből kemény habot verünk, 3 evőkanál bodzaszörppel ízesítjük, és óvatosan a mousse alapba forgatjuk.

Elkezdjük összeállítani a tortát. Ehhez egy tortaforma aljába helyezzük a piskótalapot, köré csatoljuk a tortakarikát, és kibéleljük sütőpapírral vagy tortafóliával az oldalát. Beleöntjük a mousse-t, és mélyhűtőbe vagy hűtőbe tesszük 1-2 órára. (Ha 18-as formát használunk, kb. 150 g mousse kimarad, ezt két pohárba vagy kis mousse formákba töltjük).

Amikor megdermedt a krémhab, elkészítjük a rebarbara zselét. Ehhez a megmaradt kb. 200 g rebarbara pürét megmelegítjük (forralni nem kell), és az előzőleg hideg vízbe áztatott, majd kicsavart zselatinlapokat feloldjuk benne. Tetszés szerint ízesíthetjük szilvás Unicummal vagy Waldmeister szörppel. Kb. 150 grammnyit a jéghideg torta tetejére öntünk, és 10 percre visszatesszük a fagyasztóba. Ha pohárdesszertet készítettünk a kimaradt mousse-ból, akkor a maradék zselét azokra öntjük (ha nem, akkor mehet az egész adag zselé a tortára).

Ha megdermedt a zselé, óvatosan kiszabadítjuk a tortát a tortakarikából, majd a fóliából is, és fogyasztásig a hűtőben tároljuk (kell 1-2 óra ahhoz, hogy felengedjen).

A Waldmeister, magyarul “szagos müge”: a német nyelvterületen népszerű, “májusi bort”- bólét készítenek belőle.