Hónap: január 2018

Somlói galuska másképp

Posted on

A sima piskótához: 4 db tojás, 4 ek cukor, 5 evőkanál finomliszt, 1 kk szódabikarbóna

A kakaós piskótához: 4 db tojás, 4 ek cukor, 4 evőkanál finomliszt, 1 ek cukrozatlan, holland kakaó, 1 kk szódabikarbóna

A diós piskótához: 4 db tojás, 4 ek cukor, 4 evőkanál liszt, 3 dkg dió (darált), 1 kk szódabikarbóna

A sziruphoz: 3 dl víz, 20 dkg cukor, 3 ek rum, 1 narancs héja (reszelve), 1 db citrom héja (reszelve), 20 dkg mazsola

A csokiöntethez: 1 dl víz, 5 ek cukor, 1 púpozott ek kakaópor (cukor nélküli), 3 ek rum, 1 csomag vaníliás cukor

A vanília krémhez: 1 l tej, 2 db tojás, 2 tasak vaníliás pudingpor, 5 ek cukor, 2 csomag vaníliás cukor, sárgabaracklekvár (elhagyható), 2 dl habtejszín

Az összeállításhoz és a tálaláshoz: 2 dl habtejszín

Először az öntetteket és a krémet készítjük el.

  1. A sziruphoz 3 dl vízben felfőzzük a 20 dkg cukrot, majd a rum kivételével beletesszük a többi hozzávalót is, és lassú tűzön főzzük. Kicsit besűrűsödik. A kihűlt sziruphoz adjuk a 3 ek rumot.
  2. Csoki öntethez a hozzávalókat felfőzzük, majd a végén beleöntjük a rumot.
  3. Vaníliakrémhez a tejet feltesszük forrni. Kevés hideg tejjel kikeverjük a pudingot,  a cukrokat és a tojássárgáját, majd a forrásban lévő tejhez öntjük. A tojás fehérjét kemény habbá verjük, és a még forró krémmel óvatosan összekeverjük. Hűtjük.

Sima piskóta:

  1. 4 tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk a 4 ek cukrot, a 4  tojássárgáját és a szódaport.
  2. Fakanállal keverjük hozzá az 5 ek lisztet.
  3. Kikent tepsibe öntjük, megsütjük.

Kakaós piskóta:

  1. Úgy készül, mint a sima, de a liszt mennyisége itt 4 ek, és 1 ek kakaót adunk hozzá.

Diós piskóta:

  1. 4 ek liszt, 1 púpos ek darált dió, a többi egyezik a sima piskótával.

Összerakás:

  1. Tepsibe vagy tálcára tesszük a sima piskótát, meglocsoljuk a puncs sziruppal, megkenjük egy kis baracklekvárral, rásimítjuk a krém felét.
  2. Következik a kakaós piskóta, puncs, lekvár, krém.
  3. Tetejére a diós piskóta kerül, puncs, lekvár, és meghintjük durvára vágott dióval. Hűtőbe tesszük, hogy az ízek összebarátkozzanak.

Tálalás:

  1. Fagylaltszedővel kis gombócokat formálunk, tányérra tesszük, tejszínhabrózsákkal díszítjük, és csoki öntettel kínáljuk.P1140054.JPG

 

Reklámok

Rakott paradicsom

Posted on

Hozzávalók: 1 kg paradicsom, 1 fej vöröshagyma, 2 db cukkini, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 1 tojás, 2,5 dl tejföl vagy tejszín, 20 dkg sajt, 2 dkg vaj, só, zsemlemorzsa

A finomra vágott vöröshagymát az olajban megpirítjuk, és megszórjuk zsemlemorzsával. Egy tűzálló tálat vajjal kikenünk, és váltakozva lerakunk benne egy-egy sor karikára vágott paradicsomot, meg cukkinit, ráreszeljük a fokhagymát. Erre jön egy sor reszelt sajt, melyet mindig megszórunk egy kevés, zsemlemorzsával megszórt, pirított vöröshagymával. Lehetőleg úgy rétegezzük az ételt, hogy a sajttal fejezzük be. A végén a tejfölt összekeverjük a tojással, megsózzuk, és ráöntjük a paradicsomra. Az egészet kb. 20-25 percig sütjük, majd azonnal tálaljuk.

baked-zucchini-and-tomato-casserole-1

Zöldbab mimóza

Posted on

Hozzávalók: 75 dkg zöldbab, 2 kemény tojás, 6 ek olaj, 1 citrom leve vagy 2 ek borecet, 1 kk mustár, só, bors, provence-i fűszerkeverék

A megtisztított, de egészben hagyott zöldbabot sós, forrásban lévő vízbe tesszük, és 6-10 percig főzzük. A lecsöpögtetett babot sugár alakban kerek tálra rakjuk. A még langyos zöldbabra ráöntjük a borecettel, mustárral, borssal összekevert olajat. A tojások fehérjét  apróra reszeljük, a bab közepébe tesszük, az összezúzott sárgájával pedig beszórjuk. A mimóza tálat díszíthetjük finomra vágott zöldpetrezselyemmel vagy lila hagyma karikákkal. Langyosan vagy hidegen egyaránt finom. De, mint a képen látható pürésíthetjük is a zöldbabot és a ráreszelt kemény tojással díszítve tálalhatjuk.haricot

Zöldbab helyett lehet újhagymából is készíteni ezt a franciáknál népszerű előételt. Ebben az esetben a tojások belsejét egy kis vajjal, csipet cukorral, sóval, mustárral ki kell keverni és visszatölteni a tojásfehérjébe.mimosa

 

Ananász flan

Posted on

Hozzávalók: 1 ananász konzerv, 20 dkg liszt, 10 dkg porcukor, 3 tojás, 2,5 dl kondenzált/sűrített tej, 1/2 csomag sütőpor, 1 ek rum

Elkészítése: Csöpögtessük le az ananászt és rakjuk egy tűzálló tál vagy tortaforma aljára. Dolgozzuk össze a lisztet, a sütőport, az egész tojásokat, a sűrített tejet és a rumot. Öntsük rá az ananászra és süssük előmelegített sütőben kb. 30 percig. Melegen és hidegen is fogyasztható.

magic-flan

Crécyi rizskrémleves

Posted on Updated on

Még egy csatához kapcsolódó levest készítettem a héten, Athelstane nevű francia barátnőm segítségével, a Crécyi rizskrémlevest, mely többek között annyiban különbözik a magyar rizslevestől, hogy bot turmixszal pürésítve van és lehet még lencsét is belefőzni!

Hozzávalók: 10 dkg húsos szalonna, 1 fej vöröshagyma, 3 szál sárgarépa, 8 dkg rizs, 2 dkg vaj, 1,5 liter víz, 2 dl tej, só, bors

A vékony szeletekre vágott vöröshagymát és szalonnát aranybarnára pirítjuk. Hozzáadjuk a karikákra vágott sárgarépát, rövid ideig pároljuk, majd felengedjük vízzel. Amikor fő beletesszük a rizst, megsózzuk, borsozzuk. Lassú tűzön puhára főzzük, majd a sűrűjét áttörjük. A levébe visszatesszük a pürésített rizst hozzáadjuk a tejet és a vajat. Tetszés szerint tehetünk bele még néhány kanál főtt rizst, vagy belefőzhetünk 3-4 evőkanál darát vagy piros lencsét.

crécy soup

Közben Athelstane, aki mellesleg Angesból származik, felidézte a történelem órán tanultakat a crécyi csatáról (Battle of Crécy, Bataille de Crécy). Persze utána google-eztem, így megtudtam, hogy 1346. aug. 26-án zajlott a franciák és angolok között dúló százéves háború idején (1337-1453). Mellesleg ez a csata volt az egyik legfontosabb ütközete a háborúnak a ma is létező francia falu, Crécy en Ponthieu közelében (Calais-hoz közel van a belga határnál).
A bevetett új fegyverek és taktikák miatt a hadtörténészek a lovagi hadviselés hanyatlásának kezdeteként ítélik meg ezt az ütközetet.

A csatáról

A francia király seregében jelen volt a főnemesség színe-java. Több mint kétharmada lovasokból, főleg a hűbéresek katonaságából állt, akik szertelen, fegyelmezetlen és zsákmányra éhes katonák voltak. A franciák mellett I. János cseh király vezetésével számos cseh, valamint navarrai, luxemburgi, flamand és baleári katona is harcolt a seregben. A gyalogság pótlására, de különösen az angol íjászok elleni harcra Fülöp terve az volt, hogy mintegy hatezer genovai zsoldos számszeríjászt állít az első vonalba, akiknek a feladata az lesz, hogy rányilazzanak az ellenségre, ezután a lovagok a megszokott, frontális nagy tömegű rohamukkal söprik majd el az ellenséget. A király azonban nem ismerte az angol stratégiát, így nem látta előre annak a fölényét meg úgy tűnt elfelejtette a Flandriában elszenvedett vereséget. Rá nem hatott ösztönzőleg, mint az angolokra.

Az angoloknál III. Eduárd vezette a hadjáratot Franciaország ellen. Magával vitte 16 éves, ugyancsak Eduárd nevű elsőszülött fiát (1330-1376), aki később Fekete Herceg néven vált híressé (Eduárd 1330-ban született Woodstock városában. III. Eduárd király elsőszülött fia, Richárd angol király apja lett. 1343-ban megkapta a walesi hercegi címet. Katonai tehetsége itt 1346-ban, a crécyi csatában mutatkozott meg első ízben, ami után lovaggá ütötték. Nemes természetére vall, hogy a csata után tisztelgett a harcban elesett ellenfele, János, cseh király emléke előtt, átvette annak címerét és jelmondatát: Ich dien/I serve –Szolgálok. (A három strucctollas címer azóta is a mindenkori walesi herceg címere.)

Nos kanyarodjunk vissza 1346-hoz, amikor az Eduárdok vezetésével az angol csapatok sikeresen partra szálltak a Cotentin-félszigeten, Normandiában és hamarosan sikerült mélyen behatolniuk a francia területekre. Fülöp jelentős serege már kiélezett nyilakkal és kardokkal, extra külföldi csapatokkal megtöbbszörözve erejét (cseh, luxemburgi, baleári, flamand és genovai) várta, hogy szétzúzza a betolakodó angol seregeket.

Fülöp délután 4 óra körül érkezett a harcmezőre. Ekkor parancsot adott csapatainak, hogy rendezzék soraikat és készüljenek fel a támadásra, de a parancsa nem jutott el az élcsapathoz-vagy egyszerűen nem hallgattak rá, ami akkoriban gyakran előfordult a nemesek dölyfössége miatt. A katonák, lovagok, úgy érezték, hogy végre utolérték az előlük az előző nap is alig elmenekült kisebb angol csapatot, így mindannyian részt akartak a könnyűnek várt dicsőségből és azonnal támadásba lendültek. A csata a genovaiak támadásával kezdődött. Amikor elég közel értek az angolokhoz, nyilazni kezdtek, de egy angol krónikás feljegyzése szerint egyetlen nyílvessző sem talált telibe. A számszeríjasoknak az eső miatt gondjaik voltak a fegyvereikkel, nehezen tudtak támadásba indulni, ezért a türelmetlen lovagok serege nagy részüket egyszerűen legázolta. Az angol íjászok viszont kivárták, amíg a genovaiak, illetve a rajtuk áttörő lovagok a lőtávolukba érnek és akkor megsemmisítő erejű nyílzáport zúdítottak rájuk. A száguldó lovagok keresztülvágtattak a menekülő genovai zsoldosokon, de aztán az első sorok elakadtak a sárban, és a mögöttük vágtatók öklelték fel őket. Csakhamar sok nemes és külföldi lovag a sártengerben fetrengett, többen egymást taposták el, vagy a rájuk zúduló nyílzápor ölte meg őket. Számos ló azért bukott fel, vagy vetette le a gazdáját, mert az angol kővető ágyú hangja halálra rémítette őket. Bár sokakat puszta lendületük elvitt az angol vonalakig, de ott a lovak beleestek a kihegyezett karókba, míg másokat a lándzsás lovagok szúrtak halálra. A többieket csatabárdokkal, kardokkal és alabárdokkal ölték meg.

A franciák veresége katasztrofális volt. Talán ha néhány ezer ember tudott megmenekülni Fülöp hadából, a többiek mind odavesztek a sárban, az angol nyílzáporban, vagy az angolok lándzsáitól haltak hősi halált. A halottak, sebesültek, foglyok és eltűntek száma durván harmincezer fő lehetett, ráadásul odaveszett a francia nemesség nagy része. Elesett II. Károly Alencon grófja, I. Lajos flamand gróf, Rudolf, Lorraine hercege és VI. Enguerrand councy grófja. Vak János, Bohémia királya, Luxembourg grófja is, két lovagjával együtt, akik a lovát vezették a harcba. A korabeli lovagi felfogásra jellemzőek voltak az ilyen önfeláldozó cselekedetek, amelyek azonban nem járultak hozzá a sikerhez. Az angolok veszteségei ezzel szemben mindössze 100 főre tehetőek.

 

 

 

 

Csataleves és Belforti káposztaleves

Posted on Updated on

Belfort, Franciaország keleti részén, France-Comté régiójában található (Strassbourg és Lyon között). A város jelentős ipari központ, a Jura hegyvonulatának északi pereménél, ott, ahol keskeny átjáró nyílik a Vogézek és a Jura között nyugatra, a Saône völgyére és a termékeny Burgundia felé.

Belfort maga egy kis város, legfőbb nevezetessége az oroszlán domborművel-monstrummal díszített erődítmény. Már a 13. században vár állott a város közepén lévő sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré csak akkor építették ki, amikor az addig német-római császárok uralma alatt álló városka a vesztfáliai béke következtében 1648-ban tartósan francia birtokba került. XIV. Lajos adott parancsot Sébastien Le Prestre de Vauban-nak, Franciaország híres marsalljának, hogy bevehetetlen erődöt építsen a stratégiailag fontos helyen. A nagyszerű hadi építészmester a nagyjából ötszög alakú belső várat további bástyákkal csillag alakúvá alakította át, és a közelében több kisebb erődöt is emelt. Az így megerősített Belfort sikerrel állt ellen a porosz hadaknak, 1814-ben és 1815-ben, de igazi hírnevét az 1870-es háborúban szerezte, amikor Denfer-Rochereau ezredes parancsnoksága alatt alig 16 000 fő védte a várost, a porosz sereg 40 000-es seregével szemben. Belfort 103 napon át állta az ostromot, annak ellenére, hogy naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki rá. A háború már rég véget ért, megkötötték a Franciaország számára szégyenteljes fegyverszünetet is, de Denfer-Rochereau nem még ekkor sem adta fel a várat, csak akkor, amikor Thiers ideiglenes kormánya utasította erre (Denfer-Rochereau emlékét Párizsban nagy tér és emlékmű őrzi). Ellenállása nem volt hiábavaló, mert a terület önálló státuszt kapott, s Elzász-Lotharingiával ellentétben nem került német uralom alá. Ennek köszönhető, hogy a Territoire-de Belfort ma is önálló megye.

Belfort a 20. század végén a Festival International de Musique Universitaire (FIMU) zenei fesztiválról híresült el, amit minden év májusában rendeznek meg. Ebből az alkalomból 250 koncert zajlik a város különböző helyein, kb. 2500 meghívott előadóval, diákok, amatőr zenekarok fellépésével. Itt aztán mindenféle zenei stílus képviselteti magát a folk, rock, éppúgy, mint a jazz, klasszikus és experimentál.

Csataleves és a Pot au-feu

Nos, mivel Strasburg után útba esett a belforti oroszlános erődítmény (“Le Lion de Belfort), ezért úgy gondoltuk, hogy betérünk és megnézzük. A monumentum megtekintése után mondanom sem kell, hogy alaposan megéheztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy betérünk a várhoz közel eső első vendéglőbe. Így bukkantunk rá a Pot-au-feu-re.

Az ajtóra kifüggesztett menü alapján úgy tűnt, hogy a vendéglő a híres húsleves (Pot-au feu) mellett más, szintén egyszerű, helyi ételeket kínál. Nos, ez jó jel,-gondoltam,-mert tapasztalataim szerint általában a kevés étel, jól elkészítve a kiváló vendéglők ismérve. Épp hogy elfoglaltuk a helyünket, máris egy ánizsos (Anis de Pontarlier) aperitív italt tett a mosolygós pincérlány elénk. Belekortyolva kellemes meglepetést okozott a teljesen más ízvilágú provence-i ital, ami jobb volt, mint a görög ouzó. Ezután én elsőként egy amuse bouche-t, egy hal terrine rendeltem, amit papír zacskóba csomagolva hoztak, friss kenyér kíséretében. Az asztalra készített sóvirággal (fleur de sel) megszórva igazi ínyenc fogás volt. Utána Denfer-Rochereau ezredes tiszteletére a Csatalevest kértem, a férjemnek meg a gombaszezon miatt a girolles-ra, azaz a rókagombára esett a választása, amit rozmaring ízesítésű vajban párolva készítettek el. Ezután természetesen nem hagyhattuk ki a pot au-feu-t, a laktató húslevest, melyhez a zöldségeket külön fogásként tálalták fel (többek között kucsmagombával körítve hozták, 25 db morille-t számoltam! Szóval nem sajnálták). A helyi Côte de Jura vörös borral leöblítve már tudtam, hogy a Pot-au-feu be fog kerülni az emlékezetes gasztró élmények közé. Végül a Crème brûlée tette rá a belforti étkezésünkre a koronát, amit szintén a Jura nevű, csak sárgaszínű borral készítettek. Íme 2 kikuncserált recept a Pot -au feu szakácsától:

Csataleves

Hozzávalók: 2 db sárgarépa, 2 db spárga, 1 fej vöröshagyma, 1 szál póréhagyma, 2 ek olaj, 3 dl tej, 6 dl húsleves, só, bors

A felszeletelt sárgarépát és vöröshagymát az olajon megpirítjuk. Felöntjük a húslevessel és a tejjel, hozzáadjuk a megtisztított és darabokra vágott spárgát és a póréhagymát. Amikor a zöldségek megpuhultak, kivesszük a levesből, pürésítjük majd újra visszatesszük és még egyszer felfőzzük.

Belforti káposztaleves

Hozzávalók: 35 dkg füstölt oldalas vagy 25 dkg füstölt szalonna, 20 dkg főzőkolbász, 1 kis fej fehér káposzta, 20 dkg burgonya, 2 szál sárgarépa, 3 fehérrépa, 1 fej vöröshagyma, 3 l víz, só

A szeletekre vágott füstölt húst vagy a szalonnát a vízzel együtt egy nagyobb fazékban felfőzzük. Amikor főni kezd, mint a húslevesnél szokás, leszedjük a habját, majd beletesszük a 4 részre vágott káposztát és nagyon gyenge tűzön kb. 90 percen át főzzük. Hozzáadjuk a negyedekre vágott burgonyát, a zöldségeket, a kolbászt és tovább főzzük addig, amíg meg nem puhulnak. Végül a káposztát, a füstölt húst és a kolbászt a leves után tálaljuk.pot-au-feu-au-menu-des-chasseurs

Almával töltött fánk és tésztában sült virsli

Posted on Updated on

Almával töltött fánk és tésztában sült virsli! Nos, ezzel traktáltak Leuvenben, január 8-án, a 3 királyokat követő hétfőn, az ún. elveszett hétfőn (vagy újévi fogadalomtevő hétfőn, ami franciául lundi perdu vagy lundi parjure). Kiderült ugyanis, hogy Flandriában, főként Anwerpenben, Leuvenben és Gentben szokás ezen a napon kelesztett tésztából készült ételeket enni. A karneválról elhíresült városban, Aalstban viszont az elveszett hétfőt októberben ünneplik tésztában sült virslivel. Sint-Truidenben meg hamvazó szerda előtt, rózsahétfőn teszik ugyanezt; ahol a farsangi felvonulás előtt, közben és utána fogyasztják. Leuvenben almás fánkot szokás sütni ezen a napon. Az étel különlegessége abban rejlik, hogy az alma egészben kerül a tészta belsejébe és a csutka “helyét” csokikrémmel töltik meg.

Elveszett hétfő

Sok történet, városi legenda kering az elveszett hétfőről. A történészek számos hipotézist állítottak már fel az évszázadok során, de a valós verzió a következő tényeken alapul: az 1231-es lorraja-i dokumentum számol be először a lundi parjuré-ról, a köztisztviselők eskütevő napjáról. Az írásból az is kiderül, hogy ez a nap nem esett az epifánia utáni első vasárnap utáni hétfőre. Később az elveszett hétfőt több Antwerpenben talált, régi számla (1431-ből majd 1513-ból) is megerősítette. Az első elveszett hétfőt hivatalosan azonban csak 1730-ban tartották meg Leuvenben, amikor a céhmesterek az elveszett hétfőn adták elő újévi beszámolóikat. A céhes könyvek rendezése után aztán nagy ünnepséget rendeztek, amire minden helyi lakos hivatalos volt. De hogy minél olcsóbban megússza a város vezetősége a traktát, ezért a polgármester egyszerű alapanyagokból készült, laktató ételeket készíttetett erre az alkalomra. Ez persze azt jelentette, hogy a köztisztviselők és a munkások a nap hátralévő részében már nem dolgoztak, így lett ebből a napból Belgiumban elveszett hétfő. Később néhány flamand városban szokássá vált, hogy a céhtagok házról-házra jártak újévet köszönteni és áldomást inni. Belgiumban egyébként ahány régió van, annyiféle néven említik ezt a napot, mint pl. Westhoek-ban héber hétfő a neve, a hollandoknál meg kopermaandag. Kopperen azt jelenti, hogy valakit olcsón megvendégelni.

Az antwerpeni kikötő étel specialitása 

A 19. század táján Antwerpenben már rengeteg kocsma és taverna működött. Egy anekdota szerint egy bizonyos kikötői taverna tulajdonos agyából január elején pattant ki az a zseniális ötlet, hogy a forgalom felpezsdítése érdekében ki kéne találni valami speciális ételt. A tulaj már másnap felkereste a helyi a mészárost és pékmestert, és velük együttműködve egy édes és egy sós verziójú ételt agyalt ki, nevezetesen: kenyértésztában sült virslit meg almát. A sós változathoz olcsó, főleg zsíros húsokat használt a hentes, a végeredmény egy jóízű kolbász lett. A vendégek vették is a kolbászt, mint a cukrot, a zsírt felszívó kenyeret viszont a kocsmáros kutyájának dobták oda! Más források az antwerpeni kikötőben dolgozó dokk munkásokkal hozzák kapcsolatba az elveszett hétfőt, amikor a 3 királyok megünneplése után a munkások, a munkaadóik számlájára ihattak és ehettek, húsból és kenyérből készült ételeket.

Kolbászos kenyér és tésztában sült alma, csokikrémmel

Az első kolbászos kenyér sorozat gyártására 1913-ban került sor, erről Edward Poffe számolt be: Kellemes emberek, egy kellemes városban című cikkében, de igazából csak a II. világháború után jött divatba a kolbászos sült tészta és alma árusítása az elveszett hétfőn. Ezt a hagyományt a mai napig őrzik Flandriában, ahol a kuncsaftokat virslis kenyérrel és almás finomsággal lepik meg!

 

verloren-maandag