irodalom

Sütőtökből amit akartok

Posted on

Kettős érzés fűz a sütőtökhöz: amikor gyerek voltam, ki nem állhattam a sütőben sült, édeskés ízű nyálkás tököt. De San Franciscóban, a 2000-es év őszén, miután megkóstoltam a töklevest, megszerettem. És mivel már több mint egy évtizede Németországban élek, szerintem legalább 100-féle tökös receptet próbáltam ki. Azóta a sütőtök levest, sütőtök olajjal és balzsamecettel bármikor meg tudom enni. A németek különösen szeretik ilyenkor ősszel.

A sütőtök egy téli tökfajta. Őshonos Észak-Amerikában (Északkelet-Mexikóban és az Egyesült Államok déli részén), ahol az egyik legrégebbi háziasított növény, melyet már k.e. 7500-5000 éve ismernek és fogyasztanak. Manapság a sütőtököt széles körben termesztik kereskedelmi, élelmiszer-,esztétikai, és szabadidős célokra. A sütőtök pite, pl. hagyományos része lett a Hálaadás napi ünnepeknek Kanadában és az Egyesült Államokban. Az ún. Jack-o’-lámpákhoz is ezt a sütőtököt faragják ki Halloween napra Írországban és Skóciában.

Tehát, mint láthatjuk a sütőtöknek sokoldalú a felhasználása, mert a legtöbb része ehető, beleértve a húsos héjat, a magokat, a leveleket, de még a virágokat is. A sütőtökpürét napjainkban az USÁ-ban és Mexikóban előre elkészítik, majd a későbbi használathoz lefagyasztják. A konzerv sütőtök püré aztán kiváló a pitékhez és a különböző téli squashok elkészítésére. Amikor érett a sütőtök lehet főtt, párolt, vagy sült formában fogyasztani. A tökmagot péksüteményekbe is gyakran belesütik. A tökmagolajnak gyógyító hatást tulajdonítanak. A szülőhazájában, Észak-Amerikában a sütőtök az őszi aratás fontos része, ahol levesekbe és pürékbe teszik. Kanadában, Mexikóban, az Egyesült Államokban, Európában és Kínában a magokat gyakran pörkölik és rágcsálnivalóként fogyasztják.

Amíg még kicsi és zöld a sütőtök ugyanúgy lehet fogyasztani, mint a nyári tököt vagy cukkinit. A Közel-Keleten a sütőtököt főként édes ételekhez használják; egy jól ismert édes csemege az ún. halawa yaqtin. Az indiai szubkontinensen a sütőtököt vajjal, cukorral és különböző fűszerekkel együtt megfőzik, az étel neve kadu ka halwa. De a sütőtököt előszeretettel használja a sambar udupi konyha is. Kínában és Koreában a sütőtök leveleit főtt zöldségként vagy levesként fogyasztják. Ausztráliában és Új-Zélandon gyakran más zöldségekkel együtt pirítják meg. Japánban, Hokkaido szigetén kis sütőtököt szolgálnak fel sós ételekhez, vagy tempurába megforgatva kirántják.

Myanmarban a sütőtököt főzve és sütve is használják, gyakran desszert készül belőle (kandírozott sütőtök). A magok népszerű napraforgómag helyettesítők. Thaiföldön a kis sütőtököt párolják, és tejsodóval desszertként szolgálják fel. Vietnamban a sütőtököt általában sertéshúshoz vagy garnéla rákhoz kínálják köretként. Olaszországban a ravioli tésztába teszik, rikottával keverve, Németországban a sütőtököt felhasználják az alkoholos Pro Secco és alkoholmentes italokhoz is.

Az Egyesült Államok és Mexikó délnyugati részén a sütőtök és a tökvirágok igencsak népszerűek. Használják köretként, élesztős tésztákhoz, amit olajban sütnek ki. A sütőtök levele kiváló csemege Kenya nyugati és központi régióiban; az étel neve seveve, és mukimo (a sütőtök maga általában főtt vagy párolt). Afrikában a magok népszerűek a gyerekek körében, közvetlenül a fogyasztás előtt serpenyőben kipirítva. A tök leveleket Zambiában is eszik, ahol az ún. chibwabwa nevű étel fő alapanyaga, de a főtt földimogyoró paszta egyik alkotóeleme is, amit köretként fogyasztanak. A tökmag afrikai neve pepitas, kedvelt tápanyag értéke miatt.

Nagy-Britanniában és Írországban régen Halloween táján főként fehérrépából, mángoldból, és a svéd karórépából (rutabaga) készítettek lámpást (kulináris szempontból a karórépa egy tipikus téli zöldség), ezek a zöldségek továbbra is népszerűek a ma faragott lámpák készítésére ezekben az országokban. Mellesleg a Halloween-napi sütőtök faragása egy ír mítoszból ered, ahol élt egy ember a “Stingy Jack” (Bűzlő Jakab). Később az Észak-Amerikába vándorló írek fehérrépát és karórépát nem találván sütőtököt használtak ugyanerre a célra, mert azok elérhetőek és sokkal nagyobbak voltak -könnyebb volt faragni, mint a fehérrépát. 1837-től a Jack-o’-lámpás kifejezést használták egy bármilyen faragott növényi lámpásra egészen 1866-ig. Az Egyesült Államokban, a faragott sütőtök először a betakarítási szezonhoz kapcsolódott, még jóval azelőtt mielőtt a Halloween jelképe lett. Tulképp a lámpakészítés szokása 1900-ban terjedt el, amikor az egyik amerikai újság a Hálaadásra egy megvilágított jack-o’-lámpás elkészítését közölte, amellyel ösztönözi akarták a gyerekes családokat, hogy csatlakozzanak a Halloween napi menethez saját készítésű jack-o’-lámpákkal.

Miután a sütőtök pite a kanadai és az amerikai Hálaadás napi ünnepek elmaradhatatlan étele lett, ez tovább erősítette a tök ikonikus szerepét. A Starbucks erre építve találta ki és kezdte árusítani a fűszeres sütőtök lattét, 2003-ban. Azóta figyelemre méltó trend lett a különböző fűszerrel ízesített sütőtök (fahéjjal, szegfűszeggel, gyömbérrel, kókusztejjel, tejszínnel).

Illinoisban él az “Amerikai sütőtök királynő”, Sarah Frey, ez a mezőgazdasági őstermelő mintegy ötmillió sütőtököt ad el évente, elsősorban lámpások készítése céljából!

Az óriás sütőtök termesztők gyakran versenyeznek, hogy lássák, kinek a tökei a legmasszívabbak. Gyakran rendeznek sütőtök fesztiválokat és versenyeket. Két éve pl. részt vettem Európa egyedüli sütőtök fesztiválján, a németországi Ludwigsburgban. Felejthetetlen élmény volt! A versenyzőknek minden évben más-más témában kell elkészíteni-kifaragni a tököket. 2019-ben pl. Tündérmesék volt az augusztustól-decemberig tartó fesztivál mottója, az idén Zene a neve és a Covid ellenére megtartják a csodálatos ludwigsburgi barokk palota kertjében (lsd. Ludwigsburgi tökfesztivál egy másik blogomban). A világ legnehezebb tök rekordja 1190,5 kg volt, 2016-ban Belgiumban termesztették.

Az Egyesült Államokban, a Half Moon Bay nevű kaliforniai városban, minden évben megrendezik az Art and Pumpkin (Művészet és Tök) Fesztivált.

Vödör háború, Vénusz köldöke és a tortellini

Posted on Updated on

A vödör háború, olaszul La Guerra della secchia rapita 1325-ben tört ki a bolognai guelfek és a modenai ghibellinhívő városállamok között, az észak-olaszországi Emilia-Romagna régióban. Ez a guelfek és ghibellinek közötti háború a több mint 300 éves küzdelem egyik epizódja volt. Végül Modena (ghibellin) megnyerte a háború egyetlen csatáját Zappolinóban, de ezzel még nem lett vége a gyűlölködésnek.

Az előzmények: minden egy vödörrel kezdődött, nevezetesen a modenaiak elloptak egy kúthoz erősített vödröt Bolognából. Ez a vödör (a legpontosabb történelmi feljegyzések szerint) lett a trófeája a későbbi háborúskodásnak. A tényleges ok azonban, amiért Bologna hadat üzent Modenának az volt, hogy Modena elfoglalta a bolognaiak Monteveglio nevű várát. A vödörnek tehát nem volt se pénzbeli, se szentimentális értéke, még csak szimbóluma sem volt a városnak, csak egy egyszerű tölgyfa vödör volt. Mégis Bologna visszakövetelte a vödröt, mire Modena válasza az volt, hogy “csak a holttestemen át”. Nos Bologna szó szerint vette az üzenetet, meghirdette a háborút a rivális város ellen. Egy hónapon belül 32 000 fős hadsereget toborzott, melyet maga XXII. János pápa vezetett, és 1325. november 15-én megindult Modena ellen. Ezzel szemben a modenaiaknak mindössze 7000 embere (ötezer gyalogos és kétezer lovas) szállt csatába Bonacolsi parancsnoksága alatt Zappolinoban, Bologna felségterületén. A csata során kb. 2000 embert öltek meg mindkét oldalon, mégis az összecsapás komoly politikai vereséget jelentett a pápaságnak és a guelfeknek egyaránt. A modenaiak ugyanis a hatszoros túlerő ellen két órán át tartották magukat–egészen addig, amíg a bolognaiak meg nem elégelték a harcot, és vissza nem vonultak a városfalaik mögé. A modenai sereg ekkor egészen a város kapujáig üldözte őket, harsányan gúnyolódva a legyőzött ellenségen. Egyes beszámolók szerint ekkor a modenaiak a városkapu előtt álló kútból, elvittek még egy vödröt. A háború után Modena visszaadott néhány kastélyt és ingatlant Bolognának, de a vödröt nem. A másolata a Torre della Ghirlandina alagsorában található, az eredetit, a történelem leghíresebb vödrét, a Modenai Palazzo Comunale-ban őrzik a mai napig.

A vödör háború után a ghibellinek hatalma ismét felemelkedett, de 1447-ben nagy hibát követtek el, amikor megalapították az Ambrosian Köztársaságot. A guelfek és ghibellinek háborúi így egészen 1529-ig folytatódtak addig, amíg I. Károly spanyol király császári hatalmat nem szerzett Olaszországban az olasz háborúk idején. A külföldi invázió fenyegetésével szembesülve ekkor a két frakció békét kötött egymással. Happy end! Ezt az eseményt egy 17. századi olasz költő, Alessandro Tassoni a La secchia rapita, azaz a Vödör háború című vígeposzában örökítette meg.

De mi köze a háborúnak a tortellinihez?

A 19. században egy másik olasz zseni, Giuseppe Ceri írt egy elbeszélő költeményt, melyet a La Secchia Rapita azaz a vödör háború ihletett meg: a történet arról szól, hogy a csata után Mars, Bacchus és Vénusz a castelfranco-i szállóba érkeznek. Miután ott töltik az éjszakát, reggel Mars és Bacchus korán felkelnek, Vénusz viszont nem. Amikor felébred, nem látja istentársait, ezért kétségbe esetten elkezdi szólogatni őket. A hostel tulajdonosa meghallja Vénusz síró hangját, és benyit hozzá, de amikor belép a szobába megdöbbenve látja, hogy az istennő teljesen meztelen. A tulaj a szépségtől elbűvölve visszarohan a konyhájába, és szexuális vágyát levezetvén gyúr egy tésztát, amely hasonlít Vénusz köldökére. Nem tette fel a Facebookra, Instagramra, nem készített Tik-Tok videót -csak tésztát, aminek elfogyasztása egy kis parmezánnal, bazsalikomos, fenyőmagos pesztóval, olíva olajjal meglocsolva maga lett a tökély!

Szent Honoré tortája

Posted on Updated on

A franciák szerint Szent Honoré Arles püspöke volt, ott halt meg 429-ben. A rómaiak viszont azt hangsúlyozzák, hogy életrajzíró kollegája, szent Hilarius püspök szerint, Honoré tősgyökeres római volt, mégpedig konzul ősökkel. Emlékirataiban megemlítette, hogy a szent tortanévadó kedvenc szavajárása az volt, hogy “az erényes élet nem szükségképpen szomorú élet” ezt a filozófiát követve már apátként gondja volt rá, hogy a kolostorában derűs legyen a hangulat. Így lett,- helyesen választott védőszentje egy olyan tortának, amelynek már a látványa is derűt kelt. A népszerűségét igazolja, hogy míg a többi szentet csak az év egy-egy napján emlegetik az olaszok imáikban, addig Szent Honoriust január 19-én, a neve napján kívül minden vasárnap hálásan idézik fel ezzel a pompás tortaremekkel.

A szaktekintélyek szerint tehát a torta Szent Honoriust illeti meg, ő mellesleg Amiens püspöke volt, és 30 évnyi áldásos pásztortevékenység után 690-ben halt meg. Emlékünnepe május 16-a. Mivel a hagiografia és a cukrászat közti határterület még nincs feltárva, ezért erről a témáról többet nem tudok mondani, mindenesetre a torta dekoratív és habkönnyű, meg finom: a franciák egy vékony vajastésztalap szélére karamellacukorral egy koszorúnyi profiterolt ragasztanak, ami krémmel van töltve, kb. mint a zuppa inglese. A vajas tésztát 3 részre osztják, ezek egyikét csak tejszínhabbal, a másikat sárga krémmel (puddinggal), a harmadikat tejszínből és reszelt csokoládéból készített csokikrémmel vonják be és karamellizált cukorból grillázst formáznak rá!

Hozzávalók: 6 db tojás sárgája, 4 db tojás, 150 g liszt, 60 g kukorica keményítő, 1/4 kk só, 2 csipet só, 1/2 kk cukor, 150 g cukor karamellizálva, 1 1/2 rúd vanília kikapart húsa, 230 g kristály cukor, 100 g vaj, 300 ml felvert tejszín, 50 g Mascarpone, 700 ml tej

  1. A vizet a margarinnal és a sóval összekeverjük, majd közepes lángon felforraljuk. Ha már elolvadt a margarin, és forr a víz, hozzáadjuk a lisztet, és folyamatosan keverjük, amíg el nem válik az edény falától.
  2. A tésztát kivesszük a lábasból egy hideg tálba téve hűlni hagyjuk, majd egyesével beledolgozzuk a tojásokat.
  3. A tésztát habzsákba töltjük, és nagyobb dió méretű halmokat nyomunk egy sütőpapírral bélelt tepsibe (de ne túl közel egymáshoz, mert sütés közben meg fognak nőni a fánkok).
  4. A légkeveréses sütőt 200 fokra előmelegítjük, és kb. 15 perc alatt (megnő és a külseje megkérgesedik) megsütjük, majd mérsékeljük a sütő hőmérsékletét 160 fokra, és további 15-20 percig sütjük. Az elkészült profiterolokat kivesszük, és hagyjuk kihűlni.
  5. Elkészítjük a vaníliakrémet: a tojások sárgáját kikeverjük 10 dkg cukorral. Lisztet és 1 dl hideg tejet keverünk hozzá. Külön felforralunk 4 dl tejet a vaníliás cukorral. A fehérjéket kemény habbá verjük a megmaradt porcukorral. A lisztes-tejes sárgájához hozzáöntjük a forró tejet, kevergetve besűrítjük, de nem forraljuk. Hozzáforgatjuk a fehérjéből vert habot.
  6. Elkészítjük a csokikrémet: (1/2 liter tejszín, 2 ek porcukor, 2 ek kakaó vagy keserű csoki) A tejszínt a cukorral meg a csokival/kakaóval összekeverjük és állandóan kevergetve felfőzzük. Ha felforrt hűlés közben tovább keverjük. Hűtőszekrényben lehűtjük, majd kivéve kemény habbá verjük.
  7. Amíg hűl a vaníliakrém, felverjük a tejszínhabot. A feléhez hozzá adjuk a Mascarponét, simára keverjük, kevés cukorral, citromlével ízesítve.
  8. A kihűlt kis fánkok tetejét levágjuk. Habzsákba töltjük először a vaníliakrémet, és mindegyik fánk aljába nyomunk a vaníliakrémből, majd a tetejére a tejszínből, és rátesszük a tésztakalapokat. A tetejét megszórhatjuk porcukorral. A második adagot ugyanígy csokikrémmel töltjük meg.
  9. A díszítéshez karamellizáljuk a cukrot (150 gr) és rácsorgatjuk a koszorú formába rendezett tortánkra (a kis képviselőfánkokra). Csokikrém helyett lehet eper vagy málnakrémmel megtölteni a kis fánkokat.

Augusztus 14-e a sör és Szent Arnold napja

Posted on

Soissons-i Szent Arnold vagy oudenburgi Arnulf (ca 1040–1087,- ugyanaz a személy,)-a római katolikus egyház szentje, a komlószedők és a belga sörfőzdék védőszentje!

Arnold, Brabantban született, egy bizonyos Fulbertus fia volt, először hivatásos katonaként élt, mielőtt a franciaországi Soissonsban, a Szent Medard bencésrendi apátságban telepedett volna le. Az első három évét remeteként töltötte, de később a kolostor apátja lett. A hagiográfia szerint (szentek élete) eleinte megpróbálta visszautasítani ezt a megtiszteltetést, és el akart menekülni, de egy farkas arra késztette, hogy visszatérjen. 1080-ban Soissons püspöke lett,- egy másik tisztség, amelyet el akart kerülni. Amikor a helyére egy másik püspököt neveztek ki, ahelyett, hogy harcolt volna, megragadta az alkalmat, hogy visszavonuljon a közélettől, és megalapította az oudenburgi Szent Péter apátságot.

Oudenburg apátjaként aztán végre kedvenc időtöltésének élhetett, Arnold sört főzött, amely olyan nélkülözhetetlen része volt a középkori életnek, mint ma a víz. A belgiumi Oudenburgban szerzetesként töltött ideje alatt azon fáradozott, hogy meggyőzze a helyi parasztokat arról, hogy a sörivás biztonságosabb, mint a vízfogyasztás. A sörfőzés során ugyanis, mint tudjuk a vizet felforralják, és így a mindenki számára ismeretlen kórokozóktól megszabadultak, a sör tehát biztonságosabb volt, mint a víz. A reggeli és a nap folyamán Európában fogyasztott sört “kis sörnek” nevezték, mivel nagyon alacsony alkoholtartalmú volt és élesztőt tartalmazott. Szóval nem kell úgy elképzelni a középkori flamand városokat, hogy a lakosok delírium tremensben henyélve élték napjaikat. Sőt mi több a sör életeket mentett, amikor egy járvány kitörése során Arnold ismét azt tanácsolta a helyi embereknek, hogy kerüljék a víz fogyasztását, a sör javára. (Sört osztott a pestisjárvány idején is, így sok ember túlélte a pestist az egyházában). Ugyanez a történet kapcsolódik egy másik szenthez, a metzi Arnulf vagy Arnold nevű apáthoz is, aki egy másik védnöke lett a sörgyáraknak. Ő hasonló “hőstettet” hajtott végre, mint Arnold, csak 500 évvel korábban, cirka 600-ban. Ezért aztán St. Arnoldot általában egy gereblyével a kezében ábrázolják, (ami ugye a sörfőzés egyik legfontosabb eszköze) hogy megkülönböztessék Arnulftól, ez lett a védjegye.

Arnold szent tetteit 1121-ben a beauvais-i tanács kivizsgálta, továbbá jóváhagyta a sírnál bejelentett csodákat is; Arnold relikviáit 1131-ben átvitték az aldenburgi Szent Péter templomba.

Napjainkban, Brüsszelben, július 18-án tartják a sör napját, de Szent Arnold igazi nagy ünnepe augusztus 14-én van (amúgy meg minden ún. Szomjas csütörtökön az Ő emlékére ürítik kriglijeiket a belga emberek).

Metzi St. Arnold, 580-ban született Franciaországban. Több legendát jegyeztek fel róla is, többek között fontos szerepe volt a pestis a megfékezésében.

Kenyér nemzet és a német perecek

Posted on Updated on

Állítólag sehol máshol a világon nem találunk olyan finom és sokféle kenyeret, mint Németországban, ahol eddig több mint 3200 kenyérspecialitást regisztráltak. Az Ebergötzeni Európai szaktörténeti Kenyérmúzeumban magunk is meggyőzödhetünk erről. “A gabonától a kenyérig” című állandó kulturális-történelmi kiállítás a kenyér több mint 8000 éves történetét mutatja be. A múzeum az egykori Radolfshausen erdészeti hivatal impozáns, késő barokk épületében kapott helyet. A kiállítás különböző témákból áll, beleértve a kenyér, a gabonafélék és a malom történetét, továbbá a kenyér a vallásban, a kenyér a művészetben, a kultúrában és a szokásokban, valamint a világ táplálkozása és az éhezés. Az óriási szabad területen mezőgazdasági berendezések, kenyérszállító kocsik/kocsik stb.) is megcsodálhatók. A Wilhelm-Busch-Mühle-vel/malommal kombinálva a Museumsdorf Ebergötzen (Hesse tartományban nem messze Göthingentől) számos látnivalót kínál minden korosztály számára. A múzeum épületének 800 nm-es kiállítóterében és a szabadtéri 2 hektáros kiállítótérben a múzeum látogatóinak lehetőségük van arra, hogy a természet részeként minden érzékszervüket “megcsiklandozzák”. A gabonatermesztés, az őrlés és a malom története, valamint a pékségek és a kereskedelem történelmi változásairól szerzett tudásunkat különböző nehézségi szinteken keresztül a helyszínen kipróbálhatjuk, mert gyermek- és ifjúsági programok, interaktív állomások várják itt a látogatókat. A múzeumi oktatási tevékenységek legnépszerűbbjei: kenyérsütés az első, i.e. 5500 körüli agyagkupolájú kőkorszaki sütőben, a bronz- és vaskori, középkori sütőben. Ezen kívül idegenvezetéses túrákon lehet részt venni a két történelmi malomhoz (Bockwindmühle és Tiroler Wassermühle).

Néhány tény, amit tudni kell a kenyerekről úgy általában

A friss kenyér különösen “jól érzi magát” az agyagból készült kenyértartóban. 

A ciabatta jelentése: papucs

Egy 500 grammos búzakenyérhez 9000 búzagabonát kell betakarítani. A sört azért nevezik folyékony kenyérnek, mert ugyanaz az összetevője mint a kenyérnek: gabonafélék, víz, és élesztőből áll.

A 2020-as év kenyere Németországban a jó öreg, teljes kiőrlésű rozskenyér. A címet abszolút megérdemelte, mert egyszerűen jó az íze, benne vannak a különböző regionális jellemzők, és ráadásul még egészséges is. Búza és
rozsliszt keverékéből készül, (ezért vegyes kenyérnek nevezik) ez teszi ki a vásárolt kenyerek közel 1/3 át. Ő tehát a dobogós. A 2. helyen a pirítós kenyér végzett, a 3.-on a magvas és magvak hozzáadásával készült kenyerek. A teljes kiőrlésű kenyerek érdekes módon az idén a 4. helyre szorultak.

Németországban az egy főre jutó kenyér fogyasztása kilogrammban kifejezve a következő volt: 1930-ban még 50 kg, 1970-ben 61,8, 2000-ben 79,7 kg, 2017-ben 74,5 kg.

Német perec/Brezel/Brezen receptje

Köszönet az internetnek, ma már mi is készíthetünk Brezeln-t vagy perecet és ehhez nem kell Németországban élnünk. A tészta könnyen elkészíthető, az egyetlen trükkös lépés a „lúgfürdő”, élelmiszer-minőségű lúg használatával. Nem számít, hogy mit mondanak, nélküle nem lehet ugyanazt az ízt produkálni. Gondolom most mindenki felkapta a fejét, hogy mi van? Lúgot régen az öngyilkosok ittak. Nos senki sem akar veled lúgot itatni, csupán a szódabikarbóna neve németül-Natron, ami kihagyhatatlan a perec receptből. És akkor még nem is említettem, hogy a bajor perec német neve Laugenbrezel, vagyis „lúgos perec!” (Nem flúgos hanem lúgos!)

Hozzávalók: 1 teáskanál só, 1 l víz, 1 dkg szódabikarbóna, 1 evőkanál durva szemcséjű só, 2 dkg margarin, 50 ml víz a sütőben történő gőzöléshez, és egy kis víz a zsemlék megkenéséhez

Az elkészítéséhez futtassuk fel az élesztőt a 3 dl langyos vízben. A lisztet
tegyük tálba és keverjük hozzá a hozzávalókat. Alaposan dagasszuk be, majd lisztezett deszkán formázzunk belőle hengert és osszuk 12 részre. A darabokból hengergessünk kb. 40 cm-es rudakat úgy, hogy középen dundibbak legyenek, a két széle felé pedig vékonyodjanak el. Formázzunk belőlük pereceket. Letakarva pihentessük 10 percig.
Közben forraljunk vizet, oldjuk fel benne a szódabikarbónát. A megkelt pereceket mártsuk bele kb. fél percre. Szűrőkanállal halásszuk ki, és tegyük sütőpapírral borított sütőlemezre. Szórjuk meg durva szemcséjű sóval és fél órára tegyük hideg helyre. 220 fokos sütőben süssük kb. 20 percig. Melegen a legfinomabb! Az elkészítés módja változhat úgy, hogy margarin helyett vajat használhatunk, és fél kg liszthez fél élesztőt, azaz 2,5 dekát.

Vasárnapi zsömle

Hozzávalók: ½ élesztő, ½ ek méz, ½ ek só, 300 ml víz, 250 gr búzaliszt, 250 gr tönkölybúza, liszt, 30 gr mag választás szerint

vagy Hozzávalók: élesztő (ca. 42 g), 500 ml víz, 1 kg liszt, 40 g vaj, 1 TL méz, 2 TL só, szezám, mák, napraforgómag 

Dolgozzuk össze az élesztőt, mézet, vízet, sót meg a lisztet. Hagyjuk 10 percet állni. Formáljunk belőle 6 bucit, tegyük sütőpapírra, kenjük meg vízzel és szórjuk meg a magokkal. Toljuk be a hideg sütőbe, majd süssük ki 180 fokon, 20-25 perc alatt. 20 perc után kapcsoljuk 200 fokra, hogy a bucik ropogósra süljenek. 

Csillagórák

Posted on

A Csillagóra kifejezés Németországban egy metafora, melyet olyan döntésekre, tettekre vagy eseményekre használnak, amelyek végzetesen befolyásolják a jövőt. Az asztrológiából kölcsönzött fogalom azt feltételezi, hogy a csillagok állapota a születés időpontjában meghatározza az élet további lefolyását. A köznyelvben a Sternstunde szót egy rendkívüli vagy elbűvölő eseményre használják pozitív értelemben.

A kifejezés különösen népszerűvé vált Stefan Zweig 1927-es könyve, a Csillagórák, Történelmi miniatűrök című novellagyűjteményének megjelenése után, amelyben 14 esszé narratívájában mutatja be a történelmi átalakulási folyamatokat az abban az időszakban zajló események alapján (pl. “A Csendes-óceán felfedezése”, “A Marson lévő jég létrejötte” vagy “Az első telefonhívás az óceánon”). Az előszóban, elmagyarázza a csillagóra kifejezést:

“Az ilyen drámaian koncentrált, végzetes órák, amelyekben egy időigényes döntés egyetlen dátumra, egyetlen órára és gyakran csak egy percre szorul, ritkák az egyén életében, és ritkák a történelem folyamán. Azért hívtam így őket, mert fényesen és megváltoztathatatlanul ragyognak, mint a csillagok a mulandóság éjszakáján.”

Zweig prózai és regényes életrajzai (Joseph Fouché, Marie Antoinette) a mai napig élvezetes olvasmányok. Életműve sok novellából, különleges emberi sorsokat megjelenítő izgalmas lélektani tanulmányból és történelmi eseményeken alapuló elbeszélésekből áll. Így kerülnek történelmi személyek, mint Tolsztoj, Dosztojevszkij, Napóleon, Marie Antoinette erősen szubjektív megszemélyesített történetekben Zweig műveibe.

Műveit a tragédia, melankólia és rezignáció jellemezni. Zweig szinte minden műve tragikus rezignációval ér véget, szereplői belső és külső okok miatt nem érik el az oly közelinek vélt boldogságot. Ez különösen megfigyelhető a Nyugtalan szív (Ungeduld des Herzens) című regényében, ami az író egyetlen befejezett regénye. A példaképe, Balzac által inspirált Ámok a szenvedély egy tipológiája, ahol a főszereplőket egy démoni kényszer kibillenti az élet rendjéből. Novelláiban egyértelműen felismerhető Sigmund Freud hatása.

Egyik leghíresebb műve a Sakknovella. A humanista polgár és művész állásfoglalását közvetítő történet a New Yorkból-Buenos Airesbe tartó óceánjáró gőzösön játszódik, ahol a hidegen kalkuláló, robotszerű, kapzsi sakkvilágbajnok, Mirko Czentovic két játszmában megsemmisítő vereséget szenved egy ismeretlen ügyvédtől. Kiderül, hogy az ügyvéd –aki korábban igen gyengén játszott –a Gestapo börtönében tanult meg sakkozni: az idegtépő kihallgatások szüneteiben mesterjátszmákat játszott le gondolatban, hogy szellemét frissen tartsa. A novella egyik főhőse így meditál: „A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is nélkülözhetetlen a partner, hogy ne váljunk automatává, puszta robottá –, s ezáltal végül embertelenné…” Az író egyrészt bemutatja az ember konfrontálódását egy brutális, embertelen rendszerrel, másrészt leírja egy fogoly szenvedését, akinek semmi lehetősége nincs arra, hogy kapcsolatot teremtsen a külvilággal.

A farkasalma és Medici Katalin

Posted on Updated on

A Mediciek felkapaszkodott kalmárcsaládnak számítottak Firenzében, de a vagyonuk miatt mégis érinthetetlenek voltak. A családtagokból hercegek, bíborosok, és pápák lettek, akik mellesleg nagy mecénások is voltak, ennek köszönhetően rengeteg műkincset hagytak az utókorra.

Medici Katalin apja, II. Lorenzo Medici (1492.–1519. május 4) Firenze ura és Urbino hercege volt, aki 1518. március 2-án vette el nőül Amboise–ban a Bourbon hercegnőt, Madeleine de la Tour d’Auvergne–t. Katalin 1519. április 13-án született, azonban még ugyanezen hónap 28-án anyját, majd május 4-én apját is elveszítette. Az árva kislányt rokonai életének első tizenegy évében ide–oda tologatták a diplomáciai sakktáblán, mivel az elárvult gyermek akkoriban Európa egyik legjobb partijának számított, főként tekintélyes vagyona miatt.

Végül nagybátyja, VII. Kelemen pápa keresett férjet unokahúga számára, persze nem a lány érdekeit nézve, hanem a saját politikai befolyását növelve. Katalint már 14 éves korában férjhez adta, I. Ferenc másodszülött fiához, Orleans-i Henrikhez a későbbi II. Henrikhez, Franciaország királyához. A Marseille-ben tartott esküvői szertartást maga a pápa celebrálta, mivel ezzel a rokoni kapcsolattal kívánta a katolikus egyház és a francia király közötti együttműködést erősíteni. Katalin szerelmes volt a férjébe, de a házassága során soha sem tudott közel kerülni Henrikhez, aki igaz udvariasan bánt vele, de sohasem szerette. Ennek oka Katalin riválisa, egy fiatal özvegyasszony, Diane de Poitiers volt, akit igazi szépségként csodáltak az udvarban. A fiatal feleség túl okos volt ahhoz, hogy ezt ne vegye észre, de egyik fontos tulajdonsága a kitartása, már ekkor legfőbb erénye volt, így látszólag csendben fogadta riválisa jelenlétét és a sok megaláztatást, ugyanis Katalin helyzetét megingatta a pápa, házassága után nem sokkal bekövetkezett halála, mert az új pápa nem fizette tovább a hatalmas hozományt, emiatt Henrik még inkább lenézte és úgy panaszkodott az udvarban, hogy elvett egy kalmárlányt pucéran. Katalin nyomorult helyzetét tetézte, hogy a várt gyermekáldás is elmaradt, pedig jól tudta, ha nem sikerül trónörököst szülnie, férje elválik tőle és újra megházasodik, hogy második felesége végre gyermeket szüljön neki. Amikor az orvostudomány sem segített, kuruzslókhoz fordult, kente magát tehéntrágyával, öszvér vizeletét itta, végül elhatározta, hogy azt fogja tenni a férjével az ágyban, amit Diane. Lyukat fúratott a hálószoba mennyezetébe, az ágy fölé, hogy a felső emeletről nézhesse, amint férje a szeretőjével hál. Udvarhölgyei nem tudták lebeszélni erről a tervéről, és valóban, patakokban folyt a könnye, amint meglátta férjét a szeretőjével közös, hitvesi ágyukban. Bármi volt is a módszer, bevált és 1544. január 19-én Fontainebleau–ben megszületett első fia, Ferenc dauphin. Katalin ezután rendkívül termékenynek bizonyult, 13 év alatt 10 gyermeket hozott a világra, akik közül három még csecsemőkorában meghalt; anyjukat csak ketten élték túl, és csak egy volt, aki negyven évnél is magasabb kort ért el. Navarrai Margit nevű leánya, hatvankét éves korában halt meg, s tulajdonképpen ő volt az egyedüli egészséges mindnyájuk között, mert a Mediciek szervezetének öröklődő gyengesége–amely váltakozva jelentkezett az egyes nemzedékekben–Katalin gyermekeiben is felbukkant. És mégis az ő családjából három francia király került ki: egy francia királyné (Margit, Navarrai Henrik első felesége) és egy spanyol királyné (Erzsébet, II. Fülöp harmadik felesége).

De ne szaladjunk ennyire előre az időben, II. Henrik 1547-ben lépett trónra, de ebből Diane de Poitiers húzta a legnagyobb hasznot, mert Henrik még annál is többet költött szeretőjére, mint előtte. Ráadásul az asszony megkapta a csodás Chenonceau kastélyt a Loire–völgyében. A botrányos szerelmi háromszögnek Henrik 1559-ben bekövetkezett, hirtelen halála vetett véget. Egy lovagi játék során egy lándzsa átszúrta Henrik fél szemét, aki pár nap iszonyú szenvedés után sérülésébe belehalt. Katalin ekkor megannyi mellőzés után végre megkaparinthatta az uralkodói pálcát, mint a kiskorú király (15 éves volt) gyámja. Ettől kezdve, Medici Katalin fiai trónján keresztül gyakorolta bosszúszomjas hatalmát. A temetés után feketébe öltözött, a gyászruhát soha nem vetette le. Első dolga volt, hogy férje szeretőjét, Dianát száműzze az udvarból, és a csodaszép Loire menti kastélyt visszavegye tőle. Ez volt ugyanis a kedvenc kastélya, ettől kezdve, ha csak tehette ott tartózkodott. Diane de Poitiers francia kertjét meghagyta, de a kastély másik oldalán csak azért is egy olasz kertet hozott létre. A földszinten egy Zöld szalont rendezett be magának, mely nevét arról a hatalmas “farkasalmás” faliszőnyegről kapta, amely eredetileg zöld színű volt, de több mint háromszáz év alatt megkékült. Témáját Amerika felfedezése ihlette, perui ezüstös fácánokat, ananászt, orchideákat, gránátalmákat és Európában 1492 előtt ismeretlen állatokat, valamint növényeket ábrázolt. Állítólag ez a szőnyeg inspirálta, hogy a fiatalkori megaláztatásokat megbosszulja, így vált Katalin a férje halála után az egyik napról a másikra a történelem egyik legvéreskezűbb asszonyává. Méregkeverései országszerte hírhedtek voltak, aki útjában állt, azt eltette láb alól. A navarrai királyné (a nászasszonya, Navarrai Henrik édesanyja) halála is állítólag az ő lelkén száradt, de persze bizonyítani nem lehetett. Gyorsan ölő mérgeit olasz méregkeverők fejlesztették tökéletesre ma is látogatható boszorkánykonyhájában. A borzalmas Szent Bertalan éjszakai mészárlás is az ő nevével fort össze. 1572 augusztusára Katalin királynénak listája volt a kivégzendő protestáns főurakról. Csupán két embernek kegyelmezett meg: az egyik Condé hercege, a másik a saját veje, Navarra királya, a fiatal Henrik volt, de csak miután megígérték, hogy áttérnek a katolikus hitre. Ezután kezdődtek el a borzalmak. A Saint German templomban 1572. augusztus 23-án éjjel megszólaltak a harangok. Ez volt a jel. Párizs összes kapuja bezáródott, és megkezdődött az esküvőre érkezett hugenották lemészárlása. Kezdték a királyi palotában, Coligny marsallt megölték és fejetlenül kidobták az ablakon, majd folytatták a városban. A katonák mellett a felhergelt polgári lakosság is bekapcsolódott a mészárlásba, és a történelem egyik legborzalmasabb tömeggyilkosságát követték el. Robert Merle: A Francia historia című több kötetes könyvében részletesen leírja, hogyan dobálták elevenen a csecsemőket a Szajnába, miután anyjukat kibelezték. Fiatal lányokat megerőszakoltak, mielőtt megölték őket, ha pedig meztelenül nem voltak tetszetősek, petárdát dugtak beléjük és elevenen felrobbantották őket. A halottakat lemeztelenítették, minden értéküket elszedték, a hullákat pedig a folyóba dobálták.  A Szajna vize piroslott a vértől. A mészárlás hírére XIII. Gergely pápa örömtüzeket gyújtatott Rómában, hálaadó misét adott  és emlékérmét veretett.

Medici Katalin fiai trónján keresztül gyakorolta bosszúszomjas hatalmát. Megélt négy trónváltozást és számtalan szerencsétlenséget. Franciaország legnagyobb nevei, vagyonai és sorsai hányódtak ide-oda a katolikusok és a hugenották közti harcokban, egyedül ő tartotta meg változatlanul a maga helyét és a Valois-házat a trónon. De a harcoknak még nem volt vége, és ő már kezdett öregedni. Alig két évvel a Szent-Bertalan éjszaka után jobban félt a hugenottáktól, mint valaha.  Azt jósolták neki egyszer, (Nostradamus volt az orvosa) hogy Saint-Germain közelében fog meghalni. Nem is utazott el soha az ottani kastélyba, s mivel a Louvre a Saint-Germain-l’ Auxerrois templom egyházközségéhez tartozott, saját palotáját távolabb, a Saint-Eustache-templom egyházközségének területén kezdte építtetni (ma Tuileriák a neve). 1589-január 1-jén azonban megfázott, és úgy érezte, hogy közeleg a vég. Január 5-én végrendelkezett, s hamarosan megérkezett hozzá a király első gyóntatója. Az anyakirályné a fiatal pap neve iránt érdeklődött. „Julien de Saint-Germain, asszonyom!” –hangzott a válasz. Katalin némán visszahanyatlott párnáira, s még ezen a napon kiszenvedett. A blois-i kastélyban halt meg, ahol a látogatók még ma is megtekinthetik egykori boszorkánykonyháját. A testét rejtő szarkofágot Saint-Denis-ben helyezték örök nyugalomra, ahol azonban a francia forradalom alatt a sírrablók súlyosan megkárosították.

A tizenéves, romlatlan, tiszta lelkű Medici Katalinból évtizedek alatt egy megkeseredett, intrikus, bosszúszomjas, kőkemény politikus lett, aki minden eszközt megragadott, hogy biztosítsa a Valois-ház fennmaradását, a dinasztia azonban 1589-ben, III. Henrik halálával férfi ágon kihalt. Ekkor került hatalomra az országban a navarrai Bourbon dinasztia, mely 204 évig uralkodott. IV. Henrik király második felesége a sors furcsa fintora folytán ismét egy Medici lány, Mária lett, aki – Katalinhoz hasonlóan évekig kénytelen volt eltűrni férje hűtlenkedéseit. Mária ugyancsak özvegyként lett az ország régense, kiskorú fia, XIII. Lajos nevében. Mária az évek során szintén ravasz politikai játszmákat folytatott egy férfiak uralta, kegyetlen világban….De ez már egy másik történet!

Vigyázat mérgező!!!

A farkasalma (Aristolochia) tökéletesen illett Katalin jelleméhez, ugyanis erős rákkeltő, veseméreg. Ez egy kúszó tövű, el nem ágazó szárú, majd egy méteresre megnövő növény. A fajok többsége dél-amerikai, de a hideg égöv kivételével az egész Földön elterjedt. Magyarországon egyetlen faj, a közönséges farkasalma fordul elő. Érdekes a megporzása: a farkasalmák virágai ugyanis speciális rovarcsapdaként működnek. Először a bibe érik meg, eközben a párta csövében lévő szőrök a virág belseje felé törekvő rovarok (elsősorban legyek) elől elhajlanak, de visszafelé már nem engedik őket. A rovarok a magukkal hozott virágporral megtermékenyítik a bibét, majd hosszabb-rövidebb várakozásra kényszerülnek, amíg a porzók is beérnek. Miután ez megtörténik, a pártacsőben lévő szőrök elhervadnak és szabadon engedik az immár friss virágporral behintett rovart.

Élettani hatása

A farkasalmaféléknek erős rákkeltő és vesemérgező hatásuk van! Több mint 100 olyan veseelégtelenségi esetet dokumentáltak, amelyet ez a növény okozott. Feltételezések szerint a farkasalma magokkal fertőzött gabona fogyasztása ún. balkán nephropathiát okozott főleg Délkelet-Európában. A negatív hatásokért főleg az ilyen növényekben található arisztolsav (angolul: aristolochic acid) tehető felelőssé. Belsőleg használni veszélyes, forrázatát övsömörre, ótvarra, ekcéma ellen, nehezen gyógyuló sebekre, gyulladásos testrészek borogatására ajánlják. A gyökeréből fürdőt, vagy borogatást készítenek reumás fájdalmakra. Kehes lovakat gyógyítanak vele.

Katalin boszorkánykonyhája

Júniusi ünnepek: pele fesztivál

Posted on Updated on

Tünde nyitja június elsején a meteorológiai nyarat, s mire a Rák csillagképbe lépő Nap az égi pályájának csúcspontját eléri június 22-én, egy perc híján már 16 óra hosszat tart a napsütés és csak 8 órát az esztendő legrövidebb éjszakája. Ez az időpont a hajdan oly misztikus, varázslatos nyári napforduló, a Szentiván éj, a legmelegebb évszakunk „hivatalos” kezdete, s innen datálódik a hónap régi magyar elnevezését adó Szent Iván halványuló, tűztisztelő hagyománya 24-én.

A leghosszabb napok fényét jócskán beárnyékolja azonban Medárd, június 8-án. Ha ugyanis e körül a nap körül csapadékosra fordul az idő, nagy a valószínűsége, hogy heteken át vendégünk marad az esős-zivataros „monszun”, Margit napján, 10-én az égiháborúk villámlásos évadjára emlékeztet. Antal napkor, 13-án elkerülendő a villámcsapást, a régiek szerint nem volt tanácsos szénát gyűjteni, ilyenkor már szintén megszívlelendő kalendáriumi intelem: legyél kész az aratásra, aminek a jelképes kezdetét természetesen az idén Szent Péter és Pál apostol közös névünnepe, (júni 29.) s a népi hagyomány is jelzi.

Június 27-e, Pele nap a rómaiaknál

Az ókori rómaiak, a gallok, és az etruszkok tenyésztették és ették a nagy pelét, (Glis. Glis edible dormice, általában nassolni valóként) innen a nevében az ehető jelző. A kis mókushoz hasonlító állatokat ősszel fogták el a vadonban, amikor a legkövérebbek voltak. Aztán nagy gödrökben tartották vagy kevésbé tágas városi környezetben terrakotta konténerekben tenyésztették, a glirariá-ban, olyasmiben, mint a kortárs hörcsögketrecek voltak. A fogságban tartott pelét, dióval, gesztenyével és makkal hízlalták. Pörköltként, sült és mézes mártással fogyasztották vagy sertés, fenyőmag, és egyéb aromák keverékével tömték meg és kisütötték. Egyébként a rómaiaknál a húsfogyasztás szokásaira az volt jellemző, hogy a fiatal állatok húsát becsülték a legtöbbre. Pl. a szopós malacot jobban kedvelték a sertésnél, a fiatal bárány húsa fölséges csemegének számított, Heliogabalus császár kedvence a tevehús volt. Később elefánthús is került a római ínyenc asztalára: ormányának porcogós részét favorizálta, olívaolajban párolva. Amikor Plinius a történetíró egyszer megkóstolta, nem ízlett neki: “Furcsa íze van.”-mondta, “azt hiszem csak azért fogyasztják egyesek, mert elhitetik magukkal, hogy méregdrága elefántcsontot esznek.” Nos, ma már tudjuk, hogy számolni kell azzal, hogy a vadon élő állatoktól is elkaphatunk különféle betegségeket, mert életterük csökkentése és az illegális állatkereskedelem miatt egyre közelebb kerülnek az emberekhez. Az ókorban a felső osztálybeli rómaiak számára nagyon fontos volt, hogy a pelét elválasszák a vadászat más termékeitől, mint például a nagy vadaktól, azokat kizárólag prezentációs célokra használták. A pele szezonjában azonban ünnepet tartottak, aminek örült a nép, mert akkoriban a pele, az elszegényedett parasztság fontos fehérje-kiegészítő eledele volt.

Ami érdekes, hogy a vadon élő, ehető pelét még mindig fogyasztják Szlovéniában és Horvátországban. Szlovéniában ritka csemegének tekintik, és a pele vadászat-csapdázás egy ősrégi hagyomány. A szlovének többféle csapdázási módszert alkalmaznak. Az első az üreges fa csapdázási módszer és a lapos-kő csapdázási módszer volt. A 17. században a parasztok és a prémvadászok feltalálták az első önkioldó csapdákat, amelyek általában különböző fából készültek. A 19. században vasból és acélból készült csapdákat vezettek be. A prémvadászok sokféle csalit használtak a pele csábításhoz, kezdve a gyümölcsdaraboktól a pálinkában áztatott szalonnáig. A fő szezonban a prémvadászok 200-400 pelét tudtak elkapni, attól függően, hogy milyen csapdát használtak. A szlovén nép nem csak a húsa miatt tenyésztette vagy vadászta a pelét, hanem a prémjéért is. A 13. századtól a pele zsírját népi gyógymódként használják reumás fájdalmakra.

Hétalvók Napja, június 27

Posted on

A német nyelvű Európában és érdekes módon az iszlám országaiban június 27-én tartják a Hét Alvók Napját (angolul Seven sleepers, németül: Siebenschläfertag), mely az egyik legismertebb, időjárással kapcsolatos babona. Ez azon a tudományos megfigyelésen alapul, mely szerint a légköri viszonyok ezen a napon várhatóan meghatározzák vagy megjósolják a következő 7 hét átlagos nyári időjárását. (Mármint Európában, ahol hasonló időjárási babonák utalnak, a június 8-i Szent Medárd-napra (különösen a Cseh Köztársaságban és Magyarországon, de Franciaországban is), június 19-én a Szent Gervasiusra és a Protasiusra, a június 24-i Szent János napjára és július 10-én a Hét Testvérek Napjára.)

A hét alvók legendája eredetileg hét keresztény hitvallóról szól. Mint számos középkori történetnek, úgy ennek is megvannak az ókori előzményei: elsőként az ókori hét bölcs egyikéről, a thébai Epimenidészről jegyezték fel, (k.e. 500) hogy egyszer egy barlangban évtizedekig tartó álomba merült. A történet toposszá vált (vándortémává), és egyes változatai ma is részét képezik a populáris kultúrának. A legenda fő motívuma, hogy a főszereplő (k) kikerül (nek) saját korukból, és egy másik századba tér (nek) vissza -ez tulajdonképpen az időutazásnak a régi változata (pl. Don Quijote).

Az ókorban keletkezett másik legenda a keresztényüldözés korába nyúlik vissza, mely szerint élt Epheszosz városában hét fiatalember, akik titokban Jézus követőivé váltak. Szóval a szír legenda szerint Decius római császár idejében, az Kr. u. 3. században élt a városban hét előkelő, germán ifjú: Maximianus, Malchus, MartinianusConstantinus, Dionysius, Iohannes és Serapion. Annyira szerették egymást, hogy együtt cselekedtek mindent, így együtt váltak keresztényekké is. Ezt azonban titokban kellett tartaniuk, mivel halálbüntetés várt Krisztus híveire. Az épp odalátogató Decius császár ezt hallva maga elé rendelte őket, követelve, hogy mint a város előkelőségei, imádják őt istenként. A hét ifjú ezt megtagadta, ehelyett bevallották, hogy keresztények, és dicsőítették a Megváltót“Mi azt az Istent ismerjük, Aki betölti az eget és a földet, és Őnéki hozunk titokzatos áldozatot a hit megvallásával és a szüntelen imával!”

De mivel nagyon szép ifjak voltak a császár, gondolkodási időt adott nekik, és elvonult Epheszoszból. Mikor visszatért, a 7 ifjút újra a császár színe elé rendelték, amikor megmondták, hogy továbbra is egy istent imádnak, a megváltót. Az egyik verzió szerint ekkor az ifjak hirtelen a földre rogytak és mély álomba merültek.

De mivel a legenda több középkori változatban maradt fenn egy másik változat szerint, a feldühödött Decius megparancsolta, hogy vegyék le róluk az öveket -a katonai méltóság jelét -,és elrendelte a kivégzésüket, de a fiatalemberek gyorsan elmenekültek a palotából a környékbeli hegyek közé. Decius katonákat küldött utánuk, akiknek majdnem sikerült elfogni őket, ám a hét ifjú befutott a Celeus hegy egyik barlangjába, amely magától bezárult mögöttük. A császár hiába sietett a helyszínre, képtelen volt bejutni a barlangba. Az odabent rejtőző ifjak eközben mindannyian mély álomba merültek. (A másik verzió szerint a császár parancsára zárták be őket a Celeus hegy egyik barlangjába, magát a barlangot kövekkel zárták el, és lepecsételték).

A hét ifjú kétszáz évet aludt a barlangban egyvégtében! Közben a külső világban győzedelmeskedett a kereszténység, az lett a birodalom államvallása. Amikor II. Theodosius császár került uralomra egy Dalius nevű gazdag ember, hogy juhainak jobb szállást találjon, széthányatta a köveket, de magát a barlangbejáratot érintetlenül hagyta. Ekkor az Úr parancsára visszatértek a lelkek a hét testbe. Az ily módon feltámadott ifjak sorsot húzva kijelölték maguk közül Malchust, hogy menjen be a városba élelmet szerezni. Ez veszélyes feladat volt, hiszen úgy vélték, a császár emberei halálra keresik őket, ám Malchus bátran vállalta a megbízatást. Amikor Epheszosz határához ért, megdöbbenve látta, hogy a városkaput kereszt díszíti. Azt hitte, Decius császár megtért, így bizakodóan lépett be a kapun. Ám amikor a piacon ételt akart venni, az árus nem fogadta el a pénzét, mondván: ezen az érmén Decius képe van, ám ez a császár már kétszáz éve halott, a pénze rég nem érvényes. Ekkorra már nagy tömeg gyűlt köréjük, akik gúnyolódtak Malchus furcsa öltözékén. A fiatalember a családjáról próbált érdeklődni. Kiderült, hogy a szerettei rég halottak, mert amíg ők a barlangban aludtak, kint a világban kétszáz év telt el. Ekkor az emberek Marinus püspök elé hurcolták, aki hallva a különös történetet, meglepődött, de azt mondta: Isten számára semmi sem lehetetlen. Azért tett ilyen csodát, hogy a hét keresztény átaludja magát a kétszáz évvel későbbi jövőbe, mert így akarta megmenteni életüket az üldözéstől, ami eszerint sikerült is. A püspök ezután kiszabadította a többi testvért, és megtalálta a velük bezárt ólomtáblákat, melyeken fel volt tüntetve az ifjak története, ekkor térdre hullott és magasztalta istent. A császár II. Theodosius pedig bizonyosságot szerzett a lelkek halhatatlanságáról, és a feltámadásról, és ennek megfelelően alakította politikáját. A hét “időutazó” fiatalembert életük végéig, majd halálukat követően is szentként tisztelték. Az alvó ifjak barlangja, melyet hagyományosan azzal a barlanggal azonosítanak, ahol Mária Magdolna is elhunyt, mára zarándokhellyé vált. (Epheszosz a mai Törökországban található, ahol turista látványosságként mutogatják a Hétalvók Barlangját, akiknek emléknapja az egyházi naptárban július 27-e. A római katolikusok is tisztelik őket, de történetük a görögkeleti keresztényeknél inkább közismert).

Paulus Diaconus–eltérően ezektől az ókori legendáktól a germán őshazába helyezi a történetet. Itt már a középkorban vagyunk Barbarossa, I. Frigyes idején. A népszerű elbeszélés szerint I. Frigyes nem fulladt bele egy folyóba Kis-Ázsiában a keresztes háborúk során 1190-ben, hanem az Untersberg óriási hegytömege alatt alszik vitézeivel, és akkor fog felébredni, mikor Németországnak szüksége lesz rá.

Az araboknál a Korán újabb változatát adja a legendának. Nem pusztán földrajzilag beazonosíthatatlan a hely és a szereplők, hanem muzulmán hitvallókról van szó: Lényegileg a toposz köré épülnek a síita iszlám egyes irányzatai is. A síiták véleménye szerint az iszlám vezetése Mohammed próféta vérvonalán öröklődő tisztség. Egyes vallástudósok felfogása szerint a próféta különböző leszármazottjai nem haltak meg, csak elrejtőztek és majd vissza fognak térni az idők végeztével. A téma modern feldolgozása Taufiqq Al Hakim: Barlanglakók című, 1933-ban egyiptomi népnyelven írt műve.

Rip Van Winkle

Az újkorban az eredeti motívum legismertebb feldolgozása Rip Van Winkle története. Nekem ez a Hétalvó történet tetszett a legjobban. Rip, Washington Irving egyik regényének holland származású főhőse, aki a New York állambeli Catskill Mountains területén lévő kis faluban élt az amerikai függetlenségi háború előtt. Rip egy kedves, de magának való ember volt, aki sokat szenvedett házsártos felesége miatt. Egy nap azonban, mikor Van Winkle a felesége elől az erdőbe menekült, találkozott egy emberrel, aki régi holland ruhába volt öltözve és egy söröshordót cipelt. Winkle segített neki cipekedni, és együtt hamarosan egy tisztásra értek, ahol több, hasonlóan holland ruhába öltözött szakállas emberrel találkozott, akik tekén játszottak. Rip ivott a férfiak italából, majd elaludt.

Amikor felébredt, a puskája ami mellette hevert, teljesen berozsdásodott, Wolfi nevű kutyája pedig eltűnt, neki magának pedig hosszú szakálla nőtt. Mikor visszatért a falujába, akkor már senkit sem ismert föl. A kocsmában III. György angol király portréja helyén George Washington képe függött. Kérdezősködésére megtudta, hogy felesége régen meghalt, illetve azt is, hogy van egy férfi a faluban, akit szintén Rip Van Winkle-nak hívnak – ő volt az erdőben elalvó Rip fia. A történtek magyarázatát végül az egyik öreg helyi lakos adta meg: a térséget felfedező Hendrick Hudson tengerészkapitány, és hajójának, a Félholdnak a legénysége húsz évente visszatérnek a halálból, hogy lássák mi történt az általuk megalapított településsel. Valószínűleg velük találkozott Rip is. Rip tehát így megszabadulván felesége zsarnokságától, újra henye életet élt –a többi, feleségétől zaklatott férfi irigykedésétől kísérve.

Magyar vonatkozások

Az eredeti Tours-i Gergely- és Jacobus de Voragine (1260)-féle hagiografikus változatot tartalmazza a Szelepchényi-kódex és számos pálos misekönyv is. Jezsuita diákok az újkor folyamán többször előadták a történetet Zágrában (1724) és Kassán (1748). Egyetlen hazai ábrázolása a székesfehérvári görögkeleti szerb templomban található XVIII. századi freskón látható. Varga Lajos árokszállási népköltő „Metafratesz Simon és Turoniai Gergely egykorú írók nyomán versekbe foglalta”. A magyar irodalomban is előfordul a történet változata Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász című művében. A legendából került át a magyar nyelvbe a „hétalvó” kifejezés.  

Zsófia, a fagyosszent

Posted on Updated on

A fagyosszentek az időjárás-szentek közé tartoznak; általában püspökök és mártírok voltak, kivéve a keresztény Zsófia, aki három mártírrá vált szűz édesanyja volt.

A fagyosszentek a magyar népi hagyomány szerint a Pongrác, Szervác, Bonifác napok (május 12., május 13., május 14.), valamint Orbán napjának (május 25.,) a közös elnevezése. Az Ipoly mentén a néphagyomány viszont Zsófia-naptól (május 15.) is fagyot várt.

Egy topolyai népi magyarázat szerint „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok –ezért haragszanak ránk, emberekre és évről évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket”. E napokhoz időjóslatok is kapcsolódtak: például Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. Több vidéken is azt hiszik, hogy ha az időjárás felhőtlen, akkor jó bortermés lesz.

A hőmérséklet csökkenése az év során máskor is előfordul; a májusi fagyok valószínűleg azért kaptak különös figyelmet, mert a zsenge növényzet leginkább ilyenkor sínyli meg. A várható májusi fagyok miatt a kényesebb növények palántáit (uborka, paradicsom, bab) ezért csak a fagyosszentek után ültették ki a szabadba.

A jelenséggel régóta foglalkoztak a meteorológusok, akik egybehangzóan megállapították, hogy a fagyosszentek idején Északnyugat-Európában rendszerint légnyomási maximum van, míg keleten és délkeleten alacsony a légnyomás. A légnyomásminimum közepe Magyarország, ahol az Alföld ebben az időben erősen fölmelegszik. A lehűlés jelenségét nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában, Németországban és Lengyelországban is megfigyelték, hogy a fagy legalább egyszer vagy kétszer fordul elő májusban, és több mint két napig tart. Ez a fagyos szent jelenség!

A Fagyos szentek, németül “Eismänner” elnevezés általában csak Pongrác, Szervácra és Bonifácra vonatkozik, a “Kalte Sophie”, Hideg Zsófi csak később lett hozzáadva. Ez azzal magyarázható, hogy az északról érkező hideg levegő körülbelül egy nappal később érkezik Dél-Németországba.

A meteorológiában a fagyosszentek egy úgynevezett szingularitást képviselnek. A szingularitás olyan időjárási jelenség, amely egy adott, hozzávetőleges naptári időpont körül valószínűleg megfelelő rendszerességgel fordul elő, az általánosabb szezonális időjárási viszonyokon kívül. Május elejétől közép-európai hőmérséklet általában már meglehetősen magas. Ezeket a magas hőmérsékleteket azonban ismételten megszakítják az időjárási körülmények, amelyek során a hideg sarki levegő Közép-Európába áramlik. Ha az ég tiszta, az éjszakai hideg talajmenti fagyhoz vezethet. A mezőgazdászok szerint az enyhe tavaszi időjárás csak akkor válik stabillá, ha a “Hideg Sophie odébb áll”. Ennek betartása azért fontos, mert a talajmenti fagy elpusztíthatja az elültetett veteményest. A vetés, ezért csak a hideg Sophie nap után történhetett. A fagyosszentekkel kapcsolatos szabályokat valószínűleg egy középkori hideg időszakban hozták létre.  

Szent Sophia

Sophia, szűz vértanú az itáliai Fermóban (+ vsz. 251) élt. Nevezetes egy másik Szent Sophia is, aki viszont ókeresztény (vsz. 2. sz.-i Diocletianus császár idején) vértanú volt. Neve és vele kapcsolatban három meg nem nevezett leánya ott szerepel a római Kalixtus-katakombában és a San Martino ai Monti templomban. Az ősi időkbe visszanyúló tisztelet arra késztette az utókort, hogy az anya nevével kapcsolatos nevet adjon a három leánynak: Fides, Spes, Charitas (Hit, Remény, Szeretet).

A német szentekről szóló vallásos feljegyzések szerint az olasz Sophia relikviáit az elzászi, eschaui kolostorban őrizték, 778-ig, kultusza onnan terjedt át Németországba. Az Acta Sanctorum arról számolt be, hogy Sophia ünnepét német, belga és angol földön, a 16. századtól már minden évben megtartották. Németországban május 15-én ő az egyik “fagyosszent”, akinek ünnepnapja hagyományosan a közép-európai fagy utolsó napjához kapcsolódnak.

A lengyelek, a fagyos szent férfi-triót, a zimni ogrodnicy-kat (hideg kertészeket) megtoldották a zimna Zośka-val (a fagyos Zsófiával), ünnepe május 15. Csehül a három szentet együttesen “ledoví muži“-nak (fagyembereknek vagy fagyos férfiaknak nevezik) Zsófiát meg, Szent Zsófiának vagy Jeges Zsófia asszonynak “Žofie, ledová žena“.

Svédországban, a fagyosszentek neve “järnnätter“, ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy “vas éjszaka.” A kifejezést valószínűleg a német “Eismänner” (németül “jégemberek”) szóból vették át, amit hibásan “Eisenmänner”-nek fordítottak (németül “vasembereket” jelent).

A Kalte Sophie, Szlovéniában poscana Zofka “tönkretevős”, “pisilős” vagy mokra Zofija, azaz “vizes Sophia” néven ismert. Végezetül a női fagyos szentről Németországban még növényt is elneveztek: ez a Sisymbrium sophia, németül Sophienkraut, magyarul szapora vagy orvosi zsombor.

Az orvosi zsombort az afónia (a hang többé-kevésbé teljes elvesztése) kezelésére használják. Hatékonyságát a rekedtség leküzdésében, valamint a gégehuruttal és a torokgyulladással járó kellemetlen érzések csillapításában is bizonyította. A légutak gyulladása esetén szintén javallott. Túladagolása felnőtteknél a szívritmus lassulását, vagy más ritmuszavarokat idézhet elő.

Május 15. -e II. Béla királyunk (+1141) szentéletű leányának, Zsófia admonti apácának emléknapja is.

A bécsi Szent István-székesegyház egyik oszlopán szintén Szent Zsófia képe látható, ez az emlék a 15. századból származik.