Hónap: augusztus 2019

Gesztenye bankett és Lucrezia Borgia

Posted on Updated on

Lucrezia Borgia (1471. április 18. Subiaco (Rómához közel) –1519. június 24, Ferrara spanyolul Borja), aki éppen 500 éve távozott az élők sorából, spanyol-olasz származású nemes asszony volt, a Borgia ház tagja, VI. Sándor pápa és Vanozza dei Cattanei leánya.

A jólétben felcseperedett lányka élete csendes mederben zajlott, egészen addig, míg apját, 1492-ben VI. Sándor néven meg nem választották pápának. Mert bár apja korábban két férjet is kiszemelt neki, tizenhárom évesen a nagyhatalmú, Milánót uraló Sforza család sarjához, Giovannihoz kényszerítette, hogy szövetségest szerezzen Észak-Itáliában. Két évvel a fényűző esküvő után aztán fordult a kocka, mert VIII. Károly francia király megtámadta Itáliát, és a Sforzák az ő oldalára álltak. Cesare Borgia immár terhessé vált sógora meggyilkolására készült, de Giovanni Sforza, -miután Lucrezia figyelmeztette,-koldus ruhában Milánóba menekült. Elválni azonban nem akart, így a pápa végül azon az alapon bontotta fel a házasságot, hogy Giovanni képtelen volt elhálni a nászt. Az impotensnek titulált férj persze válaszul azzal rágalmazta meg a nejét, hogy vérfertőző viszonyban él az apjával és a bátyjával. – Ezt a történetet aztán az évszázadok során szaftos részletekkel megtoldották, Lucrezia szeretőiről, akiket elcsábított, majd egy gyűrűbe töltött méreg segítségével meggyilkolt. Az első, kidobott férj aggatta tehát rá a femme fatale, a végzet asszonya címet, ennek köszönhető, hogy a későbbi korokban sok műalkotás, regény és film is ilyennek ábrázolta Lucreziát.

Lucrezia első házassága semlegesítése után egy kolostorba vonult vissza, ahol nem sokáig élvezhette a nyugodt életet. Apja és immár a pápai állam katonai vezetőjévé előlépett bátyja ugyanis újabb férjet szemeltek ki számára. Ezúttal aragoniai Alfonso, a franciákkal szemben ellenséges nápolyi király, törvénytelen fia személyében. A tizennyolc éves Lucrezia és a tizenhét éves, a kortársak szerint rendkívül vonzó Alfonz menyegzőjét 1498-ban tartották meg a Vatikánban. A hatalmi érdekekből összeboronált fiatalok között igaz szerelem szövődött. Lucrezia 1499-ben fiúgyermeknek (Rodrigo lett a neve) adott életet. Boldogságuknak azonban ismét a politika vetett véget, amikor a pápa hirtelen a franciákkal szövetkezett Nápoly ellen, s ezzel Alfonso politikailag kényelmetlenné vált a Borgiák számára. Ráadásul az sem volt titok, hogy aragóniai Alfonso, a nápolyi király illegitim fia. Cesare tehát bevált módszerével, 1500-ban bérgyilkosokat küldött húga férjére, de Alfonso túlélte a merényletet. A legenda szerint Cesare ekkor azt suttogta a betegágyán fekvő sógora fülébe: “Ami nem történt meg délben, az megtörténhet este.” És szavai beigazolódtak: hiába állíttatott őrséget Lucrezia, férje ajtaja elé, és hiába ápolta személyesen, a férfit 6 héttel később megfojtva találták ágyában, sokak szerint maga Cesare Borgia végzett vele.

Lucrezia családjának a férfitagjai még gyászolni sem hagyták a húszéves özvegyet, mert még ugyanabban az évben harmadszorra is kiházasították. Ezúttal Ferrara hercege lett a kiszemelt áldozat. Alfonso D’Este érthető módon nem repesett az örömtől (nem akart Lucrezia előző férjeinek a sorsára jutni), egészen addig, amíg személyesen nem találkozott Lucreziával. A 20 éves szépség azon nyomban rabul ejtette. A Borgia lány aztán harmadik esküvője után, 1502-ben végleg elhagyta Rómát. Apja a következő évben meghalt, az ellenségeitől üldözött Cesare Borgia Spanyolországba menekült, ott esett el egy ütközetben 1507-ben. Apja és Cesare halála után Lucrezia élete csendesen folydogált, ragyogó udvart tartott, amely a reneszánsz egyik szellemi központja lett, festőkkel, írókkal, tudósokkal vette körül magát, akik egymással versengve magasztalták szépségét és ragyogó szellemét. Újabb kutatások szerint kiváló üzletasszony is volt, aki csinos vagyonra tett szert vállalkozásaival. A szóbeszéd is elült körülötte, közmegbecsülésnek örvendve hunyta le szemét 1519. június 24-én, -éppen 500 évvel ezelőtt,-nyolcadik gyermekének (egy kislány volt) születése után.

Lucrezia és a hírhedt Gesztenye bankett

Lucreziát egyrészt rendkívül intelligensnek tartották (Spoleto kormányzójaként uralkodott, mely posztot általában bíborosok töltötték be a saját jogukon, öt különböző nyelven beszélt) elbűvölő hölgynek, másrészt romlottnak, erkölcstelennek. De hogy mi volt az igazság azt megtudhatjuk Maria Villavecchia Bellonci: Lucrezia Borgia című mesterművéből. Az olasz történész és újságírónő ugyanis a korabeli dokumentumok felhasználásával nem csak a Borgiákról, de a reneszánsz kor domináns családjairól is hiteles képet fest ( D ‘Estekről, Gonzagákról és Sforzákról). Bellonci különös élvezettel beszél a reneszánsz kor nőalakjairól, központba állítva Lucreziát, akinek életét szerinte álszent kora határozta meg, s hogy önmaga lehessen, kilátástalan ellenállásba kezdett. Az örök asszony szép és szomorú életét a pompázatos XVI. század történetének ragyogásában élhetjük át. Idézet a könyvből:

„A 13 éves Lucrezia kedves, jó megjelenésű, ártatlan lányka volt. Súlyos szőke haja a térdéig ért, gyönyörű hamvas bőre csodálat tárgyát képezte, mogyorószínű szeme, ami aszerint változott, hogy milyen ruhát viselt, megigézte a férfiakat, szép keblét mindig sállal fedte be, különleges, de természetes járása olyannak tűnt, mintha a levegőben sétálna”. E fizikai tulajdonságokat Olaszországban nagyra értékelték abban az időben. Egy másik leírás szerint “a szája meglehetősen nagy volt, a fogai ragyogóan fehérek, a nyaka karcsú és tiszta, az alkata csodálatosan arányos. Valójában az apjához hasonlított, szőke kiadásban, mert éppolyan elmosódott volt az álla, ami viszont annyira bájossá tette, hogy az örökös serdülés kedvességét kölcsönözte neki”.

Bámulatos ruháinak csodájára jártak (200 hímzett blúzt kapott kelengyeként első házassága során). Kedvenc színe a morello (lilába hajló sötétbarna szín) a kárminvörös, és a barna volt. Szerette a brokátot, a fekete atlaszselymet, a sávos, aranyszövésű, hermelinnel bélelt aranyköpenyeket. Haját legtöbbször kiengedve hordta, könnyed franciásan, aranyozott főkötővel befedve, vagy pápai frizurát fésültetett magának, homlokát egy igazgyönggyel vagy gyémánttal díszítve. De apja kedvéért a nagyobb ünnepségek alkalmával magára öltötte a pápa színeit, a sárgát és a vöröset. Számtalan gálaruhái közül kiemelkedő mestermunka egy fekete bársony öltözék, X formájú arany díszekkel kiverve, fehér pöttyös selyemövvel kiegészítve. 1500-ban a farsang idején arany számjegyekkel gazdagon zsúfolt ruhában jelent meg, máskor csíkos morelló és arany, bő ujjú, vagy szeder fekete atlaszselyemben pompázott. Első gyermeke, a kis Rodrigo keresztelőjén arannyal hímzett szövetet öltött magára, újévkor arany levelekkel kivarrt, fekete bársonyban fogadta a vendégeket. Élete vége felé divatba hozta a fehér színt. A kor divathölgyeivel ellentétben arcápolásra sohasem használta a mérgező ún. Simító pomádét, ami szublimátot tartalmazott, hanem helyette desztillált vízbe áztatott illatos füvekből készült tonikkal mosta az arcát!

De térjünk vissza a pompás, extravagáns partikra. Az egyik ilyen volt a Gesztenye bankett néven elhíresült, ahol állítólag vérfertőzés, mérgezés és gyilkosság történt; azonban ezeknek a rágalmaknak egyáltalán nincs és soha nem is volt történelmi alapja, az erősen túlzó állításokat valószínűleg a Borgia család riválisai terjesztették el.

A gesztenye ünnepét Rómában (gesztenye balett vagy bankett) minden évben október 31-én tartották. Ebből az alkalomból, Cesare Borgia a pápai palota egykori bíborosa nagy mulatságot rendezett, apja és Lucrezia elnökletével. A bankettről való beszámoló a pápa ceremóniamestere Johann Burchard latin nyelven írott naplójából (címe Liber Notarum) maradt fenn, melynek hitelessége azonban alaposan vitatott. Burchard szerint ugyanis a lakomára Cesare, Palazzo Apostolico lakosztályában került sor 50 prostituált és kurtizán részvételével, ők gondoskodtak a vendégek szórakoztatásáról. Burchard így számol be az eseményről:

„1501. október utolsó napjának estéjén, Cesare Borgia bankettet rendezett a Vatikán termeiben -50 becsületes prostituált, nevezzük kurtizánoknak őket- részvételével, akik arra voltak hivatottak, hogy táncoljanak a vendégekkel, először ruhában, később meztelenül. A vacsora után az égő gyertyákat a padlón helyezték el, és gesztenyéket szórtak szét a keleti szőnyegeken, amelyeket a meztelen kurtizánoknak kellett összeszedniük, térden kúszva a nagy karos gyertyatartók között, amit a pápa, Cesare és húga, Lucrezia páholyból szemlélt. Végül díjakat osztottak ki a legügyesebb kurtizánoknak, úgymint tunikát, selymet, cipőt, szőrméket és egyéb értékes dolgokat.”

Ami érdekes, hogy ez az ún. gesztenye bankett csak Burchard emlékirataiban szerepel, egyetlen kortársa sem említi meg a nevezetes eseményt, sőt mi több többségük, tudomást szerezvén Burchard naplójáról vagy megkérdőjelezte a történetet, vagy elutasította azt nyílt hazugság címén.

A 20. században a Vatikán főmunkatársa, Monsignor Peter de Roo (1839 –1926) már egyenesen cáfolta az “50 kurtizán ” történetet. Míg egyetértett azzal, hogy Cesare Borgia ünnepséget rendezett a Vatikánban, azt viszont cáfolta, hogy a pápa és Lucrezia is részt vett volna ilyen szabados bacchanálián. Ezt azzal indokolta, hogy a pápa ugyan élvhajhász volt, de sokkal diszkrétebb annál, hogy nagy nyilvánosság előtt így viselkedjen. Roo úgy véli, hogy az állítólagos “orgia ” egy későbbi interpoláció, melyet a Borgiák ellenséges pártjai közül valamelyik talált ki, hogy minél jobban befeketítse a családot.

Hogy állítását alátámassza,-mely szerint VI. Sándor ellenségei terjesztették el a Borgiákról a perverzitásokat,-megemlít egy bizonyos Thuasnét, aki lényegében változtatja meg a Burghard által lejegyzett történetet. Thuasné ugyanis Burchard kurtizánjait és lakájait udvarhölgyekkel és urakkal cserélte fel. Továbbá azt állítja, hogy Cesare Borgia volt, aki meghívta az alacsony származású örömlányokat, de beszámolójából kihagyta Lucrezia és a pápa jelenlétét. Megemlíti azt is, hogy a kurtizánokat csak vacsorára hívták meg a palotába, és hogy a nők döbbentek meg legjobban, amikor a gesztenye “hadműveletre” kényszerítették őket”. William Manchester: The World lit Only by Fire, 1992 (A földet csak a tűz világítja meg) című könyvében, mely a Borgiákról szól, a következőket írja a gesztenye bankettről: “A szolgák pontozták minden férfi orgazmusát, a pápának hízelegve, aki nagyon csodálta a férfiasságot és mérni akarta a macsóizmust, az ejakulációs kapacitást…. Miután mindenki kimerült, Őszentsége előterjesztette a díjakat.”

A hivatásos történészek azonban számos ténybeli és fordítási hibára hívják fel a figyelmet a Gesztenye bankettel kapcsolatban, mellyel a Középkori Amerikai Akadémia folyóirata a Speculum is egyetértett…..

(A Gesztenye bankett a Borgiák TV sorozat 4. szezon, 3. epizódjában látható. A Borgia család nincs jelen)

Reklámok

Csipkebogyó lekváros-mogyoró torta

Posted on Updated on

Hozzávalók: 3 tojás, 220 gr cukor, 50 gr liszt, 2 ek sütőpor, 25 gr szódabikarbóna, 50 gr őrölt mogyoró, 100 gr pörkölt mogyoró, 3 db zselatin lap, 600 gr tejföl, 1-2 ek citromlé, 400 gr tejszín, 150+5-6 ek hecsedli vagy csipkebogyó lekvár, zsír a tortaformához

Elkészítése: Válasszuk szét a tojásokat. Verjük fel a fehérjét kemény habbá 2 evőkanál jéghideg víz hozzáadásával. A tojás sárgájához adjuk hozzá a cukrot és keverjük habosra. Adjuk hozzá a fehérjéhez. Keverjük össze egy mély tálban a lisztet, sütőport, a szódabikarbónát, és a mogyoró lisztet. Ez lesz a torta alapunk. Dolgozzuk jól össze az alkotórészeket, majd öntsük bele egy kerek (24 cm átmérőjű) tortaformába. Toljuk be az előmelegített sütőbe és süssük 175 fokon, 20-25 percig. Amikor aranybarnára sült, vegyük ki a sütőből.

Pörköljük meg a mogyorót a még meleg sütőben 5 perc alatt.

Oldjuk fel a zselatinokat hideg vízben. A tejfölt édesítsük 120 gr cukorral, és adjuk hozzá a citromlevet. Csavarjuk ki a zselatint és keverjük ki 2-3 evőkanál tejföllel. Adjuk hozzá a többi tejfölhöz. Tegyük a hűtőbe kb. 10-12 percre. Verjünk fel 2 dl tejszínt, majd adjuk hozzá a tejfölös keverékhez. Óvatosan hajtogassuk össze a krémeket.

Vágjuk ketté a tortalapot, kenjük meg 75 gr lekvárral az alsó lapot. Majd kenjük rá a tejfölös-tejszínes krémet. Ezután tegyük rá a tetejét, azt is kenjük meg csipkebogyó lekvárral, végül vonjuk be a torta tetejét a maradék krémmel. Tegyük a hűtőbe 3 órára.

Tálalás előtt verjük fel a második doboz 2 dl tejszínt, ízesítsük 1 zacskó vaníliás cukorral, vegyük le a tortaformáról a karikát, vonjuk be a torta oldalát a tejszínnel és szórjuk meg a pörkölt mogyoróval. Csipkebogyólekvár pacnikkal díszítsük a torta tetejét.

Csipkebogyólekváros mogyoró torta

Vörös lencse topf

Posted on

Hozzávalók: 1 csésze vörös lencse, 2 gerezd fokhagyma, 3 ek. olaj, 0.5 szem vöröshagyma, 1 dobókockányi friss gyömbér, 1.5 db babérlevél, 1 kk. só, 1 kk. bors, spanyol paprika, sárga és piros vagy zöld és narancssárga apróra vágva, 0.5 kk. őrölt római vagy magyar kömény, 1 ek. kurkuma (elhagyható), 1 kk. curry, 1 l víz

Elkészítése

  1. Meghámozzuk a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért, paprikát és apró darabokra szeleteljük azokat.
  2. Erős lángon felhevítjük a zsírt vagy olajat és ha már forró, hozzáadjuk a hagymás-gyömbéres-paprikás keveréket. Ne felejtsük el folyamatosan kevergetni a piruló hagymát!
  3. Ha üvegesre és itt-ott karamellizálódik a hagyma, beleszórjuk a fűszereket és kavargatjuk még egy kicsit, amíg össze nem érnek az ízek.
  4. Ezután hozzáöntjük a leöblített lencsét, alaposan sózzuk-borsozzuk, és a többi fűszert is beleszórjuk a lábosba. 2-3 percig pirítjuk, közben pedig felforraljuk a vizet a vízforralóban.
  5. Ráöntjük a forrásban lévő vizet a lencsére, és állandó kevergetéssel csillapítjuk a heves sercegést. Miután a leves ismét felforrt, mérsékeljük a lángot alatta, megszórjuk paprikával majd jól összeforraljuk. Amikor kész friss korianderrel és újhagyma karikákkal megszórjuk. Indiai kenyérrel tálaljuk (a doszával, ami egy papírvékony, ostyaszerű, ropogós chips)

Spenótos gombóc paradicsom raguval

Posted on

Hozzávalók a gombóchoz: 1 csomag spenót (500 g), 1 db szikkadt fehér vekni (450 g), 6 dkg parmezán, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 12 dkg vaj, 2 dl tej, só, bors, szerecsendió, 2 db tojás

A paradicsomraguhoz: 1 doboz hámozott konzervparadicsom (400 gr)
1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 mokkáskanál szárított rozmaring, oregano, 1 teáskanál olívaolaj, só, bors, egy csipet cukor
 
Elkészítése: A mártáshoz a hagymát egészen finomra aprítjuk. A paradicsomkonzervet villával összenyomkodjuk. A hagymát az olívaolajon üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk a fokhagymát, majd a paradicsomot. Megszórjuk a fűszerekkel, majd 6-8 percig pároljuk.

A spenótot felengedjük. A sütőt előmelegítjük 100 fokra. A kenyér héját vékonyan levágjuk, a belét éles késsel hosszában 1 cm vastagon felszeleteljük. A szeleteket 1 cm-es csíkokra, ezeket pedig kockákra daraboljuk. Tepsiben eloszlatjuk, az előmelegített sütőben szárítjuk 15 percig, majd hűlni hagyjuk kb. 30 percig.

A sajtot finomra reszeljük. A spenótot alaposan kinyomkodjuk, és finomra vágjuk. A megtisztított hagymát és fokhagymát apróra kockázzuk, majd 2 dkg felhevített vajon pároljuk 3-4 percig. Hozzáadjuk a spenótot, és tovább pároljuk egy rövid ideig. Felöntjük a tejjel, felforrósítjuk, és sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük. 30 dkg kenyérkockát nagy tálba szórunk, és leöntjük a spenótos tejjel. Fakanállal hozzákeverjük a tojásokat, kézzel belegyúrunk 3 dkg sajtot, majd állni hagyjuk 10 percig.

Egy nagy fazékban vizet forralunk. Közben a spenótos masszából vizes kézzel 12 db gombócot kerekítünk. A vizet megsózzuk. Beleengedjük a gombócokat, és közepes lángon megfőzzük az újraforrástól számított 12-15 perc alatt.

A maradék vajat serpenyőben felolvasztjuk. A gombócokat habszedőkanállal kiemeljük, és tiszta konyharuhán lecsepegtetjük. A maradék reszelt sajttal megszórva, az olvasztott vajjal fogyasztjuk.

Spárga holland szósszal

Posted on

Hozzávalók: 4 db kemény tojás, minden személyre 2 db burgonya, só, bors, 10 dkg sonka (8 szelet), rozmaring,

A spárgához: 50 dkg spárga, 3 evőkanál víz, só, ízlés szerint, bors ízlés szerint, 0.5 teáskanál cukor

a szószhoz: 2 dl tej, reszelt ementáli vagy Gouda holland sajt, só, bors, 1 ek liszt, 1 ek citromlé, 3 db tojássárgája,

Aki nem szereti a holland szószt, citromszósszal is készítheti. Egy jó tanács A szószt újra melegíteni nem tanácsos, mert összecsomósodik

  1. Feltesszük főni a spárgát egy kis cukor, 1 leveskocka és egy kis bors hozzáadásával.
  2. A burgonyát a héjában megfőzzük. Leszedjük a héját majd forró olajban vagy vajban megpirítjuk. Megszórjuk rozmaringgal, és sóval ízesítjük.
  3. A vajat megolvasztjuk egy kis lábasban. A tojássárgáját a vízzel, citromlével, sóval, borssal és cukorral gőz fölött habverővel krémessé verjük. Vigyázzunk, mert hamar becsomósodik. Ha jó krémes, a gőzről levéve csurgatva a vajat folytonos keverés közben, lassan hozzáadjuk. Ízlés szerint sóval, borssal fűszerezzük.
  4. A szószt másképpen is készíthetjük: megolvasztunk egy kevés vajat, rántást készítünk, a liszt hozzáadásával. Felöntjük tejjel, vagy tejes-tejszín keverékkel (vagy csak vízzel), sózzuk és hozzáadjuk a reszelt sajtot. Miután a szószt jól besűrítettük egy kis kanál citromlével bolondítjuk meg.