Szivar alakú börek joghurtos mártogatóval

Posted on 2014. július 29. kedd Updated on 2014. július 29. kedd

A Törökországban népszerű börek, az általunk ismert rétestésztánál leheletnyivel vastagabb, úgynevezett yufka vagy filó tésztából készülő főként sós süteményféle. Ez a két tésztatípus – számos apróbb változtatásokkal – képezi minden börek alapját, beleértve a délszláv, balkán (Bulgária, Bosznia, Szerbia) országok pita vagy banyica néven kapható pékáruit is. Ezeken az országokon kívül a böreket még az észak-afrikai népek is jól ismerik, és egyáltalán mindazok, akik történelmileg valaha is kapcsolatban álltak a törökökkel Ázsiában vagy Európában. Valószínüleg így terjedt el a mizrahi és a szefárd zsidóknál (oszmán zsidó közösségeknél) is a börek, ahol bulemas néven lelkesednek érte. A börek lehet kicsi, kerek, félkör, háromszög vagy félhold formájú, csigaszerűen feltekert vagy szivar alakú. Süthetik olajban, tepsiben, de készülhetnek nagy kerek formában szorosan feltekerve vagy egymásra fektetve. Legtöbbször sajtokkal töltik meg, mint a görög feta, vagy a török sirene és kaşarral; de zöldséggel és darált hússal gazdagítva is kedvelt. A börekről azt írja a fáma, hogy valószínüleg a mai Törökország anatóliai tartományában találták ki leleményes pékek, valamikor még az Oszmán birodalom kialakulása idején a 14. században, s azóta az oszmán népek népszerű eledele. A korabeli feljegyzések szerint a böreket akkoriban még egy nagy lapos edényben készítették, és kemencében sütötték ropogósra. Felszeletelve fogyasztották, a tetejét legtöbbször szezámmaggal megszórva.

Török börek fajták

A mai Törökországban, nemcsak a Boszporusz és az Aranyszarv-öböl partján gyönyörködhetünk a börekek széles választékában, de a Császárvárosban is, a különbség csak a méretben, a töltelékben és az elkészítés módjában rejlik. Eszerint változik a tészta neve is. Nézzünk hát körül a török büfékben és a piacokon, hogy milyen a börek felhozatal:

A leghétköznapibb börek a vizes börek, azért vizes a neve, mert a tésztát rövid ideig egy nagy edényben, kevés víz hozzáadásával főzik, majd leszűrik és minden réteget megtöltenek feta sajt, petrezselyemzöld és olaj keverékével. Vajjal bőven meglocsolják és kemencében kisütik. Az egyhangúság elkerülése végett sajt, túró, joghurt vagy juhtúró kerül bele.

Másik, népszerű börek a sigara böreği–cigaretta vagy szivar alakú börek, ami a börek fajták kicsi vékony, hengeres változata. A feta-petrezselyemzöld klasszikus párosítás mellett főtt és fűszerezett burgonyával, zöldségfélékkel, de darált hússal és kolbásszal megtöltve is kapható. A zöldséges-fűszeres variációk leggyakrabban a spenót, csalán, póréhagymás, cukkinis változatok jól megborsozva.

Paçanga böreği az isztambuli szefárd zsidó negyed börek specialitása. Ez a hajszálvékonyra szeletelt, fűszeres, füstölt marhahússal, pasztirmával (a török hódoltság idején pásztormányként emlegették) vagy a kasar típusú sajttal és apróra vágott sült zöldpaprikával töltött börek, amit bő olíva olajban sütnek ki és a mezze tálakhoz kínálják kenyér helyett (lsd az előző blogban a baklava receptnél megtalálod a mezze tál receptjét).

Saray palota börek rengeteg vajjal meglocsolt börek változat.

Fűrészporos vagy osztrák börek a neve a kicsi, négyszög alakú böreknek, amit bárányhússal és zöldborsóval töltenek meg. Mivel sokkal zsírosabb, ezért a lightosabb yufka tésztába göngyölik, majd betolják a kemencébe, ahol a sütés alatt kétszeresre duzzad.

A szegény börek, törökül su böreği egy hosszú, ceruza formájú tekercs, de néha kerek, tömöttebb alakúra formálják, hogy a darált hús, feta, spenót, burgonya elférjen benne, majd lassan, alacsony hőmérsékleten sütik. A nevével ellentétben nagyon laktató, kalóriadús, mert minden egyes tésztaréteget bőven meglocsolnak vajjal vagy olajjal.

Sarıyer böreği az előző börek kisebb, de szintén zsíros verziója, Isztambul Sarıyer negyede után kapta a nevét.

Rózsa börek vagy Yuvarlak böreği, a börekek között a legfűszeresebb. Csiga vagy spirálisra formált.

A Çibörek: félhold vagy kifli alakú tatár típusú börek, nyers darált hússal töltik, és olajban sütik ki. A Törökország területén letelepedett tatár közösségekben népszerű, úgymint Eskişehirben, Polatlıban, Konyában.

A töbörek, a cibörek egyik változata, szintén tatár eredetű.

Laz böreği, a Rize nevű török régió édes börek specialitása, az oszmán időkből származó recept szerint az édes muhallebi nevű pudingkrémmel töltik meg és cukros-pisztáciás kókusszal megszórva árulják (a görögöknél ugyanennek a változatnak a neve bougatsa magyarul pogácsa).

Kürt Böreği a Laz böreğihez hasonlóan egy édes börek változat, puding töltelék nélkül.

Végül nagyon finom, de túl édes változata a böreknek a sütlü görögül galakto börek, ami szó szerint tejes böreket jelent. Úgy készítik, hogy a nagyon vékony filo-rétes tésztát naranccsal vagy citrommal, esetleg kevés rózsavízzel fűszerezett speciális török grízes pudinggal töltik meg, és egy nagy tepsiben ropogósra sütik, végül édes mézes vagy cukros sziruppal meglocsolva árusítják. Házilag is elkészíthető, rétestésztából is nagyon finom.

Fetával töltött Spájzgirl börek joghurtos mártogatóval

A szivar alakúra feltekert, egyszemélyes börekre esett a választásom a minap, mert a börek receptek közül ez tűnt a legkevésbé zsírosnak. Szenzációsra sikerült, a szezámmaggal a férjem kérése miatt szórtam meg.

Hozzávalók: kész yufka tészta (mert épp ezt a háromszög alakú tésztát fedeztem fel a boltunkban)

a töltelékhez: 1 doboz natúr görög joghurt (200 ml), 15 dkg feta, 1 tojás, vaj vagy oliva olaj, szezám mag, só

a mezze joghurtos mártogatóshoz: 1 doboz natúr görög joghurt, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, kígyó uborka, készen vett tarama (szardella krém kenyérrel összevegyítve), olajbogyó, savanyú, csípős paprika

Az elkészítés módja: Egy villával dolgozzuk ki krémszerűvé a feta sajtot. Adjuk hozzá a görög joghurthoz a tojást majd keverjük hozzá a feta krémet is. Addig keverjük amíg szép egyenletes nem lesz. Amikor kész kenjük meg egyenként a yufka lapokat az olvasztott vajjal, tegyünk mindegyikbe egy kevés tölteléket és tekerjük össze őket szivar vagy tekercs alakúra. A börekek tetejét kenjük be az olvasztott vajjal vagy olajjal és szórjuk meg szezámmaggal. Én sütőben sütöttem ki, 220 fokon 25 perc alatt, de lehet a fritőrben is, attól függően, hogy mennyi időnk van. Közben készítsük el a joghurtos mártogatóst: reszeljük le a fokhagymát, adjuk hozzá a joghurthoz, sózzuk, borsozzuk és díszítsük vékonyra reszelt kígyó uborkával. Amikor kisültek a börekek, ebbe mártogatva fogyasztjuk.

Utazás Közel-Keletre, egy különleges baklava mandulakrémmel

Posted on 2014. július 25. péntek Updated on 2014. július 25. péntek

Közel-Kelet Jánusz arcú országát sokan kedvelik. Gondolom kitalálták már, hogy Törökországról van szó, amit azért neveznek így, mert egyik arcával Európa, a másikkal Közel-Kelet felé tekinget. Ez a “kétfelé nézés” sok évszázadon keresztül véres háborúkat, hódításokat hozott a világra. A gasztronómia területén azonban az oszmán uralom békés behatolást is eredményezett. Magyarország a 150 éves török uralom alatt számtalan növénnyel, gyümölccsel, fogással gazdagodott, pl. a töltött paprikától a rétesig. Török hatásra terjedt el a fekete leves, a kávéivás szokása is. S mivel számtalan ételreceptet vettek át a törökök az arab népektől, így akaratunkon kívül mi is kaptunk egy kis arabos “beütést”. Ilyen a csorba, a savanykás becsinált leves, ami Erdélyben népszerű, mintahogy a zsenge bárány és juhhúsból készült döner kebap, paradicsomos, padlizsános rizses változata is. Nem véletlen, hogy az étkezést illetően rengeteg török-iráni (perzsa) jövevényszót találunk, mint a tehén, a túró, sajt, torma, tyúk, bika, ökör, kecske vagy a következő gyümölcsök mint szőlő, alma, körte, dió, de az annyira szeretett tarhonya (tarhana), pite, kávé, bogrács, tepsi szavak is török-iráni eredetűek.

Lónál a láb, húsnál a mártás, asszonynál a csípő a legfontosabb!

Figyeltük a sorrendet? A lovas, háremet tartó nomád törökök értékrendje úgy tűnik, hogy a 3. évezredre mit sem változott! A nőket ledegradáló mondáson túltéve magunkat Közel-Keleten rögtön feltűnik, hogy sokkal többféle fűszert használnak, mint mi Európában. Törökországban a csípős (kurkuma, gyömbér, curry, paprika etc) íz enyhítésére sokféle salátát találtak ki, köztük a 2 legnépszerűbb a fehér babos (olajjal, hagymával) meg a pásztor saláta (paradicsommal, hagymával, uborkával, borssal). A másik szembetűnő dolog keleten a padlizsános ételek széles skálája, melynek csak Törökországban állítólag 40 féle elkészítési módját ismerik. A vallási okokból mellőzött sertéshúst remekül pótolja a birka, bárány, borjú, liba, kacsa, galamb. Aztán ott vannak az édességek, egy pastahanébe-török cukrászdába belépve a látványtól, mint az a bizonyos imán, mi is hanyatt esünk, de amikor megkóstoljuk valamelyiket nagy a csalódás, mert ami nekik highlight-top-non plus ultra, az számunkra túl édes, émelyítő, de ők továbbra is esküsznek arra, hogy a rózsasziruptól, méztől ragacsos baklavák, halvák, (ami cukor és szezámolaj magvakból összeállított édesség) sokoldalúságukban, kiadósságukban felérnek egy sok szálon futó Seherezádé mesével. A baklava egyébként minden közel-keleti és balkáni ország kedvence, a törökök, az arabok, görögök, örmények, bolgárok mind magukénak vallják.

Egy orientális menü

A török barátnőm Erin szerint egy török ebéd a mezze tállal kezdődik, ami nem más, mint fokhagymás, uborkás joghurtkrém, olajbogyóval, csípős savanyú paprikával, (mellesleg tényleg nagyon ízletes és hűsítő, Belgiumban is népszerű a marokkói hatás miatt) friss bárány vagy marha egytálétellel, kuszkusszal, bulgurral vagy lapos kenyérrel folytatódik. A desszert pedig természetesen a baklava, sok-sok pisztáciával, datolyával, fügével és friss gyümölcsökkel. Íme a receptek, amelyek nekem ízlettek:

Marokkói burgonya-bulgur labdácskák paradicsom salátával

Hozzávalók: 400 gr burgonya főtt, só, 500 ml leveskockából főtt leves, 200 gr bulgur, 1 hagyma, 2 fokhagyma, 50 gr túró, 1 tojás, 2 ek oregano, 2 ek petrezselyem, bors, paprika, olaj a sütéshez

a salátához: 8 db paradicsom, 1 nagy hagyma, petrezselyem, citromlé, 4 ek oliva olaj, só, bors

Főzzük meg a héjában a burgonyát, majd amikor megfőtt szedjük le a héját. Forraljuk fel az 1 leveskocka hozzáadásával a vizet és öntsük rá a bulgurra vagy kuszkuszra. Tisztítsuk meg a hagymát és a fokhagymát, vágjuk fel azokat apróra vagy reszeljük le. Törjük össze a burgonyát egy krumplinyomóval, adjuk hozzá a tojást a fokhagymát és az előzetesen 1 kiskanál olajban megpirított hagymát. Fűszerezzük oregánóval, sóval, borssal, petrezselyem zölddel. Szűrjük le a bulgurt és adjuk hozzá a burgonyához. Végül keverjük bele a túrót is, ízesítsük paprikával, majd formáljunk gombócokat egy kevés zsemlemorzsában meghempergetve süssük ki a forró olajban.

Készítsük el a paradicsom salátát, a paradicsomból meg a hagymából. Miután a paradicsomot felkarikáztuk, a hagymát pedig ráreszeltük, sóval és borssal ízesítjük. A 4 evőkanál olajhoz 1 evőkanál citromlevet keverünk és ráöntjük a paradicsomra. Petrezselyemzölddel megszórva kínáljuk a bulgur labdácskák mellé.

Baklava mandula krémmel

Hogy őszinte legyek egyáltalán nem rajongok se a halváért, se a lokumért, vagy törökmézért de a rózsavízből meg sziromból főzött gyümölcskocsonyákért sem, mert a vajtól túl “zsírosak” a méztől túl édesek, ragacsosak. A minap azonban török kolleganőmtől, Erintől kaptam egy lightosított baklava receptet, mandulakrémmel és mondhatom, hogy érdemes volt bajlódni vele. Elmesélte, hogy szülővárosában Antalyában mustsziruppal vagy mézzel locsolják le. A legendás szertartásos fekete kávé helyett pedig menta teát isznak hozzá, “a kávé csak egy szokás, ivásra a tea való”. -tette hozzá. Míg Marokkóban, Tuniszban, Algériában a berber típusú tea a népszerű, (amit télen, nyáron forrón isznak), addig náluk a Nana nevű menta tea, amit úgy készítenek, hogy a friss mentaleveleket forrázzák le és egy kiskanál cukor hozzáadásával hozzák ki belőle az aromát. 

A tésztához:

12 db fagyasztott réteslap

A töltelékhez:

150 gr darált dió

1 ek citromlé

100 gr pisztácia

180 gr mandula

1-2 ek rózsavíz

1 késhegynyi fahéj

2 ek narancshéj

2 gr őrölt fahéj

A rétegezéshez:

225 gr vaj

A sziruphoz:

200 g cukor

235 ml víz

120 g méz

vanília esszencia

Először melegítsük elő a sütőt 180 C-ra, és készítsük elő a réteslapokat, egy nedves konyharuhával letakarva. A diót válogassuk át és vágjuk fel durvára, a mandulával együtt. Tisztítsuk meg a pisztáciát is majd a fahéjjal és a rózsavízzel 1 evőkanál narancshéjjal, meg 1 evőkanál folyékony vajjal keverjük össze. A vajat olvasszuk meg, majd egy kevéssel vajazzunk ki egy 22×33 cm-es 5 cm magas peremű formát, vagy teflonos tepsit. A réteslapokat vágjuk pontosan akkorára, mint a tepsi. Két lapot helyezzünk a kivajazott tepsibe és kenjük be vastagon az olvasztott vajjal. Újabb két réteslap következzen és ismét vajjal ecseteljük. Ezután szórjuk rá a fahéjas dió 1/3-ad részét a lapokra. Erre újabb két réteslap következzen, és a vajjal való belocsolás. Aztán ismét két lap, majd vajjal kenés, és a fahéjas dió utolsó harmada következik. Lezárásként két lap jön, vajjal ecsetelés, és az utolsó két lap. Ezután egy éles, vizes késsel vágjuk 2×4 egyenlő négyzetre a baklavát (a diós, pisztáciás, mandulás keveréket), majd a négyzeteket átlósan vágjuk félbe. Ha maradt olvasztott vaj, azt egyenletesen kenjük rá a tészta tetejére. 180 C-ra előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt süssük készre. Amíg sül a baklava, addig a cukrot tegyük fel a vízzel és az 1 evőkanál citrommal főni. Mikor fő, adjuk hozzá a vanília eszenciát a mézet, majd jól forraljuk össze. Mikor a baklavát kivesszük a sütőből, azonnal, forrón locsoljuk rá a mézes szirupot, és hagyjuk teljesen kihűlni.

A krémhez: 3 zselatinlap, 80 gr marcipánmassza, 125 ml mandulatej, 2 ek cukor, 1 ek vaníliás cukor, 200 ml tejszín, 1-2 cl mandulalikőr, porcukor

A zselatint áztassuk hideg vízbe, a marcipánt vágjuk kisebb darabokra, aromásítsuk a cukorral és a vaniliás cukorral. Tegyük bele a zselatint a mandula tejbe, majd hideg víz fölött addig keverjük, amíg homogén massza nem lesz belőle. Verjük fel a tejszínt a mandulalikőrrel, adjuk hozzá a marcipánt. A mandulás krémet kenjük rá a baklavára, majd tegyük a hűtőbe. Tálalás előtt 4×4 centiméteres rombusz formájúra szeleteljük. Narancshéjjal és pisztáciával megszórva kínáljuk.

Japán szójabab ünnep Münchenben

Posted on 2014. július 24. csütörtök Updated on 2014. július 24. csütörtök

A nattó a japánok egyik nemzeti étele. Maga a szó nyers szójababot jelent, amelyen egy baktériumfaj a bacillus natto tenyészik. Amikor a kifejlett baktérium megpuhítja a szójababot egy fura, ragadós szövettel vonja be, ettől különlegesen jóízű lesz az étel. A felfedezése egy ismert japán legenda szerint a 11. században élt Minamoto no Josiie híres hadvezér-szamuráj nevéhez fűződik, aki amikor éppen Ósúba tartott, út közben Mito környékén megállt pihenni és ekkor vette észre a lovának táplálékként szánt szalmán lévő erjedt főtt babot. Josiie megkóstolta és annyira ízlett neki, hogy megparancsolta alattvalóinak, hogy tanulmányozzák ezt a furcsa ételt. Később jelentős fehérje forrás lett a többszáz évig tartó harcok ideje alatt. A 20. század elejétől a nattó aztán annyira közkedveltté vált, hogy a japánok reggelihez a rizs, miszo-leves és savanyúságok mellé is elkezdték fogyasztani, de persze akkor már a tiszta tenyésztésből származó, higiénikus nattót ették. Azóta minden évben megtartják a fermentált szójabab, alias nattó napot, amelynek dátumát július 10-ére tették, azért, mert a japán hetes (nana) és tizes (tó) szavak összeadása pont a “nattó” szót adja ki.

Yakitori don

Münchenben működik egy japán iskola, circa 600 diákkal, melynek vezetősége a japán nagykövetség bevonásával idestova már 24. éve, minden év július 3. hetében megrendezi a natto fesztivált. A színhely a paradicsomi állapotokban leledző Angol kert, ahol a Moll folyó nemcsak a privát tea ceremóniák megtartására biztosít ideális színhelyet, de kiváló terep az ikebana kiállításra, különböző harci sportok és zenei (dobszólók, kórusok, szóló énekesek) fellépések megtartására. Tömegeket vonz a manga jelmezesek felvonulása, na meg a japán látványkonyha. A japán konyhaművészet remekei közül ezúttal a yakitorira éheztem meg, ami egy japán típusú marinádozott csirkéből vagy csirke belsőségekből készülő grillezett hús, bambusznyársra húzzák fel majd szén fölött megsütik. Japánban rengeteg féleképpen tudják elkészíteni, s aszerint, hogy a csirke melyik részét használják fel hozzá változik meg a neve:

• momo-csirke comb
• tsukune csirke fasírt
• (tori)kawa ropogósra grillezett csirke bőr
• tebasaki, csirke szárny
• bonjiri  csirke hátsó
• shiro-csirke vékonybél
• nankotsu- csirke porc
• hāto vagy kokoro csirke szív
• rebā máj
• sunagimo vagy zuri- zúza
• toriniku mindenféle fehérhús nyárson sütve

Legtöbbször előzetesen az ún. tare szószban marinádozzák a húst majd a szószból kivéve kisütik (a tare egy édes, sűrűre főzött szója szósz változat, miszo pasztával (leveskocka), ecettel és natto hozzáadásával készül) és utólag adják hozzá a szószt. Sok helyen jobban kedvelik hozzá a ponzut, ami egy citrus alapú szójaszósz (mirinből, rizsecetből, tonhal pelyhekből és alga + citrus gyümölcs levének a hozzáadásával). Japánban különben minden valamirevaló yakitori séfnek megvan a kedvenc szósz variánsa (Szapporóban a yuzus citrus gyümölcsös szósz ízlett a legjobban). A büfé kínálat szemrevételezése után ezúttal a választásom a gyömbértől illatozó, fokhagyma és rizsecet keverékében marinádozott torinukura esett, amit rizzsel és nattóval szolgáltak fel. Tegnap a férjem kérésére itthon is elkészítettem a yakitorit vacsorára és mondhatom, hogy natto nélkül is nagyon finom volt.

Hozzávalók: fél kg csirke mellfilé, vagy fél csirke bőröstül, 2 dkg gyömbér, 2 gerezd fokhagyma, 3 ek cukor vagy méz, 4 ek szója szósz, 1 ek szaké, 2 -3 ek mirin (japán édes bor), 2 ek olaj a sütéshez (a kiválasztott hús vagy halfélét ugyanebben a marinádban grillezhetjük vagy sütőben is süthetjük).

Az elkészítés módja: mossuk meg a fél csirkét vagy a csirkemell filéket és egy konyhai papírtörlővel töröljük szárazra. Vegyünk elő egy mély üveg vagy salátástálat. Készítsük el a marinádot a gyömbér, fokhagyma, szója szósz, cukor, szaké és mirin hozzáadásával öntsük az üvegtálba majd tegyük bele az apróra vágott csirke darabokat (én a filét választottam). Hagyjuk állni a húst a páclében akár egész éjszaka. Másnap vagy 1 óra múlva hevítsük fel az olajat majd helyezzük bele a csirkét (ha a bőröst választottuk, akkor bőröstül), de és itt most egy nagyon fontos lépés következik, még ne öntsük rá a marinádot! Addig süssük a csirke falatokat, míg aranybarnára nem sül (ha a bőrével együtt tettük bele, akkor mindkét oldalán süssük át). Szűrjük le a zsírt a csirke alól és most öntsük rá a marinádot. Fedjük be egy fedővek majd csökkentsük alatta a lángot és süssük ki 8-10 perc alatt. Vegyük le róla a fedőt, de folytassuk még a főzést, néha meg-megrázogatva a serpenyőt, addig, amíg a marinádból egy sűrű szósz nem lesz és persze a csirkefalatok is jól átsülnek. Friss újhagyma szárral és szójacsírával megszórva tálaljuk.

Szakácsnők bálja hajnali 4-kor

Posted on 2014. július 22. kedd Updated on 2016. május 7. szombat

Július 20.-a, vasárnap ezúttal nem a megszokott módon kezdődött. Először is mert a mobilom fél négykor csörgött. -Ja persze ma lesz a szakácsnők és cselédek bálja az Angol kertben-jutott eszembe, amikor magamhoz tértem. Szegény férjem épp a másik oldalára fordult, de nem kegyelmeztem neki. Először morgott egy kicsit, hogy minek ilyen korán kelni, úgysem lesz még az Angol kertben senki, mert nem hallott még olyan bálról, ami hajnali 4-kor kezdődött volna, meg biztos mi leszünk az elsők és majd csak ott gornyadozunk a sötétben. Hát óriási nagyot tévedett, mert amikor négyre a Kínai Toronyhoz értünk már minden hely foglalt volt. Hajnali 4-kor! Dühöngtem is egy kicsit, mert nemcsak a napfelkeltét késtük le, de már ülőhelyet sem találtunk a sörkertben. Hamarosan viszont a kávé meg a friss ropogós perec, nem beszélve a vidám talpalávalóról kárpótolt mindezekért.

A bál története

A szakácsnők vagy Dotschen (burgonyafánk) bálra 1889 óta minden év július harmadik hetében kerül sor Münchenben. Az eredetéről annyit tudtam meg, hogy az alacsony néposztályok találták ki ezt a kicsit október feszthez hasonló nyárközepi táncmulatságot, s a régi időkben még munka előtt, a hajnali zenés bálon élték ki magukat. A kezdetekben a tivornyázás hajnali 3-tól reggel 8-ig tartott és egészen 1904-ig minden évben egyre nagyobb sikerrel zajlott, afféle titkos találkahelye lett a katonáknak és szobalányoknak, egészen addig, amíg egy szentfazék polgármester meg nem neszelte a dolgot és erkölcstelen viselkedés miatt be nem tíltatta. Csak 1989-ben, az Angol kert 200.-dik évfordulója alkalmából élesztették újra a Szakácsnők bál hagyományát, s azóta, napjaink partizós világában népszerűbb, mint valaha. A többség persze nem a tánc kedvéért kel fel hajnalok-hajnalán, hanem hogy kint a szabadban, gyertyafény mellett reggelizhessen és élvezhesse a dédszülők nosztalgikus táncait, a polkát, walcert, meg a keringőt. Nagy örömömre a dirndlik és lederhosenek mellett sokan öltöttek magukra igazi, 19. századi szobalány, virágárus, inas és komornyik jelmezt. A legfrenetikusabb élmény a helyi jig, a Münchener Francaise volt, amire 10.000 ember egyszerre táncolt. Mondanom sem kell, hogy rekord mennyiségű perec, fehér kolbász és sör fogyott. Az egészet, ahogy volt egy felvillanyozó élményként éltem meg, főként azért, mert ezt a ritka és különleges atmoszférájú történelmi táncmulatságot a müncheniek szándékosan nem propagálják, hogy lehetőleg turistamentes maradjon. És ahogy a fodrásznőm, Heidi mondta volt, pontosan 10 órakor “vége lett a zenének, s hazamentek a cselédek”.

A “Dotschen”  a Németke receptje

ca. 500 grgeschälte Kartoffeln roh1 Zwiebel2 Eier2 ELMehlSalz, Pfeffer

Több ember kezében láttam ezt a burgonya puffancshoz hasonló ételt, amit almaszósszal fogyasztottak. A büféstől elkértem a receptjét, íme:

Hozzávalók: 500 gr burgonya, 2 db tojás, hagyma (elhagyható), 2 ek liszt, só, bors, zsír vagy olaj a sütéshez

Hámozzuk meg a héjában főtt burgonyát és préseljük át egy krumplinyomón. Adjuk hozzá a tojásokat meg a sót, borsot. A 2 evőkanál liszttel dolgozzuk jól össze és csináljunk kis labdácskákat belőle. Egy serpenyőben forrósítunk fel olajat vagy disznózsírt és a németkéket lelapítva mindkét oldalukon süssük aranybarnára. A régi időkben almapürével ették.