Hónap: január 2012

“Farsangi fánk vagyok!” JFKennedy

Posted on Updated on

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

‘Ich bin ein Berliner, Egy farsangi fánk vagyok!-visszhangozták a hangszórók J. F. Kennedy híressé vált mondatát, 1961 júniusában Berlinben. A mondat elhangzása óta több mint 50 év telt el, de még mindig rengeteg vicc és anekdóta témája, ugyanis Berlin lakosai sohasem nevezték magukat ‘Berlinerek’-nek, ezt a szót csak kedvenc cukrászsüteményükre alkalmazták. A nagy szónoklat utáni napon a berlini karikatúristák és humoristák a kávéházakba gyűlve, azon versengtek, hogy ki tud jobb poént gyártani Berliner- fánk témában.

A félreértés, téves értelmezés

Történészek, politikusok, Kennedy szakértők a mai napig azon vitatkoznak, hogy vajon az “Ich bin ein Berliner” szóbotlás volt-e csupán, vagy jól kitervelt stratégia? A német névelő hibás használatával ugyanis Kennedy elnök berlini lakos helyett, egy lekvárral töltött fánknak nevezte önmagát. Egyesek véleménye szerint, ez csak úgy történhetett, hogy Kennedy (vagy a beszéd írója), nem volt tisztában a német nyelvtannal, mert az Ich bin Berliner az ein nélkül jelentette volna azt, “hogy berlini vagyok”, de mivel hozzátette az “ein”-t, így a mondat jelentése, magyarra fordítva egy berlini lekváros fánk vagyok-ra változott. A határozatlan névelőt ugyanis sohasem használja a német élő személyre, városlakóra, foglakozások megnevezésére, csak élettelen dolgokra vagy tárgyakra. Jelképes-átvitt értelemben viszont megengedett az ein használata. Feltételezhetően, a humoráról jól ismert Kennedy elnöknek is ez lehetett a célja, aki pusztán azt akarta közölni a berliniekkel, hogy a beszéd pillanatában nagyon berlininek érzi magát “Ich bin Berliner”!

A Német Történelmi Múzeum archívumában őrzött újságcikkek, könyvek, kritikák, elemzések szintén azt állítják, hogy Kennedy célja a tömeg megnyerése volt, ezért a nagyobb hatás kedvéért felhasználta a szó kettős jelentését, de a berliniek nem vették a lapot, magyarán nem értették meg a szójátékot. Egyébként Kennedy elnök szónoklata alatt egyetlen német anyanyelvű személy sem nevetett, csak néhány külföldi. Mindenesetre röhögve vagy röhögés nélkül egy biztos, hogy minden berlini nagyra értékelte Kennedy szenvedélyes szónoklatát!

Berliner, Krapfen

Amióta Németországban élek, farsang táján mindig eszembe jut Kennedy elnök nevezetes mondata, különösen amikor meglátom a Berlinertől roskadozó pékségek kirakatát. Sajnos (vagy de jó!), de az utóbbi pár év alatt olyan nagy lett a fánk kínálat, hogy nem tudok csupán eggyel betelni, mert rettentően kíváncsi vagyok a stracciatella krémmel töltöttre, meg a pezsgősre, a tiramiszusra, nem beszélve a lekvárosokról, meg arról, hogyha ötöt veszek akkor kevesebbet fizetek és ráadásul egy formás dobozt is kapok ajándékba. Szóval, ha jól számolom, karneválig még két és fél hét van (febr. 16-án kezdődik), de ha így folytatom, addigra valóban olyan leszek mint egy kövér, lekvárral töltött fánk. Ezekután ki az, aki azt állítja, hogy a húsvét előtti időszak a böjt ideje? 

Az ún. fánk vita Kennedy híres beszéde óta örök téma pl BBC-n Alistair Cooke: Letter from America-Levél Amerikából című műsorában), The Guardian, CNN, Time magazine, The New York Times; rengeteg angol-németnyelvű könyv angol anyanyelvűek által írt, Norman Davies és Kenneth C. Davis és tanítják megannyi egyetemen Speech Synthesis Markup Language tantárgy keretében (Beszéd szintézis-kulcsszavak).

Philly, Philadelphia!

Posted on Updated on

Annak ellenére, hogy a Philadelphia krémsajt tejszín hozzáadásával készül, tehát jóval több a zsírtartalma, mint mondjuk a Kiri Kiri nevű ömlesztett sajtnak, mégis gyakran fogyasztom nemcsak kenyérre kenve, de főzni és sütni is szeretek vele. Ha elemezni kéne a Philadelphia sajtot összetétele és íze alapján, akkor leginkább a francia Boursin vagy az olasz Mascarpone sajtkrémhez hasonlítanám.

Mielőtt a krémsajtot “beengedtem” volna a konyhámba egy kis kutatást végeztem “Philly ügyben” és az interneten azt találtam, hogy egy amerikai élelmiszer cég a ‘Kraft Foods’ szerint az első Philadelphia-szerű krémsajtot, (amelynek akkor még Chester volt a neve), az amerikai tejtermékgyáros William Lawrence állította elő 1872-ben New Yorkban. A tulaj 1880-ban a Chester nevet a jobb hangzású “Philadelphiá”-ra változtatta, és nem tudni, hogy a neve miatt, vagy az új technológia miatt, de a frissen kenyérre kenhető krémsajt, hamarosan a top listára került, mint a legjobb minőségű krémsajt egész Amerikában. Persze Mr Lawrence nem verte nagydobra, hogy a Philadelphia azután vált világszenzációvá, hogy átvette a normandiai sajtkészítők technológiáját, ahol már az 1850-es évektől gyártottak ilyen magasabb zsírtartalmú sajtfajtákat gyakran a petit suisse sajt helyettesítése céljából.

Szószaporítás helyett néhány finom recept

Lazac Philadelphia krémmel

Hozzávalók: 50g szárazkenyér vagy zsemlemorzsa, 1 citrom leve, 4 lazac filé, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek szójaszósz, 1 ek méz, 150 or 200 g Philadelphia Light krém sajt, 200 g saláta mix pl galambbegy, rukola, jéghegy saláta stb, díszítéshez citromkarika

Melegítsük elő a sütőt 180°C, 350°F. A zsemlemorzsát keverjük össze a citromlével. Közben préseljük át a fokhagymanyomón a fokhagymát. Öntsünk egy tálkába olivaolajat, mézet, adjuk hozzá a szójaszószt és a fokhagymát meg egy kevés vizet. Kenjük be a lazacfiléket ezzel a marináddal. Helyezzük a lazac szeleteket egy tűzálló tálba kenjük meg a tetejüket a Philadelphia krémsajttal és   óvatosan nyomkodjuk rá krémre a zsemlemorzsát egy villával. Tegyük a sütőbe és süssük 20 – 25 percig. Finom rizzsel vagy quinoával körítve, salátával és citrom karikával díszítve nagyon finom.

Filo tésztában sült lazac

Hozzávalók: 250 g Philadelphia sajt, 100 g füstölt lazac, fekete bors, ½ citrom héja lereszelve, 8 lap kész filo tészta, 3 ek olaj

Tegyük mixerbe a lazacot, adjuk hozzá a Philadelphia krémet, a reszelt citromhéjat, ízesítsük borssal. Helyezzük egymásra a 3 filo tésztalapot és vágjuk kb 24 egyenlő részre. Olajozzuk be a lapokat, kanalazzunk rájuk egy kiskanál Philly pépet és csípjük össze a tészta végeket. Kenjük be olajjal és rendezzük el a tepsiben a kis batyukat. Előmelegített sütőben süssük 200 C-on 10 percig. Amikor a kis batyuk ropogósra sültek, helyezzük tányérra, hidegen vagy melegen egyaránt fogyaszthatjuk.

Tipp: lehet snidlinggel összekötözni a tésztavégeket, a citromot meg helyettesítsük tormakrémmel.

 Stroganoff Philadelphia krémmel

Ingredients: 2 ek olaj, 1 hagyma, 1 babérlevél, 250 g karaj vagy bélszín, vékony csíkokra vágva, 200 gr gomba, megtisztítva és kettévágva, másfél dl fehér bor (kb 120ml), 5-6 savanyú uborka, 100 g Philadelphia Light krémsajt, 1.5 ek Dijon vagy más mustar, só, bors

Forrósítsuk fel az olajat. Pároljuk üvegesre a kockára vágott hagymát. Ezután tegyük bele a húst, pirítsuk meg egy kicsit az olajban, majd adjuk hozzá a gombát és pároljuk mindaddig együtt a hússal, amíg vizet nem ereszt. Önstük rá a bort, adjuk hozzá a felkarikázott csemege uborkát és főzzük mérsékelt lángon amíg meg nem puhul a hús. Keverjük bele a mustárt a Philadelphia krémbe, adjuk hozzá a húshoz. A Stroganoff szeletet rizzsel és paradicsom szeletekkel tálaljuk.

Újévi vacsora a Sárkány nevében

Posted on Updated on

Az egyetemünkön sok a kínai diák, így az utóbbi 2 évben lassan hagyománnyá válik a kínai újév megünneplése. Na Sun barátnőm már január elseje óta izgatottan készül a Sárkány évére, ami állítólag csupa jóval kecsegteti a világot. Így legyen!- mondtam neki, bár a kínai asztrológiai ismereteim a nullával egyenlőek. De hála Na Sunnak, a napokban megtudtam tőle, hogy létezik egy kínai legenda, mely szerint az állatnevek kiválasztása a nagyságos Buddhának köszönhető, aki mielőtt elhagyta volna a Földet, magához hívta az összes élőlényt. De csak 12 állat jelent meg előtte, a patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, és a disznó, akiknek aztán jutalmul odaajándékozott egy-egy évet és azóta a hold 12 éves ciklusa szerint minden 12. évben visszatérnek. Ez mind nagyon szép és nagyon jó mondtam Nának, de vajon a kínaiak tudják-e, hogy a mi hun őseink tették hozzá a kínai állatnaptárhoz a sárkányt és a disznót, és ennek a hun (kínai-török) állatnaptárnak a használatát vették át később a balkáni országokban. A bolgárok a szláv népek között terjesztették el, ami a bolgár nyelvben és az ortodox keresztény vallásban is nyomon követhető. Hogyha tüzetesebben megvizsgáljuk a hun-bolgár-török állatégövek pogány neveit, nyilvánvalóvá válik, hogy az elnevezések a kínai nevekkel mutatnak rokonságot és nem a görögökkel.

2012. január 23-án, tehát pontosan ma, a Nyúl ünnepélyesen átadja helyét a Sárkánynak. Míg a nyúl éve a fukushimai katasztrófával indult, reméljük, hogy a Sárkány éve szerencsésebb lesz. Na Sun barátnőm szerint, aki mellesleg rettenetesen babonás, idén minden okunk megvan az optimizmusra, mert a sárkány éve kiváló lesz mindazoknak, akik valami újat akarnak, üzletbe kezdenek, reméljük tehát, hogy a Sárkány segítségével a világnak is sikerül majd kikecmeregnie a gazdasági krízisből. 2012 ráadásul a Vízi sárkány éve lesz, ami Na szerint azért jó, mert a víz csillapítani tudja a sárkány belső tüzét. A vizi sárkányok egyébként is nyitottabbak, mint a tűz sárkányok és személyes karizmával rendelkeznek. A sárkány jegyben születettek fő jellemzői, hogy bátrak, szenvedélyesek és magabiztosak. A legpozitívabb tulajdonságuk, hogy nyitottak minden újra, energikusak, optimisták és vidámak. A legnegatívabb tulajdonságuk viszont, hogy szeretnek okoskodni és másokat irányítgatni, különösen jellemző rájuk a régi mondások idézgetése és a szónoklás! De mivel a sárkányok jószívű, adakozó emberek, ezzel helyrebillen a mérleg serpenyője. Hogy hajlamosak a pénzszórásra? Nos, mivel általában a szerencse gyermekei, valahogy mindig talpra állnak. A sárkány szeret hazardírozni, ezért kedves sárkányok, rizikót csak úgy vállaljatok, hogy ne sodorjátok magatokat tragédiákba, mert a következő év már nem a ti évetek lesz!

A sárkányok jó politikusok, kiváló művészek, különösen a zene és divat terén verhetetlenek, (ha a legutolsó divatra vagy kiváncsi érdemes konzultálni velük.) Híres sárkányok: pl John Lennon, Ringo Starr, Al Pacino, Matt Dillon. Szerencse színük a sárga.

Kínai újév, itt és most!

A kínai újév alkalmából a dekoráció összeállításával nehéz dolgom volt, mert Tien Tien felhívta a figyelmemet arra, hogy Kínában minden színnek megvan a maga jelentése, tehát a terítésnél, díszítésnél ezt feltétlenül szem előtt kell tartani. -Legjobb, ha pirossal terítesz- tanácsolta, mert a piros a legnépszerűbb szín Kínában: a holdújév idején piros papírra írják az emberek a jókívánságaikat, amelyeket az ajtókra és a kapukra tűznek ki. Legalább ilyen fontos szín a sárga is, ami valaha az uralkodók színe volt, és kizárólagosan csak a császárt illette meg, ma viszont az előmenetel, a hírnév és az eredményesség jelképe. A fekete, a kínai hagyományok szerint a megbecsülés és a méltóság jelképe. Egyben a nehézségekkel szemben elért sikert is jelenti. A zöldfehérrel kombinálva energiát ad az embereknek, mert a zöld Kínában is a tavasz, az új élet születése és ha pirossal párosul különösen szerencsés.

A menü

A menü összeállításával viszont könnyű dolgom volt, nemcsak azért, mert 2006-ban 3 hónapot dolgoztam Japánban, hanem, mert azóta rengeteg kínai vendéglőt fedeztem fel nemcsak itt Münchenben, de szerte Európában is pl. a Sushi és Wokot, vagy a Családi boldogság nevüt, de a kedvencem mindenképpen a müncheni Yuan marad, ahol az ember éppenúgy megismerkedhet a nem túl fűszeres kantoni konyha ízeivel, mint a túlzott fokhagyma és csípős fűszerek használatáról ismert szecsuánival, a sanghaji és a pekingi specialitások meg már csak a hab a tortán. A férjem kedvence a kantoni dimsum, melyet sertés, marhahús és tengeri állatok keverékéből, bambuszrüggyel vagy gombával töltve készítenek. A Yuan vendéglősünk azt mondta, hogy Kínában a kora reggeli órától, a késő délutánig fogyasztják. De szerinte a kínai konyha filozófia, mely az első alkalommal szokatlan, másodjára kellemes, harmadjára viszont már nem tudunk nélküle élni!

Jól bevált receptek

Kínai leves

Hozzávalók: 1 nagy kínai retek, 1 bambusz szár, friss gyömbér, friss koriander, 10 dkg amerikai mogyoró, 1 kávéskanál citromfű, 1 csirke bouillon kocka, 2 evőkanál ázsiai halszósz, 2 evőkanál szójaszósz, 1 db csillag ánizs, 2-3 szem fekete bors, 1 csipet chili paprika, 1 csipet cukor, 2-3 db szegfűszeg, 1 db póréhagyma

1. Tegyük fel főni 1 liter vízben a csirkeszárnyakat és a csirkemelleket a bambusszal és a kínai retekkel. 2. Tegyük bele az egész fej fokhagymát is, adjuk hozzá a csillagánizst és a szegfűszeget. 3. Dobjuk bele a leveskockát, ízesítsük meg a kínai halszósszal a szójával és egy csipet cukorral. 4. Amikor a csirke puhára főtt szűrjük le a levest, de tartsuk melegen. 5. Főzzük ki a rizstésztát forró vízben, majd szűrjük le, de tartsuk melegen egy forró vízzel teli lábos fölött. 6. Süssük át a csirkemelleket egy kevés zsiradékban a tandori fűszerrel megszórva, majd, szeleteljük fel vékonyan. 7. Tálaláskor a leveses tányérba tegyük a tésztát alulra, utána a tandori csirkehúst, majd öntsük rá a levest és szórjuk meg póréhagymával és friss korianderrel. 8. Készítsük az asztalra a chili paprika örleményt, valamint az apróra tört amerikai mogyorót, újhagymát.

Kínai uborka leves húskombóccal

Hozzávalók: fél kígyó uborka, 15 dkg friss szójacsíra, 2 evőkanál szója, 1 tojás, 20 dkg darált hús, hagyma, fokhagyma, 1 leveskocka, 1 kávéskanál szárított koriander, vagy 1 csomag friss koriander, 1 póréhagyma

1. Először készítsük el a húsgolyókat. 2. A darált húst sózzuk, borsozzuk meg, adjunk hozzá egy tojást. 3. Pároljuk üvegesre a hagymát és adjuk hozzá azt is a darált húshoz. Dolgozzuk jól össze a darált húskeveréket. 4. A húsleveskockából készítsünk levest és kezdjük ebben a lében főzni a golyócskákra formált darált húst. 5. Kb. 10 perc főzés után, adjuk hozzá a leveshez a szójacsírát és a hámozatlan kígyóuborkát. 6. Végezetül ízesítsük a 2 kanál szójaszósszal, ha kell sózzuk és borsozzuk, majd friss korianderrel és póréhagymával megszórva tálaljuk. Lehet üvegtésztát is belefőzni.

Kantoni leves  (figyelem! a húst szigorúan 90 percig kell párolni!)

Hozzávalók: 1 csillagánizs, 1 szecsuáni bors, 1 kk kömény vagy édeskömény, 1 fahéj, 200 gr hús, 150 gr kínai tészta, 4 gerezd fokhagyma, 1 db gyömbér, 1 póréhagymaszár, 2 ek szójaszósz, 1 ek rizsborecet, fél kk cukor, só

A csillagánizst, a szecsuáni borsot, a köményt-fahéjat fél l vízben 15 percig főzzük. Adjuk hozzá a marhahúst, és mérsékelt tüzön pároljuk, ha szükséges víz hozzáadásával. 2. A tésztát tegyük fel hideg vízben főni adjuk hozzá a fokhagymát, gyömbért, póréhagymát, 3. Forrósítuk fel az olajat, pároljuk meg a fokhagymát, gyömbért, adjuk hozzá a húst, ízesítsük szójával, rizsecettel, cukorral és egy csipet sóval, pároljunk mindent együtt 10 percig kis lángon. Ezután adjuk hozzá a tésztát.

Kínai kel tigrisrákkal

Hozzávalók: 40 gr tigris rák, 150 ml csirkehúsleves, 1 db kínai kel, 4 gerezd fokhagyma, babkonzerv, 50 gr amerikai mogyoró, 2 ek szójaszósz, 1 ek cukor

Készítsük el a 150 ml vízben a csirkelevest, majd öntsük rá a tigrisrákokra és hagyjuk állni a lében. 2. Közben vágjuk fel a kelt négyfelé. 3. Forrósítsuk fel  a wokban az olajat, pároljuk meg benne a fokhagymát, a chilit és az amerikai mogyorót. Ugyanebben az olajban süssük ki a tigrisrákokat, adjuk hozzá a káposztát, a babot, ízesítsük szójaszósszal és egy csipet cukorral, végül öntsük rá a maradék levest. Kiváló előétel.

Lazac, méz és gyömbér marinádban

Hozzávalók: 1 gyömbér, 1 ek szójaszósz, 1 ek méz, 250 gr lazac, 250 gr uborka, chili, 1 ek rizsecet, cukor, 2 ek napraforgóolaj, só, bors, fekete vagy fehér szezám

Reszeljük le  a gyömbért, fokhagymát és adjuk hozzá a mézet meg a szójaszószt (egy kis vízzel lehet higítani). Kockázzuk fel a lazacot és szúrjuk rá pálcikákra majd forgassuk bele a marinádba. Hagyjuk állni 15 percig. Pucoljuk meg az uborkát, a chili paprikát, készítsük el a salátaöntetet: keverjük össze a rizsecetet, a cukorral, 1 ek olaj hozzáadásával. Sózzuk, borsozzuk. Forrósítsuk fel az olajat egy serpenyőben, süssük át a lazac brosetteket, 2-3 percig mindkét oldalukon, majd szórjuk meg a szezámmal. Tálaláskor uborkasalátával kínáljuk.

Zöld teában főtt márványtojás

A tojás pontosan úgy fog kinézni, mintha márványból lenne, enyhén füstölt íze  viszont különlegesen karakteres ízt ad neki.

Hozzávalók: 10 tojás, 2 evőkanál sötét szójaszósz, 1 db csillag ánizs, Earl grey tea, vagy más erős angol tea, szezámos só

1. A megmosott tojásokat 20 percig kis lángon főzzük. Amikor letelt a 20 perc, jéghideg vízben lehűtjük, majd ezt követően szárazra töröljük mindegyiket egy konyhai papírtörölközővel. 2. Egy kávéskanállal megütögetjük a tojások héját, úgy hogy megrepedjenek, vigyázva, hogy a héj a tojásokon maradjon! 3. Ezután a repedt tojásokat visszatesszük a hideg sós vízbe, ráöntjük a szója szószt, beletesszük a csillag ánizst és a tea filtert. 4. Forraljuk fel a vizet, de csak egyszer, majd csökkentsük a hőmérsékletet a tojások alatt és főzzük tovább 2-3 órán keresztül lassú tüzön. Amikor kész vagy azonnal tálaljuk, vagy akár egy hétig is a hűtőben tarthatjuk (a héjában hagyva) és csak közvetlenül a tálalás előtt törjük meg őket.

A Yuan vendéglő egyik receptje: a sertés vagy marhahúst hajszálvékony csíkokra vágjuk és forró olajban kisütjük, közben különböző zöldségeket (gomba, paprika, kínai kel, pakcsój, hagyma) wok olajban rizsecet és szójaszósz hozzáadásával megpároljuk Rizstésztával, vagy a miével (ízletes tojásos tészta) fogyasztjuk.

Desszert

A kínaiak nem igazán édesszájúak, az étkezést legtöbbször pisztácia, dinnye vagy zöld teából készült fagylalttal fejezik be. És persze mindig van sült banán és kókuszos ropogós az asztalon, amit mézzel öntenek nyakon.

Zöld teában főtt körték mascarpone krémmel

Hozzávalók: 12 db zöld tea filter, 250 gr cukor, friss gyömbér, 2 narancs héja, 1 vaníliás rúd, 6 db körte, 2 dl tejszín, 250 gr mascarpone krém, vanília kivonat

1. Másfél liter vízben főzzük meg a teát, miután felforrt, hagyjuk állni kb. 10 percig. Ezután ízesítsük barna cukorral, tegyük bele a gyömbért, narancshéjat, vanília rudat; keverjük meg egy kanállal, hogy a cukor jól feloldódjon benne. 2. Tegyük vissza a rezsóra a fűszerekkel ízesített teát és főzzük lassú tűzön még 5 percig. 3. Helyezzük bele a fűszeres teába a csutkájától megszabadított körtéket és főzzük mérsékelt lángon 20 percig. Vegyük ki a körtéket egy szűrőkanál segítségével, és tegyük félre, majd a teát tegyük vissza a rezsóra főzni, egészen addig amíg csak kb 2 és fél dl szirupunk marad, kb 30 percig. 4. Közben verjük fel a tejszínt a cukorral, majd adjuk hozzá a mascarpone krémet. Ízesítsük vanília kivonattal és narancs héjjal. Tegyük bele a krémet egy tortakrémnyomó zsákba és töltsük meg a krémmel a kihűlt körtéket. Sziruppal lelocsolva tálaljuk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A Szolár templomos szekta és Grace Kelly

Posted on Updated on

Amikor pár évvel ezelőtt Diano Marinán nyaraltam, mivel Monte Carlo csak egy kőhajításnyira volt onnan, nem hagyhattam ki ezt az életben ki tudja hányszor adódó alkalmat. Miután a Kaszinót és a híres tengeri akváriumot is megtekintettem, befizettem egy tárlatvezetésre a Grimaldi palotába, hogy közelebbről is megcsodálhassam a hollywoodi hókirálynő, Grace Kelly birodalmát (Alfred Hitchock nevezte így irónikusan Grace Kellyt, a Gyilkosság egy telefonhívásra című film forgatása alatt tapasztalt “pajzán” viselkedése miatt. A pletykarovat írónő Hedda Hopper szerint, Grace Kelly enyhén szólva nimfomán volt. Rosszindulatú feltevését azonban a tények is alátámasztják: Grace Kellynek rövid filmkarrierje alatt jóformán minden világhírű nős, férfisztárral viszonya volt, de az íróktól a forgatókönyvíróig, rendezőkig mindenkivel lefeküdt).

Nos visszatérve, a napfényben a valóságosnál is rózsaszínűbb Grimaldi kastélyra, az igencsak borsos árért cserébe, a kastély utolsó termében megbámulhattam egy hatalmas festményt, amely a 70-es évek végén készült a Grimaldi családról. Ezen, a magunk között szólva giccses festményen, a már középkorúsodó Grace Kelly látható (50 éves volt), gyermekei és férje társaságában. A kecses, hattyúnyakú hercegnő helyett, egy kicsit ráncosabb, boldogtalanságot tükröző arc tekint le ránk. Hát igen: Rainer herceg és Grace hercegnő 1979-ben már rég nem aludt egy szobában, sőt voltak hónapok, hetek amikor egy házban sem. Rainer az év nagy részét Monacóban-alias Monte Carlóban töltötte, Grace viszont leginkább Párizsban, ahol a francia újságok rendszeresen beszámoltak legújabb szerelmi kalandjairól pl. a francia rendezővel Jean Pierre Amounttal, Cary Granttal, aki rendszeresen látogatta, miután elvált 3. feleségétől. A hercegnő 1979-ben állítólag egy magyar dokumentumfilmessel is szerelembe esett (Dornhelm Róberttel), akivel pár boldog hetet töltött el szintén Franciaországban. De Róbert csak még egy név volt a férfiáldozatok listáján, mert Grace, Rita Gamm nevű barátnője, bizalmasa szerint a hercegnő összejött egy new yorki étterem tulajdonosával is, Jim McMullennel, akit ráadásul nem szégyellt Monacóban is vendégül látni. Grace, 50 éves kora után is nyitott volt az egy éjszakás kalandokra, pl. 1980-ban a Concord reptéren felszedett egy magas beosztású fejvadászt, Jeffrey Fitzgeraldot: “Azt gondoltam utálni fogja a púpjaimat és a hájacskáimat, de egyáltalán nem zavarta!”-mesélte heherészve a kaland után a barátnőjének. De sok esetben a férfiak csak kihasználták, mert általa szerettek volna valakik lenni, de míg számukra kaland volt az egész, Grace minden fellángolása után depresszióba zuhant és szenvedett. Hogy emiatt vagy megromlott házassága miatt nézett egyre gyakrabban a pohár fenekére, nem tudni, mindenestre az alkoholtól hízásnak indult, legendásan kecses alakját már csak a filmkockákon lehetett megcsodálni. Problémák voltak a lányaival is, akik akárcsak a hercegnő, szexuális étvágyukról váltak hírhedtté. De hogy tudta volna megfékezni a hercegnő a lányait, amikor annak idején ő maga sem volt az ártatlanság szobra? Ki tudja hogyan alakult volna az élete, ha 1983. szept 13-án nem zuhan le Monte Carlo egyik hajtűkanyarjában a szakadékba, tinédzser lányával Stephanie-val együtt. De míg Stephanie megúszta egyetlen karcolás nélkül, Grace súlyos koponyasérülést szenvedett, kómába esett, majd 2 nap múlva Rainer herceg kérésére lekapcsolták a lélegeztető gépről. Hogy a hercegnő miért vesztette el a kormány felett az uralmát, arra a mai napig nem derült fény, mert Rainer herceg a botrány elkerülése végett megakadályozta a nyomozást. Emiatt aztán rengeteg teória kelt lábra a hercegnő halála után, még az akkortájt igencsak aktív maffia neve is szóba került, akiknek a kedvenc módszere a fékvezeték elvágása volt, de a legvalószínűbb az, hogy Grace Kelly vezetés közben agyvérzést kapott, ennek következtében elvesztette uralmát a kormány felett és a szakadékba zuhant.

A Szolár templom szekta

15 évvel Grace Kelly halála után egy szexuális botrány miatt került neve az újságok címoldalára. A The Sunday Times 1997-es decemberi számában egy ún. Szolár templom nevű szekta által elkövetett gyilkosság és tömeges öngyilkosság keltett nagy felháborodást világszerte. Az újságcikk írója azt állította, hogy a beavatási szertartásoknak, melyek szexuális orgiákba torkolltak (lsd fekete misék), Grace Kelly is gyakori résztvevője volt (a tagokat nemcsak meztelenül lemaszírozták, de a rituális szex során nemi szervüket friss vérrel is bekenték).

Tömeggyilkosság és öngyilkosság

1994-ben kegyetlen módon meggyilkolták Tony Dutoit 3 hónapos kisfiát (Emmanuel Dutoit) a Szolár szekta quebeci állomásán. A kisbabát egy kihegyezett fakaróval döfködték halálra. Valószínüleg a szekta vezér Di Mambro rendelte el a gyermek kivégzését, a Biblia Anti-Krisztus szertartásának megfelelően. (Az anti krisztus az a személy, aki a Jelenések könyve szerint Krisztus második eljövetele előtt egy rövid időszakra a helyére áll, pontosabban a helyére tolakszik, önmagát Istenként beállítva. Ő a nagy „hitető”, a „hazugság atyja”, mert mindenkivel elhiteti, hogy ő hozza el a békét a Földre, holott valójában ő fogja a legnagyobb káoszt és pusztulást szítani az „elragadtatás” után,  Jézus második eljövetele előtt). Di Mambro szerint Emmanuel Dutoit csecsemő volt az Anti-Krisztus, aki arra született, hogy megvédje a Di Mambro által vezetett szektát a pusztulástól, tehát halálával spirituális küldetésének tett eleget.

Pár nappal később, miután Di Mambro és 12 követője egy ún “utolsó vacsorán” vett részt, tömeges öngyilkosságra kényszerítették a szektatagokat, melyet egyrészt 2 nyugat-svájci (Cheiry és Salvan) városban hajtottak végre, másrészt a Morin Heights nevű kanadai központban (Quebecben). 15 szekta tag megmérgezte magát, 30 embert fejbelőttek, vagy megfojtottak, és 8 a halál egyéb nemeit választva távozott az élők sorából. Svájcban a legtöbb áldozatra egy titkos alagsori kápolnában találtak rá, kivégzésük 2 különböző helységben történt. Az első egy tükörszobában, a második a Szolár szekta szimbólumaival díszített teremben. A holttestek a rend ünnepi ruháját viselték és a földön feküdtek egy nagy körben. A legtöbbnek nejlonzsák volt a fején. A plasztik zsák mint később kiderült, szimbóluma volt az ökológiai katasztrófának, ami az emberiségre vár. A szekta terve ugyanis az volt, hogy a tagokat majd a Szíriuszra menekítik a végső pusztulás elöl. A zsákokat egyébként gyakran alkalmazták a szertartások részeként is. Továbbá a rendőrség azt is megállapította, hogy az öngyilkosság előtt a tagok mindenféle külső kényszer nélkül vállalták a viselését. A boncolás azt is kimutatta, hogy az áldozatokat haláluk előtt bedrogozták. Miközben a rendőrség a helyszínelést végezte, tűz ütött ki a közelben. Mire odaértek, a 3 porig égett síkunyhóban további elszenesedett holttesteket találtak. Mint később kiderült további szektatagok újabb tömeggyilkosságot illetve öngyilkosságot követtek el. Egy hátrahagyott búcsúlevélben 15 pontban kifejtették, hogy miért is tették. Sajnos az áldozatok között sok gyermek is volt.

A svájci öngyilkosok között volt a város polgármestere is, újságírók, köztisztségviselők, üzletemberek, művészek. A rendőrség tudomására jutott, hogy sok szekta tag halála előtt, 1 millió svájci frankot utalt át a szektavezérnek, Joseph Di Mambro-nak. Az 1994-es tömeges öngyilkosság és gyilkosság azonban nem az első eset volt, már az 1990-as évek elején is megrendeztek egy hasonló öngyilkos rituálét, a jól bevált forgatókönyv szerint, tehát akik ellenezték az öngyilkosságot, végeztek velük. Mindegyik gyilkosságot és öngyilkosságot a napéjegyenlőség-napfordulók (tavasz, nyár-ősz-tél) idején követték el óra-percnyi pontossággal.

1995. december 15.-16.–án újabb tömeggyilkosság híre borzolta fel a kedélyeket, ezúttal a franciaországi Vercorsban, ahol 16 embert lőttek fejbe, ezenkívül több elszenesedett holttestet is találtak a tett színhelyéhez közel.

1997. március 23-ára virradóra, 5 Szolár Templom szekta tag oltotta ki életét Saint-Casimirben (Quebec). Egy vikkendházban felrobbantották magukat. Az 5 elszenesedett holttest maradványait a romok alól szedték ki. Később a ház mögött 3 tinédzserkorú fiatalra bukkantak, (13, 14 és 16 évesek voltak), akik az egyik tűzhalált halt házaspár gyermekei voltak. A tinédzserek túlélték, annak ellenére, hogy alaposan be voltak drogozva. A nyomozás azóta is tart, több neves embert bepereltek.

Azt szokták mondani, hogy egy ember halála rendszerint több problémát old meg, mint amennyit okoz. Ez a keserű igazság Grace Kelly tragédiájára is érvényes. Családtagjai és közvetlen környezete 1997-ban újra azt érezte, mint a temetés után, hogy a hercegnő élete a legalkalmasabb pillanatban ért véget, mert legalább nem kellett megélnie a Szolár templom szekta tagjainak a letartóztatását és meghurcoltatását.

Jim Morrison, a gyíkkirály és az ajtók

Posted on Updated on

Retró sorozatom 2. szereplője Jim Morrison, akinek életéről és rejtélyes haláláról annyit hallottam már, hogy legutóbbi párizsi látogatásom alatt elhatároztam, hogy utána nézek, mi is történt vele.

“Van az ismert világ, és van az ismeretlen. A kettő között van egy ajtó, és én az akarok lenni: Az ajtó!”  Jim Morrison 1967

Senki sem tudja a mai napig, hogy mit csinált Jim 1971. július 2-ának forró éjszakáján Párizsban, de már senki sem él, aki elmondhatná. A 27 év Jim Morrisonnál is végzetesnek bizonyult, de villanásnyi élete alatt mégis örökre megváltoztatta a rockzene világát. A pszichedelikus rock, blues és heavy metal sámánját, hol messiásként üdvözölték, hol sátánként (Jim zenéjét a cannabis, pszilocibin, meszkalin és különösen az LSD – tudatmódosító hatása inspirálta, a drogok segítségével megpróbálta a módosult tudatállapot hangulatát visszaadni. Morrison a pszichedelikus zene több más típusát is művelte: a bluesalapú rockot, a progresszív rockot és heavy metalt is), egy biztos, hogy mint dalszövegíró a legjobbak legjobbika volt.

Jim Morrison 1943. dec 8.-án született Floridában. Apja az USA haditengerészeténél szolgált, anyja, Clara Clark Morrison háztartásbeli volt. Szülei Jimet és 2 testvérét igencsak konzervatív szellemben nevelték. Talán éppen ezért Jim minden fórumot megragadott, hogy ellenkező nézeteinek adjon hangot. Ismerősök szerint a hiperkinetikus, szuperintelligens Jim, az a fajta idegesítő diák volt, aki már a puszta jelenlétével is zavarta az órákat. A tanárait rendszeresen azzal bosszantotta, hogy hosszan idézett a világirodalom klasszikusaitól, mint pl a szimbolistáktól, valamint William Blake, Joyce, Kerouactól, James Joycetól, és a filozófus Nietzschétől. A 149-es IQ-jú kedves és jóképű fiú már fiatal korában elhatározta, hogy úgy fog élni, mint nagy példaképe Rimbaud, aki 20 éves kora előtt megírta az összes költeményét, majd eltűnt Afrikában, ahol rabszolgakereskedő lett. Ott is halt meg fiatalon, amputált végtagokkal.

The Doors

Az 1960-as évek kezdetén Jim Morrison beiratkozott a Floridai Egyetemre, amit később filmes tanulmányai miatt otthagyott, de végül azt sem fejezte be, mert egy nap, amikor egy egyetemi társának, Ray Manzarek-nek felolvasta néhány költeményét, az rajongva kiáltott fel:” Te Jim, ezek a világ legjobb dalszövegei lehetnének!” Így lett Jim a The Doors dalszövegírója. A rockzenekar végső felállása Robby Kriegerrel (szintetizátor) és John Densmore dobossal lett teljes. A “The Doors” nevet Aldous Huxley könyvéből a The Doors Of Perception-ból és William Blake-től kölcsönözték: “Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek.” Ez lett a mottójuk.

A kezdet kezdetén a zenekar üres bárokban gyakorolt, ami a túlságosan félénk Morrisonnak sokat segített gátlásai leküzdésében. Később 1965-ben, amikor végre igazi közönség előtt kezdtek játszani, Jim már minden szeméremérzet nélkül, nyílt szexuális utalásokkal rázta a csípőjét. Az első perctől fogva őrjöngtek érte, pedig Jim igazából nem is akart híres lenni, csak látnok, költővezér.

Dalszövegeiben imádta az erős képeket: mint szex, halál, tűz, sebesség, meghittség, távolságtartás, erőszak, szerelem és HÜLLŐK, (a Lizard című dala után nevezték el Gyíkkirálynak) s mivel az LSD egyre több ajtót nyitott meg előtte, dalaiban összekeveredtek a valóságban megélt élmények és a hallucinációk.

A The Doors 1967-ben megjelent első albuma hatalmas siker lett. Amikor a bulvárlapok riporterei bugyuta kérdéseikkel ostromolni kezdték Morrisont, mint pl mi a kedvenc színed típusúakkal és hasonlókkal, Jim, hogy minél hamarabb lerázza őket, legtöbbször gyorsan lefirkantott néhány sort az együttesről és interjú helyett azt nyomta a kezükbe. Ha azonban jó kedvében találták érdekes válaszokat tudott adni: mint pl arra a kérdésre, hogy milyen a The Doors tagjának lenni? A válasza az volt: „Olyan mintha egy íj húrját már 22 éve felajzották volna (22 éves volt) és most lőtték csak ki a nyilat”.

Mivel ő volt az együttes kulcsembere, az ezzel járó pörgést, éjszakázást, stresszt csak mégtöbb alkohol fogyasztással tudta elviselni, pedig Morrison már a The Doors megalakulása előtt is kábszer élvező volt és rendszeresen ivott. Emiatt sokszor előfordult, hogy a lemezfelvételek alatt is illuminált állapotban volt (a Five To One dal felvételén lehet hallani, ahogy csuklik). Élő előadásai gyakran sámánista szertartásokba torkolltak. Később a folyamatos ivás miatt abba kellett hagynia az LSD-zést. Fellépéseit ezután már “csak” alkoholos befolyás jellemezte, amelyeket csupán oltári nagy buliként élt meg. Egy kis ízelítő a The End című Oedipusz komplexus ihlette dalszövegéből:

Egy ajtóhoz ért és benézett: -Apám!

Tessék fiam? –Meg akarlak ölni!-

-Anyám! -Tessék fiam!- Meg akarlak b..ni.

A The Doors tündöklése nem tartott sokáig, már 3 év múlva, 1968-ban elindultak lefelé a lejtőn. New Havenben, Connecticutban Jim a színfalak mögött vitába keveredett egy rendőrrel, aki nem értékelte kellőképpen a The Doors művészetét, Jim durva válaszára a rendőr gázsprayvel az arcába fújt. Amikor Morrison ezt követően a színpadra lépett azon melegében alaposan kiszínezve elő is adta a történetet. Persze, hogy kitört az őrület. Az alkohol Morrisont egyre agresszívabbá tette, nemcsak a rendőröket gyűlölte, de tinédzser rajongóit is, általuk pedig az egész világot, mert úgy érezte az emberek nem értik meg az ő magasan szárnyaló gondolatait. A jó koncert számára egyet jelentett a randalirozással, az erőszakkal és botrányokozással.

Az alkohol bűvöletében

1970-re a hűtőjéből kidobott mindent, hogy még több sör és tömény ital férjen el benne. Pedig annak ellenére, hogy ismert zenész volt, már szinte minden lakóhelyéhez közel eső kocsmából kitíltották. Koncertjei rendszerint botrányba fulladtak, hol a közönségét sértegette, hol lázadást szított és provokatív dalokat énekelt, (mint az Eight Five to one, és When the music is over) olyan ritmust diktálva, hogy a zenekar alig tudta követni. De dalait olyan átéléssel tudta előadni, hogy a megbűvölt tömeg szinte minden koncertjén megrohamozta a színpadot. A 2. nagy összetűzésre New Yorkban került sor: Jim ezúttal biztosra akart menni és a koncert első percétől fogva úgy viselkedett, mintegy komplett pszichopata az egyik kezével az ágyékát markolászta, a másikkal a mikrofont és egyfolytában kéjesen vonaglott. A koncert”jól sikerült”, mert a rendőrséget és a rajongókat sikerült ismét összeugrasztania.

Amikor bevitték a seriff irodájába és felelősségre vonták lázítás és közszeméremsértés miatt, így válaszolt „Tulajdonképpen mi a probléma? Mi csak szórakozunk, a kölykök is meg a zsaruk is”. Tökéletesen fogalmazott, mert a rajongók már csak a balhé kedvéért jártak a koncertjeire.

1970-ben Morrison megismerkedett a The Living Theatre nevű szintén radikális drámacsoporttal, akik akárcsak ő, a közönség bevonását használták fel új művészeti elemként, pl meztelenkedéssel, vagy folyamatos ismétlődéssel provokálták őket, hogy felrázzák a lankadó figyelmű, békés hallgatóságot.

Morrisonnak annyira megtetszettek ezek az ötletek, hogy elhatározta, hogy a következő koncertjén, Miamiban új elemként ő is bedobja. De nem úgy sült el a dolog, ahogy szerette volna, mert egyrészt a mértéktelen alkoholfogyasztástól elment a hangja, másrészt a meghökkentő effektusok gyerekes magamutogatásba torkolltak. A kudarcot nem tudta elviselni és a közönség ellen fordult, torkaszakadtából azt üvöltötte, hogy: “Micsoda idóta balfék banda ez itt, le kéne nyomni a pofátokat a világ összes mocskába, hogy belefulladjatok! majd így folytatta: akarjátok látni a farkamat?” És állítólag elő is vette és megrázta, majd maszturbáló és orális szexre utaló mozdulatokkal kísérve vonaglani kezdett. Ekkor adták ki az elfogatási parancsot ellene. A szétesőfélben lévő Jim utolsó próbálkozása egy filmötlet volt, amelynek egyik jelenetében egy épület 17. emeletén a párkányon egyensúlyozott, majd levizelt az utcára. Ezt még túlélte.

1970-re a The Doors közellenséggé vált, koncertjeiket a rendszeres botrányokozás miatt betiltották. Jimnek tulajdonképpen mindegy volt, mert ekkorra már komplett alkoholista volt (pl ha vizelnie kellett odavizelt ahol éppen volt), az állapotát súlyosbította kiújult asztmája is. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy a magánélete rendeződött, és megtalálta élete párját, Patricia Kennely-ben, aki Morrison kedvenc rockújságjának a szerkesztője volt, egyúttal egy boszorkány szekta tagja. Amikor 1970-ben egy igazi boszorkányceremónia keretében összeházasodtak, vérrel írták alá a házassági szerződésüket. Jim az új életét úgy kezdte, hogy az LSD helyett áttért a nem kevésbé ártalmas kokainra, a gyors hatás és felpörgés miatt, és persze továbbra is ivott rá. Kissé paradox dolog volt, amikor egy drogellenes kampány képviselői éppen őhozzá fordultak jótanácsért, hogy üzenjen valamit a tizenéves rajongóinak, a drogok veszélyes használatával kapcsolatban, mire Jim a következőket mondta: „Helló! Jim Morrison vagyok a The Doorsból. Csak annyit szeretnék mondani nektek, hogy egyáltalán nem vagány dolog vénásan speedet belőni!-Inkább szippantsátok fel!-

De 1971-re elege lett az együttesből, a pereiből, a botrányokból, új életet akart kezdeni régi barárnőjével, Pamela Coursonnal: Így is tett és áprilisban elutazott Párizsba egy hosszú, több hónapos szünidőre (ő volt az egyetlen, igaz szerelme, akivel hol együtt volt, hol külön). Sohasem tért vissza.

Párizst látni és…..

Jim Morrisont, 43 évvel ezelőtt, 1971. július 3-án, párizsi bérlakásának fürdőszobájában érte utol a vég (a Beautreilles utca 17 szám alatt). Rajongók és biográfusok azóta is találgatják, hogy a halálát vajon kábítószer túladagolás vagy az amerikai kormány által megrendezett merénylet okozta-e. Jim halála előtt ugyanis több ízben hangoztatta, hogy ő lesz a harmadik. Ezzel arra utalt, hogy valószínűleg ő lesz a harmadik ember, aki rejtélyesen hal meg, mint Jimi Hendrix és Janis Joplin. A hivatalos orvosi jelentés, a halál okaként szívinfarktust állapított meg. Egy biztos, hogy Jim a fürdőkádba hajolva halt meg, legalábbis egyetlen szemtanúja Pamela ezt állította, viszont akkor nem úgy halt meg, ahogy a heroinisták szoktak, mert azok jeges vízfürdőt vesznek, abban a reményben, hogy a sokkhatás visszarántja őket az életbe. De Pamela azt ismételgette, hogy Jim a halála előtti délutánon, az esti bulizásuk előtt is járt Párizs egyik hírhedt drog negyedében, hogy heroint vegyen. Éjjel a Szajna parti Rock’n Roll cirkuszban buliztak, majd hajnalban hazatértek. Az egyetlen személy, aki el tudta volna mondani, hogy mi történt, az a halotti bizonyítványt kiállító orvos lett volna, de mire a The Doors ügynöke megérkezett nyomtalanul eltűnt. A The Doors menedzsere a koporsót csak lezárva látta, Pamela később sem nyilatkozott Jim halálával kapcsolatban. Mindössze 3 évvel élte túl, 1974-ben vele is végzett a drog.

Pedig ha minden igaz, a 27 éves Jim Morrison arra készült, hogy Párizs után Brazíliába költözik, ahol az új élmények segítségével kitörli emlékezetéből a sok rosszat, és Mr Mojo Risin álnéven visszatér a világba régi barátaihoz (Jim Morrison név anagrammája).

Utószó

Ősszel ellátogattam a híres Père Lachaise temetőbe, és megkerestem Jim Morrison sírját. Friss virággal volt beborítva és graffitival agyonsprézve. Azóta Jim Morrison sírját áthelyezték, hogy a rajongói-gyalázói ne zaklathassák többé. Béke poraira!

For The Sun című albumukból musical készült az 1990-es években.

A bajor anarchista szexbomba avagy szex, drog és rock’n roll a 70-es években

Posted on Updated on

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Retró riportázsom ezúttal Ushi Obermeirről szól, egy karizmatikus modellről, akinek a könyve The High times nemrég került piacra.

“Ne ábrándozz az életről. Éljed itt és most!”- olvasom mindjárt az első oldalon a 60-70-es évek erotikus szimbólumának sokat hangoztatott szlogenjét, akinek a neve valószínüleg nem hangzik ismerősen a magyar olvasók előtt, (mintahogy én sem hallottam róla egészen a múlt hétig), viszont Németországban mindenki tudja, hogy a pop modellből lett filmsztár, a nyugat-németországi szexuális forradalom vezéralakja volt. Egy biztos, hogy Ushi sohasem tartozott a galambdúcban turbékoló, unalmas, kispolgári életet élő nők közé. Ez a filigrán alkatú, modellnek inkább alacsony termetű nő, életét úgy élte mintha egy színes, szélesvásznú amerikai film főszerepét játszotta volna. „Cserbehagynám a barátaimat, elárulnám a forradalmat is ezért a nőért”!-üvöltötte Rainer Langhans, amikor 1968-ban Ushi meztelenül pózolt mellette a berlini hipi kolónia plakátján. Ez a nyugtalan, vibráló tekintetű nő egy évvel később beleunt a kátyúba jutott diák mozgalomba és a szabadság-szerelem közül az utóbbit választva Berlinbe száguldott, Dieter Bockhornnal, a hamburgi piroslámpás negyed milliomos tulajdonosával. De ne szaladjunk ilyen gyorsan előre az időben…

Uschi Obermaier, Chrissi Malbergként látta meg a napvilágot, 1946. szeptember 24-én, a bajor fővárosban, Münchenben. Eredetileg fényképész-restaurátornak készült, de egy szerencsés véletlen folytán fotómodell lett a Twen nevű képesújságnál. Az újság akkori top fotósával, Guido Mangolddal még Kamerunba is eljutott. Szerencséje volt, mert a szenzációs fotók hamarosan bejárták az egész világot. Ushiból címlapsztár, majd 2 év múlva nemzetközileg elismert fotómodell lett. 1968-75-ig több híres fotósguruval dolgozott együtt, mint pl. Helmut Newtonnal, aki provokatív, erotikus, fekete-fehér fotóiról volt ismert. Ushit elvitte magával Londonba, Párizsba, ahol modellje volt a Vogue-nak, a Harper Bazaarnak, a Playboy magazinnak. Amikor elsőként pózolt a kamerák előtt anyaszült meztelenül, “félig nyitott, érzéki ajkaival, ágyba hívogató, perzselő tekintetével, apró, feszes melleivel meghódította a világot”.

A múlt

Első neves szeretője a hírhedt Pamír nevű német hajó egyik túlélője Othello volt (eredeti nevén Rudolf Liebzeit), később 1968/69-ben az Amon Düül nevű kísérleti zenekar tagjaként csillogtatta meg zenei tudását (rumbatökkel látható a klippeken, és hallható Amon Düül I-II. albumában a Collapsing (1970-ben adták ki) és a Disaster-ben (1972)), miközben szexuális forradalmát a müncheni hipi kommünában élte ki. 1968-ban, amikor egy koncerten megismerkedett a berlini Rainer Langhansszal, nemcsak az Amon zenekart hagyta ott, de Othellóját is, hogy új szeretőjével Berlinbe költözhessen.

Berlin

Németországban az ún. berlini Kommune 1 volt az első politikailag is motivált hipi település, Obermaier ott került kapcsolatba az 1968-as diákmozgalmakkal. Annak ellenére, hogy később több újságnak is azt nyilatkozta, hogy sohasem érdekelte a politika, és csak azért költözött a Kommune 1-be, hogy együtt élhessen Langhans-szal, a tüntetésekről készült képeken, melyek bejárták az egész világot, mindegyiken ott áll az első sorban! A 70-es évek elején azonban Ushinak elege lett a politikából, mert figyelme egy másik forradalom, a szexuális liberalizáció felé fordult. Talán azért ekkor, mert az amerikai filmek hatására Európában is zöld utat adtak a homoszexuálisoknak, engedélyezték a fogamzásgátlók használatát és legalizálták az abortuszt is. Ushi és Langhans, akiket a sajtó csak a német John Lennon és Yoko Onoként emlegetett, hamarosan a nyugat-német szexuális forradalom élharcosai lettek. Amikor 1969-ben a berlini hippivárost bezárták, Langhans és Obermaier visszaköltözött a müncheni Highfisch nevű kommunába.

Későbbi karrier

1973-ban Uschi Obermaier szakított Langnansszal, mert halálosan beleszeretett Dieter Bockhornba, a Reeperbahn nevű piroslámpás negyed milliárdosába. A nagy szerelem azonban nem tartotta vissza attól, hogy végigbulizza, szexelje a Rolling Stones 75-ös turnéját, ahol végigfeküdt az összes akkori nagy világsztárral Keith Richardsszal, Mick Jaggerrel, Jimi Hendrixszel. Könyvében így emlékszik vissza erre az időszakra:

“Mick a legsármosabb pasas a világon, de Keith sokkal jobb szerető, mert jobban ismeri a női test anatómiáját”. Ushi nevetve ír arról, hogy Keith felesége, Anita állandóan Keith szexuális teljesítményére panaszkodott:  “You f*cking messer, You’ve been messing with this bird!” Uschi nem egyszer azzal húzta fel, hogy érdekes módon neki nem okozott gondot Keithet egész nap ágyban tartani és a “szerszámát” felállítani. “Velem mindig szuper volt a teljesítménye.”.

Miután Ushi kitombolta magát visszatért Bockhornhoz, és világkörüli útra indult a képen látható lakóautóval. 3 évet éltek Ázsiában majd még 3-at Mexikóban és az Egyesült Államokban. Abból a híresztelésből (a Galore nevű újság, 25. számában), hogy minden országban, ahol jártak a helyi hagyományok szerint kötöttek házasságot, mindössze annyi volt igaz, hogy Indiában valóban összeházasodtak. Boldog házasságuknak Dieter Bockhorn hirtelen halála vetett véget, aki Mexikóban 1983. január 1-én motorbalesetben meghalt. Uschi Obermaier végleg Amerikában maradt. Napjainkban a Los Angeleshez közeleső Topanga Canyonban él. Ékszer designer lett.

Utószó

A mindent átélni és megélni akaró Ushinak sikerült elérnie mindazt, amit csak szeretett volna: Több filmben szerepelt pl. Iris Berben oldalán a Rudolf Thome Detektive (1968) címűben. Főszereplője volt a Rote Sonne című filmnek (1969). Ölelkezését, forró csókjait a Last Experience című film örökítette meg, nagy jelenete, amikor a nyugat-berlini Kempinski hotel előtt könnyes búcsút vesz a Rolling Stones mindhárom sztárjától.

Lemezei: Rainer Langhans 12-inch single lemez címlapján ő pózol, a Xu Xu Fang zenekar 2007-ben kibocsátott “Napjaink” lemezén is, és szerepel Amon Düül I, 2 albumjaiban a Collapsing és a Disasterben.

Könyv: Obermaier életrajzi regénye a High Times-t, (Dicsőséges évek) melyet Olaf Kraemer segítségével írt meg, kibocsájtása után a 3. lett a bestseller listán. Az ebből készült film címe Eight Miles High (eredeti német címe: Das Wilde Leben), mely sok vita után végül Achim Bornhak rendezésében csak 2007 februárjában került a mozikba (a legjobb 10 film közé került).

Ushi Obermeier neve egyet jelentett az 1968-as nyugat-németországi baloldali mozgalmakkal, ami eredetileg a német egyetemisták széleskörű reagálása volt a konzervatív német kormány autoritárius rendszerű politikája ellen. A cél nemcsak az állami diktatúra megszüntetése volt, hanem elsősorban az egyetemisták nyomorult életkörülményeinek a javítása. Amikor az első békés tüntetés durva erőszakba torrkollt a rendőrség nagy hibát követett el. A tüntetés túlreagálása olaj volt a tűzre. hamarosan egy tüntetési hullám söpört végig nemcsak Nyugat-Németországban, de Európa összes nyugati államában és nagy hatással lett a világ más politikai mozgalmaira is.

Truman Capote kultikussá vált fekete-fehér bálja

Posted on Updated on

Amikor 1948-ban megjelent Capote Más hangok, más szobák című önéletrajzi ihletettségű regénye, kilenc hétig vezette a bestseller listát. A siker nem kis részben a könyv borítóján látható fényképnek volt köszönhető, mert Harold Halma félreérthetetlen pózban, féloldalt fekve (maszturbálás közben) fényképezte le az írót. A közvélemény szerint ez nyílt támadás volt a jó ízlés ellen. A fotó azonban vagy éppen ezért, rendkívüli hatást gyakorolt a későbbi pop art ikonra, a fiatal Andy Warholra, aki ettől kezdve rajongói levelekkel bombázta Capotet, és New Yorkba érkezve azonnal meg akart ismerkedni vele.

Capote karrierjének következő állomása az Álom luxuskivitelben c. kisregény volt (film is készült Audrey Hepburn és George Peppard főszereplésével). Ezt követte a Hidegvérrel című dokumentum regény, amit egy 1959-ben megtörtént, kegyetlen gyilkosság ihletett meg (1967-ben Richard Brooks filmesítette meg). A könyv megírásához az író alapos kutató munkát végzett, még a helyszínre is elutazott, barátnőjével Harper Lee-vel, hogy az időközben letartóztatott gyilkosokkal interjúkat készíthessen a börtönben. Pontosan 7 év múlva, 1966-ban lett kész a regény mai, végleges változata, ami már a megjelenése pillanatában nagy sikert aratott, mind a közönség, mind a kritikusok körében, így Capote elérkezettnek látta az időt, hogy régen dédelgetett álmát végre valóra váltsa, azaz egy olyan nagyszabású partyt rendezzen, amilyet még nem látott a világ. Amikor kiszivárgott a hír, a leghíresebb sztárok megrohamozták Capote házát, mert személyesen akartak meggyőződni róla, hogy a meghívottak listáján lesznek-e vagy sem. Pedig lehet, hogyha előre tudták volna, hogy Capote megvetése jeléül álarcba fogja kényszeríteni a világ politikai, művészi stb. elitjét, akkor talán nem törték volna annyira magukat.

Vitathatatlan, hogy Truman Capote-t már Az álom luxuskivitelben című kisregénye  a leghíresebb írók közé katapultálta, s amit nagyon kevés művész ér el pályafutása során, ő már fiatalon elérte. Egy biztos, hogy Capote könyveinek a témája annyira új és érdekes volt, hogy még az irodalom nehézsúlyú bajnoka, Norman Mailer sem tudott szó nélkül elmenni mellette: “Capote egyszerűen generációm legtökéletesebb írója.” Maga Capote később a sikeréről úgy nyilatkozott, hogy igaz, hogy az Álom luxuskivitelben fordulópontja volt írói pályáfutásomnak, de tudom, hogy szakmailag még korántsem értem fel írói karrierem csúcsára –“egy alabamai senkiként most ott tartok, hogy már tudom hová akarok kilyukadni”- hangoztatta. “Feltételezhetőleg ez a másik könyvem meg fogja közelíteni az előzőt. Legalábbis stratégiailag.”

Ez a másik “új könyv”, a Hidegvérrel volt, amivel valóban elérte azt amit akart, mert a könyvet, megjelenéstől kezdve vagy zajosan ünnepelték, vagy támadták, mindenestre évekig ugyanolyan végletes érzelmeket váltott ki az olvasókból, mint a megjelenésekor, s ezzel felkerült a minden idők legtöbbet vitatott könyveinek a listájára. Ami azonban fontos volt Capote számára, hogy a könyv sikere kapcsán végre valóra válthatja régi álmát, az Évszázad báljának a megrendezését.

Az író, miután 1966 elején végleg eldöntötte, hogy megrendezi mesterművét, a bált, belekezdett a szervezésébe. Első problémája az volt, hogy hogyan ünnepelje nyíltan önmagát, úgy, hogy a beképzeltség gyanújának a halvány árnyéka se essen rá? Hosszas tipródás után arra a következtetésre jutott, hogy maga helyett keres egy megfelelő személyt. Választása a The Washington Post főszerkesztőnőjére, egy szép és előkelő hattyúra (így nevezte a celebeket) esett, név szerint Katharine Graham-re. “Amikor Truman felhívott júliusban és közölte velem, hogy: Azt hiszem Kathe, szükséged van egy kis vidámságra, rendezek egy partyt a tiszteledre! Először meglepődtem, már éppen kezdtem meghatódni, amikor a beszélgetés során rájöttem, hogy Truman amúgyis rendezni akart egy partyt saját magának, én csupán jó ürügy voltam hozzá”.

És Kathe fején találta a szöget, mert Capote mint üzletember, jól tudta, hogy a bál kitűnő alkalom lesz nemcsak az önreklámozásra, de egyúttal potenciális vevők szerzésére, és a meggazdagodásra is. De hogy találja meg a megfelelő eszközt a kicsit sikamlós, sexy partyhoz? Életében először a pénzforrás nem jelentett akadályt, így felgyorsultak az események. Hamarosan beszerzett egy fekete-fehér könyvet és a következő 3 hónapot azzal töltötte, hogy Eleanor Friede uszodájában lubickolva, megpróbálta elkészíteni a meghívottak listáját. Ettől kezdve mindenhová magával cipelte a könyvet, és azzal szórakozott, hogy hol hozzátett, hol kitörölt neveket a listáról, miközben a Fekete-fehér bál híre futótűzként terjedt. Capote tehát máris elérte amit akart, sikerült felcsigáznia az érdeklődést, s amikor egy-egy potenciális vendég érdeklődni kezdett, hogy vajon a meghívottak között lesz-e vagy sem, Capote így válaszolt: “Well, well, well talán a meghívottak között leszel, talán nem!

A november 28-i bált 16 kisebb privát vacsora előzte meg, (Capote barátai állták a cehet), ahol megannyi celeb, politikus szabályosan könyörgött neki, vagy megzsarolták, hogy a meghívottak között legyenek. Voltak akik üldözőbe vették, telefonon zaklatták, olyannyira, hogy végül Capote pár hónapra a város elhagyására kényszerült. De miért volt ez a bál olyan fontos társadalmi esemény? -kérdezhetnénk. Az ok egyszerű, mindenki tudta, hogy a bál nem egy közönséges bál lesz, hanem “a TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS nagy napja” csupa nagy betűvel. Az eklektikusra sikeredett listáról a kritikusok rövid, de velős véleménye az volt, hogy Capote 500 barátra és 15,000 új ellenségre tett szert.

Az évszázad bálja

A bál színhelye a Plaza Hotel nagyterme lett, egyrészt mert az írót gyengéd szálak fűzték a Plazához, (az első novellája: A nyári átkelés, Summer Crossing, cselekménye a Plaza ebédlőtermében játszódott) másrészt mert itt volt az egyedüli tisztességes bálterem az egész városban. A dekorálásához Capote egy Evie Backer nevű dizájnert bérelt fel, aki a United Nations Plaza berendezésével vált híressé. A bálterem fehér-arany színű falát az író eredetileg nehéz vörös drapériával akarta bevonatni, de végül Backernek sikerült lebeszélnie róla, de hogy a vörös szín mégis szerepet kapjon, vörös terítők kerültek az asztalokra és virágok helyett, az arany gyertyatartókon piros színben pompázó szárcsagyökérindák tekergőztek (piros bogyós kúszónövény lsd a képen). A menü, amit pontosan éjfélkor szervíroztak, rántottából, kolbászból, spaghettiből, olasz paradicsomszószos húsgolyócskákból, csirkevagdaltból, apró süteményekből, tortákból állt, (mai szemmel eléggé snassz volt a menü) röviden a Plaza specialitásaiból, melyek Capote kedvenc ételei voltak. Az alkohol nagymennyiségű fogyasztójaként Capote gavalléran gondoskodott az italról, csak 450 üveg méregdrága Taittinger pezsgő folyt le a vendégek torkán aznap este. A bál végső összege $16,000 volt.

Az est nyitányáról a The New York Times a következőket írta “Hatalmas a torlódás New Yorkban, milliókat érő autók suhannak hangtalanul, benne frissen festett, eszményi frizurákkal, selyembe-bársonyba csomagolt testű próbababák ülnek, méregdrága ékszerekkel a nyakukban, s amikor a sofőr megkérdezi tőlük, hogy hova vigye őket, mindegyik suttogva mondja be, hogy Truman Capote báljára, a Plazába”. A hotel bejárata előtt fotósok, riporterek, kritikusok élesre töltött vakukkal várták a Cadillacből kilépő sztárokat, s miközben a vörös szőnyegen végigvonultak, szellemes vagy kevésbé hízelgő, közönséges megjegyzésekkel illették őket. Ezután következett a meglepetés, Capote “merénylete” az arisztokraták ellen, a bejáratnál álarc gyűjtemény várta a vendégeket, melynek viselete kötelező volt az est folyamán. De bosszúszomját nem sikerült kielégítenie, mert a hölgyek kifejezetten élvezték, hogy az arcukat álarc mögé kell rejteniük, sőt mi több ezt az egész dolgot kifejezetten izgatónak, szexis játékként könyvelték el. A férfiak viszont, az első adódó alkalommal megszabadultak a maszkjaiktól. Egyedül Andy Warholnak, Capote cimborájának volt megengedve, hogy saját “képével” mászkálhasson a tömegben.

Norman Mailer, aki szintén a meghívottak között volt, denevérszerű lebernyegében nagy feltűnést keltett, s amikor egy áldozatra leső riporter provokálni akarta Capote: Hidegvérrel könyve kapcsán, hogy mit szól hozzá, hogy Capote mekkora reklámot csinált magának? Mailer frappáns válasza az volt hogy, “Ez is azt mutatja, hogy nem én vagyok a legnagyobb tolvaj Amerikában.” .

Az est legnagyobb sztárja végül Frank Sinatra lett, aki már érkezése pillanatában átvette az irányítást. Csípős megjegyzéseivel mindig sikerült magára vonnia a figyelmet, pl. finoman elküldte a fenébe a Washington Post újságíróját Suzy Knickerbocker-t, akinek irónikusan azt mondta, hogy- “Egyáltalán nem értem, hogy hogyan ismeri fel mindenki azonnal Mia Farrowt a maszkjában.” Suzy nem vette a lapot és komolyan vette, -“Talán a hajviselete miatt, Frank?” Arra célzott, hogy Mia Farrow ugyanolyan frizurát viselt, mint a Rosemary’s Baby című filmjében. Nem vette észre, hogy Frank csak ugratta.

Később Sinatra nemcsak az asztaltársaságát szórakoztatta, (miután gyorsan elfoglalta a pódiumhoz legközelebb eső asztalt, ahonnan mindenki jól láthatta, hallhatta) azzal, hogy hangosan elkurjantotta magát, hogy de hiszen itthon vagyok, mert ismerem az összes pincért a Plázában,”  hanem miután a fiatal feleségét elküldte táncolni (Mia Farrow 21 éves volt Franky meg 50), beállt pincérnek, és persze egyfolytában ivott. A személyzet élvezte a játékot és hálából gondoskodott róla, hogy egy üveg Wild Turkey, Frank kedvenc itala, mindig kéznyújtásnyira legyen tőle.

Capote nagy csalódására Sinatra vetett véget az estélynek is, amikor hajnali 2:45-kor felállt, majd hangosan odaszólt a haverjainak, hogy most már ideje hazamenni. Capote odarohant hozzá és könyörgött neki, hogy maradjon még, mert tudta, hogy Frank távozása a bál végét jelentheti. De Franky hajthatatlan volt, ugyanis Capote nem tudta, hogy már előző este helyet foglalt magának a kedvenc bárjában a Jilly’s-ben, s a bál után ott akarta folytatni a tivornyázást. Sinatra távozása után oszlani kezdett a tömeg, s hajnali fél 4-re véget ért az évszázad bálja. (Többen követték Frank Sinatra példáját és New York éjszakai bárjaiban folytatták a tobzódást).

A vélemények később megoszlottak azzal kapcsolatban, hogy Truman Capote 1966-os Fekete-Fehér báljával elérte-e a kívánt hatást. Egy biztos, hogy soha többet nem került sor még egy ilyen partyra, amiről ennyit beszéltek volna. Truman Capote az estély végén azt nyilatkozta a riportereknek hogy, “Minden úgy történt ahogy terveztem. Egy szép estét töltöttem együtt a barátaimmal.” -Ami, ha belegondolunk elég nagy karrier egy szegény, Alabamából érkezett ifjú számára, különös tekintettel arra, hogy 1966-ig még senki sem rendezett hasonló, nagyszabású estélyt.

Fekete-fehér retró partyk

Capote újságíró barátja, Dominick Dunne a 10. házassági évfordulója alkalmából, már 1964-ben rendezett egy Fekete-Fehér partyt, ahol Capote is a meghívott vendégek között volt, azidőtájt már javában dolgozott a Hidegvérrel című dokumentum regényén. Capotet valószínüleg megihlette a My Fair Lady-ből jól ismert ascoti lóverseny jelenete is, ahol a hölgyek és az urak fekete-fehér ruhákban pompáztak.

Yasmin Aga Khan hercegnő 1991-ben Capote Fekete-Fehér báljának a 25. évfordulóján rendezett egy bált a Tavern on the Green nevű hatalmas sátorban. A jótékonysági esten 1.4 millió dollár folyt be az Alzheimer kutatással foglalkozó intézetek számára.

A Christie’s aukció ház 2006-ban, a Plaza Hotel árverése alkalmából egy retro partyt rendezett. A Fekete-Fehér bál mintájára a Rockefeller Centerben, ahol Capote dressz kódja szerint mindenki fekete-fehér ruhát viselt, a menü, a programok minden ugyanaz volt, még Peter Duchin zenekarát is felbérelték, akik annak idején a zenét szolgáltatták.