Latest Event Updates

Toboz és makk díszek karácsonyra

Posted on

Toboz a művészetben

A fenyőtoboz az ókori asszír művészetben a termékenység szimbóluma volt. A keresztény szimbolizmusban viszont szorosan kapcsolódik az élet fája motívumhoz. A toboz, később az évszázadok folyamán része lett a művészeteknek és a kézműves kultúráknak, főként azokon a helyeken, ahol gyakoriak voltak a tűlevelű fák. Ennek köszönhetően napjainkban rengeteg dekoráció, tárgy készül tobozból, melyek széles skálája magában foglalja a szezonális koszorúkat, tűzjelző berendezéseket, madáretetőket, fejtörő játékokat stb. Egy érdekes kirakó játék (fából) pl. 1890-ből származik, amely kihasználja azt a tényt, hogy a fenyőtobozok a szárazság foka szerint nyitnak vagy csuknak. Egy másik játék, egy palack kijelzős játék, szintén ezen a tulajdonságon alapul: egy keskeny szájú üvegre egy megfelelő méretű dugót/zárat szerelnek, nedves tobozból, amely csak akkor nyit ki, amikor a toboz kiszárad.

A tobozból készült állatkák hagyományos, házi készítésű játékok, dekorációk Skandináviában. A legtöbb figura luc-vagy fenyőtobozból készül. Napjainkban persze a készen kapott, drága játékok kiszorították az otthon gyártott toboztárgyakat, legalábbis a tehetős országokban, Skandináviában viszont a toboz állatkák gyártása még mindig nagy népszerűségnek örvend a gyerekek és a felnőttek körében. Finnországban Käpylehmä-nak nevezik, Svédországban, Kottkor vagy Kottdjur a neve.

Finnországban van egy toboz vásár is, ahol akkorák a toboz szobrok, hogy a gyerekek lovagolni tudnak rajta. Svédországban, egy video játékban, a játékos virtuális módon toboz teheneket gyárthat. A svéd művész, Lasse Åberg is egy toboz szobor (tehén) által vált híressé, amely szerepel egy ábécés könyvben és a svéd postai bélyegzőn is, azon kívül további klasszikus játékokban.

A tobozok alkalmanként családi címerként is felbukkannak.

A toboz és a termékenység

A toboz vagy tudományos nevén conus a nyitvatermő növények csoportjára jellemző, női jellegű, sajátos alakú, egyszerű fürtös virágzat. Fásodott tengelyén szórt állású, szintén fás termőlevelek (termőpikkelyek vagy tobozpikkelyek) ülnek, ezekre meddő fedőpikkelyek borulnak. A tobozpikkelyek hónaljában helyezkednek el a magkezdemények (számuk jellemzően pikkelyenként kettő-kettő). A fő toboztermők a tűlevelűek (Pinopsida) osztályába tartozó araukáriafélék, ciprusfélék, mocsáriciprusfélék és a fenyőfélék fajai. A toboztermők sajátos virágzata a nyitvatermő ősfák (Cordaitopsida) virágzatából vezethető le, erre utal a virágzati tengely megrövidülése, illetve a fedőpikkelyek ellaposodása és összenövése. A tobozok és pikkelyeik mind alakjukat, mind nagyságukat tekintve rendkívül változatos megjelenésűek. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó erdeifenyő-formák (Pinoideae) tobozpikkelyei csúcsuk felé kiszélesednek, míg a jegenyefenyő-formákéi (Abietoideae) éppen ellenkezőleg, elkeskenyednek. A fedőpikkelyek a toboz növekedése során nem változtatják méretüket, egyes fajoknál el is tűnnek.

A toboz a Pinophyta (tűlevelűek) fenyő szerve, amelyen jól nyomon követhető a szaporodás menete. A fenyőtoboz az a női toboz, amely a magokat termeli, a hím tobozok pollent termelnek, általában lágyszárúak és sokkal kevésbé feltűnőek, mint a női párjuk. A név, “cone ” onnan származik, hogy a toboz hasonlít a geometriai kúphoz. A hímivarú tobozok szerkezetileg minden tűlevelűnél csak kis mértékben különböznek. A nőstény toboz petekulákat tartalmaz, amelyekből, ha a pollen által beporozódik, lesznek a magok. A toboz szerkezete markánsan különbözik a különböző tűlevelű családokban, ezért gyakran döntő fontosságú lehet a sok tűlevelű faj azonosíthatóságának szempontjából.

Érlelés után, a nyitó, nem szerotinosus fenyőtoboz jól mutatja a nedvességtartalmat, mert ha nedves a toboz, zárva van, ha száraz, akkor nyitva. Ez biztosítja, hogy akár egy kis szél által a magok szétszóródjanak a viszonylag száraz időjárásnál is. A fenyőtoboz sok nyitó-és zárási cikluson megy keresztül élettartama alatt, sőt még azután is, amikor a mag szétszóródása befejeződött. Ez a folyamat a régebbi tobozokkal való érintkezéssel történik és még azután is, hogy a régebbi tobozok az avarra lehullanak. Az elhullott fenyőtobozok állapota a föld nedvességtartalmát kitűnően mutatja, ami a tűzveszély jelzésére alkalmas. A zárt kúpok nedves körülményeket mutatnak, míg a nyitott tobozok a szárazságot jelzik.

A fenyőtobozokat gyakran használják a mérsékelt éghajlatú országokban a száraz és esős idő jóslására. A fenyőtobozokat általában fonálra kötve fellógatják, így mérik a levegő nedvesség tartalmát.

A tobozmirigy nevű szervünk névadója is a fenyőtoboz, amit harmadik szemnek, Hórusz szemének, vagy a lélek székhelyének is neveznek. Ez egy kis fenyőtoboz alakú szerv az agyban, mely hormonokat választ ki, mint a melatonint, a szerotonint és a DMT-(Dimethyltryptamine)-t, a lélek molekuláját.

A fenyőtoboz lekvár és a Romanovok

Posted on Updated on

A fenyőtoboz lekvár nagyon fontos azok számára, akinek gyenge a tüdeje és hajlamos légzőszervi megbetegedésre, de a rendszeres használata erősíti az immunrendszert is. Grúziában, Borjomi és Abastumani városában gyakran találkozik az ember a boltokban a tobozból készült lekvárral és a fenyőtoboz porított változatával, mert a belőle készült lekvár az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben fogyasztott szer a grúz konyhában, főként gyógyító célokra.
A tobozokat májusban-júniusban kell gyűjteni. A legalkalmasabbak a puha tobozok, melyek hossza 1-3 cm. A belőlük készített lekvárt lehet adni gyerekeknek is. 1-2 teáskanálnyit minden reggel, 20-30 perccel reggeli előtt.

A lekvár tavasszal a fiatal, friss tobozokból készül, ami a grúzok szerint egy elixír a halhatatlansághoz, mert nem számít, hogy milyen szörnyű influenzában vagy torokbajban szenvedünk, a tobozlekvár kitisztítja az orrjáratokat és a tüdőt három nap alatt! És itt jönnek a képbe a Romanovok, akik nem éltek volna Borjomiban, ha nem fedezték volna fel a hely gyógyító-jótékony tulajdonságait. Ez pedig az itteni víz és a fenyőtoboz lekvár volt. A helyi lakók a fenyőgyantából még marshmallowt, rágógumit is készítettek, majd felolvasztották és úgy fogyasztották. Aki egyszer megkóstolta egyszerűen beleszeretett. Napjainkban a helyiek még a fenyő forgácsból is különböző finomságokat készítenek. Nos, tehát Grúziában, aki egy kicsit is törődik az egészségével, az készít vagy vesz toboz lekvárt. Amúgy Borjomiban a lekvár mindenhol kapható, amit a turisták leöblíthetnek a helyi ásványvízzel, mely 1500 méter mélyből tör fel a felszínre. Ez állítólag a másik grúz gyógyír a halhatatlansághoz.- A legenda szerint körülbelül 200 évvel ezelőtt az itteni víz mentette meg Golovin gróf lányának az életét. Ezt a históriát hallva aztán a Romanov királyi család nagy része is ide költözött. Ami Mihail Romanovot, a császár testvérét illette, annyira megragadta Borjomi szépsége,-erdejei, vizei,- hogy elhatározta, hogy épít itt egy várost, még pedig egy igazi pompás, cárhoz méltót. És Borjomiból hamarosan igazi oázist varázsolt az orosz uralkodóház számára, beleértve a saját két gyermekét Nyikolajt és a Szergejt is, akik minden nyáron autóbusszal jöttek Borjomiba szolgák hadával. Aztán itt tombolták ki magukat a vizekben és a nem kevésbé gazdag vadászterületeken.

Fenyőtoboz lekvár

Hozzávalók: 1 kg fenyőtoboz, 1.5 kg cukor, 1 liter víz

Nem nehéz elkészíteni: Mossuk meg alaposan a fenyőtobozokat, tisztítsuk meg a szennytől, öblítsük át többször folyóvíz alatt, majd tegyük fel főni egy fazékba. Öntsük fel 1 liter vízzel. Adjuk a tobozokhoz a cukrot, keverjük addig, amíg karamellizálódik, majd hagyjuk főni 15-20 percig magas hőfokon.

Ezután vegyük le a tűzről és hagyjuk kihűlni. Amikor a dzsem teljesen hideg, tegyük fel újra a tűzre és forraljuk még 30 percig (a szirup fokozatosan változtatni fogja a színét, átlátszó karamellhez hasonlóra). Vegyük le a tobozt a tűzről és hagyjuk kihűlni. Majd tegyük újra fel és forraljuk fel megint. Ezt a folyamatot addig csináljuk, amíg a víz a cukorral besűrűsödik. Ha úgy gondoljuk, hogy már elég sűrű, tegyünk próbát: tegyünk egy kanál lekvárt egy tányérra, várjuk meg, amíg megdermed. Ha a lekvár nem folyik szét a tányéron, akkor kész a tobozdzsem. Ezután adagoljuk a lekvárt a tégelyekbe és fedjük le.

Lestyán pálinka és a lestyános csorbaleves

Posted on

A lestyán vagy orvosi lestyán (Levisticum officinale) a zellerfélék családjába tartozó évelő fűszer és gyógynövény. Magyarországon rengeteg népies elnevezése van, mint pl. lecsihan, leustyan, levescsík, levestikom, levestököm, löböstök, lóstya. Főként a Mátrában találhatóak meg állományai. Régebben a lestyán nem hiányozhatott a falusi kertekből, mert mind friss, mind szárított állapotban egyaránt használták. A kereskedelemben kapható szárított és vágott gyökere hivatalosan drogként (Levistici radix) is használható.

A lestyánt angolul  “Lovage-nak” “azaz szerelmi-fájdalomnak” nevezik, de mivel az angolok a francia livèche szóból vették át, így lett a késői latin Levisticum, a korábbi latin Ligusticum-ból lovage. A szó másik értelmezése szerint a love-ache/age szó utótagja az age, a petrezselyem középkori neve volt. A római korban a lestyánt-,melyet olaszul levistico-nak neveztek, Liguriában (É-Olaszország) gyógynövényként használták, és széles körben termesztették.

Németországban és Hollandiában a lestyánt Maggi Krautnak nevezik (maggi növénynek), mert a lestyán íze emlékeztet a Maggi leveskocka ízére. A klasszikus német neve azonban Liebstöckel (szerelmi fájdalom). A román leuştean, magyar lestyán, az orosz любисток-lyubistok, Bulgáriában, az девесил-devesil-ként ismert. A cseh neve libeček, a lengyel lubczyk, mind azt jelenti, hogy “szerelmi gyógynövény “. Svédül libbsticka, norvégul løpstikke. A szlovák ligurček, a horvát ljupčac vagy Vegeta elnevezés a Maggi-hoz hasonlóan, közismert horvát étkezési fűszerkeverék neve, mivel a Vegeta legfőbb alkotó eleme a lestyán, ugyanis a lestyán sós íze miatt kevesebb sót kell a Vegetához hozzáadni. A finn neve liperi vagy lipstikka, a korábbi jelentése “prédikátor gallérja” volt, mert a régi korokban a lestyánt kizárólag a kolostorok kertjében termesztették.

lestányos saláta

Konyhai használata

A lestyán íze és illata a zellerhez és petrezselyemhez hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy mindkettőnél erősebb intenzitású és ízű. Házi termesztésben nincs szükség nagy mennyiségre, mert a lestyán intenzív íze miatt csak keveset kell használni belőle. A lestyán globálisan kiváló levesek, saláták, diétás ételek és italok, ecetek fűszerezésére, de a likőr- és konzerviparban is nélkülözhetetlen. Teájának jó gyomorerősítő, emésztést serkentő, vizelethajtó hatást tulajdonítanak, az Európai Gyógyszer Ügynökség (EMA) is vizelethajtóként tartja számon. Vese- és epekőteák alkotórésze, jó háziszer nikotin- és alkoholmérgezéseknél. Ebből is látszik, hogy a lestyánt “tetőtől-talpig” hasznosíthatjuk a következőképpen:

A friss leveleket fűszerként, pl. leveshez, tojásos ételekhez (rókagomba, champignon) vagy más gombás ételekhez, salátákhoz. Az apróra vágott leveleket nemcsak a szezonális levesekhez, de a pörkölt ízesítésére is használják. Romániában a leveleket részesítik előnyben a különböző helyi erőlevesekhez a petrezselyemhez vagy a kaporhoz hasonlóan. A zöld lestyánlevél egyébként a legjobban a zöldborsóval harmonizál, na meg aztán lestyán nélkül nem csorba a csorba, de egy jó tanácsot érdemes megfogadni, hogy mint minden zöldfűszert, a lestyánt is csak a főzés végén kell hozzáadni az ételhez.

A leveleket lehet szárított vagy fagyasztott állapotban tartósítani. A szárított lestyánlevél kiváló, ha töltött kacsát vagy csirkét készítünk. Próbáljuk meg pl. a belsejüket szárított lestyánnal bedörzsölni, és a töltelékbe is tegyünk lestyánlevelet. Isteni ízű lesz mindkettő.

A levélnyelet fűszerezve, sózva is használhatjuk, hasonlóan a zellerszárhoz (mivel a lestyán eleve sós, ezért kevesebb sót kell hozzátennünk az elkészített ételhez).

Az intenzív ízű, meghámozott lestyán gyökeret is beledobhatjuk a levesekbe, de reszelhetjük salátákba is. Az oroszok a lestyán gyökeréből lekvárt főznek, és cukrozva elteszik télire. Hollandiában a lestyán fontos összetevője a hagyományos spárga ételeknek. De a jóból is megárt a sok, vigyázni kell a lestyán gyökerek fogyasztásával, mert olyan illóolajat tartalmaznak, melynek enyhe vízhajtó hatásuk van, valamint a lestyán gyökér furanocoumarint is tartalmaz, amit ha túladagolunk fényérzékenységhez vezethet.

A lestyán magok is használhatók fűszerként az édesköményhez hasonlóan. Pl. a lestyán magjából tegyünk a kenyértésztába, vagy ízesítsük vele a házi sajtokat. Fantasztikusan megbolondítja. Romániában a szárított lestyánt és a magvakat savanyú káposztához és uborkához adják hozzá ízfokozóként és tartósítóként. A szárított magokat ezen kívül fűszerként a pörköltek és a pecsenyék elkészítéséhez is hozzáteszik.

És végül, de nem utolsósorban a lestyánból szenzációsan különleges pálinkát készíthetünk, úgy, hogy 2 evőkanál lestyánmagot ledarálunk, majd gézbe csavarva semleges pálinkába áztatunk néhány napra. Az Egyesült Királyságban az alkoholos lestyánt pálinkával keverve (aránya 2:1) téli italként árulják adventtől, február végéig.

lestyános süllő

Boszorkányujj, hottentotta füge, varjúháj és társai avagy ehető növények Halloween napra

Posted on Updated on

1.A boszorkányujj (a Carpobrotus edulis nemhez tartozik) egy szukkulens, kúszó növény, mely tagja a füge-körömvirág családnak (Aizoaceae). Dél-Afrikában őshonos, ahol hottentotta-füge vagy jégnövény, útszéli árvácska vagy disznó pofaként ismert, de hazájában savanyú fügének is nevezik.

A boszorkányujj összetéveszthető közeli rokonaival, beleértve a több, apró és kevésbé agresszív tengeri fügét (Carpobrotus chilensis), amellyel viszont könnyen keresztezhető. A boszorkányujjat azonban meg lehet különböztetni a mérete és a virágok színe alapján a többi fajtától. A nagyméretű, 64-152 mm átmérőjű és a virágai sárgák vagy világos rózsaszínűek, míg a kisebbek, 38-64 mm átmérőjűek.

A savanyú füge Namaqualand-ban (Namíbia) a parti és szárazföldi lejtőkön őshonos, de az egyenlítőtől északi, nyugati és a keleti szélességi fokban mindenhol megtalálható. A virágokat a magányos méhek, a mézelő méhek, az asztalos méhek és sok bogár faj porozza be, így az ő segítségükkel terjedt el. A boszorkányujj levelét eszik a teknősbékák, a virágokat az antilopok és a páviánok. Az utóbbi állatok a gyümölcsét is szeretik. A rágcsálók (és a sündisznók) a székletükben lévő magok útján terjesztik. Az állatok széklete menedéket nyújt a csigáknak, gyíkoknak és vakondnak. A pöffeteg kígyót és más kígyókat is, mint például a Kobrát és a kis rágcsálókat is, vonzza a gyümölcse. A boszorkányujj évelő növény, az egyéni szegmensek évente 1 méteresre is megnőhetnek. A virágok főleg késő tavasszal vagy ősszel (augusztus-október) nyílnak.

A boszorkányujj gyorsan átterjedt a Földközi-tenger partjára, mert az invazív fajok a tengerpart teljes hosszúságában megtalálhatóak, s mivel ez a növény képviseli a rágcsálók, -különösen a fekete patkányok számára- az élelmiszer forrást. A levelek, a gyümölcsök éppúgy ehetőek, mint néhány más tagja az Aizoaceae családnak. Dél-Afrikában, (xhosa nyelven igcukuma) a boszorkányujj érett gyümölcseit összegyűjtik, és vagy frissen fogyasztják, vagy a savanykásabb gyümölcsökből lekvárt, chutney-t készítenek. A boszorkányujj a gyógyászatban a HIV/AIDS-betegek kezelésére is jól bevált szer.

2.Rungia klossii, a gombaízű növény

A runghia egy gombaízű növény, nagyon népszerű Pápua Új-Guineában, ahol gyorsan termelő, bokros gyógynövényként ismert. Azért nevezik “gomba növénynek”, mert a levelei különleges, gomba ízűek!

A Rungia gyönyörű, fényes zöld levelei nagy mennyiségű vasat-, C-vitamint és a béta-karbonátot tartalmaznak. A levelek ropogós textúrája hasonló a spenótéhoz. Lehet nyersen is fogyasztani, salátaként szendvicsekhez, vagy köretként.

A gomba íz a főzés (a levesek és pörköltek) közben felerősödik, de hogyha túl sokáig főzzük, akkor a levelek elveszítik élénk színüket. Ezért javasolt, hogy a növényt csak a főzés utolsó pillanatában adjuk hozzá. A gomba növény szereti a meleget, ilyen körülmények között bő termést hoz. Egész évben növekszik a kertben és a termőföldeken. Halloweenkor a gombaízű növény egyedülálló kulináris élményt nyújt.

3. Blut Ampher vagy lósóska

A lórom, lósóska vagy egyszerűen sóska (Rumex) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó nemzetség. A széles levelű lósóskát régen a levelei miatt csomagolásra használták, és a vaj megőrzésére/tartósítására. Az egyik fajtáját (a rumex hymenosepalust) az USA-ban termesztik a gyökerek tannin tartalma miatt (akár 25% is lehet), míg a levelekből és szárakból mustár színű festéket vonnak ki.

A lósóska ehető növény. A legtöbb faj levelei oxálsavat és a tannint tartalmaznak. Sokan szájösszehúzó és enyhén hashajtó hatása miatt nem kedvelik. Egyes, különösen magas oxálsavú fajok (beleértve a juhsósavat, Rumex acetosella, közönséges sóska, Rumex acetosa, és francia sóska, Rumex scutatus) közül néhányat leveles zöldségként termesztenek, vagy kerti fűszernövényként savanyú ízük miatt.

Nyugat-Európában egyes fajok leveleiből orvosság is készül, ami kiváló a csaláncsípéstől felhólyagosodott bőrre (mint például a széles levelű dokk R. obtusifolius vagy hullámos dokk R. crispus).

A hagyományos osztrák orvoslás esküszik az R. Alpinus fajra, melyek leveleiből és gyökereiből kivont tinktúrát vírusos fertőzések kezelésére használják. A Rumex Nepalensis viszont főként a Himalája környékén nő, beleértve É-K Indiát, ahol különböző gyógyászati célokra alkalmazzák.

4. A Tripmadam (sedum reflexum) vagy kövirózsa, Jenny rózsa, kék kövirózsa, nálunk varjúháj, vagy Prick nevű növény, az évelő, zamatos Sedum növény nemzetségbe tartozik. Észak-Közép-és Dél-Európában őshonos, de Petrosedum reflexumként is ismert.

A varjúháj Európában népszerű dísznövény, szobanövény. Sziklakertek, sekély talajrétegű napos felületek igénytelen gyeppótló, talajtakaró, illetve dísznövénye. A fajok többsége lágyszárú, levélszukkulens, pozsgás növény, vagyis jól tűri a szárazságot. Néhány faj fásuló szárú félcserje, mások epifiták; akadnak köztük örökzöldek, félörökzöldek és lombhullatók is. A trópusi-szubtrópusi fajok a Kárpát-medencében nem télállók. Levéldugványról kiválóan szaporítható, a szárról könnyen letörő levélkék spontán is könnyen meggyökeresednek (Crassulaceae).

A varjúhájfélék családjába tartozó nemzetség,- amelybe világszerte több mint 500 faj tartozik-tagjai közül, Magyarországon a borsos varjúháj és a hatsoros varjúháj meglehetősen gyakori. Ausztrália és az antarktikus flórabirodalom kivételével is mindenütt honos; (Ausztráliába néhány faját betelepítették); de a fajok többsége holarktikus. Gyökerei sekélyen a felszín alatt terülnek szét. A varjúháj növényt vegetatív klónozással szaporítják a dugványból. Magyarországon nem őshonos a gyógynövényként használt illatos rózsásvarjúháj. A koreai konyhában viszont különösen kedvelt salátanövény.

5. HegyibabkáposztaBergbohnenkraut satureja

A Satureja az ún. aromás növények nemzetségébe tartozik, (a Lamiaceae családba), így a rozmaring és a kakukkfű közvetlen rokona. Észak-Afrikában, Dél-és Délkelet-Európában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában honos. Több fajtáját pikáns íze miatt konyhai gyógynövényként termesztik, a vadon növő Satureja fajok viszont táplálék forrásként működnek a lárvák Lepidoptera (pillangók és lepkék) számára. A molylepkét (Coleophora bifrondella) kizárólag a sós, téli satuejával etetik (S. Montana). Ez a fajta termeszthető, díszítő célokra kiválóan alkalmas; igénytelen növény, melynek nem kell a nap és jó vízelvezetésű talaj sem.

A nyári Satureját (hortensis) és a téli sós Satureját (Montana) ételek ízesítésére is felhasználják. A profi szakácsok a nyári satureját részesítik előnyben, de ez csak nyáron áll a rendelkezésükre; mert csak a téli örökzöld, évelő.

A Satureja fontos szerepet játszik az örmény, grúz, bolgár és olasz konyhában, különösen, ha babbal, lencsével, káposztával és paradicsommal készült ételekről van szó. A hagyományos Acadian (Kanada, Quebec és környéke) francia konyha kedvence, ahol a Fricot, egy pörköltszerű étel fontos ízfokozója. Ezen kívül kulcsfontosságú összetevője a Sarmale nevű, töltött káposztás ételnek, a hagyományos román konyhában. A boltokban kapható Herbes de Provence fűszerkeverék egyik legfontosabb fűszere szintén a satureja. Azerbajdzsánban gyakran hozzáadják a fekete teához, ami a konyhanövénytől nyeri el különleges aromáját.

Happy Halloween!

Téli pirítós kelbimbóval

Posted on Updated on

A káposzta egész évben tárolható, felhasználható, finom és változatos ételek készítésére. Nyersen, főzve, tartósítva, savanyítva egyaránt ízletes. Enyhe zamatával és ropogós állagával egyike a legfinomabb zöldségeknek.

A gyalult káposztából sóval és fűszerekkel (torma, babér, kaporral) érlelik a savanyú káposztát. Az érlelés alatt a káposzta bő levet ereszt, cukortartalma tejsavvá alakul át, ez adja jellegzetes ízét. Saját levében hónapokig is eláll a hűtőszekrényben. Nagyon magas a  C-vitamin tartalma.

A káposzta nagy családja, amely magában foglalja az édes káposztát, a kínai káposztát és a fekete káposztát, valamint a kevésbé szeretett kelbimbót, míg a család minden tagját egyfolytában dicsérik, hogy milyen fontos szerepet játszik az egészséges-minőségi táplálkozásban, addig a kelbimbós ételek hallatán általában fujjolnak az emberek. Pedig a tél közepén a kertben a már csupasz szárakon, a még mindig szép, nagy zöld “golyócskák”, elképesztően kompakt tartalommal, csak arra várnak, hogy leszedjék őket. Olaszországban különösen kedvelik a kelbimbós ételeket. Így nem véletlen, hogy a kedvenc olasz újságom (Casa mia) téli előzetesében a következő izgalmas receptekkel találkoztam, mint a: focaccine, speckkel és savanyú káposztával, aromás kelbimbó egytál étellel (burgonyával, hagymával, kurkumával, kókusztejjel, citrommal), rakott kelbimbó gesztenyével, és a kelbimbós pirítóssal.

Íme a Téli kelbimbós pirítós receptje:

Hozzávalók: 4 szelet kenyér, vastag szeletekre vágva, 150 gr füstölt pancetta szalonna/sonka, 250 gr kelbimbó, 200 gr sajt, 40 gr vaj, póréhagyma, vagy édes lilahagyma

Elkészítése: Mossuk meg a kelbimbókat hideg vízzel, majd szárítsuk le róluk a vizet egy konyhai papírtörlővel. Vágjuk fel vékony szeletekre mindegyiket, persze csak miután megszabadítottuk a torzsájuktól. Ezt a műveletet nevezik konyhai nyelven julienne-ezésnek.

Olvasszuk fel a vajat egy serpenyőben, és pirítsuk meg benne a kelbimbókat. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, és pirítsuk őket addig, amíg szép aranybarna színűek nem lesznek. Nagyon finom, ha a művelet végén meglocsoljuk balzsamecettel.

Amint megpuhultak a kelbimbók vegyük ki a serpenyőből és tegyük félre, majd ugyanebben a serpenyőben, mindenféle zsír hozzáadása nélkül pirítsuk ropogósra a szalonna szeleteket.

Készítsük el a pirítósokat, majd kanalazzuk rájuk a párolt kelbimbót. Tegyük rá a szalonna csíkokat. Szórjuk meg bőven mindegyiket a reszelt sajttal, rendezzük el egy tepsiben szépen a kenyérszeleteket. Toljuk be az előmelegített sütőbe és süssük a téli pirítósunkat addig, amíg a sajt rá nem olvad. Végül szórjuk meg az apróra vágott hagymával és azon melegében tálaljuk.

November 6-a Szent Leonárd napja

Posted on Updated on

Szent Leonárd egy bencés apát volt. Franciaországban élt az 5.-6. században. Hogy hogyan lett az állatok védőszentje, és a gyógyíthatatlan betegségek patrónusa? Erről szól ez a feljegyzés.

Egy 11. századból ránk maradt krónika szerint Leonárd frank nemes ember volt I. Clovis udvarában (aki a Meroving dinasztia alapítója volt). 496 karácsonyán Leonárd a királlyal együtt áttért a keresztény vallásra. Erre a nagy eseményre a Szent Remigius templomban került sor, a szertartást Reims püspöke vezette. Leonárd ekkor kérte meg Clovist, hogy adja meg neki azt a jogot, hogy felszabadíthassa azokat a foglyokat, akiket ő arra méltónak talál. Így lett Leonárd a rabok védőszentje. Később, a 6. század elején Leonárd Orléans közelében élt a Micy kolostorban, ahol püspökként tevékenykedett. A legenda szerint azonban hamarosan beleunt a világi életbe és a limousini erdőbe költözött. Ott verte fel tanyáját és remeteként tengette életét, de hívei ide is követték. Imái révén a frankok királynője sok vetélése után végre ki tudta hordani fiú gyermekét, ami miatt a király újabb földeket adományozott neki, a Limoges-tól 21 km-re fekvő Noblac-ban. Leonárd ott alapította meg a noblaci apátságot. Később a helység faluvá terebélyesedett, majd a szent halála után felvette a Szent-Léonard-De-Noblac nevet.

A legenda szerint csodatettei közé tartoztak, hogy szét tudta feszíteni a rabok bilincsét. De Leonárd miután szabaddá tette őket, hatalmas erdeinek egy részét nekik adta, egyúttal felszólította őket, hogy műveljék meg földjeiket, keressenek maguknak becsületes megélhetést.

Leonárd kultusza érdekes módon csak a 12. században virágzott ki. Korábbi kódexekben, írásos emlékekben még csak említést sem tettek róla, nem született semmilyen irodalmi mű, liturgia vagy templomi festmény, amely őt ábrázolta volna. Először Frank földön, Antiókhiai I. Bohemond királynak köszönhetően terjedt el kultusza. Bohemond, aki karizmatikus vezetője volt az első keresztes hadjáratnak, 1103-ban egy Danishmend nevű börtönben sínylődött, ahol hirtelen eszébe jutott Szent Leonárd, hozzá fohászkodott. Amikor diplomáciai úton sikerült hamarosan kiszabadulnia, első útja a noblaci apátsághoz vezetett, ahol hálából fogadalmat tett Leonárdnak. Bohemond példája aztán számos nemest ihletett meg, ennek köszönhető a román stílusú templom és a mérföldkőnek számító harangtorony megépíttetése is (52 méter magas) Noblacban. Körülbelül ugyanebben az időben, amikor elkészült a templom, vált Noblac, a Santiago del Compostela felé vezető népszerű zarándokúttá. Ettől kezdve Leonard (vagy Lienard) lett az egyik legmegbecsültebb szent a késő középkorban. Közbenjárására csodákat jósoltak, az áldott állapotban lévő nők pártfogója és az állatok (főként a szarvasmarha) védőszentje lett. Leonárd kultusza azonban főként Nyugat-Európában ismert. Angliában, nem kevesebb, mint 177 egyházat szenteltek neki. Leonard tisztelete Skóciában, Spanyolországban, Olaszországban, Svájcban, Németországban, különösen a bajoroknál, valamint Csehországban, Lengyelországban is erős. Olaszországban 225 hely viseli Leonárd nevét. A legkorábbi Friuliban épült. Máltán, Leonard, San Anard Abbati néven ismert. A máltai Kirkop községben, minden év augusztus harmadik vasárnapján körmenetben róják le tiszteletüket a szent előtt. Portugáliában, a 12. században épült Atouguia da Baleia (Peniche) templom viseli Saint Leonard nevét. Ez az egyedüli templom Portugáliában, amit neki szenteltek.

Németország

St. Leonhard a neve az 1219-ben épült frankfurti templomnak, ami a város központjában, a Majna-folyó közelében található. A román stílusú bazilika 1425-ban késő gótikus stílusban épült újjá egy oldal templommal megtoldva. Ami érdekes, hogy a St. Leonhard templom volt az egyetlen templom a kilenc templom közül az óvárosban, amelyik szinte sértetlenül túlélte a második világháborút. Ma a templom a plébánia része, és az angolul beszélő katolikus felekezet tulajdona.

Bad Tölzben, Bajorországban minden évben, november 6-án fesztivált rendeznek Szent Leonárd tiszteletére.

Oberland

November 5-én, a Szent Leonhard nap előtti éjszakán hangos horkantások, pata dobogások, nyerítések, egyszóval általános nyugtalanság hallatszik ki az oberlandi istállókból. Megkezdődik ugyanis a lovak feldíszítése és a történelmi hírességű lovas kocsik rendbe hozása. Így készülnek a lakók a november 6-i Szt Leonard felvonulásra. Másnap reggel, amikor még általában köd lepi be a tájat, az emberek népviseletbe öltöznek és elindulnak, hogy még időben odaérjenek a városházára, ahonnan elindul a körmenet. 70 lovaskocsi és 300 ló vonul fel minden évben. A lovak nagyokat nyerítve húzzák a nehéz hintókat, kocsikat. A hideg reggeli levegőben látszik a leheletük, mindenhol hallható a horkantásuk. Pedig néhány óra hosszat még ki kell tartaniuk.

A Leonhard napi felvonulás szokása több mint félévezredes hagyományra nyúlik vissza Bajorországban. Eredetileg egy régi germán szokás volt, amikor is Wotan/Odin istent ünnepelték (a skandináv és germán mitológia legfontosabb istene és a Panteon legidősebb, leghatalmasabb, legbölcsebb tagja) ezt a szokást később átvette a kereszténység. 1435-ban Reichling-ban, 1442-ban Kreuth am Tegernsee-ben jegyezték fel a Leonhardi körmenet megtartását, mindig november 6-án. Az idén szintén sor kerül erre a gyönyörű és emlékezetes hagyományra Oberlandban. Higgyék el megéri részt venni rajta, mert lenyűgöző élményt nyújt.

Szent Léonard de Noblat, Haute Vienne régióban található Franciaországban, napjainkban mindössze 4766 lakost számláló kis település, ennek ellenére a falu egyike az UNESCO világörökség részének, azon kívül a Santiago el Camino útvonal része. A falu régi házai egy tipikus, középkori utca képet alkotnak, ahol sok az apátsági templom. A 19. században a falu egy papírgyárral és egy porcelán manufaktúrával bővült. Noblat ma már nem vonzza a zarándokokat és turistákat, csupán egy éjszakai megálló a Tour de France ideje alatt.

Édesburgonyás tócsni, tormás-céklakrémmel

Posted on

Először is tisztázzuk, hogy mi az a tócsni?

A reszelt nyers krumplival és liszttel készült, zsírban, vagy olajban sült nemzetközi népi étel, melynek egyébként ezerféle neve van. A legvalószínűbb feltételezés szerint a tótlángos névből származik a tócsni név, ami Magyarországon a lapcsánka/hlebcsánka név után a legelterjedtebb.

Több helyen a tócsni és lepcsánka között különbséget tesznek, mert bár a tésztájuk azonos, a sütésük eltérő. Míg a tócsnit serpenyőben, zsiradék nélkül sütik, addig a lepcsánkát bő olajban, lángos gyanánt készítik. A tócsni alap receptje a legszegényesebb időket idézi, ám a népi találékonyság mindig azzal egészítette ki, amihez éppen hozzá tudott jutni. A tócsninak több változata ismeretes, fűszerezése, elkészítése alapján. A legegyszerűbb, leggyorsabb tócsni változat csak krumplival és liszttel készül, a hagyma, fokhagyma, tojás (egyes helyeken tej) nélkül.

A tócsnira jellemző, hogy csak az alaprecept hasonló, de ahogy mondani szokták: ahány ház, annyi szokás, így a tócsni tájegységenként, nemzetiségeknél, családoknál is más összetevőkkel készülhet.

A lepcsánka/tócsni a gasztronómiában nagyon széles körben alkalmazott étel. Talán legismertebb fogyasztási módja, amikor önálló fogásként, csak a tócsnit kínáljuk magában, esetleg adhatunk mellé szószokat, mint pl. tejfölöst, paradicsommártásost, és egyéb mártásokat. Sült húsok elkészítése esetén is kiváló körítés a tócsni, akár töltelékként, akár bő olajban sütött hússzelet bundájaként, vagy kész húsos főétel (pl. pörkölt, tepsiben sült húsok) mellett köretként.

A tócsni nem azonos a svájci rösztivel, mivel a röszti előfőzött burgonyából készül, míg a tócsni nyers, reszelt krumpliból.

Hozzávalók: 4 db burgonya vagy 2 db édesburgonya, só, bors, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 db tojás, 2-3 ek liszt

A tormakrémhez: előfőzött cékla, torma, só, bors, 1 csipet cukor, 2-3 ek natúr joghurt

  1. A burgonyát meghámozzuk, megmossuk, lecsepegtetjük és lereszeljük.
  2. A reszelt burgonyához hozzáadjuk a tojásokat, a lisztet, a lereszelt fokhagymát, megsózzuk, borsozzuk, és jól összekeverjük.
  3. Serpenyőben olajat forrósítunk. A burgonyamasszát evőkanál segítségével elhelyezzük a forró olajban, a kanál segítségével lapos lepényekké simítjuk. Mindkét oldalát kb. 5-5 percig szép arany barnára sütjük, majd konyhai papírtörlőre kiszedjük, hogy a felesleges zsiradék lefolyjon róla.
  4. Elkészítjük a céklakenőt, úgy, hogy a főtt céklát lereszeljük, sózzuk, enyhén borsozzuk, majd hozzáadunk tetszés szerinti (kb. 1-2 evőkanál) mennyiségű tormakrémet és egy evőkanál joghurtot. Ha kell egy csipet cukrot is hozzáteszünk, majd krémmé keverjük. (aki nem diétázik, az joghurt helyett adhat hozzá majonézt is)
  5. A tócsnikat a céklás tormakrémmel megkenve tálaljuk.