Month: október 2023
Csokoládés sütőtökös sajttorta szuflé
Ez a szuflé tökéletes befejezése egy dekadens étkezésnek. Olyan hihetetlenül habos és könnyű, mint egy felhő, csak érezni benne a sütőtök ízt. Ennek a desszertnek a textúrája olyan fényűző, hogy biztosan lenyűgöz mindenkit az ünnepi asztalnál. És ami még jobb, nincs szükség a pite szeletelére – mindenki azonnal belevághat. Kínáljunk fel hozzá egy tál enyhén édesített friss tejszínhabot, hogy igazán finom legyen.
Hozzávalók:
– 4 evőkanál sótlan vaj (szobahőmérsékleten, plusz több a szuflé formához)
– Egy doboz Mascarpone vagy Philadelphia krémsajt (szobahőmérsékleten)
– 1/2 csésze sütőtökpüré
– 4 nagy tojás (szétválasztva, szobahőmérsékleten)
– 1/3 csésze süteményhez való liszt
– 1 teáskanál vanília kivonat
– 1/4 teáskanál őrölt fahéj
– 1 csésze teljes tej (szobahőmérsékleten)
– 1/2 csésze cukor
– 1/4 csésze 60 %-os csokoládédarabkák (olvasztva)
Elkészítése
Melegítsük elő a sütőt 350 F vagy 180 fokra. Vajazzuk ki a szuflé forma belsejét. Tegyük egy olyan sütőformába, amelyik belefér egy vízzel megtöltött magasfalú tepsibe.
Tegyük a krémsajtot, a sütőtökpürét és a vajat egy közepes tálba. Egy gumi spatula segítségével keverjük össze, amíg sima és a 3 hozzávaló jól összeáll. Váltsunk habverőre, és egyenként adjuk hozzá a tojássárgáját, ügyelve arra, hogy teljesen beépüljön, mielőtt hozzáadjuk a következő tojássárgáját. Adjuk hozzá a lisztet, a vaníliát és a fahéjat, és keverjük simára. Lassan adjuk hozzá a tejet. Tegyük félre.
Egy nagy tálban verjük fel a tojásfehérjéket elektromos kézi mixerrel közepes-magas fokozaton, amíg kemény nem lesz, körülbelül 3 percig. A keverőgépet járatva lassan szórjuk bele a cukrot, amíg fényes nem lesz. A tojásfehérje egyharmadát a habverővel keverjük bele a krémsajtos keverékbe. Ismételjük meg a másik harmaddal. Most tegyük a krémsajtos keveréket a tálba a maradék tojásfehérjével, és egy spatula segítségével óvatosan forgassuk bele a maradék tojásfehérjét, amíg szép egyenletes nem lesz.
Öntsük a keveréket az előkészített szuflé formába. Csorgassuk rá az olvasztott csokoládét, és egy hurkapálcikával széthúzzuk, pókháló mintásra. Töltsük meg a sütőedényt annyi forró vízzel, hogy a szufléforma oldaláig érjen, és tegyük a sütőbe. Süssük 10 percig. Csökkentsük a hőfokot 175 fokra, és addig süssük, amíg a szuflé éppen csak megdermed, de a közepén még egy kicsit puha marad, kb. 50 percig. Hagyjuk kihűlni szobahőmérsékletűre a vízfürdőben. Vegyük ki a vízből, és tegyük a hűtőbe, hogy teljesen kihűljön, legalább 2 órán át.
Mórfejes virágcserép és Szicília
Ha látta valaki: A fehér lótusz sorozat második évadát, talán észrevett egy szokatlan szobrot, amely a sorozat néhány lenyűgöző szicíliai jelenetében bukkant fel. Két gyönyörűen díszített virágcserepet, egy férfit bajusszal és turbánnal, és egy női fejet -ezek a sziget tipikus kerámia cserepei, amelyek gyakran élénk színekkel és gyümölcsökkel vagy virágmotívumokkal díszítve teszik tökéletessé.
Olaszul a testa di moro– a mór feje a szerencse hagyományos szimbóluma, amely Szicília-szerte nyomon követhető. Eredete egy népmese, amely Szicília több mint ezer évvel ezelőtti arab megszállásának idejéből származik. A két fej egy szerelmespárt ábrázol – egy észak-afrikai és egy szicíliai őslakost, akik a szigeten szerettek egymásba. Mint sok olasz népmesében, a történet attól függően változik, hogy hol és kit kérdezünk, de mindegyikben közös, hogy a szerelmesek különböző társadalmi háttere komoly viszályok okozója lett. A Testa di moro szicíliai szerelmespárja a veronai Rómeó és Júlia, dél-olaszországi változata.
A történet Boccaccio Dekameronjában szereplő változata Messinában, egy északkeleti partvidéken fekvő városkában játszódik. Egy fiatal lány, Izabella beleszeret a nincstelen Lorenzóba, aki a családjának dolgozik. Amikor a lány testvérei felfedezik a szerelmüket, elhatározzák, hogy megölik Lorenzót, és elrejtik a holttestét, hogy ne szennyezzék be nemesi családjuk hírnevét.
Izabellának majd megszakad a szíve szerelmi bánatában, végül nem bírja Lorenzo nélkül, egy éjszaka kioson, felnyitja a koporsót, és lemetszi halott szerelmese fejét, hogy örökre magával tartsa a férfi egy darabját. Kissé horrorisztikus, nemde? Ráadásul bazsalikomot ültet a feje fölé, és a bazsalikom aszerint virágzik, ahogy a könnyeivel öntözi.
Palermóban viszont azt mesélik, hogy egy fiatal szicíliai lány egy nap kint nézelődött az erkélyén, amikor egy észak-afrikai férfi (akkoriban mórnak nevezték) ment el alatta. Mindkettőjük részéről szerelem volt első látásra, és a férfi udvarolni kezdett neki, meglátogatta az otthonában, és naponta szerelmet vallott. De románcuk véget ért, amikor a lány megtudta, hogy a férfi hamarosan elhagyja Szicíliát, és visszatér a hazájába, ahol már van egy felesége és gyerekei. A lány féltékeny dühében még aznap éjjel levágja a férfi fejét, akit a borába tett altatóval elbódított, hogy örökre magával tarthassa. A fejet kiteszi az erkélyére, hogy a győzelmével hencegjen, és a benne növő bazsalikom miatt a környék irigykedve nézzen rá. A lány divatot csinál, no nem a fejlemetszésből, mert hamarosan a szomszédjai elkezdik elkészíteni a fej, kevésbé horrorisztikus virágcserép változatát, így született meg a szicíliai kerámia hagyomány.
Mellesleg a szicíliai identitás a kultúrák különleges keveréke, köszönhetően annak, hogy a Földközi-tengeren, Olaszország és Észak-Afrika között helyezkedik el. Az évszázadok során számos világkultúrának adott otthont -többek között görög, spanyol, arab és egyéb népek kultúráinak, és mindegyikük nyomot hagyott a szigeten az építészetben, a művészetben és persze az ételekben is. E kissé hátborzongató történet mellett az arabok szicíliai jelenlétének nyoma a sziget legértékesebb terményeiben: a pisztáciában, a mandulában és a sáfrányban érezhető.
Nagyon megörültem, amikor egy másik szicíliai alapanyagot, az olíva olajat találtam, amelyet a testa di moro motívumot művészien felhasználó palackokba csomagoltak. Így most már arra járva bárki belekóstolhat a helyi folklór sajátos ízébe –szerelmi gyilkosság nélkül!
Karácsonyi házikó
Ez a torta egy karácsonyi történet, amit meg lehet enni, mert a tortaház kúp alakú zselés cukorral karácsonyi hangulatba hoz mindenkit.
Eredetileg ez a belga recept a cuberdon cukorkával készül, ami egy kúp alakú belga édesség, Gentben népszerű helyi csemege. Hollandul Gentse neus (“genti orr”) vagy neuzeke (“kis orr”) néven is ismert, mivel a cukorka hasonlít az emberi orrhoz. A francia nyelvben a cuberdont, chapeau-de-curé-nak és chapeau-de-prêtre-nek (papi kalapnak) is nevezik. A cukorka külseje viszonylag kemény, míg a belseje zselés. A cuberdons hagyományosan cukorkakéregből áll, lágy, málnaízű töltelékkel. A színükgyönyörű lila, bár újabban más színű és ízű változatok is kaphatók.
Az utóbbi években kapták fel, és elkezdtek belőlük jégkrémet, desszertmártást és süteményeket készíteni. A cuberdon csak körülbelül három hétig tartósítható, ezután a belseje kristályosodni kezd. Ez a korlátozott eltarthatóság az oka annak, hogy a cuberdont ritkán exportálják Belgiumon kívülre. Ez a receptet kipróbáltam a magyar zselés cukorkával, amivel szintén kiváló.
Hozzávalók:
1 db kész tortalap
100 g Philadelphia krémsajt vagy Mascarpone
100 ml tejszín
2 evőkanál porcukor
100 g kockacukor
2 evőkanál víz
Az utolsó simításhoz
20 babapiskóta
7 db kockacukor
porcukor (opcionális)
9 kiválasztott összetevő
Elkészítése
A kockacukrot összetördeljük, és alacsony hőfokon felolvasztjuk az evőkanálnyi vízzel.
Keverjük az olvasztott cuberdont/zselés cukrot a krémsajthoz.
A tejszínt a porcukorral verjük kemény habbá. A tejszín 2/3-át a cuberdon/zselés krémhez keverjük, a többit a hűtőszekrényben, egy krémnyomó zacskóban tartjuk. Hagyjuk a krémet a hűtőben még 15 percig dermedni.
Vágjuk a tortát ház alakúra úgy, hogy a két átlós oldalát levágjuk. Ezeket a darabokat nem fogjuk felhasználni. Így kapunk “menedékházikó” vagy erdei házikó formát.
Ezután vágjuk a tortát vízszintesen hosszában ketté. Az alsó vastag tortaszeletet tegyük egy téglalap alakú tálra, és középső rétegként kenjünk rá egy réteg cuberdon krémet. Most helyezzük rá a második tortaszeletet, az “aljzatot”. Ismét kenjünk rá a cuberdon krémből, az oldalára és a tetejére is. Fogjünk egy villát, és a villa hegyeivel lapítsuk le az oldalát. A megkent tortát hagyjuk ismét 15 percig dermedni a hűtőben.
Helyezzük a babapiskótákat a “menedékházikóra”. Fújjunk tejszínhabrózsákat a hűtőszekrényben tárolt, megmaradt tejszínhabbal a ház gerincére. Befejezésként tegyünk a tetejére néhány kúp alakú zselés cukrot, és majd ha karácsonyi hangulatot akarunk, akkor szórjuk be porcukorral.
Gesztenyeünnep Spanyolországban november elsején
Gesztenye vagy Castanha?
Itt van az ősz, és vele együtt a sült gesztenye illata. Ez a gyümölcs vagy tulajdonképpen dió legalább annyira finom, mint amennyire egészséges. Betakarítására általában október végén és novemberben kerül sor. Ezért október 31.-én és november 1.-én híres gesztenyefesztivál veszi kezdetét a spanyolországi Curral das Freiras faluban. A betakarított gesztenye mennyisége átlagosan 70-80 tonna között van. A gesztenye tehát sok család számára jelent biztos anyagi hátteret, és szívesen látott ételkiegészítője Curral das Freirasnak, de Jardim da Serra, Campanario és Serra de Agua településeken is bőven terem.
Curral das Freiras
Curral das Freiras község teljesen elszigetelten fekszik Madeira szigetének közepén. Látványos helyen, két, szinte függőleges hegyoldal között jött létre. A falu alapításának oka ezen a távoli helyen 1566-ra nyúlik vissza, amikor kalózok szállták meg Madeira fővárosát, Funchalt. A Santa Clara kolostor apácái elmenekültek a kalózok elől, és miután biztonságba helyezték magukat, utána elrejtették a kolostor vagyonát itt, a sziget belsejében.
Az évente megrendezett Festa da Castanha fesztiválra minden évben november 1-jén kerül sorra. Ebből az alkalomból Curral das Freiras ünnepi színekbe öltözik. Animációk, gesztenyével díszített felvonulások zajlanak az utcákon, zenés és táncos fellépések minden korosztály számára. Ez tényleg egy népünnepély, amely a gesztenyét dicsőíti, rengeteg ételstanddal. Mindenki talál itt valami kedvére valót. Finom gesztenyével készült süteményeket, vagy csak forró, sült gesztenyét, de likőrként, levesekben és még sok más formában is élvezhetjük. A fesztivál nemcsak a helyiek számára öröm ünnep, hanem sok turista is kizárólag emiatt látogat el ide, hogy közelről és személyesen tanulmányozhassák ezt az ízletes hagyományt. A Festa da Castanha egyedülálló alkalmat jelent nemcsak a kóstolásra, hanem arra is, hogy kiélvezzük a társasági élet örömteli pillanatait.
A gesztenye felhasználása
A gesztenyét meg lehet szárítani és lisztté őrölni, amelyből aztán kenyereket, süteményeket, pitéket, palacsintákat, tésztákat, polentát (Korzikán pulenda néven ismert) lehet készíteni, vagy pörköltek, levesek és mártások sűrítőanyagaként lehet felhasználni. A mediterrán országokban a gesztenyelisztből gesztenyetortát készítenek. Korzikán a lisztből fánkot sütnek, amelyeket fritelli-nek neveznek, és necci, pattoni, castagnacci és cialdi nevű ételek készülnek még belőle. A liszt lehet világos bézs színű, mint a castagnicciai, vagy sötétebb, ami régiónként változik.
A cukrozott gesztenye (cukorszirupban kandírozott, majd fagyasztott egész gesztenye, amelyet franciául marrons glacés-nek vagy törökül kestane şekeri (“cukrozott gesztenye”) néven árulnak. Franciaországban a 16. században jelentek meg. A 19. század vége felé, amikor Lyonban recesszióba került a textilpiac, különösen a selyem piacának összeomlásával, Clément Faugier építőmérnök kereste a módját, hogyan lehetne a regionális gazdaságot újraéleszteni. 1882-ben Privasban feltalálta a marron glacés ipari méretű előállításának technológiáját (bár a betakarítástól a késztermékig szükséges több mint 20 lépés nagy részét még mindig kézzel végzik). A gesztenyét ősszel szedik, és a következő nyár elejétől kezdve karácsonyra kandírozzák. Így a karácsonykor fogyasztott marrons glacés mindig az előző évben szedett gesztenyékből készül.
A gesztenyék tehát cukrozva, főzve, párolva, sülve, grillezve vagy sütve is fogyaszthatók édes vagy sós receptekben. Zöldségek, baromfi, szárnyasok és más ételek töltésére is felhasználhatók. Frissen, szárítva, őrölve vagy Franciaországban, Belgiumban konzervként (egészben vagy pürében) kaphatók. A lé erjesztéséből finom, szemcsés cukor nyerhető, valamint sör; a pörkölt gyümölcsből pedig kávépótlót lehet készíteni.
A híres francia tudós, Parmentier, aki többek között a burgonya népszerűsítője volt, a gesztenyéből cukrot nyert ki, és egy több kilós gesztenyecukrot küldött a lyoni akadémiának. A röviddel ezután következő kontinentális blokád (1806-1814) fokozta a gesztenye, mint cukorforrás fejlesztésére irányuló kutatásokat, de Napóleon mégis inkább a céklát választotta helyette.
Az édes vagy szelídgesztenyét hidegen nem könnyű meghámozni. Egy kilogramm romlatlan gesztenyéből körülbelül 700 g héjas gesztenyét lehet kinyerni.
Szüreti mulatságok Toszkánában
Szeptember és október a “vendemmia”, azaz a szüret időszaka Toszkánában, a tartomány évente közel 50 millió látogatót fogad, és az ősz az egyik legnépszerűbb időszak, különösen a borok szerelmesei számára.
A régió királynő szőlője a Sangiovese, amelyet a rusztikus meggyes ízek, az ibolyás aromák és a jól fogyasztható testesség jellemez. A Sangiovese íze attól függően változik, hogy melyik régióban préselik és palackozzák. Például Montepulciano zöldellő völgyeinél a Chianti Classico dombjaival szemben.
Bár ésszerű feltételezni, hogy ezek a hónapok a tökéletes időszakok a pincetúrákhoz, ez egyben a borászok számára az egyik legforgalmasabb, mivel a szüret és a préselés ideje, ami megnehezíti a vendégek fogadását a birtokaikon.
A toszkánai falvakban tett pincetúrák helyett inkább keressük a piazze-k (városok terei) területén tartott “feste di vino” (azaz borfesztiválok) eseményeit, hogy megismerkedjünk a régió borkultúrájával, hagyományos művészetével és szezonális gasztronómiai különlegességeivel, például a húsos tál a pici tésztával (picsinek kell ejteni) ami egy vastag, kézzel sodort tészta, olyan, mintegy zsíros spagetti. A toszkánai Siena tartományból származik; Montalcino környékén pinci néven is emlegetik. A tésztát jellemzően csak lisztből és vízből készítik. A tojás hozzáadása nem kötelező, azt a családi hagyományok határozzák meg. Alternatívaként a víz helyett finomra vágott vagy felaprított spenótot is lehet használni. A tésztát vastagra sodorják, majd csíkokra vágják. Egyes családoknál a tésztacsíkot az egyik tenyér és az asztal között tekerik fel, míg a másik kezükkel a csík többi részét körbetekerik. A csíkot a tenyerek között görgetve is lehet formázni. Mindkét módszerrel vastag tésztát kapunk, amely valamivel vékonyabb, mint egy közönséges ceruza. Kézzel készített jellegéből adódóan ez a tészta nem egyforma méretű, és hosszában eltérő vastagságú. Ezt a pincsi tésztát adják köretként vadhúsokhoz, kacsához stb.
A másik finomság a borszőlős lapos édes kenyér, a schiacciata con l’uva (borszőlős lepény). Ez az ősz első illatát idéző nassolnivaló rendkívül egyszerű recept a toszkán paraszti hagyományokból való: kenyértészta fekete szőlővel és cukorral. Az eredmény egy enyhén édes desszert, cukros kéreggel és lédús szőlővel.
Hozzávalók: 400 g 0 liszt, 7 g sörélesztő, 6 evőkanál porcukor, 4 evőkanál olívaolaj, 200 ml víz, 2 fürt fekete szőlő
A Schiacciata all’uva-t régen kizárólag szüret idején készítették, amikor a szőlő érett és bőséges volt, a kenyér pedig szigorúan házi készítésű. Valójában ez egy sütemény, amely kovászos kenyértésztából készül, só nélkül, ahogyan az Közép-Olaszországban hagyomány, fekete szőlő, olívaolaj és egy kis cukor, mind a területhez kapcsolódó termékek felhasználásával. Két réteg tészta, két réteg szőlő (a Castagnacciónál kevésbé híres).
Elkészítése: Először oldjuk fel az élesztőt a víz felében. Tegyük a lisztet a keverő tálba, adjuk hozzá az élesztőt és az olajat; forgassuk az alacsony fordulatszámon éppen csak annyira, hogy összeálljon, és apránként adjuk hozzá a maradék víz egy részét vagy egészét. Állítsuk be a keveréket aszerint, hogy ne legyen se túl lágy, se túl kemény a tészta. Gyúrjuk kb. 15 percig, amíg a keverék sima és rugalmas lesz.
Tegyük át egy tálba a tésztát, fedjük le fóliával, és hagyjuk kelni, amíg a duplájára kel (ez körülbelül 2 órát vesz igénybe). Tegyük a megkelt tésztát egy lisztezett felületre. A tészta kb. 2/3-át kivesszük, és a kezünkkel egy 23 x 23 cm-es, sütőpapírral bélelt és olajjal kikent, négyzet alakú tepsibe terítjük. Az alját és a széleinek egy részét is be kell fednie. Terítsük rá 1 fürt szőlő héjas szemeit, szórjuk meg 3 evőkanál porcukorral, és csorgassuk rá az olajat. A maradék tésztát a kezünkkel vagy sodrófával kinyújtjuk, és a gyümölcsös töltelékre borítjuk, a széleket az ujjainkkal jól lezárjuk. A maradék szőlőt a tészta felületére terítjük, megszórjuk a maradék 3 evőkanál cukorral és egy csepp olajjal. Helyezzük 190 fokra előmelegített sütőbe, és 45-50 percig vagy aranybarnára sütjük. Vegyük ki a schiacciatát a sütőből, és tálalás előtt hagyjuk teljesen kihűlni.
Ezek a kulturális boros rendezvények a számos boros standdal és pop-up enoteca pincékkel optimális lehetőséget nyújtanak arra is, hogy egy délután vagy este alatt megismerkedjünk a borászokkal.
Íme, egy Firenzében élő sommelier által ajánlott 5 toszkánai borral foglalkozó fesztivál kurátori listája:
Festa dell’Uva Impruneta
Firenze központjától kevesebb, mint 30 perces autó- vagy buszútra található a terrakotta város, Impruneta, amit “a fenyők földjének” lehetne lefordítani. Impruneta 1932 óta ad otthont ennek a borünnepnek, ahol a város 4 kulcsfontosságú környékbeli Rione rallye (gare) versenyez. A vásárt eredetileg azért találták ki, hogy a nehéz gazdasági időkben népszerűsítsék a szőlő/bor fogyasztását. Jelmezes felvonulások, kézműves standok, helyi Chianti borok és versengő Rione bankettek uralják a borral teli hétvégét.
Festa dell’Uva Chiusi
Montepulcianótól délre, Umbria határán, a Valdichiana-völgy szélén fekszik Chiusi. Ez Toszkána egyik ősi történelmi gyöngyszeme, amely lenyűgöző etruszk romjairól híres. Az évente megrendezett borfesztiválon egész Olaszországból származó borokat kóstolhatunk, különös tekintettel Umbriára és Toszkánára, friss pici tésztát és munka közben láthatjuk a helyi nonne-t, aki ezeket a vastag tésztákat sodorja a téren, valamint utcaszínházi előadásokat, DJ-ket, folklórműsorokat és helyi zenekarokat.
A borkóstolás és a tésztakeverés között látogassunk el néhány lenyűgöző kulturális műemlékhez, a katakombákhoz, a régészeti múzeumhoz, a római kori Labirinto di Porsenna labirintus toronyhoz, amely filmes nosztalgiát és földalatti romokat kínál.
Festa dell’Uva Maremma
Dél-Toszkána e kevésbé ismert gyöngyszeme a legjobban várt éves boros rendezvények virágzásakor a terület vörös Morellino di Scansano borával büszkélkedhet. Ez a másik alulértékelt toszkán sláger egy könnyen fogyasztható, elegáns bor, amarena cseresznyés jegyekkel, amely elsősorban (85%-ban) egy helyi Sangiovese klónból áll. Elisabetta Geppetti “la signora del Morellino” borász tette fel a térképre, és ez a festa remek alkalom arra, hogy több kistermelővel is megismerkedjünk, akik büszkék rá.
Festa del Vino Montecarlo
Ez a kis DOC borvidék Lucca városka közelében található, ami jó hír az olyan toszkániai nyaralóknak, akik egy kis kitérőt tesznek az olyan forró pontoktól, mint Firenze és Siena. Az itteni borok a szokásos helyi specialítások, mint a Sangiovese, a Ciliegiolo, a Canaiolo és a Trebbiano, de néhány nemzetközi sztárral vegyítve, mint a Cabernet Sauvignon, a Merlot és a Syrah, ami ezeket az egyszerű asztali bor keverékeket karakteressé teszik. Mi mással lehetne jobban megismerni ezt a kevésbé ismert DOC-t, mint a szeptemberben évente megrendezett egyhetes borfesztiválon, amely hagyományos népzenét, street food ételeket kínáló standokat és egyedi pop-up programokat, például borkóstolást kínál a csillagos ég alatt.
Chianti Borfesztivál Greve-ben
Szereti a rusztikus, cseresznye ízű vörösborokat a Chianti Classicóból? Ez az 1972 óta minden év szeptemberében megrendezett hétvégén át tartó boros rendezvény, amely a konzorcium szinte valamennyi termelőjét összehozza Greve főterén. Ideális mind a borrajongók, mind a borszakértők számára.
Vino al Vino Panzanóban
Szeptember minden harmadik hétvégéjén a Chianti Classico Panzano alrégiójának több mint 20 bortermelője gyűlik össze, hogy bemutassa nedűjét a festői szépségű falucska főterén, a Piazza Bucciarelli téren. A standoknál egy pohár kóstolóért és kóstolásért napi díjat kell fizetni (30 Eu-tól kezdődően). A Panzanóban termelt borok 90%-a biobor, és többnyire kis családi pincészetekből kerülnek a boltokba.
A toszkánai gesztenyefesztiválok avagy az ősz édes íze
Ahogy ősszel elkezd hullani a gesztenye, Toszkána számos falujában helyi fesztivállal ünneplik ezt a nagy becsben tartott ikont, mivel Toszkánában már évszázadok óta termesztik a gesztenyét, amely itt és Olaszország más hegyvidéki régióiban régóta a cucina povera (a dél-itáliai szegények konyhája) alapanyaga. A gesztenye alacsony nedvességtartalma és sűrű szénhidráttartalma miatt kiváló túlélő eledel, és más egyszerű alapélelmiszerekkel, például a polentával/kukoricaliszt/puliszka együtt a gesztenye a közép-olaszországi Appenninekben élők számára nélkülözhetetlen volt a II. világháború és a háború utáni évek alatt.
A bőségesen termő gesztenye is hozzájárul ahhoz, hogy a terület sertéshúsából készült termékek íze olyan jellegzetes legyen, mivel a disznók az erdő talajára hulló gesztenyét eszik. Ami egykor a kollektív harc szimbóluma volt, ma már helyi csemege, és a gesztenyéből tésztát, cukrozott édességet, lekvárt, fagylaltot is készíthetünk. Toszkána egyes részein a gesztenyéből castagnaccio néven, mazsolával és rozmaringgal sütött lapos süteményt, vagy necci-t, gesztenyelisztből, vízből és sóból készült, juhtúrós ricottával töltött palacsintát készítenek, amit cannoli alakúra sodornak. Desszertként, reggelire vagy édes nassolnivalóként fogyasztják. A gesztenye enyhe, természetes édessége jól illik a desszertekhez, de a tésztáknak és más sós ételeknek is új dimenziót kölcsönöz.
Amikor ősszel a gesztenye kezd lehullani, Toszkána számos falujában sagra-t tartanak (helyi fesztivált, amely általában ételekkel, díszszemlével és sporttal jár) vagy festa keretében ünneplik ezt a nagy becsben tartott kulináris jelképet.
Íme az 5 kihagyhatatlan gesztenyés esemény a régióban:
A Firenzétől északra, Emilia-Romagna határán fekvő Mugello régió Toszkána rejtett egyben leghíresebb kulináris gyöngyszeme. Mugello a tortelli nevű, burgonyával töltött tésztájáról ismert, a fesztiválon elsősorban ezt a szénhidrátbomba gombócokat ünneplik, az itt termő porcini gombával és gesztenyével együtt, amelyet a helybeliek marroni-nak neveznek. Az idén 2023. szeptember 29. és november 19. között minden hétvégén megrendezik ezt az eseményt.
Smarronando & Svinando
(smarronando & svinando: a helyi dialektusban a gesztenye és a bor élvezetére utaló összetett szó).
A gesztenyeszüret mellett az ősz Toszkánában egy másik kulináris élvezetet is tartogat: a vino novello, a szőlőszüret után nem sokkal, frissen erjesztett újbort. Ezen a találóan elnevezett fesztiválon Firenzuolában, amelyet október két hétvégéjén tartanak, helyi gyümölcsízű, sűrű vörösbort ihatunk, miközben sült gesztenyével telepakolt tölcséreket falatozhatunk.
Tartufesta
Ezen a szarvasgombára összpontosító fesztiválon Montaionéban, amelyet általában október vége felé tartanak, az illatos szarvasgomba & gesztenye fúziójával kétszeresen élvezhetjük az ősz ajándékait. A rendezvény fénypontja a régió egyik erdővédelmi nonprofit szervezetének támogatásának köszönhetően, a nyílt tűzön történő pörkölést magában foglaló, oktató jellegű kóstolási esemény.
Passioni d’Autunno
A gesztenyéhez olyan finomságok illenek, mint a cukrászsütemények és a desszertborok ezen az édességekre összpontosító ünnepen, amely a csokoládét és a gesztenyét ünnepli, Prato tartományban október 13-án kerül sor. Ha ez nem lenne elég vonzó esemény, akkor tobzódhatunk a helyi bortermelők kínálatában ahol bárki megkóstolhatja a közeli Carmignano borvidék kevésbé ismert, gazdag vörösbor fajtáit és bordeaux-i borait.
Sagra delle Castagne Marradi
Marradi városában októberben vasárnaponként gesztenyés rendezvényekkel várják a gesztenye imádóit. Itt a gesztenyét minden lehetséges formában megkóstolhatjuk, a sült gesztenyétől a kandírozott marron glacéig, a lekvárokig, a mézig, a süteményekig, a gesztenyével töltött ravioliig és a castagnaccio-ig. Ez a szénhidrát kedvelők paradicsoma fesztivál, helyi népi zenekarokkal és gyerekprogramokkal kiegészítve tökéletes lezárása az október hónapi olasz vígasságoknak.
Egy koffein függő története
Libabőrös lett a karom. Fájt a gyomrom, és izzadni kezdtem. Majd egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt, a szám kiszáradt. A szorongás fokozódott, ahogy a szívverésem felgyorsult, de amikor már a látásom is elhomályosult nagyon megijedtem.
Azt hihetné valaki, hogy ez a rosszullét a kora reggeli órákban játszódott le, mert hogy egész éjjel buliztam, és a túl sok alkohol mellékhatása okozta a szimptómákat. De nem. Délután 3 óra volt egy teljesen megszokott munkanapon. És a rémisztő tüneteim oka? A túl sok teaivás.
A teafogyasztásra tulajdonképpen az édesanyám szoktatott rá, akinek a napi három csésze tea az élete része volt, és nekem is az lett, amióta az eszemet tudom. Már hatéves koromban teát vittem az iskolába innivalóként, de nem fodormentát, hanem igazi fekete teát, amiről az osztálytársaim azt hitték, hogy Coca Cola…Szerintem olyan erős volt, hogy az ezüst evőeszközről lemarta volna a szennyeződést. Így lett már kora ifjúságomtól az életem része a koffein.
Olyannyira, hogy felnőtt éveim nagy részét ennek a szernek a rabjaként töltöttem -ez a függőség hihetetlen hatással volt a fizikai és mentális egészségemre. És meg kell hogy mondjam, iszonyú nehéz volt leszokni róla. Gyerekként kívülről tudtam az anyukám tea fajtáinak a nevét,-mire tinédzser lettem, már három cukorral kevertem a saját teafőzetemet. Bergamotte olajos tea, jázmin tea, ceyloni, darjelingi? Úgy éreztem, hogy ez a felnőtté válás meghatározó része. Nem telt el túl sok idő, és az ital mélyen beépült a létezésembe. Szerelmi bánat? Tea. Jó hírek? Tea. Rossz hír? Tea. Unalom? Tea, tea, tea, tea, tea.
De amikor a húszas éveim közepén gimnáziumi tanár lettem, egyúttal az iskolai amatőr színpad dramaturgja -kétségbeesetten igyekeztem lépést tartani a kaotikusan pörgő életstílussal, meg a két kislányom nevelésével-,így észre sem vettem, hogy mennyire függök a koffeintől. Anélkül, hogy gondolkodtam volna rajta, naponta hat-hét csésze teát kortyoltam ész nélkül. A férjemmel és a gyerekeinkkel még a hétvégén is egy kávézó köré terveztük a sétáinkat. Az egész életem a következő koffeinbevitel köré épült. Akinek nincs fogalma arról, hogy mennyi a napi „normális” koffein bevitel, annak elmondanám, hogy egy átlagos csésze kávéban körülbelül 95 mg koffein van (a kávébabok fajtájától és a készítés módjától függően persze sokkal több is lehet) – és körülbelül 47 mg egy csésze teában tejjel!
Szóval az ajánlott maximális koffeinbevitel 400 mg – nem is beszélve arról, hogy egyes fájdalomcsillapítók, szénsavas üdítők, csokoládé, matcha és még a zöld tea is tartalmazhat koffeint. Nem csoda, hogy több tanulmány a koffeint a világ legelterjedtebb pszichoaktív drogjaként emlegeti. A 2020-as tavaszi zárlat kezdetén kezdtem észrevenni először a túl sok koffein kedvezőtlen hatását. Még egy teljes éjszakai alvás után is fáradt, kimerültnek éreztem magam. Nyűgös voltam, amíg meg nem ittam a nap első tejes kávéját – és még akkor is alig tudtam koncentrálni, amíg gyorsan utána nem küldtem egy csésze teát. Nem csoda, hogy a nap nagy részében idegesnek éreztem magam. Olyan feszültség tombolt bennem, mint egy kitörni készülő vulkánban, ezért minden egyes csésze italhoz szénhidrátot fogyasztottam – aztán még több koffeinre volt szükségem, hogy átvészeljem a délutáni elkerülhetetlen visszaesést.
Mivel ekkor már újságíróként otthonról dolgoztam, a koffeinbevitelem az egekbe szökött. A vízforraló felállítása volt az egyetlen kifogásom, amiért elhagytam az “íróasztalom”. Visszatekintve nem csoda, hogy alig néhány héttel később elkapott az első pánikroham. Borzalmas volt – egy ponton tényleg azt hittem, hogy meghalok. Miután sikerült a légzésemet szabályozni, a tüneteim különös Google-je azt sugallta, hogy a koffein lehetett a bűnös – ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom csökkenteni a mennyiséget.
A következő néhány hétben egy kávéról nullára, hét teáról négyre csökkentettem a fogyasztásomat. Fokozatosan, minden nap egyet kihagytam belőle, gyümölcsteával vagy vízzel helyettesítve azt.
Mégsem javult a közérzetem, nem éreztem jobban magam. Csak többet kellett pisilnem. Így hát úgy döntöttem, hogy teljesen abbahagyom a koffein bevitelt. Mivel már kihagytam néhány csészével, azt gondoltam, hogy nem lesznek elvonási tüneteim…de voltak. Nagyon nehéz időt éltem át, szörnyű rosszulléteket. Az első 24 óra, amikor teljesen koffeinmentessé váltam, a legrosszabb volt, amit valaha is éreztem életemben. Kínzó fejfájás gyötört, remegtem, álmos voltam, émelyegtem, még hallucinálni is kezdtem.
Egy napra beteget jelentettem.
Aztán fokozatosan javulni kezdett az állapotom, körülbelül három napba telt, mire a hányingerből felépültem, de a fejfájás még egész héten át tartott. Egyszerűen azért, mert kihagytam az angolok kedvenc italát. Nem tudtam elhinni. Néhány hét koffeinmentesség után fokozatosan bevezettem egy kávét az étkezési rutinomba -valamint egyetlen csésze koffeinmentes teát. Azóta végleg elhagytam a kávét és csak napi két gyümölcsízű teát iszom, vagy egy borsmentásat, ha úgy érzem, hogy hiányzik. De soha nem koffeinest-ez a mai napig így van. Becs szó!
De mivel a forró italok sokáig a mankóim voltak, elveszettnek éreztem magam nélkülük-ezért úgy döntöttem, hogy ha mégis iszom reggel egy kávét, akkor “finom” kávét fogok inni. Időt töltök a kávébab megvásárlásával és őrlésével, és nézem, ahogy lassan átcsöpög a szűrőn. Élveznem kell a kávékészítés rituáléját, mint a japánok a tea ceremóniát.
Ugyanez a helyzet történt a teával is, a csúcsminőségű koffeinmentes márkákat választva (mellesleg nekem ugyanolyan íze van mindegyiknek, mint a hagyományos olcsónak). Most, amikor kevesebb koffeint fogyasztok, úgy veszem észre, hogy jobban élvezem a két csészényit, mint a hatot. Mélyebb alvás után felfrissülve ébredek. Ébernek, ragyogóbbnak érzem magam, és a bőröm, a hajam és a fogaim még soha nem néztek ki jobban. A béltraktusom is rendbejött.
Míg korábban el sem tudtam volna képzelni az életemet tea nélkül, most már három év után egyáltalán nem probléma, ha egy nap kihagyom. A régi teafogyasztásomra úgy tekintek, mintha egy fiatalkori barátomra emlékeznék vissza, szeretettel. Egykor szükségem volt rá, de az élete mindenkinek másfelé kanyarodott.
Bár az én esetemben a hirtelen koffein megvonás kísérlet rendkívül ostoba dolog volt – és semmiképpen sem ajánlom senkinek ezt a drasztikus leszokást-, de mindenképp érdemes néha elidőzni a vízforralónál, és megkérdezni önmagunktól, hogy: “Szükségem van erre?”Egy biztos, hogy soha nem fogom megbánni, hogy teljesen lemondtam a koffeines teáról.
Borjúszelet francia gribiche mártással
A gribiche egy francia, majonézszerű, tojásos mártás. Finom egy ropogós borjúszelet mellé!
Hozzávalók:
– 800 g vékony borjú szelet/karaj
– liszt
– 2 tojásfehérje
– panko zsemlemorzsa
– 200 g jégsaláta
– 1 citrom
– olívaolaj
– bors
– só
a gribiche mártáshoz:
– 4 tojás
– 1 gerezd fokhagyma
– 1 evőkanál mogyoróhagyma
– 1 evőkanál kapribogyó
– 1 evőkanál borecet
– 1 evőkanál petrezselyem
– 1 evőkanál mustár
– 1 evőkanál ecet
– bors
– só
19 kiválasztott összetevő
Elkészítése
Készítsük el a gribiche-t: A tojásokat 9 percig főzzük, majd hideg vízben lehűtjük. Hámozzuk meg a tojásokat, és villával pépesítsük.
A mogyoróhagymát vágjuk finomra, a fokhagymát zúzzuk össze, az uborkát aprítsuk fel. Reszeljük le a tojásokat, és tegyük félre. Egy késsel aprítsuk fel a kapribogyót, ízesítsük a mustárral, az ecettel és a finomra vágott petrezselyemmel együtt. Sóval és borssal fűszerezzük. Végül keverjük hozzá a lereszelt tojásokhoz és dolgozzuk jól össze.
A hússzelethez:
A vékony karajt +/- 80 g-os szeletekre vágjuk.
Helyezzük ezeket 2 műanyag lap közé, és szépen verjük ki jó laposra. Sóval és borssal fűszerezzük.
Forgassuk meg a lisztben, a felvert tojásfehérjében, és a pankó morzsában. A borjúhússzeleteket először a lisztbe, majd a tojásfehérjébe, végül a pankóba forgatjuk.
Tegyünk egy serpenyőt a tűzre, és öntsünk bele bőségesen olívaolajat.
Hagyjuk, hogy az olaj jól felforrósodjon. Ezután helyezzük a szeleteket a serpenyőbe, és süssük aranybarnára. Ha szükséges, adjunk hozzá még egy kis olajat. Ügyeljünk arra, hogy a hús szép ropogós kérget kapjon. Vegyük ki a serpenyőből a húsokat, tapogassuk le egy konyhai papírral, és fűszerezzük borssal és durva sóval.
Befejezésül
Helyezzük a szeleteket a tányérra, és tálaljuk hozzá a gribiche-t. Díszítsük salátával és egy cikkely citrommal.
Marhapörkölt paszternákkal, sütőtökkel és retekkel
Hozzávalók
– 1 kg marhapörkölt
– 1 burgonya
– 2 sárgarépa
– 1 paszternák
– 300 g sütőtök
– 1 retek
– 1 hagyma
– 33 cl sör
– 50 g vaj
– kakukkfű
– petrezselyem
– bors
– só
Köret
– 2 alma
– 1 citrom
– 1 torma
16 kiválasztott hozzávaló
Elkészítése
Hámozzuk meg a zöldségeket, és vágjuk őket viszonylag nagy darabokra. Az almát, a tormát és a citromot tegyük félre, tartsuk meg a körethez.
Egy tűzálló serpenyőben hevítsünk fel kevés vajat, sózzuk, borsozzuk a húst, és pirítsuk meg mindkét oldalán. Vegyük lejjebb a hőfokot, és adjuk a húshoz a zöldségeket. Adjuk hozzá a kakukkfüvet, és pároljuk a zöldségeket néhány percig. Ezután öntsük le a sörrel, és tegyük rá a fedőt a serpenyőre. Toljuk a serpenyőt a sütőbe, és pároljuk másfél órán át 170 °C-on.
Hámozzuk meg az almát és a tormát. Reszeljük le az almát és a tormát ízlés szerint egy tálban. Locsoljuk meg egy fél citrom levével.
A marhahúst bőven szórjuk meg az apróra vágott petrezselyemmel, és a húst tálaljuk a fűszeres körettel.
Vörös csuka grillezett sütőtökkel és fűszeres mandulakéreggel
A vörös csuka tökéletes őszi hal. Lágy és édes ízű, amely ebben az egyszerű receptben tökéletesen érvényesül.
Hozzávalók
– 600 g vörös csukafilé
– 1 Hokkaido sütőtök
– 1 gerezd fokhagyma
– 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem
– 2 evőkanál zsemlemorzsa
– 2 evőkanál mandulapehely
– 2 evőkanál olívaolaj
– bors
– só
– főzővaj
– olívaolaj
– 100 g rukkola
12 kiválasztott hozzávaló
Elkészítése
Szeleteljük fel a sütőtököt, távolítsuk el a magokat, de hagyjuk rajta a héját. Tegyük egy sütőpapírral bélelt tepsibe.
Keverjük össze az apróra vágott petrezselymet, az apróra vágott gerezd fokhagymát, a zsemlemorzsát és a reszelt mandulát. Keverjük hozzá az olíva olajat, és ízesítsük tovább sóval és borssal. Szórjuk ezt a morzsát a sütőtökre, és süssük 180 °C-ra előmelegített sütőben 20-25 percig.
Közben jól töröljük szárazra a vörös csuka filéket. Kevés vajban és olívaolajban süssük ropogósra, először a bőrös oldalát. Fordítsuk meg 3 perc után, és süssük át a másik oldalát is. Sóval és borssal fűszerezzük.
Öblítsük le a rukkolát. Helyezzük a halat és a tökszeleteket a tányérokra, és fejezzük be a rukkolával. Finom burgonyapürével tálaljuk.
- 1
- 2
- Következő →
Xilvia 