Month: március 2018
Japán zöld teás süti eperrel és pisztáciával
Hozzávalók: 1 citrom, 230 g liszt, 10 g Matcha-zöld tea por, 80 g cukor, 1 kk sütőpor powder, 5 ek olaj, 1 ek almás borecet, 1 ek vanília kivonat, 130 g pisztácia, 150 g porcukor, a díszítéshez eper, áfonya
Elkészítése: Keverjük össze egy mély tálban a lisztet, a cukrot, a matcha port, meg a sütőport. Mossuk meg forró víz alatt a citromot, reszeljük le a héját és vágjuk ketté, csavarjuk ki a levét.
Keverjünk össze egy másik edényben 3 evőkanál citromot, 180 ml vízzel, adjuk hozzá az olajat, az almaecetet és a vanília kivonatot. Dolgozzuk jól össze, majd ezt adjuk hozzá a lisztes keverékhez.
Készítsük elő a kuglóf formát. Dörzsöljük be vajjal az oldalát és szórjuk meg liszttel. Öntsük bele a tészta masszát. Tegyük rá egy tepsire, és toljuk be a 180°C-ra előmelegített sütőbe. Süssük ki 25-30 perc alatt. A kész matchás kuglófot borítsuk ki egy süteményes tálra. Tegyük félre hűlni.
Közben készítsük el a bevonatot. Öntsük a porcukrot egy müzlis tálba, kanalazzunk hozzá 1 evőkanál citromot és jól keverjük ki. Ha szükséges adhatunk a bevonathoz egy kevés vizet, na meg a matcha port. Csorgassuk rá a kuglófra a matchás bevonatot és díszítsük ki friss, félbevágott eperrel, áfonyával! Szórjuk meg összetördelt pisztáciával (marcipánvirágokkal, matchás Ritter vagy Lindt csokival stb.)
Április és a hal
Április hónap neve a latin aperire, megnyitni szóból ered, mert Ovidius szerint a tavasz nyit meg mindent. A régi római kalendáriumban az évnek második, a Juliánusz naptár szerint az év negyedik hónapja. Április ma 30 napos, Julius Caesar uralkodása idején viszont még 29 napos volt.
Áprilist Szent György havának is nevezik (április 24-e, Szent György napja, a mártír halált halt Szent György egyike volt a tizennégy segítőszentnek. A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.)
Áprilisban a Nap a bika jegyébe lép. A hőmérséklet átlagos változása, azaz a havi középhőmérséklettől való és hosszú időn át észlelt eltérések középértéke e hónapban kisebb.
Április bolondja, az, akit általános népszokás szerint április 1-én rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kinevessék. Az “áprilisba küldés” elterjedt szokás mindenfelé, a francia «poisson d’avril»-nak (hal április és az iskolákban papírra rajzolt halat ragasztanak a diákok egymás hátára), az angol «April fool»-Április bolondjának, az olasz «Calandrino»-nak, a német «Aprilsnarr»-nak hívja.
Hogy honnan ered ez a tréfás szokás, nem tudni biztosan. Talán, az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; vagy egy ősi kelta szokás maradványa, amikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek; vagy IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az új esztendőt április 1-éről áttette január 1-ére. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal köszöntötték egymást.
Április virág: így nevezik az Anemone virágot, magyarul a berki szellőrózsát vagy kökörcsint. A görög mitológia szerint Adonisz és Aphrodité virága volt. Aphrodité beleszeretett Adoniszba és szeretőként őrizte, ezért a többi istenség a fiút féltékenységből megölte. Amikor Aphrodité halva találta Adoniszt nagyon megsiratta, a sírja fölött elhullajtott könnyeiből szellőrózsák lettek. Innen ered a szellőrózsa kettős jelentése: egyrészt a tavasz érkezése, másrészt egy szeretett lény halála.
A Viktória kori virágnyelvben a szellőrózsa az elhagyott szerelmes szimbóluma volt, míg a parasztoknál a szellőrózsa virága megvédett a pestistől és egyéb betegségektől.
Kínában és Egyiptomban az április virág a színe miatt szerencsétlenséget hoz (pedig gyönyörű lila, fehér, sárga és rózsaszín színben pompázik), betegség jele, a japánoknál meg rossz hír hordozója.
Április és a Medvehagyma báró
Tavaly április elsején történt, hogy találkoztam a Medvehagyma báróval.
Aznap, pár bicikli rajongó barátunkkal megbeszéltük, hogy a leutstetteni (München és Starnberg között lévő kis falu) sörkertben találkozunk. A Wittelsbachok tulajdonában lévő falucskáról addig csak annyit tudtunk, hogy népszerű kirándulóhely biciklizők és kajakozók számára. Nevezetessége az 1595-ben épült Wittelsbach család kastélya és egy római kori település maradványai, a Villa Rustica, ami a leutstetteni mocsárvidék bejáratánál található. A reneszánsz stílusú kastély, a parkkal együtt sajnos nem látogatható, így a találkozót a kastéllyal szemben lévő sörkertben beszéltük meg. Mivel elsőként érkeztünk, volt időnk körülnézni a sörkert kinti és benti helységeiben is. A tulajtól megtudtuk, hogy a vendéglő a mai napig a Wittelsbach család tulajdona, a hozzá tartozó kerttel, meg a régi lovardával egyetemben. Az utóbbiból színház lett, melyet 1983 óta ki lehet bérelni esküvőkre és egyéb rendezvényekre. Az épület jobb oldali, zárt vendéglő része valaha a szolgálók lakhelye volt, napjainkban régi festményekkel, fényképekkel és érdekes antik tárgyakkal, ízlésesen telezsúfolt helység, melyek több generáció alatt gyűltek össze. 
A kinti, 500 férőhelyes sörkert érdekessége, hogy a hagyományos téglalap alakú, rögzített padokkal ellentétben, itt óriási kerek, fából faragott asztalok vannak, melyeket néhány gigantikus méretű gesztenyefa köré erősítettek. A büfében házi készítésű sütemények és ínycsiklandó bajor ételek csábítják be az éhes turistákat. Érdemes megkóstolni a burgonya salátát, fasírttal, az Obatzdát, a túrós, camembert sajtos körözöttet, a sült oldalast, grill csirkét (Hendl), szezonális leveseket, és a grillezett nyárson sült halat, a Steckerlfisht. A sört stílusosan fahordókból csapolják, mely a 67 éves Luitpold herceg Kaltenberger kastélyban lévő sörüzeméből kerül ide.
Mire bejártuk a sörkertet a barátaink is megérkeztek, akikkel egy jóízű ebéd elfogyasztása után rövid sétára indultunk. A leutstetteni kastély előtt elhaladva erős, mondhatni tömény fokhagyma szag csapta meg az orrunkat.-Honnan jön ez az illat?-néztünk egymásra a férjemmel, mire a barátunk a kastély kertjére mutatott, ahol a kerítés mellett milliónyi fehér virág virított. -“A medvehagyma a bűnös!”-mondta Nico nevetve, -“mert most van a szezonja. Kóstoltátok már a kiváló medvehagyma levest? Vagy a medvehagymás kenőket?-Hogy nem? Az bizony nagy hiba”.-folytatta. -“Luitpoldot, a kastély mostani tulajdonosát mellesleg a környéken csak Medvehagyma bárónak neveznek, mivel ezerféle módját ismeri a medvehagyma felhasználásának, termékei megvásárolhatók a vendéglőben.” -“Rendben, akkor legközelebb medvehagyma levest eszünk, medvehagymás tormával és medvehagymás sajttal”.-határoztuk el, miközben a lovarda felé vettük az irányt, ahonnan legnagyobb meglepetésünkre egy férfi hang azt üvöltötte magyarul, hogy: -“Táltos!-“
Luitpold és a sárvári ménes
Nem tudom, hogy tudják-e, de a magyar-bajor kapcsolatok ezer évre nyúlnak vissza, hiszen István király felesége, Gizella is a scheyerni apátságban esküdött (Münchentől nem messze, sörgyáráról és kolostoráról híres, lsd István király és a scheyerni apátság blog) örök hűséget és ugyanennek a bajor Wittelsbach családnak a tagja volt, amelynek a Leutstettenben élő Lajos herceg, az utolsó bajor király, III. Lajos unokája is. Lajos (németül Ludwig szül. 1916-2008), Luitpold apja már kisgyermek kora óta erősen kötődött Sárvárhoz, meg a magyarokhoz. Akárcsak Sisi, ő is anyanyelvi szinten beszélt magyarul, Sopronban végezte erdőmérnöki tanulmányait. A magyarság és a lovak iránti szeretete egész életét végigkísérte. Kabay Barna riporternek és dokumentum filmesnek úgy kb. 20 éve sikerült megnyernie Lajos és felesége Irmingarde, ennek a nagyon visszahúzódó házaspárnak a bizalmát, akik annyira kerülték a nyilvánosságot, hogy még a bajor televíziónak sem nyilatkoztak soha,-nos Kabay Barna (Oscar díjra jelölt filmesünk) 15 éven keresztül követte Lajos herceg és családja életét. A hosszú beszélgetéseiket rögzítette, így nyerhettünk bepillantást az életébe. Íme pár részlet a dokumentumfilmből:
“Lajos herceg 1945-ben drámai helyzetbe került. Választania kellett: ha Sárváron marad, az orosz csapatok,–akárcsak más nemesi, főnemesi családok tagjait–Szibériába viszik, vagy visszatér abba a Németországba, ahonnan Hitler elől menekült el, és a Gestapo tartóztatja le. Ekkorra már 12 családtagjuk került koncentrációs táborokba. Lajos herceg végül a hazatérés mellett döntött, kalandos úton keresztül három hétig menekült 1945-ben, 18 lovas kocsival és a magyar lovászokkal az osztrák hegyeken át. A nappalokat erdőkben elrejtőzve töltötték, éjszakánként haladtak előre. Szerencsére Lajos herceg gyakorlott síelő volt, mert gyakran edzett az Alpok hegyoldalain, így ismerte az eldugott ösvényeket is. Számtalan váratlan megpróbáltatás után–az utazás közben született meg egy gyermek, szívinfarktus érte az egyik menekülőt-érkeztek meg Leutstettenbe. A család a Bajorországba való visszaköltözés után is figyelemmel kísérte a magyarok sorsát, segélyszervezetet alapított 1955-ben a Magyarországon, Erdélyben, az ukrán területeken maradt családtagok megsegítésére, amit aztán kiterjesztettek az 56-os forradalom idején és utána más rászorultak támogatására.
“A Wittelsbachok leutstetteni birtokán lévő temetőben a sírokon magyar neveket fedeztünk fel: Tóth, Kiss család stb. Kiderült, hogy magyar lovászokról van szó, akik Lajos herceg szolgálatában álltak. Az eredetileg Sárváron tenyésztett, és a II. világháború végén az oroszok elől Bajorországba menekített magyar fajtájú ménesét gondozták. Ahogy jobban elmélyedtünk a ménes sorsának alakulásában, a herceg egyszer csak elkezdett magyarul beszélni, minden akcentus nélkül, hibátlanul. Onnantól kezdve egyre közelebb engedtek magukhoz, és egyre többet beszéltek a múltjukról. Jellemző, hogy a Leutstettenbe áttelepített ménesben a már ott, Bajorországban született lovakat is magyar nevekre keresztelték, volt ott Csillag, Táltos és más magyar nevű ló is. A Leutstetten kastély visszakerült a Wittelsbach házhoz, amikor Rupprecht bajor herceg visszatért a száműzetéséből, Firenzéből, Ludwig bajor herceg közbenjárására a tenyészállományt a Nádasdy-vár után Leutstettenbe és Isarlandba vitték”.
A ménes 200 éves múltra tekint vissza, és a Wittelsbach család érdeme, hogy a Sárváron létrejött ménest szakértő gondossággal ápolták, fejlesztették. A családnak a mezőgazdaság modernizálása mellett ez volt a szenvedélye, és valóban nagyon értékes lovak születtek ott. Amikor a háború végén Németországba menekítették a ménest–egy részüket vonaton –,továbbra is magyar lovakként tartották őket számon, amelyekkel sorra nyertek nemzetközi fogathajtó versenyeket, európai hírű. 1982-ben Lajos herceg elhatározta, hogy visszaajándékozza a magyar államnak a sárvári ménest, amit addig Leutstettenben gondoztak. A ménes helyét időközben felszámolták Sárváron, már nem voltak ott istállók, így Balatonfenyvesre kerültek, ahol jó helyük lett. Szomorú, hogy a rendszerváltás után privatizálták a ménest, és az új tulajdonos nem tartotta egyben az állományt, hanem puszta pénzszerzési okokból az egyedeket szétszórta szerte a világban.
Lajos fiának, Luitpold hercegnek (Luitpold 1951-ben született, 5 gyermeke van, 2 lánya és 3 fia) az érdeme, hogy a sárváriakkal együtt próbálta rendbe hozni ezt a tévedést, mert a sárvári (egyedülálló) génállományt egyben szerette volna tartani és kezelni. Jelenleg egyesével próbálja felkutatni és felvásárolni a még kinyomozható, egykori sárvári „gyökerű” lovakat, fiaival, Lajos és Rasso hercegekkel együtt. Drukkolunk, hogy sikerüljön neki!
Az utolsó bajor király unokájának, Lajos hercegnek a Magyarországgal összefonódó, megrázó és megindító sorsáról Kabay Barna készített dokumentum filmet.
Luitpold szülei, Lajos herceg 2008-ban, édesanyja Irmingarde, 2010-ben haltak meg. Luitpold, napjainkban a kaltenbergi lovagi játékokat szervezi meg minden év júliusában részt lehet venni rajta.
Március Anyó
Baba Marta azaz a Március Anyó napját Bulgáriában március elsején ünneplik és ilyenkor Csesztita Baba Marta (röviden ЧБМ) azaz Boldog Márciusi nagyi napot kívánnak egymásnak az emberek. A bolgár kulturális hagyományok szerint ezen a napon piros-fehér színű karkötőt, vagy pamut babát illik ajándékozni. Az idősebb bolgárok viszont márciust Nyírfa Hónapnak nevezik. Ennek az a magyarázata, hogy a nyírfák nagyjából ebben az időben kezdenek el levelet hozni, életerőre kapni.
Baba Marta Bulgáriában a Tavasz jelképe. Ami érdekes, hogy hol idősebb nővérnek, hol feleségnek ábrázolják, legtöbbször iszonyúan zsémbes asszonyságnak, aki mindig elégedetlen a férjével, mindegy, hogy az részeges, vagy rendes. A nagymama korú asszony szeszélyes viselkedése, hangulatváltozása befolyásolja az időjárást. Ha március elsején meleg van és süt a nap, akkor Március nagyi boldog, míg ha mérges, akkor visszatérnek a téli fagyok. A legtöbb, ehhez a naphoz kapcsolódó hagyomány a tavaszvárás körül forog.
Széles körben elterjedt történet például a Március nagyiról és egy pásztorról szóló mese:
“Élt egy öreg pásztor, fenn a hegyekben. A férfi a hosszú, hideg tél után már nagyon várta a tavaszt. Annyira türelmetlenül, hogy épp hogy beköszöntött március elseje, máris úgy döntött, hogy felviszi az állatokat a hegyekbe. És így is tett. Már kora reggel útnak indult. Útközben végig arra gondolt, hogy Március majd jó idővel ajándékozza meg. Felfelé kaptatva aztán találkozott egy asszonnyal. Ránézésre, vele egykorúnak tűnt, ezért illendően “Jó napot öreganyámmal!” köszöntötte, mire Március anyó, mert ő volt az, égtelen haragra gerjedt, amiért a pásztor öreganyámnak nevezte, nem is köszönt vissza az öregnek, hanem a találkozás után fiatalabb öccséhez, Áprilishoz sietett, akit arra kért, hogy adjon neki még pár napot, hogy kényére-kedvére kitombolhassa magát. Április teljesítette nővére kívánságát, és ezekben a kölcsönzött napokban, Március nagyi hóviharral sújtotta a vidéket, és olyan északi sarki hideg köszöntött be, hogy a pásztor a nyájával együtt megfagyott. A mese tanulsága, így jár, aki ujjat húz Március anyóval!”
Bulgáriában a Márciusi nagyi napot azonban nemcsak március elsején ünneplik, hanem március 9-én és március 25-én is. Az ünnepek mind, a tél utolsó napjaihoz és a tavasz eljöveteléhez kapcsolódnak. A babonás emberek mind a három napon olyan rituális cselekedeteket hajtanak végre, amelyekről úgy gondolják, hogy Március anyót kiengesztelik vele. S mivel Március szereti az idősebb nőket, lányokat, gyerekeket, ezért nekik kell végrehajtaniuk a szertartást.
Martenica babák fákra aggatása
A Márciusi nagyi hagyomány kelléke egy fehér és vörös fonalakból készített díszítés, legtöbbször fonott karkötő vagy egy a képen látható Pizso és Penda névre hallgató szerelmespár, amiket az emberek március 1-jétől, nagyjából március végéig hordanak (vagy addig, amíg az illető meg nem lát egy gólyát, fecskét vagy egy rügyező fát, akkor leveszi és a fára aggatja) a nyakukban, karkötőként, kulcstartón stb.
A babák a jó egészség iránti vágyat szimbolizálják. A tavasz eljövetelének az előhírnökei, az újjászülető élet jelképei. Éppen úgy, mint az ázsiaiaknál a jin és jang, ott a fekete és a fehér, a bolgároknál a fehér és a piros szín egészíti ki egymást. A fehér szín a tisztaság jelképe, a vörös pedig az életet és a szórakozást jelenti. Az emberek a karkötőt vagy babákat a gyümölcsfák rügyezésének kezdetéig hordják, amikor nem csupán a múltra emlékeznek, hanem a megújuló erőt, a boldogságot és az egészség iránti vágyat is kifejezik vele. Az általános közhiedelem szerint a martenica viselésével az emberek a szeszélyes Március jóindulatáért könyörögnek. Ha hozzá fohászkodnak, azt hiszik, hogy hamarabb véget ér a tél. Rokonok, közeli barátok és kollégák ajándékozzák meg egymást vele, a fő szabály azonban, hogy mindig ajándékba kell adni, soha nem szabad készíteni vagy venni saját magunknak.
Bulgária különböző tájain más és más szokások kapcsolódnak a Márciusi nagyi kabalákhoz. Pl: március végén egy gyümölcsfára aggatják, hogy a fa abban az évben jól teremjen, vagy egy kő alá teszik, mert hisznek abban, hogy másnap az az élőlény (általában rovar), amelyik a kő alatt él megmutatja majd az illető egészségi állapotát. Ha az élőlény egy lárva vagy hernyó, akkor az év egészségben, sikerekben gazdag lesz. Ugyanezt a szerencsét társítják a hangyákhoz is. Itt csak annyi az eltérés, hogy az illetőnek keményen meg kell dolgoznia a sikerért. Ha az elrejtett tárgy közelében valaki pókot talál, akkor sajna bajba kerül, s az évet nem fogja élvezni, nem lesz sem egészséges, sem szerencsés.
A néprajz kutatók szerint a martenica a Természet Anya stilizált szimbóluma. Ebben a kora tavaszi, késő téli időben a természet és persze a benne élő ember tele van tervekkel, reménnyel és elvárásokkal. A fehér a hó ártatlanságát, a vörös a naplementét jelképezi, mely a tavasz előre haladtával egyre fényesebb és fényesebb lesz. A két természeti erőforrás egyben az élet forrása is. Hozzájuk kapcsolódik a férfi és a nő, s a kettőjük nászából egy új élet megfoganása.
Az innsbrucki Ambras kastély és az átdöfött fejű magyar nemes története
Az Ambras kastély (Schloss Ambras) az Innsbruck városa fölé magasodó dombra épült reneszánsz várkastély, mely bátran kijelenthető, hogy a középkori várépítészet egyik remeke. És még ennél is több!
Amras/Omras vagy Ambras?
A kastély neve már jóval Innsbruck várossá válása előtt szerepelt egy 10. századi dokumentumban, ahol Amras vagy Omras nevű erődként említik. Ez az erőd az akkori Bajorország délnyugati sarkán, az andechsi grófok székhelye volt (ezek a grófok voltak az isztriai őrgrófok is, majd a rövid életű Meránia államának hercegei is 1180-1248 között), melyet 1133-ban porig romboltak. Ezután több, mint 100 évvel később (1248-ban), IV. Albert, tiroli őrgróf örökölte meg a birtokot, aki azonban nem kezdett vele semmit.
Még 300 év telt el, amikor II. Ferdinánd főherceg (1529-1595), -I. Ferdinánd császár másodszülött fia-1563-ban Tirol kormányzója lett és megkapta ajándékba a várat. Mivel nagyon tetszett neki a környék, két itáliai építészt bízott meg, hogy a középkori erőd maradványaiból egy csodaszép kastélyt varázsoljanak neki oda. A kastély el is készült, a birtokba vétele előtt azonban II. Ferdinánd fatális bűnt követett el! Titokban megnősült, de mert a rangon aluli Philippine Welsert (1527–1580) vette feleségül, amiről az atyja hamarosan tudomást szerzett, ezért fiát száműzte udvarából, emellett házasságának titokban tartására kötelezte, valamint örökösödési jogáról is lemondatta. A kastélyt II. Ferdinánd a feleségének ajándékozta, így lett az Ambras, Philippine hivatalos rezidenciája, akit segítőkészsége, adományai hamar népszerűvé tettek a tiroli közemberek körében. II. Ferdinánd nagy művészet pártolóként ebben a kastélyban helyezte el portré gyűjteményét, ritkaságait, értékes tárgyait, csakúgy, mint a fegyver- és páncél gyűjteményét is. A herceg a szobáit a kastély felső részén alakíttatta ki, az igen értékes, mondhatni páratlan, késő reneszánsz Spanyol Terem (a XIX. századtól kezdve hívják így) fölött. 1589-ben a kastély alsó részét jelölte ki a fegyvergyűjtemény elhelyezésére szolgáló épületrészként.
Ferdinánd 1595-ben meghalt. Halála után Ferdinánd és Philippine másodszülött fia Burgaui Károly őrgróf örökölte meg a birtokot. Az örökös nem szerette apja legkedvesebb kastélyát, így 1606-ban II. Rudolfnak eladta. A kastély talán a fővárostól való távolsága miatt a következő években sem szolgált hivatalos rezidenciaként és csak ritkán lakták, így nem csoda, hogy az Ambras ismét pusztulásnak indult, a nem megfelelő tárolás miatt értékes könyvek, kéziratok semmisültek meg és hamarosan az egész épület kétségbeejtő állapotba került. A 17. században I. Lipót tett némi kísérletet az Ambras kollekció védelmére, számos könyvet, kéziratot szállíttatott át Bécsbe, ahol máig megtekinthetőek az Osztrák Nemzeti Könyvtárban. 1805-ben a napóleoni csatározások idején az Ambras gyűjtemény fennmaradó részét, Napóleon vitette Bécsbe.
1855-ben Karl Ludwig főherceg, tiroli kormányzó a kastélyt nyári rezidenciává alakíttatta át. Ő végre jelentős változtatásokat hajtott végre mind az épület, mind a park kialakításában. Az utóbbit a kor divatjának megfelelően angol kertté varázsolta és egy előkastély építése is a tervei között szerepelt. Erre azonban nem került sor, mert Karl Ludwig 1889-ben lemondott örökül adási jogairól, így a kastély ismét ebek harmincadjára került, egészen az 1800-as évek végéig.
1919-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után az osztrák állam kezébe került. 1950-ben a Művészettörténeti Múzeum vette át a felügyeletét: az 1970-es években a Spanyol Termet, a felső kastélyrészeket és a belső udvart hozták rendbe. 1976-ban a Portré Galéria kialakítása történt meg, amely napjainkban négy évszázad (XV.-XIX. század) festészetét mutatja be. 1981-től a fegyvergyűjtemény is látogatható.
Számomra a legérdekesebb a Művészet és Csodák Galériája volt, mely igazi ritkaságokat tartogatott: a tudományos szerkezetek és játékok, korabeli automaták, órák mellett természettudományos és művészi alkotásokat. Korallokat, fából és csontból készült remekműveket, paloták részletesen kidolgozott mini változatát, üveg figurákat, porcelánokat és selyemfestményeket, melyek ma Európa legrégebbi Ázsia kollekcióját alkotják.
Az átdöfött fejű nemes portréja
A Habsburg portrégyűjteményben ritka Tiziano és Van Dyck, Velasquez festményekben gyönyörködhetünk. A nemesi arcképek mellett kapott helyett Drakula, azonkívül az ún. “Hajas férfi” egy genetikai betegség következtében az egész testét még az arcát is szőrrel borított ember portréja is, de számomra az igazi különlegesség a magyar pajzsok mellett egy Baci Gergelynek nevezett (máshol Márk) magyar nemes átszúrt koponyájú festménye volt. Mint kiderült, a kép ihletője Baksa Márk-Gergely volt (másutt Marcus Baxam, Baksa Márkus, Baci György vagy Baxi Gergely, Gregor Baci, nevének nyugat-európai változata Baxa Márk) egy 16.-17. században élt magyar nemes, aki az 1598-ban szerzett sérüléséről vált világszerte ismertté.
Baksa Márk életéről és tetteiről keveset tudunk. Az első hiteles adat róla, hogy a török seregek által elfoglalt győri vár 1598-as ostromának alkalmával érte a nevezetes sérülése. A korabeli feljegyzések szerint ebben a csatában egy török katona kopjája fúródott a koponyájába. A fegyver hegye a tarkóján vagy a nyakán, egyes források szerint a bal fül alatti nyakrészt átdöfve állt ki a testéből. A nemes katona ennek ellenére túlélte a sebesülését, sőt mi több, később részt vett a 15 éves háború (1591/93–1606) további csatáiban is. Egy hiteles forrás szerint a sérülés után 1 évvel halt meg.
A katona sebesülése és kitartása Európa-szerte nagy elismerést váltott ki, számos rézmetszet készült a kopjával átszúrt koponyájú nemesről, valamint több versben is megörökítették sebesülésének történetét. Legkorábban 1629-ben írt róla Martin Schödel: Disquisito historico-politica de Regno Hungariae című művében, és Baksa Márkról még egy képet is közzétett. Aztán Vargha Gyula (1853–1929) magyar költő 1923-ban keletkezett, a Torstenson lakomája című költeménye is róla szól. A versben elmondja, hogy a svéd tisztek azon csúfolódnak, hogy milyen sok idősebb korú magyar katona van jelen köreikben, pedig szerintük az igazi vitéz a háborúban leli korai halálát. Ezzel tulajdonképpen meg akarták kérdőjelezni a magyarok vitézségét. Válaszul a versben szereplő Kemény János a könyvtárába vezeti a svédek ezredesét, ahol elővesz egy könyvet, amelyben egy Baksáról készült kép látható. A versben ugyan kelevéz, azaz hajítódárda szerepel, az egykorú festmények tanúsága alapján azonban ez inkább kopja lehetett, a vastagsága és a korabeli kopjákra jellemző ferde csíkozása miatt. A kép láttán el is hallgatnak nyomban a svéd tisztek.
Végezetül Szabó Péter történész, egyetemi tanár a „Virtus vulnere viret”-Sebtől díszlik a vitézség című tanulmányában szintén foglalkozik Baksa Márkus esetével:
“Baksa Márkus, híres magyar kapitány, így veré át gyilkoló vas,
Szemén ment be, s hátul jött ki azután,
De a döfést kiheverte, S a törököt verten verte,
Azután is, még sokáig száz csatán.”
Ennyit az Ambras, reneszánsz kastélyban tett látogatásomról, mely számomra a Ferdinánd királyról elnevezett kastély vendéglőjében ért véget, ahol egy isteni Schlossburg toastot, egy Várkastély szeletet ettem (pirítósok közé csapott marhasztéket, balzsamecetes salátával).
Coq au vin/ vörösboros, plusz konyakban flambírozott csirke
Hozzávalók: minden személyre 1 db csirkecomb, 4 db mini vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 30 dkg csiperke, 15 dkg bacon sonka, 2 evőkanálnyi sűrített paradicsom, 2,5 dl húsleves, fél üveg száraz vörösbor, 1 csomag petrezselyem, 2 evőkanálnyi vaj, 1 evőkanálnyi barna cukor, 1 dl konyak vagy brandy, liszt, só, frissen őrölt bors, 2 db babérlevél, 2 rozmaring ág, 3 kiskanálnyi kakukkfű, 3 db zsályalevél
Elkészítés módja:
A petrezselyem felét tegyük egy kis edénybe a babérlevéllel, rozmaringgal, kakukkfűvel és zsályával együtt. Ha vettünk csirkeaprólékot is, főzhetünk belőle húslevesalapot, két fej vöröshagyma és néhány szál répa, valamint megfelelő mennyiségű só hozzáadásával, de gyorsabb, ha kockából készítjük el az alaplevet.
A csirkecombokat mossuk meg, tépkedjük ki a tollakat egy csipesszel, majd dörzsöljük be liszttel mindenhol alaposan.
A bacont és a hagymát kockázzuk fel, a gombát tisztítsuk meg. Vegyünk elő egy nagy méretű serpenyőt, olvasszuk fel benne a vaj felét és pirítsuk meg a lisztbe forgatott combokat hirtelen, úgy, hogy minden oldaluk jól megpiruljon, (3-5 perc) majd egy deci konyakkal vagy brandyvel meglocsolva flambírozzuk, azaz gyújtsuk meg. Vigyázzunk, ne hajoljunk a serpenyő fölé, mert eleinte nagy lánggal fog égni. Ez fontos lépés, mert a konyak adja meg a különleges ízét ennek a francia klasszikusnak!
Ezután a csirkecombokat tegyük egy nagyobb lábosba. Folytassuk a főzést, azzal, hogy a maradék vajat tegyük a serpenyőbe, pirítsuk meg rajta a szalonnát a hagyma, 3-4 gerezd fokhagyma és a gomba társaságában, amikor a zöldségek már kezdenek megpirulni, akkor adjunk hozzá egy kiskanál barna cukrot, keverjük így körülbelül két percig, majd ezt a ragut adjuk hozzá a csirke combokhoz. Öntsük rá a bort. Ha mindezzel készen vagyunk, akkor tegyük a fokhagymát és a paradicsomsűrítményt szintén a lábosba, öntsük rá az alaplevet és annyi bort, amennyi épp ellepi a combokat. Adjuk hozzá a fűszereket, és közepes lángon, lefedve nagyjából egy órán át főzzük így együtt az egészet. Ha a húsok szépen megpuhultak, akkor szedjük ki őket a szalonnával együtt egy tálra, a lábasban maradt levet pedig turmixoljuk simára egy botmixerrel, aztán forralással sűrítsük be egy kissé. Dolgozzunk össze egy evőkanál vajat, két kanálnyi liszttel, majd apránként keverjük csomómentesen bele a mártásba. Ha szükséges sózzuk, borsozzuk. A kész mártás egy részét öntsük a húsra, a többit pedig tálaljuk külön. A coq au vin-t tésztával körítve egy pohár vörös borral kínáljuk!
Xilvia 