Az innsbrucki Ambras kastély és az átdöfött fejű magyar nemes története

Posted on Updated on

Az Ambras kastély (Schloss Ambras) az Innsbruck városa fölé magasodó dombra épült reneszánsz várkastély, mely bátran kijelenthető, hogy a középkori várépítészet egyik remeke. És még ennél is több!

Amras/Omras vagy Ambras?

A kastély neve már jóval Innsbruck várossá válása előtt szerepelt egy 10. századi dokumentumban, ahol Amras vagy Omras nevű erődként említik. Ez az erőd az akkori Bajorország délnyugati sarkán, az andechsi grófok székhelye volt (ezek a grófok voltak az isztriai őrgrófok is, majd a rövid életű Meránia államának hercegei is 1180-1248 között), melyet 1133-ban porig romboltak. Ezután több, mint 100 évvel később (1248-ban), IV. Albert, tiroli őrgróf örökölte meg a birtokot, aki azonban nem kezdett vele semmit.

Még 300 év telt el, amikor II. Ferdinánd főherceg (1529-1595), -I. Ferdinánd császár másodszülött fia-1563-ban Tirol kormányzója lett és megkapta ajándékba a várat. Mivel nagyon tetszett neki a környék, két itáliai építészt bízott meg, hogy a középkori erőd maradványaiból egy csodaszép kastélyt varázsoljanak neki oda. A kastély el is készült, a birtokba vétele előtt azonban II. Ferdinánd fatális bűnt követett el! Titokban megnősült, de mert a rangon aluli Philippine Welsert (1527–1580) vette feleségül, amiről az atyja hamarosan tudomást szerzett, ezért fiát száműzte udvarából, emellett házasságának titokban tartására kötelezte, valamint örökösödési jogáról is lemondatta. A kastélyt II. Ferdinánd a feleségének ajándékozta, így lett az Ambras, Philippine hivatalos rezidenciája, akit segítőkészsége, adományai hamar népszerűvé tettek a tiroli közemberek körében. II. Ferdinánd nagy művészet pártolóként ebben a kastélyban helyezte el portré gyűjteményét, ritkaságait, értékes tárgyait, csakúgy, mint a fegyver- és páncél gyűjteményét is. A herceg a szobáit a kastély felső részén alakíttatta ki, az igen értékes, mondhatni páratlan, késő reneszánsz Spanyol Terem (a XIX. századtól kezdve hívják így) fölött. 1589-ben a kastély alsó részét jelölte ki a fegyvergyűjtemény elhelyezésére szolgáló épületrészként.

Ferdinánd 1595-ben meghalt. Halála után Ferdinánd és Philippine másodszülött fia Burgaui Károly őrgróf örökölte meg a birtokot. Az örökös nem szerette apja legkedvesebb kastélyát, így 1606-ban II. Rudolfnak eladta. A kastély talán a fővárostól való távolsága miatt a következő években sem szolgált hivatalos rezidenciaként és csak ritkán lakták, így nem csoda, hogy az Ambras ismét pusztulásnak indult, a nem megfelelő tárolás miatt értékes könyvek, kéziratok semmisültek meg és hamarosan az egész épület kétségbeejtő állapotba került. A 17. században I. Lipót tett némi kísérletet az Ambras kollekció védelmére, számos könyvet, kéziratot szállíttatott át Bécsbe, ahol máig megtekinthetőek az Osztrák Nemzeti Könyvtárban. 1805-ben a napóleoni csatározások idején az Ambras gyűjtemény fennmaradó részét, Napóleon vitette Bécsbe.

1855-ben Karl Ludwig főherceg, tiroli kormányzó a kastélyt nyári rezidenciává alakíttatta át. Ő végre jelentős változtatásokat hajtott végre mind az épület, mind a park kialakításában. Az utóbbit a kor divatjának megfelelően angol kertté varázsolta és egy előkastély építése is a tervei között szerepelt. Erre azonban nem került sor, mert Karl Ludwig 1889-ben lemondott örökül adási jogairól, így a kastély ismét ebek harmincadjára került, egészen az 1800-as évek végéig.

1919-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után az osztrák állam kezébe került. 1950-ben a Művészettörténeti Múzeum vette át a felügyeletét: az 1970-es években a Spanyol Termet, a felső kastélyrészeket és a belső udvart hozták rendbe. 1976-ban a Portré Galéria kialakítása történt meg, amely napjainkban négy évszázad (XV.-XIX. század) festészetét mutatja be. 1981-től a fegyvergyűjtemény is látogatható.

Számomra a legérdekesebb a Művészet és Csodák Galériája volt, mely igazi ritkaságokat tartogatott: a tudományos szerkezetek és játékok, korabeli automaták, órák mellett természettudományos és művészi alkotásokat. Korallokat, fából és csontból készült remekműveket, paloták részletesen kidolgozott mini változatát, üveg figurákat, porcelánokat és selyemfestményeket, melyek ma Európa legrégebbi Ázsia kollekcióját alkotják.

Az átdöfött fejű nemes portréja

A Habsburg portrégyűjteményben ritka Tiziano és Van Dyck, Velasquez festményekben gyönyörködhetünk. A nemesi arcképek mellett kapott helyett Drakula, azonkívül az ún. “Hajas férfi” egy genetikai betegség következtében szőrrel borított arcú ember portréja is, de számomra az igazi különlegesség a magyar pajzsok mellett egy Baci Gergelynek nevezett (máshol Márk) magyar nemes átszúrt koponyájú festménye volt. Mint kiderült, a kép ihletője Baksa Márk-Gergely volt (másutt Marcus Baxam, Baksa Márkus, Baci György vagy Baxi Gergely, Gregor Baci, nevének nyugat-európai változata Baxa Márk) egy 16.-17. században élt magyar nemes, aki az 1598-ban szerzett sérüléséről vált világszerte ismertté.

Baksa Márk életéről és tetteiről keveset tudunk. Az első hiteles adat róla, hogy a török seregek által elfoglalt győri vár 1598-as ostromának alkalmával érte a nevezetes sérülése. A korabeli feljegyzések szerint ebben a csatában egy török katona kopjája fúródott a koponyájába. A fegyver hegye a tarkóján vagy a nyakán, egyes források szerint a bal fül alatti nyakrészt átdöfve állt ki a testéből. A nemes katona ennek ellenére túlélte a sebesülését, sőt mi több, később részt vett a 15 éves háború (1591/93–1606) további csatáiban is. Egy hiteles forrás szerint a sérülés után 1 évvel halt meg.P1140925.JPG

A katona sebesülése és kitartása Európa-szerte nagy elismerést váltott ki, számos rézmetszet készült a kopjával átszúrt koponyájú nemesről, valamint több versben is megörökítették sebesülésének történetét. Legkorábban 1629-ben írt róla Martin Schödel: Disquisito historico-politica de Regno Hungariae című művében, és Baksa Márkról még egy képet is közzétett. Aztán Vargha Gyula (1853–1929) magyar költő 1923-ban keletkezett, a Torstenson lakomája című költeménye is róla szól. A versben elmondja, hogy a svéd tisztek azon csúfolódnak, hogy milyen sok idősebb korú magyar katona van jelen köreikben, pedig szerintük az igazi vitéz a háborúban leli korai halálát. Ezzel tulajdonképpen meg akarták kérdőjelezni a magyarok vitézségét. Válaszul a versben szereplő Kemény János a könyvtárába vezeti a svédek ezredesét, ahol egy könyvet vesz elő, amelyben egy Baksáról készült kép látható. A versben ugyan kelevéz, azaz hajítódárda szerepel, az egykorú festmények tanúsága alapján azonban ez inkább kopja lehetett, a vastagsága és a korabeli kopjákra jellemző ferde csíkozása miatt. A kép láttán el is hallgatnak nyomban a svéd tisztek.P1140928.JPG

Végezetül Szabó Péter történész, egyetemi tanár a „Virtus vulnere viret”-Sebtől díszlik a vitézség című tanulmányában szintén foglalkozik Baksa Márkus esetével:

Baksa Márkus, híres magyar kapitány, így veré át gyilkoló vas,

Szemén ment be, s hátul jött ki azután,

De a döfést kiheverte, S a törököt verten verte,

Azután is, még sokáig száz csatán.” 

Ennyit az Ambras, reneszánsz kastélyban tett látogatásomról, mely számomra a Ferdinánd királyról elnevezett kastély vendéglőjében ért véget, ahol egy isteni Schlossburg toastot, egy Várkastély szeletet ettem (pirítósok közé csapott marhasztéket, balzsamecetes salátával).P1140942.JPG

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s