A híres, francia bouillabaisse és a magyar halászlé vetélkedője

Posted on Updated on

Provence 279Keresztapám, Dr Thoma Andor, azaz Bandi bácsi egyik kedvenc témája a magyar konyha dicsőítése és a francia konyha „közepesen-gyengévé” titulálása volt. Nos, egyik nap azzal piszkálta fel Sylvie-t (a keresztanyámat), hogy jövő nyáron ilyenkor Magyarországra teszi át a székhelyét, mert ott legalább mindig ehet halászlevet. Ennek kapcsán aztán kislányaimnak étvágygerjesztően ecsetelte, hogy hogyan is készül egy igazi magyar halászlé, amelynek éppúgy nincs párja, mint általában a többi, ízletes, magyar levesnek.

-A híres francia szakácsok még azt sem tudják, hogy mi az a rántás!-bökte oda a passziánszozó Sylvie-nek, mire ő azonnal vitába szállt vele, hogy, -de igen, mert azt franciául roux-nak hívják és különben is ott van a franciák hallevese a bouillabaisse,–ami bármelyik levessel felveszi a versenyt. -Nos, akkor Te miért nem csináltál nekem még soha?- kérdezte, mire Sylvie azt válaszolta, hogy –Rendben, akkor ma az lesz ebédre!-

Kiváncsian várjuk!-zárta le a vitát möszijő Provokatőr.

A beszélgetést követően aztán csak annyit láttunk, hogy Sylvie egy hatalmas, fonott kosárral a karján kiosont a házból. Feltételeztük, hogy a piacra indult friss áruért. Amikor kb. úgy egy óra múlva hazatért, minden üdvözlés nélkül, kissé feldúlt arccal bevonult a konyhájába. Még az ajtót is magára zárta. Ami még gyanússabbá tette a dolgot, hogy a gyerekek kiváncsiskodásait, azzal hárította el, hogy ne zavarják, mert a bouillabaisse az egy nagyon komplikált leves.

Úgy délután fél kettő körül végre Sylvie- á la table!- üvöltése jelezte, hogy kész az ebéd. Persze senkinek sem kellett kétszer mondania. Farkaséhesen ültünk az asztalhoz, abban a reményben, hogy végre megkóstolhatjuk a francia levescsodát. Hamarosan az asztal közepén gőzölgött egy meseszép gien-i (zsieni) levesestálban a BOULLABAISSE, mellette az elmaradhatatlan aiolival (fokhagymás mártás) és a friss baguette-tel, ahogy a francia szakácskönyvekben meg volt írva. Izgatottan vártuk, hogy megízlelhessük, az első pillantásra, halászléhez hasonló levest. Amikor már mindenkinek a tányérjában gőzölgött a bouillabaisse, Bandi bácsi jó étvágyat kívánt hozzá. Egyszerre merítettük a kanalunkat a forró levesbe, hogy minél hamarabb átadhassuk magunkat a kulináris élvezeteknek. Nos a hatás nem is maradt el, mert még életemben nem ettem ilyen pocsék levest. Pár kanálnyi megízlelése után, a férjemmel óvatosan összenéztünk, majd a gyerekeink arcát fürkésztük, akik jól nevelten kanalazták majd csorgatták vissza tányérjukba a leves tartalmát. Ekkor szerencsére Sylvie kirohant a konyhába a borsért, mire Bandi bácsi először ránk nézett, majd a levesre, végül így kiáltott fel: -A tiétek is olyan pocsék?-mire kitört belőlünk a nevetés!

Később Sylvie bevallotta, hogy mivel nem rajong túlzottan a levesekért, a bouillabaisse-t is -mekkora szentségtörés!- halleveskockából készítette, némi hal, de nem a sziklahal hozzáadásával. Pedig a franciák hallevesének a titka éppen a sziklahalban rejlik, nem véletlen, hogy a legízletesebb bouillabaisse-nek Marseille a hazája, mert a sziklahal csak ott a sziklás öblökben tenyészik. A halleves másik titka viszont az olívaolaj és a sáfrány.  De a helyi halászok szerint a halleves akkor lesz igazán ellenállhatatlan, ha a szakács olyan gyorsan hozza forrásba, mint ahogyan a provence-i francia vére felforrósodik, -azaz pillanatok alatt!

Mivel nálunk egyrészt drága a hal, másrészt nehezebb beszerezni, ezért kerestem egy kiváló, hal nélküli bouillabaisse receptet.

Hozzávalók:

2-3 evőkanál olívaolaj + extra olívaolaj a pirítóshoz
1 fej hagyma
1 csokor újhagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál sáfrány
1 csipet só
1 kávéskanál köménymag
1 csipet bors
ha hallal készítjük bármilyen fehér húsú hal és kagyló
Az aiolihoz:
fokhagymás majonéz
3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
citromlé

bors
1-2 tojássárgája
1 burgonya minden személyre
1 kávéskanál kakukkfű
1 babérlevél
1 csokor petrezselyem
3 db friss paradicsom
fehér húsú hal (kihagyható)
1-2 burgonya
pirított kenyér
aioli szósz

 Az elkészítés módja

Vágjuk fel a hagymát, újhagymát apróra, tegyük serpenyőbe, s néhány kanál olajban pároljuk aranybarnára. Adjuk hozzá a darabokra vágott paradicsomot, vagy kanálnyi paradicsompürét, 3-4 gerezd szétzúzott fokhagymát, köménymagot, kakukkfüvet, babért, petrezselymet, egy darab narancshéjat (elhagyható), öntsük fel vízzel, adjuk hozzá a sáfrányt, sót, fél kiló 2-3 centiméteresre vágott burgonyát (lehetőleg olyan krumplit válasszunk, ami főzés közben nem esik szét). Erős lángon főzzük, amíg a burgonya megpuhul. Ekkor tetszés szerinti tojást beleütünk-buggyantunk a fővő ételbe, majd levesszük a fazekat a lángról (hogy a tojások ne hirtelen buggyanjanak meg). Készítsük el a pirítósokat, locsoljuk meg a tetejüket olívaolajjal. Készítsük el a fokhagymás aiolit: a lereszelt vagy kipréselt fokhagymából, olívaolajból, citromléből és tojássárgájából keverjük jól ki egy habverővel. A levet öntsük egy tálban szépen kirakott pirítós kenyerekre. A krumplit rakjuk ki egy másik tálba, tegyük a tetejére a buggyantott tojásokat, s az egészet szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel. Fontos, hogy az ételt azon melegében tálaljuk!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s