Anekdóták keresztapámról, Dr Thoma Andor antropológusról

Posted on Updated on

Provence 013Keresztapámnak, Dr Thoma Andornak, aki hazánkban egy kevéssé ismert tudományág, a fizikai antropológia nemzetközileg elismert tudósa volt, részben gyógyíthatatlannak hitt immunbetegsége miatt, még a 70-es években el kellett hagynia Magyarországot (mert a gyógyulásához szükséges gyógyszerekhez csak nyugaton jutott hozzá), így nem csoda, hogy a leuveni Magyar Ház Jezsuita Kollégiumában csak több, mint húsz év után láttam viszont. A romantikus találkozóra, az egyetemi év kezdetén, 1995 szeptemberében került sor. Miután Bandi bácsi megtudta, hogy a férjem a leuveni katolikus egyetemen kapott kutatói állást, azonnal felvette velünk a kapcsolatot. Bevallom, izgatottan vártam a találkozást. Pedig tulajdonképpen csak a pipája illatára emlékeztem és mephistói külsejére, de édesapám, aki az évek során többször felkereste párizsi otthonában, felkészített arra, hogy a szteroidos gyógyszerek mellékhatásaként operaénekesi terjedelműre hízott. Nos, amikor megláttam a valóban termetes, de még így is vonzó külsejű férfit, hosszú, őszes-fekete hajával, piros, kötött sállal a nyakában, inkább egy bohém művészre emlékeztetett, mintegy egyetemi tanárra. Feltűnő jelenség volt.

Később, rendszeres találkozásaink során sikerült bepótolnunk a 20 éves mulasztást, s nem túlzás, de a vele való együttlétek alatt nemcsak óriási, lexikális tudásával nyűgözött le, hanem emberi tartása, igazságszeretete is követendő példa lett számomra. Mivel élete során sok bántásban és csalódásban volt része, nagyon kevés embert fogadott a bizalmába. Igaz, nem volt könnyű természetű ember, de számomra még akkor is szeretetre méltó maradt, amikor valamilyen hívószóra (vagy a gyógyszerek hatására) belébújt a kisördög, s először csak egy szóba kötött bele, később szidalmazni kezdte, idézem szó szerint: „ a rossz lelkiismerettől, fal mellett osonó komcsikat”, végül vitriolba mártott megjegyzéseivel majdnem a sírba vitte, párizsi élettársát, a béketűrő Sylviet. Sylvie viszont francia könnyedséggel, amikor már nem tudott megfelelő szavakkal visszavágni, az égre emelve tekintetét csak annyit mondott, hogy Szent Sylvie, Szent Sylvie, segíts meg!

Én azonban nem ezekről a „politikai ankétokról” szeretnék pár történetet közre bocsájtani, hanem a torkos csecsemő Bandi bácsiról, aki így nevezte magát, amikor élete párja gyengéden figyelmeztette, hogy ne egyen már többet. De mivel nem volt hiú ember, sem egészségmániás, viszont annál nagyobb életélvező, mint VIII. Henrik hatalmas étvággyal vetette bele magát a francia konyha ételremekeibe. Ő is, akárcsak később jómagam, Franciaországban (és Belgiumban) lett igazi gurmand és borszakértő. A következő anekdóták, együtt elköltött vacsoráinkhoz, lakomáinkhoz kötődnek.

Rabolio

Sylvie, 1996-ban egy csodálatos házat vásárolt Sologne-ban, Franciaország híres vadászterületén, a  Loire és a Cher folyó találkozásánál. Aki már járt arra az bizonyára egyetért velem, hogy Európa legszebb erdejei ott találhatók, sötétzöld fenyvesekkel, tölgyesekkel, rétekkel és meredek sziklafalakkal körülvéve, nem véletlenül érdemelte ki ez a régió, a vadászat szenvedélyének áhítattal hódoló uralkodók csodálatát.

Nos Sylvie háza Nouan Le Fuzeliérben maga volt a tökély. A napraforgókkal díszített  provence-i szobája, a vadászfestményekkel teleaggatott nappalija, az ebédlő, egy 18. századbeli csempés kályhával, a francia kert, nem beszélve a helyi farmok közelségéről. Bandi bácsit mindig örömmel kísértük el beszerző körútjaira, ahol házikészítésű  kecskesajtot, hurkát (budoint), liba-kacsa, szarvas és vaddisznó patékat-kenőket vásároltunk. Egyik ilyen nouani látogatásunk során Bandi bácsi a népszerű, helyi vendéglőbe, a Rabolioba invitált minket, azzal a felkiáltással, hogy meg kell ismerkednünk a sologne-i konyhával. Nos, amikor beléptünk a kis vendéglőbe, a tulaj már az ajtóban, széles mosollyal üdvözölte a möszijőt:- Mon cher Monsieur Carnivor (drága Húsevő uram), hogy hogy éppen ma van szerencsénk önhöz, amikor tudhatná, hogy pénteken nincs semmi embernek való. Az embernek valón a tulaj a húsételt értette, ugyanis a keresztapám nem rajongott a halételekért, és elfelejtette, hogy minden pénteken, az van soron. Ennek ellenére maradtunk és jó étvággyal ettük végig a kiváló menüt, ami friss, vajban párolt tőkehalfiléből és édesköményből állt, fehérboros, tejszínes szósszal leöntve. A desszert pedig a híres Tarte Tatin volt, a feje tetejére állított almás lepény, vanília fagylalttal. Íme a recept:

Roka 002Tarte Tatin

Hozzávalók:

4 alma vagy körte meghámozva

5 1/2 csésze cukor

5 csésze víz

3 ek citromlé

10 dkg vaj

Melegítsük elő a sütőt. Hámozzuk meg az almákat, vágjuk félbe őket, magozzuk ki, majd szeleteljük fel.

Egy teflon vagy porcelán piteforma aljába terítsük szét a cukor felét, majd rakjuk ki körben, szorosan az almaszeletekkel. Olvasszuk fel a vajat és öntsük rá a birsalmákra, majd szórjuk meg a maradék cukorral.

Ezután az egészet tegyük a grillsütőbe, vagy olyan sütőbe, amiben grillezni is lehet. Pároljuk addig, míg az alma illatozni nem kezd.

Közben készítsük el a Tatin tortát a 20 dkg lisztből, 20 dkg vajból. Nyújtsuk ki az összegyúrt tésztát és vágjunk belőle egy, a formánál kicsit nagyobb kört. Szúrkáljuk meg villával a tésztát, terítsük rá a kerek tortaformára és vágjuk le a fölösleges tésztát. Helyezzük rá az alapra az almákat. A tészta széleit hajtsuk rá az almákra. Tegyük a tortát a sütőbe és süssük 35 percig, majd vegyük ki és hagyjuk 10 percig hűlni. Egy késsel óvatosan vágjuk körbe. Ezután a tortát ki kell fordítani a formából úgy, hogy tegyünk rá egy tálat, amin majd tálalni fogjuk, és fordítsuk a feje tetejére. Ha ügyesek voltunk, az almákat karamellöntet fogja beborítani, alul pedig ropogós tésza lesz. Tejszínhabbal díszítve tálaljuk.

Dr Thoma Andor, egy hazánkban kevésbé ismert tudományág, a fizikai (biológiai) antropológia nemzetközileg elismert tudósa volt. Tanulmányai befejeztével a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem embertani tanszékének tanársegédje lett, később a miskolci Herman Ottó Múzeum antropológusa. 1957-ben megbetegedett penficuszban, de halálos betegségét, apámnak Dr Schweiger Ottónak köszönhetően legyőzte, de élete végéig szteroidokat kellett szednie.1958-tól 1963-ig a tudományegyetem embertani tanszékének muzeológusa. 1966-ban, Malán professzor nyugdíjazása kapcsán, az egyetem állami és politikai vezetői felajánlották neki a professzori kinevezést, egy feltétellel: ha vallásos meggyőződését feladja. Ő azonban nem volt erre hajlandó. A következmény: eltiltották az oktatástól.

1970-ben a párizsi Sorbonne vendégprofesszora lett, 1988-ban a belga király tudományos munkásságáért a Koronarend parancsnoki fokozatával tüntette ki. 1994 végén vonult nyugdíjba, és visszaköltözött Párizsba. Ott érte a halál 2003. május 31.-én
Nemzetközi hírnevét elsősorban az ősemberkutatásban elért eredményeivel alapozta meg. 1958-ban jelent meg a L’Anthropologie című francia szakfolyóiratban a palesztinai, jégkor végi ősemberek keveredéssel vagy átalakulással történt megjelenését elemző közleménye, amely igen nagy érdeklődést váltott ki. Az e témában írt számos tanulmánya közül példaként említhető a Suba-lyuk barlangban még 1932-ben talált neandervölgyi gyermek fogazatával és az 1960-as évek első felében feltárt, világhírű vértesszőlősi lelőhelyről előkerült előemberi maradványok leírásával foglalkozó közleménye. Thoma Andor hazáját és népét tisztelő- szerető ember volt. Tudományos téren is szolgálta hazáját, amit – többek között – tanítványainak nagy száma is bizonyított.

Provence 006

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s