Hónap: április 2014

Gyömbéres pisztrángfilé, sáfrányos tejszínes szószban

Posted on Updated on

 

Kloster stüberl 038

Hozzávalók:

személyenként 100 gr lazacpisztráng

2 kakukkfű ág

1 kk chili paprika

2 db babérlevél

2 ek barna vaj

1 db cukkini

1 db sárgarépa

1 ek citromhéj

A szószhoz:

2 kk cukor

3 ek citromlé

200 ml   zöldségleves

200 g tejszín

0.1 gr sáfrány

2 szelet friss gyömbér

1 gerezd fokhagyma

só, 1 kk citromhéj

1 kk paprika

Az elkészítés módja:

Melegítsük elő a sütőt 80° fokra. Dörzsöljünk be egy tűzálló tálat vajjal. A konyhakész pisztráng filéket mossuk meg és távolítsuk el belőlük a szálkákat egy csipesszel. Helyezzük el a halfiléket a tűzálló tálban (a bőrükkel felfelé állítva). Tegyük melléjük a kakukkfüvet, a babért, a chili paprikát, fedjük be a halat alufóliával és süssük 20 percig.

Közben tisztítsuk meg a zöldségeket. Reszeljük le a répát és a cukkinit is. Ezután készítsük el a szószt a következőképpen: karamellizáljuk a cukrot, csavarjuk rá a citromlevet, majd öntsük fel a zöldséglevessel és a tejszínnel. Dobjuk bele a répát és a cukkinit, ízesítsük a sáfránnyal, a gyömbérrel, a babérral, a reszelt fokhagymával és a citromhéjjal, hagyjuk forrni 1 percig. Ezt követően mérsékeljük a lángot alatta, távolítsuk el a babért meg a fokhagymát. A zöldségek miatt főzzük a szószt még pár percig majd végezetül sűrítsük be a kukorica keményítővel.

Közben a sütőből vegyük ki a pisztrángot, húzzuk le a bőrét, távolítsuk el róla egy villával az alatta lévő szürkés réteget. Ezután egy kevés vajban süssük át mégegyszer. Dobjunk mellé némi citromhéjat, szórjuk meg paprikával majd helyezzük vissza a a sütőbe, hogy melegen maradjon. Tálaláskor rendezzük el a halfilét egy mély tányérban, öntsük le a tejszínes szósszal és friss bagettet adjunk hozzá.

 

Eper-tejszínkrémes pehely torta

Posted on Updated on

Bad Tölz 065Bad Tölz 064A tésztához:

250 ml víz

40 g vaj vagy margarin

1 csipet só

150 g liszt

4 tojás

1 kk sütőpor

1 ek cukor

A töltelékhez:

2 csomag zselatin por

500 g friss málna, eper vagy bármilyen lekvár

200 g cukor

500 ml tejszín

1 csomag vaníliás cukor

A díszítéshez: porcukor

  1. Melegítsük elő a sütőt 220 fokra.
  2. A tésztához: keverjük össze a vizet a vajjal, ízesítsük a csipet sóval és tegyük fel főni (mérsékelt lángon). Adjuk hozzá a lisztet és egy fakanállal állandóan ide-oda csapkodva addig “kevergetjük”, amíg a tészta a lábos oldaláról a közepére gyűlve egy gombóccá összeáll.
  3. Ezután hozzáadjuk a tojásokat (egyenként), majd a sütőport és a cukrot.
  4. Egy 26 cm átmérőjű tortaformát bekenjük a vajjal majd elhelyezzük benne a tésztát.
  5. A tésztát az előmelegített sütőben 15 perc alatt kisütjük. Fontos, hogy semmi esetben ne nyissuk ki a sütőt! Hagyjuk a tésztát ott kihűlni.
  6. Melegítsük fel langyos vízben a zselatin felét.
  7. Tegyük fel “főni” a friss málnát egy nagyon kevés vízben, ízesítsük 10 dkg cukorral, végül kb. 2 perc múlva öntsük rá a zselatint. Vegyük le a tűzről és hűtsük ki miközben állandó keverjük.
  8. Verjük fel a tejszínt, a 100 gr cukor és a vaníliás cukor hozzáadásával. Ekkor melegítsük fel a zselatin másik felét majd várjunk egy kicsit, hogy kihűljön és csak akkor adjuk hozzá a tejszínhez.
  9. A tortalapokat kenjük meg a főtt, zselatinosított málna és a tejszín felével.
  10. Ugyanígy kenjük meg a 2. lapot is, először a málnával majd a tejszínnel.
  11. Végül a harmadik “pihekönnyű” lapot helyezzük a torta tetejére. Tegyük 3-4 órára a hűtőbe, hogy a töltelék jól megkössön. Tálalás előtt a sütemény tetejét porozzuk be a porcukorral. Nagyon finom, könnyű, ropogós sütemény.

 

Svéd mocsári szedres, mascarpone krémes torta és az eszkimó fagyi

Posted on Updated on

French evening 002Hjortronfilnamn-085ddf8aab6c2b9c5e08a1259a3a89d04c28fad3711b7A múlt héten az Ikeában járva felfedeztem egy új lekvárt, a Hjortront. Kicsit zsákbamacska dolog volt megvenni, mivel azt se tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, ennek ellenére a borostyános, narancssárgás szín rögtön elbűvölt, pontosabban azonnal rabul ejtett, így úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a hjortonnak. Hazatérve már alig vártam, hogy  megkóstolhassam.

Először azonban meg kellett tudnom, hogy mi is az. Magyarul persze semmit sem találtam róla, annál többet angolul, így derítettem ki a pillanatok töredéke alatt, hogy a hjortron angolul cloudberry, magyarra fordítva mocsári, hamvas szeder (szó szerint felhő bogyó), mely a tundra vidékeken és az északi fenyveserdők övezetében honos. A borostyánszínű, ehető bogyó, ugyanúgy, mint a málna vagy a vad szeder a rózsafélék családjába tartozik. Az angol nyelvterületeken, főzőalma, kancsuka, averin, (Skóciában evron), Alaszkában lazacbogyó a neve.

A bogyótermés külsőleg nagyon hasonlít a málnához, de morfológiailag nem, mert kétlaki növény, ami azt jelenti, hogy amikor a méhek, rovarok beporozzák, a fehér virágból (néha vörösesek a szirmok) málna nagyságú bogyók lesznek. Őszre gyönyörű, halványpiros és borostyán színben “kínálják” megevésre magukat.

Az aranysárga lágy és lédús bogyó C vitaminban rendkívül gazdag. Frissen fogyasztva az íze semmi más bogyós gyümölcshöz nem hasonlítható, kissé fanyar, de csak annyira, mint a parszimon-saron. Amikor a bogyó túlérett, joghurtszerű konzisztenciájú lesz és egyre édesebb, ami azt jelenti, hogy kiválóan alkalmas lekvárok, szörpök, torták és likőrök készítésére. Finnországban pl. nemzeti eledel a bogyó hozzáadásával készült “leipäjuusto”, magyarra fordítva kenyér-sajttal vagy sajtkenyér, amihez a bogyókat pár percig párolják, majd a sajtot ráolvasztják, végül tejszínnel leöntik és cukorral ízesítve fogyasztják. Svédországban a mocsári szederből készült öntetet a vanília, ananász, dió fagylalt tetejére csorgatják, de népszerű palacsinták töltelékeként és a waffelekhez is. Norvégiában “Multekrem” a neve a keményre vert tejszínhabba kevert mocsári szeder lekváros krémnek ( én is kipróbáltam és nagyon finom volt), magában lekvárként vagy házi készítésű fagylaltokhoz is szervírozzák valamint marcipános torták gyakori hozzávalója.

French evening 004Kanada legészakibb részén a mocsári szederből készítik a “Sültalma pitét”, aminek semmi köze az almához, annál több a mocsári szederhez. Alaszkában, a bogyókhoz rénszarvas, karibu zsírt vagy fóka olajat kevernek, együtt habosra verik, végül egy kevés cukor hozzáadásával már kész is a híres “Eszkimó fagyi” az Akutaq. A Yukon (Alaszka) és a Kuskokwim folyó vidékein, a csukát mocsári szeder szószban tálalják és cukor helyett a lekvárt használják. A bogyó fontos nemzeti étele az eszkimóknak, lappoknak, de magas C vitamin tartalma miatt nagy becsben van tartva az Északi tengeri hajósok körében és Grönlandon is, ahol kiváló megelőző “gyógyír” a skorbut ellen. A benne lévő benzoin sav ráadásul természetes tartósító anyag.

A mocsári szeder leveleiből teát is lehet készíteni, Skandináviában régen ismert gyógynövény, húgyúti fertőzésekre. Az észak-európai országokban népszerű még a Lakkalikööri, a finn likőr, amit szintén ebből a “felhőbogyóból” készítenek. Az ital karakteres íze és magas cukortartalma miatt igen kedvelt. A mocsári szeder a svédek, és a finnek második legnépszerűbb italának, az akvavitnek is az egyik alapanyaga. A bogyóból készült likőr neve a kanadai Quebecben viszont chicoutai.

A mocsári szeder a finn két euróson is meg van örökítve, mint nemzeti kincs, Skóciában és Új Funlandon pedig egy-egy hegyet neveztek el róla: “Cloudberry” hegy néven

A recept:

Hozzávalók: 25 dkg vaj

25 dkg cukor

4 tojás

1 tsp vanília esszencia

25 dkg liszt

A krém töltelékhez:

150 g Mascarpone, olasz desszert krémsajt

50 g vaj

1 tsp vanília esszencia

50 g porcukor

fél citrom leve

2 ek tearum

1. Melegítsük elő a sütőt 170’C-ra, kenjünk ki vajjal 2 db “2 x 8” átmérőjű tortaformát.

2. Dolgozzuk össze a vaníliás cukrot meg a cukrot a tojássárgájával, majd adjuk hozzá a vajat és egy villával keverjük habosra. Verjük fel a tojásfehérjét kemény habbá és adjuk hozzá a vajas keverékhez. Végül fokozatosan adagolva szitáljuk hozzá a lisztet is.

3. Osszuk 2 egyenlő részre a tortát, majd süssük 30-35 percig. Időnként ellenőrízzük egy villával, hogy megsült-e (aranybarnának kell lennie). Amikér kész, hagyjuk a sütőrácson kihűlni. Amíg hűl a torta készítsük el a krémtölteléket: a krémsajthoz keverjük hozzá a cukrot és a vanília esszenciát, csavarjuk bele a citromlevet és ízesítsük a tearummal vagy egyéb likőrrel. Cukor helyett én a mocsári szeder lekvárt használtam.

5. Ezután a torta rétegeket ragasszuk össze/kenjük meg a sajtkrémmel.

6. Verjünk fel tejszínt és ízesítsük 10 dkg mocsári szeder lekvárral, meg a marakuja levével, majd kanalazzuk rá bőven a tortára. Isteni finom.

.

 

Április bolondja és a svájci spaghetti szüret

Posted on Updated on

 

DK+843+Romige+spaghetti+met+prei,+kruidenkaas+en+gerookte+zalmÁprilis elseje állítólag már i.e. 536 óta a bolondozás napja. Eredetét egyesek a keltáknak tulajdonítják, míg más néprajzkutatók az iráni újévet, a Sizdah Bedart, ami éppen április elsejére esik, tartják a világ legrégebbi tréfa napjaként számon.

Egy biztos, hogy Nyugat-Európában először 1508-ban a francia reneszánsz költő, Eloy d’Amerval utal egy bizonyos áprilisi halra, azaz bolondozásra. Ezt követően 1539-ben a flamand költő Eduard de Dene megemlít egy nemesembert, aki április elsején bolonddá tette a személyzetét. Más források IX. Károly francia királlyal hozzák kapcsolatba az április elsejei vidámkodás szokását, aki 1564-ben az új esztendőt április elsejéről január elsejére helyezte át. Az emberek a naptár átállításába kénytelenek voltak belenyugodni, de az addig szokásban lévő újévi ajándékozásról nem mondtak le. A hamis újévet eleinte kisebb ajándékokkal, később már csak képes rajzokkal, vagy tréfával ünnepelték meg.

Angliában 1698. április elsején a krónika szerint London lakosságát azzal tették lóvá, hogy kihirdették, hogy menjen mindenki a Towerbe, mert ott fürösztik az angol oroszlánt.

A 19. század elejétől már javában tombolt az április elsejei ugratás szokása. Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban papírból kivágott halat ragasztanak a mai napig egymás hátára a diákok majd elkiáltják magukat, hogy “áprilisi hal!” (pesce d’aprile!, poisson d’avril! aprilvis!) magyarul április bolondja. Skóciában, április elsején “kakukk vadászatot” rendeznek- a kakukk, a megtréfált ember. A vicc lényege, hogy a “kakukkal” egy lepecsételt levelet küldenek egy “nagyon fontos üzenettel”, mire kb. 1 óra múlva, amikor az illetőnek már lóg a nyelve a sok rohangálástól, az egyik beavatott megszánja és arra kéri, hogy olvassa fel hangosan a levelet. Ebből tudja meg a küldönc, hogy ő lett az idei április kakukkja.?????????????????????????????

untitledA világ eddigi legnagyobb ugratása azonban Charles de Jaeger, a BBC operatőrének a nevéhez fűződik. Jaeger, már gyerekkorában is híres tréfacsináló volt, az a fajta ember, akinek a humor volt az életeleme. Amikor 1957-ben a BBC Panoráma című műsor szerkesztője lett, kitalálta, hogy aznap egy “spaghetti aratásról” ad le egy dokumentum filmet. A helyszín a svájci Ticinó volt, ahol az élőadásban a parasztemberek éppen friss spagettit szüreteltek a spagetti fákról. A riport alá a szöveget az ismert színész, a bariton hangú Richard Dimbleby mondta, ami még hihetőbbé tette az egész történetet. A stáb fetrengett a röhögéstől, amikor a farm tulajdonosa beszámolt az enyhe tél utáni rekord spagetti termésről. Az”Aratás Fesztivált” is élő adásban közvetítették, amelyet vitafórum követett, amiben azt taglalták, hogy milyen permetszerrel lehet a spagetti zsizsiket kiírtani, meg hogy hogyan kell elültetni, hogy a megfelelő hosszúságú spagetti teremjen. A nagyobb hihetőség kedvéért a filmet a londoni Pasta Foods üzemben vették fel, St Albansban (Hertfordshire megyében) és a svájci Castagnola hotelben. Ma már elképesztőnek tűnik, hogy az emberek bevették ezt a maszlagot, de mentségükre szolgáljon, hogy az 1950-es években a spagetti Angliában még csak konzerv formájában létezett, amit paradicsom szószban eltéve elég drágán árultak, így amolyan ritka, egzotikus ételnek számított. Az adást kb. 8 millióan nézték (abban az időben még nem volt mindenkinek TV-je.) A következő napon százával érkeztek a telefonok a stúdióba, egyrészt a történet hitelességével kapcsolatban, másrészt sokan az iránt érdeklődtek, hogy hol lehet spaghetti gumókat venni! Miután Mr Jaeger felvilágosította a nézőket, hogy az előző napi adás egy április elsejei móka volt, nyilvánosan elnézést kért, majd azt tanácsolta, hogy -“Ja és a spagettit ültessék el a paradicsom szószban és várják meg, míg kinő!”

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/c/c8/Spaghetti_harvest.jpgMa már nehéz lenne ezt a sztorit bárkivel is “megetetni”, mert a spagetti a pizza után vagy mellett a legnépszerűbb étel a világon (a spagetti szó az olasz spaghetto szó többes számából származik, amely a „spago” kicsinyítőképzős alakja. Jelentése: „vékony húr„kicsi húrok), az ún. körprofilú tészta csoportba tartozik és 3 vastagságban létezik. Sziciliában már a 12. század óta ismerik, Muhammad al-Idrisi arab utazó számol be róla elsőként, hogy a Sziciliai királyságban evett egy finom tésztát, ennek ellenére a fogyasztása Olaszországban is csak a 19. századra vált általánossá. Oka, hogy addig nem volt elég tőke az országban, amiből gyárakat lehetett volna létesíteni a spagetti tömeges termelésére. 1955-ben viszont már 1,432,990 tonna spagettit termeltek Olaszországban és az egy főre eső évi fogyasztás elérte a 30 kg-t.

Amerikában és Nagy Britanniában még mindig népszerű a konzerv spagetti, Spaghetti Italienne néven. Míg eleinte fokhagymával, babérral és szegfűszeggel ízesítették, ma már el se tudnánk képzelni a jóval finomabb bazsalikommal és oregánóval fűszerezve.

A spagetti 3 legnépszerűbb elkészítés módja (oliva olajjal, pesztoval, hússal vagy zöldségekkel, mint pl a gomba, padlizsán, cukkini, paradicsom) a Bolognese, az Alfredo és a Carbonara, Pecorino Romano, parmezán vagy Grana Padano sajttal bőven megszórva.