Írisz, a Szivárvány istennője és Vincent van Gogh

Az írisz február és március virága. A kereszténységben a Fájdalmas Boldogasszony jelképe, mivel éles levelei olyanok, mint a kardok, melyek a szívébe szúrnak (legalábbis a fetményeken). Szűz Mária kultusza mellesleg a keresztes háborúk idején keletkezett (lsd. szervita rend)

Az írisz a történelem során I. Clovis francia király (466–511) idején jelent meg elsőként, amikor őfelsége áttért a keresztény hitre és a zászlaján lévő három varangy jelképet, íriszre (a Szűz virágra) változtatta.

Később a Capet uralkodóház jelképe a fleur-de-lis-, magyarul a liliom virága, mint kiderült valójában egy stilizált írisz volt. A fleur-de-lis azóta kapcsolódik Franciaországhoz, hogy VII. Lajos sárga íriszt (I. pseudacorus) festetett a címerére, ami akkoriban a legismertebb virág volt Nyugat-Európában.

A stilizált sárga írisz egyben Brüsszel szimbóluma. Ez a történelmileg fontos virág Szent Gaugericus-szigetén nőtt. Ez volt a legnagyobb sziget a Senne (Zenne, flamandul Dijle) folyó mentén Brüsszelben. És hogy, hogy jön ide Szent Géry? Nos, a latin neve Szent Gaugericus volt, ő Cambrai védőszentje, Brüsszel másodlagos védőszentje, és Brain-le-Comte (Belgium Hainaut tartománya) védelmezője. A 7. században élt férfi, 39 évi püspöki működés után úgy cirka 623 és 626 között halt meg (természetes halállal) és a cambrai-i Szent Medárd templomban temették el. De Gaugericusnak már közvetlenül a halála után kialakult a kultusza. Ünnepnapja eleinte a halálának napján, augusztus 11-én volt, de később nov. 18-án és szept 24-én is őt ünnepelték. Guido, cambrai püspöke 1245-ben kihantoltatta majd ereklyéit különböző franciaországi és belgiumi templomokban helyeztette el. A cambrai-i székesegyházban megőrzött ereklyetartó Szent Gaugericus koponyáját tartalmazza, a képeken püspöki öltözékben ábrázolják, püspöksüveggel a fején, pásztorbot nélkül, jobb keze felemelve áldást osztó pózban, balja pedig a mellén pihen, behajlítva. A hagyomány szerint a Brüsszel helyén létesült első település is az ő nevéhez köthető, mivel azt mondják, hogy a Senne szigetén a 6. szd végén egy falut alapított és egy kis kápolnát építtetett. Ez az Île Saint Géry / vagy Sint-Gorik nevű sziget és település volt a későbbi Brüsszel magja (a jelenlegi Place Saint Géry helyén). A Saint-Géry negyed ma jól ismert a környék számos bárjáról, kávézójáról és étterméről, népszerű éjszakai szórakozóhely. Az írisz a St Géry hallban és a brüsszeli régió zászlaján az egyetlen motívum, ami a régmúltat idézi.

Az Iris croatica faj a nem hivatalos nemzeti virága Horvátországnak, az Iris nigricans, a fekete írisz Jordánia nemzeti virága, az Iris bismarckiana, vagy a Názáreti írisz, Felső-Názáret szimbóluma.

1990-ben az íriszt Louisiana állam vadvirágává választották (az állam korábbi virága a magnólia volt).

1998-ban az Iris lacustris, a Törpe-tavi írisz Michigan állam vadvirága lett, ahol túlnyomó többségben virágzik.

Iránban és Kasmírban az Iris kashmiriana és az Iris germanica fajták általában a muszlim sírokat díszítik, de szabadon is nő.

Egy meghatározatlan írisz faj,-talán az Iris versicolor vagy Iris Purple–sötétlila-bordó írisz Tennessee állam virága, a vadon termő, lila szenvedély virága mellett (Passiflora incarnata), ami az állam másik virágemblémája. Greeneville (Tennessee) minden évben otthont ad az Írisz Fesztiválnak (2021. május 15-16-án lesz).

Az Iris versicolor faj Quebec (Kanada) tartomány virága lett a fehér liliom helyett, amely nem őshonos a tartományban, a quebeci zászló és a New Orleans Saints profi labdarúgó-válogatott logója, valamint a Saint Louis, Missouri zászlaján is ez a virág szerepel. Québec tartományi virága a Harlequin blueflag, franciául Iris versicolore.

Írisz az irodalomban

Írisz a görög mitológiában a Szivárvány istennője, az istenek-és különösen Zeusz- hírnöke, Thaumasz és Élektra lánya, a Harpüiák testvére, Héra állandó követe, de Zeusz is rábízta ügyes-bajos dolgait. Szárnyakat és tarka ruhákat viselt, kezében hírnöki pálcát és korsót tartott. Férje Zephürosz, gyermekük Pothosz volt, de Irisz úgy tűnik, hogy csak egy kisebb istentisztelet tárgya volt Görögországban, mert kultuszának egyetlen nyoma, hogy a deliaiak búzából, mézből és szárított fügékből készült süteményeket ajánlottak fel neki. Az Iliász szerint a trójai háború során Írisz több küldetést is teljesített Zeusz parancsára: elvezette a sebesült Aphroditét a csatatérről, megállította a harcba beavatkozni készülő Pallasz Athénét és Hérát, hazaküldte a tengerbe Poszeidónt. Érdekes, hogy az Odüsszeiában Írisz egyetlen egyszer sem jelent meg; az isteni hírnök feladatát ebben az eposzban Hermész látta el.

Írisz alakja számos irodalmi alkotásban felbukkan: Arisztophanész Madarak című komédiájában kicsúfolják, s felháborodva távozik. Babits Mihály első, Levelek Iris koszorújából című verseskötetének három bevezető ódájából egy Írisznek van szentelve Himnusz Irishez címmel, melyben a költő egyik ars poeticáját fejti ki: olyan sokszínűen akar dalolni, mint Írisz ezerszínű ruhája; második (Herceg, hátha megjön a tél is című) kötetének nyitóverse (Ballada Irisz fátyoláról) szintén az istennőt idézi fel. Mika Waltari, finn író Dzsinnisztán hercege című novellájában is szerepel egy Írisz nevű tündér, aki sokkal inkább az istennő hatalmával rendelkezik.

A Demeter istennőhöz szóló házi himnuszban Perszephoné, aki Démétér és Zeusz lánya volt, (a görög mitológiában a termékenység istennője, Hádész felesége) társaival, a nimfákkal (az Oceanidák Artemisszel és Athénával) virágot gyűjt egy tavaszi réten: rózsát, sáfrányt, jácintot, ibolyát, liliomot és íriszt, más néven “agallis-t” mielőtt Hádész, az alvilág istene elrabolná. Az “agallis” akkoriban egy törpe íriszfajta volt, később Iris attica néven azonosították.

A legenda szerint, 405-ben a gótok Firenze várost ostrom alatt tartották, amikor már majdnem elveszítették a csatát, a harcok közepén megjelent St. Reparata, (Reparatát 250-ben 15 évesen lefejezték) kezében egy vérvörös zászlóval, melyen egy fehér írisz volt látható. Ez megváltoztatta a csata menetét, mert a firenzeiek új erőre kaptak, ami győzelemre vitte őket. Hálából a város Szent Reparata fehér íriszét a címerébe foglalta. Eleinte a fehér írisz, piros háttérrel volt Firenze szimbóluma, egészen addig, amíg a Medici család meg nem fordította a színeket, ezzel is jelezve a politikai hatalom változását. Az Iris florentina fehér virágait templomi díszítésként is használják Olaszországban, Firenze város temetőiben, az elhunytak iránti tisztelet jeleként a sírok köré ültetik.

A középkorban és a reneszánsz idején a “zöld írisz” (vagy “Iris verdelis“) egy ritka, festékszín volt, amelyet kéziratokhoz, kódexekhez és festményekhez használtak, ez az Iris florentina és/vagy az Iris germanica friss virágaiból készült. A kékes vagy lilás szirmokat forrásban lévő vízbe áztatták, majd timsóval vegyítették. Ezután tiszta zöld festék vált belőle. A 14-15. században nem lehetett megkülönböztetni a homoktövis bogyókból származó vagy a “verde di vesica” nevű íriszből készült festéket egymástól.

Kínában azt tartják, hogy az Iris anguifuga egész télen nő, és képes távoltartani a kígyókat, de tavasszal szunnyad, így a kígyók akkor visszaköltöznek a kertbe. Ősszel újra megjelenik az írisz, és elűzi a kígyókat.

Az Iris tectorum más néven japán tető írisz vagy fali írisz az írisz nemzetség egyik faja, ami a Limniris alnemben is megtalálható. Ez egy rhizozómás évelő, ami a kínai és japán házak tetején nő. Kínában, Koreában és Burmában őshonos, levendulakék, kékes-ibolya, lila-kék, kék-lila vagy égszínkék virágokkal. Van egy fehér változata is. Dísznövényként termesztik a mérsékelt égövi régiókban. Állítólag a háborúk és nagy éhínségek idején Japánban a császár elrendelte, hogy minden falatnyi földterületen is, rizst és más élelmiszer-növényeket kell termeszteni. De a nők az írisz gyökereket haj és arcfesték készítéséhez használták, ezért, hogy a császári rendeletet kicselezzék a háztetőkre ültették. Ez persze illegális volt. A festék úgy készült, hogy az írisz gyökerét megőrölték és rizsliszttel és vízzel keverve egy bőrfehérítő festéket készítettek belőle, mely nélkülözhetetlen volt a gésa lányok megjelenéséhez. Egy másik elmélet szerint az íriszből kivont nedves anyagot arra használták, hogy a szalmatetőkön a nádat megkössék vele, hogy szét ne essen. Ma Japánban gyönyörű látvány nyújtanak a lilán virágzó tetőgerincek. A harmadik elmélet szerint a japánok babonából ültettek íriszt a háztetőkre, hogy megakadályozzák a “gonosz szellemek” bejutását a házba.

Az írisz és a festők

Hugo van der Goes festő “Adorazione dei Pastori” című triptichon festményén (1475-ben vagy 1476-ban) Iris florentina és Iris pallida fajták láthatók. A festmény az Uffizi Galéria, Botticelli termében található.

A leghíresebb íriszeket ábrázoló képeket azonban Vincent van Gogh festette. 1889-ben több alkotásának is ez a virág a témája és egyike azoknak a festményeinek, amelyek a franciaországi Saint Paul-de-Mausole elmegyógyintézetben készültek. Van Gogh 1889 májusában kezdett el íriszeket festeni az elmegyógyintézetbe való bevonulását követő első héten, a kórház kertjében. A festészetet “betegségem villámkalauzának” nevezte, mert úgy érezte, hogy ha folytatja a festést, nem őrül meg. Az írisz képekről annyit meg lehet állapítani, hogy hiányzik belőlük a feszültség, az idegesség, amely Vincent korábbi műveit jellemezte, egyúttal erősen érezhető a japán ukiyo-e woodblock nyomatok hatása, ami Van Gogh sok művét megihlette, ugyanúgy, mint más művészeket pl. Claude Monet is abban az időben. A japán technikához való hasonlóságok, mint az erős körvonalak, szokatlan szögek, beleértve a közeli nézeteket, és a lapos helyszíneket, a szokatlan fény-megvilágításokat- nyilvánvalóak. Van Gogh íriszes festményei lágyak, könnyedek, tele vannak életszeretettel, mindenféle tragikus érzés nélkül. Vincent az öccsének ezekre a képekre csak tanulmányként utalt, de a négy évvel fiatalabb Theo, igazi remekműveknek tartotta, és jó érzékkel gyorsan benyújtotta a Société des Artistes Indépendants-hoz 1889 szeptemberében, a “Csillagos ég a Rhone felett” éves kiállítására. Vincent képei hatalmas sikert arattak, Theo így számolt be neki a kiállításról: -“A képeid messziről szemet szúrtak az embereknek. És az volt róluk az általános vélemény, hogy az Íriszek sorozat egy gyönyörű tanulmány tele levegővel és élettel.” A festmény Van Gogh egyik leghíresebb alkotása lett. A kép első tulajdonosa, egy műkereskedő Julien “Père” Tanguy volt, akinek a portréját van Gogh háromszor festette meg. 1892-ben Tanguy eladta Octave Mirbeau műkritikusnak és anarchistának, aki szintén Van Gogh egyik első támogatója volt. Mirbeau 300 frankot fizetett érte. 1987-ben azonban az Írisz festmény a valaha eladott legdrágább festmény lett, 53,9 millió dollárért adték el Alan Bondnak, de Bondnak nem volt elég pénze, hogy kifizesse, így az íriszt végül 1990-ben eladta a Los Angeles-i J. Paul Getty Múzeumnak. Van Gogh Írisze jelenleg a 10. legdrágább festmény a világon.

Az amerikai John James Audubon ornitológus, festőművész, asszisztensével, Joseph Masonnal együtt írta és illusztrálta az “Amerika madarai” (Birds of America) című könyvet, amiben az akkor ismert összes madárfajt feltűntették, (mára már 6 madárfaj kihalt) és virágokkal együtt örökítették meg: a 15-ös képen a lombposzáta látható, amely egy réz íriszen ül (Iris fulva). Ez az íriszfajta szerepel Louisiana állam zászlaján is.

Philip Hermogenes Calderon festőművész (Raphaelita festő volt) 1856-os, Megszegett fogadalom (Broken Vows) című festményén az írisz szimbólikus jelentését aknázta ki, mely az ókori hiedelem szerint Olympus isteneinek hírnöke volt. Ezen túlmenően az elveszett szerelem és a csendes gyász jelképe, valamint a fiatal lányokat is Írisz vezette a túlvilágra. Amikor a képet először kiállították Henry Wadsworth Longfellow írt róla verset, amit “élő adásban” ő maga olvasott fel.

George Gessert (szül. 1944-) festőművész az íriszek tenyésztésére specializálódott.

Íriszes torta málnás-mascarpone krémmel