Vad hibiszkusz avagy Jamaica virága pezsgőben

Karácsonykor fedeztem fel a hibiszkusz virágot, szirupban eltéve. Nos megvettem, és a használati utasítás szerint Szenteste a pezsgős poharakba dobtam. Nem csak látványnak volt lenyűgöző, de maga a virág is, melyet úgy egészében meg lehetett enni. Isteni, ropogós volt! Még soha ehhez hasonlót nem ettem. Azóta egyre többet tudtam meg erről a virágról, gyümölcsről! Ráadásul így ünnepek után jóval olcsóbban lehet hozzájutni!

A rozella virág (Hibiscus sabdariffa) a mályvafélék családjának hibiszkusz nemzetségébe tartozó cserjefaj. Egyéb elnevezései: afrikai mályva, ehető hibiszkusz, mályvacserje, karkadé, pampola, papoula, pampulha, piros sóska, roselle, szudáni hibiszkusz, teahibiszkusz, vadhibiszkusz, vad-rozella. Délnyugat-Nigériában, a joruba törzsnél isapa néven ismert, a hausa népcsoportnál Észak-Nigériában, a magokat yakuwa, gurguzu, zoborodo vagy zobo névre keresztelték. Latin-Amerikában és a Karib-térségben roselle saríl vagy Flor de Jamaica (Jamaica virága) a neve, Közép-Amerikában és az angol nyelvű Karib-térségben, beleértve a legtöbb Nyugat-Indiát körülvevő szigetet pedig sóska a neve.

Eredeti hazája Indiától-Malajziáig terjedt; mára a világ valamennyi trópusi-szubtrópusi táján és a meleg mérsékelt övben is termesztik. Fásodó szárú, 1–2,5 m magasra növő cserje. Felálló szára alul erősen elágazik; pirosas–bordó hajtásai is felállók. 7,5–12 cm hosszú, keskeny levelei magánosan állnak. A levelek alul tojásdad alakúak ép szélűek, feljebb a száron háromkaréjúakká válnak. Tölcsér alakú, jellemzően sápadt sárga virágai legfeljebb 10 cm szélesre nyílnak; a torkuk mélybordó. Piros csészelevelei a sárga szirmok lehullása után megvastagodnak. Toktermését körbeveszi a csésze. A gyümölcs lényegében a növény magtokja a húsos virágkelyhekben. Ezek a fényes, piros tokok mintegy 3,5 cm-esek. A növény minden része ehető.

A gyümölcsöt a karibi térségben, vízben főzve üdítő, áfonyaszínű teaként fogyasztják. Ugyanitt sörrel kombinálva is forgalmazzák. Használják még:

• salátákban,
• lekvárokban (ilyen a híres jamaicai Rosella jam),
• mártásokban,
• levesekben,
• italokban,
• egyes indiai fűszerkeverékekben,
• csemegeuborkák, gyümölcslepények, pudingok, szirupok és borok ízesítéséhez.

A szárított és porított rosellát íze és színe miatt gyógyteákhoz adják; ilyen tea például a Red Zinger. Virágai is ehetőek, ízük a citrusfélékére emlékeztet. Leveleinek íze a rebarbaráéra emlékeztet: salátákkal és curryvel kombinálják. A nagy tápértékű magok sütve a legfinomabbak, vagy őrölten liszt helyett sütéshez használhatjuk őket. Szudánban a magokat erjesztik és „furundu” néven húshelyettesítőként használják.

Indiában a növényt elsősorban a szárából készült rostok előállítására termesztik. A rost, a jutta, magyarul zsákvászon helyettesítéseként a burlap (fonott kosarak) készítéséhez használható. A hibiszkuszt, különösen a rosellá-t, vízhajtóként és enyhe hashajtóként használták a népi gyógyászatban.

A növény vörös gyümölcsét az Egyesült Államokba és Európába exportálják, különösen Németországba, ahol élelmiszerszínezékként használják. Franciaországban fellelhető a piacokon (mint a virágok vagy szirup) vagy a bevándorló, afrikai, indiai közösségek boltjaiban. Ők a zöld leveleket a spenót fűszeres változataként használják. Az adn nevű szenegáli halfajta és rizsételek, mint a thieboudienne ízesítője. Megfelelő nyilvántartást nem vezetnek, de a szenegáli kormány becslése szerint a hibiszkusz nemzeti termelése és fogyasztása 770 tonna évente. Mianmarban a zöld levelek a fő összetevői a baung kyaw nevű currys ételnek. A brazilok gyomor-, bőrpuhító tulajdonságai miatt a keserű gyökereket is felhasználják.

Chutney

Biharban (India) és Jharkhandban a roselle neve helyi nyelven “kudrum“. A növény élénkvörös gyümölcsét a chutneyk-hoz használják, az édes és savanyú ízét kihasználva.

Zöldségként

Maharastra (India) tartományban a rosellá-t, a helyi, marathi nyelven khate fule-nak nevezik. A khate fule leveleket zöld chilivel, sóval, némi fokhagymával keverik, ebből lesz a chutney és a bhaji, amelyet jowar (cirok) vagy bajra (köles) lisztből a bakho nevű lapos kenyér készítéséhez használnak. Az ott élő emberek ezzel kezdik a napot. A sukhi bajji nevű étel is khate fule levelekből készül. 

Az andhrai (maláj állam Indiában, a dravidák földje) konyhában a roselle-t gongura-nak nevezik, és széles körben használják. Két fajtája ismert a zöld és a piros gyökerű rosella. A hibiszkusz leveleket párolva, lencséhez és a főtt dal-hoz adják (dal a hüvelyesek közös neve). Egy másik ételük a gongura pacchadi, a leghíresebb étel az Andhra és Telangana régióban, amit méltán a királyok eledelének nevezték. Manipuriban (India ÉK része) a rosella neve sougri, és zöldségként használják. Általában forrásban lévő vízbe dobják és egyéb zöldségekkel, valamint szárított hal hozzáadásával kiváló fogás készül belőle. Ez a kedvence a manipuri embereknek. A rosella szinte minden háztartásban olyan fontos növény, mint nálunk a burgonya.

A burmai konyhában, az úgynevezett baung ywet-et (szó szerinti fordításban: savanyú levél) széles körben használják, mert olcsó. Ez talán a legszélesebb körben fogyasztott és legnépszerűbb zöldség Mianmarban. A leveleket sült fokhagymával, szárított vagy friss garnélarákkal és zöld chilivel vagy főtt hallal fogyasztják. A roselle levelekből és szárított garnélarákból készült könnyű leves szintén népszerű étel.

A paite törzsnél (nagy-medencei indián törzs) a Manipur Hibiscus sabdariffa és Hibiscus kannabinus fajtából készült étel neve anthuk, ami csirke, hal, rák vagy sertéshússal együtt főzött étel, a hagyományos konyhákban levesként fogyasztják. A Garo-hegységben, a Halaya-ban galda néven ismert, és sertéshússal, csirkével vagy hallal főzve fogyasztják. A monszun után a leveleket kiszárítják és porrá zúzzák, majd télen rizsliszttel besűrített egyfajta pörköltöt készítenek belőle, és galda gisi pura néven tárolják. A Khasi hegyvidék Meghalaya tartományában (ÉK-India) a növény helyileg jajew néven ismert, a leveleket a helyi konyhában használják, friss vagy szárított halhoz. Az itt élő bodo vagy boro nevű nép (Assam megye Indiában) és más, bennszülött asszám közösségek a leveleket hallal, garnélarákkal vagy sertéshússal együtt főzik meg, mert így sokkal élvezetesebb. Néha kálium hidroxidot adnak hozzá. (ezt a vegyületet az élelmiszeriparban széles körben alkalmazzák, például a gyümölcsök héjának kémiai úton történő eltávolítására, csokoládé és kakaó készítése során, karamellel történő színezésnél, olajbogyó tartósításánál, valamint egyes pékárukban is előfordulhat, valamint az anatto (E160b) használata estén is. Élelmiszer adalékanyagként, E525 néven alkalmazzák. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva, valamint élelmiszerek esetén nincs ismert mellékhatása, mert rendkívül erős lúgossága miatt csak nagyon kis mennyiségben alkalmazható, hogy a szájösszehúzó hatást csökkentsék).

A Fülöp-szigeteken, a leveleket és virágokat savanyúságként használják a tinola nevű csirkés ételüköz (csirkepörkölt).

Vietnámban a fiatal leveleket, szárakat és gyümölcsöket hal vagy angolna leves főzésére használják.

Maliban, a szárított és őrölt leveleket, más néven djissimá-t, gyakran használják a Songhaï konyhában, Timbuktu, Gao régiókban és környékén. Ez a fő összetevője legalább két ételnek, az egyik a djissima-gounday, ahol lassan főzött rizshez, és a főtt bárányhúshoz teszik hozzá a leveleket, míg a másik ételnél a djissima-mafé-nál a leveleket a főtt paradicsomszószhoz adják hozzá.

A közép-afrikai nemzeteknél, Kongó-Kinshasa, Kongó-Brazzaville és Gabon a leveleket oseille-nek nevezik, és püréként vagy mártásként használják, gyakran hal vagy padlizsán mellé.

A Karib-térségben a rosella gyümölcsből üdítő italt gyártanak (a magokat eltávolítják), ami úgy készül, hogy a friss, fagyasztott vagy szárított gyümölcsöket 8-10 percig vízbe áztatják (vagy amíg a víz piros színre vált) majd cukrot adnak hozzá. A forralás során babérlevéllel és szegfűszeggel fűszerezik. Gyakran jégbe hűtve szervírozzák. Ugyanígy készítik el üdítőnek St. Vincent és a Grenadine-szigeteken, Guyana, Antigua, Barbados, Belize, St. Lucia, Dominika, Grenada, Jamaica, az Amerikai Virgin-szigeteken, ahol a növényt vagy gyümölcsöt sóskának hívják. A belőle készült ital egyike a számos gyakran fogyasztott, olcsó italoknak (aguas frescas) Mexikóban és Közép-Amerikában; ezek jellemzően friss gyümölcsökből, gyümölcslevekből vagy azok kivonatából készülnek. A mexikói éttermekben, és az USA-ban, az ital néha Jamaica néven ismert. Ez nagyon népszerű Trinidadban és Tobagoban, különösen karácsonykor, ahol fahéj, szegfűszeg és babérlevél helyett gyömbérrel ízesítik, Jamaicában meg természetesen rummal.

Ghánában, Maliban, Szenegálban, Gambiában, Burkina Fasóban, Elefántcsontparton és Beninben a társadalmi eseményeken a hibiszkuszt/rosellát hideg, édes italok készítésére használják, gyakran mentalevéllel, vízben feloldott mentolos cukorkával és/vagy gyümölcsízekkel keverve.

A közel-keleti és szudáni “Karkade” egy hideg ital neve, ami a rosella szárított virágjából készül, hideg vízben áztatás után, egy-két napra hűtőszekrénybe teszik, cukorral, citrom vagy lime lé hozzáadásával. Libanonban néha pirított fenyőmagot adnak hozzá.

A rosella-ból Nigériában szintén frissítő ital készül, melynek zobo a neve és természetes gyümölcslevekkel keverik, mint pl. ananásszal és görögdinnyével, néha gyömbérrel is ízesítik.

Az advent során az USA-ban a virágokat általában “Flor de Jamaica“, címkével ellátva árusítják, és már régóta elérhető az USA egészségügyi élelmiszer-áruházaiban, ahol teaként különösen kedvelt. Egy másik ital a Jarritos (a jelentése kis kulacsok) nevű, népszerű mexikói üdítőital márka, ami szintén a Flor de Jamaica-val, azaz egy hibiszkusszal ízesített szénsavas, gyümölcs ízű üdítőital. A márkát 1950-ben alapították, jelenleg a 100%-os mexikói tulajdonban levő Embotelladora Mexicana S. A. de C. V. palackozza, az USA-n kívül több országba exportálják (a Jarritos mindenhol kapható az USA-ban). Emblémája három korsót ábrázol, melyek felső része zöld, alsó része narancssárga. Jelmondata: ¡Que buenos son! („Milyen jók!”).

A Jamaikai mályvás italt jelenleg többféle ízben gyártják: citromos (Colima államból származó gyümölcsből), citrancsos (Veracruz államból), vegyes gyümölcsös (citrom, narancs, szőlő, eper), ananászos, (Tabasco államból), tamarinduszos (Guerrero és Michoacán államokból), mandarinos, almás (Chihuahua), mangós, epres, kóla ízű, guavás és jamaicai mályvás változatban.

Az Egyesült Királyságban a szárított virágokból szirup készül, széles körben és olcsón elérhető a karibi és ázsiai fűszerboltokban. A friss virágokat elsősorban decemberben és januárban importálják a karácsonyi és újévi italokhoz luxus kiegészítőként, koktélokhoz, pezsgőkhöz, rumhoz. Amikor a szénsav hatására a virág kinyílik, pazar látványt nyújt. Ezek a kiszerelések azonban nagyon hamar, gyorsan fejlődő gombás rothadásnak vannak kitéve, ezért a vásárlás után nem sokkal fel kell használni – ellentétben a hibiszkusz egyéb szárított termékeit tekintve, amelyek hosszú eltarthatósági idővel rendelkeznek.

Afrikában, különösen a Száhel-övezetben, a rosellá-t gyakran használják cukros gyógyteához, a szárított virágok minden piacon kaphatók. A rosella tea meglehetősen népszerű Olaszországban is, ahol a 20. században terjedt el. A Carib Sörfőzde, a Trinidad és Tobago sörfőzde gyárt egy “Shandy Sorrel” (Sóska) nevű italt, amelyben a citrom ízű teát sörrel vegyítik.

Thaiföldön a rosella általában hideg, alkoholos italként ismert, de bort is csinálnak belőle.

A vadon élő hibiszkusz virágok szirupban eltéve népszerűek Ausztráliában is, ahol ínyenc terméknek számítanak. Pl. Rosella lekvárjáról híresült el Queensland, ez egy különleges termék, melyet főként ünnepi alkalmakkor és egyéb közösségi eseményeken értékesítenek. A rosellás receptek közé tartozik a kecskesajt töltelékes hibiszkusz virág; a Brie sajtban sült rosella, bagettel; és forgalomba hoztak egy szárított változatát is, amelyet a pezsgőbe kell dobni, ahol a buborék/szénsav hatására a virág kinyílik. Tanzániában a Roselle gyümölcs levéből készül a híres Roselle choya bor.

Lekvárok és befőttek

Nigériában a rosella jam már a gyarmati idők óta ismert. A rosella rügyből és cukorból készült lekvárok vörösek és savanykásak. Ízükben hasonlóak a szilvalekvárhoz, csak savasabbak.

Burmában a bimbókból szintén lekvárok készülnek. Attól függően, hogy milyen módszert alkalmaznak és mi a preferencia, a magokat eltávolítják, vagy benne hagyják.

Indiában a Rosella általában egyfajta savanyúság. A “sóska zselét” Trinidadban gyártják.

Nemzeti és állami szimbólumként

A vörös hibiszkusz virág a hindu istennő, Kali virága. Gyakori témája a Bengáli, indiai művészetnek, ahol az istennő és a virág összefonódik. A hibiszkuszt Kali istennő és Lord Ganesha felajánlásként használják a hindu vallásban.

A Fülöp-szigeteken, a gumamela-t  (a hibiszkusz helyi neve) a gyermekek buborék fújásra használják. A ragacsos virágok a szappannal együtt extra sok buborékot termelnek.

A hibiszkusz virágot a tahiti és a hawaii lányok hagyományosan viselik a hajukban. Ha a virágot a bal fülük mögött viselik, azt jelenti, hogy a nő már férjezett, vagy barátja van. Ha a virágot a jobb oldalon viselik, akkor egyedülálló nőről van szó vagy olyanról, aki nyitott a kapcsolatra. A sárga hibiszkusz Hawaii állami virága.

Chimamanda Ngozi Adichie nigériai író első regényének címe: Lila Hibiszkusz, a virág után.

A hibiszkusz Haiti nemzeti szimbóluma, továbbá nemzeti virága a Salamon-szigeteknek. Hibiszkusz syriacus a nemzeti virága Dél-Koreának, a Hibiscus rosa-sinensis a nemzeti virága Malajziának.