A világ egyik legkülönlegesebb gyümölcse: a májusi alma
Ha valami igazán más, különleges alapanyagot keresünk, hogy felfrissítsük a repertoárunkat a konyhában, akkor ezt a növényt neked találták ki! Mert a májusi alma egy egyedülálló gyümölcs, leírhatatlanul egzotikus ízű, már májusban a meleg, trópusi szigetek látomását idézi fel -és a jó hír, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy még csak pénzt sem kell kiadnod érte, csak körül kell nézned a tőled legközelebb eső erdőben.
A májusi alma a borbolya (Podophyllum peltatum) család tagja, rokona az európai nadragulyának (Mandragora officinarum)– tehát a burgonyához, a paradicsomhoz és a belladonnához hasonló. Leggyakoribb egyéb nevei: vad jalap, sertés alma, földi citrom, indiai alma, mosómedve bogyó, és amerikai mandragóra. A májusi alma nem azért kapta ezeket a neveket, mert bármilyen módon kapcsolódik az európai mandragórához, hanem azért, mert a podophyllin van benne, amitől keserű, gyantásak lesznek a gyökerei, levelei, és szárai. A növény minden egyes része mérgező, beleértve a zöld gyümölcsöt is, de ha a gyümölcs megsárgul, akkor viszont biztonságosan fogyasztható, mert az érett gyümölcs már nem tartalmaz mérgező anyagot. A májusi alma paradoxonja, hogy nem csak szemölcsök eltávolítására alkalmas, de a benne lévő két származéka, az etoposide és teniposide miatt ígéretesnek bizonyult egyes rákos megbetegedések kezelésében (az Etoposide az Egészségügyi Világszervezetek alapvető rákellenes gyógyszereinek az egyike, ami a májusi alma podophyllotoxinjából származik!) A podophyllin gyógyászati cálra használt dózisa nagyon kicsi, mert ha túladagolás történik, akkor akár halálos is lehet,- így ne együk meg a májusi alma gyökereit vagy lombozatát, úgy ahogy soha sem esszük meg a burgonya levelét és szárát!!! A penobscot indiánok a májusi alma zúzott gyökereit borogatásra, szemölcsök eltávolítására használták, a menominee törzs pedig úgy vélte, hogy a növényi szárak és lombozat, kiváló peszticid. Ők a májusi alma ezen részeit vízben forralták, majd a lehűtött folyadékot a burgonya leveleire locsolták, hogy elűzze a rovarokat, amelyek megtámadták őket, mivel a növény kiváló lárva gazda, az arany fúrólepke és a májusi alma fúró kedvence.
A májusi almákat, az Egyesült Államokban, Quebec és Florida közé eső területeken rendkívül nagyra becsülik, mert ezeken a helyeken rengeteg zamatos befőtt és isteni nyári puncs készül belőle, ahol szimplán csak Éden kerti eledelnek nevezik! Talán a mi számunkra is jó hír, hogy a májusi almát (tudományos körökben Podophyllum peltatum-ot) a legegyszerűbb felismerni az erdőkben. A fajt néha “esernyő növénynek” vagy “kacsalábnak” is nevezik, könnyű rájönni, hogy miért, mert az érett növény, egy vagy két nagy száron áll, s az “Y”-alakban elágazó szárhoz a lapos levelek központilag csatlakoznak, tehát a növény éppen úgy néz ki, mint egy miniatűr esernyő, de néhány természettudós (a fantáziadúsabbak) – igen, kitaláltad – a kacsa lábhoz való hasonlatossága miatt kacsalábnak nevezte el.
Hol található? A májusi alma a nedves, tágas erdőket és a mocsaras réteket kedveli, s már kora tavasszal több tucat ujj alakú hajtást növeszt, később fiatal leveleket, melyek szorosan a központi szár körül nőnek. Néhány héten belül, a májusi almákból hatalmas kolóniák lesznek, a teljes értékű példányok tizenkét-tizennyolc hüvelyk magas mezőt alkotnak. Érdekes módon, csak a kettős küldetésű, “Y” elágazó növények tagjai termelnek virágot és gyümölcsöt. A tavasz közepén, egy nagy (két hüvelyk átmérőjű) fehér virágon hat-kilenc szirom jelenik meg. Az “Y”-növény, a saját személyes “esernyője” alatt bólogat. A virágzás felér egy sokkoló erdei szépséggel, de a szag, amit áraszt viszont egyenesen penetráns.
Aztán, júniusban vagy július elején (attól függően, hogy milyen az éghajlat és időjárás), a vonzó virágból egy sima, húsos “bogyó” lesz, a mérete és alakja egy kis citromhoz hasonló. A kis “földgömb” először zöld lesz, de – néhány héten belül, amikor megérik, sárgára vált. Furcsa módon, a növény lombozata körülbelül ugyanabban az időben kihal. Ekkor köszönt be a májusi alma-“vadászati” szezonja (van ahol csak július közepén vagy augusztusban érik meg) tehát, amikor az elszáradt száron csak a gyümölcs marad learathatjuk a termést.
Ha valaki csak egyszer megkóstolja, hanyatt homlok fog rohanni az erdőbe, gyűjtő zsákokkal a kezében és miközben szedegeti a májusi mannát, az édes puncs jelenik meg szemei előtt – egyidejűleg összefut a nyál a szájában, ahogy a zamatos, illatos, ambrózia ízét felidézi. De ne felejtsük el, hogy a gyümölcs csak akkor ehető, ha a bőre tiszta sárga, (zöld nélkül) áttetsző, zselés textúrájú és a bogyó magától potyog le a földre. Néhány gyűjtő, biztos, ami biztos, addig egyáltalán nem szedi a gyümölcsöt, amíg a földre nem esik, bizonyítékként, hogy készen áll a fogyasztásra. Hogy milyen íze van egy teljesen érett májusi almagyümölcsnek? Nos, hogy őszinte legyek, nem igazán tudok megfelelő leírást adni róla. Csak azt tudom mondani, hogy az édes, enyhén savas íz átmenet a papaya, a physalis, földi cseresznye, eper, és a cantaloupe dinnye között. Legjobb, ha megkóstolod, de óvatosnak kell lenned, mert amikor eszed ezeket a kis bogyókat, könnyen túleheted magad, melynek utóhatása hasonlít a gyomorrontásra, olyan, mint amikor túl sok, éretlen szilvát eszel. Mindenesetre, az angol nyelvű országokban az az egyöntetű vélemény, hogy a májusi alma íze szenzációs. Örményországban egy különösen nagy méretű válfaja honos. A legrégebbi fennmaradt ételrecept gyűjtemény, az Ébert-papírusz szerint célszerű tejjel, mézzel, földi fűszerekkel és borral elegyíteni. A görögök a gyümölcsből nyugtató és emésztést serkentő szert készítettek, de a levelét őrültséget okozó méregnek tartották!
Ha sikerül hozzájutnod, akkor érdemes kipróbálni két májusi alma receptet, a májusi alma lekvárét és a puncsét:
A puncshoz: 3 csésze érett májusi alma 1 csésze cukor
3 darab gyömbér lereszelve 1 dl Canadian Ginger ale szükséges.
Xilvia 