Búbánatra müge bólé és müge bor

Szagos müge, vagy erdőmesterfű (Waldmeister) a búzafélék családjába tartozó, árnyas, bükkös, gyertyános erdőkben, nagy állományokban termő, illatos évelő növény. Virágai a szár tetején hosszú kocsányú sátorozó bogernyőben állnak. Kicsinyek, pártájuk fehér színű, és május második felében nyílnak.

A belőle készült drog neve Asperulae herba, kumarint, keserű anyagot, csersavat, zsíros olajat és baktériumölő anyagokat tartalmaz. Sok más növénnyel ellentétben a szagosmüge csak megszáradáskor kapja kumarinra emlékeztető, jellegzetes illatát. A virágzáskor gyűjtött növény föld feletti része bólék, csemegeborok, gyomorkeserűk, likőrök, üdítő teák, sajtok ízesítésére, illetve illatosítására szolgál. Németországban, de ma már sok más nyugati államban is, „májusi italt” (Maitrank, Maibowle) készítenek belőle, amely állítólag elűzi a komor gondolatokat, és derűs hangulatot csal elő minden emberből.

Ha kedvet kaptunk a gyűjtéséhez, a növény föld feletti részét kell gyűjteni. Kb. 5 gr friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. Teáját vese, máj és epebántalmak ellen, nyugtatóként, vértisztítóként és izzasztónak használják. A szagos müge fűvel jellegzetes aromája miatt dohányt illatosítanak.

Receptek

Házi vermut készítése: ½ liter olcsó vörös bort összekeverünk, 2 dl rummal, és ha száraz vermutot akarunk készíteni, 15 dkg cukrot, ha édest, akkor 20 dkg cukrot adunk hozzá. Ha nem magunk gyűjtjük, akkor a gyógynövény boltokban vásárolhatunk szagos mügét és fehérüröm füvet, majd mindegyikből öt ujjunkkal felcsippentett mennyiséget tegyünk 3 dl vízbe, 5 percig forraljuk lassú tűzön, majd átszűrve batisztruhán/gézen, hidegen öntjük hozzá a borhoz. Jól összerázzuk és pár napig állni hagyjuk, hogy beérjen.

Bólét is készíthetünk belőle vagy „vértisztító” aromás teakeveréket, úgy hogy 1-1 csomag szagosmügét, citromfüvet, csipkebogyót, málnalevelet, szeder levelet, bengekérget, tarackgyökeret összekeverünk és fél liter vízhez 2 evőkanálnyit hozzáteszünk. Az ebből készített teából reggel-este 1-1 csészényit fogyasszunk.

A szagos müge hatóanyagai melitozoid, aszperulozid és egyéb iridoid-glikozidok, kumarin. Föld feletti részeit a népi gyógyászatban neurotikus állapotok (idegesség, álmatlanság, fokozott ingerlékenység) és görcsök, valamint emésztési zavarok (renyhe emésztés, felfúvódás, böfögés) tüneti kezelésére alkalmazzák. Szárított hajtásait teakeverékekben ízjavítóként is alkalmazzák. Az orvostudomány vénás megbetegedéseknél használja kivonatait, a kumarin gyulladáscsökkentő, keringésjavító hatásai miatt. Klasszikus ízesítője számos alkoholos italnak, például a német nyelvterületen népszerű “májusi bor”-nak nevezett bólénak, ipari felhasználását kimutatott toxicitása miatt ma már korlátozzák.

Németországban a szagosmügéből készül az ún. májusi bor (“Maibowle” vagy “Maitrank” németül), azon kívül édes gyümölcslé, puncs, szirup, sör (Berliner Weisse), pálinka, zselé, lekvár, üdítőital (a grúz Tarhun), fagylalt, és gyógytea. Németországban azt lehet mondani, hogy nagyon népszerűek a Waldmeisterrel ízesített zselék, alkohollal és anélkül. De a sherbet por (pezsgőpor vagy libafröccs) természetes aromásítására is felhasználják, amely kiemelt helyet foglal el pl. Günter Grass: Bádogdob című nagysikerű regényében.