Jancsi és Juliska gonosz boszorkánya a világ legbrilliánsabb mézeskalácsosa volt

Posted on Updated on

800px-1903_Ludwig_RichterAmikor 1963-ban felröppent a címben szereplő hír, 18 könyvkiadó között indult meg a versengés, Georg Ossegg: Jancsi és Juliska igaz története című könyvének kiadatási jogáért. Még egy japán kórboncnok, Takemura professzor is jelentkezett. A kelet-berlini BZ Abend újság főcímben közölte, hogy “A Grimm mesék szeretnivaló hősei: Jancsi és Juliska egy gyilkos páros volt!” -meg-“Végre lelepleztek egy bűntényt, a korai kapitalizmus korából” és így tovább.

A Spessarti erdő rejtélye és a mézeskalácssütő lány

Nos, Hans Traxler (1929-), alias Georg Ossegg, amatőr archeológusnak kiadva magát, azt állította, hogy először a II. világháború környékén hallott történeteket, egy kis faluban, a Boszorkányok Erdejéről. 17 évvel később, amikor már tanárként dolgozott, visszatért ebbe a Frankfurt melletti kis településre, hogy felderítse Jancsi és Juliska igaz történetét. Útikalauza Grimm: Jancsi és Juliska (Hans und Gretel) mesekönyve volt, annak alapján akarta rekonstruálni a történteket. Miután sikerült beazonosítania a helyszínt, a spessarti erdő keleti részén, egy hegy tetején, az erdőben sétálva, hirtelen egy ismerős útra lelt. Később rájött, hogy egy régi Grimm mesekönyv illusztrációjaként találkozott vele. Az általa kikövetkeztetett részen azonban a háznak hűlt helye volt (1954-ben). Valószínűleg lerombolták. -gondolta. A következő megoldandó probléma egy pihenőhely felkutatása volt. A mese szerint ugyanis a favágó azt mondta a feleségének, hogy a gyerekeket az erdő legsűrűbb részébe viszi majd, ahol tüzet gyújt. Egy favágó, tüzet akar gyújtani az erdőben? Hmm, a kutató ezt felettébb különösnek találta. Így arra a következtetésre jutott, hogy ez csak egy tisztáson volt lehetséges, ahol nem volt sok fa. A mese úgy folytatódik, hogy a gyerekek, amikor meghallották szüleik beszélgetését, hogy magukra akarják hagyni őket, kitalálták, hogy az út mentén kavicsokat fognak elpotyogtatni. Jancsi megtöltötte a zsebeit, és a házuktól a tisztásig mindig elejtett egyet-olvasta fennhangon a könyvet Ossegg, a Spessarti sűrű, sötét erdőben. A rekonstrukcióhoz egy 8 éves kisfiú segítségét kérte. De amikor a gyerek kipotyogtatta az összes követ a zsebéből, semmiféle tisztást sem találtak. Ossegg, ezután a saját zsebeit töltötte meg kaviccsal, és ő dobálta el azokat. Bingó! Így viszont hamarosan meglátott egy mezőt…Ebből aztán arra a következtetésre jutott, hogy a mese elferdítette a valóságot, és Jancsi meg Juliska valójában, felnőttek voltak: hiszen egy felnőtt horizontja nagyobb, mint egy gyereké. Ossegg aztán a tisztáson talált egy fát, rátekerve egy 25 méteres kötelet, amit a mese is megemlít (Később kiderült, hogy kb. 315 éves kötélről van szó). Innen már csak egy ugrásnyira volt a boszorkány háza illetve annak romjai, ahol megtalálta a kemencét (pontosan 4 kemencét, egyet kint) és benne nos nem mézeskalácsot, hanem egy női csontvázat. Felfedezte a sütőszerszámait is és egy fali mélyedésbe rejtett receptkönyvet. A tanár ezután aonnal a levéltárba rohant, ahol a kézirat alapján kiderítette, hogy a házikó, egy állítólagos Katharina Schraderin (aki 1618-ban született a Harz-hegységhez közelfekvő, Wernigerode-ban) nevű mézeskalácsos asszonyé volt, akinek egy bizonyos Hans Metzler nevű pék és mézeskalácssütő udvarolt. Még el is akarta venni feleségül, hogy így jusson hozzá a fiatal nő titkos gyömbéreskenyérjének a receptjéhez. Katharina azonban kikosarazta (mézeskalács nélkül), mire Metzler bosszúból feljelentette boszorkányság vádjával. Katharina, a Bakkerhexe (Pékboszorkány) azonban a kegyetlen kínzás ellenére kitartóan tagadott. Az inkvizíció végül ártatlannak találta. Katharina ezután vett egy házat az erdőben, ahol sikeres mézeskalács sütödét üzemeltetett, olyannyira, hogy páratlan süteményeinek a híre hamar elterjedt. Ez lett a pechje, mert egy nap, amikor a 35 éves Katharina egy vásárról hazafelé indult, Hans Metzler, (aki 37 éves volt ekkor) és a húga, Gréte (34 éves volt) követték. Katharina épphogy csak begyújtott a kemencéjébe, a 2 testvér rátört, megragadták és a tűzbe taszították. Hansot és Grétét ugyan a hatóságok hamar elfogták, (nem érkezett újabb mézeskalács szállítmány Katharinától, így gyanút fogtak), de később szabadon engedték őket. A történet csattanója, hogy a gyilkos Hans Metzler, befolyásos és gazdag polgárként halt meg, 1660-ban, Nürbergben. Szóval a bűbájos történet mögött egy hátborzongató 17. századi gyilkosság áll, ahol egy vállalkozó (Jancsi), kapzsiságában kinyírta a konkurrenciát.

A könyv pillanatokon belül tudományos szenzáció lett! De Hans Traxler pünkösdi királysága mégsem tartott sokáig, mert még az információrobbanás előtti időkben sem lehetett a végtelenségig hazudozni. 1964-ben ugyanis egy agilis, frankfurti középiskolai tanárnő információt szeretett volna kérni a Spessarti Erdőben lévő Boszorkány ház pontos helyéről, (az újonnan felfedezett régészeti csodát fel akarta keresni gimnáziumi osztályával), de miután hónapokig nem kapott választ az írótól, a recklingshauseni Kulturális Irodához fordult, akik, már amúgyis tervbe vettek egy Georg Ossegg író-olvasó találkozót. Ossegg azonban nem válaszolt a telefonhívásukra. Ossegg nem tudott válaszolni, ugyanis Ossegg egy kitalált, Hans Traxler által kreált álnév volt, ugyanúgy, mint a nagy régészeti felfedezés Jancsi és Juliskával kapcsolatban. Amikor kiderült, hogy a könyvet egy karikaturista, illusztrátor, festő, mesekönyvíró, Hans Traxler írta, a 60-as években divatos amatőr régészet paródiájaként, a “Berliner Morgenpost” az évtized legnagyobb irodalmi átverésének nevezte. Traxlernek, -aki Georg Ossegg mögé bújva, Dr Csontként, nemcsak Katharina házát, földi maradványait találta meg, de a négy sütőkemence egyikében a mézeskalácssütő “boszi” saját kezével írt, híres mézeskalács receptjének egyikét is,- nagy árat kellett fizetnie az átverésért. Beperelték csalás miatt. Az első rendőrségi kihallgatás során aztán Traxler bevallotta, hogy a híres mézeskalácssütő konyha berendezése kiskorú lányának a babakonyhája volt. A titkos recept pedig Dr. Oetker legjobb mézeskalács receptje. Mire 1965-re mindez kiderült, a japán professzor, Takemura már kiadta a könyv japán fordítását, Németországban pedig megjelent a könyv második kiadása is! (Traxler az idén töltötte be 86-dik évét, munkásságáért rengeteg irodalmi és életműdíjat kapott).

Hamis történethez, hamis recept jár, íme egy Hamis, de annál finomabb mézeskalács, könnyen elkészíthető receptje:

Hozzávalók: 1/4 kg cukor, 1/4 liter víz, 10 dkg zsír vagy margarin, 1 egész tojás, 1 kk szódabikarbóna, liszt, amennyit felvesz, fűszerek: fahéj, szegfűszeg, reszelt citromhéj, mandula

A cukrot barnára pirítjuk és vízzel felöntjük. A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a tojást és a langyosra hűlt szirupot. Annyi lisztet adunk hozzá a szódabikarbónával együtt, hogy lágy, galuskatészta-szerű masszát kapjunk. Fűszerekkel megszórjuk és egy kizsírozott, lisztezett tepsibe töltve lassú tűznél 40 percig sütjük.

Mézescsók

Hozzávalók: 1/2 kg liszt, 1/4 kg cukor, 3 egész tojás, 4 kanál méz, szódabikarbóna, reszelt citromhéj

Az anyagokat összegyúrjuk, apró golyókat formálunk belőle, 5 cm távolságra helyezzük egymástól és megsütjük. Másnapra megpuhul. A mézes tészta mindig könnyebb, ha gyúrás után pár óráig pihentetjük. Ne süssük túl barnára, mert az íze megkeseredik.

 

Large-Gingerbread-House

 

 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s