Egyszerű vacsora Madonnával Athénban

Az őrjítő, provokatív, hiperambiciózus és kifürkészhetetlen, kaméleon természetű popdíva (aki sohasem szűnik meg up-datelni magát) a több, mint 30 év alatt a szemünk előtt alakult át erőszakos, ide nekem az oroszlánt fiatal nőből, szűz menyasszonnyá (’Like a virgin’), szex istennővé, a 80-as évek zenei piacának egyeduralkodójává, divatdiktátorává. 300 millió példányban kiadott lemezeivel, CD-ivel, videóival, nem csoda, hogy 2001-ben megkapta a Top 10 szórakoztató művész díjat. A most már érett, középkorú nő gondolkodásmódja, életstílusa, legalább annyira hatással van az emberekre, mint agyonsportolt teste. A tömegpszichózisra képes boszorkányt, az előbb említett dolgok miatt, legalább annyira gyűlölik, mint amennyire kívánják.
Ezek a gondolatok cikáztak át az agyamon, miközben Athénban, este negyed hatkor a St George Hotel felé baktattam, ahol régi barátom, Claudio már várt, majd személyesen ő kísért fel a hotel legfelső emeleti Grand Balcon étterembe, ahol a lenyűgöző panorámát bámulva költötte el Madonna éppen az igencsak egyszerűnek tűnő vacsoráját-2 szál hatalmas gombás raviolit, parmezánnal megszórva és bazsalikomos-fenyőmagos pesztóval ízesítve-.
Amikor az asztalához léptünk az istennő már a vacsora közepénél járhatott, de az üdvözlésemre egy percre felállt, és kezet rázott velem. Az életben törékenyebbnek tűnt, mint a képernyőn. Ahogy közelről végigmonitoroztam, azonnal feltűnt a csuklóján, a piros fonál, a kabbalah, ami nélkül egy lépést sem tesz, mert állítólag megvédi az ördög szemétől, (’Evil Eye’) és a negatív emberek auráitól. Szóval ez az ő stressz menedzsmentje, nem a vodka, mint Schwarzeneggeré a Vörös zsaruban– gondoltam. A superwoman kryptonite lakatja a gyűlölködő pillantások tüzében azonnal működésbe lép, és ezzel a piros fonállal taszítja el magától az irigykedőket, meg az őrülteket. Kabbalah ide vagy oda, Madonna hihetetlen erős, határozott egyéniségnek tűnt.
– Time is money! – felkiáltással, mintha csak a ’Material girl’ címnek akart volna megfelelni, azonnal rátért a lényegre, így tudtam meg, hogy egy japán és egy olasz szakácsa van, akik felváltva főznek rá. Az európai konyha közül az olaszt kedveli, az ázsiaiból a japánt (logikus), kedvence a füge – minden variációban, járt már Magyarországon (ott forgatták az Evitát) mondta, miután megtudta, hogy magyar vagyok, és ennyi. Mivel közben befejezte a vacsoráját, felállt, és elköszönt.
Csalódott arcomat látva Claudio elmondta, Madonna minden fellépése előtt jógázik, ezért a sietség, de kárpótlásul az asszisztense kezembe nyomott egy listát, melyek a Madonnával kapcsolatos leggyakoribb kérdésekre adott válaszokat tartalmazták:

Íme:

Mit tart a legnagyobb teljesítményének?
Az anyaságot! (2 gyermeke van Lourdes-Lola Leon Carlos Leontól és Rocco Ritchie – Guy Ritchie angol filmrendezőtől)
Kedvenc ételei:
A pattogatott kukorica, kaviár, rizsfelfújt (édesen vagy sósan), saláták, halak, csirkefilé grillezve, ezen kívül nem iszik alkoholt, csak Cosmopolitan palackozott vizet.
Kedvenc festőművészei:
Frida Khalo (“My Birth” – Születésem című festménye Madonna birtokában van), Pablo Picasso, Dali (több eredeti Dali festmény tulajdonosa)
Kedvenc designerei:
Dolce&Gabbana, Stella McChartny Versace és Maripol – punk rock brand
Hobbijai:
Jóga, olvasás, írás és a családjával való időtöltés
Kedvenc mozifilmjei:
“A Place In The Sun”(Hely a nap alatt), “The English Patient”(Az angol beteg), “To Kill A Mockingbird” (Ne bántsátok a fekete rigót, Gregory Peckkel)
Kedvenc sportjai a táncon kívül:
Box, kosárlabda
Példaképei:
Greta Garbo, Bette Davis, Marilyn Monroe, Grace Kelly, Marlene Dietrich, Martha Graham (egy dalában az összes színésznő nevét megörökítette)
Legbüszkébb:
A gyermekeire és saját dalára – ”Live To Tell”
Kedvenc könyvei:
The Passion, The Alchemist, Corelli’s Mandolin, The Little Prince, Little Women, Memoir of a Ghesa
Kedvenc írói, költői:
Alice Walker, Kurt Vonnegut Jr., Fancoise Sagan, Jack Kerouac, James Joyce, Charles Bukowski, Honore de Balzac, V.S. Naipaul, Henry James, Louise Edrich, Guy de Maupassant, Noel Coward, Arthur Golden, Pablo Neruda