omega 3

100 napos paleo, avagy Vilma Flinstoneként élés a 21. században

Posted on

Az egyik holland blogtársam, Marianne, május elsején közhírré tette, hogy száz napon keresztül megpróbál barlanglakó ősasszonyként élni! Nos, mielőtt lelki szemeink előtt megjelenne egy hideg barlang, félelmetes sötét ürege, vérengző vadállatokkal, halálos marást “osztogató” kígyókkal, előre bocsájtanám, hogy Vilma Flinstone, mindezt Amszterdamban óhajtja átélni, csak éppen úgy fog étkezni, mint az ősasszonyok, úgy cirka 40 ezer évvel ezelőtt. Nem eszik cukrot, gabonaféléket, glutént és tejtermékeket, viszont annál több vörös húst, gyümölcsöt, zöldséget, állati belsőségeket, magyarul átáll a mostanában népszerű paleo diétára. Az időzítés szerintem tökéletes, mert ugye május-júni-júliusban az erdő tele van vadakkal, a folyók halakkal, nem beszélve a vadon termő gyümölcsökről, bogyókról, tehát Vilma könnyedén tudja követni a vadászó-gyűjtögető társadalmak ún. litikus étrendjét: azaz több fehérjét (25-30 energia % a mai 12 %-kal szemben), kevesebb szénhidrátot (30-35 energia % a jelenlegi 46% és az ajánlott 58%-kal szemben), és csaknem megegyező mennyiségű zsírt (35-40 energia % az ajánlott 30%-kal szemben) fog fogyasztani, mint ami a mai, nyugati étrendre jellemző. Valószínű, hogy a sóbevitele is kisebb lesz, a telítetlen zsírsavakból, rostból, antioxidánsokból viszont jóval többet kell majd ennie, nem beszélve a többszörösen telítetlen zsírsavak arányáról (az elsősorban növényi olajokban fellelhető omega-6 és a többnyire halakban található omega-3 aránya). Tuti, hogy makk egészséges lesz, mert az ősember táplálkozásának 65 %-át az állati eredetű élelmek alkották, vagyis a sovány vadhúsok, valamint a vízpartok mentén élők esetében a halak és egyéb vízi élőlények (kagyló, osztriga, rák stb.). Az étrend energiatartalmának maradék 35 %-át a növényi eredetű élelmek tették ki, mint a gyümölcsök, bogyók, zöldségek (gyökerek, gumók, leveles zöldségek), magok, és nagy ritkán, ha hozzájutott, a méz. De persze hatalmas mennyiségben kellett ezekből – különösen a gumókból és a gyökeres növényekből – fogyasztania ahhoz, hogy a napi energiaszükségletét fedezze.
Nos, a 30 éves barátnőm, aki egyébként filozófia szakon végzett az amszterdami egyetemen, és kb. 5 éve újságíróként dolgozik szintén Amszterdamban, azt is elmondta, hogy már egy éve alapoz a projektre, mert az étkezéséből elhagyta a cukrot, tejtermékeket, így azok nélkülözése nem fog elvonási tüneteket okozni. A kísérletbe beavatott orvosokat és barátokat. Mi történt eddig: Május elsején lemérték Marianne súlyát, vért vettek tőle, hogy össze tudják majd hasonlítani a 100 nap előtti és utáni adatokkal. Május 8-án egy hatalmas, vérbő marhamájjal nézett farkasszemet és Hamlett-ként azon morfondírozott, hogy beleharapjon-e vagy sem. Hiába bizonygatta magának, táblázatba szedve, hogy a máj mennyire gazdag vitaminokban, vasban és riboflavinban, azt már nem tette rá a videóra, amint fogaival éppen szétmarcangolja a véres belsőséget, ehelyett szerintem sous vide technikával elkészítve fogyasztotta el, és annak ellenére, hogy nem rajong a belső szervekért, a máj ízlett neki, mert isteni puha lett, a májkrémhez hasonló állagú. Május 10-én Vilma újabb akadályba ütközött, azon a napon azon gyötrődött éppen, hogy lévén 30 éves, szingli, el merjen-e menni randevúra, úgy, hogy nem fürdött 10 nap óta, nem használt dezodort és nem mosott hajat. Nehéz dió! Május 19-én a mezítláb a parkban projekt volt soron…
Szerintem Marianne kísérlete figyelemre méltó, főleg, ha azt tartjuk szem előtt, hogy a világ minden táján folyamatosan növekszik a túlsúlyosak száma, amelynek következtében egyre több a szív-érrendszeri megbetegedés és a 2-es típusú cukorbetegség. Egy biztos, hogy a kísérlet során nem kell aggódnia az élelmiszer utánpótlás miatt, mert a fák és bokrok lepusztítása helyett, napi hús és bogyó adagját a helyi Spaarban veszi meg. Nos igaz, hogy a választék nem olyan gazdag húsételekben, mint az őskorban volt, pedig szerettem volna megtudni, hogy milyen ízű egy mókus, gólya, daru, sas, tigris, sárkánygyík, páva, hattyú stb. húsa… ugyanis feltételezések szerint őseink többfajta állatot és növényt ehettek, mint manapság, és ez a változatosság hozzájárulhatott a magasabb vitamin- és ásványianyag-bevitelhez (a sótól eltekintve), amely elengedhetetlen volt az egészségük megőrzésehez (éltek 20-30 évet, jó, hogy egészségesek voltak!).
Még egy kérdés merült fel bennem, tudván, hogy az ősemberek kemény fizikai munkával szerezték meg a mindennapi betevőjüket, tehát vadásztak, halásztak, szerszámokat készítettek, fát vágtak etc. kíváncsian várom, hogy Vilma Flinstone, Amszterdamból, hogyan felel meg ennek a követelménynek?