Latest Event Updates

Cseresznyevirágzás, kínai életfilozófia, Thai építészeti remekek és 400 kg hasissal festett nepáli fenyőpagoda-mindez München népszerű Westparkjában

Posted on Updated on

A Sendling-Westpark,  München délnyugati részén található szabadidő központ.  A 60 ezer négyzetméteres parkot Peter Kluska tervezte, a 4. nemzetközi botanikus kertkiállítás alkalmából (IGA Internazionale Garten Ausstellung, 1983).  Míg a  mesterséges hegyek, völgyek, tavak  modelljeként az alpesi előhegység szolgált, az ázsiai olasz, görög kertek tökéletesen mutatják be a különböző országok és korok kertépítészeti stílusait. Az illatról a virágoskertek gondoskodnak. A  2 kávéház, étterem, sörkert a testi örömök kielégítésére szolgál. A gyerekek számára 6 játszótér biztosít teljes kikapcsolódást, az úszó szigeten pedig a kulturális események kaptak helyet.

A japán kert

A japán kertet München testvérvárosa, Szapporó kertépítői tervezték, az itt látható, a pompázatos Heian korszak (8. század) idején divatba jött kertek mai változata. A kert a tókertből, a meditációs kertből és a teaceremónia számára létrehozott zenre alkalmas helységekből áll.

Néhány szó a  japán kertépítészetről

A japán kertekben kulcsfontosságú szerepe van a sekély tónak. A vendéglővel és a bárral rendelkező kis sziget pompásan megfelelt ennek a követelménynek, mert remek kilátás nyílik nemcsak az egész szigetre, de a stilizált tea pavilonra is. A tó köré, a Japán hegyvidéknek megfelelően sziklákat helyeztek el, egyúttal itt kaptak helyet a Japánban honos fenyőfélék is. Miután a teraszról kellőképpen kigyörnyödtük magunkat, az élősövénnyel körülvett fal mellett megkezdhetjük felfedező utunkat. A sétakertekben (kaijú-siki) mint a neve is mutatja végig kell sétálnunk, hogy teljes mértékben élvezhessük a táj szépségét. Nincs szükség vezetőre, mert az előre megtervezett út végig visz minket a kert minden zegében-zúgában. Hol egyenetlenre tervezett talajon bukdácsolunk, hogy a lábunk elé kell nézni, nehogy elessünk, de amikor újra felnézünk, egy különleges dísz vagy látvány tárul elénk. Ezt a tervezésmódot nevezik a japánok „az elrejtés és megmutatás elvének”, melynek célja a látogató felvidítása.

A köveknek a japán legendák szerint lelkük van, ezért tisztelettel kell bánni velük.  A München környékéről és Tirolból összeválogatott kövek, páratlan számú csoportokban, leggyakrabban háromszög alakzatban vannak elhelyezve, de kövekből alakították ki a kert ösvényeit és hídjait is sőt mi több kövek jelképezik a hegyeket is.

 A vízforrásnak a japán kertekben olyannak kell lennie mintha a természet része lenne, ezért a hagyományos kertekben nincs szökőkút. A patakokat kanyargósra tervezik, hogy természetesnek és nyugalmat árasztónak tűnjenek. A kőlámpásokat gyakran a víz mellé helyezik, hogy együtt jelképezzék a jint és a jangot, a tűz és víz hagyományosan férfias, illetve nőies jellegét. Egyes kertekben száraz tó- vagy patakmederrel, esetleg kövekkel kiképzett „vízeséssel” jelképezik a vizet. Ennek nemcsak az az oka, hogy a valódi víz használata valamilyen akadályba ütközik, hanem a filozófikus igényű, meditálókert létrehozásának elsődleges célja, hogy szimbólumokkal helyettesítsék a vizet. Ilyenkor kavicsok jelentik a vizet, kavics- vagy homokterítés jelenti a víztükröt, amelybe a víz hullámzását érzékeltető vonalakat húznak.

A harmadik fontos elem a zöld növényzet. Az igazi japán kertben kevés a szín, mert virágokat csak a bejárat közelében helyeznek el. A növények kiültetésekor mindig figyelembe veszik morfológiájukat, színhatásukat. Ezzel azt érik el, hogy a forma-szín ellentétes hatása, a kontraszt kiválóan érvényesül. A japán kertek másik jellemzője a minializáció, és a fák szimbólikus jelentése. Egyes növények, mint például a juhar, más-más évszakokban más-más színt, hangulatot kölcsönöz a kertnek.  A legtöbb kert csendes elmélkedésre készteti a látogatót, de némelyiket ritka növényfajok vagy érdekes formájú kövek bemutatására hoznak létre. A külföldi országokban létesített kertekben, mintahogy itt a müncheni Westparkban is a kertet megpróbálták a Japánban honos növényekkel benépesíteni, de az éghajlat miatt végül a helyi növényfajtákat részesítették előnyben. Amikor egy vízesés egyenletes csobogását halljuk a teaházhoz ezzel sétánk végére is érünk.

A kínai kert

Az illat és a szépség” nevet viselő kínai pavilont, a régi kínai iskola tanítása szerint a 4 évszak szimbólikus jelentése szerint tervezték meg. A kert érdekessége, hogy a Kínai Népköztársaságnak ez volt az első  európai bemutatkozása.

A kínai kertépítészet lényege a szerkesztés, ez azt jelenti, hogy a kertek nem ültetettek  hanem építettek. A színtér mindig úgy van megtervezve, hogy a főpavilonból az egész áttekinthető legyen. A dinamikusabb, alárendelt tér, az épület elhelyezése az ösvény körforgását determinálja. Az ösvény maga is válhat építészeti alkotássá, ha tetővel fedik be és fallal veszik körbe. A falak mindig rácsozottak, gyakran bambuszból készült, holdalakú kapukon lehet bejutni a kis váza vagy alma formájú ablakokkal díszített helységbe. A kínai kertek fontos eleme a központi tó és néhány vízesés. A víz lágy folyása ellensúlyozza a sziklák keménységét, de a víznek fontos szerepe van abban is, hogy visszatükrözze az állandóan változó égboltot. Az illatról, az aromáról a fák és virágok gondoskodnak. A bonyolult járda tervezés, a föveny, sóder, kavics, a mázas cseréppel bevont  fal viszont a tapintást segítik elő, mivel a műalkotás végső célja, hogy a kilátást széppé tegye, a környéket nyugalmassá, hűvössé, a vidéket varázslatossá. Végül a templomok, pihenőházak, kis kutak, hidak gondoskodnak  a komfortról.

A Westparkban lévő kínai kertet 6 kantoni kertművész építette. A bambuszkapun belépve a fenyőhídon keresztül egy ösvényhez érünk, innen indulhatunk el felfedező utunkra az illat és szépség szigetén. A gyalogösvényt kőkockákból kirakott járda váltja fel, majd egy fal mellett elhaladva, vízcsobogást hallunk. A körkörös út egy csónakházhoz vezet, a tengerpart látványa  a nyár képeit idézi fel. Innen utunk az őszbe vezet, majd az aratás és a betakarítás képeit magunk mögött hagyva a tél birodalmába érkezünk. Utunk itt jelképesen véget ér, de a pavilonban megpihenve mégegszer visszatekinthetünk az egész kertre, a 4 évszak képeire, azaz szimbolikusan az egész életre. 

 Növények

A kínai kertekben a növényeknek jelképes szerepe van. Az összes növény(fa) közül a legfontosabb a szilvafa, ami egyike a 4 nemes növénynek  (4 Junzi), az orchidea, a krizantém és a bambusz mellett.  Ugyanakkor a szilvafa, a fenyővel és a bambusszal A hideg 3 barátja trióba is beletartozik. A fenyők a bölcsességet, a bambusz az erőt és a becsületességet jelenti. A szilvafa viszont a kitartás, a forradalmi harc metaforája. Ennek magyarázata, hogy a szilvafák Kínában télen virágoznak , akkor amikor más növények kipusztulnak. Így lett a szilvafa a vibrálás, a nyugtalanság, a forradalom jelképe. Az ősszel virágzó krizantém szintén kedvelt növény (a konfuciuszi iskola mintavirága). A pünkösdi rózsa a gazdagság és hatalom szimbóluma, a lótusz viszont a tisztaságé és az egyszerűségé (szintén nagyrabecsült buddhista növény). A futórózsa, kamélia, ginkgo, magnólia, jázmin, fűzfa, teaolaj fa, és a juhar a leggyakrabban előforduló növények a kínai kertekben.  Az aranyhal, a ponty és a mandarin kacsa viszont a három legjellegzetesebb állata a kínai kerteknek.

A  sziklák

Mivel Kína jelentős területét hegyek fedik,  jelenlétük már a kőkorszak óta különleges helyet foglalt el a nép képzeletében. A varázshegyet, az axis mundit, a világ közepén, valahol a Föld és az Ég között képzelték el, ahol a legendák szerint valaha egy bölcs, öregember élt, aki forrásvizet ivott és ritka hegyi növényekkel táplálkozott. Ez az ember halhatatlan volt, és olyan csodás dolgokkal rendelkezett, ami egy közönséges ember képzeletét is felülmúlta. A legendákban így vált néhány hegy szent heggyé, mint pl a Sárkányhegy kínaiul a  Qi. A Qi egyébként egy jótevő hegyi szellem volt, amely a hegyek alatti sziklabarlangban vagy tóban élt. 

A kínai kertekben nincsenek szobrok, a szobrokat az ún. tudós sziklák (a természet által formált kövek), a Taihuk helyettesítik, amelyek a bölcsesség és halhatatlanság szimbólumaivá váltak az idők folyamán (nevét a nyugat Suzhou-ban lévő Tai tóról kapta. A Szong dinasztia idején a legértékesebb szikla volt a császári birodalomban). Ezek a sziklák, a vízmedencékkel és vízesésekkel együtt alkotják  a kínai kertek végleges formáját.

A nepáli szentély

A Kínai pagoda mellett találjuk a Nepáli szentélyt, mely az “Ázsiai kultúra megőrzési társaság” ajándéka volt  az IGA-nak  1983-ban. A szentélyen  7 hónapon keresztül 300 nepáli mester dolgozott, minden egyes darabját kézzel faragták ki majd darabokban szállították a tengerentúlról Münchenbe. A faépület festéséhez szükséges 400 kiló hasist szabályosan kicsempészték Nepálból. A pagoda évente csak kétszer nyitja meg kapuit, egyszer októberben, amikor az indiai Diwalit, a Hindu Fény napját ünneplik, második alkalommal pedig nyáron a Buddhista újhold ünnepén.

A nepáli pagodához közel található a 9 méter magas Thai Sala a Buddha szoborral együtt, az utóbbi egy emelvényen áll egy vízzel körülvett kis szigeten. (A Thai Sala egy Bangkokban élő német üzletember adománya volt a Westpark számára). az épület díszes bangkoki stílusú, lakk technikával készült festményekkel,  mázas csempével bevont, gazdagon díszített falakkal. Szobrai, akárcsak a templomban lévők fel lettek szentelve. A Thai Sala-ban minden év májusában tartják meg a buddhista Vesakh (újhold) napját, hogy Buddha áldást, békességet hozzon a világra.

A Buddha szobrot a Buddharama Waalwijk kolostorból szállították ide, érdekessége, hogy ez lett az első szabadtéren elhelyezett Buddha szentély Európában. A vízmedencét később építették a Buddha szentély köré, hogy a látogató tömeget távol tartsák a pagodától. 

A Szarden  ház

A park északi részén egy 1200 férőhelyes színház található a nyári szabadtéri mozival (Mozi, hold és csillagok a neve), egy úszó színházzal, ami kiválóan alkalmas zenei és színházi előadások bemutatására. Tovább haladva egy alpesi erdei házikót látunk, melyet  Friedensreich Hundertwasser kertépítőmester tervezett. A 2000-ben elhunyt osztrák-zsidó származású építész az ún. organikus építészeti stílus követője volt, alkotásait leginkább Antonio Gaudíé-hoz lehetne hasonlítani. Építészetének lényege, hogy minden műalkotás mögött filozófiai hitvallás áll, melynek célja, hogy az embert visszatérítse a természethez.

A park nyugati lejtőjén, a tópartnál, egy csodálatos rózsakert van, 20.000 rózsatő 500 rózsafajtáját tekinthetik meg a botanika szerelmesei. A tótól egy mező választja el az évelő növény ültetvényt és az árnyékot kedvelő virágágyásokat. A park közepén egy 1747-ből származó történelmi nevezetességű Bajor erdei házikóra bukkanunk, ami a bajor erdei múzeum és a tittlingi skanzen ajándéka volt a kertkiállításra. A kis tanyát, hagyományos alpesi kert veszi körül. A domboldalon havasi gyopár és encián virágzik, a ház ablakaiban és a verandán muskátlik vírítanak.

A park keleti részén a 600 méter hosszú Moll tó mellett kapott helyet a Sardenhaus, mely egyike a Westparkban található két olasz kertnek. Az kertépítőket Szardínia ún asztalhegyei ihlették meg a történelem előtti időkből származó Nuraghe toronnyal, ami később Szardínia szimbóluma lett. A méhkaptárhoz hasonló épület érdekessége, hogy az egymásra helyezett kövek súlya tartja össze. A  nyári hónapokban, a München Kulturális Bizottsága Társaság művészeti kiállításokra béreli ki.

Egy articsóka rajongó feljegyzései

Posted on Updated on

mixed 051Articsókát először legkedvesebb spanyol-katalán barátnőmnél Susannánál ettem. Ő rizses articsókával vendégelt meg. Szenzációs volt. Másodjára amikor Rómában jártam olasz barátnőm sült articsókával fogadott. Az íze olyan volt, mint a kukoricáé vagy a sült krumplié, csak sokkal karakteresebb. Utána párizsi keresztanyám egy Pantheon környéki kis vendéglőben articsóka antipastit rendelt nekem és folytathatnám a sort, a kaliforniai articsókával való találkozásommal, amit sütőben sütöttek ki és paradicsommal, meg fokhagymával, origanóval ízesített tejszínes szószban tálaltak elém. Így lettem az articsóka rabja.

Néhány tudományos dolog az articsókáról

A gömb alakú articsóka, másnéven francia articsóka, vagy zöld articsóka elnevezés az észak-itáliai articiocco vagy articoclos szóból származik. Az utóbbi liguriai eredetű és cocali-nak ejtik, jelentése fenyőtoboz. Az elnevezés találó, mert az articsóka a bogáncs és a napraforgók családjába tartozik. Az emberiség történetében legkorábban a Kanári szigeteken és a mediterrán országokban kezdték termeszteni. Évelő növény, mely többnyire csak a vetése utáni második évben kezd virágozni, majd 3-4 éven át jó termést ad. A bogáncshoz hasonló, bíborszínű, ökölnyire megnövő, lila-kék színben pompázó virágai a nyár végén jelennek meg az elhúsosodott virágtengelyeken. Ekkor a csészeleveleket még bimbós állapotban leszedik, és párolás, sütés, marinálás és egyéb műveletek után fogyasztják. 140 articsóka fajta létezik a világon, amiből csak 40 fajtát fogyasztunk. Az articsóka előnye, hogy egész évben kapható, annak ellenére, hogy igazi szezonja a tavasz és az ősz. A legnépszerűbb Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, és az Egyesült Államokban, ahol 100 %-ban Kalifornia termeli az egész ország számára szükséges articsóka mennyiséget. Nincs olyan olasz vagy francia étterem, ahol ne lenne a menü ajánlat között az articsóka.

Tévhitek

A bébi articsókáról azt hiszik, hogy az articsóka egyik fajtája pedig csak zsenge változata. Az articsóka mérete ugyanis attól függ, hogy mennyi napot kap. A kisebb articsókákat a növény földhöz közeleső részéről vágják le, ahol a levelek eltakarják előlük a napot, ezért maradnak bébik.

Az articsóka az antik világban drága ínyencségnek számított, nem annyira az íze, mint inkább vélt afrodiziákus hatása miatt. Ezt ugyan nem sikerült azóta sem tudományosan igazolni, ennek ellenére a növény továbbra is népszerű maradt.

Az articsóka levelét (cynarae folium) a népi gyógyászatban és a gyógyszergyártásban is felhasználják, mert serkenti a máj szöveteinek regenerálódását, epehajtó, csökkenti a koleszterinszintet, segíti az emésztést. Hatóanyagai: cinarin, szeszkviterpén-laktonok, alkaloidok, flavonoidok (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok. Ajánlják a vérnyomás és az érelmeszesedés csökkentésére, továbbá cukorbetegség, vese- és hólyagbántalmak ellen is. Gyökerének antibiotikus hatást is tulajdonítanak.

Az articsóka története és legendája

Egy Égei-tenger partjáról származó legenda szerint az első Articsóka egy mindenki által csodált gyönyörű lány volt. Zeusz, a Zinari szigeteken járt látógatóban testvérénél, Poszeidonnál, amikor megpillantott egy csodálatos szépségű lányt. Amikor az isten közelebb ment Cynarához (mert így hívták a lányt), az nem ijedt meg tőle, hanem rámosolygott.  Zeusz azonnal beleszeretett, de Cynara sem tudott sokáig ellenállni az isten férfiasságának és hamarosan Zeusz szeretője lett. A szerelem felvillanyozta az Egek urát, s hogy örökre együtt lehessenek, úgy döntött, hogy istennővé változtatja, sőt mi több az Olympia hegyre költözteti, hogy közelebb legyen hozzá. Cynara beleegyezett a különös kegybe. Zeusz eleinte sok időt töltött a lánnyal, de később, hogy felesége, a tehénszemű Héra gyanút ne fogjon, kénytelen volt hosszabb időre egyedül hagyni. Cynara Zeusz távollétében nagyon egyedül érezte magát. Egy nap annyira boldogtalan volt, hogy úgy érezte belebetegszik, ha nem láthatja  az édesanyját és a szülőföldjét. Mivel Zeusz nem jelezte jöttét, titokban leszállt az Olymposzról és visszament a halandók közé. A következő alkalommal, amikor Zeusz meglátogatta a lányt, észrevette, hogy Cynara nem istennőként viselkedik. Amikor az bevallotta neki, hogy a távollétében a halandók között járt, éktelen haragra gerjedt és felkapta a lányt a lábánál fogva, lehajította a Földre, mire leért articsóka lett belőle.

Az afrodiziákumtól az articsóka háborúig

Az antik Görögországban azt tartották, hogyha a terhes nő articsókát eszik, akkor biztosan fiúgyermeke születik. A Római Birodalomban viszont afrodiziákumként fogyasztották. Az olaj, citromlé, só, bors keverékében ízesített articsókát a nagy lakomákon lassan, komótosan, kézzel ették, mert állítólag az érzékek ettől mégjobban felkorbácsolódtak.

K.e. 77-ben a római természettudós, az idősebb Plinius (k-e. 23–79), a „bogáncsot ” a világ legszörnyebb teremtményének nevezte” ennek ellenére, amikor csak tehette örömmel hódolt neki. A gazdag rómaiak egyébként méz és borecet keverékébe áztatták be, köménnyel fűszerezték és íly módon tartósítva egész évben élvezettel fogyasztották.

A k.e. 800-as évek elején az észak-afrikai mórok fedezték fel újra az articsókát és kezdték termeszteni Spanyolországban, (Granadában), egy másik arab törzs, a szaracénok pedig Szicíliában. Az angolokhoz valószínűleg az arab kereskedők által került át, ezt bizonyítja az angol elnevezés- artichoke-, ami arabul “al’qarshuf” –fonetikusan olvasva alkarcsuf.

A Római Birodalom bukásával együtt az articsóka is feledésbe merült egészen a 15-ig századig. Eltűnt a királyi udvarokból, a nemesi családok konyháiból. Fennmaradásáról valószínüleg a szerzetesek gondoskodtak, akik a kolostorok kertjében évszázadok alatt nemesítették ki a mai változatát. A reneszánsz korában 1466-ban a Strozzi család firenzei és nápolyi udvarában bukkant fel ismét. A 16. században Medici Katalin (1519-1589), aki 14 évesen lett II. Henrik francia király felesége (1519-1559), kedveltette meg újra az articsókát. –”Eleinte, ha valaki közülünk articsókát evett, ujjal mutogattak rá az udvarban. Pedig ez csak annyit jelentett, hogy mi, fiatal nők sokkal modernebbül étkeztünk, mint az üresen pompázó udvari előkelőségek”. Dr. Bartolomeo Boldo 1576-ban írt botanikus könyvében azt olvashatjuk, hogy “az articsóka varázsnövény, mert kicsalja a Vénuszt mind a férfiakból mind a nőkből; a nőket kívánatosabbá teszi, a férfiaknak pedig segít abban, hogy ne mondjanak csődöt a forró pillanatban.” Ekkor alakult ki az a mondás is, hogy articsóka szívű. Arra a személyre alkalmazták, aki sűrűn bonyolódott szerelmi kalandokba, tehát olyan ingatag volt, mint az articsóka levelei, amelyek jobbra-balra hajlanak. Johann Wolfgang Goethe (1749-1832), a nagy, német romantikus költőfejedelem és életélvező szintén gyűlölte az articsókát. Utazás Olaszországban című könyvében, így ír róla:-“A parasztok valami bogáncsot esznek, amire azt mondják, hogy zöldség,-na ez az a növény, amit sohasem fogok megszeretni”.-

Az articsóka tengeren túli karrierje

Amerikában 1806-ban, a Louisianában letelepedett francia immigránsok terjesztették el az articsókát, Kaliforniában viszont a spanyolok kezdték kultiválni. A 20. század elején, 1922-ben Andrew Molera, a san franciscoi Salinas Valley tulajdonosa a cukornád ültetvényét bérbe adta az olasz parasztoknak, hogy bátorítsa őket az “új” zöldség termesztésére. Molera mindezt nem önzetlenül tette, hatalmas hasznot húzott abból, hogy az articsókát magasabb áron tudta eladni, mint a cukornádat, ráadásul a parasztok háromszoros árat fizettek neki azért a területért, amit ő a Cukor Ültetvény Egyesülettől bérelt.

Az 1920-as években Sziciliából Kaliforniába vándorolt Ciro Terranova maffiosóból lett a hírhedt “Articsóka király”, vagyonát ugyanis az articsóka piac monopólizálásából szerezte. Ciro, a termelőktől ládánként 6.00 $-ért felvásárolta, majd teherhajóval elszállította New Yorkba, ahol létrehozott egy társaságot, azon keresztül az articsókát 30 – 40 %-os haszonnal újra eladta. Ciro a még nagyobb haszon reményében később terrorizálni kezdte a kistermelőket és a kereskedőket. Egyik évben az articsóka ültetvényeket, Montará-tól Pescadero-ig machetével lesarlóztatta. Így tört ki az “articsóka háború“, ami arra késztette a new york-i polgármestert, Fiorello La Guardia-t, hogy kihírdesse, hogy “az articsóka árusítása, birtoklása illegális tevékenység New Yorkban”. La Guardia az újságíróknak később úgy nyilatkozott, hogy nehéz döntés volt, mert személy szerint egyik kedvence az articsóka. Nem is bírta ki sokáig nélküle, egy hét múlva feloldotta a zárlatot (még egy szenvedélyes articsóka fogyasztó).

Receptek

A mediterrán népek a bimbók vastag sziromleveleit zöldségként fogyasztják, de készítenek belőle előételt, fűszeres mártással, vagy megtöltik húsfélével. Markáns íze miatt alig kell fűszerezni, elég, ha citromlével locsoljuk meg.

Articsóka krémleves

Hozzávalók: 2 db articsóka, 1 pohár natur joghurt, 2 csésze szárnyaslé, 2 teáskanál vaj, 1 citromkarika, só, bors

Készítés módja: Citromos vízben főzzük meg az articsókát, várjuk meg míg megpuhul és a levelek könnyen leválnak.

Kaparjuk ki kanállal a húsát, a szívekből távolítsuk el a bolyhokat.

Turmixoljuk össze az articsókát a levessel és joghurttal, sózzuk, borsozzuk.

Tálalás előtt melegítsük meg és mindegyik tányér tetejére tegyünk egy diónyi vajat.

Articsóka sóhaj

Hozzávalók: 2 főtt articsóka, fél csésze tejszín vagy cukormentes sűrített tej, só, bors, másfél kanál zselatinpor

Főzzük meg az articsókát legalább 30 percig, amikor a levelek könnyűszerrel leválnak. Csöpögtessük le a vizet, hagyjuk kihűlni. A levelek húsát szedjük le kanállal, tisztítsuk meg késsel a szíveket. Mixeljük össze az egészet. Izesítsük sóval, borssal. Oldjuk fel a zselatinport kevés meleg vízben. Verjük fel a tejszínt habbá, (ha sűrített tejet használunk, hűtsük le, hogy majdnem fagyott legyen). Öntsük bele a tejszínt a turmixgépbe és forgassuk addig amíg egyenletes krém lesz. Töltsük kivajazott főzőformákba és tegyük a hűtőbe 2 órára. Kínálhatjuk majonézzel vagy egy könnyű mártással, amihez fél tubus sajtkrém kell, 2 ek grapefruitlé, 1 ek borecet, petrezselyem, menta, kapor, 1 felvert tojásfehérje só és mustár.

Elkészítés módja: a sajtkrémet, grapefruitlevet, borecetet összekeverjük, hozzáadjuk a mentát, petrezselymet, kaprot. Mustárral ízesítjük, és csak tálalás előtt adjuk hozzá a felvert tojásfehérkét.

Articsókás spagetti

hozzávalók:1/4 kg spagetti, 1 csésze vajban párolt articsóka, (apróra vágva), 1 db friss piros paprika, 10 dkg kecskesajt, 6 nagy szemű olajbogyó, (fekete vagy zöld), 2 db nagy paradicsom, fél csésze oliva olaj, 2 ek bazsalikom, só, bors

Forrósítsuk fel az olajat egy kis serpenyőben, öntsük rá az articsókák levét, adjuk hozzá a felaprított paprikát. Főzzük ki a spagettit al dente, vágjuk apróra a paradicsomot és az olajbogyókat. Adjuk hozzá. Szűrjük le a tésztát, olvasszuk rá a tetejére a kecskesajtot és szórjuk meg bőven bazsalikommal.

Második találkozásom a mormon szektával II. rész

Posted on Updated on

Ha véletlenül Utah államban autókázik az ember, mert a Bryce és Zion Nemzeti parkba igyekszik, néhány festőien szép mormon falun keresztül vezet az útja. Rögtön feltűnik, a nagy rend és tisztaság, de miközben a kis városoknak megvan a maguk bája, az egész környéket beárnyékolja a fundamentalista mormon szekták jelenléte. A helyi újság, a Salt Lake Tribune számolt be először a többnejűséget favorizáló szektákról, amelyek az évtizedek során önálló társadalmakká nőtték ki magukat és úgy megerősödtek, hogy mind Arizonában, mind Utahban sikerült törvénybe iktatniuk a többnejűséget, beleértve a fiatalkorú lányok és idős emberek közötti házasságokat is. A legismertebb nagylétszámú poligám közösségek Colorado City-ben, Arizonában és Hilldale-ben vannak, valamint az Utah állambeli St. George-ban. Mindegyik település jól elrejtve, isten háta mögötti helyen található. Aki ezekre a területekre merészkedik, jobb ha felkészül a mormon közösségek jelenlétére. Bár a radikális szekták megtűrik a turistákat, a nem mormon közösségeket mégis teljes ellenőrzésük alatt tartják.

A FLDS prófétasága

A 2005-ös év elején a Nyugat Texasban lévő Eldorádó nevű város kedélyeit alaposan felkavarta a poligám szekták vezetőinek a felbukkanása, ismertebb nevükön Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (FLDS). Az FLDS vezetők üzletembereknek adták ki magukat és a város vezetőit azzal keresték meg, hogy legalább 2,000 hektáros, vadászatra alkalmas területet akarnak itt vásárolni tehetősebb kuncsaftok számára. Pár hónap múlva azonban, amikor a város peremén lévő hatalmas farm közepére egy hófehér templom monstrumot emeltek, világossá vált, hogy a mormon szekta Eldorádóra is kivetette a hálóját. A városlakók nemhiába voltak bizalmatlanok a felekezet iránt, legtöbben attól tartottak, hogy ez a befolyásos szekta egy nap majd saját jelöltjeit ülteti be a vezetői székekbe. Addig azonban, amíg nem vétettek a törvény ellen, birtokaikon az csinálhattak, amit akarnak.

Gyülekeznek a felhők az égen

2001. áprilisában Jeff Warren, a mormon FLDS egyház feje házasságra kényszerítette a 14 éves Elissa Wallt, 19-éves unokatestvérével, annak ellenére, hogy a lány későbbi tanúvallomása szerint könyörgött a nagybátyjának, hogy hagy várhasson még pár évet vagy ha mindenképp férjhez kell mennie, akkor ne az unokabátyjához, akit ki nem állhatott. Jeff Warren azonban nem kegyelmezett, a 14-éves lánynak férjhez kellett mennie a saját rokonához. A férj nem bánt kesztyűs kézzel a gyermek asszonnyal. Elissa, hogy a szexuális bántalmazást elkerülje, sokszor a sivatagban töltötte az éjszakát, emiatt 2 ízben el is vetélt. Elissának végül egy Lamont Barlow nevű szektatag segítségével sikerült megszöknie a táborból. Azóta férjhez ment hozzá és boldog házasságban él 2 gyermekével.

2004. júliusában, Warren Jeff unokaöccse, Brent Warren pert indított a nagybátyja ellen szodómia miatt. A fiatal férfi vallomásából kiderült, hogy az 1980-as években, amikor mégcsak 5 vagy 6 éves volt, Jeff Warren megerőszakolta a Salt Lake Valley-i táborban (ami akkor a FLDS egyházhoz tartozott). Ráadásul Jeff Warren bátyjai miután végignézték a kisfiú szexuális bántalmazását ők is megerőszakolták a gyereket. Jeff Warren ellen még 2 unokaöccse tett feljelentést ugyanezzel a váddal, az egyik vádló Clayne Jeff a tanúvallomása után főbe lőtte magát.

2005. májusában egy 14 éves lány, névszerint Pennie Petersen, Colorado cityből felhívta a rendőrséget az életmentő 911 számon. Kiderült, hogy a lány éjnek évadján megszökött a helyi mormon szektából, mert másnap feleségül akarták kényszeríteni egy 48 éves férfihoz, aki korábban már több ízben szexuálisan molesztálta.

Ezzel egyidőben az eldoradói szektából is hasonló telefonhívás érkezett, egy 16 éves lány mobilon kért segítséget. A helyzet ugyanaz volt, mint az előző 2 esetben, a lányt, Laurie Allent egy 50 éves férfihoz akarták hozzákényszeríteni (már 15 évesen megerőszakolták, és volt egy gyereke). Később a hatóságok kinyomozták, hogy a telefonáló egy bizonyos Rozita Swinton volt, akinek semmi köze sem volt a FLDS-hez, az asszony amolyan “telefontréfának” szánta az egész dolgot. Szerencsére a texaszi hatóságok komolyan vették a hívást és kivonultak a helyszínre. Házkutatási paranccsal a kezükben sikerült behatolniuk a szekta zárt területére, ahol 416 gyerek élt, mint később kiderült legtöbbjüket már legalább egyszer szexuálisan bántalmazták. A botrány kitörése után az Utah és Arizonai hatóságok megkezdték a nyomozást, fiatalkorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmény, nemi erőszak, valamint adócsalás alapos gyanúja miatt. Így jutott el a rendőrség a mormon szekta vezetőjéhez Jeff Warrenhez.

A fejétől bűzlik a hal

Az FLDS vezetője, az 57 éves Jeff Warren,  2002-ben, apja halála után került a mormon egyház élére és az első pillanattól kezdve vasmarokkal tartotta össze a poligámiában élő közösséget, fiatalkorú feleségekkel jutalmazva a hozzá hű férfiakat. 2002-ben, a következő szavakkal kezdte az “uralkodását”:- “Nem akarok mást mondani csak annyit, hogy el a kezekkel az apám feleségeitől.”- Majd apja megözvegyült feleségeihez fordulva így folytatta: -“Ti asszonyok, úgy éljetek ezentúl is mintha az apám még mindig közöttünk lenne és a melletünk levő szobában lakna”.- Egy héten belül Warren, apja 19 nejéből kettő kivételével mindet feleségül vette (az egyik a saját anyja volt). Házasságával nemcsak hatalmának megszilárdítását akarta elérni a gyakran konfliktusokkal teli közösségen belül, hanem valamilyen fokú biztonságot is nyújtani az özvegyeknek (mindenféle anyagi támogatás nélkül). Jeff később még tovább növellte feleségei számát, a legtöbbel rokonságban állt. Házasodási “kényszerét” azzal magyarázta, hogy ő Jézus Krisztus és Joseph Smith (a mormon egyházalapító) leszármazottja, így ezek a házasságok szükségesek a szent vérvonal megőrzéséhez. Valójában praktikus okokból tette, mert a számszerűleg kis létszámú közösségben nem volt elegendő férfi. A szektatagokat persze könnyű volt a hatalmában tartania, mert a házak, földterületek mind a FLDS egyház birtokában voltak. Így teljesen természetes volt, hogy az FLDS szigorú felügyelet alatt tartotta a gyülekezet gyerekeit is. Jeff gyakran utasított ki fiatal férfiakat a templomából az idősebb férfitagokkal való állítólagos versengéseik miatt, és a korlátozott számú, nem megfelelő korú feleségek hiánya miatt.

Jeff birodalma, letartóztatása előtt Colorado Citytől, Arizona, Hilldale, Utahig terjedt, beleértve az összes mormon felekezetet, és a United Effort Plant (UEP). Vagyonát 100 millió dollárra becsülték.

Lefelé a lejtőn

Jeff utolsó nyilvános szereplése 2005. január 1-én volt Eldorádóban, az a bizonyos új FLDS templom avatása alkalmából, az YFZ farmon. Tudjuk, hogy a templom felavatása csak ürügy volt egy újabb mormon közösség létrehozásához. A rendőri razzia után, mivel Jeff éppen nem tartózkodott a Zion farmon, Arizonában, 10,000 $ vérdíjat tűztek ki a fejére. 2005 végén már, 60,000-$-ra emelkedett a jutalom összege a nyomravezetőnek. Közben tovább nyomozott a rendőrség, és Jeff Warren egyik testvérét, Seth Warrent a szekta vezető rejtegetése miatt sikerült letartóztatnia. 2005. október 28-án, Pueblo körzetben, Coloradóban, Seth lakásán lefoglaltak 142,000$ kézpénzt, 7,000$-értékű vízakártyát, és megtalálták Jeff Warren személyes iratait. A bizonyítékok ellenére Seth nem árulta el testvére tartózkodási helyét, a tárgyaláson pedig azt mondta, hogy nem tudja, hogy hol van a bátyja, de ha tudná sem mondaná meg. Végül veszélyes bűnöző rejtegetése miatt 2006. május 1-én elítélték. Büntetését később 3 évre felfüggesztették 2500$ bírság fejében.

2006. április 5-én Utah államban is kiadták Jeff ellen a letartóztatási parancsot, 14-18 éves lányok megerőszakolása, házasságra kényszerítése miatt. Ekkor már 100,000$-os jutalmat tűztek ki a fejére, de figyelmeztették a lakosságot, hogy Jeff  Warren veszélyes bűnöző, mert felfegyverzett testőrökkel utazik. Nehéz feladata volt a rendőrségnek, mert Jeff kapcsolatai kiterjedtek Utah; Arizona; Texas; Colorado; Dél-Dakota; British Kolumbia, Kanada; Mexikó területeire. 2006. májusában Jeff Warren neve rákerült az FBI tíz legveszélyesebb körözött bűnözőjének a listájára, ennek ellenére 2006. június 8-án, Jeff visszatért Colorado Citybe, hogy áldását adja még egy “gyerek házasságra“.

A szekta vezető végül egy rutin rendőrségi ellenőrzés során bukott le, 2006. augusztusában, egyik felesége, Naomi, és bátyja Isaac társaságában, 4 komputer, 16 mobil telefon, 3 paróka, 12 napszemüveg, több mint 55,000$ készpénz társaságában. Jeff védekezés nélkül megadta magát, bátyját és feleségét később bizonyítékok hiányában szabadlábra helyezték. A szekta vezető 2007-ben Arizonában került bíróság elé, ahol nyolc vádpontban bűnösnek találták, 2 egymástól eltérő bűncselekmény elkövetésében, úgymint fiatalkorúakkal való erőszakos nemi közösülés és vérfertőzés vádjával. A tárgyalásra St. George városban került sor és kevesebb, mint egy hónapig tartott, 2007. szeptember 25-re meghozták az ítéletet, a szekta vezetőt 10 évtől-életfogytiglanig terjedő börtönbüntetésre ítélték. 2007. november 20-án az Utah állami börtönben Jeff Warren megkezdte büntetésének letöltését. Azóta cellájában többször megkísérelte az öngyilkosságot, a falba verte a fejét, megpróbálta felakasztani magát, éhen akart halni, de időben észrevették és kórházba szállították, infuzióval mesterségesen táplálták stb.

2008. május 27-én, a Füstölgő puskacső nevű (Smoking gun) weboldal képeket tett fel Jeffről 2 fiatalkorú felesége társaságában, az egyik 12 éves volt, és házassága 1 éves évfordulóját ünnepelte férjével a börtönben. Emiatt 2010. július 27-én perújrafelvételre került sor. Jeff ügyvédje azzal érvelt, hogy az arizonai bíróság nem az utahi törvények szerint járt el, ezért Jeff Warrent átadták az utahi ügyészségnek, ahol bigámia és fiatalkorúakon elkövetett szexuális bűncselekmény miatt ismét bűnösnek találták.

Jeff Warren börtönbe kerülése után a szekta szexuális botrányát felkapta a média. Rengeteg könyv, film, talkshow készült róla. Én személy szerint Oprah Winfrey 3 részes dokumentum filmjét láttam, amiben a mormon szekta áldozatait szólaltatta meg, mint pl. Laurie Allent, Elissát stb. Laurie Allen azóta könyvet írt szexrabszolgaságáról, amiből Banking on Heaven, a Mennyországba jutás címen dokumentum film is készült. A film a colorado city-i poligám szekta belső életét mutatja be (írta, rendezte és a narrative szöveget Laurie Allen mondja rá). A film elkalauzol minket Colorado City, Arizona és Hilldale zárt ajtajai mögé, olyan helyekre, ahova azelőtt senki sem léphetett be. A film rávilágít arra is, hogy a megfélemlített poligámiában élő családokat milyen nehezen sikerült meggyőzni a rendőrséggel és a szociális dolgozókkal való együttműködésről.
Allen, napjainkban vehemens szószólója a fiatalkorúak férjhez kényszerítése elleni kampánynak és az iskolai képzés fontosságának, (Colorado Cityben sok fiatal sohasem fejezte be az általános iskola 8. osztályát, az oktatás a 8 év alatt is főleg vallásos tantárgyakból állt Jeff felügyelete alatt).

Jeff persze nem akarta tettét beismerni, de végül 2007. november 7-én a Washingtoni Ügyészségen videóra vették testvérével, Nephivel folytatott beszélgetését. Miközben Nephi a legelvetemültebb bűnözőnek nevezte bátyját és azt mondta neki, hogy “gonoszságai miatt Isten soha nem fogadta el földi prófétájának”,-Warren azt válaszolta, hogy pedig Isten sugallta neki mindazt, amit tett, s még ha nem is volt jó földi helytartója Jézusnak, akkor is helye lesz a mennyek országában. Ezután megtört, könnyekre fakadt és beismerte összes bűnét.

A mormonizmus olyan vallási mozgalom, ami tagjai szerint Krisztus egyházának visszaállításával kezdődött 1830-ban Joseph Smith által. A kifejezés elsősorban Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházára, annak tagjaira vagy kultúrájára utal, azonban tágabb értelemben használatos a kisebb mormon felekezetek megnevezésére is. A mormonizmus azt tartja magáról, hogy azt az egyházat állítja vissza, melyet Krisztus eredetileg alapított földi életében és amely később elveszett a földről.

A szodómia bibliai eredetű kifejezés, főként jogi szövegekben használják,  a nem utódnemzésre irányuló szexuális aktus helyett. A szó a latin “Szodoma bűne” kifejezésből ered, utalva azokra a Biblia szerint bűnös szexuális tevékenységekre, melyeket Szodoma és Gomora városában praktizáltak. A kifejezés tartalmazhatja többek között az anális szexet, orális kielégítést, önkielégítést, parafíliát. Bár a szó eredeti értelmében nem határozza meg a résztvevők nemét, ma gyakran használják homoszexuális férfiak szexuális kapcsolatára.

November 9-én gyere a Szigma Kappa klubba!

Posted on Updated on

Az egyetemünkön minden pénteken van Vidám órák -“happy hours”, aztán havonta egyszer Együtt Lötyögés “Get together party”, ezenkívül a diákvezetőség szervez piláteszt, hastáncot stb, esténként pedig extra angol-német-spanyol nyelvtanfolyamot, de én egy másfajta összejövetelre gondoltam, egy olyan titkos társaságra, ahol azzal a pár emberrel találkozhatnék, akik hasonlóan gondolkoznak mint én, ugyanazért/okért rajonganak akikért/amikért én, és ebből logikusan következik, hogy ugyanazoktól a dolgoktól kapnak “idegrohamot”, amiktől/akiktől én és vica versa.

Például az utóbbi időben kitört rajtam a zumba őrület, mert a spanyol Sarah Alonso 1 órás zumba órája annyira klasszul felépített-strukturált, hogy nemcsak a mozgást élvezem, meg persze a zenét is, de az egészet úgy ahogy van. Sarah humorát, az angol-német-spanyol szavakkal teletűzdelt frenetikus magyarázatait. El tudja hitetni velünk, hogy spanyol szenyoritaként, hosszú szoknyában és fűzőbe préselve tarantellázunk, majd hirtelen Héjjj makaréna! felkiáltással egy táncparódiával folytatjuk, pumba-pumba fenékcsapkodással és hernyózó mozdulatokkal, amit egy szentimentális szalszával és bacsattával ellensúlyozunk, természetesen a macsó Antonio Banderaszt képzelve magunk elé partnerként majd Enrique Iglesiasszal enyelgünk egy szívszaggató merenge zenére, így jutalmaz meg minket Sarah a new orleanszi, show stílusú versenytánc kezdő lépéseinek betanításával, s végül, hogy az adrenalin szintünk visszaálljon a normális szintre egy szerelmes hangulatú, hattyú tánccal fejezzük be az órát, széles karmozdulatokkal, jobbra-balra hajlongva. Nos az áradozás nem túlzás a zumbával kapcsolatban, elhiheti nekem mindenki, de a lényeg, hogy a múlt héten tánc közben az a brilliáns ötletem támadt, hogy megalapítom a saját Lambda Szigma (a Lilla-Szilvia kezdőbetűk alapján) klubomat, a klubavatásra egy biztos, hogy “felbérelem” Sarah-t, hogy egy fergeteges zumbával ünnepeljük meg a beiktatás napját.

Mindez a közelgő november 9-e kapcsán jutott eszembe, amikor Amerika-szerte megünneplik a Szigma-Kappa testvériség napját. A történelmi pillanatra a Colby liberális művészeti magánegyetemen Waterville-ben került sor, ahol 1874-ben, 5 hölgy egyetemi hallgató, Szigma Kappára keresztelt klubja hivatalosan is megkapta a működési engedélyt. Azóta 137 év telt el és az eredetileg 25 fős klub tagjainak száma 156,000 nőtt. A statisztikák szerint 2011-ben, 110 főiskolán, 36 egyetemen működtek Szigma Kappa klubok, melyeknek tagjai neves művészek, tudósok (Ashley Judd-Robert Redford stb).

A kezdetek

A Colby művészeti egyetem, 1871-ben, a többszáz éves hagyománnyal szakítva felvette az első női jelöltet, Mary Caffrey Low Carver-t a bölcsészkarra. 2 év múlva még 4 női hallgató kezdhette meg tanulmányait Colbyban (Elizabeth Gorham Hoag, Ida Mabel Fuller Pierce, Frances Elliott Mann Hall és Louise Helen Coburn). Az öt fiatal nő hamarosan barátságot kötött és mivel mind az öten kellőképpen agilisak voltak, 1874-re megérlelődött bennük a gondolat, hogy létre kellene hozni egy művészeti és tudományos társaságot, amolyan egyetemista fórumot, az egyetemistáknak az egyetemistákért. Az egyetemi törvényeknek és szabályoknak megfelelően azonban a működéshez engedélyre volt szükségük. Amikor 1874. november 9-én az egyetemi tanácstól megérkezett a jóváhagyó levél, a már hetek óta erre a pillanatra készülő 4 alapító tag (sajnos azért nem 5, mert időközben Elisabeth Gorham Hoag TBC-ben elhunyt) Szigma Kappa társaság néven egy hivatalos beiktatási ceremóniában adta hírül a diákoknak a klub életre hívását. Mary Caffrey Low (az értelmi szerző) lett a Szigma Kappa első elnöke, Elizabeth Gorham Hoag tervezte a Szigma Kappa emblémát (ő volt, aki pár nappal a nagy nap előtt tbc-ben elhunyt). Az avatási szertartás szövegét Louise Helen Coburn írta. A zenét Emily Peace, Meader Hoag unokatestvére szerezte. A klub avatási ceremóniája olyan jól sikerült, hogy hamarosan nemzetközi híre ment a dolognak. Népszerűsége miatt az egyetemisták szabályosan megrohamozták a  klubot, de Mary Law Carver szigorúan ragaszkodott a 25 fős létszámhoz. A kizártak a ΣΚ példáján fellelkesülve később megalapították az Alpha, Beta és Gamma szövetséget. 1893-ban a ΣΚ tagok rájöttek, hogyha tovább emelkedik a klubok létszáma, akkor a találkozókat csak a Colby egyetem falain kívül lehet majd megszervezni, de akkor az már ugye nem lesz igazán egyetemi klub, szóval végül úgy döntöttek, (az egyetem rektorátusának teljes mértékű támogatásával), hogy meg kell szüntetni az összes többi alklubot. A későbbiekben az Alpha klubnak mégis megkegyelmeztek, 25 főre korlátozott létszámmal. (20 évvel később Mary Carver, Ruby nevű lánya lett az elnöke). A Beta, Gamma klubok még egy darabig illegálisan működtek, de hamarosan végleg megszüntek a Colby egyetemen.

Mary Law Carver ΣΚ vezetőségének ideje alatt a nők képzésének fontosságára helyezte a hangsúlyt. 1875 júliusában, 25 évesen az első női diák lett Amerika történetében, aki megkapta a bachelor of arts-művészetek doktora diplomát. Az avatási ceremónián ő tartotta a beszédet a diákoknak. Akkoriban egyáltalán nem volt olyan természetes, hogy egy nő mondjon beszédet, különösen nem egy nagyhírű egyetemen, de ez is azt bizonyítja, hogy Mary Law megérdemelte a megelőlegezett bizalmat, amikor az egyetem tanárai úgy döntöttek, hogy felveszik az egyetemre. Law először latin nyelven közös imára szólította fel az egyetem hallgatóságát, majd angolul folytatva elmondta a búcsúbeszédet.

Az egyetemről kikerülve tanárként kezdte pályafutását, később főkönyvtáros és író lett Maine-ben. Egy lánya született Ruby, aki szintén a Colby egyetemen végzett és az anyai hagyományokat követve az Alpha klub vezetője lett. 1925-ben Bostonban anya meg lánya együtt elnökölt egy Delta klubot megnyitó ünnepségen. Azóta a Colby egyetem weboldalán Mary Carvey Law-t a koedukációs oktatás dédanyjaként emlegetik.

1984-ben a Colby egyetem akkori vezetősége kezdte nem jó szemmel nézni a klub működését. A rengeteg probléma és konfliktus miatt megszünt a Szigma kappa diákszövetség, az egyetem gondoskodott arról is, hogy az alegységeiket az Alpha, Beta és Gamma klubokat is bezárják. Csak majd 20 éves szünet után, 2005-ben éledt újra a Szigma Kappa szövetség Szigma Kappa Mű néven, Seattle-ben. Az eltelt 6 év alatt olyan sikeresen működik, hogy megkapta a Landmark státusz címet, mint a világon egyedüli, legrégebben működő testvériség diákszövetség, még Seattle város nemzetközi történelmi nyilvántartásába is bekerült.

Helló Világ!

Posted on Updated on

Utazás a világ körül, filmek, könyvek, tanulás, sport, kirándulás, divat, design, éneklés, evés, főzés, idegen nyelvek, szerelem.. ez lehetne a mottója a blogomnak.

Többször költöztem, mintegy átlagember, felszámoltam pár lakást, hogy új kalandokra induljak férjemmel és 2 kislányommal. Kipróbáltam már milyen egy nő élete Ázsiában, Amerikában (Hawaiiban), Belgiumban, Németországban.

Tanítottam angolt az EU-nál, rendeztem show műsorokat, kitanultam a csokoládékészítést és az újságírást. A jövőre nézve nincs különösebb tervem, egyelőre sodródom ide-oda, mert úgy döntöttem, ha valami előadódik megragadom az alkalmat. Egy kicsit félelmetes így tengeni-lengeni, de azt hiszem ez a hipszter életstílus megfelel nekem.

20 éve hagytam el a hazámat, a”személyiség-identitászavar néha előáll”,  főként akkor amikor elgondolkozom azon, hogy tulajdonképpen hová is tartozom? Magyar útlevelem van, osztrák nevem, de a hazámtól távol élek. Idegen nyelven kell beszélnem, de még mindig magyarul gondolkodom. Az megnyugtat, hogy nem én vagyok az első a családban, aki történelmet csinált, hiszen már a nagyszüleim is vándormadarak voltak. Világosan emlékszem minden szavukra, amikor azt analizálták, hogy vajon jól cselekedtek-e, amikor hatalmas házukat, kertjüket, állataikat ott hagyták abban a másik nagy országban és Magyarországra költöztek. Hallom az idegen akcentusukat és mindig arra gondolok, hogy egyszer majd én is ilyen leszek, ha megöregszem…

köszönöm, hogy idekattintottak!

Mona Lilla