Fura karácsonyi szokások

Posted on Updated on

Rőzsék, venyigék, botok: Belgium

A nyelvi megosztottság miatt a belga gyerekek kétszeresen is szerencsések vagy szerencsétlenek lehetnek, mert a kétnyelvű országban, Pere Noel-t ünneplik a vallonok, míg Sinter Klaast a flamandok. Ha jól viselkednek, akkor mindkét Mikulástól ajándékot kapnak. De ha rossz gyerekek, ez dupla pech,-mert kapnak egy köteg botot Pere Noel-től és ugyanezt Sinter Klaas segítőjétől a Zwarte Piettől (magyarul Fekete Péter, aki egy szerecsen-mór)!

Kentucky fried chicken Japán

Kövér, vidám és fehér szakálla van. Igen, Sanders ezredesről van szó. A Kentucky Fried Chicken alias KFC az 1970-es években, Japánban kiszagolt egy jó marketing lehetőséget, és azóta a rántott csirkés vödör egy évtizedes karácsonyi hagyomány része egy olyan országban, ahol kevesebb, mint 1% keresztény él.

Krampusz

A Grimm testvérek túltolták egy kicsit a gyerekek ijesztgetését, amikor a Krampusz legendát életre hívták. Szarvakkal, szegfűszeg patákkal és hosszú, hegyes nyelvvel, aki nem hagyhatja ki, hogy ne csapjon egy nagyot rá a gyerekekre virgáccsal, mivel a Krampusz rögtön kiszúrja a rossz gyerekeket, ezért A verzióban csak veréssel bünteti őket, B verzióban viszont egy zsákban elviszi, vagy akár kútba is dobja őket. Azok a szülők, akik karácsony reggelére virradóra a túlzottan izgatott gyerekek sírására ébrednek fel, jobb, ha nem ijesztgetik tovább csemetéiket ezzel a pogány figurával.

Kecskekultusz

Nézzünk szét most Skandináviában, ahol Rudolf, a rénszarvas megfelelője Yule, a Kecske! Vagy Julbocken. A Yule Kecske ugyanis már ősidők óta Skandinávia kiválasztott fenevadja, ő húzza a szánkót, ő szállítja az ajándékokat, ami ugye nem túl logikus, mivel a Mikulás rénszarvasai állítólag Lappföld őslakosai. A magyarázata a skandináv mitológiában keresendő, ahol Thort, a háború istenét két kecske, Tanngrisnir és Tanngnjóstr húzta, és a Julbocken osztotta az ajándékokat, még mielőtt szerepét a Mikulás át nem vette (vagy Szent Miklós Észak-Európában). Ma már a karácsonyfákat is ezek a szalmából készült kecskék díszítik. És hogy bebizonyítsam, hogy nem csak az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok rendelkezik monopóliummal a karácsonyi giccsekben, a karácsonyi kecske is több, szörnyű karácsonyi dal tárgya lett Svédországban.

Rizspuding Dániában

Maradjunk még mindig Skandináviában. Dán hagyomány, hogy a gyerekek egy tál tejberizst illetve zabkását készítenek ki a Mikulás segítőinek, a kis manóknak, a Tomte-nak és Nisse-nek, akik dührohamot kapnak, ha nem fogadják őket ezzel az étellel. Ami megnyugtató, hogy a rizskása elfogyasztása elégedett manókká teszi őket karácsonykor vagy bármikor, amikor megvendégelik vele őket.

nisse, tomte vagy Nils egy mitológiai lény a skandináv folklórban, amely tipikusan a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz kapcsolódik. A babona szerint a házi szellemet a segítségéért cserébe, meg kell ajándékozni. És itt jön a képbe a zabkása, amit Szenteste ki kell tenni az ablakba. Ha a nisse nem kap semmit, akkor meghúzza a tehenek farkát, felforgatja a lakást, a tárgyakat fejjel lefelé fordítja, törni-zúzni kezd. Mert Szenteste a Nisse, a Julbocken, azaz a kecske kíséretében jelenik meg illetve sok esetben egy kecske húzta szánon érkezik. Kopogtat az otthonok ajtaján, és osztogatja az ajándékokat. A kicsi nisse tehát olyan, mint nálunk a Télapó. A kecske mellett egy malac is a barátja,-ez egy másik népszerű karácsonyi szimbólum Skandináviában, ami valószínűleg a termékenységhez kapcsolódik,- aztán még van egy macska is, a Nisse néha annak a hátán lovagolva érkezik egy tál zabkására egy adag vajjal a tetején.

Skandináviában a tejberizst vagy kását a mai napig karácsonyi ebédként fogyasztják. Svédországban és Finnországban a zabkásában egy egész mandulát rejtenek el, mert a néphit úgy tartja, hogy az, aki megtalálja szerencsés lesz a következő évben. Norvégiában, Dániában, Izlandon és a Feröer szigeteken viszont a mandula a jutalom. Finnországban aszalt szilvából készített szósszal öntik le a zabkását, Izlandban, a legbizarrabb, ahol sláterrel, hideg májashurka szósszal körítve fogyasztják. Egy biztos, hogy a skandináv emberek csak a Nissével meg egy tál zabkásával tudják elképzelni a karácsonyt!

Görkorcsolya

Venezuela fővárosában, Caracasban a Szenteste előtti héten, mivel a főváros utcája le van zárva a forgalom elől, hogy lehetővé tegyék a kora reggeli karácsonyi vásárlást, az emberek görkorcsolyával közlekednek, azzal mennek még a templomba is.

Kenguruk által húzott szán, Ausztráliában

A Télapó Prancert, a fehér kengurut és társait karácsonyig lakat alatt tartja, majd amikor elindul szokásos ajándékosztó körútjára, befogja szánjába. Hat fehér kenguru röpíti Sydney fölé. A gyerekek a hagyományos tej, keksz, déli gyümölcs trió helyett azonban dobozos sörrel várják őket. És ha ezek után a kenguruk összekeverik az ajándékokat, nem szabad hibáztatni őket..

Cipődobálás, Csehországban

Csehországban ha egyedülálló nő vagy, akkor Szentestén állj háttal a bejárati ajtónak és dobj egy cipőt magad mögé. Ha a cipő orra az ajtó felé mutat, abban az évben szerencsés leszel a szerelemben. Ha másfelé, akkor vegyél még egy pár cipőt vagy két párat. Kárpótlásként mindenképp megérdemled.

Mari Lywd-lójárás Welszben

A Mari Lywd, a lójárás szokása Welszben a 19. században alakult ki, amikor is egy ember fehér lepedőbe bújva, egy lókoponyát illesztett a fejére, és kíséretével körbejárta a szomszédokat, ételt-italt követelve. Általában megjutalmazták a csoportot, néha csak azért, hogy minél előbb befejezzék a gajdolást. Erről a szokásról először 1800-ban számoltak be különböző angolnyelvű források, mely szerint a Mari Lwyd egy lókoponyás, fehér lepedős alak volt, aki házról-házra járt. Ott engedélyt kért a belépésre, mindezt kántálva-énekelve adta elő. Mellesleg a házigazdáktól is elvárták, hogy ők is dalban válaszolva először tagadják meg a csoporttól a kérést. A két fél így folytatta egy ideig a feleselgetést. Amikor a házigazdák végül megenyhültek, a csapat beléphetett a házba, ahol étellel, itallal látták el őket. Bár a szokás különböző néven vált ismertté, leginkább Mari Lwyd néven terjedt el; az etimológiája azonban továbbra is tudományos vita tárgyát képezi. Iorwerth C. Peate folklorista úgy vélte, hogy a kifejezés “Szűz Máriát” jelenti, míg kollégája, E.C. Cawte valószínűbbnek tartotta, hogy eredetileg “szürke kancát” jelentett. C. Peate szerint a hagyomány egykor a kereszténység előtti vallási rítusra vezethető vissza, bár ennek az értelmezésnek a tudományos magyarázata meglehetősen gyenge lábakon áll, bizonyítékok hiánya miatt. Az ilyen késő középkori szokások a dokumentumok hiánya és a különböző brit, vallásos felekezetek állatkultusz hagyományainak a földrajzi eloszlása miatt -mint pl. Kent, Észak-Anglia- arra az eredményre vezettek, hogy a lókoponyával való házalás a hobbilovak 16. és 17. századi társadalmi elit divatjának regionalizált népszerűsítéséből származtak. Bár a hagyomány a 20. század elején és közepén csökkent, részben néhány helyi, keresztény közösség ellenállása és a változó társadalmi viszonyok miatt, a 20. század közepétől újjáéledt (Clive Hicks-Jenkins festő és Vernon Watkins költő műveiben nyomon követhető).

Szóval a Mari Lwydnek öltözött férfi egy lókoponyát illeszt a fejére, amelyet szalagokkal díszítenek fel, és egy rúdra, vagy seprűnyélre rögzítenek; a koponya hátuljához erősítenek egy fehér lepedőt, hogy elrejtse az alatta megbúvó személyt. Alkalmanként a ló fejét nem egy koponyából, hanem fából vagy akár papírból készült maszkkal helyettesítik. Néhány esetben a ló állkapcsát a hozzácsatolt húr vagy kar segítségével ki lehet nyitni és bezárni, és vannak felvételek arról is, hogy üvegdarabokat rögzítettek néhány lókoponya imitáció szemgödrébe. A 19. században Llangynwydben előadott hagyomány megfigyelője megjegyezte, hogy a tevékenység előkészítése közösségi esemény volt.

Egy biztos, hogy a Mari Lwyd szokást a téli ünnepségeken tartották, különösen a karácsony és az újév körül. A szokás pontos időpontja azonban a falvak között változott, és számos esetben a “lójárást” több egymást követő éjszakán hajtották végre. Van egy egyedülálló példa is, amely csak Gowerben terjedt el, ahol a lófejet eltemették, és csak a karácsonyi szezonban ásták ki. A szertartás alkonyatkor kezdődött, és gyakran késő éjszakáig tartott.

Napjainkban a Mari Lwyd csoport négy-hét férfiből áll. A lókoponyát gyakran színes szalagok és rozetták díszítik, a kísérők meg széles szárnyat viselnek a derekuk körül. Általában van egy feltűnően öltözött “Vezető”, aki botot vagy ostort tart a kezében, ő kíséri a lovat, hozzá csatlakoznak a tipikus falusi karakterek, mint például a “Merryman”, aki hangszeren játszik, Mr Punch és a felesége Judy, (mindkettőt férfiak játsszák, 2 híres bábjáték karakter) akik szénnel befeketített arccal szórakoztatják a közönséget; Punch egy hosszú vassal hadonászik, míg Judy egy kis seprűvel tevékenykedik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s