Hétalvók Napja, június 27

Posted on

A német nyelvű Európában és érdekes módon az iszlám országaiban június 27-én tartják a Hét Alvók Napját (angolul Seven sleepers, németül: Siebenschläfertag), mely az egyik legismertebb, időjárással kapcsolatos babona. Ez azon a tudományos megfigyelésen alapul, mely szerint a légköri viszonyok ezen a napon várhatóan meghatározzák vagy megjósolják a következő 7 hét átlagos nyári időjárását. (Mármint Európában, ahol hasonló időjárási babonák utalnak, a június 8-i Szent Medárd-napra (különösen a Cseh Köztársaságban és Magyarországon, de Franciaországban is), június 19-én a Szent Gervasiusra és a Protasiusra, a június 24-i Szent János napjára és július 10-én a Hét Testvérek Napjára.)

A hét alvók legendája eredetileg hét keresztény hitvallóról szól. Mint számos középkori történetnek, úgy ennek is megvannak az ókori előzményei: elsőként az ókori hét bölcs egyikéről, a thébai Epimenidészről jegyezték fel, (k.e. 500) hogy egyszer egy barlangban évtizedekig tartó álomba merült. A történet toposszá vált (vándortémává), és egyes változatai ma is részét képezik a populáris kultúrának. A legenda fő motívuma, hogy a főszereplő (k) kikerül (nek) saját korukból, és egy másik századba tér (nek) vissza -ez tulajdonképpen az időutazásnak a régi változata (pl. Don Quijote).

Az ókorban keletkezett másik legenda a keresztényüldözés korába nyúlik vissza, mely szerint élt Epheszosz városában hét fiatalember, akik titokban Jézus követőivé váltak. Szóval a szír legenda szerint Decius római császár idejében, az Kr. u. 3. században élt a városban hét előkelő, germán ifjú: Maximianus, Malchus, MartinianusConstantinus, Dionysius, Iohannes és Serapion. Annyira szerették egymást, hogy együtt cselekedtek mindent, így együtt váltak keresztényekké is. Ezt azonban titokban kellett tartaniuk, mivel halálbüntetés várt Krisztus híveire. Az épp odalátogató Decius császár ezt hallva maga elé rendelte őket, követelve, hogy mint a város előkelőségei, imádják őt istenként. A hét ifjú ezt megtagadta, ehelyett bevallották, hogy keresztények, és dicsőítették a Megváltót“Mi azt az Istent ismerjük, Aki betölti az eget és a földet, és Őnéki hozunk titokzatos áldozatot a hit megvallásával és a szüntelen imával!”

De mivel nagyon szép ifjak voltak a császár, gondolkodási időt adott nekik, és elvonult Epheszoszból. Mikor visszatért, a 7 ifjút újra a császár színe elé rendelték, amikor megmondták, hogy továbbra is egy istent imádnak, a megváltót. Az egyik verzió szerint ekkor az ifjak hirtelen a földre rogytak és mély álomba merültek.

De mivel a legenda több középkori változatban maradt fenn egy másik változat szerint, a feldühödött Decius megparancsolta, hogy vegyék le róluk az öveket -a katonai méltóság jelét -,és elrendelte a kivégzésüket, de a fiatalemberek gyorsan elmenekültek a palotából a környékbeli hegyek közé. Decius katonákat küldött utánuk, akiknek majdnem sikerült elfogni őket, ám a hét ifjú befutott a Celeus hegy egyik barlangjába, amely magától bezárult mögöttük. A császár hiába sietett a helyszínre, képtelen volt bejutni a barlangba. Az odabent rejtőző ifjak eközben mindannyian mély álomba merültek. (A másik verzió szerint a császár parancsára zárták be őket a Celeus hegy egyik barlangjába, magát a barlangot kövekkel zárták el, és lepecsételték).

A hét ifjú kétszáz évet aludt a barlangban egyvégtében! Közben a külső világban győzedelmeskedett a kereszténység, az lett a birodalom államvallása. Amikor II. Theodosius császár került uralomra egy Dalius nevű gazdag ember, hogy juhainak jobb szállást találjon, széthányatta a köveket, de magát a barlangbejáratot érintetlenül hagyta. Ekkor az Úr parancsára visszatértek a lelkek a hét testbe. Az ily módon feltámadott ifjak sorsot húzva kijelölték maguk közül Malchust, hogy menjen be a városba élelmet szerezni. Ez veszélyes feladat volt, hiszen úgy vélték, a császár emberei halálra keresik őket, ám Malchus bátran vállalta a megbízatást. Amikor Epheszosz határához ért, megdöbbenve látta, hogy a városkaput kereszt díszíti. Azt hitte, Decius császár megtért, így bizakodóan lépett be a kapun. Ám amikor a piacon ételt akart venni, az árus nem fogadta el a pénzét, mondván: ezen az érmén Decius képe van, ám ez a császár már kétszáz éve halott, a pénze rég nem érvényes. Ekkorra már nagy tömeg gyűlt köréjük, akik gúnyolódtak Malchus furcsa öltözékén. A fiatalember a családjáról próbált érdeklődni. Kiderült, hogy a szerettei rég halottak, mert amíg ők a barlangban aludtak, kint a világban kétszáz év telt el. Ekkor az emberek Marinus püspök elé hurcolták, aki hallva a különös történetet, meglepődött, de azt mondta: Isten számára semmi sem lehetetlen. Azért tett ilyen csodát, hogy a hét keresztény átaludja magát a kétszáz évvel későbbi jövőbe, mert így akarta megmenteni életüket az üldözéstől, ami eszerint sikerült is. A püspök ezután kiszabadította a többi testvért, és megtalálta a velük bezárt ólomtáblákat, melyeken fel volt tüntetve az ifjak története, ekkor térdre hullott és magasztalta istent. A császár II. Theodosius pedig bizonyosságot szerzett a lelkek halhatatlanságáról, és a feltámadásról, és ennek megfelelően alakította politikáját. A hét “időutazó” fiatalembert életük végéig, majd halálukat követően is szentként tisztelték. Az alvó ifjak barlangja, melyet hagyományosan azzal a barlanggal azonosítanak, ahol Mária Magdolna is elhunyt, mára zarándokhellyé vált. (Epheszosz a mai Törökországban található, ahol turista látványosságként mutogatják a Hétalvók Barlangját, akiknek emléknapja az egyházi naptárban július 27-e. A római katolikusok is tisztelik őket, de történetük a görögkeleti keresztényeknél inkább közismert).

Paulus Diaconus–eltérően ezektől az ókori legendáktól a germán őshazába helyezi a történetet. Itt már a középkorban vagyunk Barbarossa, I. Frigyes idején. A népszerű elbeszélés szerint I. Frigyes nem fulladt bele egy folyóba Kis-Ázsiában a keresztes háborúk során 1190-ben, hanem az Untersberg óriási hegytömege alatt alszik vitézeivel, és akkor fog felébredni, mikor Németországnak szüksége lesz rá.

Az araboknál a Korán újabb változatát adja a legendának. Nem pusztán földrajzilag beazonosíthatatlan a hely és a szereplők, hanem muzulmán hitvallókról van szó: Lényegileg a toposz köré épülnek a síita iszlám egyes irányzatai is. A síiták véleménye szerint az iszlám vezetése Mohammed próféta vérvonalán öröklődő tisztség. Egyes vallástudósok felfogása szerint a próféta különböző leszármazottjai nem haltak meg, csak elrejtőztek és majd vissza fognak térni az idők végeztével. A téma modern feldolgozása Taufiqq Al Hakim: Barlanglakók című, 1933-ban egyiptomi népnyelven írt műve.

Rip Van Winkle

Az újkorban az eredeti motívum legismertebb feldolgozása Rip Van Winkle története. Nekem ez a Hétalvó történet tetszett a legjobban. Rip, Washington Irving egyik regényének holland származású főhőse, aki a New York állambeli Catskill Mountains területén lévő kis faluban élt az amerikai függetlenségi háború előtt. Rip egy kedves, de magának való ember volt, aki sokat szenvedett házsártos felesége miatt. Egy nap azonban, mikor Van Winkle a felesége elől az erdőbe menekült, találkozott egy emberrel, aki régi holland ruhába volt öltözve és egy söröshordót cipelt. Winkle segített neki cipekedni, és együtt hamarosan egy tisztásra értek, ahol több, hasonlóan holland ruhába öltözött szakállas emberrel találkozott, akik tekén játszottak. Rip ivott a férfiak italából, majd elaludt.

Amikor felébredt, a puskája ami mellette hevert, teljesen berozsdásodott, Wolfi nevű kutyája pedig eltűnt, neki magának pedig hosszú szakálla nőtt. Mikor visszatért a falujába, akkor már senkit sem ismert föl. A kocsmában III. György angol király portréja helyén George Washington képe függött. Kérdezősködésére megtudta, hogy felesége régen meghalt, illetve azt is, hogy van egy férfi a faluban, akit szintén Rip Van Winkle-nak hívnak – ő volt az erdőben elalvó Rip fia. A történtek magyarázatát végül az egyik öreg helyi lakos adta meg: a térséget felfedező Hendrick Hudson tengerészkapitány, és hajójának, a Félholdnak a legénysége húsz évente visszatérnek a halálból, hogy lássák mi történt az általuk megalapított településsel. Valószínűleg velük találkozott Rip is. Rip tehát így megszabadulván felesége zsarnokságától, újra henye életet élt –a többi, feleségétől zaklatott férfi irigykedésétől kísérve.

Magyar vonatkozások

Az eredeti Tours-i Gergely- és Jacobus de Voragine (1260)-féle hagiografikus változatot tartalmazza a Szelepchényi-kódex és számos pálos misekönyv is. Jezsuita diákok az újkor folyamán többször előadták a történetet Zágrában (1724) és Kassán (1748). Egyetlen hazai ábrázolása a székesfehérvári görögkeleti szerb templomban található XVIII. századi freskón látható. Varga Lajos árokszállási népköltő „Metafratesz Simon és Turoniai Gergely egykorú írók nyomán versekbe foglalta”. A magyar irodalomban is előfordul a történet változata Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász című művében. A legendából került át a magyar nyelvbe a „hétalvó” kifejezés.  

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s