Forró orchidea smoothie és orchidea fagylalt

Posted on Updated on

Az orchidea több szempontból is a növényvilág egyik legfigyelemreméltóbb családja. Megkapó szépségű virágaik, formai változatosságuk, speciális szaporodás-biológiájuk, életmódjuk miatt a botanikusok és a hétköznapi emberek egyaránt kedvelik. Az orchideafélék a növényvilág legnagyobb fajszámú családja, közel 22.000-30.000 természetes módon kialakult fajjal, melyek között gyakran nehezen állapítható meg éles határvonal. Ezek mellett 150.000 hibridfajta is létezik. Ez a hatalmas fajszám feltehetően az orchideafélék evolúciótörténeti értelemben vett viszonylagos fiatalságából (a legrégebbi, bizonyosan orchideaként beazonosítható lelet „mindössze” 15 millió éves) eredő genetikai változékonyságnak köszönhető, melynek eredményeképp ebben a családban a nemzetségek közötti kereszteződés éppúgy előfordul, mint a normálistól eltérő színezettség (hipo- és hiperkrómia, olykor albinizmus.). Az orchideák tartása odafigyelést és türelmet igényel.

Orchidea gumókból készült ételek és italok

A szárazföldi orchideák, főleg az Orchis mascula (a korai lila orchidea) fajta,-föld alatti gumói emberi fogyasztásra alkalmasak. Őrölt porát egyes népek főzésre használják, ebből készül pl. az arab világban népszerű Salep nevű forró ital, vagy a török Dondurma fagylalt. A Jumellea fragrans szárított leveleit viszont a Reunion-sziget rumjának ízesítésére használják. A vanília planifolia orchidea fajta szárított maghüvelye a cukrászatban nélkülözhetetlen, azon kívül szerepe van a parfüm gyártásban és az aromaterápiában.

Az orchidea gumók emberi fogyasztásra való alkalmassága már a Római Birodalomban ismert volt, különösen a satyrion andpriapiscus fajtáé. Mint a neve is mutatja főként afrodiziákumként használták. Paracelsus, a híres orvos azt írta róla, hogy a Satyrion gyökér visszaállíthatja a férfiasságot. A mahometáni (arab) orvosok viszont megfigyelték, hogy amikor az orchidea gumókat-(neve arabul Khusyu-uth-thalab vagy salab (shalab), lefordítva róka heréket jelent. Nevét valószínűleg a herékhez való hasonlósága miatt kapta, na meg a természetes afrodiziákum hatása miatt)-szétdörzsölik, akkor a friss gumók illata nagyon hasonlít a humán spermára, és valóban afrodiziákum-hatásuk van. A szárított orchidea gumók így nem véletlenül lettek népszerűek Törökországban, Görögországban, és Iránban, ahol nem csak ajzószerként, de idegtonikként, roboráló szerként használják, valamint bélhurut és bénulásos betegségek ellen.

Az orchidea tápláló gumói, keményítő tartalmú poliszacharidokat az ún. glükomannát tartalmaznak. A gumókból készült liszt különösen az egykori oszmán birodalomban, a levant konyhában volt fontos alapanyag. Napjainkban a salep lisztből italok, desszertek készülnek. Törökország Kahramanmaraş régiója a Salepi Maraş néven ismert sahlab egyik fő gyártója. Népszerűsége Törökországban a vadon élő orchideák csökkenéséhez vezetett, mert felvirágzott az illegális export kereskedelme. A salepet Görögországban is fogyasztják, általában az utcán értékesítik, forró italként a hideg, téli hónapokban. Nagyon népszerű még a Közel-Keleten, különösen Levantban. Becslések szerint Törökországban évente 30 tonna gumót takarítanak be 38 orchidea fajból. 1 kg liszthez 1000-4000 gumóra van szükség. A növekvő fogyasztás miatt az egyes fajokat kihalás fenyegeti, a vadon élő orchidea fajtákat is érinti Iránban. Fokozott fogyasztása miatt sok esetben a sahlab keverék mesterséges ízesítőanyag hozzáadásával készül. Abdolbaset Ghorbani, az Uppsalai Egyetem munkatársának becslése szerint 2013-ban 7–11 millió orchideát gyűjtöttek be Észak-Iránból, 19 fajból és alfajból; a legtöbbet Törökországba exportálták, de az orchidea gumók betakarítása Görögországban is növekvő tendenciát mutatott.

A Közel-Keleten elterjedt “sahlab” egy forró tej-alapú, téli ital, egy puding-szerű konzisztenciájú, melyet magokkal és fahéjjal ízesítve fogyasztanak. Úgy készül, hogy a salep porhoz addig adagolnak vizet, amíg be nem sűrűsödik, ezután narancsvirággal vagy rózsavízzel édesítik. Ma már víz helyett gyakran forró tejjel készítik. A desszertek is salep liszttel készülnek, beleértve a salep pudingot és a dondurma fagylaltot is.

Az utóbbi, teljes neve Maraş dondurma, ami Törökország Kahramanmaras településéről származó fagylaltféle, salep és masztix (a pistacia lentiscus gyanta) hozzáadásával készül. A salepnek köszönhetően a fagylalt nyúlóssá válik, nehezebben olvad. Textúrája miatt nem csak tölcsérben lehet tálalni, hanem tányéron is, ahol késsel, villával lehet fogyasztani. Nem csak Törökországban népszerű, mert már a világ sok táján is árusítják.

A Maraş fagylalt mintegy 150 éves hagyomány szerint kecsketejből és salepből készül. A salep a kosbor több fajtájából, főképp füles kosbor és vitézkosbor gumójából őrölt liszt. A kosbor gumójában lévő glükomannán nevű anyag miatt, a folyadékba kerülve összesűrűsödik. A Maraş dondurmát a cukrászok legalább 20 percen át nyújtják és döngölik, így alakul ki a jellegzetes nyúlós állaga. A fagylaltot látványos módon szolgálják fel a vevőknek: a fagylaltárus többször is játékosan elhúzza a kinyújtott fagylalttal együtt a tölcsért, mikor a vevő kézbe akarná venni a terméket. A fagylaltot gyakran tört pisztáciába forgatják. A dondurma népszerűsége miatt a kosborfajták veszélyeztetetté váltak Törökországban.

Az orchideák őshonosak Európában is, főként a Földközi-tengeri népeknél, ezt bizonyítja Rómában az Ara Pacis Augustae (augustusi béke) nevű dombormű, eddig az egyetlen ismert tárgyi emléke az orchidea ábrázolásának az ókori művészetben, és a legkorábbi az európai művészetben. Ez a monumentális oltár Róma központjában található, amely i.e. 13-9 között épült Augustus római császár Hispaniából és Galliából való hazatérése alkalmából készült. Az orchidea gumók fogyasztásáról még annyit, hogy Európában a kávé és a tea elterjedése előtt, főként Angliában és Németországban voltak népszerűek, a későbbi korokban alternatív italként kínálták a kávéházakban. Angliában, a belőle készült ital saloop néven vált ismertté, de már a 17.-18. században az eredeti török orchideagyökereket utánpótlási nehézségek miatt az ún. “dogstones-nal” helyettesítették.

Néhány szaprofita orchidea faj, mint a Gastrodia sesamoides, burgonya-szerű gumóit Ausztrália őshonos népei élelmiszerként fogyasztották és fogyasztják a mai napig. A növények vad fajtái még mindig megtalálhatóak a korai bennszülött településeken, mint pl. a Ku-ring-gai Chase Nemzeti Parkban. Az ausztrál őslakosok megfigyelték, hogy az orchidea ott található, ahol a bandikut nevű kis emlősök, mert az állatok a föld alatti illatról felismerik a növényeket és megrágcsálják.

Kulturális szimbólum

A különböző orchidea fajok rengeteg ország/város jelképei: Shaoxing (Kína) város virága a közönséges orchidea, Venezuela nemzeti virága a Cattleya mossiae, Kolumbiáé a Cattleya trianae. A Vanda fajta, vagy “Miss Joaquim” Szingapúr nemzeti virága. A Guarianthe skinneri Costa Rica nemzeti virága, a Rhyncholaelia digbyana Honduras nemzeti virága. A Prosthechea cochleata az ún. fekete orchidea (Lycaste skinneri van egy fehér fajtája (alba) Belize nemzet virága. Guatemala nemzeti virága, közismert nevén Monja Blanca (Fehér Apáca). Panama nemzeti virága a Szentlélek orchidea (Peristeria elata), vagy “a flor del Espiritu Santo”. Assam, indiai állam virága a Rhynchostylis retusa, ahol Kopou Phul néven ismert.

Az Orchidea Thief (Orchidea tolvaj) Susan Orlean könyve, 1995-ben jelent meg. Ihletője egy orchidea tolvaj, John Laroche pere volt, aki Floridában a helyi seminole indiánok segítségével a szellem orchidea nevű fajt lopta el a Dél-Floridai Fakahatchee Strand nemzeti parkból.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s