A Boszorkány kastély és szakácsa

Posted on Updated on

Hex (vagy Heks: jelentése Boszorkány), egy rokokó stílusban épült kastély Belgiumban. Eredetileg Liège herceg-püspökének épült. Francia stílusú kertjeivel és angol stílusú parkjának köszönhetően vált világhírűvé. A kastély a varázslatos Heks faluban található, mintegy félúton Sint-Truiden és Tongeren közelében, Borgloontól 3 km-re délre (franciául Looz).

Története

A kastély magánlakhelye volt François-Charles von Velbrück (1719-1784), liège-i herceg-püspöknek, 1772 és 1784 között. Velbrück Düsseldorf közelében született. 1735-ben a Liège-i székesegyház kanonokja lett majd 1756-ban a Hesbaye-i Fődiakónusi titulust szerezte meg. 1757 és 1763 között a bajor herceg, Jean Théodore minisztereként teljesített szolgálatot.

Mint a Liege-i fejedelemség uralkodóját, Velbrücköt felvilágosult filozófus és humanistaként tartják számon, mert azon kívül, hogy természetszerető ember volt, a művészetek védnökeként, az ingyenes oktatás kimagasló patrónusa lett. Liège-ben festő-, szobrászati-és gravírozó akadémiát nyitott, a mechanikai művészetek számára ingyenes rajziskolát, ingyenes sebészeti iskolát létesített, valamint a matematika és a közjog ingyenes kurzusát biztosította a tehetséges fiatalok számára. Mindez a tartós béke idején történt Belgiumban, így Velbrück egész uralkodása alatt az egyik legkedveltebb herceg-püspök lett.

1770-ben kezdte meg François-Charles a hexi kastély rendbehozatását, ahol az apja, François-Joseph először egy vadászpavilont emeltetett. Amikor már a kastély teljes pompájában ragyogott, a püspököt teljesen elvarázsolta a Hesbaye régió szépsége. Ami érdekes, hogy a 12 év múlva bekövetkezett halála után a vár nem a Liège-i Hercegségre szállt, hanem François-Charles családja örökölte meg. Az ő utódai eladták Marchant d’Ansembourg hercegnek, végül az Ursel grófok vásárolták meg, akik a mai napig a kastélyban élnek.

De térjünk vissza a kastélyra, melynek felújítása 1772-ben befejeződött. Ekkor létesítették a ma a kastély területének közepén található kertet (5 hektár (12,5 hektár) francia stílusút és 60 hektár (150 hektár) angol-stílusú parkkal együtt). A dombos terület,-60 méter a különbség a legmagasabb és a legalacsonyabb pont között-legfigyelemreméltóbb része, a híres rózsakert, amely magában foglal egy olyan fajtát is, amely sehol máshol a világon nem található: a Rosa Velbruck Indica Centifoliáról van szó, amely a kastély egyik tulajdonosáról kapta a nevét. Szintén figyelemreméltó a kastély kínai kertje és a potager, a konyhakert is.

A park az ünnepelt angol táj-építész „Capacity” (Mindenre képes) Lancelot Brown (született 1716. augusztus 30. – 1785. november) tervei alapján készült. Egy olyan építész óriásról van szó, aki több mint 170 parkot tervezett élete során. Nos, a hexi kastély parkja Lancelotnak köszönhetően olyan egyedi és páratlan lett, hogy megkapta a Természeti rezervátum státuszt. A vár U-alakú, homlokzatán 19 ablak van (két szinten). A kastély belsejét pazar XV. Lajos és XVI. Lajos stílusban alakították ki. Néhány szoba az akkoriban divatos kínai ihletésű külsőt kapott. A kastélyban nincs több mint hat nappali, de mindegyik más színű. A fő étkező, gyönyörű faburkolattal díszített, a liège-i művész, Tombaye remeke.

A kastély maga nem látogatható, de a kertek és a park is nyitva áll a nagyközönség számára. Évente kétszer kertfesztivált rendeznek (idén június 2. hétvégéjén és szeptember 2. hétvégéjén; lásd a hivatalos weboldalon). Az idegenvezetős városnézés óránként indul. A belépés 7,5€ személyenként. Az év hátralevő részében, csoportos (max. 35 fő) túrák szervezhetők, az írásos kérést 3 héttel a látogatás előtt kell benyújtani. A túrák körülbelül másfél-2 órásak, hétköznapokon 10:00 és 12:00 és délben, vagy 2:00 és 5:00 között. Az egyéni díj 7,5 €, a csoport létszáma meg kell, hogy haladja (150€) a 11 főt, mert ha nem, akkor a belépő ára 15 € személyenként).

Kastélylátogatás

Egy gondtalan, vasárnap délelőtt, Brüsszelben a Grand place-on beszéltem meg találkozót barátokkal. Szeretem Brüsszelt, mert a turistákban bővelkedő belvárosa mindig tartogat valami érdekeset. Ezúttal a királyi palota előtt egy organikus kiállításba és vásárba botlottunk. Volt élelmiszer-és információs stand, főleg mezőgazdasági tárgyú és bio-élelmiszer termelők képviseltették magukat. Néhány elegánsan öltözött ember édességet vásárolt. Mások fagylaltért álltak sorban. Míg barátaimat a csapvíz tisztasága és a brüsszeli forgalom érdekelte, engem a különböző típusú, belga sajtok készítésének titka kötött le. Természetesen volt egy csomó kóstolás is. Hamarosan egy kistermelő pultjánál találtam magamat, aki a saját elmondása szerint üvegházban termelt paradicsommal büszkélkedett. Nem akartam a kedvét venni azzal, hogy mindezeket jól ismerem nagyanyám kertjéből. Ekkor egy szikár férfit pillantottam meg, aki dobozok mögé barikádozta el magát, az asszisztense, mint később megtudtam, épp lencsés palacsintákat töltött meg kecskesajttal és azokat díszítgette különböző csírákkal. Mivel megéheztem, így bemelegítésként vettem tőlük egy levest, ami narancssárga színű paradicsomból, quinoából és lila bazsalikomból állt. Aztán egy guszta, marhaburger illata csapta meg az orromat. Jó választás volt, a sütőtök lepény közé préselt, majonézzel és friss fűszernövényekkel ízesített, salátával és sárgaszínű sárgarépával tálalt fogás. Kíváncsi lettem a készítőjére, aki, mint kiderült, a barikádos ember, Claude Pohlig volt, a hexi kastély mesterszakácsa. Ő aztán tényleg „valódi ételekkel” csábítja el az embert, ahogy Michael Pollan nevezte a szerény, Michelin csillagos mesterszakács kreációit.-gondoltam. Egyúttal szerettem volna egy szakácskönyvet venni tőle, amiben a mester a konyhanövények titkaival ismertet meg, mire Pohlig úr azt válaszolta, hogy a hexi kastélyban tart tanfolyamot, iratkozzak fel arra. További információkért a brüsszeli Slow Food mozgalom stadionjához irányított. A szomszédságában, micsoda véletlen, találkoztam Catherine-nel, a Les Jardins de Pomone blog írójával, akivel már rég szerettem volna megismerkedni. Nos, ő és a férje szintén sok mindent tudtak a bio életről, valódi, ősi, elfeledett zöldségekről, gyümölcsökről,-és ők is rajongással beszéltek Pohlig ételeiről. Ennyit a vásárról, mert ezt követően csak 2 hónap múlva, szeptemberben sikerült eljutnom a hexi kastély kertkiállítására és vásárára, ahol végre megszereztem Pohlig mester egyik kedvenc receptjét, a levendulás palacsintáét. Íme:

Hozzávalók: 25 ml tej, 2 tojás, 100 g liszt, 2 levendula ágak, 4 szelet füstölt lazac, 25 cl tejszín és Philadelphia sajtkrém keveréke, őrölt bors, virágok, fűszernövények

Készítsük el a palacsintatésztát a lisztből, tejből, tojásból a szokásos módon adjuk hozzá a levendula virágokat és helyezzük a hűtőbe 24 órára. Másnap süssük ki a palacsintákat kevés vajban vagy olaj-vaj keverékében. Helyezzünk minden palacsintára egy-egy szelet füstölt lazacot, és egy kanál Philadelphia sajtkrém és tejszín keveréket. Díszítsük ki ehető növényekkel és szórjuk meg borssal.

További Pohlig receptek: Mandula-avokádó mousse, pácolt makrélával, ropogós zöldségekkel, savanyított gyömbérrel

Rák Cassolette, bazsalikomos spárgával és pisztráng tojással

Citromhabos földieper, karamellizált rizslepényen, Rózsaszirom és rózsavíz parfé, ropogós ibolyalevelekkel

Zöldségleves csicseriborsóból

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s