Karácsonyi programok: A hattyúk tava

Posted on Updated on

A jövő héten már meggyújthatjuk az első gyertyát az adventi koszorúnkon, a gyerekek megkezdhetik a visszaszámlálást az adventi naptáraikon. Sok család ilyenkor kezdi meg egyeztetni az ünnepnapokat, hogy Szentestén és az azt követő ünnep napokon kinél, hol gyűljenek össze. De remélhetőleg nem csak az ünnepi menü fontos, hanem a meghitt együttlét is, melyhez kiváló zenei aláfestés lehet a Diótörő vagy A hattyúk tava. Szerintem nincs olyan ország, város, amelyik ilyenkor a műsorára ne tűzné valamelyik Csajkovszkij művet. Az már más kérdés, hogy miért éppen a hattyú vagy a diótörő kerül karácsonykor rivaldafénybe. Járjunk utána együtt.

A hattyúk nagyra becsült madarak sok nép vallásában és kultúrájában. Az ókori Görögországban a hattyú, Apollón isten jelképe és szent madara volt, és több mítoszban is szerepelt. Zeusz hattyú képében csábította el Lédát, aki hattyútojásban hozta világra szép Helénát. Orfeusz halála után hattyúvá változott, és az égre helyezték. Így keletkezett a Hattyú csillagkép, amely egy kitárt szárnyú, hosszú nyakú repülő madárra emlékeztet. Egy másik mítosz szerint egy Küknosz nevű ifjú szerelmes volt Phaetonba, a Nap fiába. Phaeton a Nap kocsiját maga akarta hajtani, de ügyetlensége miatt a haragra gyúlt Zeusz villámmal sújtotta, és ő az égről az Eridanosz folyóba zuhant. Az elkeseredett Küknosz olyan sokszor bukott a folyó vizébe kedvese testét kutatva, hogy Zeusz megszánta őt és hattyúvá változtatta. Küknosz nevére vezették vissza a hattyú latin Cygnus elnevezését is.

A régi irodalomban gyakori költői téma volt a hattyúdal, amelyet a madár állítólag csak a halála előtt énekel. Ilyen jelenség a valóságban persze egyetlen hattyúfajnál sem létezik, csupán az ókori görögök hiedelméről van szó.

Az ír legenda, a Lir gyermekei egy anyáról szól, aki gyermekeit hattyúvá változtatja 900 évre. Indiában a hindu vallásnak különösen kiemelt madara a hattyú, a Hamsa. Szanszkrit nyelven a hamsa vagy hansa (hanza városok!) jelentése jármű, a hindu ikonográfia szerint meg liba! Az ornitológusok viszont azt állítják, hogy több hattyúfaj létezik a világon, ezek közül egy Indiában él, társbérletben más, vándor madarakkal. Nos, talán éppen ezért lett a hattyú a kedvenc témája a Véda irodalomnak is, ahol a nagy szellemi képességű személyeket pl. Paramahamsa-nak nevezik (Nemes Hattyúnak). Ők azok, akik a különböző spirituális világok között jól tájékozódnak. A Védák szerint a hattyúk nyáron a Manasarovar tónál tartózkodnak, majd télen elvándorolnak az Indiai folyóhoz. Igazgyöngyöt esznek, és a tej és víz keverékét isszák.

Az alakjukat változtató hattyú lányok, -képesek női testből hattyú képében élni és fordítva,- világszerte ismert motívuma a népmeséknek. Az alapmese egy hattyú leányról szól, akit ideiglenesen megfosztanak a varázserejétől, ezért kénytelen feleségül menni, egy minimum királyfihoz vagy herceghez. Az “őrült” Ludwig, bajor király és Wagner, a híres zeneszerző is rajongott a hattyúért. Vörösmarty a Csongor és Tündében dolgozta fel ezt a témát. Csajkovszkijt szintén egy régi, orosz mese ihlette meg az első balettjének, –A hattyúk tavának a megkomponálásában, melyet a 19. századi klasszikus orosz balettek legkiválóbb alkotásaként tartják számon, annak ellenére, hogy a maga idejében megbukott.

Csajkovszkij egyébként mindhárom balettjéhez (A hattyúk tava, Csipkerózsika és A Diótörő) mesetémát választott, mert úgy vélte, hogy a mese, valóságos érzelmek és szenvedélyek zenei kifejezésére alkalmas. Az orosz népmese, (címe: A fehér hattyú) keretében megszólaltathatta az emberi tisztaságba, jóakaratba és bátorságba vetett hitét.

A hattyúk tava balett szövegkönyvét, a moszkvai Nagyszínház egykori műsor felügyelője, későbbi igazgatója, Vladimir Begicsev és egyik fiatal táncosa, Vaszilij Gelcer, a Théophile Gautier-féle romantikus balett szövegek mintájára dolgozta ki, a régi, orosz népmese alapján. Ősbemutatója 1877. március 4-én volt, (az ortodox naptár szerint febr 20-án) Moszkvában, a Bolsoj színházban.

A mű moszkvai bemutatója nem nyerte el sem a közönség, sem a kritikusok tetszését, sőt mi több maga a zeneszerző is elégedetlen volt Reisinger koreográfiájával. Sajnos Csajkovszkij mesteri partitúrája elveszett a megbukott produkció miatt és annak ellenére, hogy egyes kritikusok elismerték a mű erényeit, a legtöbben túl bonyolultnak tartották egy baletthez. A legtöbb kritikus inkább az epikus melodrámát emelte ki és nem a balettet vagy a zenét. Az utóbbit túl “hangosnak”, “wagnerinek, szimfonikusnak” tartották, mely elhomályosította a táncteljesítményt. Reisinger koreográfiáját ők is elítélték arra hivatkozva, hogy fantáziátlan és a balett lépések nehezen megjegyezhetők. Az előadás sikertelensége tehát több tényezőnek tulajdonítható. Egyik, hogy “A hattyúk tava” történetének német eredete miatt a közönség “gyanúsan” fogadta, a mesét ostobának tartották, kiejthetetlen családnevű karakterekkel”. Azt hangsúlyozták, hogy az Odettet alakító táncos (feltehetően Odile-t is ugyanaz a művésznő alakította, de ez sohasem volt bizonyítva) “nem volt különösebben meggyőző”. De azt mindenki észrevette, hogy a bagoly-szárnyú szörnyeteg rabságában vergődő hattyúleányok sorsában, Csajkovszkij,- II. Sándor cár, nyomasztó uralmának nagyon is reális képét mutatta be.

Tizenhat évvel később Marius Petipa és Lev Ivanov dolgozott ki új koreográfiát, de a zeneszerző még a bemutató előtt meghalt. 1894. február 17-én, a gyászünnepélyen előadták a félkészen koreografált művet. A teljes előadásra 1895. január 27-én került sor a szentpétervári Mariinszkij színházban. Napjainkban A hattyúk tavát a világ minden jelentős színpadán, új koreográfiákkal is előadták azóta, de ezt, az eredeti Petipa-Lev Ivanov-féle verziót mindenütt tiszteletben tartják. Íme a történet:

Első kép

A hercegi kastély parkjában nemes ifjak és -leányok vidáman ünneplik a herceg huszonegyedik születésnapját. Az udvari bolond rövid szólótáncával vonja magára a figyelmet. Megérkezik az ifjú herceg, a két barát és két barátnő kíséretében és egy keringőt táncolnak (Parasztkeringő). Tánc közben a bohóc mókázásaival igyekszik magára vonni a figyelmet, négy lány pedig virággal kedveskedik a hercegnek. Előkelő társaság élén megérkezik a hercegné és arra kíváncsi, hogy a fia talált-e már magához illő lányt, hiszen a rövidesen megtartandó ünnepségen a hercegnek döntenie kell, kit vesz feleségül. Az alkonyat beálltával a fiatalok távoznak, csak a herceg, az öreg nevelő, néhány barát és a bohóc marad a színen. A herceg ábrándjaiba merülve ül le egy padra. Majd hirtelen hattyúk csapata húz át az égen. A herceg nézi a hattyúcsapatot – erőt vesz rajta vadászszenvedélye, íjat ragad, és üldözőbe veszi a madarakat.

Második kép

Egy erdei tó melletti tisztáson megjelenik a herceg és vadászzsákmányát keresi és lenyűgözi a partot benépesítő hattyú-lányok látványa. A herceg meglepve engedi le megfeszített íját. A tisztás kiürül és feltűnik Odette bánatos alakja. Odette riadtan fogadja a megjelenő herceget. Előbb menekül előle. Azután elbeszéli neki a maga és barátnői szomorú történetét: hogy elvarázsolták őket, és szabadulásukat csupán egy ifjú, hűséges szerelme adhatja vissza. Addig csak éjszaka vehetik fel emberalakjukat. Megérkezik a többi hattyú lány is és egy keringőt táncolnak. A vidámságnak azonban hamar vége szakad, mert lassan véget ér az éjszaka és a lányoknak ismét vissza kell változniuk hattyúvá. Odette marad utoljára – fájdalmasan búcsúzik szerelmétől, aki örök hűséget fogad neki.

Második felvonás

A hercegi palota báltermébe megérkeznek a vendégek: magyarok, lengyelek, spanyolok, nápolyiak. Megérkezik a hercegné is és a négy menyasszony is. Egy-egy szólót táncolnak, majd a herceg keringőzik mindegyikkel pár lépést, aztán a négy menyasszonnyal táncol együtt, de közben csak Odette-re gondol, őt várja. Anyja kérdésére, hogy választott-e a négy menyasszonyjelölt közül, nemmel felel. Új vendég érkezik, egy feketébe öltözött lovag, kíséretében, lányával Odiliával. A herceg Odiliában, a szerelmét véli felismerni, hiszen Odilia/Odette arcvonásait viseli. A bál következik, amelyen mindenki részt vesz. A táncok után a fekete lovag – aki nem más, mint az álruhás varázsló – bevezeti lányát, Odiliát a terembe. A fekete hattyú tánca csillogó, hódító, de csak néhány gesztusa emlékeztet Odette-re. A lovag többször is ráparancsol a lányra, hogy csábítsa el a herceget. A herceg mindjobban Odilia bűvkörébe kerül. A herceg boldog, mert azt hiszi, hogy Odiliában szerelmét, Odette-et találta meg újra. Anyjához vezeti választottját, a lovag pedig esküjét veszi. Ekkor feltűnik a háttérben Odette bánatos alakja. A herceg ekkor rádöbben, hogy becsapták. A lovag és Odilia pedig diadalmaskodó gúny kacajjal hagyja el a termet. A hercegasszony udvaroncainak karjaiba ájul, a herceg kétségbeesve elrohan.

Harmadik felvonás

A tó melletti tisztáson a hattyúlányok Odette-et várják, aki elbeszéli nekik, hogy a herceg hűtlenné vált: nincs többé remény a kiszabadulásukra. Váratlanul azonban felbukkan a herceg és bevallja Odette-nek, hogy nem lett hozzá hűtlen, mert Odiliának – aki megtévesztette őt – tett esküje neki, Odette-nek szólt. A herceg magával akarja vinni szerelmét, amikor megjelenik a varázsló. Ádáz dühre gerjedve fölkelti a természet erőit a herceg ellen, hogy megakadályozza Odette és a hattyúlányok szabadulását. A herceg azonban nagy küzdelemben legyőzi a gonoszt, leszakítja bagolyszárnyát, s ezzel megfosztja az erejétől – megtörik a varázslat: Odette és társnői végre szabadok. Öröm és béke önti el mindenki szívét! Hát ez a mondanivalója A hattyúk tava balettnek, mint ahogy a karácsonyi ünnepeknek is!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s