Meghívás egy szárd vacsorára

Posted on Updated on

Nemrég a sors (munka) összehozott egy nagyon bájos, szardíniai lánnyal, Angela Mariával, aki Cagliáriból érkezett hozzánk az egyetemre. Amikor kiderült, hogy mindketten imádunk fotózni és persze főzni, már csak idő kérdése volt, hogy mikor jöjjünk össze egy eszmecserére. Az erdő szélén kerítettünk sort egy rögtönzött sörkerti bútor segítségével, ott tálalta Angela Maria a képen látható cukkini göngyöleget, lazaccal töltve, balzsamecet pöttyökkel díszítve. Miután jól laktunk Angi belekezdett a szárd konyha történetébe,

Angela Maria: A szárd konyha egyedülálló, de mégis olasz, mert keverednek benne a szárd hagyományok és a szomszédos országokból (arab) átvett ízek. A sziget lakói nagy húsfogyasztók, elsősorban a tengerparttól távolabb eső belső területeken. A gasztronómiát természetesen nagymértékben befolyásolta a pásztorkodó életmód. Kedvelt ételeink a nyárson sült a bárány és a kismalac. Érdekes, pillekönnyű textúrájú a szárd kenyér, (a pásztorok könnyen magukkal tudták vinni), a juhsajtokat is azért érlelték sokáig, hogy tovább elálljanak. A sziget szegénységéből fakadóan régen minden emberi táplálkozásra alkalmas nyersanyagot felhasználtak, így készült nálunk szamárkolbász, lóhús, pacalos szendvics, vér,- ezek mind-mind beletartoznak a hagyományos szárd konyhába. Azért természetesen akadnak kiváló halételeink is, mint például a tonhal San Pietro szigetén.

Előételek: a hagyományos szárd konyhára nem jellemző az előétel, ebben a többi olasz régió befolyásolta a helyi gasztronómiát. Első fogásként általában kemencében sült kenyeret szoktak felszolgálni különböző felvágottakkal, sajtokkal, olívabogyóval.

Kenyér: Több száz fajta durumlisztből készült kenyeret fogyasztanak, amelyek falvanként változnak. A legismertebb a pane carasau, amelyet az arabok honosítottak itt meg a 9. században. Nagyon vékony, ennek köszönhetően sokáig eláll. Ismert még a civracxiu, amely kerek alakú, kb. egy kilós kenyér, a héja ropogós, a belseje puha. A helyiek szeretik a roston sült malac vagy bárány szaftjába mártogatni.

Levesek: Egyéb, olasz regionális konyháktól eltérően Szardínián kedveltek a levesek, amelyek gyakran olyan tartalmasak, hogy egytálételként is megállják helyüket. Ilyen például a zuppa cuata, ami húsleves, levesbetétként kenyér- és sajtdarabok vannak benne, és sütőben készítik el.

Tészták: Legjellegzetesebb tésztafajtánk a malloreddus, más néven gnocchetti sardi, vastag, kagyló alakú tészta sáfránnyal ízesítve, amelyet általában kolbászos, paradicsomos szósszal tálalnak.

Húsételek: A porceddu (kismalac) a legnépszerűbb húsétel, második helyen a bárány és a kecskegida áll. A porceddut anyukám úgy készíti, hogy először lassú tűzön megsüti, majd mirtuszlevelekre fektetve pihenteti, lehetőleg parafatálcán. Meg kell említeni azt az ősi roston sütési módszert (“mallori de su sabatteri”), amelyet elsősorban Nuoro környékén alkalmaznak. A sütnivaló állatokat a nagyobbtól a kisebb felé haladva egymásba helyezik. A borjúba egy kecskét, a kecskébe egy kismalacot stb., aztán az egészet egyszerre sütik meg.

Sajtok: A szárd sajt kultúra legismertebb terméke, az eredet védett juhsajt, a pecorino sardo. Szardínián a juhtenyésztésnek nagy hagyománya van, és a római hódítás óta Szardínia Szicíliával és az afrikai provinciákkal együtt fontos sajttermelő zónává vált. A pecorino sardo két változatban kerül forgalomba, az egyik a fiatal, a másik az érett. Különlegességét a szárd juhnak köszönheti, amely kitűnő minőségű tejet ad.

Édességek: A szigeten az édességeink igen változatos képet mutatnak. A legismertebb szardíniai desszertek a sebada, amely egy kerek, sajttal töltött tészta olajban kisütve és mézzel ízesítve; az ancini, ami ánizzsal ízesített linzertészta. Külön említést érdemel a méz, amelyet az egész szigeten termelnek, különösen Gallura és Barbagia területén, valamint a déli részeken, ahol az enyhe klíma, és az ebből következő hosszabb virágzási idő elősegíti a termelést. A szárd édességek jelentős része mézzel gazdagított.

Borok: Itt kibújt Angélából a genetikus, amikor a következőket mondta: Szardínia bortermelése a legarchaikusabb Olaszországban, és különösen érezhető rajta a spanyol hatás. Leghíresebb borszőlői a Cannonau és a Carignano, amelyek a közelmúltig elfogadott tudományos vélemény szerint az Ibériai-félszigetről származnak. A legutóbbi genetikai és régészeti kutatások azonban ezt a véleményt a Cannonau szőlőfajta esetében megcáfolni látszanak, mivel a felfedezett kb. 3200 éves ültetvények nyomai, valamint DNS-vizsgálatok alapján igazolódni látszik, hogy ez a szőlőfajta nem ibériai fajták leszármazottja, hanem helyi nemesítés eredménye, és ilyenformán a Cannonau szőlő és bora a Mediterráneum legidősebb ma is termelt fajtájának tekinthető. Az itt termelt borok nagy részét a szigeten fogyasztják el. Minőségi borai a Cannonau, a Vermentino di Gallura, a Vernaccia és a Carignano del Sulcis.

Likőreink: Szardínia szőlőinek jelentős része alkalmas likőrök előállítására. A leghíresebb likőr a Mirto, de emellett folyik pálinkagyártás is. A Mirto sötétvörös színű likőr, amelyet a mirtusznövény (Myrtus communis) bogyóinak (és egyes változataiban leveleinek) alkoholos kivonatából állítanak elő.

Az Aquavite szintén népszerű, átlátszó, alkoholos ital, amelyet az egész szigeten gyártanak, „Filu ‘e ferru”, „abba ardente” és „Filu ‘e ferru” neveken ismert.

A Limoncello: szárd citromból készült likőr, amit étkezés után fogyasztanak általában.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s